Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-11 / 59. szám

i. március Hr SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á párt gazdaságpolitikája: többet, jobbat, gazdaságosabban (Folytatás az 1, oldalról) hogy jaj akkor a szocializ­mussal mi lesz. Gondolatmenetét kicsit megszakítva a szónok ez­után az utóbbi időben elő­forduló nagyobb jelentősé­gű bűnperekre tért ki, töb- bekk özött az Ónodi ügy­re is. Czinege elvtárs ezután az abbahagyott gondolat­sort folytatta, — Most a párt a decem­beri határozatával számot- vetett az elmúlt esztendők­kel és a kormány annak nyomán megfelelő elhatá­rozásokat valósít meg. És — amint Kádár elvtárs mondotta, — önkritikát annyiban kell gyakorol­nunk, hogy bár hamarabb tettük volna meg ezeket az intézkedéseket, amelyeket egész fejlődésünk, egész ügyünk előrehaladása meg­kíván A szocializmus épí­tésének nehézségeivel szá­molnunk kell és erre fel kell készítenünk munkás- osztályunkat és egész né­pünket. Most azt kell el­mondani, hogy az utóbbi években olyan ' ndenciák is jelentkeztek, amelyeket nem tarthatunk a szocia­lizmus építésének termé­szetes velejárójának. — Miből állítjuk össze azt, hogy milyen legyen gazdaságpolitikánk? Először is számbavesszük mindazo­kat a tényezőket, amelyek gazdasági építőmunkánk szempontjából hosszú távra döntőek. így az ország nyersanyag es energia hely­zetét, a termeloeszközöK fejlődését, s a további fej­lesztéshez szükséges eszkö­zeinket. Megvizsgáljuk tár­sadalmunk kultúráját, ezen- belül különösen a műszaki kulturáltságot, a munkások és mérnökök alkotóképessé­gét, tudniillik mindezekkel számolni kell. De számolni kell azokkal a tényezőkkel is, amelyek a nemzetközi helyzetből fakadnak, első­sorban azzal, hogy szocialis­ta világrendszerhez tarto­zunk. Ezen túlmenően még azzal is, hogy a XX. század­ban nem lehet úgy élni a világban, hogy még azokkal is, akiktől ideológiai és alap­vető osztályellentétek vá­lasztanak el bennünket, ne próbáljunk az adott lehető­ségek határain belül gazda­sági kapcsolatot fenntar­tani, magyarán szólva a bé­kés egymás mellett élés nem kizárja, hanem feltétele­zi gazdasági kapcsolatokat a kapitalista országokkal. ötéves tervünket kialakí­tottuk, ez volt tulajdonkép­pen az ellenforradalom után az első olyan komoly terv­időszak, amikor megalapo­zott és távlatban is össz­hangba hozott tervet dol­goztunk ki. Ha most azt kérdezzük négy és egyne­gyed évvel a terv jóváha­gyása után, mit kell mon­danunk erre a tervre? Ak­kor azt kell mondani, hogy ez az ötéves terv alapjaiban jó. Ez az ötéves terv az utóbbi négy év időszakában alap­jaiban megvalósult. Az is igaz viszont, és ezt is meg kell mondani, hogy ezeken a terveken menetközben változtatni kell, van a meg­valósításban bizonyos egye­netlenség. Egyik helyen már most majdnem elértük az ötéves terv végére kitűzött célokat, más helyen, saj­nos van olyan veszély, hogy a tervidőszak utolsó napján sem érjük el az eredeti el­képzeléseket. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy egészében a terv jó és a végrehajtása is meg­felelő ütemben halad. A következőkben Czinege elvtárs számadatokkal bizo­nyította népgazdaságunk fejlődésének eredményeit. — Mi tudjuk, hogy ezek az eredmények mennyi gyötrelemmel, küzdelemmel jártak. Ha beruházási ter­veinket vizsgáljuk, csak kiragadva a többi közül, azt mondjuk, hogy micsoda nagyszerű dolog, 13 száza­lékkal túlteljesítettük a bé­rű házáéi tervünket, Még­sem nagyon tapsolunk neki. — A túlteljesítés egy ré­sze ugyanis abból követ­kezett, hogy a tervben sze­replő beruházásokat drá­gábban készítették el, mint eredetileg terveztük. Sok helyen kezdtünk el épít­kezni, több helyen, mint amennyit optimális időn belül be tudnánk fejezni. Czinege elvtárs a továb­biakban így folytatta: A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését — amely kikerülhetetlen történelmi feladat volt — a mi társa­dalmunk megoldotta. Ei nagy győzelemnek számít. A mezőgazdaságba sok milliárdot fektettünk be. s ezzel nem lehet úgy szá­molni. hogy az az összeg há­rom év alatt megtérül. Ná­lunk nincs tőkés, aki a mezőgazdaság szocialista átszervezését finanszírozná. Ezért tudomásul kell ven­nünk, hogy tulajdonképpen a munkásosztálynak az ipar­ban termelt javakból kel­lett és kell a mezőgazda­ság fejlesztéséhez szükséges fedezetet biztosítania. A fejlődés üteme váratlan is volt és így soronkívül több tíz­millió rdot kellett a mezőgaz­daságba invesztálná. Rosszul tettük? Nem. Azt mon­dani, hogy sajnáljuk, meg­bocsáthatatlan bűn volna, a mi egész társadalmunk jövőjét tekintve. Ezek után a miniszter a nemzetközi erőviszonyo­kat elemezve elmondotta, hogy kormányunk megfele­lő összeget fordított a had­sereg korszerűsítésére is. Czinege elvtárs ezután ar­ról beszélt, hogy államunk hogyan gondoskodik a munkában kiöregedettekről. — Mindig a következő két generációnak kötelessé­ge, hogy az őt megelőzőt eltartsa, miikor az már a munkából kiörege­dett. Ma a - fiatalság később áll munkába, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Hiszen majd mindenki kö­zépiskolába jár, sokan men­nek egyetemre, tehát a mi generációnk 14 éves kori munkavállalásával szemben mm 19—20 éves korában el dolgozni a fiatal. Jelentős részük csak jóval később, hiszen egyetemre járnak. Igaz, hogy az em­berek életkora meghosszab­bodott, de a nyugdíj kor­határt nem emeltük fel. Szerencsére ma tovább él­nek az emberek, mint va­lamikor a kapitalizmusban. Ezért a ma is aktív munká­soknak nagyobb terheket kell magukra vállalná. Nem kell ezen sopánkodni, hi­szen ez természetes dolog, csak figyelembe kell venni akkor, ha azt vizsgáljuk, hogyan is állunk. Az em­berek ma úgy gondolkod­nak, hogy először legyen rendes lakásuk, gépesített háztartásuk, csak aztán költenek mondjuk televízió­ra. Ha csak a televíziót említem nem is mondok rossz példát. Hiszen 4 év alatt százezerről hatszázezerre növekedett Magyarországon az előfizetők száma. A szónok a továbbiak­ban részletesen elemezte külkereskedelmi mérlegünk helyzetét, a kivitel és a hehozntal jelenlegi arányait. Felhívta a figyelmet arra, hogy az exporttermelésen belül nagy gondot kell for­dítani termékeink műszaki színvonalának fejlesztésére, a hazai nyersanyagok fel- használására, lényegében az exporttemelés önköltségé­nek csökkentésére. Majd a vállalatok készletgazdál­kodásának ismeretes hi­báit állította beszédének előterébe. Mondván, hogy a Gazdasági Bizottság hatá­rozata alapján született in­tézkedések remélhetőleg ösztönzőleg hatnak az idei megrendelések folyamatos teljesítéséhez nem szüksé­ges készletek feltárására és hasznosítására. A következőkben pedig a szocialista emberré válás fo­lyamatának problémáiról beszélt. — Az ember olyan és olyanná válik, amilyenné önmagát akarja nevelni, — amilyenné a társadalom, meg a közvetlen közelében lévő emberek formálják. — Igaz, nem kell azt hinni, hogy a termelési viszonyok megváltozása rögtön együtt jár az emberek szocialista tudatának kialakulásával. Ahhoz még hosszas ideoló­giai munkára, harcra van szükség, s ebben jelentős feladatot kell vállalniok a pártszervezeteknek, s vala­mennyi munikástársunknak. Befejezésként néhány gon­dolatot szentelt a magyar ipar fontos és valóban kü­lön problémát jelentő ré­szének, az építőiparnak. El­mondotta, hogy az építő­iparral szemben támasztott követelmények rendkívül megnövekedtek, — amihez nem nőtt fel ez az iparág sem szervezetében, — sem technikájában. — Ezért fordulhatott elő, hogy noha elhatároztuk, hogy 15 év alatt körülbelül egymillió lakást építünk, a lassan eltelő első tervidő­szak idején nem elég meg­nyugtató a kép ahhoz, hogy e tervünk maradéktalan végrehajtását biztosítottnak tekinthessük. Ha a fejlődés követelményeinek eleget akar tenni az építőipar, ak­kor sürgősen meg kell szün­tetnie a jelenleg tapasztal­ható szervezési hibákat, — korszerűvé kell tennie épí- tési technikáját, technoló­giai módszereit. Türelmesen foglalkozunk továbbra is az építőipar problémáival, s az idei esztendőtől azt remél­jük, hogy az építők szénáját többé-kevésbé rendbehoz­zuk. Beszédét ezzel fejezte be! — Felszabadulásunk 20. évfordulójának megünnep­lésére készülődik az ország. A munkások és dolgozók lelkesedése, hitvallása a szocializmus ügye mellett demonstratív méreteket öltött a most folyó szocia­lista munkaversenyben. A párt szavának megértéséről tanúskodnak a vállalások. A legfontosabbat értette meg dolgozó nőnünk, a oárt gazdaságpolitikájából: töb­bet, jobbat, de gazdaságo­sabban. A második ötéves terv befejező esztendejének alapgondolata ez. Ügy ér­zem, ha ebben a szellemben munkálkodunk, akkor kija- víthatiuk a ma még fellel­hető hibákat és szilárdan megalapozhatjuk a követke­ző ötéves tervidőszakot —, fejezte be beszédét Czinege Lajos elvtárs. Czinege elvtárs beszédét nagy tetszéssel, tapssal fo­gadták a megjelentek, majd ezután a nagygyűlés elnö­ke, Csáki István elvtárs zárszaváit hallgatták meg. Csáki elvtárs zárszava — Megköszönöm Czinege elvtársnak szives és tar­talmas tájékoztatását. Meg­győződésem, hogy az általa vázolt helyzet és az előt­tünk álló feladatok ösztö­nözni fognak bennünket arra, hogy a Központi Bizottság decemberi határo­zatának szellemében mun­kálkodjunk hátralévő dol­gainkon. Ebből az előadói beszédből csakúgy, mint az országgyűlésen elhangzot­takból meggyőződhettünk, hogy a népgazdaság erős és egészséges, viszont he­lyes következtetéseket kell levonnunk, mégpedig azt, hogy az új feladatokat, csakúgy mint eddig, egye­sült erővel oldhatjuk meg. Azzal a gondolattal zá­rom be a nagygyűlést, hogy mosit közvetlenül hazánk felszabadulásának 20. év­fordulója előtt büszkén te­kintsünk szocialista építő­munkánk vívmányaira, de ne feledjük el, hogy út­közben vagyunk, hogy még nagyon sok a tennivalónk. Az elmúlt két évtized har­cai és eredményei erősítse­nek bennünket a további munkasikerekért vívott küzdelmünkben. Kibővített járási pártbizottság ülésen beszélték meg a kunhegyesi járás megszüntetésének helyi teendőit Kibővített s egyben utol­só ülését tartotta szerdán a kunhegyesi járási pártbi­zottság. Részt vett az ülé­sen Csáki István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának póttagja, a megyei pártbizottság első titkára, Váczi Sándor és Zagyi Já­nos elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára, dr. Poló- nyi-Szűcs Lajos, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Mándi Sándor, a tiszafüredi járási pártbizottság első tit­kára és Kóczián Mátyás, a törökszentmiklósi járási pártbizottság első titkára. A pártbizottsági ülést Oláh János, a kunhegvesi járási pártbizottság első tit­kára nyitotta meg, előadó pe­dig Csáki István elvtárs volt. Csáki elvtárs tájékoztatta a pártbizottsági ülés részt­vevőit arról, hogy ez alka­lommal az Elnöki Tanács­nak a kunhegyesi járás megszüntetéséről szóló ren­deletének végrehajtását be­szélik meg. A kunhegyesi járás ugyanis a rendelet ér­telmében mint önálló köz- igazgatási egység március 31-el megszűnik. Hangsú­lyozta, hogy az új közigaz­gatási konstrukcióknak ki­alakítására, az Elnöki Ta­nács határozatának végre­hajtására nem sok idő áll rendelkezésre. A határozat végrehajtását azonban úgy kell megszervezni, hogy a vezetés és főleg a tavaszi munkákra való felkészülés továbbra is töretlen legyen. A járás működése során a termelőszövetkezetek ér­tek el eredményeket az utóbbi években, s ezután is törekedni kell arra, hogy a fejlődés továbbra is felfelé ívelő legyen. A járás meg­szüntetését elsősorban ked­vezőtlen közgazdasági és ipartelepítési adottságok in­dokolják. Ismertette továbbá Csáki elvtárs a törökszentmiklósi és a tiszafüredi járás fejlő­dési perspektíváit. Az új közigazgatási rend szerint Kunmadaras, To- majmonostor, Abádszalók és Tiszabura a tiszafüredi, Kunhegyes, Kenderes, Ti­sza gyenda és Tiszaroíf a tö­rökszentmiklósi járáshoz csatlakozik. Felszólalás szobor ügyben A város várja már a ta­vaszt. Várja a napfényt, a melengető kikeletet. — De várja a tavasszal együtt érkező április 4-ét, az or­szág felszabadulásának 20. évfordulóját is. S nem csu­pán varja, hanem tesz is érte valamit. Remélhetőleg tisztább utcák, újabb parkok kö­szöntik majd a nagy ünne­pet. Napok óta légkalapács zaja veri fel a Tisza-part csendjét, készül a megye- székhely legújabb emlék­művének, a Lenin-szo bor­nak az alapozása. Az SZTK Rendelőintéze­te előtt álló szovjet hősi emlékmű is új ruhát ölt a nagy eseményre, a munká­sok serényen dolgoznak a műanyag fólia alatt, na- gyobbítják, csinosítják, mél­tó köntösbe öltöztetik a magyar nép hálájának jel­képét. Nem ünneprontásként mondjuk, de ha már úgyis sorra kerültek az emlék­művek, lenne egy szerény kérésünk: az építők — pontosabban: az építtetők — ne feledkezzenek meg a Kossuth téren álló Mun­kásmozgalmi emlékmű alap­zatáról sem. Remélhető­leg találnak néhány ka­nálnyi habarcsot, s talán a kihullott kövek sem vesz­tek még el, s a 20. évfor­duló ünnepére rendbe­hozzák az omladozó alap­zatot. Szolnok v az ország legfátlanabb megyéje Március a fásítás hónapja — Huss óv alatt húszezer hold erdő — A Jászságban nem kell a fa ? Beszélgetés Marton Tibor igazgatóval A felszabadulás előtt úgy emlegették Szolnok megyét, mint az ország legsivárabb, fában legszegényebb vidé­két. És a felszabadulás után húsz évvel Szolnok még mindig ugyancsak a legfát­lanabb megyéje az ország­nak. Igaz, hogy azóta tör­tént valami. A földterület 0.3 százalékos erdősültsége 3 százalékra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy húsz év alatt húszezer holdat erdő­sítettek be megyénkben. — Évenként átlagosan ezer holddal kisebbedéit a szán­tóföldi művelésre alkalmat­lan sivár területe Szolnok megyének. S az idén újfent gyarapo­dik Szolnok megye erdősé­ge. Igaz, csak nagyon mini­mális mennyiséggel. A ta­vaszi fásítási idényben ösz- szesen 202 hektár területet fásítanak be. S ebből is mindössze 180 hektárnyi az új erdőtelepítés, a többi pe­dig a kiveszett, vagy kivá­gott fák pótlását teszi ki. Vagyis lecsökkent az er­dősítési, fásítási kedv a megyében. Amíg tavaly ta­vaszon is 705 hektár új er­dővel zárult a fásítási hó­nap, most a felére sem le­het számítani. A húsz esz­tendőn át évi ezer holdas telepítési átlagnak pedig a harmada sem lesz meg. Mi történt? A hatos törvény végrehajtását igen mereven értelmezik a megyében. — Olyannyira, hogy az egész jászberényi járásból szinte említésre sem méltó fásítási igényt jelentettek be. Pedig ez a megye egyik legna­gyobb járása. A hatos törvény a terme­lésre alkalmas szántófölde­ket védi. De a m°gvének ni»mrsal" ilyen földjei <?an. nak. Van a Tiszának olyan hullámtere, ahol a sorozatos kiöntés miatt a mezőgazda- sági termelés bizonytalan. Fásítani kellene a szövetke­zeti majorokat. A legelők fásítását is mielőbb meg kellene csinálni, s fásításra várnak azok a jászsági ho­mokterületek. amelyeken se a szőlőtelepítés nem célsze­rű, se a növénytermesztés. Az 1003-as rendelet 21-es számú utasítása lehetővé is teszi e területek erdősíté­sét. A kunszentmártoni já­rásban, Kisújszálláson és a tiszafüredi járásban élnek vele. Az idén e tájakon ül­tetik el a legtöbb fát. Szol­nok megve a fásítási hőnap során elsősorban tölgy, nyár, akác, fenyő csemeték­kel. suhánsrokkal sokasítja csekéiv erdeit. A március 10-től, április 10-ig tartó fásítási hónap sikeréért sokat várnak a kiszistáktól, az úttörőktől. A megye fiatalsága még minden esztendőben kivette részét az erdősítésből. S vannak a megyének kiváló fásító falvai, intézményei. Az erdőgazdaság oklevéllel tünteti ki őket. Oklevelet kapnak a karcagi Novem­ber 7 Termelőszövetkezet, a jásziványi Szabadság Tsz. a szolnoki Vörösmező, a tószegi Dózsa közös gazda­ságok. Több községi tanácsi vezető, járási mezőgazdasá­gi osztály fásítási tevékeny­ségét is ugyanilyen módon ismerik el. A fásítási hónap során kiállításokat nyit meg a Szolnok megyei Erdőgazda­ság. A fásítási vándorkiál­lítás anyagát a tiszafüredi, a karcagi, a kunmadarasi, a tószegi, a tiszaföldvári, a fegyverneki lakosok isme­rik meg többek között. A mindössze egy hónapig tar­tó fásítási kampány idején a megye erdőgazdasági dol­gozói ki akarnak tenni ma­gukért — erről beszélt Mar­ton Tibor elvtárs a Szol­nok megyei Erdőgazda igazgatóis.

Next

/
Thumbnails
Contents