Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-23 / 120. szám
idei. május 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 REPÜLŐGÉP a határban Vajon milyen a szél erőssége? Haraszti Béla szerelő feladata, hogy félóránként mérje. Fontos ez a biztonságos repülés és az eredményes munka érdekében száll fel a gép, hogy azután 2 méteres vagy 10—15 méteres magasságból (attól függően, mit csinálnak) szórják a vegyszert a vetésekre. Nehéz, felelősség- teljes a munkájuk és sajnos nem probléma mentes. Lényegesen gyorsabban tudnának dolgozni, ha nem kézierővel kellene megrakni a gépet műtrágyával. Bár a rakodásra előírt idő két-három perc. a munkások ezt nyolc-tíz perc alatt végzik. Sok kicsi solcra megy — a végén ez több napos kiesést eredményez. Azután sokszor nem megfelelőek a repülőterek sem. Karcagon lassan befejeződik a repülőgépes növényvédők munkája, ToMintha . egy nagy sárga szitakötő szállna a zöld vetés fölött, olyan idillikus a kép, mi szemünk elé tárul; Csakhogy ez a sárga „szitakötő” dolgozik. hasznos munkát végez, sok szá2 termelőszövetkezeti gazda érdekében. Megszokott már Szolnok megyében is — mint az országban mindenütt —, hogy kora tavasztól késő őszig a repülőgépes növényvédő állomás gépei kiköltöznek a határba. Permeteznek, ' fejtrágyáznak. Karcagon jelenleg két gép dolgozik kora hajnaltól késő alkonyatig, naponta 12—14 órán át. Szinyai Lajos repülőgépvezető, s egyben a Karcagon dolgozó növényvédő brigád vezetője mondotta: nöbb éve dolgozik már itt a Szolnok megyei közös gazdaságokban. Jelenleg permeteznek, s fej trágyázzék az őszi vetéseket. A Béke Tsz-ben már befejezték a munkát. Kollégája, Kovács László repülőgép- vezető pedig a Dimitrov Tsz földjein, illetve földjei fölött dolgozik. Több mint M) ezer holdra szórtak roűSzinyai Lajos, a Karcagon dolgozó brigád vezetője trágyát és négyezer holdat meghaladó területet permeteztek meg. A szeles időjárás hátráltatja őket, nem is kicsit. Így is naponta ötvenszer vább mennek innét Kisújszállásra és Túrkevére, ahol már nagyon várják őket. Sárga testű gép húz el felettünk. Lentről búcsút intünk a pilótának, aztán nézzük, hogyan dolgozik a gép, az ember segítőtársa. Igen, ez a béke 0 Az utcára kihallatszott egy csöppnyi kislány éneke. „Zöld erdőben, zöld mezőben sétálgat egy páva...” A művelődési otthon bejárata előtt öles plakát hirdette: Május 21-én este békenagygyűlés lesz a, községi pártbizottság, a községi tanács és a Hazafias Népfront községi bizottságának rendezésében. Az egyre erősebben zuhogó esőben egy fiú és egy leány szaladt a házak eresze alatt. Azután a kultúr- ház büféjében, míg a lány levetette vizes kendőjét, a fiú két málnaszörpöt kért. Ittak és egymásra mosolyogtak. 0 Sokan voltak. A nagyteremben egy tűt is alig lehetett volna leejteni. Mi több, az oldalsó kis termekben is csöndben üldögélve. a hangszórón keresztül hallgatták az emberek Oláh György, a Szolnok megyei Tanács vb-elnöké- nek, megyénk országgyűlést képviselőjének szavait. Miről beszélt? Arról, hogy alig van téma, ami közelebb állna az emberek szívéhez, mint a béke. Arról, hogy napjainkban egyre több szó esik a két világrendszer békés egymás mellett éléséről, de ez a békés egymás mellett élés tulajdonképpen harc, aktív küzdelem. Nem fegyverekkel. A harc gazdasági, ideológiai és politikai területen folyik. És mi nem is akarjuk ezt a harcot fegyverrel vívni... Nézem a nagygyűlés résztvevőit. Figyelemmel, el- mélyülten hallgatják az előadót. Többszáz kyjmsent- mártoni ember mond igent &&fr~KT~nem mondott kérdésre ezen az estén, tesz hifei a béke mellett. — Ha iskolában kellene vizsgáznia most, mit válaszolna erre a kérdésre: Mi a béke? — kérdezem a nagygyűlés