Szolnok Megyei Néplap, 1965. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-19 / 116. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. május IS Mindig a népért — HO Sí MINH 75 ÉVES — Golyózápor a dominikai fővárosban Santo Domingo (MTI) A nyugati hírügynökségi jelentések szerint a domi­nikai fővárosban, legutóbb annyiban változott a helyzet, hogy megint az Imbert ve­zette jobboldali junta csa­patai vették át a kezdemé­nyezést, s 1500 katonával jelentős mélységben ismét kelet felé szorították Ca- amano körülbelül 300 fegy­veresét. Mint emlékezetes, az utcai harcok szombaton egész nap dúltak, vasárnap ismét elcsendesültek, este azonban kiújultak, s azóta egyfolytában folyik a lövöl­dözés. Az utcákon temetet- len holttestek, jajveszékelö sebesültek hevernek, de a golyózáporban Santo Do­mingo egyes pontjait egyál­talán nem lehet megközelí­teni. A politikai megoldásról szóló tárgyalások részletei javarészt nem ismeretesek; Ezek egy része Washigton- ba, más része a polgárhá­ború dúlta Santo Domingo- ban folyik az amerikai kor- máy képviselői, illetve a két szembenálló fél között. Mcgeorge Bundy Johnson elnök személyes képviselő­je hétfőn személyesen is ta­lálkozott Antonio Imbert B arrerával, a jobboldali junta vezetőjével. Az ame­rikai kormánytisztviselő is­mét lemondásra kérte Im- bertet, aki azonban — mint az AP jelenti — hajthatat­lannak bizonyult, sőt, arra intette Johnson elnököt, hogy a Dominikában partra tett inváziós amerikai és AÄSZ egységek „a kommu­nista uralom kialakulásá­nak megakadályozásáért” vannak az országban, nem pedig azért, hogy őt eltá­volítsák. A kommunista uralom el­len — módja Imbert — ő az egyetlen biztosíték. Im­bert és tábora leszögezte: Nem megy bele semmilyen tűzszünetbe, s ha az ame­rikaiaknak ez nem tetszik, még ellenük is hajlandók harcolni. A másik — talán még az előbbinél is jelentősebb — tárgyalás Mcgeorge Bundy és Francisco Caamano ez­redes kormányának tagjai között zajlott le. (Caamano állítólag nem volt jelen.) Erről a tárgyalásról semmi­féle hír nem szivárgott ki. A nyugati hírügynöksé­gek arról tájékoztatnak, hogy Washingtonban és Santo Domingoban egyaránt mind többször került szó­ba Atonio Guzmannak, az 1963-ban megbuktatott Bosch-féle kormányzat földművelésügyi miniszteré­nek neve, mint a politikai és katonai válság „megol­dásának” emberéé. A többszörös milliomos Cuz- man jelenleg az Egyesült Államokban él, s eddig még nem tett hivatalos nyilatkozatot az ügyben. Az amerikai államok szervezetének főbizottsága hétfőn este összeült, de rö­vid vita után munkáját keddig elnapolta; Az ülés után bejelentették, hogy az AÁSZ Dominikában tar­tózkodó úgynevezett békél­tető bizottsága kedden be­nyújtja jelentését az érte­kezletnek. Mint az AP jelenti, hét latin-amerikai ország kül­ügyminisztere hamarosan összeül Buenos Airesben a dominikai helyzet megtár­gyalására. A konferencián tájékozott körök szerint Argentínán kívül Brazília, Chile, Peru, Bolívia, Pa­raguay és Uruguay kül­ügyminisztere vesz részt; Gromiko találkozott a török vezetőkkel Ankara (TASZSZ) Camal Gürsel török köz- társasági elnök kedden dél­előtt fogadta Gromiko szov­jet külügyminisztert és megbeszélést folytatott vele. A szovjet külügyminisss- ter kedden Urgüplii minisz­terelnökkel is találkozott, akivel megvitatta a szov­jet—török viszony néhány kérdését. (MTI) Az angol királyi pár Nyugat- Németországba érkezett Bonn (MTI) II. Erzsébet angol király­nő és férje, Fülöp edin­burghi herceg, valamint kíséretük kedden délben különrepülőgépen megérke­zett Nyugat-Németországba. A Köln—Wahn-i repülőté­ren a vendégeket Lübke nyugatnémet köztársasági elnök, Erhard kancellár és a bonni kormány tagjai üd­vözölték. A béke kétszínű angyala (Pittsburg Post­Gazette karikatúrája) Az első világháború