Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-30 / 101. szám
' áp*m a®. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i Á kollektíva érdeme Éíttxem lett u Kunhegyes! Gépállomás Az egész várost átfogó társadalmi megmozdulás Napok óta iázas izgatottsággal készülődtek a mai aapra a Kunhegyes! Gépállomáson. — Az emberek mnnkavégeztévei nem hazafelé igyekeztek, hanem rendezgették, esincsítgatták portájukat, hogy üzemük arculata is kifejezze öröm ünnepüket. Élüzemavatő ünnepség tesz ma a gépállomáson. — Az erre való készülődés egy kicsit szimbólum: a kollektíva összeforrottságá- nak, közös akaratának jelképe. Nem is érhették el másként ezt a címet, csak úgy, hogy éveken át egy emberként, összeszokva, —■ egymást segítve, bírálva dolgoztak, küzdöttek. S ha most neveket említenénk, kisihíján kétszáz emberét sorolhatnánk. Mert a vezetők, a traktorosok, mű- nejymunkások és alkalmazottak, egyszóval mindenki, s mindenkor beesűleiesen. legjobb tudásé szerint végezte munkáját. Együtt, közös erővel nagyszerű eredményeket értek el. Tavaly, tervük szerint az összes traktor és motormunka 105 ezer nor- málhoíd volt, s elvégeztek 147 4.81 normálholdat, ami 140.4 százalékos teljesítésnek felel meg. A talajmunkáknál is „ráhúztak” a tervre, a 74 852 normálhol123.4 százalékos teljesítést jelent. A gépállomás! dolgozók a gabonaaratáskor sem kímélték erejüket. A gépeikre tervezett 9707 hold gabona helyett 18 657 hold terméséi takarították be. A derekasan dolgozó gépállo- másiaknak azért is jogosan jár elismerés, mert nemcsak a szorgalom és jó minőség fémjelzi munkájukat, hanem a takarékosság Is. A gépi munka önköltségét a tervezettnek 85,4 százalékára csökkentették. Végül- is az 1964. évet 2 554 200 forint terven felüli nyereséggel zárták. Most arra is büszkék lehetnek, hogy nyereségrészesedésként a maximumot, egy hónapot fizethettek. Sok nagyszerű tettet említhetnénk még, amelyek mind a kollektíva erejéből születtek. Ilyen például a csaknem 2 millió forint értékű saját erős beruházás. Aprópénzre váltva ez azt jelenti, hogy tavaly megépült a kombájn javító csarnok, egy raktár, elkészült a munkagépjavító műhely és a 300 méteres úthálózat is. Ezenkívül építőanyagot vásároltak. Azt remélve, hogy a felsőbb szervektől megkapják az engedélyt és a pénzügyi fedezetet az égetően szükséges szociális létesítmények megépítéséhez. A Kunhegyes! Gépállomás kollektívája nemcsak tavalyi eredményeivel, hanem mostani munkájával is bizonyítja: érdemes az élüzem címre. A téli hónapokban hetvennyolc traktoros képeztek ki a termelőszövetkezetek részére. A megyében elsőként fejezték be az erőgépek téli javítását, Zászlóátadási ünnepség a vízügyi igazgatóságon Csütörtökön délután tartották meg az idei május elsejei ünnepi tanácskozásukat a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság munkásai. Az ünnepi gyűlésen került sor a Szolnok megyei pártbizottság, a megyei tanács ée a SZMT vörös vándorzászlajának átadására. Nyíri Béla, a Szolnok megyei tanács vb-elnökhetüntetést a vízügyi dolgozóknak. Szászhelyi Pál, az országos vízügyi főigazgató helyettese pedig a fő- igazgatóság és a MEDOSZ elismerő oklevelét adta át. Majd hét munkást a Víz- gazdálkodás Kiváló Dolgozója, huszonnyolcat pedig Kiváló Dolgozó jelvénnyel tüntettek ki. ötvennégyen oklevelet kaptak, s végül százhetvenezer forint jutalmat osztottak szét a vállas első negyedéves díjbevételi tervüket — 1 720 000 forint — 3 106 000 forintra