Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-07 / 82. szám

i960. április 7.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

„OTTHON“

A REPÜLŐTÉREN

Andrijan Nyikolajev Brassói Tivadar ezredes, a Kilián György Repülő Tiszti Iskola parancsnokának társaságában.

„Ebben a brigádban tiszteletbeli tag vagyok"

Az űrhajósok a cipőgyárban

A repülőtér felé vezető út mellett félreálltak az autók, emberek integettek, üdvözölték az űrhajós házaspárt. Szandaszöllősön is abbahagyták néhány percre a veteményezésí, megálltak a kerékpárosok, hogy ha néhány pillanatra is, de láthassák a világűr hőseit. A repülőtér bejáratánál vezényszó hangzott.

— Díszszázad vigyázz: Jobbra nézz!

S a díszegység parancsnoka jelentett: Valentyina Tyereskova Nyikolajeva elvtársnő jelentem, köszöntésükre a díszegység felsorakozott.

A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a vendégek az iskola múzeumát, tekintették meg. Elidőzlek a Kilián György életét ismertető dokumentumok előtt, majd Tyereskova és Nyikolajev beírták nevükeft az emlékkönyvbe.

A hangárok előtt ezüstszínű repülőgépek, a személyzetük várta az űrhajósokat. Itt mintha otthonosabban érezték volna magukat. Érthető, hiszen Nyikolajev maga is vadászrepülőként kezdte és Tyereskova is rokon „szakmát” űzött, ejtőernyős volt. Amit most bemutattak nekik, az mégis új volt. Egy újtí- pusú tanulógép.

A vendégek ezután nagygyűlésen találkoztak az iskola tisztjeivel, növendékeivel. Brassói Tivadar ezredes, az iskola parancsnoTúzok- vadászatra készülnek a megyében

A Tisza menti vadászterületeken a gondos ápolás eredményeként örvendetesen megszaporodott a túzokállomány. Számuk ma már meghaladja a háromszázat, így — az idén először — több nagytestű szárnyast lőhetnek ki- Ebben a hónapban külföldi és hazai vadászok cserkésznek majd a földeken. A túzokkakasokon kívül Cserkeszöllő, Beseny- szög, Kunszentmárton, Tisza- őrs, Tiszagyenda és Abádsza- lók környékén száz őzbakot is ejtenek. A megfigyelések szerint az enyhe tél és a jó takarmányozás következtében a terítékre kerülő őzek agancsa 350—450 gramm súlyú lesz ritka szép trófeákat ígér az idei vadászatka üdvözölte a vendégeket, majd Tyereskova szólt a résztvevőkhöz.

— Mivel a tolmácsom is nő, így ezúttal az asszonyok beszélnek, s a férfiak hallgatnak — kezdte általános derültség közben beszédét. — Mit is mondjak magamról? Talán azt, hogy éppen úgy készítettek elő, engem éppen úgy megkínoztak az űrrepülés előtt, mint a férfiakat. Fiz egyszer mindvégig megőriztük az egyenjogúságot.

Aztán arról szólt, hogy milyen nehéz volt, milyen nagy belső akaratra volt szükség a felkészítés időszakában.

—- De nem veszem el Nyikolajev kenyerét, mert ez az 6 reszortja — folytatta éppoly vidáman, mosolyogva. mint ahogy kezdte beszédét.

Nyikolajev, mint testvéreket üdvözölte a gyűlés résztvevőit, a repülőket, a mérnököket, a technikusokat, majd az űrrepülésről beszélt.

—■ Annyit lehetne beszélni az űrrepülésről, mint amennyi időt ott töltöttem. A felkészülés? Erre csak azt tudom mondani: az ember sok mindent kibír. — Centrifuga, súlytalanság, tanulás és még sok más, ami ezzel jár. Valamennyiben részem volt. De úgy látszik, elvesztettük évszázados hegemóniánkat, mert a mi lányaink, és a magyar

hírük

(Tudósítónktól)

A mezőtúri Lábbelikészítő Ktsz-t az országhatáron túl is ismerik. Az általuk készített — minőségileg és formailag kifogástalan — futball-, korcsolya- és hoki-cipők keresett cikkek lettek.

A ktsz 17 évvel ezelőtt alakult, mindössze tizenöt

t

j fővel. A termelés a lét- ! számmal párhuzamosan nö- I vekedett, bár 1960-ig a szol- j gáltató tevékenységen túlmenően csak a belkeres- 1 ’-°delem részére termeltek.

nők is, ma már mindenhová befurakodnak.

— Ezt majd a végért megbeszéljük — szóit közbe Tyereskova, s ütemes taps követte a kedves közbeszólást.

Mindenki mosolygott, s mindenki mozdulatlanul figyelte az űrhajós szavait.

