Szolnok Megyei Néplap, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-01 / 77. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1906; április h * Kormány­átszervezés Indonéziában Összeomlott a laoszi puccskísérlet Nosavan háziőrizelben Djakarta. (MTI). Sukarno indonéz köztársasági el­nök kedden kormányátszer­vezést jelentett be. Négy új miniszter került kormá­nyába, s új minisztérium alakult, ■„Az Irányított Nemzetgazdaság Miniszté­riuma” névvel. A minisz­térium élére Adam Malik, az eddigi kereskedelemügyi miniszter került. A Repü­lésügyi Minisztérium éléről leváltották Iskander ezre­dest. Helyére Partono, a GARUDA Légitársaság ed­digi igazgatója lépett. — Subandrio külügyminiszter átvette a külkereskedelmi tárcát is. Chairul Saleh mi­niszterelnökhelyettes mi­nisztériumát: az alapvető iparágak ügyeivel foglalko­zó és Bányaügyi Miniszté­riumot három különálló minisztériumra osztották fel, . Vientiane (MTI) A bangkoki száműzetés­ben élő Phouma Nosavan tábornoknak meghiúsult az a kísérlete, hogy jobboldali támogatóinak segítségéve' visszatérjen Laoszba és magához ragadja a hatal­mat. Kedden délután ugyanis — mint az AP amerikai hírügynökség jelenti — a Souvanna Phouma mi­niszterelnök kormányához hűséges csapatok körülfogták, majd puska­lövés nélkül elfoglalták a nosavanista lázadók ál­tal tartott Tha Khck vá­rosát. Két hónapon belül másod­szor omlott össze jobbolda­li puccskísérlet Laoszban. A március 28-i lázadást Khamsy és Sykosy ezre­INTERMETflLL A szocialista országok együttműködésének új formája Január elsején megkezd­te működését Budapesten az INTERMETALL Vasko­hászati Együttműködési Szervezet Irodája. A szer­vezet életrehívásáról szóló egyezményt Csehszlovákia, Lengyelorózág és Magyaror­szág képviselői 1964 június 15-én írták alá Moszkvá­ban. Valamivel később csatlakozott hozzájuk Bul­gária, az NDK és a Szov­jetunió. Az első tanács­ülésre november végén ke­rült sor Budapesten: jóvá­hagyták az alapokmányo­kat, a szervezeti felépítést és működésének fő irány­elveit, s az iroda igazgató­jává Osztatni Mihály ma­gyar kohómérmököt nevez- fréik ki Az INTERMETALL — a szocialista országok együtt­működésének új formája — célja, hogy a. résztvevő országok a kohászati ter­mékeiket a lehető leggaz­daságosabban, a legnagyobb szériában termelhessék és egyúttal egymásnak kölcsö­nösen a legnagyobb válasz­tékot biztosíthassák. Közöt­tük már korábban is ki­alakultak az együttműkö­désnek bizonyos formái. így például a diósgyőri és az ózdi hengersorok nagy mér­tékű kihasználhatóságát az biztosította, hogy csehszlo­vák üzemektől kaptak fél- késztermékéket. A borsodi üzemekben ugyanakkor éve­ken keresztül nagyobb volt az acéltermelés, mint a félkészterméket előállító kapacitás. A többlettermé- ket csehszlovák üzemekben dolgozták fel. Hasonlókép­pen előnyös kooperációt épített ki a dunaújvárosi hengermű is csehszlovák kohászati üzemekkel. A technikai fejlettség mai színvonalán minden ország nagy teljesítményű berendezéseket igyekszik üzembehelyezni. Az ilyen berendezések azonban nem egy esetben több terméket állítanak elő, amint ameny- nyire az adott időszakban az illető országnak szüksé­ge van. A hengerelt drót­igény például Magyarorszá­gon nagy mértékben nö­vekszik. A mezőgazdaság a támfalas szőlőtelepítés­hez, az építőipar pedig be­tonelemekhez igényel nagy- mennyiségű drótot. A vár­ható igény hazánkban a következő ötéves tervben évente körülbelül 250 ezer tonna lesz. Egy korszerű nagyteljesítményű henger­mű termelése viszont 500 ezer tonna. Az utóbbi fel­építése mintegy egymilliárd forintba kerül, míg a 250 ezer tonnás kapacitású hen­gersor ára 7—800 millió forint lenne. Természetes tehát, a nagyteljesítményű, gazdaságosabb hengersort érdemes felépítenünk és üzemeltetnünk, azonban megfelelő kooperációval biztosítanunk kell, hogy a többlettermékként jelentke­ző 250 ezer tonna dróthu­zalt értékesíthessük. Az INTERMETALL iro­da nemcsak kidolgozza az ajánlásokat a résztvevő or­szágok részére, hanem azo­kat gyakorlatilag meg is valósítja. A termelési koo­perációt közvetlenül szer­vezi és az ebből származó szakosításokra és műszaki fejlesztésre irányelveket alakít ki. Az Iroda tehát nem távlati munkát végez, hanem operatívan végzi a résztvevő országok terme­lésének programozását. A munkafolyamat a követke­ző: a gépgyáraik és más felhasználók rendeléseiket saját országuk programozó illetve elosztó szervéhez nyújtják be. Az ily módon összegyűjtött rendeléseket közösen kialakítandó sta­tisztikai lapokon továbbít­ják az irodának, amely ne­gyedévi bontásban elosztja azokat a termelőüzemek kö­zött. Meg kell jegyezni: az INTERMETALL külkeres­kedelmi ügyletekkel nem foglalkozik, hanem az iga­zolt rendeléseket átadja az illetékes külkereskedelmi vállalatoknak bonyolításra. Milyen egyéb lehetőséget nyújt népgazdaságunk szá­mára az új szervezet? Ma­gyarország jelenlegi finom­lemez behozatala pl. mint­egy 50—70 ezer tonna. Az épülő, korszerű dunaújvá­rosi hengermű viszont 260 ezer tonna lemezt termel majd. Igaz, a későbbiekben, 5—6 év múlva, a magyar igény is jelentősen megnő. Addig is — a teljes kapa­citás kihasználása érdeké­ben — szükséges a baráti országokktl kooperálni. Ha a dunaújvárosi hidegen hengerelt lemez megfelelő minőségű lesz, akkor a többlettermék jelentős se­gítséget nyújthat az NDK. és Csehszlovákia gépkocsi­iparának. Ez viszont meg­könnyíti majd például, hogy ezek az országok több gép­kocsit szállítsanak nekünk. A termelő kapacitások jobb kihasználása tehát kölcsö­nösen előnyös. Az INTERMETALL mun­katársait a résztvevő or­szágok egyenlő arányban delegálják Budapestre. A szervezet — amely a továb­bi csatlakozások előtt is nyitva áll — jelentősen elő­segíti majd a KGST orszá­gok együttműködését. Gáti István desek, Nosavan elvbarátai kezdeményezték. Csapataik élén birtokukba vették Tha Khek városát és mozgal­muk, hírügynökségi tudósí­tások szerint átterjedt a Pakseban és Savannakhet- ben — a laoszi jobboldal fellegvárában — állomáso­zó jobboldali alakulatokra is. Ez utóbbi hírek azonban valótlannak bizonyultak. A kormány március 28-án este röpcédulák útján hasztalan próbálta meg­adásra bírni a lázadókat. Utóbbiak azonban két nap­pal később, látva remény­telen helyzetüket és a kor­mánycsapatok túlerejét, — mégis megadták magukat. Az AP jelentése szerint Khamsy és Sykosy kereket oldott, bevette magát a dzsungelbe. A múlt hónapban Nosa­van tábornok az általa ki­robbantott lázadás kudarca után szintén a dzsungele­ken át menekülve nyert egérutat. A tábornok, aki mint is­meretes, annakidején po­litikai menedéket kért és kapott a thaiföldi ható­ságoktól, háziőrizetben tartják Bangkokban. A thaiföldi kormány ked­den közölte: „Ha igaznak bizonyul a Nosavan és a lázadók kapcsolatáról szóló hír, akkor a tábornokot még távolabbi vidékre szállítják”. Hz olabantai négerek ielgtatfák harcukat Washington (MTI) Kedden szülővárosában: Detroitban eltemették Vio­la Gregg Liuzzo asszonyt, akit a Ku Klux Klan em­berei gyilkoltak meg. Temetésén részt vett Johnson elnök személyes képviselője, továbbá Martin Luther King. A Michigan államban kormányzói uta­sításra elrendelt kétnapos gyász második napján meg­rendezett temetéssel egy- időben az alabamai Selmá­ban is megemlékeztek Liuz- za asszonyról. A többgyermekes^ detroiti asszony meggyilkolása nyo­mán határozta el Johnson elnök, hogy törvényes esz­közökkel fellép a Ku Klux Klan ellen.' Amint közöltük, első lépésként az Amerika- ellenes Tevékenységet Vizs­gáló Bizottság kedden úgy döntött, hogy nyilvános vizsgálatot tart a terror­szervezet tevékenységének ügyében, Katzenbach igazságügy- miniszter kedden válaszolt a Klan vezetőinek. Közölte velük, hogy Johnson elnö­köt nem kereshetik fel, de az igazságügyminisztérium valamelyik magasrangú tisztviselőjével tárgyalhat­nak:, ha pedig felforgató tevékenységről, vagy bűn- cselekményről akarnak je­lentést tenni, azzal fordul­janak az FBI valamelyik helyi szervéhez. Calvin Craig, a Ku Klux Klan Georgia állambeli „nagy­sárkánya” kijelentette, hogy ilyen kihallgatásra nem tart igényt. Északi és déli polgárjogi harcosok egy csoportja nemrég bírósági keresetet indított annak érdekében, hogy egy washingtoni szö­vetségi bíróság ítéletében mondja ki: csökkenteni kell azoknak az államoknak kongresszusi képviseletét, amelyek faji megkülönböz­tetést alkalmaznak. Az egyik szövetségi bíróság előtt kedden elveszítették a pert. Az Alabama-állambeli Montgomeryben kedd este 400 néger és fehér tüntető vonult a kormányzósági pa­lotához. Wallace reziden­ciájának lépcsőjére tíz üres koporsót helyeztek, megem­lékezésül arra a tíz ember­re, aki két év alatt életét áldozta a polgárjogi moz­galomért. (AP, Reuter) A melasz TÖRTÉNETE A második világháború­ban elpusztult az élelmi­szer nagyrésze is. Az embe­rek élelmezése mind nehe­zebbé vált. A jegyrendszert a cukorra is bevezették az egész világon, így hazánk­ban is. A cukorrépa vetés- területe is egyre zsugoro­dott. A háború utolsó évé­ben, az 1944-ben elvetett ré­pát a háborús események miatt már nem is tudták felszedni és feldolgozni a szolnoki cukorgyár körzeté­ből. így csak azokra a kész­letekre támaszkodhatott a gyártelepi lakosság, amit az előző években és az utolsó évben a juttatásokból tar­talékolt. 