néhány résztvevőjétől. A válaszok: Szőke Istvánná, háziasz szony: — A háború alatt bomba zuhant az udvarunkra. Földúlta a kertet, megrongálta a házat. Szerencsénkre nem voltunk odahaza. A béke, a nyugalom... Szabó Mihályné, nagymama: — Két világháborút értem meg. Éheztünk, ron- gyoskodtunk. Az uram kiment a frontra 1912-ben és csak tizennyolcban jött haza. A béke, az otthon... Pugner Ferencné: — A lányom tanárnő lett Zagyvarékason. a vejem ott iskolaigazgató. Van két kis unokám. Egyik tízéves, a másik tizennégy hónapos. Boldog vagyok, amikor látom őket. Béke az, hogy biztosan tudom, nyugodtan utazhatunk egymáshoz. Barta Istvánná: — Tudom, nem mindenhol örülhetnek egymásnak zavartalanul az emberek. Engem az érdekel, mi van Vietnamban. Merre van ez az ország? Hallottam, hogy valahol messze, a tenger mellett. A bőrük is másmilyen az ottani embereknek, mint a miénk. De én tudom, hogy az anyák ott is épp úgy éreznek, mint mi, ugyanúgy féltik a fiaikat, ugyanúgy, olyan nyugodtan akarnak élni, mint mi. Eljöttem, hogy megtudjam, miért van ott háború. Bozsik Mihályné: — Az én uram a múlt rendszerben tíz évig ült börtönben, mert kommunista és mert vöröskatona volt. Sokat harcolt a szegény nép igazáért. Most üdülni ment a Balatonra. Szinte sírt örömében, amikor megtudta, hogy a párt pihenni küldi az öreg katonát. Azt hiszem, ez is a békéhez tartozik. Sodrai Róza, állami gazdasági dolgozó: — Nem tudom, mit válaszoljak. Eljöttem, mert hallani akarok a vietnami eseményekről. Érdekel, mi történik ott. Én a háborúról keveset tudok. A második világháború alatt még nagyon kicsi voltam. Azt azonban tudom, nem engedhetjük, hogy boldogtalanok legyenek az emberek, hogy ne úgy éljenek, ahogyan akarnak. Béke, hogy felvételi vizsgát tehettem az egyetemen... Vincze Mihály, tsz párt- titkár: — Nem tudok nagy szavakat mondani. Béke, hogy nyugodtan vethetünk a tér- melőszövetkezetbpn. Vethetünk, arathatunk S ha van is gondunk, mert van, s nem kevés, de a családnak megadhatjuk, ami kell. Nem kell a cselédsor nehéz kenyerét enni. Palotai Margit, tanácsi adminisztrátor: — Nehezet kérdezett. Én még nem éltem akkor, amikor Magyarországon is háború volt. Nem tudom, mi a bélte. Válaszolhatnék úgy, hogy nem hullanak bombák, nem halnak meg emberek, de én mindezt a szörnyűséget csak az isko- lakönyvből tudom. Én magam nem éltem át. Szerintem a béke sok kis apróság: munka, fodrász, szép ruhái tánc... és szerelem. És mégis, a legnagyobb dolog a világon. 0 Hosszan, hangosan tapsolnak az emberek, amikor a: ünnepi nagygyűlés szónoka befejezi beszédét És tapsoU nak, amikor köszöntik a lengyel vendéget, Edward Debeckit, a Lengyel Kultúra helyettes igazgatóját. És tapsolnak a kórusok énekének, a zongoraművész játékának, az úttörők köszöntőjének, S tapsukkal hitet tesznek a béke mellett, a háború ellen. Hangos szóbeszéddel igyekeznek hazafelé az asszonyok. összesímulva megy egy fiatal pár a fák lombja alatt. Mi a béke? A kedves, megszokott hétköznapok egymásutánja, öröm és bánat, vita és nevetés. Igen, Ennyi és nem több. Varga Viktória Újabb békegyülések lesznek Ma délután 15 órakor Jászalsószentgyörgyön tartanak békegyűlést, ahol Nánási László, megyénk országgyűlési képviselője méltatja a népek és népünk békeakaratát. A jászalsószentgyörgyiek nagygyűlését a jövő héten újabbak követik. Sok rétegtalálkozó, kis- és nagygyűlés lesz. Többek között 28- án délután a papírgyárban és ugyancsak 28-án este Túrkevén tartanak békenagygyűlést; fzMses lemezdoinborítások díszítik a szolnoki Alföldi Áruház tavaszi kirakatait. Az ötletes . “stermunkák” Eomjäti Jánosné grafikus kezemen >1 dicsérik HA BECSAP A MENKU ^ Szakma nyugodt embereknek Akik a macskától is