— Az egyik legnehezebb feladat, a súlytalanság állapotában lenni. Képzeljék el; lebegek a levegőben. Ki akarom önteni a vizet, s az megmarad a pohárban. Egy erős mozdulattal mégis ki- kényszerítem, erre a víz ott lebeg szemem élőt*. Egy mélyet lélegzem, s a víz- cseppek a számba úsznak. Vagy amikor eszem. Kinyitom a számat és a falat máris ott incselkedik szemem előtt, Egyszerűen kiszállt a számból. Ezt csak azért mondom el, hogy ha majd önök is az űrbe repülnek, vegyék ezt figyelembe.

A látogatás véget ért. Katonai alakulatnál valahogyan másképp szokott lenni a fogadtatás, a köszöntés, mint a polgári életben. Úgymond, katonásab- ban. A két űrhajós kedélye, közvetlensége azonban most feloldotta ezt a katonás rendet, s a repülőtéren vagy mint ahogyan Nyiklolájev mondta: otthon, olyan igazi, polgári, közvetlen baráti találkozó volt e látogatás.

eljutott

A megfelelő szakmunkás- gárda és egyéb adottságok következtében később azonban rátérhettek az export- termelésre is. Első külföldi megrendelésüket 1960-ban kapták Nyugat-Németor- szágtól.

Ekkor csak futballcipő- ket készítettek, majd áttértek a korcsolya-, és jelenleg a hoki-cipők készítésére. A ktsz kapacitásának 97 százaléka sportcipők készítésére van lekötve. Ez az 1965-ös tervet figyelembe véve, 60 ezer pár cipő elkészítését jelenti.

(Folytatás az 1. oldalról)

Két óra múlt pár perccel, amikor az űrhajós házaspár és kísérőinek gépkocsija a martfűi művelődési ház elé gördültek. Valentyina Tyereskova Nyikolajevát, Andrijan Nyikolajevet, valamint a társaságukban levő Czi- nege Lajos honvédelmi minisztert, Benke Valériát, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának vezetőjét, a KB tagját, Csáki Istvánt, a Szolnok megyei párt- bizottság első titkárát, Oláh Györgyöt, a Szolnok megyei tanács vb elnökét és Buga- jov elvtársat, a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok képviselőjét a Tisza Cipőgyár vezetői fogadták.

Tyereskova első szavai ezek voltak: — Azt mondták, hogy itt nagyon sok nő van. de én csak férfiakat látok.

Valóban, mert az üzemből csak fél három után tódultak ki a munkások, hogy résztvegyenek a nagy izgalommal és kíváncsisággal várt munkásgyűlésen. Addig a vendégek a művelődési ház könyvtártermébe vonultak, ahol Grósz István vezérigazgató üdvözölte Tyereskovát és Nyikolajevet. Röviden elmesélte a cipőgyár múltját és beszélt az államosítás óta tartó óriási fejlődésről. — Végül megemlítette, hogy a cipőgyárban dolgozik egy Valentyina Tyereskova nevet viselő női szocialista brigád is.

Urbán Józsefné brigádvezető ezután bemutatkozott Tyereskovának és néhány szóval vázolta a brigád megalakulásának körülményeit és munkájukat.

— Boldogok vagyunk Valentyina Tyereskova, hogy személyesen is megismerhettük példaképünket — mondotta Urbánné.

— Ebben a brigádban

tiszteletbeli tag vagyok — fordult férjéhez mosolygó arccal Tyereskova, majd a brigádvezetőhöz szólt: —

Sok sikert, jó erőt és egészséget vivánok a további munkájukhoz. Üdvözlöm a többieket is.

A művelődési ház színháztermét közben teljesen megtöltötték a munkások. Ekkor már valóban több nőt láthatott a széksorokban Tyereskova, mint megérkezése pillanatában az épület előtt.

Nádas József, a járási pártbizottság első titkára üdvözölte a bátor űrrepülő házaspárt, a delegáció többi tagját és a gyár dolgozóit.

Ezután Nádas József felkérte az űrrepülőket, szóljanak a munkáskollektívához.

Valentyina Tyereskova beszélni kezdett.

— Kedves Elvtársak, — kedves Barátaim! Mindenek előtt enegedjék meg, hogy a szovjet nép és az űrhajósok baráti üdvözletét tolmácsoljam.

— Különösen örömömre szolgál, hogy itt lehetek ebben az üzemben, mert nemrégen én is olyan munkásnő voltam, mint Önök. Visszaemlékszem a textilkombinátra, ahol mi ugyanígy ültünk a gyűléseken és hallgattuk a szónokokat.

— Megmondom őszintén, nem űrhajósnak születtem. Először dolgoztam, tanultam, aztán ejtőernyős lettem, s mivel burokban születtem, bekerültem az űrhajósok közé.

Nagy derültség és taps követi a kedves, közvetlen hangú beszédet.

— Nagy örömömre szolgál, hogy a teremben többségében vannak a nők. Kérem ne haragudjanak rám a férfiak — tette hozzá bo- csánatkérően és kedvesen mosolyogva. — Ha megengedik, most a női űrhajós csoportról és a kiképzésről beszélek. Teljesen tudatosan nem beszélek a térfi űrhajósokról, mert nem akarom a férjem kenyerét elvenni.

— Gyakran tesznek fel kérdéseket, főleg a kapitalista országok újságírói, hogy hány női űrhajós van. Ezt nem mondhatom meg, mert először is titok...

Nyikolajev közbeszólt:

— Nem titok ez. Sok nő van.

Nevetés hullámzott végig a széksorokon.

— A mi csoportunk egy- időben kezdte a felkészülést p férfiakkal. Kiképzésünk semmiben sem tért el az övékétől. A kozmoszban nem lehet engedményt tenni, hogy te nő vagy, te meg férfi.

Beszélt arról, hogy több tucat napot töltöttek el a csendkamrában. Milyen a csendkamra? Kis szoba teljes összkomforttal, de ágy helyett karosszékíkel. .

— Itt van még a melegkamra. Mi a melegkamra? Ott „sütik” az embert. Van 80 fokos meleg is a kamrában.

Ezután a repülésről, majd a földetérésrői beszélt.

— A leszállásnál, ha kinézünk a kisablakon, olyan látványban van részünk, mintha égne a levegő. — Mintha az ember egy kemencében ülne. Ugyanakkor a kabinban megvan minden normális életfel*étel.

Beszéde befejezéseként Tyereskova azt kívánta, hogy a népek barátsága erősödjön, hogy a kozmoszt az emberiség ne a háború érdekében használja.

Nádas elvtárs arra kérte az űrrepülőket, hogy néhány év múlva újra látogassanak el Martfűre.

Szavait hosszantartó taps követte.

— Úgy látom, kívánságunkkal mindenki egyetért — mondta Nádas József.

— Mi sem vagyunk ellene — mondta Tyereskova.

Ezután Nyikolajev emelkedett szólásra.

— Kedves magyar barátaim! Engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki a meleg baráti fogadtatásért. Sikerült megismerkednünk Budapesttel és a nagyszerű magyar néppel.

— Valentyina beszélt n felkészülésünkről, de csak a női részt említette. IguZj ugyanolyan a miénk is. Itt van például a centrifuga. Elmondok egy történetet róla, amikor még lányok nem voltak közöttünk. Egy újságíró egyszer eljött velünk a centrifugához. Ütközően daloltunk, elvégeztük az edzést és visszafelé az úton újra jókedvűen énekeltünk. A riportot úgy írta meg, hogy nekünk milyen jó kedvünk és milyen jó sorunk van.

— Amikor elolvastuk, elhatároztuk, hogy felültetjük a centrifugára. Ügy is lett. Csak háromszorosára növeltük a terhelést és máris elkezdett kiabálni:

— Anyám, tovább nem bírom.

— Ezek után a mi edzéseinkről sokkal élethűbben írt.

— Legérdekesebb kísérletem, amit az űrrepülés közben végre kellett hajtanom, legyekkel történt. Egész életemben emlékezni fogok rá. Fiú és lány legyekkel is kellett kísérletezni. Sokat kínlódtam, mert nagyon ne. héz volt a legyeket egy oldalra áthajtani. Amíg áthajtottam őket. egyszer megkerültük a földet.

Végül így fejezte be beszédét Andrijan Nyikolajev.

— Sok sikert kívánok o szocializmus építésében és kívánom, hogy állandóan erősödjék népeink barátsága. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Taps.

A delegáció a munkásgyűlés befejezése után meglátogatta a cipőgyár 38-3 műhelyét és az űrrepülők beírták nevüket az állami díjas Petőfi Sándor ötszörös szocialista brigád naplójába.

A műhelyből az irodaház tanácstermébe vonultak a vendégek, és meguzsonnáztak. A pohárköszöntők után a gyár vezetői, szocialista brigádok vezetői és a KISZ fiatalok megajándékozták a két űrrepülőst, akik rövid idő alatt úgy belopták magukat a martfűi munkások szívébe.

A hosszú gépkocsikaraván, élén Tyereskova és Nyikolajev kocsijával 4 óra után tíz perccel gördült ki a Tisza Cipőgyár kapuján.

Szöveg: Varga Viktória, Majnár József, Bognár Jónás. — Foto: Nagy Zsott

Az országhatáron túlra is