Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-07 / 82. szám

i960. április 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „OTTHON“ A REPÜLŐTÉREN Andrijan Nyikolajev Brassói Tivadar ezredes, a Kilián György Repülő Tiszti Is­kola parancsnokának társaságában. „Ebben a brigádban tiszteletbeli tag vagyok" Az űrhajósok a cipőgyárban A repülőtér felé vezető út mellett félreálltak az autók, emberek integettek, üdvözölték az űrhajós há­zaspárt. Szandaszöllősön is abbahagyták néhány percre a veteményezésí, megálltak a kerékpárosok, hogy ha néhány pillanatra is, de lát­hassák a világűr hőseit. A repülőtér bejáratánál ve­zényszó hangzott. — Díszszázad vigyázz: Jobbra nézz! S a díszegység parancs­noka jelentett: Valentyina Tyereskova Nyikolajeva elv­társnő jelentem, köszönté­sükre a díszegység felsora­kozott. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a vendégek az iskola múzeu­mát, tekintették meg. El­időzlek a Kilián György életét ismertető dokumen­tumok előtt, majd Tyeres­kova és Nyikolajev beírták nevükeft az emlékkönyvbe. A hangárok előtt ezüst­színű repülőgépek, a sze­mélyzetük várta az űrhajó­sokat. Itt mintha otthono­sabban érezték volna ma­gukat. Érthető, hiszen Nyi­kolajev maga is vadászre­pülőként kezdte és Tyeres­kova is rokon „szakmát” űzött, ejtőernyős volt. Amit most bemutattak nekik, az mégis új volt. Egy újtí- pusú tanulógép. A vendégek ezután nagy­gyűlésen találkoztak az is­kola tisztjeivel, növendé­keivel. Brassói Tivadar ez­redes, az iskola parancsno­Túzok- vadászatra készülnek a megyében A Tisza menti vadászterü­leteken a gondos ápolás ered­ményeként örvendetesen meg­szaporodott a túzokállomány. Számuk ma már meghaladja a háromszázat, így — az idén először — több nagytestű szárnyast lőhetnek ki- Ebben a hónapban külföldi és hazai vadászok cserkésznek majd a földeken. A túzokkakasokon kívül Cserkeszöllő, Beseny- szög, Kunszentmárton, Tisza- őrs, Tiszagyenda és Abádsza- lók környékén száz őzbakot is ejtenek. A megfigyelések szerint az enyhe tél és a jó takarmányozás következtében a terítékre kerülő őzek agan­csa 350—450 gramm súlyú lesz ritka szép trófeákat ígér az idei vadászat­ka üdvözölte a vendégeket, majd Tyereskova szólt a résztvevőkhöz. — Mivel a tolmácsom is nő, így ezúttal az asszo­nyok beszélnek, s a férfiak hallgatnak — kezdte ál­talános derültség köz­ben beszédét. — Mit is mondjak magamról? Ta­lán azt, hogy éppen úgy készítettek elő, engem ép­pen úgy megkínoztak az űr­repülés előtt, mint a férfia­kat. Fiz egyszer mindvégig megőriztük az egyenjogú­ságot. Aztán arról szólt, hogy milyen nehéz volt, milyen nagy belső akaratra volt szükség a felkészítés idő­szakában. —- De nem veszem el Nyikolajev kenyerét, mert ez az 6 reszortja — foly­tatta éppoly vidáman, mo­solyogva. mint ahogy kezd­te beszédét. Nyikolajev, mint testvé­reket üdvözölte a gyűlés résztvevőit, a repülőket, a mérnököket, a technikuso­kat, majd az űrrepülésről beszélt. —■ Annyit lehetne beszél­ni az űrrepülésről, mint amennyi időt ott töltöttem. A felkészülés? Erre csak azt tudom mondani: az em­ber sok mindent kibír. — Centrifuga, súlytalanság, tanulás és még sok más, ami ezzel jár. Valamennyi­ben részem volt. De úgy látszik, elvesztettük évszá­zados hegemóniánkat, mert a mi lányaink, és a magyar hírük (Tudósítónktól) A mezőtúri Lábbelikészí­tő Ktsz-t az országhatáron túl is ismerik. Az általuk készített — minőségileg és formailag kifogástalan — futball-, korcsolya- és hoki-cipők keresett cikkek lettek. A ktsz 17 évvel ezelőtt alakult, mindössze tizenöt t j fővel. A termelés a lét- ! számmal párhuzamosan nö- I vekedett, bár 1960-ig a szol- j gáltató tevékenységen túl­menően csak a belkeres- 1 ’-°delem részére termeltek. nők is, ma már minden­hová befurakodnak. — Ezt majd a végért megbeszéljük — szóit közbe Tyereskova, s ütemes taps követte a kedves közbe­szólást. Mindenki mosolygott, s mindenki mozdulatlanul fi­gyelte az űrhajós szavait. — Az egyik legnehezebb feladat, a súlytalanság ál­lapotában lenni. Képzeljék el; lebegek a levegőben. Ki akarom önteni a vizet, s az megmarad a pohárban. Egy erős mozdulattal mégis ki- kényszerítem, erre a víz ott lebeg szemem élőt*. Egy mélyet lélegzem, s a víz- cseppek a számba úsznak. Vagy amikor eszem. Kinyi­tom a számat és a falat máris ott incselkedik sze­mem előtt, Egyszerűen ki­szállt a számból. Ezt csak azért mondom el, hogy ha majd önök is az űrbe re­pülnek, vegyék ezt figye­lembe. A látogatás véget ért. Katonai alakulatnál vala­hogyan másképp szokott lenni a fogadtatás, a kö­szöntés, mint a polgári élet­ben. Úgymond, katonásab- ban. A két űrhajós kedé­lye, közvetlensége azonban most feloldotta ezt a ka­tonás rendet, s a repülő­téren vagy mint ahogyan Nyiklolájev mondta: otthon, olyan igazi, polgári, köz­vetlen baráti találkozó volt e látogatás. eljutott A megfelelő szakmunkás- gárda és egyéb adottságok következtében később azon­ban rátérhettek az export- termelésre is. Első külföldi megrendelésüket 1960-ban kapták Nyugat-Németor- szágtól. Ekkor csak futballcipő- ket készítettek, majd át­tértek a korcsolya-, és je­lenleg a hoki-cipők készí­tésére. A ktsz kapacitásá­nak 97 százaléka sportci­pők készítésére van leköt­ve. Ez az 1965-ös tervet fi­gyelembe véve, 60 ezer pár cipő elkészítését jelenti. (Folytatás az 1. oldalról) Két óra múlt pár perccel, amikor az űrhajós házaspár és kísérőinek gépkocsija a martfűi művelődési ház elé gördültek. Valentyina Tye­reskova Nyikolajevát, Andri­jan Nyikolajevet, valamint a társaságukban levő Czi- nege Lajos honvédelmi mi­nisztert, Benke Valériát, a Társadalmi Szemle szer­kesztőbizottságának vezető­jét, a KB tagját, Csáki Ist­vánt, a Szolnok megyei párt- bizottság első titkárát, Oláh Györgyöt, a Szolnok megyei tanács vb elnökét és Buga- jov elvtársat, a Magyaror­szágon ideiglenesen állomá­sozó szovjet alakulatok képviselőjét a Tisza Cipő­gyár vezetői fogadták. Tyereskova első szavai ezek voltak: — Azt mond­ták, hogy itt nagyon sok nő van. de én csak férfiakat látok. Valóban, mert az üzem­ből csak fél három után tódultak ki a munkások, hogy résztvegyenek a nagy izgalommal és kíváncsiság­gal várt munkásgyűlésen. Addig a vendégek a műve­lődési ház könyvtártermébe vonultak, ahol Grósz István vezérigazgató üdvözölte Tyereskovát és Nyikolaje­vet. Röviden elmesélte a ci­pőgyár múltját és beszélt az államosítás óta tartó óriási fejlődésről. — Végül megemlítette, hogy a cipő­gyárban dolgozik egy Va­lentyina Tyereskova nevet viselő női szocialista bri­gád is. Urbán Józsefné brigád­vezető ezután bemutatkozott Tyereskovának és néhány szóval vázolta a brigád megalakulásának körülmé­nyeit és munkájukat. — Boldogok vagyunk Va­lentyina Tyereskova, hogy személyesen is megismer­hettük példaképünket — mondotta Urbánné. — Ebben a brigádban tiszteletbeli tag vagyok — fordult férjéhez mosolygó arccal Tyereskova, majd a brigádvezetőhöz szólt: — Sok sikert, jó erőt és egész­séget vivánok a további munkájukhoz. Üdvözlöm a többieket is. A művelődési ház szín­háztermét közben teljesen megtöltötték a munkások. Ekkor már valóban több nőt láthatott a széksorok­ban Tyereskova, mint meg­érkezése pillanatában az épület előtt. Nádas József, a járási pártbizottság első titkára üdvözölte a bátor űrrepülő házaspárt, a delegáció többi tagját és a gyár dolgozóit. Ezután Nádas József fel­kérte az űrrepülőket, szól­janak a munkáskollektívá­hoz. Valentyina Tyereskova beszélni kezdett. — Kedves Elvtársak, — kedves Barátaim! Minde­nek előtt enegedjék meg, hogy a szovjet nép és az űrhajósok baráti üdvözletét tolmácsoljam. — Különösen örömömre szolgál, hogy itt lehetek ebben az üzemben, mert nemrégen én is olyan mun­kásnő voltam, mint Önök. Visszaemlékszem a textil­kombinátra, ahol mi ugyan­így ültünk a gyűléseken és hallgattuk a szónokokat. — Megmondom őszintén, nem űrhajósnak születtem. Először dolgoztam, tanul­tam, aztán ejtőernyős let­tem, s mivel burokban szü­lettem, bekerültem az űr­hajósok közé. Nagy derültség és taps követi a kedves, közvetlen hangú beszédet. — Nagy örömömre szol­gál, hogy a teremben több­ségében vannak a nők. Ké­rem ne haragudjanak rám a férfiak — tette hozzá bo- csánatkérően és kedvesen mosolyogva. — Ha megen­gedik, most a női űrhajós csoportról és a kiképzésről beszélek. Teljesen tudato­san nem beszélek a térfi űrhajósokról, mert nem aka­rom a férjem kenyerét el­venni. — Gyakran tesznek fel kérdéseket, főleg a kapita­lista országok újságírói, hogy hány női űrhajós van. Ezt nem mondhatom meg, mert először is titok... Nyikolajev közbeszólt: — Nem titok ez. Sok nő van. Nevetés hullámzott végig a széksorokon. — A mi csoportunk egy- időben kezdte a felkészü­lést p férfiakkal. Kiképzé­sünk semmiben sem tért el az övékétől. A kozmoszban nem lehet engedményt ten­ni, hogy te nő vagy, te meg férfi. Beszélt arról, hogy több tucat napot töltöttek el a csendkamrában. Milyen a csendkamra? Kis szoba tel­jes összkomforttal, de ágy helyett karosszékíkel. . — Itt van még a meleg­kamra. Mi a melegkamra? Ott „sütik” az embert. Van 80 fokos meleg is a kam­rában. Ezután a repülésről, majd a földetérésrői beszélt. — A leszállásnál, ha ki­nézünk a kisablakon, olyan látványban van részünk, mintha égne a levegő. — Mintha az ember egy ke­mencében ülne. Ugyanak­kor a kabinban megvan minden normális életfel*é­tel. Beszéde befejezéseként Tyereskova azt kívánta, hogy a népek barátsága erősödjön, hogy a kozmoszt az emberiség ne a háború érdekében használja. Nádas elvtárs arra kérte az űrrepülőket, hogy né­hány év múlva újra láto­gassanak el Martfűre. Szavait hosszantartó taps követte. — Úgy látom, kívánsá­gunkkal mindenki egyetért — mondta Nádas József. — Mi sem vagyunk elle­ne — mondta Tyereskova. Ezután Nyikolajev emel­kedett szólásra. — Kedves magyar bará­taim! Engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki a meleg baráti fogadtatásért. Sikerült megismerkednünk Budapesttel és a nagyszerű magyar néppel. — Valentyina beszélt n felkészülésünkről, de csak a női részt említette. IguZj ugyanolyan a miénk is. Itt van például a centrifuga. Elmondok egy történetet róla, amikor még lányok nem voltak közöttünk. Egy újságíró egyszer eljött ve­lünk a centrifugához. Üt­közően daloltunk, elvégez­tük az edzést és visszafelé az úton újra jókedvűen énekeltünk. A riportot úgy írta meg, hogy nekünk mi­lyen jó kedvünk és milyen jó sorunk van. — Amikor elolvastuk, el­határoztuk, hogy felültetjük a centrifugára. Ügy is lett. Csak háromszorosára növel­tük a terhelést és máris el­kezdett kiabálni: — Anyám, tovább nem bírom. — Ezek után a mi edzé­seinkről sokkal élethűbben írt. — Legérdekesebb kísérle­tem, amit az űrrepülés köz­ben végre kellett hajtanom, legyekkel történt. Egész életemben emlékezni fogok rá. Fiú és lány legyekkel is kellett kísérletezni. Sokat kínlódtam, mert nagyon ne. héz volt a legyeket egy ol­dalra áthajtani. Amíg át­hajtottam őket. egyszer megkerültük a földet. Végül így fejezte be be­szédét Andrijan Nyikola­jev. — Sok sikert kívánok o szocializmus építésében és kívánom, hogy állandóan erősödjék népeink barátsá­ga. Köszönöm, hogy meg­hallgattak. Taps. A delegáció a munkás­gyűlés befejezése után meg­látogatta a cipőgyár 38-3 műhelyét és az űrrepülők beírták nevüket az állami díjas Petőfi Sándor ötszö­rös szocialista brigád nap­lójába. A műhelyből az irodaház tanácstermébe vonultak a vendégek, és meguzsonnáz­tak. A pohárköszöntők után a gyár vezetői, szocialista brigádok vezetői és a KISZ fiatalok megajándékozták a két űrrepülőst, akik rövid idő alatt úgy belopták ma­gukat a martfűi munkások szívébe. A hosszú gépkocsikara­ván, élén Tyereskova és Nyikolajev kocsijával 4 óra után tíz perccel gör­dült ki a Tisza Cipőgyár kapuján. Szöveg: Varga Viktória, Majnár József, Bognár Jó­nás. — Foto: Nagy Zsott Az országhatáron túlra is

Next

/
Thumbnails
Contents