teljesítették. Felajánlásukban szerepel, hogy éves tervük teljesítésénél csaknem 1 millió forintot takarítanak meg. Öt brigád, közöttük kettő másodízben, tűzte ki célul a megtisztelő szocialista cím elnyerését. Nagy Katalin Törökszentmiklós első a községfejlesztési versenyben A megyei tanácsülés csütörtökön értékelte az 1964. évi községfejlesztési versenyt. A városok között az első helyezést Törökszentmiklós érte el. A törökszentmiklósiak immár harmadszor elsők lettek a községfejlesztési verseny bsn a városok között. ö tszázkilenc v enhatezesr forint értékű társadalmi munkát terveztek a múl évre és 1 114 984 forint értékűt teljesítettek. A város lakosai közül 8953-an vettek részt a különböző társadalmi munkákban. Ezeket az adatokat Oláh Lajos vb-tdtkártól és Jávor László tanácsi dolgozótól tudtam meg.' A miklósiak egybehangzó véleménye szerint az egész évi munkának ők voltak az irányítói, szervezői. Sőt, legaktívabb résztvevőd is, hiszen öten kaptak arany jelvényt* köztük ők is. — Én csak a kötelességemet teljesítettem — mondja szerényen Jávor László. És mikor arról faggatom, hogy mivel magyarázható ez a szép eredmény, magyarázkodás helyett belémkarol. — Jöjjön el velem a mezőgazdasági gépgyárba. Az ott dolgozók oroszlánrészt vállaltak a munkából. Az óvodai napok keretében május 3-án a kunhegve- si óvodában nyilvános óvodai napot tartanak. Május 4-én a gyerekek munkáiból kis kiállítást rendeznek, ugyancsak ezen a napon lesz egy ankét a szülők részére, amelyen az óvónők és a szülők az óvodáskorú gyermekek nevelési problémáit beszélik meg. — Képünk a kiscsoportosok szabad foglalkozásán készült. A „doktor bácsi'’ játékot a nyilvános óvodai napon is Az ár ellen Csütörtökre virradó éjjel Zalaszentivánon kellett az ottani vasúti híd’ védelmére nagy erőket összpontosítani. A megduzzadt Zala folyó hömpölygő áradata ugyanis kimosással fenyegette a híd alapzatát. Csütörtökre virradó éjjel nagy- mennyiségű terméskővel és vasbetonaljjal védték a pilléreket. Remélik, hogy a hidat az ár ellen sikerül megmenteni. Hasonló helyzet alakult ki Sorkifalud mellett, ahol a Sorok patak vize veszélyezteti a kisnyí- lású vasúti hidat. A MÁV nagy erőket összpontosított a megrongálódott dénesfai vasúti híd gyors helyreállítására. A hídrongálódás miatt ugyanis a Hegyeshalom—Porpác közötti vonalon pár napja nem tudják lebonyolítani a csehszlovák—jugoszláv tranzitszállításokat. Az ár által elsodort híd helyén ideiglenes vasúti híd épül, bár a Kőris patak vízszintje az utóbbi 24 órában újból megemelkedett, az új alapzat építése gyors ütemben halad. A tervek szerint az előregyártott elemekből összeállított új, ideiglenes híd pénteken éjjelre a helyére kerül. Hacsak az időjárás nem szól közbe a Hegyeshalom és Porpác közötti vonalon, szombaton reggel újból megindulhat a forgalom. A 827-es úton Répcelaik és Beled ^ között megszűnt a vízátfolyás, s ezen az úton megindulhaA gépgyárban Várni kell a portán, mert Urvai Dezső tanácstag, az üzemi társadalmi munka- szervezés motorja egy fontos jelentést készít. Mikor elmondom, hogy sikereikről szeretnék írni, elhárító mozdulatot tesz kezével. — Az igaz, hogy én szervezem a társadalmi munkát, de ha nem lennének ilyen dolgozóink, nem sokra mennék. A munka becsületes elvégzése Nádas Bertalanon, Bállá Lajoson* Kovács Imrén, Gulácsi Istvánon és a többieken múlott. A gimnáziumban Visszafelé jövet kísérőm elmondja, hogy a diákság is kivette részét a munkából. Ezért a Bercsényi gimnáziumba mentünk. A folyosón Széesá György KISZ-vezető tanárra! találkozunk. — Illetékesebbel nem is találkozhattunk volna — mondja Laci bácsi Az „illetékes” azonban ugyanazt mondja, mint Urvai Dezső a gépgyárban. — Inkább Hubai Miklóstól kérdezze meg. a II/D- ben — javasolja. — ö az iskola - társadalmi munka felelőse, mondhatnám, úgy is. hogy ő a „generál kivitelező”. Miki kollégista, hozzászokott a közösségi élethez. Talán ezért is tud diáktársaira hatni. — Nálunk már tradíciója van a társadalmi munkának, talán ezért is sikerült a vállalást teljesíteni. Az is igaz, hogy osztályonként osztottuk el a vállalt óraszámot. Nem ötletszerűen, a hangulattól függően jelentkeztek az egyes csoportok, hanem a meghatározott időpontokban. lyettese adta át a szép ki- lat legjobb dolgozói között. bemutatják majd tett a közúti forgalom. Gergely Sándort Régi magyar májusi ünnepségek Horthy-Magyarországon jóval május előtt kezdődtek. Április közepetáján a gyárakban a munkapadok s a hivatalokban az íróasztal mellől, a falvakban és tanyákon az ekeszarva, vagy a kubikos-csákány mellől cipelték börtönbe a munkások, értelmiségi dolgozók, szegény parasztok, földmunkások százát a. burzsoázia rendőr_ és csendőr-legényei. Az ország „letartóztatási intézetei’’ megteltek azokkal az emberekkel, akikről a rendőr- és csendőrcsizma feltételezte, hogv megünnepelnék május elsejét; amelyet nagyon gyakran, kényszerű körülmények miatt május első vasárnapjára „tett át” a föld alá kény- szerített KMP, Május elsején évtizedeken át, amióta a nemzetközi szolidaritás ünnepe ez a nap — de különösen 1919 óta — burzsoá Magyarország városaiban riadöztatott rendőr-századok, katonai egységek s páncélautók — a falvakban hadikésziiltségbe helyezett gyalogos és lovas- esendőrszakaszok vártak a beavatkozó parancsra. , Május Elseje kora hajnalán Budapesten s környékén és az ország legkülönbözőbb tájain ezer, meg ezer ember vetett számot önmagával... Volt, aki a hátát tapogatta, volt, aki pely- hedzf, állát simogatta, lány, asszony, aki kissé elbúsul- tan a haját nézegette: az élettől, testi épségüktől búcsúzva, sortiizekre, szurony- rohamokra, lovastámadásra, rendőr- és csendőrcsizmák rágására készültek fel. A felvillanó rémségek riasztó hatását el-eloszlatta az 1919-es év első szabad május elsejének az emléke... De az évek múlásával egyre többen akadtak, akik a győztes magyarországi forradalom májusi ünnepségeit nem látták, csak apjuk, anyjuk, idősebb testvérük, társuk elbeszéléseiből tudtak róla. Erre a Szabad Májusra is gondolva, vállaltak bajt-, kínt, börtönt ezrek és ezrek. Kora réggé1 az utcára surrantak, felugrottak a villamosra, egy-két megállóval odébb leszöktek róla, eltűntek a mellékutcákon és nagy kanyarral a Duna-hi- dak felé lopakodtak... Ha ismerős elvtársakkal találkoztak, elfordították a fejüket, vagy elnéztek fölöttük... Kopó-gyanús alakot, ha láttak — elsősorban nem magukra, hanem társaik biztonságára gondolva — kacskaringós utakon, néha csíntévő gyerek módjára „sétálni” vitték a vérebeket... addig-addig, amíg sikerült elugrani előlük. A villamos végállomásán emberek ácsorogtak. — Jobbra fel. S egyenesen előre — suttogták a városból jöttéknek, vigyázva, s közben ajkuk is alig mozgott. A hegyoldalt valósággal ellepték a fölfelé igyekvő emberek. De csapatba sehol se verődtek. Gondtalan, magányos túrázókként igyekeztek valamerre. A lombkoronákban megbújva fiatal elvtársaink vigyáztak. Csak annyit