után, amikor a versaillesi palo­tában összeült a békekon­ferencia, egy törékeny ter­metű, éles tekintetű indokí- nia fiatalember járta végig az államférfiak fogadószo­báit. Egy memorandumot adott át a politikusoknak, hazája, népe számára köve­telt függetlenséget a tömör, határozott hangú írásmű­ben. Mesélik, hogy az an­gol diplomata megkérdezte a fiatalembert, hol tanult meg oly szépen angolul, vajon Oxfordban vagy Cambridgeban járt egye­temre. „Más egyetemem van” — mondotta a fiatal­ember, Nguyen Ai Quoc — „úszó egyetemre jártam...” A csodálkozó tekintetre fe­leletül elmondotta. hogy angol hajókon dolgozott matrózként és az Egyesülr Államokban három éven át egy parti ha jójára tón foly­tatta a tengerész-életet. „És most?” — kérdezte tovább az angol diplomata. „Most újságíró vagyok” — felelte a fiatalember. A brit úri­ember meglepetten nézett rá, megjegyezte, hogy a két foglalkozás nem éppen ro­konterület. „Mindig ott kell dolgoznám, ahol tanulhatok és szolgálhatom népem ügyét” — felelte Nguyen Ai Quoc. A forradalmi mozga­lom illegális harcában a fiatalember más nevet ka­pott: Ho Sí Minh néven szerepelt. A fiatalember hetvenöt éves: nevét ismeri a világ, életútját milliók, százmil­liók előtt futotta meg s mindig ott dolgozott, küz­dött, ahol népe ügyét kel­tett szolgálnia. Nehéz és nyomorúságos sorsa volt Jndokína népei­nek, amikor Ho Sí Minh megszervezte az első. kom­munista irányítású forra­dalmi szervezetet, majd később az Indokínai Kom­munista Pártot. Francia gyarmatosítók, helyi feudá­lis nagyurak, budhista pa­pok, katolikus püspökök igájában szenvedett a nép — a gazdag föld kincseiből még csak morzsák is rit­kám jutottak asztalára. A kommunisták, élükön Ho Si Minh, megmutatták a harc HIMMLER 1945. április 2-án a Berlin melletti Ho- henlychenben hosszú meg­beszélést folytatott a Svéd Vöröskereszt alelnökével, Folke Bemadotte gróffal. Az SS Reichsführere ameri­kai cigaretta és francia ko­nyak mellett közölte aján­latát: valamennyi, még élet­ben levő zsidó származású deportált és valamennyi dán és norvég hadifogoly szaba­don bocsátása, de minde­nekelőtt: a német csapatok nyugaton megadják magu­kat. „Továbbíthatná-e hala- déktalanul javaslataimat Eisenhower tábornoknak?” — tette fel a kérdést. A svéd gróf hajlandó volt or­szágának kormányán ke­resztül Himmler javaslatait továbbítani. Később Himm­ler ragaszkodott hozzá, hogy személyesen, négyszemközt beszélhessen Eisenhowerral. Komoly gondot okozott ne­ki, hogy kézfogással, vagy német üdvözlettel lépjen-e Eisenhower elé. Bernadotte kitért a kötelező válaszadás elől. Kari Wolff SS tábornok és Himmler adjutánsa, az olasz partizánok legádázabb hóhéra volt Kesselring ve- »értábomagy mellett. Ezt fél tudták Amerikában és Angliában is. útját és végig is vezették rajta a népet. Hanoiban, a felszabadult ■0 vietnami milliók fővárosá­ban a Forradalmi Múzeum egyik termében vitrinekben őriznek néhány írást és em­léktárgyat. Ott van egy 1929-ben kelt halálos ítélet: Ho Si Minhet, a forradal­márt golyóra ítélték a gyar­maturak. Ott van egy 1941-es jegyzőkönyv a Viet Minh vezetőinek üléséről — a Ho Si Minh vezette ha­zafias arcvonal előbb a ja­pán megszállókat, aztán a francia gyarmati urakat verte ki Vietnam földjé­ről. Ott van a katonai ve­zető, Ho Si Minh kézifegy­vere és a kommunista poli­tikus noteszkönyve. És a falon a hatalmas fénykép arról az ostromról, amelyet a francia főkormányzó pa­lotája ellen vezettek a ha­zafiak... Ma ebben a palotában dolgozik Ho apó, a Vietna­mi Demokratikus Köztár­saság elnöke, a hetvenöt­esztendős kommunista ál­lamférfi, a törhetetlen har­cos. Hanoitól délre, a VDK földjére amerikai terror­bombázók szórják a napal­mot, békés falvak kunyhóit emészti a tűz. Még délebb­re, az egyelőre idegen meg­szállás alatt