Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-18 / 65. szám
% SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1865. március 18 Franciaország külpolitikája (Párizsi tudósítás.) C ouve de Murville francia külügyminiszter legutóbbi washingtoni látogatásakor az egyik francia lap megjegyezte: a francia és amerikai tárgyalófelek csak egyetlen pontban találkoztak» abban» hogy semmiben sem értenek egyet. Bár az észrevétel kissé túlzó, tagadhatatlan: Párizsban egy sor nemzetközi kérdést másképpen ítélnek meg, mint Washingtonban és hogy a francia—amerikai ellentétek miatt az Atlanti Szövetség is évek óta válságban van. Az „atlanti politika” hívei ezért De Gaullet okolják, a francia köztársasági elnöknek az angolszászok iránti ellenszenvében, hatalmi törekvéseiben látják a fajok okát. Ez a magyarázat nem világítja meg a francia külpolitika lényegét. De Gaulle ugyan valóban magának tartja fenn a döntést valamennyi fontosabb külpolitikai kérdésben s így egyik-másik lépésében szubjektív okok is közrejátszhatnak, hatalma azon. bán számottevő belső tényezőkön, elsősorban a francia nagytőke támogatásán nyugszik, ami külpolitikája irányát ugyancsak meghatározza. A francia külpolitika egyik alapvető tétele, hogy a gazdaságilag megerősödött Nyugat-Európának az Egyesült Államokkal szövetséges, de önálló világ- politikai tényezőt kell alkotnia. Nyugat-Európa katonai tekintetben sem bízhatja magát az Egyesült Államokra, mert az atomrakéták korszakában Amerika területe sem védtelen e?” esetleges háború pusztításaitól és semmi sem biztosíthatja, hogy Washington európai szövetségeseinek érdekei miatt vállalja egy fegyveres konfliktus kockázatát. A francia kormány ezzel az érveléssel támasztja alá önálló atomfegyverkezését, amely miatt nem csatlakozott a moszkvai atomcsend- egyezményhez. A francia atomütőerő ugyan még sokáig elenyésző lesz a „két óriás” nukleáris fegyvereihez viszonyítva, de elég ahhoz — mint írják —, hogy „elrettentse” a* „esetleges támadót”; így hangzik a hivatalos francia elmélet, a valóságban a francia atomütőerő nem annyira katonai, mint inkább politikai eszköz, amely nélkül — a tábornok nézete szerint — nem lehet igazi nagyhatalmi politikát folytatni; A francia kormány már 1959-ben, közvetlenül De Gaulle hatalomrajutása után nagyobb szerepet követelt a NATOban, azt javasolta, hogy a katonai szervezetet helyezzék francia—angol—amerikai hármas direktórium alá; Ez a törekvés meghiúsult az angolszászok ellenállásén. Azóta a Kelet és Nyugat viszonyában bekövetkezett enyhülés De Gaulle szemében is csökkentette a NATO fontosságát, a szervezet megformálása elvesztette sürgősségét; Franciaország megelégedett azzal, hogy katonai erőit csaknem maradéktalanul kivonta a NA- TO-ból, amelyet Párizs az amerikai hegemónia eszközének tart. Az Atlanti Szövetségben arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy nyugateurópai társországai katonai ég gazdasági téren ne kössék le magukat tartósan az Egyesült Államok mellett, mert ez kétségessé tenné Nyugat-Európa politikai egyesítését. Innen a francia kormánynak a multilaterális atomerővel szemben kifejtett heves ellenállása. ami a szocialista országok tiltakozásával és figyelmeztetésével párosulva végül is a német—amerikai terv befagyasztásához vezetett. Bonn és Washington szoros katonai együttműködését azonban nem sikerült De Gaullenak meglazítania, holott az Aden- auerrel kötött francia—nyugatnémet egyezménynek ez egyik fontos célja volt. „Európa” De Gaulle koncepciójában egyelőre a Közös Piac országait jelenti. Gazdasági alapja kiaiakulóNyugat, elsősorban Francia- ország befolyását ezen a területen. Washingtonnal ellentétben ezt a célját nem fegyverrel, hanem tárgyalás útján akarja elérni. Éppen ezért kedvezően fogadta a szovjet kormány javaslatát, hogy a két ország egyesítse erőfeszítéseit a genfi értekezlet újbóli összehívása érdekében. Ez az együttműködés ésszerű, megfelel a békés egymás mellett élés politikájának és véget vethet a vietnami nép szenvedéseinek. (L. F.) Winston Churchillalapítránv A Castell és Társa nevű angol kiadó irodalmi alapítványt létesített Winston Churchill nevére. A díjat minden második évben fogják kiadni, összege 5ÖÖ0 font. Olyan eredeti alkotást jutalmaznak vele, amely tárgyukat az angol nyelvű népek történetéből meríti. Angol nyelven íródott és szerzője 35 évesnél nem idősebb. Cipruson újra éled az ellentét Cipruson hosszabb nyugalma idő után, amelyet Galo Plaza, az ENSZ közvetítője az érdekelt felekkel folytatott türelmes tárgyalásokra használ fel, újból nyomottá vált a légkör. Ennek oka a ciprusi török és görög őrség közötti golyóváltás Lefka falunál. Azt nem lehet megállapítani, hogy melyik részről dördült el az első lövés. A görög kormány megőrizte nyugalmát, a török kormány azonban úgy látszik, igen komolyan veszi a helyzet újabb fordulatát. Megerősítették azokat a híreket, hogy a dél-törökországi katonai támaszpontok készültségi állapotban vannak, s hogy 33 török hadihajó az Isztanfoul közelében lévő tengerészeti támaszpontról útban van Iskenderum kikötője felé. Ilyen előzmények után ül össze szerdán este a Biztonsági Tanács, hogy döntsön a Cipruson lévő ENSZ- erők megbízatásának meghosszabbításáról. KÉT ÉVTIZED Elrepült a húsz esztendő .húsz éve szabadult fel Magyarország, húsz esztendős a magyar dolgozók új hazája, melyet maguknak építettek. E kis cikksorozatban még sokszor, sok összefüggésben és összehasonlításban lesz szó e húsz esztendőről, mely történelmileg vitathatatlanul röpke pillanat csupán, de oly sokat jelent nekünk. Gondoljunk csak arra, hogy hozzávetőleg ugyanennyi idő telt el a 48-as szabadságharc leverésétől a kiegyezésig, a Tanácsköztársaság vérbefojtásától fel- szabadulásunkig, s ezen időszakok alatt az ország lakosságának életében lényeges változásról, fejlődésről alig beszélhetünk. Különösen szembetűnő éppen ezért napjainkban a világ képének gyors változása, az elnyomott, kisemmizett milliók öntudatra ébredése. Ma a 114 ENSZ-tagállamnak több mint a fele felszabadult ázsiai és afrikai ország. Ezen óriási fejlődés, amit mi elértünk két évtized alatt, tekintetbe véve azt a nagyon alacsony szintet, ahonnan 1945-ben elindultunk: hatalmas teljesítmény. Hiszen a nálunk fejlettebb kapitalista országok a jelenlegi szintre évszázadok alatt jutottak el, s mi húsz év alatt vittük végbe. Az emberek jólétének rohamos növekedése társadalmi rendünk fölényét bizonyítja. A magyar nép tragédiája — hála a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményezte sorsfordulónak — ma már a múlté, új országot teremtettünk, új alapokon, s napjankban kétszeresen igaz, amit hajdan Ady írt: „...híven hisszük mi ezt a forradalmat”. Bárkák ellen torpedórombolók Amerikai hivatalos körökben kedden este hivatalosan is bejelentették, hogy az Egyesült Államok Johnson tábornoknak, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnőkének javaslatára növeli Dél-Vietnamban állomásozó helikopter alakulatainak és „katonai tanácsadódnak” staámát. A dél-vietnami szemleút- járól visszatért Johnson tábornok hétfőn számolt be tapasztalatairól Johnson elnöknek. McNamaxa hadügyminiszternek és a fegyvernemek vezérkari főnökeinek. Az újonnan Dei- Vietnamba küldendő heli- kopterszáizadok pontos számát nem közölték. Az UP1 amerikai hírügynökség csupán annyit jegyez meg, hogy minden század 25 helikopterből áll, és hogy jelenleg körülbelül 400 amerikai helikopter teljesít szolgálatot Dél-Vietnamban. Ezen a közvetlenül amerikai parancsnokság alatt tevékenykedő helikopterek értendők, — az adat nem vonatkozik a dél-vietnami kormányhadsereg rendelkezésére bocsátott helikopterekre. Ami a „katonai tanácsadók” számát illeti, hivatalos körökben csupán any- nyit árultak él, hogy 200— 300 ember Dél-Vietnamba küldéséről van szó. Egyben azt is közölték, hogy a hetedik • amerikai flotta repülőgépei és rombolói már hosszabb idő óta rendszeres őrjáratokat végeznek a vietnami partok előtt. Amerikai állítás szerint „azokat az ellenséges bárkákat kell feldert- teniök, amelyek embereket és fegyvereket szállítanak Dél-Vietnamba”. Gromiko és Stewart tárgyalásainak második fordulója Wilson kényes helyzetben Értesülések szerint szerdán délelőtt a leszerelés problémája és az Egyesült Nemzetek Szervezetének működését bénító vitás kérdések kerültek szőnyegre Stewart brit és Gromiko szovjet külügyminiszter második tanácskozásán. Angol kormányforrások hangoztatják: jóllehet a kedden délután lezajlott kétórás eszemecsere során nem történt haladás a vietnami válság ügyében, a két külügyminiszter szívélyes légkörben folytatja tárgyalásait. Ami az indokínai helyzettel kapcsolatos szovjet —brit társelnöki felelősséget illeti, megkell jegyezni, hogy angol vezető körök rendkívül sikamlós játszmát folytatnak Gromiko látogatása körül. Mint jelentettük, a munkáspárti balszárny szóvivői kedden ismét követelték, hogy Wilson határolja el kormányát az Egyesült Államok vietnami agressziójától. A miniszterelnök a szovjet és a brit külügyminiszter — folyamatban lévő tanácskozásaira hivatkozva szólította türelemre politikájának bírálóit. — Ugyanakkor a konzervatív ellenzék — láthatólag a nemzetközi következményekre való tekintet nélkül — belpolitikai pecsenyét igyekszik sütni a munkáspártban forrtyogó elégedetlenség parazsán. — Home konzervatív vezér, a tory-padsorok zajos éljenzése közben — mint a Guardian parlamenti tudósítója epésen megjegyzi, — „megbízható jobbszárnyát védelmezőén kiterCsütörtökön választások kezdődnek Kongóban Március 18-án parlamenti választások kezdődnek — Kongóban (Leopoldville). A választók feladata az lenne, hogy megválasszák a nemzetgyűlés alsóházának tagjait, valamint a tartományi törvényhozó szerveket. — Csőmbe és klikkje arra szeretné felhasználni a választásokat, hogy megerősítse helyzetét az országon belül, s hogy némi törvényes színezetet adjon az amerikai fegyverekre támaszkodó uralmának. A kongói helyzetet figyelemmel kísérő nemzetközi megfigyelők egyetértenek abban, hogy a március 18-án kezdődő választások nem jelentenek többet, mint újabb bizonytalanságot Kongó életében. E megállapítást támasztják alá a következő tényezők: 1; A lumumbista nemzeti mozgalom politikusai kivétel nélkül bojkottálják a választásokat. 2. Az északkeleti tartományok többségében a felkelők kezében a hatalom, ami lehetetlenné teszi a szavazást. 3. Leopoldville-i kormánykörök is elismerik, hogy az ország 21 tartománya közül legfeljebb hétben történt meg a választások szükséges előkészítése. jesztette Wilson fölé saját képviselőinek támadásaival szemben”. Ezt a rendkívül kényes és kínos parlamenti helyzetképet egészíti ki, hogy a Gromiko—Stewart-talál- kozó első fordulójáról közölt tudósítások azt sugallják: a „brit békeerőfeszítések sikere a Szovjetunión múlik”, s hogy a brit javaslatra adott szovjet válasz „nem kecsegtet eredménnyel”. A polgári sajtó szerdai jelentései kivétel nélkül ezt a témát tálalják fel, közös eredetükről tehát semmiféle kétség sem lehet. A taktika meglehetősen átlátszó: a kormány egyfelől a szovjet—angol tárgyalások fontosságát hangsúlyozza, és ezzel igyekszik elhallgattatni pártonbelüli bírálóit, — másfelől a sajtó útján azt terjeszti, hogy „szovjet részről nem mutatkozik együttműködési készség”, ezért nem várható különösebb eredmény a találkozótól. A kormánypárti Sun diplomáciai tudósítójának jelentéséből kiderül, hogy brit részről a következő javaslatot terjesztették elő: az angol és a szovjet külügyminiszter erősítse meg. hogy hajlandó folytatni társelnöki szerepét. ,,„a szovjet kormány fejtse ki befolyását Észak-Vietnám- ban a válság enyhítése érdekében ”, Enyhén szólva, merészségre vall, hogy az angol kormány, amely nyiltan támogatja a demokratikus Vietnam ellen intézett amerikai „bombázó diplomáciát”, a szovjet kormányt szólítja fel „északvietnami befolyásának kifejtésére”. Értesülések szerint Gromiko félreérthetetlenül angol kollegája értésére adta, hogy mindenekelőtt a Wilson-kormány- nak kellene „washingtoni befolyását kifejtenie”, ha valóban egyengetni kívánja a béketárgyalások útját. Philip Noel-Baker Béke- Nóbel-díjas munkáspárti képviselő, a kormánypárt parlamenti külügyi bizottságának elnöke szerdán a Timesban közölt nyílt levelében ezt írja: „Gromiko itt léte alkalmából szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy a brit nép túlnyomó többsége egyetért U Thant ENSZ- főtitkámak azzal a nézetével, hogy a vietnami háború folytatása csak súlyosbíthatja a helyzetet és helyesli az azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra szólító javaslatát”. Marokkó nem szakit Bonnal II; Hasszán marokkói király és kisérete kedd este hazaérkezett az EAK-ban tett látogatásáról. A király hazaérkezése után Alaui marokkói tájékoztatásügyi miniszter sajtóértekezletet tartott. A többi között kijelentette, hogy Marokkó nem szakítja meg kapcsolatait Nyu- gat-Németországgal és nem hívja vissza bonni nagykövetét sem. Azzal, hogy II. Hasszán lemondta hivatalos bonni látogatását, — már kifejezte, hogy helyteleníti az NSZK közel-keleti politikáját. Az APS algériai hírügynökség egyik kommentárjában bírálja Tunéziának; Líbiának és Marokkónak a Bonn—Kairó vitában tanúsított magatartását; —- Helyteleníti, hogy Tunézia nem támogatja az arab országok ama törekvését, — hogy közös álláspontot alakítsanak ki Nyugat-Ném*». nriayijggftl bán van, politikai vázát azonban csak a tervezők el- i képzeléseibői ismerjük; c Franciaország társországai . „integrált Európát” akar- l nak, olyan közösséget, amelyben a tagállamok szu- t verénitásának jelentős részét a Hatok közös szervei gyakorolják. Hollandia ezen ! felül továbbra is ragaszkodik Nagy-Britannia részvc- , teléhez és a többiek ugyan- , csak nyitva akarják hagyni a kaput az angoloknak; A francia kormány ellenez mindenfajta integrá- i ciót, mert ez lehetővé ten- l né, hogy a többiek egyik- i másik fontos kérdésben leszavazzák. A degaullei „Hazák Európája” a hat állam szövetsége, amelyben mind- 1 egyik megőrzi szuverénítá- ’ sát, csupán összehangolják kül- és katonai politikáju- 5 kát a kormányfők vagy külügyminiszterek rendszeres találkozóin. Ami Nagy- Britanniát illeti, Franciaország csak akkor tartja lehetségesnek belépését a ■ nyugateurópai „klubba”, ha ■ megszabadul az amerikai befolyástól és elmúlik a ve1 szély, hogy az Egyesült Államok trójai falovának szerepét játssza a kontinen■ sem \ De Gaulle azonban tn- , vább tekint a Hatok politikai közösségénél. A tábornok az utóbbi időben mind [ gyakrabban beszél a széle- 1 sebb, „európai Európáról”. » A fogalom tartalma homá■ lyos. Péter János külügyminiszterünk Párizsban tett i hivatalos látogatásakor szintén érdeklődött: mit ért a t francia kormány „európai Európán”. De Gaulle a múlt l hónapban tartott sajtókon- r ferenciáján éppen a német > kérdéssel kapcsolatban világította meg kissé köze- s lebbről elképzeléseit, ami- ’ kor Németország újraegye- 5 sítését lényegében az„euró- t pai Európa” távlataiba helyezte. A francia köztársa- ! sági elnök figyelmét nem t kerülhette el az erőviszo- t nyokban bekövetkezett változás és fontosnak tartja, hogy Európa keleti és nyu- ‘ gáti része között közeledés 5 történjék. | Ezzel kapcsolatban azon- " bán arra számít, hogy a [ szocialista táboron belül bizonyos „változásokra” kerül sor. Más nyugati politikusokhoz hasonlóan illúziókat 1 táplál a szocialista országok, különösen a Szovjet- ' unió és az európai testvér- ' országok kapcsolatainak ‘ meglazulásáról. ) A német kérdésről kifej[ tett nézetei egyébként ked\ vező visszhangot váltottak ' ki a mi táborunkban is. Elő- ’ szőr mondotta meg nyíltan Bonnak: Németország egyesítése csak a távoli jövő- ‘ ben, a jelenlegi német toa- 5 tárok elismerése, a német fegyverkezés korlátozása árán, a keleti és nyugati ‘ szomszédok egyetértésével ' valósítható meg; A francia kormány Azslá- „ bán is reálisabb politikát folytat, mint a többi nyu- l gáti nagyhatalom. Ezt bebi- ' zonyította a Kínai Népköz- ‘ társaság diplomáciai elis- | mérésével és Indokína semlegesítésére tett javaslatával. Franciaországnak még mindig jelentős érdekeltségei vannak Délkelet-Azsiá- 5 bán. Nem jó szemmel nézi, hogy az Egyesült Államok a „szabad világ” csendőre- 1 ként fészkeli be magát a volt francia gyarmatokon. De Gaulle másfél évvel ezelőtt figyelmeztette az Egye- * sült Államokat: a vietnami háborút nem nyerheti meg. A francia kormány az 1 amerikai csapatok távozását kívánja, mégpedig a Dél-Vietnam semlegességét kimondó nemzetközi értekezlet után. A francia kormány meg akarja őrizni a '
