Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-03 / 52. szám

i- március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gépesített kooperáció az építőiparban ARBUZOV: iöriéneic Egy szerelem A Szigligeti Színház bemutatója ülök a nézőtéren a be­mutató közönsége között és engedem, hogy szinte észrevétlenül hataknába ke­ltsen a játék. Az indítás kissé vonta­tott, — állapítom meg az első. negyedórában. Aztán a „tárgyilagos kritikus” fi. pelme lassan lefoszlik ró­lam és már tudom, meg keil az előadást néznem új- m, hogy objektív képeit kapjak róla, a varáasa Arbuzov: Fgy szerelem története c. lírai játékának? Hiszen es a történet, amely a szín­padon kibontakozik előt­tünk, cseppet sem különös. Nincsenek benne látványos, nagy drámai összecsapások alakjai is egyszerű embe- rek, nem válnak heroikus hősökké, nincs bennük semmi emberfeletti. , A darab cselekménye ta- fdn túlságosan is szimplá­nak hathat; van egy köny- nyüvérű, bolondos lány, a neve is „Olcsócska”, akit »gy nagy őszinte érzés for­mál emberré, ad értelmet az életének. íme, ennyi az egész — vagy mégsem? Arbuzov darabja a drá­ma szokásos mértékéivé] nehezen ítélhető meg. A legmegfelelőbb műfaji meg­határozás lírai játék az em­berek embert formáló sze- eotetéről. „Igaz-e, hogy ha az ember szerelembe esik, kiegyene­sedik, mint virág a fé­nyen?” Ezt a kérdést teszi fel önmagának, a nézőknek fa a szerző a játék kezde­tén, és mi természetesen fogadjuk a lánynak, a da­rab második részében el­hangzó vallomását, amely mintegy felei a kérdésre; frűgy hívtak, Volocska — olcsócska. Akkor szeretett meg ő, Szerjózsa... A fele­ségének nevezett, az ő sze­relme csinált embert be­lőlem.' Nem hibátlan darab Ar­buzov műve. Vannak benne szerkezeti elkomponál tsa- Kok, lélektani bizonytalan­ságók és könnyen csábít szemfclmentalizmusna vagy éppen az emberi érzések hideg, általános deküarálá- eára, A Szigligeti Színház elő­adásénak az a legnagyobb erénye, hogy Berényi Gábor rendezőnek sikerült mind­két veszélyt elkerülnie. A lírai elemek hangsúlyozá­sával, egyszerűen, minden külsőségtől mentesen állí­totta színpadra a darabot. Rendezői elképzelésében jó segítőtársra talált Fehér Miklósiban, akinek modem, kifejező díszlete, néhány díszlet,elem változatos kom­binációjával tökéletes illú­ziót keltett, vállalva a nyílt színen történő átrendezés veszélyeit is. Berényi Gábor a kissé régiesnek tűnő noarrátor szöveget feloldva a darab szereplőivel mondatja el, ezáltal a kommentárból mindig a _ pillanatnyi szín­padi szituáció hangulatához igazodó együttérző, szöveg lesz. A, rendezés, legfőbb eré­nye — és ez egyben már a színészek érdeme is — a2 atmoszféra-teremtés. Egy- egy jelzés (például az üres színen lévő menyasszonyi ruha. fá(yol) többet tud mondani, bármilyen látvá­nyos, de külsősé? es meg­oldásnál. A színészi alakítások kö­zül elsőnek Gyöngyössy Katalin Válja alakítását kell, kiemelni. Nagy meg­lepetéssel szolgált a fiatal színésznő, önmagára talált Korábbi feszességéből fel­oldódva megható, kedves, érzélémdús és árnyalt szí­nészi alakítást nyújtott. ... Ez a szerep mindenkép­pen nagy előrelépést jelent a fiatal színésznő pályáján, bár felépítésében néhol még egy kis mozaiksizerü- ség érződik. Mintha egyes szituációkban újra és újra nekilendülve építené fel alakítását. Ezért néhol még egy_ kis bizonytalanság is érződik a figura megfor­málásában. Hegedűs Ágnes Laza sze­repében rangos, karakteres alakítást nyújtott, a tőle már