szenvedő viet­nami földön jenki tisztek parancsnokolnak. Vietnam népe harcol. A szocialista Vietnami Demokratikus Köztársaság­ban a békés építőmunika Wolff „felsőbb parancs­ra” a svájci határokon át, éjszaka, titokban Asconába ment. Ott székelt egy idő óta Állan Dulles, aki az amerikai titkosszolgálat leg­fontosabb emberei közé tar­tozott és mindenütt benne volt a keze a játékban, ahol becstelenségeket . agyal- tak ki. Tanácsadójával, Schulze- Gaevernitz-cel, a Stinnes fi­vérek sógorával együtt fo­gadta Wolffot, hogy a kapi­tulációra vonatkozóan meg­beszéléseket folytasson ve­le. Az SS tábornok a Stin- nes-villában éjszakázhatott és megfelelő alkalmat ka­pott arra, hogy kifejtse a legújabb fasiszta álláspon­tot: az an gol-amerikaiak a németekkel együtt vonulja­nak a Vörös Hadsereg ellen. Dulles nem tehetett köte­lező ígéretet.- „Mielőtt to­vább tárgyalnánk, különö­sen politikai kérdésekről, n német csapatoknak Olaszor­szágban kapitulálniuk kell.” Erre viszont Wolff nem kapott felhatalmazást, bú­csút vett azzal az ígérettel, hogy rövidesen jelentkezik. Olaszországba való vissza­térésekor, Chiassóban lévé főhadiszállását körülvették az lasz szabadságharcosok. Fel akarták akasztani hon­fitársaik hóhérát. Dulles napjaiban ugyanaz a férfi áll a dolgozó milliók élén, aki egész életét népe sza­badságáért. jövőjéért ál­dozta. A fiatalember, aki negyvenhat esztendővel ez­előtt a diplomaták tárgya­lótermében adta át népe függetlenségi követelését, győzelemre is vitte harcát. Ma, amikor az imperializ­mus leggyalézatosabb tá­madássorozata pusztítja a vietnami nép földjét, Ho Si Minh bátor, meg nem al­kuvó tanítása lelkesíti a harcosokat. Vietnam sza- bodságának, függetlenségé­nek védelmezőit. _A testvéri szív, a forra­dalmi harcosokat összekötő nagy barátság egész mele­gével köszöntjük a 75 éves Ho Si Minhet, aki élete minden napján úgy élt és harcolt, hogy népe ügyét szolgálta. Tömeolüntetés, ostromállapot Bolíviában La Pazíban hétfőn hét­ezer főnyi tömeg tüntetett Juan Lechin volt bolíviai alelnöknek, a bányászszak­szervezet vezetőjének kiuta­sítása miatt, akit a bolíviai katonai junta a múlt hét végén erőszakkal Paraguay­ba szállíttatott. A tüntetők az amerikai nagykövetség és a kormánypalota meg­erősített őrséggel körülvett épülete felé vonultak, de a rendőrség útjukat állta és könnygáz-bombákkal igye­kezett szétoszlatni őket. Lechin elhurcolása elleni tiltakozásul a bolíviai szak­szervezeti szövetség általá­nos sztrájkot hirdetett. A felhívásnak eleget téve a főváros munkásai és az or­szág bányászai sztrájkba lépték. (MTI) azonban időben értesült a történtekről és ügynökeinek egy csoportját Chiassófoa irányította, akik azután az utolsó pillanatban megmen­tették a szorongatott SS- banditákat; A STINNES-VILLÄBANi Asconában naphosszat folyt a tárgyalás. Részben Lem- nitzer amerikai tábornok (röviddel ezelőttig a NATO főparancsnoka) és Alexan­der tábornagy jelenlétében; aki Churchill közvetlen megbízásából tárgyalt. Megegyezésre még nem került sor, mert a nyugati képviselők vonakodtak be­lemenni a legfontosabb né­met követelésbe, hogy a fa­siszták akadálytalanul foly­tathassák tovább a harcot a Szovjetunió ellen; Egy indiszkréció révén Hitler értesült a titkos tár­gyalásokról. Haladéktalanul Berlinbe rendelte Wolffot. Az SS tábornok először nem akart utazni, mert féltette életét. Kaltenbrunner taná­csára végül mégis csak ki­hallgatásra jelentkezett a Führernél. Előzőleg végren­deletet készített, eljuttatta Dulleshoz, hogy szükség esetén hajtsa végre. Dulles szerencsekívánatokkal bo­csátotta útnak. • KIÁLTÁS HARSAN: „Vi­gyázz! A Führer P a jelen­lévők megmerevednek. A „hősök bunkerében”, a bi­rodalmi kancellária épülete alatti folyosókon, lassan vánszorog az egykori hatal­masság: Arca halottsápadt, feldúlt, nyoma sincs rajta a „győzelem tudatának”; térdei szinte minden lépés­nél meginognak. Csak botra támaszkodva tud járni. Pri­vát termeibe vonul vissza. Parancsára kedvenc leme­zeit játsszák. Látogatója van: dri Lev( „birodalmi szervezési veze­tő”. Ez a megrögzött fasisz­ta nem tud belenyugodni a küszöbönálló vereségbe, utolsó, kétségbeesett menté­si kísérletre akar vállalkoz­ni, szabad csapatot alakíta­ni a Nemzeti Szocialista Párt politikailag megbízha­tó tisztviselőiből. Kérkedve jelenti ki: „40 000 fanatikus harcosért kezeskedem, mein Führer, A Aválasztottakból álló szabad csapat az ön büszke nevét fogja viselni”. A Führer áldását adja: A kiválasztottakból álló sza­bad csapat azonban soha­sem alakul meg. Ley távozása után Hitler leállíttatja a lemezjátszót. Kaltenbrunner, a legfőbb Gestapo főnölt kíséretében Wolff SS tábornok jelenik meg kihallgatásra. Be kell számolnia asconai megbe­széléseiről. Eleinte dadog­va beszél, azután kissé megnyugszik. Hitler nyu­godt marad, nem kap düh­rohamot, figyel és hallgat. Kicsit gondolkodik, azután levonja a következtetést: az SS vezetőségénfek ak­ciója nem jelent szembe­szegülést a rendszerrel, vagy összeesküvést a párt ellen. Sőt, ellenkezőleg: a nemzeti szocializmusnak tovább kell élnie és foly­tatni a harcot a Szovjet­unió ellen. Végeredmény­ben, miután ők is „ger­mán eredetűek", az angol— amerikaiak nagyon is al­kalmasak a kommunizmus elleni harcra. Hitler így dönt: „Nem akarok útjá­ba állni az önök tárgyalá­sainak. Miattam folytassák tovább, de megmondhatom, hogy nem sokat remélek tőlük”, Ennyi elegendő is, mert ezzel Wolff SS tábornok zöld utat kap amerikai és angol bizalmi embereivel való további tárgyalásai­hoz. Asconában rövidesen okmányt írnak alá, amely kimondja, hogy az olaszor­szági német csapatok meg­adják magukat Alexander vezértábornagynak. — Sem az amerikaiak, sem az angolok nem tartják szük­ségesnek a szovjet kor­mányt a titkos megegye­zésről tájékoztatni. Ebinek ellenére Moszkvában na­gyon hamar értesültek az Asconában történtekről. A SZOVJET kormány erélyesen tiltakozott a szö­vetséges kötelezettségek megszegése ellen nyugati partnereinél és ragaszko­dott a teheráni és ialtai egyezmények betartásához. A fasiszták kénytelenek voltak a Szovjetunió előtt is feltétel nélkül kapitu­lálni! Washingtonnak és Lon­donnak engednie kellett. Nem hagvhatták t'Oveimen kívül a Szovjetunió nem­zetközi tekintélyét és a tömegek hangulatát az Egyesült Államokban; va­lamint Angliában. Nem ér­tettek egyet a Hitler-elle- nes koalíció megszegésé­vel. Dulles, legnagyobb fáj­dalmára, nem fogadhatta többé Wolff SS banditáit. A külön folyó és a Szovjet­unió ellen irányuló meg­beszélések Svédországban is abbamaradtak, ahol Rib- bentrop emberei fáradoz­tak a Nyugattal való meg­egyezésen. Himmler 1945. április 94. éjszakáján még egyszer ta­lálkozott gróf Folke Ber- nadotte-val, ezúttal Lübeck- ben. A gróftól megtudta; hogy Eisenhowernek nincs szándékában különbékét, vagy egyoldalú fegyverszü­netet kötni a fasisztákkal. „Himmler úr, önöknek a Vörös Hadsereg előtt is le kell tenniök a fegyvert’’ — mondta. Himmler elő­ször kétségbeesett, azután gyorsan magához tért és megint kérkedni kezdett: „Átveszem egy zászlóalj parancsnokságát a keleti fronton és harcba indulok”: NÉHÁNY NAPPAL a ka­pituláció után, elharapott egy elrejtett méreg-ampul­lát és gyáván a halálba menekült. A „hősi halált” nem az 6 számára találták ki. A monopol uraknak és a fasisztáknak, további kísér­leteik ellenére sem volt szerencséjük utolsó aljas cselszövésükkel. A Hitler- ellenes koalíció hadseregei eldöntötték a hitleri Né­metország sorsát! (Következik: Háláimén*» tekJ l Húsz éve történt A második világháború utolsó napjai Á szovjet kormány tiltakozik

Next

/
Thumbnails
Contents