Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-30 / 101. szám

' áp*m a®. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i Á kollektíva érdeme Éíttxem lett u Kunhegyes! Gépállomás Az egész várost átfogó társadalmi megmozdulás Napok óta iázas izgatottsággal készülődtek a mai aapra a Kunhegyes! Gépállomáson. — Az emberek mnnkavégeztévei nem hazafelé igyekeztek, hanem ren­dezgették, esincsítgatták portájukat, hogy üzemük ar­culata is kifejezze öröm ünnepüket. Élüzemavatő ünnepség tesz ma a gépállomáson. — Az erre való készülődés egy kicsit szimbólum: a kollektíva összeforrottságá- nak, közös akaratának jel­képe. Nem is érhették el másként ezt a címet, csak úgy, hogy éveken át egy emberként, összeszokva, —■ egymást segítve, bírálva dolgoztak, küzdöttek. S ha most neveket említe­nénk, kisihíján kétszáz em­berét sorolhatnánk. Mert a vezetők, a traktorosok, mű- nejymunkások és alkalma­zottak, egyszóval mindenki, s mindenkor beesűleiesen. legjobb tudásé szerint végezte munkáját. Együtt, közös erővel nagyszerű eredményeket értek el. Tavaly, tervük szerint az összes traktor és motormunka 105 ezer nor- málhoíd volt, s elvégeztek 147 4.81 normálholdat, ami 140.4 százalékos teljesítés­nek felel meg. A talajmun­káknál is „ráhúztak” a tervre, a 74 852 normálhol­123.4 százalékos teljesítést jelent. A gépállomás! dolgozók a gabonaaratáskor sem kí­mélték erejüket. A gépeik­re tervezett 9707 hold ga­bona helyett 18 657 hold terméséi takarították be. A derekasan dolgozó gépállo- másiaknak azért is jogosan jár elismerés, mert nem­csak a szorgalom és jó mi­nőség fémjelzi munkájukat, hanem a takarékosság Is. A gépi munka önköltségét a tervezettnek 85,4 százalé­kára csökkentették. Végül- is az 1964. évet 2 554 200 forint terven felüli nyere­séggel zárták. Most arra is büszkék lehetnek, hogy nyereségrészesedésként a maximumot, egy hónapot fizethettek. Sok nagyszerű tettet említhetnénk még, amelyek mind a kollektíva erejéből születtek. Ilyen például a csaknem 2 millió forint ér­tékű saját erős beruházás. Aprópénzre váltva ez azt jelenti, hogy tavaly meg­épült a kombájn javító csarnok, egy raktár, elké­szült a munkagépjavító műhely és a 300 méteres úthálózat is. Ezenkívül építőanyagot vásároltak. Azt remélve, hogy a felsőbb szervektől megkapják az engedélyt és a pénzügyi fedezetet az égetően szükséges szociális létesítmények megépítésé­hez. A Kunhegyes! Gépállo­más kollektívája nemcsak tavalyi eredményeivel, ha­nem mostani munkájával is bizonyítja: érdemes az élüzem címre. A téli hóna­pokban hetvennyolc traktoros képeztek ki a termelőszö­vetkezetek részére. A me­gyében elsőként fejezték be az erőgépek téli javítását, Zászlóátadási ünnepség a vízügyi igazgatóságon Csütörtökön délután tar­tották meg az idei május elsejei ünnepi tanácskozá­sukat a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság mun­kásai. Az ünnepi gyűlésen ke­rült sor a Szolnok megyei pártbizottság, a megyei ta­nács ée a SZMT vörös vándorzászlajának átadásá­ra. Nyíri Béla, a Szolnok megyei tanács vb-elnökhe­tüntetést a vízügyi dolgo­zóknak. Szászhelyi Pál, az országos vízügyi főigazga­tó helyettese pedig a fő- igazgatóság és a MEDOSZ elismerő oklevelét adta át. Majd hét munkást a Víz- gazdálkodás Kiváló Dolgo­zója, huszonnyolcat pedig Kiváló Dolgozó jelvénnyel tüntettek ki. ötvennégyen oklevelet kaptak, s végül százhetvenezer forint jutal­mat osztottak szét a válla­s első negyedéves díjbevé­teli tervüket — 1 720 000 forint — 3 106 000 forintra teljesítették. Felajánlásuk­ban szerepel, hogy éves tervük teljesítésénél csak­nem 1 millió forintot ta­karítanak meg. Öt brigád, közöttük kettő másodízben, tűzte ki célul a megtisztelő szocialista cím elnyerését. Nagy Katalin Törökszentmiklós első a községfejlesztési versenyben A megyei tanácsülés csütörtökön értékelte az 1964. évi községfejlesz­tési versenyt. A váro­sok között az első he­lyezést Törökszentmik­lós érte el. A törökszentmiklósiak immár harmadszor elsők lettek a községfejlesztési verseny bsn a városok kö­zött. ö tszázkilenc v enhat­ezesr forint értékű társa­dalmi munkát terveztek a múl évre és 1 114 984 forint értékűt teljesítettek. A vá­ros lakosai közül 8953-an vettek részt a különböző társadalmi munkákban. Ezeket az adatokat Oláh Lajos vb-tdtkártól és Jávor László tanácsi dolgozótól tudtam meg.' A miklósiak egybehangzó véleménye sze­rint az egész évi munká­nak ők voltak az irányítói, szervezői. Sőt, legaktívabb résztvevőd is, hiszen öten kaptak arany jelvényt* köztük ők is. — Én csak a kötelessé­gemet teljesítettem — mondja szerényen Jávor László. És mikor arról faggatom, hogy mivel ma­gyarázható ez a szép ered­mény, magyarázkodás he­lyett belémkarol. — Jöjjön el velem a me­zőgazdasági gépgyárba. Az ott dolgozók oroszlánrészt vállaltak a munkából. Az óvodai napok keretében május 3-án a kunhegve- si óvodában nyilvános óvodai napot tartanak. Május 4-én a gyerekek munkáiból kis kiállítást rendeznek, ugyancsak ezen a napon lesz egy ankét a szülők ré­szére, amelyen az óvónők és a szülők az óvodáskorú gyermekek nevelési problémáit beszélik meg. — Ké­pünk a kiscsoportosok szabad foglalkozásán készült. A „doktor bácsi'’ játékot a nyilvános óvodai napon is Az ár ellen Csütörtökre virradó éjjel Zalaszentivánon kellett az ottani vasúti híd’ védelmé­re nagy erőket összponto­sítani. A megduzzadt Zala folyó hömpölygő áradata ugyanis kimosással fenye­gette a híd alapzatát. Csü­törtökre virradó éjjel nagy- mennyiségű terméskővel és vasbetonaljjal védték a pilléreket. Remélik, hogy a hidat az ár ellen sikerül megmenteni. Hasonló hely­zet alakult ki Sorkifalud mellett, ahol a Sorok patak vize veszélyezteti a kisnyí- lású vasúti hidat. A MÁV nagy erőket összpontosított a megrongálódott dénesfai vasúti híd gyors helyreál­lítására. A hídrongálódás miatt ugyanis a Hegyesha­lom—Porpác közötti vona­lon pár napja nem tudják lebonyolítani a csehszlo­vák—jugoszláv tranzitszál­lításokat. Az ár által el­sodort híd helyén ideigle­nes vasúti híd épül, bár a Kőris patak vízszintje az utóbbi 24 órában újból megemelkedett, az új alap­zat építése gyors ütemben halad. A tervek szerint az előregyártott elemekből összeállított új, ideiglenes híd pénteken éjjelre a he­lyére kerül. Hacsak az idő­járás nem szól közbe a Hegyeshalom és Porpác kö­zötti vonalon, szombaton reggel újból megindulhat a forgalom. A 827-es úton Répcelaik és Beled ^ között megszűnt a vízátfolyás, s ezen az úton megindulha­A gépgyárban Várni kell a portán, mert Urvai Dezső tanácstag, az üzemi társadalmi munka- szervezés motorja egy fon­tos jelentést készít. Mikor elmondom, hogy sikereikről szeretnék írni, elhárító mozdulatot tesz kezével. — Az igaz, hogy én szer­vezem a társadalmi mun­kát, de ha nem lennének ilyen dolgozóink, nem sok­ra mennék. A munka be­csületes elvégzése Nádas Bertalanon, Bállá Lajoson* Kovács Imrén, Gulácsi Ist­vánon és a többieken mú­lott. A gimnáziumban Visszafelé jövet kísérőm elmondja, hogy a diákság is kivette részét a mun­kából. Ezért a Bercsényi gimnáziumba mentünk. A folyosón Széesá György KISZ-vezető tanárra! ta­lálkozunk. — Illetékesebbel nem is találkozhattunk volna — mondja Laci bácsi Az „illetékes” azonban ugyanazt mondja, mint Urvai Dezső a gépgyárban. — Inkább Hubai Miklós­tól kérdezze meg. a II/D- ben — javasolja. — ö az iskola - társadalmi munka felelőse, mondhatnám, úgy is. hogy ő a „generál ki­vitelező”. Miki kollégista, hozzá­szokott a közösségi élet­hez. Talán ezért is tud diáktársaira hatni. — Nálunk már tradíció­ja van a társadalmi mun­kának, talán ezért is sike­rült a vállalást teljesíteni. Az is igaz, hogy osztá­lyonként osztottuk el a vállalt óraszámot. Nem ötletszerűen, a hangulattól függően jelentkeztek az egyes csoportok, hanem a meghatározott időpontok­ban. lyettese adta át a szép ki- lat legjobb dolgozói között. bemutatják majd tett a közúti forgalom. Gergely Sándort Régi magyar májusi ünnepségek Horthy-Magyarországon jóval május előtt kezdőd­tek. Április közepetáján a gyárakban a munkapadok s a hivatalokban az íróasztal mellől, a falvakban és ta­nyákon az ekeszarva, vagy a kubikos-csákány mellől cipelték börtönbe a munká­sok, értelmiségi dolgozók, szegény parasztok, földmun­kások százát a. burzsoázia rendőr_ és csendőr-legényei. Az ország „letartóztatási in­tézetei’’ megteltek azokkal az emberekkel, akikről a rendőr- és csendőrcsizma feltételezte, hogv megünne­pelnék május elsejét; ame­lyet nagyon gyakran, kény­szerű körülmények miatt május első vasárnapjára „tett át” a föld alá kény- szerített KMP, Május elsején évtizedeken át, amióta a nemzetközi szolidaritás ünnepe ez a nap — de különösen 1919 óta — burzsoá Magyaror­szág városaiban riadöztatott rendőr-századok, katonai egységek s páncélautók — a falvakban hadikésziiltségbe helyezett gyalogos és lovas- esendőrszakaszok vártak a beavatkozó parancsra. , Május Elseje kora hajna­lán Budapesten s környé­kén és az ország legkülön­bözőbb tájain ezer, meg ezer ember vetett számot önma­gával... Volt, aki a hátát tapogatta, volt, aki pely- hedzf, állát simogatta, lány, asszony, aki kissé elbúsul- tan a haját nézegette: az élettől, testi épségüktől bú­csúzva, sortiizekre, szurony- rohamokra, lovastámadásra, rendőr- és csendőrcsizmák rágására készültek fel. A felvillanó rémségek riasztó hatását el-eloszlatta az 1919-es év első szabad május elsejének az emlé­ke... De az évek múlásával egyre többen akadtak, akik a győztes magyarországi forradalom májusi ün­nepségeit nem látták, csak apjuk, anyjuk, idő­sebb testvérük, társuk el­beszéléseiből tudtak róla. Erre a Szabad Májusra is gondolva, vállaltak bajt-, kínt, börtönt ezrek és ezrek. Kora réggé1 az utcára sur­rantak, felugrottak a villa­mosra, egy-két megállóval odébb leszöktek róla, eltűn­tek a mellékutcákon és nagy kanyarral a Duna-hi- dak felé lopakodtak... Ha ismerős elvtársakkal talál­koztak, elfordították a fe­jüket, vagy elnéztek fölöt­tük... Kopó-gyanús alakot, ha láttak — elsősorban nem magukra, hanem társaik biztonságára gondolva — kacskaringós utakon, néha csíntévő gyerek módjára „sétálni” vitték a vérebe­ket... addig-addig, amíg si­került elugrani előlük. A villamos végállomásán emberek ácsorogtak. — Jobbra fel. S egyene­sen előre — suttogták a vá­rosból jöttéknek, vigyázva, s közben ajkuk is alig moz­gott. A hegyoldalt valósággal ellepték a fölfelé igyekvő emberek. De csapatba se­hol se verődtek. Gondtalan, magányos túrázókként igye­keztek valamerre. A lombkoronákban meg­bújva fiatal elvtársaink vi­gyáztak. Csak annyit mond­tak; kellemes túrázást... Ha mást mondtak volna, mindenki megfordul és siet visszafelé... Hegy tetején, tisztáson, tán ötszáz ember várt. A tömeget hatvan, száz lépés­nyi távolban, laza láitcban kis őrség vette körül. Ok már nem az idesurranó ko- póktól tartottak, hanem ar­ra ügyeltek, hogy amíg az ünnepség be nem fejeződik, a tisztásra gyűltek közül el ne távozzék a tömegbe eset­leg befurakodott besúgó. Nehogy a környéken cirká­ló rendőr, és csendőrőrjá­ratnak hírt vihessen. Az imperializmus szovjet­ellenes hadikészülődéseiről, a békés építésben sikereket elérő szovjet népről, a vi­lágszerte erősödő munkás- mozgalom eseményeiről és a magyar munkásság, pa­rasztság és szellemi dolgo­zók vezetőjének, a föld alá szorított Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának áldo­zatkész harcáról beszélt a szónok az egybegyűlteknek. Aztán Majakovszkij „Bal­ra mars”-át és Petőfi: „Akasszátok fel a királyo­kat” című iiersét szavalta egy zömök műkedvelő. A szavalókórus a nemzetközi és magyar forradalmi iro­dalom forró harci termé­keit zengte. Aztán énekelt a tömeg. A Barrikád-dalt, a Bunkócskát... S amikor rákezdték: Föl-föl ti rabjai a földnek... sokak szeméből kicsordult a könny. Az előadást, a verseket, s az énekszámokat halkan, tompítva mondta el egyen és tömeg. Ezen a napon tucatnyi ün­nepség volt a Budapest- környéki negyeken, tisztá­okon. S szerte az ország városaiban, falvaiban — bújva-rejtve kisebb-na- gyobb forradalmár csopor­tok ünnepeltek és tettek hi­tet a kommunisták törhe- tetlenségéről. Voltak gyülekezők, ame­lyeken zavart okoztak a kopók, vagy a forradalmi munkásság sorait megbontó árulók. S voltak tisztások, amelyeken dühöngve s át- kozódva csak renegátok s rendőr-besúgók gyülekez­tek... Az elvtársak ugyanis, az utolsó pillanatban meg­tudván, hogy ügyetlenség, vagy árulás miatt, a rend­őrség megneszelte egy-egy gyülekező kiszemelt he­lyét... s a vezető szervek ügyes csellel, az utolsó pil­lanatban másfelé irányítot­ták a tagságot és a rokon- szenvezöket... m május elseje, szerte az ** országban megduz- zasztotta a népért harcoló forradalmi tábor erejét. Hiába kötözték csendőrló farkához a magyar falvak és tanyák legjobb fiait, hiá­ba „talpalták", verték biker­esőkkel s „ugratták!’ ki a harmadik-negyedik emelet­ről a város ipari munkás­ságának és értelmiségének lefogott legjobbjait, Május j Elseje a magyar dolgozók nagy ünnepe volt s ma­radt... És hogy nemcsak meg­jelentek. hanem becsülettel dolgoztak is, azt az oklevé­len levő egyetlen szó is tanúsítja: példás. Míg a tanácsházára me­gyünk, eszembe jut, hogy a tsz-ekről még nem is be­széltünk. — Pedig ők is becsület­tel helytálltak. A Rákóczi Tsz-bcti — Mi is a városhoz tar­tozunk. ugyanúgy, mint az üzemek és a különböző in­tézmények — mondja Sar- kadi Lukács. — Ezért ne­künk is részt kell vállalni a társadalmi munkából. — Mivel mezőgazdasági ter­meléssel foglalkozunk, el­sősorban erőgépekkel segí­tettünk. Fogatokat adtunk, a Zetorok is fordultak egy- szer-kétszer. Egy szószerint az egész városra kiterjedő társadal­mi megmozd"lásról van itt szó. Mégpedig olyanról, amelynek nemcsak tervei, hanem kimagasló eredmé­nyei is vannak. Tizenhárom üzem, ktsz. és egyéb intéz­mény kapott példás okleve­let. öt társadalmi munkás­nak arany jelvény csillog a kabátján. Még többön az ezüst és bronz érem. Mindez csak formába öntött köszönet. Amikor azonban a fürdőben napoz­nak, a főtéren sétálnak, vagy a cseretelepre men­nek gázért, élvezettel nézik i a közös munka gyümölcsét. I T, L.

Next

/
Thumbnails
Contents