mondtak; kellemes túrázást... Ha mást mondtak volna, mindenki megfordul és siet visszafelé... Hegy tetején, tisztáson, tán ötszáz ember várt. A tömeget hatvan, száz lépésnyi távolban, laza láitcban kis őrség vette körül. Ok már nem az idesurranó ko- póktól tartottak, hanem arra ügyeltek, hogy amíg az ünnepség be nem fejeződik, a tisztásra gyűltek közül el ne távozzék a tömegbe esetleg befurakodott besúgó. Nehogy a környéken cirkáló rendőr, és csendőrőrjáratnak hírt vihessen. Az imperializmus szovjetellenes hadikészülődéseiről, a békés építésben sikereket elérő szovjet népről, a világszerte erősödő munkás- mozgalom eseményeiről és a magyar munkásság, parasztság és szellemi dolgozók vezetőjének, a föld alá szorított Kommunisták Magyarországi Pártjának áldozatkész harcáról beszélt a szónok az egybegyűlteknek. Aztán Majakovszkij „Balra mars”-át és Petőfi: „Akasszátok fel a királyokat” című iiersét szavalta egy zömök műkedvelő. A szavalókórus a nemzetközi és magyar forradalmi irodalom forró harci termékeit zengte. Aztán énekelt a tömeg. A Barrikád-dalt, a Bunkócskát... S amikor rákezdték: Föl-föl ti rabjai a földnek... sokak szeméből kicsordult a könny. Az előadást, a verseket, s az énekszámokat halkan, tompítva mondta el egyen és tömeg. Ezen a napon tucatnyi ünnepség volt a Budapest- környéki negyeken, tisztáokon. S szerte az ország városaiban, falvaiban — bújva-rejtve kisebb-na- gyobb forradalmár csoportok ünnepeltek és tettek hitet a kommunisták törhe- tetlenségéről. Voltak gyülekezők, amelyeken zavart okoztak a kopók, vagy a forradalmi munkásság sorait megbontó árulók. S voltak tisztások, amelyeken dühöngve s át- kozódva csak renegátok s rendőr-besúgók gyülekeztek... Az elvtársak ugyanis, az utolsó pillanatban megtudván, hogy ügyetlenség, vagy árulás miatt, a rendőrség megneszelte egy-egy gyülekező kiszemelt helyét... s a vezető szervek ügyes csellel, az utolsó pillanatban másfelé irányították a tagságot és a rokon- szenvezöket... m május elseje, szerte az ** országban megduz- zasztotta a népért harcoló forradalmi tábor erejét. Hiába kötözték csendőrló farkához a magyar falvak és tanyák legjobb fiait, hiába „talpalták", verték bikeresőkkel s „ugratták!’ ki a harmadik-negyedik emeletről a város ipari munkásságának és értelmiségének lefogott legjobbjait, Május j Elseje a magyar dolgozók nagy ünnepe volt s maradt... És hogy nemcsak megjelentek. hanem becsülettel dolgoztak is, azt az oklevélen levő egyetlen szó is tanúsítja: példás. Míg a tanácsházára megyünk, eszembe jut, hogy a tsz-ekről még nem is beszéltünk. — Pedig ők is becsülettel helytálltak. A Rákóczi Tsz-bcti — Mi is a városhoz tartozunk. ugyanúgy, mint az üzemek és a különböző intézmények — mondja Sar- kadi Lukács. — Ezért nekünk is részt kell vállalni a társadalmi munkából. — Mivel mezőgazdasági termeléssel foglalkozunk, elsősorban erőgépekkel segítettünk. Fogatokat adtunk, a Zetorok is fordultak egy- szer-kétszer. Egy szószerint az egész városra kiterjedő társadalmi megmozd"lásról van itt szó. Mégpedig olyanról, amelynek nemcsak tervei, hanem kimagasló eredményei is vannak. Tizenhárom üzem, ktsz. és egyéb intézmény kapott példás oklevelet. öt társadalmi munkásnak arany jelvény csillog a kabátján. Még többön az ezüst és bronz érem. Mindez csak formába öntött köszönet. Amikor azonban a fürdőben napoznak, a főtéren sétálnak, vagy a cseretelepre mennek gázért, élvezettel nézik i a közös munka gyümölcsét. I T, L.