1944 év októberének utol­só napjaiban, amikor a né­metek elkezdték a cukor­raktárak kifosztását és a szerszámok elhurcolását, a munkások nem nézték tét­lenül a rablásukat. Cukrot engedtek bele a melasztar­tályokba és dugdostak el a csövekbe. Elrejtették a szer­számok és drága anyagok egyrészét is a nácik elől. A felszabadulás boldog napjai után, amikor az új­jáépítés nehéz időszaka el­érkezett, a eukorgy áriak nagy hasznát vették a cu­kornak, mert kaptak érte mindent. Élelmiszert és gé­peket. Cukorral fizették a dolgozókat és a más válla­latokat is. De nincs olyan sok, ami el ne fogyna. Kü­lönösen, amikor Budapest felszabadulása után a ki­éhezett fővárosiak kirajzot­tak vidékre élelmiszerért, kezdett rohamosan fogyni a cukorgyáriak készlete. A cserekereskedelem igen fel­emelte a cukor értékét. Le­hetett érte kapni még ara­nyat is. Ez időben már a cukorgyáriak otthonában is ritkán került cukros étel az asztalra. Kinek jutott eszébe a melaszt, mint élelmiszert hasznosítani, azt már nehéz felkutatni. A sűrű jéből, már régebben is szitáltak ki cukrot, de a melaszt magát nem fogyasztották. Vannak, akik azt mondják, hogy a szeszkedvelő emberek pró­bálkoztak melaszból házilag szeszt főzni, és ami ennél könnyebb volt, elcserélték borért, meg más egyébért. Hamarosan nagyon értékes élelmiszerré vált a melasz. Most már vitte volna min­denki! KÉT ÉVTIZED A szellem napvilága Az ország úri uralkodó osztálya — tisztelet a ki­vételnek — megvette azt, ami egyébként kiváltsága volt: a műveltséget, a tu­dást, a szellemi táplálékot. A néptől viszont ugyan­ezt végképp elzárta. Azóta nagyot változott a helyzet: 1964-ben több, mint kétmillióan vettek részt az államilag szervezett okta­tásban, hétszer annyian jártak közép- és főiskolára, egyetemre, mint a háború előtt. 1949—63 között 100 ezerrel gyarapodott a fő­iskolai és egyetemi okle­véllel rendelkezők száma. Általános iskoláinkban ta­valy 61 518 pedagógus ok­tatta a másfélmillió tanu­lót. Szélesre tártuk a felső­fokú tanintézménj'ek ka­puit a munkások és parasz­tok gyermekei előtt, a nők egyenjogúságát 40 százalé­kos arányszámuk bizonyít­ja. Számunkra ma már természetes, hogy Magyar- országon az alap- és közép­fokú oktatás teljesen in­gyenes, sokan még ösztön­díjat, kedvezményes ellá­tást is kapnak, a tanyai kollégiumokról nem is be­szélve. Nagy fontosságot tulajdo­nítunk a tudománynak is. Ma 131 tudományos intéze­tünkben több, mint 14 ezer tudós és kutató dolgozik. Sokoldalúan művelt, maga­san képzett szakemberek nélkül nem építhető fel a szocializmus. A magyar társadalomban beállott nagy változások új lendületet adtak a mű­vészetek, a film, az iroda­lom, a színház fejlődésé­nek. A szocialista realiz­mus megtermékenyítette a művészeteket, új, fiatal tehetségek tűntek fel. A községek nyolcvan százalé­kában van művelődési ott­hon, Szolnok megyében a Szigligeti Színház művészei kijutnak a legtávolabbi tanyára is. 1963-ban az or­szágban 3913 művelődési intézmény működött, 1963 —64-ben 1453 munkásaka­démiai előadássorozatot tar­tottak, 60 ezer hallgatóval. A szakszervezeti közöség- saervezők 1,3 millió szín­házjegyet és 42 ezer bér­letet adtak el. 1963-ban 45 millió példányban ad­tak ki könyveket, a na­pilapok példányszáma meg­haladta a napi másfél mil­liót, s kétmillió könyvtári olvasó volt. 1964 elején hétszer annyi mozi volt az országban (4500), mint a háború előtt, gyorsan ter­jed a televízió. 