megszokott nagy mű­vészi alapossággal. Néhol azonban nem érezhető elég­gé a tetted, cselekedeted mögött lévő érzelmi fede­zőt. Különösen kitetszett ez a lakodalmi jelenetben Máshol viszont egyszerűsé­gében, gesztustalanságában kivételesen szép pillanato­kat ragad meg szerepéből. A két barátot, Szergej és Viktor szerepét, Upor Pé­ter és Fonyó István ala­kítja, igen magas színvo­nalon. Szergej alakjában Upor Péter azt az embert for­málja meg, elhitető erővel, aki képes szerelmével át­formálni a lányt, aki mint férfi és mint ember meg­nyugtató biztonságot jelent­het a Ián., nak. Alakítása szépen kimunkált, egyenle­tesen megoldott. Viktor szerepében Fonyó István az első résziben tet­szett jobban. Ott Viktorból egy felszabadult, vidám, kissé meggondolatlan fia­talembert formál. A máso­dik részben azonban a sze­neimére és saját embersé­gére ébredt Viktort nem elég meggyőzően játssza. A fiatal színész mentségére szóljon, hogy Viktor szere­pe ebben a részben fróilag sem tökéletesen megoldott. Szergyuk, ez a kedves, mosolyogni való, de mélyen emberi, csupaszív „bácsi” Horváth Sándor alakításé­ban színészi telitalálat. Azt a pluszt is nyújtani tudja a színész, amely talán ben­ne sem volt az író által alkotott alakban: a figura hamvasan kedves báját. Dicséretet érdemel az együttes többi tagja is, A Hortobágy széli Tisza­fürednek egyetlen egy ven­déglője van csupán. Az se valami fényes, de azért utasembernek megteszi. Vonzása leginkább abban van, hogy igen régi keletű, alighanem már abban a vi­lágban is létezett, amikor még futó betyárok szalad­tak itt át Debrecen alól biz­tosabb helyekre. S talán ép­pen itt. e gerendák alatt öblítették le egy-két pint- tel az út porát, ahol most ülök. A vendéglő, vagyis hát a földművesszövetkezet étter­me telis-teli emberekkel. Legtöbbje helybeli tanács­dolgozó, közalkalmazott, más egyéb foglalkozású köl­ti itt él az ebédjét. Nagyon sokan pedig a környező fal­vakból jöttek be ügyes-ba­jos dolgaikat intézni a já­rásnál, s a buszindulásig harapnak, vagy hörpinte- nek még valamit. Mert az atóbuszjáratok is innen in­dulnak a vendéglő elől. uerzsre, örvényre. Szeni- imrére, Nagyivánba, Kar­cagra, meg még Szolnokra !s indul innen járat. Csak épven váróterem nincs. Még íedélke se, ami alá viszon­tagságos időben behúzód­hatna bárki. Márpedig a füredi szülő­otthon éppen szemben épült a vendéglővel, vagyis a buszállomással is. Messze környéki falvakra szólóan, ez pedig az egyetlen szülő­otthon, Ide jönnek be éle­Üjlafci László, Simon Káz- mér, Vaszy Bori, Hollósi Frigyes, Benyovszky Béla. Halász Kati, ifj. Tatár End­re, Sárossy Rózsa, Pintér Zsuzsa, Abonyi György és a nagyon ügyes kis gyer­mekszereplő Lukovics Sán­dor. Valamennyien megol­dották feladatukat. Külön kell szólni a darab jó kísérőzenéjéről, hangu­latában jól segítette az elő­adást és a bemutatón tech­nikailag is kifogástalan volt. Rideg Gábor tét adni a boldog állapotú, fiatal asszonyok, s innen is indulnak vissza, de már kettesével: az új kismama és a hetesnyi poronty, a kis trónörökös, vagy a kis el­adó. Az ám, de a busz még mikor indul, s ők már el­hagyták a szülőotthont, de hová legyenek addig. Itt kinn a szabadban a csöpp­ség nem maradhat. Hideg van. kietlen télvége még. Hát nincs más, mint a ven­déglő. Be is jönnek. A fiatalasz- szony szép, sápadt arcán valami fenséges büszkeség honol, amint még fáradtan, még kicsit imbolyogva hoz­za karján picinyét. Az étte­rem az telistele falatozók­kal, iszogatőkkal. De oly­annyira telve, mint mikor egy poharat szinültig tölte­nek. Hanem azért a kicsike és ' kismama az más. An­nak mindjárt akad hely. cnn kis szorulás, egy kis áldozat árán, és asztaluk is lesz a jövevényeknek. S nem is kettejüknek, mert hárman vannak tulajdon­képpen, A harmadik az a nagymama, «ki a csomago­kat cipeli, a kisunoka, meg Az Építésügyi Miniszté­rium építőipari főigazgató­ságának több szakembere, Papp Aladár mérnök, vala- ■ mint Mutter Béla és Tóth . Tibor technikus érdekes újítást dolgozott ki. — Az építkezések alvállalkozói munkáinak összehangolá­sát, a kooperációt gépesí­tették és egyszerűsítették az ügyvitelt. A gépesítés csaknem egy millió forinttal csökkenti az adminisztrációs költsé­geket. a kismama (ki tudja, lánya, menye-e) után. Annyi bizonyos, hogy szo­katlan látogatók, s a pin­cérek is odapillantanak és oda is sietnek. A vendégek pedig megnézik az új jöve­vényeket, aztán a sok-sok gondtól, napi robottól elfog­lalt ember folytatja tovább étkezését. Mintha mi sem történt volna. Csakhogy tör­ténik valami. Mégpedig rl­A fehérpólyás, nagycsip­kés takaróba bugyolált pi- cinység alighanem ilyen időtájban szokott élelem után látni. Aminek minden má esetben csak annyi a módja, hogy egy vánnyadt- ka nvögdicsélés a mamának és jöhet az ebéd. A kis em­berpalánta —■ nerjn, tudom, hány napos lehet — úgy is tesz, mint szokta. Először csak asztaltársaságának hallhatóan sírdonál. Ezt on­nan látom, mindketten *ö- léh.ajóinak, a nagymama is, a kismama is csittitó moz­dulatokat lejtenek, még meg is himbálják karjukon a picinykét, hátha újfent elaludna. De nem. alszik. Sőt, ellenkezőleg, erősít és A Tisza-parti Gimnáziumban iól felszerelt Isbolamű- helyben tartják a szakközépiskolások gyakorló óráit Megebédel egy kismagyax 40.000 hóid „új szántóterületet“-962-íoI 2500 község határában vizsgálták télül a töidek rendeltetésszerű használatát A földvédelmi törvény ér­telmében ez év végéig az or­szág egész területén felül kell vizsgálni a földek rendel­tetésszerű használatát. Ezt a munkát az erre a célra létesített bizottságok 1962- től a múlt év végéig 2500 községben, összesen több mint tízmillió holdon vé­gezték el. A felülvizsgálat már ed­dig is sok eredményt ho­zott a mezőgazdaság, s így az egész népgazdaság szá­mára. A bizottságok sok helyen megállapították, — hogy az észszerű földhasz­nálat érdekében meg Kell változtatni a művelési ágat. s ezeknek a különböző vál­toztatásoknak a követkéz tő­ben összesen 40 000 holddal növekedett, illetve növek­szik a szántóterület. — Az új szántók legnagyobb ré­sze eddig rét vagy legelő volt, különböző források­ból megnövekedett az egész mezőgazdaságilag mű­velt terület is. A bizottsá­gok javaslatai alapján az illetékes szervek csaknem 30 000 holdnyi parlagföld megművelését rendelték el. Ezek a parlagterületek fő­leg az északi megyék dom­bos vidékein, a nagyobb ipartelepek környékén fek­szenek, s művelésüket évek óta elhanyagolták. Egy ré­szüket most erdősítik, a többin pedig a helyi körül­ményeknek megfelelő mű­velési áfát alakítanak ki. További csaknem 25 000 hold gyarapodást jeleni egyes községek indokolat­lanul nagy belterületének csökkentése. A felülvizsgálatok során a bizottságok azt is meg­állapítják, hogy hol lehet talajjavítással, illetve talaj- védelemmel fokozni a föld termőképességét. Talajjaví­tást 360 000, talajvédelmi intézkedéseket 270 000 hold­ra javasoltak, pontosan meghatározva az alkalma­zandó módszereket is. Finn papíripari szakemberek érkeztek Budapestre érkezett a finn papíripari szakembe­rek 22 tagú csoportja, hogy részt vegyen a hét végén a Technika Házában sorra- kerülő csomagolástechnikai napokon, amelyet a Finn Papír- és Kartonfeldolgo­zók Egyesülete, a Conver- ta, valamint a LIGNIM- PÉX Magyar Külkereske­delmi Vállalat rendez. Lehallgató — a koktélban! Washingtonban az ameri­kai szenátus egyik albizott­ságában nemrég bemutat­ták azokat a különleges rafinériával készült lehall­gatókat, amelyekkel az em­berek magánéletét kikém­lelik. A lehallgatási technikák szakértői bemutatták, mi­ként lehet egy ártalmatlan koktélból elektronikus le­hallgató készüléket szer­keszteni. A koktélban úszó oliva-bogyóban aprócska mikrofont rejtenek el, a belészúrt fogvájó pedig an­tennaként működik. Ilyen és hasonló módszerrel dol­goznak különféle amerikai szervezetek. — Bemutattak egy négyszáz dolláros érté­kű lehallgató berendezést is, amelyet bármilyen kö­zönséges telefonkészülékre rá lehet kapcsolni. Az ille­tő telefonszám felhívásá­val, akár többezer kilomé­ter távolságról is, le lehet hallgatni a szobában foly­tatott összes beszélgetése­ket. Építész mérnököt, építész technikust azonnali belépéssel fel­vesz: Epiiletkarbantartó Ktsz Szolnok, Ady E. u, 63. most már pár percen belül akkora sivalkodást csap, hogy bizony a gyengébb idegzetnek befogják fülü­ket. Néhány vendég arcán lá­tom a megbotránkozást. Mások derülnek az eseten. Mindenki kifejezi valaho­gyan érzetét, de senki olyan kétségbeesetten nem, mint a kismama. Mert ő tudja, a gyerek mindaddig el nem hallgat, amíg táplálékhoz nem jut. Az ö tápláléka pe- Cig egyedül az anyatej. De hol? Körülnéz szegény kis­mama, az utcán is kalando­zik tekintete, és sehol egy olyan istenadta zugot nem lelhet fel. ahol megszoptat­hatná a picit. a nagymama már min­dent megtesz, még etetné is, de azt nßm \ehet. Es azt se lehet, hogy igv bömböljön tovább, hogy így éhezzen, mert még jóval későbben megy a busz. És akkor az ablakmélyedésre esik pil­lantása. A?, ablakmélyedést függöny takarja el. Ha oda, hátra ülne a kismama. Figyelem őket. A fejmoz­dulataikból látom, mire ké­szülődnek. És akkor, a még sápadt asszony hallatlan za­varral körülnéz a teremben. Mélységesen belepirul már abba is, amit tenni akar. A fülehegyéig lángol az arca. De az anyaság erősebb ben­ne a szeméremnél. Oda­megy, bebújik a függöny alá, isten tudja, hogyan, milyen ügyeskedésekkel bontja úgy ki a mellét, hogy a háta mögött lévők csak né­hány mozdulatot látnak, de még a kardigán is rajta marad. É* akkor hátraini kezével. A nagymama ug­rik a gyerekkel. Ebédel a kicsi. Nem lát­ni, mint habzsolgatja tele- szájjal azt a legtermészete­sebb menüt, amivel min­denki megkezdi a táplálko­zását. Nem látni, de szinte idáig hallani a jóízú szu- szogását. Vagy csak a kép­zelet teszi? Vagy csak a pillanat szépsége hiteti ezt velem? Mert ritka, szép, öröm- szerző a perc. Valahonnan a füredkör réki falvakból, vagy tanyákról itt ebédel nagy szuszogással, mohón táplálkozva egy kismagyár. És a vendéglő felnőtt se­rege csakúgy, megérezve az esemény áhítatát, nagy csendben, még a villa, ka­nál zörgésre is ügyelve, még a köhintéseket is te* halkitva folytatja az ebéde­lést. Nagy dolog ám ez! Pontosan egy órakor a ti­szafüredi ódon étkezdében ebédel a tízmillió százvala- hányes;redik kismagyar. Jó étvágyat új polgártár­sunk! Borzák Lajo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents