Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

1966. április 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nem ritkulnak a sorok A fiatalok inkább hall­gattak. Figyelték mit mond a parancsnok — most már az ő parancsnokuk is. Ed­dig úgymond civilek voltak, de Szudi István már egy hónapja munkásőr, Cseri Sándor pedig éppen ezen a napon juttatta el a fel­vételhez szükséges papíro­kat, iratokat a városi KISZ bizottsághoz. Munkásőmek lenni ran­got jelent! Vallják azt ■nind a ketten. Rangot es kitüntetést. Felelősséget és megbecsülést. Göblyös István, a mun­kásőrség járási parancsnoka így beszélt erről a felelős­ségről : — A hathónapos kikép­zés alatt sokat kell tanulni a fiúknak: fegyverhaszná­latot, szolgálati szabály­zatot, nem utolsó sorban oedig szert kell tenniük je­lentős politikai ismeretekre ;s. Azután nem könnyű a mimtoásőr élete sem. Huszonnégy órai őrszolgálat után megesik, hogy azonnal munkába kell menniük Nem egyszer míg más szó­rakozik, addig a munkás- őrnek ' a szolgálati helyén kell ügyelni a mások gond­talan pihenésére. Mégis, ami a legnagyszerűbb: _ a munkásőrök ezt mind ön­ként vállalják és szívvel teljesítik. Miért? Tudják, miről van szó. Szocialis­ta társadalmunk féltése van emögött és a pártunk iránti rendíthetetlen biza­lom. Mit mondott Sárközi Já­nos, a KISZ városi bizott­ságának titkára? — Én magam nem va­gyok munkásőr. Mégis is­merem feladatukat. Azt azonban tudom, hogy a munkásőr fiatalok a KISZ- ben is a legjobbak közé tartoznak. Azok a fiúk, akik a munkásőrségből vo­nultak be katonának, egyik sem jött vissza a hadsereg­ből rendfokozat nélkül. — Tudjuk,, az utánpótlást ne­künk kell biztosítani. Ezért, mert tudjuk, felelősséggel tartozunk az egész közös­ségnek. Tehát nem javaso­lunk mindenki t munkásőr­nek. — Előfordult már, hogy valakinek a jelentkezését a KISZ elutasított? — Nem is egyszer. Ta­valy két fiú jelentkezését adtuk vissza azzal, hogy először változzanak meg. legyenek becsületes, jó munkások. — Miért, mit csináltak? — Az egyik gyakori ven­dég volt a rendőrségi fog­dában, ugyanis italozott. A másik alig váltotta ki mun­kakönyvét, máris alig volt benne hely, olyan sokszor- változtatott munkahelyet. Természetesen ezek a fiúk nagyon meglepődtek, ami­kor közöltük velük, nem tartjuk méltónak őket arra, hogy magukra öltsék a munkásőrök egyenruháját. Ismét Göblyös István vet­te át a szót: — Talán éppen ez az ön­ként vállalt felelősség az alapja annak, hogy a mun­kakörök úgy élnek, mint egy nagy család tagjai. Ha valamelyikőjük hibát követ el. nekünk már nem igen kell fegyelmezni. Elintézik helyettünk a többiek, a bajtársaik. Valóban, milyen nagy az összetartozás? Csak példának említem. Van egy munkásőrünk, ifjú Hamar József. Tizennyolc eszten­dős volt, amikor munkásőr lett. Innen vonult be kato­nának, mint szakaszvezető szerelt le, és visszajött hoz­zánk. Ma, szakaszparancs­nok a munkásőrségben. — Sok fiatal tagja van itt a járásban a munkásőr­ségnek? — Évről évre nő szántuk. Az idősek lassan kiöregsze­nek. A fiataloknak kell a helyükre állni. • Űau tudom, ezekbe» a napokba^ újabbak kérik felvételüket. — Igen. S hogy sok fia­tal jelentkezik? Az nem baj. Bízni kell bennük, és hívni őket, nem pedig kül­deni. A kettő között nagy a különbség. Tavaly min­den fiatal munkásőrünk a hathónapos előképzés után esküit tett és már a téli nehéz szolgálatot is ellátta becsülettel. A két fiatalember — Szudi István és