félnek ^ URH ügyelet 3800 kilométeren Mindennapi életünk megszokott mozdulata a villanykapcsoló felkattintása. Nyomában fény világítja be a szobát. Amíg azonban a parányi wolfram-szál feliz- zik, száz és szűz embernek kell fagyban, esőben, vagy tűző napsütésben dolgoznia. E munka nehézségeit szavakban leírni nehéz. Talán azok tudnak róla legjobban beszélni, akik csinálják. A karókon megtalálhatja őket Ezt mondta Bozóki Sándor, a TITÁSZ szolnoki Üzletigazgatóságának városi üzemvezetője. — A mi dolgozóinkat ritkán lehet a központban látni. Hol itt, hol ott dolgoznak, ahol éppen szükség van rájuk. Sokrétű munkájukról ezért ő beszél. Három hálózatépítési csoport van. Az egyik a légvezetékeket építi, a másik a kábelfektető, míg a harmadik csoport a kábelekhez és az oszlopokhoz szükséges gödröket ássa. — Ezen kívül van eey karbantartó csoport, egy másik 24 órás készenléti szolgálatot tart (az itt dolgozókkal találkoznak azok, akik hibát jelentenek be), külön csoport foglalkozik a fogyasztók kiszolgálásával — villanyóra bekapcsolás, bekötés — és van egy mérőcsoportunk is, — amely a különböző műszerek hitelesítését végzi. Milyen érzés nyáron az olvadó kátránytól átitatott oszlopra mászni? Azt hiszem, ezt senkinek sem kell magyarázni. Földközelben is csípi az arcunkat a hó vagy eső. Hát még több méter magasságban, ahol a szélsebesség nagyobb! Tehetetlennek érezzük magunkat, ha a nyári zivatarok alkalmával egy félórára szünetel az áramszolgáltatás, mert becsap a ménkű, azaz a villám. — Zsörtölődve keressük a gyertyát, vagy a zseblámpát. És nem is gondolunk arra, hogy a szakadó esőben valamelyik utcában emberek kapaszkodnak a villanyoszlopokra, hogy a hibát elhárítsák. Autó küszködik a szántóföld sarával, hogy az elszakadt távvezetéket megközelítsék és kijavítsák. Nekünk óráknak tűnnek a várakozó percek. A szerelők azonban nem figyelik órájukat. Az ő figyelmük egész másra terelődik: a hiba elhárítására és életük védelmére, hiszen az árammal nem lehet tréfálni. Hás nyitható ablak nélkül A központi iroda szomszédságában, a Tisza gátjának tövében áll a transzformátor-állomás. Sima falait egyetlen nyitható ablak sem tagolja. — Egyszerű a magyarázata — mondja Ondók Béla üzemigazgatási szolgálatvezető. — Tisza-parton — különösen nyáron — a rovarok ezrei repkednek. — Szinte vonzódnak az elektromágneses térbe. Egy-egy veréb vagy egy macska is bejöhetne a nyitott ajtón. Hogy akkor mi lenne, arról jobb nem is beszélni. A besurranó állat pillanatokon belül valamelyik vezetékhez érhet és zárlatot okozhat. Akkor pedig repül minden a levegőbe. A kapcsolóteremből visz- szamegyünk a vezérlőterembe. — A műszerfalon mozdulatlanul állnak a különböző mutatók. — Szinte szimbólumai annak a nyugodtságnak, ami ide kell. Egy kapcsolót elforgatná csak gyakorlati kérdés. A valóságban azonban emberéleteket olthat ki, ha például dolgoznak valamelyik távvezetéken. As elektrlkus és a terepjáró Míg az elektrikussal be - szélgetek, szemem egy URH rádióra téved. Ezzel tartják a kapcsolatot a hibaelhárításra kiinduló gépkocsival. A terepjáróban az itteni készülék hasonmása van. Ezen közlik a tényállást és az elektrikusok a jelentésekből tudják meg. hogy egy adott távvezetéknek melyik szakaszát helyezhetik áram alá. Kora délelőtt volt, amikor sétára indultunk a központban és már délután lett, mire befejeztük a látogatást. Pedig a szerelő- ségeknéi dolgozókkal nem is beszélhettünk, hiszen a központtól távol, különböző városokban és falvakban végzik nehéz és felelősség- teljes munkájukat. Három- ezernyolcszáz kilométer villanyvezetéket tartanak karban, mintegy hetvenöt város és község energia-ellátását biztosítják a szolnokiakkal együtt. Tóth LászK