1963-ban öt millióan látogatták a TIT előadásait, és ugyan- ennyien keresték fel a mú­zeumokat. Művelt néppé váltunk A chilei földrengés áldozatainak száma eléri a négyszázat Santiago (MTI) Aduaro Frei chilei köz- társasági elnök kedden drámai hangú nyilatkozat­ban jelentette be, hogy a vasárnapi földrengés által okozott pusztításokat az ország népének magának kell helyreállítania, nem támaszkodhat kizárólag külső segítségre. Öt éven belül a vasárnapi volt a második súlyos földrengés Chilében, *s 12 városban rendkívül súlyos anyagi károkat okozott Becslések szerint harmincezren vál­tak hajléktalanná. A halá­los áldozatok száma való­színűleg eléri majd a négy­százat. Chilében nagyará­nyú újjáépítési és segély­akcióra készülnek. A leg­többet szenvedő vidékekre élelmiszert, ruhát, gyógy-, szert és más utánpótlást küldtek, tábori kórházakat és konyhákat állítottak fel. Az összeomlott hidak, jár­hatatlanná vált utak. kija-/ vitására is megindultak a munkák. A távközlés leg­több helyen már zavarta lan. A cukorgyár vezetősége is felismerte a nagy lehetősé­geket, ami a melaszban rej­lett és lezáratta a tartályokat Amikor a pengő értéke már a „bill”-nél járt, az egyik komoly fizetési eszköz a melasz lett! Egy kanna melasz volt a havi munkadíj! El lehetett cserélni min­denért. Egy kiló melaszért egy kiló zsírt lehetett kapni. Ä cukorgyár vezetőségé­nek nemcsak a saját mun­kásait kellett fizetnie, ha­nem az újjáépítéshez szük­séges anyagokat, gépeket is be kellett szereznie. A há­borús rombolásokat el kel­lett tüntetni. Ebben a nagy munkában mondhatni egyet­len komoly fizetési eszköz, a melasz volt. A sportolók, ha vidékre mentek, elvittek két kanna melaszt és a szállodától kezdve az élelmiszerig meg­kaptak érte mindent. Ezek­nek, a ma már szinte hihe­tetlen tényeknek az elmon­dása és felelevenítése a felszabadulásunk huszadik évfordulóján, megmutatja, hogy milyen nagy értékké válhat a nélkülözésekben a máskor észre sem vett ér­téktelen anyag. Ugyan ki­nek jutna ma eszébe, hogy melaszt fogyasszon, vagy még erőszak árán is meg­szerezze. Az emlékezés feljegyezte az egyik cukorgyári munkás esetét, aki hajszál híján a melaszba fulladt. A történet hőse nagyon jé szakmunkás volt, de nagyon szerette a bort. Saját me­lasz-járandóságát már el­cserélte borért és élelmi­szerért (három gyereke volt) és gondolt egy merészet. — Megfigyelte, hogy az őr mi­kor nincs a tartályok kö­zelében. Gyorsan felmászott a tetőre és a létrán leeresz­kedett a melaszra fektetett padlókig és kezdte kannáját megtölteni. Ám a sietség­ben a padló mellé lépett és a melaszba zuhant. -Ijedten igyekezett visszamászni a padlóra, de mindhiába. A sűrű melasz ugyanis mint a mocsár húzta lefelé. Mit te­hetett mást. — Segítségért üvöltött. Halálfélelem lett úrrá rajta. Már lemondott az életéről, amikor az ordí­tását meghalló szolgálatos pénzügyőr a segítségére sie­tett és kihúzta a halálra vált embert. Ki tenne ma ilyet? Ahogyan kezdett helyre­állni a rend a dolgozók munkája nyomán, úgy csök­kent a melasz értéke. 1945. őszén már megkezdődött a cukorgyártás, — Igaz, hogy csak három napig tartott és néhány vagon cukrot ter­meltek, de a következő év­ben már rendes termelés folyt és a melasz elfoglalta a régi helyét a mellékter­mékek között. A cukorgyá­ri dolgozók és még nagyon sokan mások is néha még emlegetik „azt a melaszos világot” úgy, mint a nehéz kezdet egyik érdekes em­lékét. Zsigmond Béla Szolnok, Cukorár«

Next

/
Thumbnails
Contents