Cseri Sán­dor — hallgatott. Csak né­ha bólintottak, mintha mondanák: Igen. Ez így he­lyes. Ennek így kell len­nie. Azt már a munkásőrpa- rancsnok mondta el, hogy egyikőjük, — hogy melyi­kük, az maradjon egyelő­re még titok — komolyan udvarol egy kislánynak, aki még nem tudja, hogy leendő férjeura munkásőr­nek jelentkezett. A fiú ugyanis azt mondta: Ha majd egyenruh ába leszek és látom, hogy akkor is szívesen jön velem az ut­cán, bebizonyosodik, nem lesz belőle rossz feleség. A most jelentkezett fia­talok kiképzése július 1-én kezdődik. A két fiú az Ap­rítógéngyár munkásai kö­zül jött, s minden bizony­nyal jönnek majd a töb­biek is más üzemből, ter­melőszövetkezetből, vagy hivatalból. Hogyan is mond­ta Göblyös István parancs­nok? „Bízni kell a fiata­lokban”. Már sokszor bebi­zonyosodott: az előlegezett bizalom eredményt hoz. Varga Viktória Növekedett a termelékenység, olcsóbb lett a gépjavítás A túrkevei Állami Mező- gazdasági Gépjavító Állo­más 1963-ban veszteségre tervezett üzem volt. A ja­vításokért járó díjbevétel nem fedezte a ráfordítások költségeit. Ennek főleg az volt az oka, hogy a javítá­sokhoz szinte korlátlan mennyiségű időt utalvá­nyoztak. Következéskép­pen a termelékenység rend­kívül alacsony, a munka- fegyelem laza volt. Tavaly január elsejével egyesítették a mezőtúri, a kisújszállási és túrkevei gépjavító állomásokat. He­lyes lépés volt, ezt bizo­nyítja az utóbbi két esz­tendő. A vezetők belátták, hogy az egyesítés más, ma­Szép dolgok Palotáson Palotáson megvalósították a kacsa-kombinátot. Hozzá­tartozik egy 100 eizer tojást befogadó keltetőállomás. — Tízezer férőhelyes, meleg­víz-fűtésű előnevelő. Az utó­nevelőkben és a hizlalókban 24 ezer kacsa fér el. Majd­nem ötezres a törzskacsa- állományuk. S ott van még a 60 holdas halastó. Azon is sok pecsenyekacsá-t ne­velnek fél. Tavaly 157 000 pecsenye- kacsát neveltek fel és ad­tak a népgazdaságnak a palotásaik. Ráadásul igen magas, 2.20 kilogrammos áiűagsúlybam. így 35 vagon pecsenyekacsa kelt útra a múlt évben tőlük export­minőségben, legnagyobb részt exportra is. Tervük egyébként 25 és fél vagon baromfihús leadása volt Adtak helyette 37 vagon­nal, mellesleg még 16 ezer csibét is neveitek. Ez adja a palotásnak dön­tő jövedelmét. Olyannyira, hogy a gazdaság 1 700 000 forintos nyereségéből egy millió 100 000 forintot a ka­csából forgalmaztak. S az idénre még tíz vagon ka­csahús leadásával meg is nőtt a tervük a tavalyihoz mérten. Átalakították a növény- termesztést ugyanígy. A korábbi 150—200 holdas lucemaföldet mgmövelték 1600 holdra. Ez a palotási növény, öntözéssel termesz­tik és igen jól fizet. A lucerna talajjavító ha­tása közismert. Négy éven­ként felszántják a lucerna- telepeket és vetésforgóba állítják. Ám ezenkívül még évenként másfél millió fo­rintot fordítanak kémiai talajjavításra. Háromezer hold sziket javítottak már meg digózással vagy me- szezéssei idáig! Így, ennyire megváltozik és már megváltozott a palo­tási puszta. S vele együtt az emberek, akik megteremtik ezt a változást. Legnagyobb­részt besenyszögiek dolgoz­nak a gazdaságban. Évente négyszáz embert foglalkoz­tat állandó jelleggel az üzem. De milyen embe­rek? Garai Lajos igazgató rájuk a legbüszkébb, nem is a gazdasági eredmények­re. A munkások közül het­venen viselik a tíz »vés törzsgárdista jelvényt, száz­harmincán az ötéveset. A hűségpénzt évről évre ki­osztják náluk, s egyre több embert érint. Sok minden épült