Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-29 / 100. szám
19». «pcfife 29. SZOLNOK MEGYEI NtiPLAT 3 fi Öntözzünk szakszerűbben, gazdaságosabban Együtt erősebbek TRAKTOROSOK, M VII ELYMVXKASOK EGYÜTT KÜZDENEK A SZOCIALISTA BRIGÁD CÍMÉRT (jfötgtaztiis ssz 1. gidairól) brigádok, munkacsapatok munkáját, az öntözőagronó- mus irányítja. Igen nagy szerepük van a szakmunkásoknak, kiképzésükre a jövőben is gondot kell fordítani. A hozamok növelését nagyban elősegíti, ha anyagilag is érdekeltté teszik — premizálják — az öntözőket. Vállaljanak védnökséget a KISZ és pártalapszervezetek Kasza élvtárs végezetül javasolta, hogy a párt és KISZ alapszervezetek legyenek védnökei az öntözés előkészítésének és végrehajtásának. A gazdaságvezetőkkel együtt vizsgálják felül, majd tárgyalják meg az idei tervet, beszélgessenek az öntözőmunkásokkab s harcoljanak az öntözést akadályozó káros nézetek ellen. Az első hozzászóló Mohácsi Imre, országgyűlési képviselő, a karcagi Lenin Tsz főagronómusa az öntözéses termelés költségtényezőiről, gazdaságosságáról beszélt. Gyakorlati példaként említette, hogy gazdaságukban 1964-ben elkülönítették az öntözés költségeit. Majd a különböző növények terméshozamai és költségei összevetésével bizonyította az öntözés gazdaságosságát. Bory Miklós, a kisújszállási Dózsa Tsz elnöke saját gazdaságuk és a város többi tsz-ének adatait felhasználva beszélt arról, hogy a kukorica miként hálálja meg az öntözést. A napokban Budapesten tartotta harmadik ülésszakát a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság Műszaki-Tudományos Együttműködési Állandó Bizottsága. Megvizsgálták az előző ülésszakokon elfogadott kölcsönös kötelezettségek teljesítésének eredményeit és megvitatták a műszakitudományos eredmények és gyártási tapasztalatok további cseréjére előterjesztett javaslatokat; Megelégedéssel állapították meg, hogy az elmúlt év folyamán is eredményes volt a Magyarország és * Szovjetunió közötti műszaki-tudományos együttműködés. Tovább fejlődött a hasonló témakörrel foglalkozó magyar és szovjet tudományos kutatóintézetek, illetve tervező-szerkesztő szervek együttműködése a tudományos és műszaki problémák kidolgozásában. A magyar szervek 1965- ben szovjet szakértőket fogadnak és megismertetik őket a vegyipari-, gépipari, könnyűipari, műszergyártási élenjáró tapasztalatokkal és műszaki eredményekkel. Műszaki-tudományos konferenciákon és értekezleteken ugyancsak vendégül látnak szovjet tudósokat és szakértőket. — Ezenkívül szovjet szerveknek különféle dokumentációkat, beszámolókat adnak át egyes műszaki tudományos munkákról. A szovjet szervek viszont magyar szakértőket fogadnak és megismertetik őket a gépgyártás, a műszeripar, a rádió- elektronika, a kohászat, a vegyipar, a bányaipar és a szerszámgépgyártás élenjáró termelési tapasztalataival, új eredményeivel. A szovjet delegáció ma- Kfarországi tartózkodása Hangsúlyozta, hogy a hozamokat másfél, kétszeresére lehet növelni. Rottmayer Jenő, a cibak- házi Vörös Csillag Tsz főagronómusa felszólalásában ismertette: miként fejlődött gazdaságukban a kertészet öntözése. S milyen módon érték el, hogy tavaly a kertészet 3 056 000 forintos bruttó bevételéből az öntözés részesedése 15 százalék, azaz 458 400 forint értékű a többlettermés. _ Lovász Dániel, a szolnoki járási pártbizottság munkatársa a tömegpolitikai és agitációs munka szükségességéről, jelentőségéről beszélt. Az öntözés népszerűsítése, a szakpropaganda fokozása, a helytelen nézetek leküzdése, a pártszervezetek feladata. A tudomány eredményeit állítsuk az öntözés szolgálatába Váezi Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára hangsúlyozta, hogy az öntözésnél is fő követelmény a minőség javítása, s a meglévő adottságok jó kihasználása. Megemlítette, ahhoz, hogy az öntözés gazdaságos legyen, legalább 40—60 százalékos termés- többletet kell elérni. Ehhez szükséges a párt, állami és gazdasági szervek vezetőinek céltudatos, következetes munkája, a tudomány eredményeinek jobb felhasználása, a párteUemőrzés növelése. Mészáros Mátyás, az állami gazdaságok öntözési taalatt megismerkedett egy sor ipari vállalat és tudományos-kutatóintézet munkájával; Budapesten és Magyarország más városaiban beszámolókat is tartottak a műszer- és gépgyártás, valamint a földgázfelhasználás kérdéseiről. Szép Ernő, a pesti élet krónikása, 1913-ban végignézte a főváros munkásainak május elsejei felvonulását. Élményének hatására írta az alábbi karcolatot. Ügy emlékszem, egyszer már próbáltam írni a munkások májusi menetéről... megint írni szeretnék, mert megint láttam. Soha nem fogom tudni kifejezni, amit emberi szívemben érzek, mégis, muszáj lehajtani a fejemet és gyámoltalanul mozgó ajkaimmal dadogni, mint a Szahara vándorának, aki leborul a közeledő éj, a számum és a végtelenség előtt Minden esztendőben odaállok a járda szélére és végignézem a szocialisták májusi felvonulását, zászlóik, tábláik és dalaik alatt. Mennek nyolcas sorokban, rendben, csoportokban és oszlopokban, százan, ezren, tízezren, énekelnek, fel-felkiáltanak, a ka- véházak előtt felágaskodnak a vendégek, az ablakokból, erkélyekről családtagok néznek lefelé, a villamosok lassan, gyáván mennek, míg a menet, az úttesten folyik. A zászlók hímzett betűi fénylenek a májusi napon, a zászlót egy munkás viszi, s pasztalatadt ismertette. Nemes Gerzson pedig az öntözéses gazdálkodás műszaki feltételeiről szólt. Dr. Mihályfalvi István tudományos kutató szintén az öntözés hasznosságát bizonyította, s tanácsokat adott az öntözés különböző módszereinek alkalmazásához és más fontos kérdésekhez. Géczí Károly elvtárs az öntözéssel kapcsolatos helytelen nézetek leküzdéséről beszélt, s egyetértett azzal, hogy a tanácskozás résztvevői a továbbjutás útját egységesen az öntözés minőségének javításában látják. Dr. Kasza Béla adott választ a vitában felmerült kérdésekre, s az ankét Be- reczki Lajos zárszavával ért véget. A mezőtúri vasútállomás élüzem és elnyerte a megyei párt- bizottság, a megyei tanács és az SZMT vörös vándorzászlaját és oklevelét. — Az élüzem avató ünnepségen sokan jöttek gratulálni — mondja Dobozi János, az állomás főnöke. Fordítva van az, mondtam nekik; Én gratulálok a munkatársaimnak. Nélkülük én úgy sem mentem volna semmire. Gondolom, ez a viszont- gratulálás jól eshetett az állomás dolgozóinak. Mert Dobozi János nem puszta udvariasságból mondta így. így érezte, így érzi. Ez a gondolat szövi át beszédét, ahogy magyarázza: — Húsz éve vezetem ezt az állomást. Ez idő alatt nem most dolgoztunk először gondosan, pontosan. De elég volt néhány vagy egyetlen ember felületessége, figyelmetlensége, hogy minden addigit összedönt- sön. Az igazi eredmény azóta érik, amióta sokan, mindannyian akartuk így. Ha években lehetne meghatározni, talán három éve. Akkor kezdték a brigádok komolyan venni a munkaa zászlóról lecsüngő két hosszú _ szalagot egy-egy fehérruhás kis leány tartja kétfelől. Múlnak a sorok, csoportok, minden csoport valami más dalt énekel, s messziről és még messzibb, ről fúvószenekaraik fájdalmas hangjai hallatszanak. Mintha búcsúsok lennének és végtelen fáradtan és végtelen reménnyel a boldogság és az igazság felé zarándokolnának messzi, messzire, a világ végire. Nézem a táblák felírásait: egymásután jönnek a szabómunkások, akik a ruhámat csinálták, a kalaposmunkások, akik a kalapomat csinálták, az asztalosmunkások, akik az ágyamat csinálták... kefekötőmunkások... malom munkások... sütőmunkások... könyvkötőmunkások... vas- és fémmúnkások... egy idegen felírású tábla jön: Sec- tione a Romana... textilipari munkások... vegyipari munkások... délszlávok szervezete... eszperantista- munkások... nézem a végtelen menetet és szeretnék minden embert külön megnőni, de úgy múlnak előlem, mint a Duna habjai, ezek a fakó é_ rosszul öltözött emberek és bennük a munka, a szegénység, a íá- zás, éhezés, betegség, le— Nem azért jelentkeztünk mi a brigádba, mert megirigyeltük a Balogh Gyuriék dicsőségét. De úgv gondoljuk, együtt többre jutunk. A szerelők, a mű- helybeliek jó munkája is szükséges a traktorok biztonságosabb üzemeltetéséhez. Eddig is megtettük, amit csak lehetett, s ha egy brigádba tartozunk, még !n. kább azt követeli a becsület, hogy gyorsan és jól^dolgozzunk. Segítsünk társainknak, akik éjjel-nappal a földeken munkálkodnak — így adta elhatározásuk magyarázatát Vígh Ferenc, az alacsony zömök szerelő. Miben is határoztak? versenyt. Amikor eljutottak oda: Pajtás, te ezt nem jól csináltad; Barátom, te ittál, pedig tudod, hogy ezt nálunk nem szabad. Vagy a brigádvezetők egymás közt: Kolléga, te sokat hagyod magára a brigádot, az emberek nem mindig tudják, mit csináljanak, stb. — Nem volna jogos, ha bármit is a magam javára könyvelnék el — mondja Szilágyi Sándor is. — November óta vagyok párttitkár. A munkából viszont szépen részelek itt. Én is két évtizede. Legfeljebb, hogy biztattam Lengyel Imrét, az ÜB-titkárt, segítse és újból csak segítsük a versenyzőket. Fejes Lajost, a legjbbb brigádvezetőt éppen úgy, mint a kevésbé tapasztaltakat. És az esetleg, hogy taggyűlésen vagy oktató tiszti ténykedésemben egyformán mondogattam: — Gyerekek, nektek is jó volna nem? — ha élüzemek lennénk! Dehogynem — mondogatták. A gondolat mindenkinek tetszett. ők is tudták, hogy az élüzem cím anyagi elismeréssel is jár. Gondolom, ha csak azzal álltam volna elő, hogy emberek, két kézzel építsük a szocializmust, mondás, lázadás és gyűlölet. Egy-egy emberrel pár lépést megy a tekintetem, megnézem arcát, kalapját, öltönyét, cipőjét, nyakkendőjét, nyakkendőtűjét, szegfűjét a gomblyukában, jelvényét a vi^ág mellett, szivarszipkáját. Istenem, mit gondoljak minderről? Egy embernek fel van kötve a karja, a kötésből vatta buggyan ki. Egy fiú sántít. Sántít és énekei: ...szabad lesz a jövő... Egy kis vörös, púpos ember jön, az is énekel... Egy sor leány jön, fehér blúzban, vörös szalag a vállukon, egyiknek a lábán vörös harisnya, énekelnek... mi dolgozunk, nagy hasznot hajtunk... Zenekar zúg el, utána egy gyerekhang kialt fel: Éljen a világot megváltó nemzetközi szociáldemokrácia! Mit tehetek én itt az előttem vonuló menetért életem rövidségével és erőtlenségével? Semmit. Cs3k megállók és nézem a tűnő sorokat, a zászlókat és a táblákat és a felvirágozott bicikliket és a jelvényeket és hallgatom mámoros kiál. tásaikat és elúszó dalaikat és trombitáik távolodó recsegését, addig, míg a türelmetlen könnyek fel nem szaladnak a szemembe, minden május elsején, és be kell surrannom a legközelebbi kapu alá, mert mégsem korrekt dolog az utcán, könnyezni. Nagyszerű dologban mondták ki a döntő szót: Szabó Gyula műhelyvezető és a szerelők, valamint Molnár László, a fiatal kovácslegény csatlakozik a traktorosokhoz, akik az idén ismét célul tűzték a szocialista cím elnyerését. — Nagyobb lett az önbizalmunk, hogy már az első évben sikerült teljesítenünk, amire szavunkat adtuk. Elnyertük a szocialista brigád címet — mondta Balogh György, a kenderes! Vörös Csepel Tsz traktoros brigádjának vezetője. Majd így folytatta: — örültünk a szerelők elhatározásának, hogy velünk nem reagáltak volna a súlyos szavakra. De azt, hogy a naponta befutó 90 vonatot pontosan, precízen kell kiszolgálni és továbbítani, hogy az állomás forgalmi és kereskedelmi munkájával járó feladatokat tisztességesen el kell végeznünk, értették. — A télen próbát is tehettem. A pártoktatásra két alkalommal meghívtam két szocialista brigádot. A magam próbája volt ez elsősorban. Eljönnek-e, ha any- nyit mondok: gyerekek, veletek is ott szeretnék beszélni, közös dolgainkról. Ott voltak. Akkor azt éreztem, hogy nálunk lehet boldogulni. Az állomás forgalmi és kereskedelmi szakszolgálatát százötven ember látja el Mezőtúron. De talán mind a százötvenen azt mondanák: az élüzem cím nemcsak őket dicséri. Az itt közreműködő vonatkísérők épp úgy segítettek ebben, mint a helyi szakszolgálati ágak a fűtőház, a blokkmesteri és távközlési szakasz, a pályafenntartás és a szertár dolgozói. Pedig nem is mindig csak szép szóval illetik egymást. De mindig csak annyira és annyiért, ahogy a munka megkívánja, amennyire az közös javukat szolgálja. Azt is tudjuk saját dolgainkról — mondják —, hogy még az élüzem cím mögött se csak kizárólag eredményeink vannak. Az első alkalommal kivívott tisztelet és cím pedig arra is kötelez, hogy még inkább keressék, mit csinálhatnának még az eddiginél is jobban. Olyan dolgokon is törik a fejüket, ami ugyan nem az ő zsebükre, „csak” az állam zsebére megy. Most kapnak ugyanis egy korszerű irányító berendezést. Jövőre készül el a beszerelése, — több millió forintos költséggel. Nagyon is megtisztelve érzik ezzel magukat, csaknem annyira, mint az élüzem címmel, a vándorzászlóval és oklevéllel. Csak éppen azt tartják fonákos dolognak, hogy vele egvidőben nem építenek egy kihúzó vágányt. így az áthaladó vagy beérkező szerelvényekkel egvidőben az állomás területén nem tolathat, nem mozoghat más vonat. Ez a helyzet pedig eredményeik, gyorsaságuk egyik fékezője. Vannak kellemes ügyek is. Somlai Lajost, aki 40 évi szolgálat után most vonul nyugdíjba, élüzemhez illően el kell búcsúztatani. A tagjelölt felvételüket kérőkkel beszélgetni, _ kérelmükről dönteni. És jól végezni mindazt a munkát, amit az új cím megőrzése és a másfélszáz ember erejének összetartása megkíván. (B. E.) tartanak. Gyula bácsival már számolgattuk, hogy több mint 19 ezer normái- holdnyi munka jut a brigád gépeire. A traktorosok, Sajtos Mihály, Pozsonyi Imre és a többiek is, már a tavaszi munkáknál jól „ráhúztak”. Nyújtott műszakban dolgozunk. S vasárnap is 80 holdon vetettük el a kukoricát. — Törjük a fejünket, hogyan használjuk ki az eddiginél is jobban erőgépeinket. Ennek érdekében oldottuk meg a hengerek összekapcsolását is. Ezzel a módszerrel egy zetor vontat kilenc símahengert. így nemcsak gyorsabban végzünk a munkával, hanem az is előnye, hogy a bevetett táblán kevesebb a gépnyom. A növényápolásnak még csak az elején tartunk, de már megéleztük a szántóföldi és sorművelő kultí- vátorok tartalék kapáit. Amikor majd a cserére kerül sor, nem kell órákig egymagának küszködnie a traktorosnak. A szerelők 15—20 perc alatt kicserélik a kapákat, s mái' dolgozhat is a gép — sorolta a műhelyvezető. — A munkában is maga. sabb a követelmény, mint tavaly volt — vette vissza a szót, a fiatal brigádvezető — s egyéb tennivalónk is van. Nem vagyunk hibamentesek. Ki ebben, ki abban vét, mulaszt. Pedig annak érdekében, hogy valóban más emberekké, szocialista típusú emberekké váljunk, nyesegetnünk kell egymás hitóit is. Még csupán a próbaév van mögöttünk, de már is tudok arra példát említeni, hogyan alakul, formálódik gondolkozásunk. Többet törődünk a közös dolgokkal és egymással is..Egyik társunk korábban nem igen volt hajlandó a megszokott munkaidőnél tovább dolgozni. Aztán maga ajánlkozott, önként vállalta a túlórázást, amikor azt látta, hogy a közös érdekében igyekezni kell a munkával özse János, a kenderesi Vörös Csepel Tsz párttitka, ra azzal segítette ki informátoraimat, hogy elújságolta: nemcsak a munkában jeleskednek a brigádtagok, hanem abban is, hogy igyekeznek szaktudásukat, politikai ismereteiket gyarapítani. Többen tanulnak jelenleg is az általános iskolában, s nem egyedüli Kovács István zetoros, aki most foglalkozik azzal a gondolattal, hogy beül az iskolapadba. A párttitíkámak kü'ön öröme, hogy a nagy tettre vállalkozó, komplex brigádban tizenegy kommunista és három KISZ-tag helytállására, példamutatására számíthatnak. S hogy az új iránti fogékonyság, a többre való törekvés, a pártonkí- vüli traktorosokat, műhely- munkásokat is magával ragadta. Tőle telhetőén ő is segítette és segíti a brigád munkáját. Biztatja, bátorítja őket, s nem egyszer elmondja, együtt erősebbek, s még inkább esélyesei a megtisztelő szocialista címnek. Nagy Katalin A NEB megvizsgálja Májusban és június első felében a népi ellenőrök Budapesten és vidéken megvizsgálják a közúti gépjárművek és mezőgazdasági gépek pótalkatrész ellátásának helyzetét. A különböző főhatóságok felügyelete ala tartozó készletező vállalatoknál, üzemeltető egységeknél és ezek irányító szerveinél arra a kérdésre keresnek választ: mi okozza egyes pótalkatrészekből az állandó hiányt, s hogyan lehetne jobb tervezéssel, a gyártókapacitás megfelelő kihasználásával, ésszerűbb készletgazdálkodással javítani a jelenlegi helyzete» Dokumentációk és tapasztalatok cseréjéről tárgyalt a magyar— szovjet műszaki-tudományos együttműködési állandó bizottság SZÉP ERNŐ: Menet Amit az új cím megkívánt