itt Pa­lotáson. Példáid lucerna- szárító üzem, emeletes ebédlő, családi házak stb. De a legszebb mégis az, ami az emberekben történt; Amikor a parkettás, mo­dem ebédlőt építeni kezd­ték, a régi tapasztalatokra hivatkozva nagyon sokan azt mondták: inkább követ rakjanak a parketta he­lyére. Mondván, hogy az itteni emberek úgyis össee- sarazzák, úgyse becsülik meg. Garai Lajos nem hall­gatott az ellenkezőkre. És neki lett igaza. Az étkez­dére annyira vigyáznak az itteni munkásemberek, hogy ae mindig ragyog a tiszta­ságtól. Az övéknek érzik azt is, mint ezt az egész igazán szép, szocialista üzemet. Ragaszkodnak hozzá. A mi­nap éppen Molnár Lajos bizonyította be. Egy fél mentén a répavetésből. De nem hagyták abba addig, amíg el nem végezték, hogy másnapra már ne kelljen még egyszer idehúzatniok. így, ezek után érthető, hogy miért a Palotási és a Középtiszai Állami Gaz­daság érte el a legjobb ered­ményt tavaly Szolnok megyében. Most, a napok­ban osztották ki a megér­demelt nyereségrészesedést Palotáson. A legmagasabb pénzt, huszonöt napi fize­tésüknek megfelelő részese­dést a palotásiák kapták. S hozzá még nyolcvan an külön jutalmat, kitüntetést. Ilyen most Palotás. Az egy­kori birkalegelők földje. B. L. gasabb fokú követelmé­nyekkel jár. Fokozni kell a termelékenységet, gazda­ságossá kell tenni a terme­lést. Kialakították a különbö­ző javítások házi normáit, megteremtették az ütemes, programszerű termelés fel­tételeit. Az egyesített gép­javító állomás a tervezett 599 ezer forint nyereséggel szemben 2,4 milliót ért el 1964-ben. A termelékenység jelentősen megnövekedett. Az üzemszervezés akkori eredményeivel sem voltak elégedettek. Úgy gondolták, hogy a kötött áras javítás bevezetése révén olcsóbban dolgozhatnak. így az idén a Zetor K 25-ös, U 28-as és a G 35-ös traktorok fő­javítását cseremotorral együtt 25 ezer forintból hozták ki. Az új rendszer a tavalyinál szigorúbb iránynormák kiszabásával járt, annak útján vált be. Egyszóval a termelékeny­ség további fokozásával. — Ebben a negyedévben több gépet javítottak ki, mint 1963-ban együttvéve. — E három havi díjbevételi tervük 14,3 millió forint volt. Teljesítettek 19 mil­liót. Méghozzá az eredeti­leg tervezett 243 600 norma­órából csak 190 ezret hasz­náltak fel, s így érték el az említett tervteljesítést. A költségek további csökkentését az anyagtaka- rókosság fokozásában lát­ják. Ebben a szocialista brigádok mutatnak jó pél­dát. (Tavaly december óta 20 brigád alakult.) — Az egyik brigád felajánlotta, hogy a pótkocsik főjavítá­sához 50 százalékban hasz­nál fel új anyagot, a többit a bontásból pótolja. Ha ez a példa követőkre talál, s a felajánlások erről tanús­kodnak, akkor bizonyos hogy az anyagmegtakarí­tásból takaros összegre te­hetnek szert. Egyelőre úgy látszik, hogy a termelékenység fo­kozásának jelenlegi rend­szere bevált. De vajon ez lesz a legjobb, a legered­ményesebb később is? — Efelől kétségeink vannak Egyfelől az úgynevezett iránynormák fejlesztésére, másfelől a dolgozók érde­keltségének növelésére van szükség. A gépjavító állomásokon egy nagyjából állandó ősz szetételű géppark felújítá­sára, javítására kerül sor. Mondhatni a különböző ti pusok állandóan visszatér­nek. Pontosan úgy, mint egy autóközlekedési válla­latnál. Ennek következté­ben a 7. sz. AKÖV-nél ki­alakított, a termelékeny­ség növelését elősegítő, ösz­tönző bérezési rendszer el­vileg a túrkevei Állami Mezőgazdasági Gépjavító Állomáson is alkalmazható E bérezési rendszer lé­nyege a következő: A dol­gozó képességeinek megfe­lelő órabért kap. A vállalat a bázisadatok alapján olyan műszaki normákat írt elő, amelyek a bázishoz mérten feszítettek. A nor­mák és a tényleges ráfordí­tás arányában a dolgozó bizonyos prémiumot kap. Ez a bérezési forma te hát munkaidő megtakarí­tásra, a termelékenység fo­kozására ösztönöz. — Ügy gondoljuk, helyes lenne, ha a túrkevei gépjavító állo­más vezetői, de a többi gépjavító állomásokról is elmennének az illetékesek a 7. ?z. AKÖV-höz, s tájé kozódnának. Fábián Péter ígarnak, Örsnek dokiéra is Kerestem az igari állat­orvost. Tiszaőrsön van — igazítottak el. Ott lakik és onnan jár ide motorkerék­párral. Az igari tanácsel­nök, Gazdag János szerint: — Fél hatkor indultam Karcagra. A doktor már akkor Igaron motorozott. Tiszaőrsön derült ki, dr Anzó András nemcsak ott lakik, hanem ott Is betöl­ti a körzeti állatorvos tisz­tét. — Amikor kezdtem, még Nagyiván is az enyém volt napra való munka maradt , — nevet; volna még ki a Kőtelki út ’ Egyébként 1959-ben kéz­„KIHAJTOM A LIBÁM A RÉTRE... a ■énekelhetné az öcsödi Kossuth Termelőszövetkezet lúdgoudozója. (Rigó Miklós felvétel«) dett ezen a vidéken. Nóg­rádi születésű ember, ott is kezdett praktizálni, a fele­sége ellenben tiszafüredi lány. így kerültek ide. A doktorné kedves szavú, szép asszony restellkedik férje miatt most: — Ejnye Bandikám, te nem is borotválkoztál. — Igaz, hogy már négy óra­kor keltél. S játékból „panaszkod­ni” kezd férjeurára. A csa­ládtól távol töltött vasár­napokért. Meg az idei ka­rácsonyért. Az idei kará­csony estét apjuk nélkül töltötték el a doktor gye- í rekei. És az asszony is. — Anzó András távol Tisza- őrstől. de még a megyétől is, a Dunaújvárost környe­ző falvakban gyógyított. A Tiszaőrsön töltött eszten­dők legnehezebbje volt az idei. S hogy a legszebb me­lyik? Mind. De talán a ta­valyi mégis. Tavaly kap­tak lakást. És tavaly el akartak menni Debrecenbe. Ahogy ennek híre szaladt, egyre-másra beállítottak a falubeli emberek egy-egy kis ajándékkal, s kérlelni kezdték: — Ne menjen el a dok­tor úr. Sok szép emléke vari már Tiszaőrsről. Két éve ugyan­csak a karácsony éjszakát a Rákóczi Tsz istállójában töltötte a kistagi határban. Este kilenctől reggel négy óráig tartott a nagyon ne­héz, komplikált ellés. Fél­mezítelenre vetkőzve bir­kózott a klsboci életéért. Sikerült. S akkor nagyon fáradtan, hazafelé tartva « hajnali hidegben az ut­cán talált egy kismacs­kát; — Na, neked sincs jobb karácsonyod. Lehajolt érte és hazavit te. Ma is a ház kedvence a cica. Azt tapasztaltam, szere­tik Anzó Andrást. A sok mindenen kívül azért is: meghallgatja az idős em­bereket. Arra kért, ne csináljak belőle hőst. Az idekerülé- sének első esztendői nem sikerültek a legjobban; — Egynéhányszor megártott az ital. Kellemetlen erre visszaemlékezni és el is múlt véglegesen. Mindezzel együtt valóban nincs szán­dékomban Anzó Andrást hőssé tenni; Ember. — De olyan ember, aki az idei nehéz tavaszon kitűnően megállta a helyét. Tisza őr­sön egyáltalán nem volt megbetegedés és Tiszaiga- ron mindössze egy jószág pusztult el. Azért ez mégis csak mond valamit a kör­zet állatorvosáról. Borzák Lajos Tárgyalóképes, érett­ségizett férfi munkaerőt felvételre keres szerve­zési munkára az Álla­mi Biztosító Járási Fi­ókja, Szolnok, Kossuth tér 3. sz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents