Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-10 / 58. szám

t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1665. március ti. Állandó hadihajó és légierő készenlét a vietnami partok előtt Amerikai hírügynökségek washingtoni jelentései sze­rint a Pentagon komolyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy rendszeres „járőrszol­gálatot” létesít a vietnami partok előtt a 7. amerikai flotta tengeri és légi erői­vel. A UPI szerint Sharp tengernagy, a csendes- óceáni és távol-keleti ame­rikai flotta parancsnoka törzskarával mér dolgozik az ezzel kapcsolatos rész­letes terveken. Az AP úgy Míg az uruguayi rendőr­ség továbbra is a sötétben tapogatózik a február 23-án Montevideóban megölt Cu­kurs lett háborús bűnös gyilkosainak kilétét ille­tően, a világsajtó nagy ter­jedelemben foglalkozik a rejtélyes üggyel. Helio Tys brazil újság­író. aki személyesen ismer­te Cukursot, annak a fel­tevésének adott hangot, hogy Ou kurst esetleg náci 1 írsai tették el láb alól. Az újságíró szerint a lett tö­meg gyilkos már évek óta tudta, hogy nyomában van­nak és, hogy mentse ma­gát, felajánlotta: leleplezi a hírek szerint Dél-Ameri­kában rejtőző auswitzi lö- tneggyilkost, dr. Mengelét, Tys szerint Cukurs több tíélamerikái államban nyo­mozott Mengele után, és « lett a végzete. „Cu kurst azok ölték meg, akik tud­ják hol van Mengele, mert 5 is tudta” — írja a bra­zil újságíró —, s hozzáfűzi, hogy a gyilkosokat nyil­vánvalóan az a számítás is vezette, hogy a bűnt a zsi­dóknak tulajdonítják majd. Cukurs latin-amerikai tartózkodásának története alátámaszthatja ezt a fel- tételezést. A tömeggyilkos, aki 30 000 lett országi zsi­dó kiirtásáért felelős, a második világháború után Brazíliába menekült és — zsidónak adta ld magát. Társai azonban hamarosan gyanút fogtak — Cukurs ugyanis nem volt hajlandó Nyugat-európai unió értesül, hogy a járőrszol­gálatot 125 hadihajó és 650 repülőgép látja majd el. Nincsen kizárva az sem, hogy több repülőgépanya­haj ót küldenek a vietnami vizekre. Az utóbbi időben egyre több olyan hang hallatszik bizonyos amerikai poli tiku- sok részéről, hogy vegyék blokád alá Vietnamot. — Ilyen értelemben nyilatko­zott Nixon volt alelnök is. A TASZSZ New York-i tu­elfogadni sem ételt, sem italt, csak azt fogyasztot­ta, amit maga készített, mintha attól tartana, hogy megmérgezik. Egy vizsgá­lat hamarosan kiderítette, kicsoda tulajdonképpen a menekült és a brazíliai izraelita kolónia a nürnber­gi per idején követelte, hogy a tömeggyilkost szol­gáltassák ki bíróinak. A brazil kormány azonban nem volt hajlandó erre, e ekkor a Rio de Janeiro-i izraelita kolónia tagjai kö­ziül többen felkeresték Cu­kursot, hogy személyesen vonják felelősségre. A tö­meggyilkos pisztollyal a kézben fogadta őket: az incidensnek a rendőrség megérkezése vetett véget. Az ügy körül támadt saj­tóvihar arra késztette a volt náci tisztet, hogy Sao Paolóba költözzék. Eichmann perének ide­jén az egyik hetilap utalt arra, milyen szoros kapcso­lat volt a második világhá­ború idején „a zsidó-kérdés végleges megoldásának el­ső számú szakértője” és Cukurs között. A tömeg­gyilkos ekkor felkereste a lap szerkesztőségét és pénzt ajánlott fel, hogy el­hallgattassa, de eredmény­telenül. Cukurs ekkor egy időre eltűnt, majd megpró­bálta megszerezni a brazil állampolgárságot. Amikor ezt visszautasították el­hagyta régi lakóhelyét. Et­től fogva csak fegyveresen közlekedett, s barátainak azt hajtogatta, hogy el­akarja kerülni Eichmann sorsát. dósatója megállapítja, hogy ha a tervek megvalósulnak, a hivatalos amerikai poli­tika a háborús uszító Gold- water szenátor követelését valósítaná meg. Reedy, a Fehér Ház szó­vivője hétfőn bejelentette, hogy Johnson elnök a nem­zetközi helyzetre való te­kintettel lemondott latin­amerikai kőrútjának tervé­ről. A szóvivő közölte azt Is, hogy Johnson elnök még ebben az évben Euró­pába kíván látogatni, azon­ban az utazásra „a legkö­zelebbi hónapokban” alig­ha kerül sor. Saigonban kedden dél­előtt a rendőrség letartóz.- fcatott öt fiatalt, akit azzal vádolnak. hogy tüntetést akart szervezni a dél-viet­nami békemozgalom 40 le­tartóztatott tar iának szaba­don bocsátásáért. A dél-vietnami főváros­ban kedden tanácskozásra ült össze Dél-Vietnamnak a távol-keleti országokban akkreditált több nagyköve­te. Ugyancsak kedden há­romnapos értekezlet kez­dődik a Fülöp-szigeteken az Egyesült Államok távol- keleti és csendes-óceáni vezető diplomatáinak rész­vételével. Az amerikai tengerész- gyalogság Da Nang-i part­raszállásának híre tiltako­zást váltott ki világszerte. Morse szenátor az Oklaho­ma! Túlsóban mondott be­szédében megállapította, hogy az Egyesült Államok kormánya Délkelet-A Zalá­ban agresszív politikát foly­tat. A szenátor megállapí­totta: ha az amerikai kor­mány a mostani politikai irányt követi, akkor a tör­ténelem olyan kormánynak fogja elkönyvelni, amely kudarcot vallott. Kacumata, a japán szo­cialista párt nemzetközi osztályának vezetője meg­állapította. hogy az ameri­kai tengerészgyalovság Da Nang-i partraszállása a vietnami nép elleni közvet­len katonai támadásnak te­kinthető, amelyet a világ közvéleményének él kell ítélnie. Szato japán miniszterel­nök Macumoto ismert dip­lomatát ténymegállapító körútra küldi Dél-Vietnam- ba, Kambodzsába és Laosz- ba. (MTI) A Cukurs uß i/ Ráma (TASTS7.) Fan tani olasz külügymi­niszter elnökletével kedden megkezdte munkáját a nyugat-európai unió minisz­teri tanácsának ülésszaka, amelyen a közös piac hat tagállamának és Nagy-Bri- teraiiának képviselői van­nak jelen. A tanács meg­vitatja a kelet-nyugati kap­csolatok kérdését, a lesze­relés problematikáját, a vietnami helyzetet és más kérdéseket. Párizs (ARP, DPA) Ugyancsak kedden Pá­rizsban — zárt ajtók mö­gött — megkezdődött a nyugat-európai unió kétna­pos katonai szakértői érte­kezlete. Itt a nukleáris fegyverekről, a közös fegy­vergyártás problémáiról és az angol „védelmi” politi­káról tárgyalnak. (MTI) Május 23-án tartják az oszirák köztársasági elnökválasztásokat Az osztrák kormány ked­den többórás tanácskozás után úgy döntött, hogy má­jus 23-ra írják ki a köz- társasági elnök választáso­kat. Korábban a szocialis­ták május 9-re, a néppárt május 30-ra kívánta a vá­lasztások megrendezését. A nézeteltérés a koalíciós- pártok hagyományos kom­promisszumával zárult eb­ben a kérdésben is. Konaői Hogyan tovább? a nato fővárosok­ban egy idő óta állítólag azzal a gondolattal játsza­doznak, hogy Csombét egy kevésbé hírhedt figurával váltják fel. Olyannal, aki nem jelent olyan súlyos ballasztot az amerikai—bel­ga politika számára Kongó­ban, mint az ominózus ka- tangai ex-diktátor. Elegen­dő, ha itt arra a támadásra utalunk, amelyet Adoula volt kongói miniszterelnök Intézett Csőmbe ellen. — Adoulát újra feltűnő üstö­kösként figyelik most nyu­gatom A másik politikai póluson ugyancsak rohamosan fej­lődnek az események. A felkelők vezetői: Gbenye, Souialot, Kanza tárgyalá­sokat folytatnak a kongói kérdés rendezéséhez vezető utakról az afrikai államok vezetőivel. Gbenye találko­zott Kenya, Tanzánia és Uganda állam-, illetve kor­mányfőivel, járt Algériában és az EAK-ban. Február el­ső napjaiban a felkelő moz­galom vezetői az Afrikai Egységszervezet Kongóval foglalkozó különbizottságá­nak, illetve a bizottság el­nökének. Jomo Kenyattá- nak részletes tervezetet nyújtottak be a kongói vál­ság rendezésére vonatkozó­lag. Azóta a Kenyatta ve­zette bizottság a kongói rendezés többféle változatát tanulmányozta. A Gbenye- terv, amint a felkelők ja­vaslatait nevezik, központi helyet foglal el a bizottság munkájában. ILYENFORMÁN LEG­ALÁBB három megközelí­tése bukkant fel a kongói kérdésnek. Egyfelől Csőmbe és reakciós Leopoldville-i környezete minden erővel azon van, hogy megtarthas­sa hatalmát, s fél attól, hogy esetleg elvesztheti az imperialista hatalmak kato­nai és politikai támogatá­sát. Tovább tart a zsoldos­toborzás, folytatódnak a hazafiak elleni büntető ex­pedíciók, ám ezekkel pár­huzamosan Csőmbe újabb politikai és fegyveres ma­nőverekbe kezdett. MÁRCIUSRA PARLA­MENTI választásokat írt ki Kaszavubu köztársasági el­nök. Csőmbe és hívei a ter­vezett választásokat meg­előző időszakban lázas poli­tikai tevékenységet fejtenek ki, elsősorban a törzsfőnö­köket igyekeznek megdol­gozni. I,eopoldville-hen pél­dául bejelentették, hogy új kormánvnárt alakult, amely­nek a New York Times sze­Erhard. anyagi támogatást ígért Angliának Befejeződtek o Wiíson bonni tárgyalásai További tárgyalásokra vonatkozó kölcsönös ígére­tekkel zárult Erhard kan­cellár és Wilson miniszter- elnök bonni találkozója. — Amint a kiadott záróköz­leményből kitűnik, Wilson miniszterelnök közölte, hogy az amerikai és a francia kormánnyal együtt meg fogják vizsgálni, mi- bren javaslatokat lehetne a Szovjetunió elé terjeszteni a német kérdésben, vagy­is hajlandó lenne támogat­ni Bonnak a „közös nyu­Az ausztráliai sajtó ter­jedelmes kommentárokat fűz ahlKxz, hogy a munkás­párt győzött a dél-ausztrá­liai államban megtartott választásokon. A Mail cí­mű lap rámutat arra, hogy a kormányon lévő liberális párt 32 év óta most szen­vedett először teljes vere­séget. A munkáspárt par­lamenti többsége nem nagy ugyan, de mégis lehetővé tette, hogy Frank Welsh, a munkáspárti ellenzék ve­zére alakítson kormányt az államban. Az alabamal Selma vá­rosika néger lakossága újabb tiltakozó felvonulást készül tartani, hogy síkra szálljon a színc-sbőrűek választójo­gának biztosításáért. A va­sárnapi tüntető menetet a helyi rendőrség feltartóztat­ta, a felvonulókat durván bántalmazta és a tüntetést feloszlatta. Martin Luther King No- bel-díjas lelkész kijelentet­te, hogy folytatja harcát, nem retten vissza a letar­tóztatástól és a fenyegető­zéstől. Roy Wilikins a sizínes- bőrű lakosság haladásáért küzdő országos szövetség főtitkára hasonló értelem­ben nyilatkozott és felszó­lította Johnson elnököt, hogy haladéktalanul küld­jön ki szövetségi katona­ságot, s az védje meg a négereket a rendőri önkény- nyél szemben. Martin Luther King lel­gati kezdeményezésre” irá­nyuló kívánságát. Cserében Wilson azzal a nyugatné­met ígérettel távozott Bonnból hogy ismét meg­vizsgálják majd azt a de- viza-segélyegyezményt, — amelynek keretében Bonn eddig támogatást nyújtott a Nyugat-Németországban állomásoz.ó brit csapatok fenntartási költségeinek fe­dezéséhez. Konkrét megál­lapodás azonban nem tör­tént. Ez majd a két pénz­ügyminiszterre vár, akik A Tribüné rámutat arra, hogy a liberális párti kor­mánynak a nagytőkét ki­szolgáló politikája kiábrán­dította a néptömegeket. A választóik többsége in­kább a munkáspárti jelöl­tekre szavazott, akik a vá­lasztásokon különféle idő­szerű reformokat Ígértek. Ilyenformán Ausztrália hat állama kőéül már há­romban — Új Dél-Wales, Tasmania, DéS-Ausztrália — a munkáspárt van ha­talmon. kész felhívására hétfőn es­te^ 40 lelkész indult repülő­gépen útnak Selmába, hogy részit vegyen a felvonulá­son. A lelkészek között egyaránt vannak protestán­sok, zsidók és katolikusok. Az alabamai fajüldözők kilengései Washingtonban is nagy felháborodást kel­tettek és a kongresszus szá­mos tagja élesen bírálta a kormány erélytelenségét. O’Hara demokrata kép­viselő az alabamai rend­őröket az SS-pri békékhez hasonlította. Rvam demokrata képvise­lő kijelentette hogy Wal- lace alabamai kormányzó rendelte el a rendőrök be­vetését, a szövetségi kor­mány pedig bűnös tétlen­séget mutatott, nem nyúj­tott védelmet a tüntetőknek. John Moccormack, a képviselőház elnöke megál­lapította, hogy az alabamai fejlemények a „dicstelen önkény megnyilvánulásai”. tavasszal ismét találkozni fognak. Erhard kancellár azonban megígérte, hogy „megjavítják” a korábbi egyezményt, vagyis Bonn az eddiginél nagyobb ösz- szeget helyezett kilátásba az angol fizetési mérleg támogatására. A közlemény szerint a két kormányfő megtárgyal­ta a „nyugati szövetség nukleáris szervezetének” kérdéseit is s abban álla­podtak meg, hogy „vala­mennyi érdekelt kormány­nyal együtt folytatják a tárgyalásokat az atomhad- erőrtek a szövetségen be­lüli sokoldalú megszervezé­séről”. Eközben tekintetbe veszik mind az MLF-ről folytatott eddigi tanácsko­zásokon elért eredménye­ket, mind a brit részről tett javaslatokat. Wilson miniszterelnök a tárgyalás után tartott saj­tóértekezletén arra célzott, hogy nem számít gyors előrehaladásra ebben a kérdésben. — A jelen körülmények között van bizonyos ok an­nak feltételezésére, hogy a tárgyalások nem éppen a leggyorsabb tempóban foly­tatódnak majd ebben a kérdésben — mondotta. A sajtóértekezleten meg­kérdezték Wilsont: mi a véleménye a Gomulka- tervről? Azt válaszolta, hogy minden ilyen terv megvalósítását bizonyos feltételekhez kell kötni, — így ahhoz, hogy ne történ­jék eltolódás a nyugat ée a kelet közötti erőviszony­ban és minden ilyen meg­állapodás ne csak német területre vonatkozzék, — hanem azon túlnyomó na­gyobb térségre. Wilson nem volt hajlandó a kiadott zá­róközleményen túlmenő kö­zelebbi részleteket elárulni Erhard kancellárral foly­tatott- tárgyalásairól, és ál­talában arra utalt, hogy a Közlemény által említett különböző kérdésekben, — mint: a német kérdésben való kezdeményezés, az európai biztonság, az ANF- terv, a devizasegély prob­lémája, a közös piac és az EFTA közötti hídverés — nem jöttek létre a mos­tani tárgyalásokon konkrét megállapodások, hanem az eszmecserét tovább folytat­ják. Wilson közölte, hogy Er­hard kancellárt meghívta Londonba. A kencellár el­fogadta a meghívást. Munkáspárti gvczelem Dé!-Ausztráliában / Újabb felvonulásra készülnek a selmái négerek r“1 rint „a* a feladata, hogy biztosítsa Csombénak a vá­lasztási győzelmet”. Ez az új reakciós politikai tömö­rülés a törzs főnökökön ke­resztül fejti ki tevékenysé­gét, akiket Csőmbe tavaly júliusi visszatérése óta kö­vetkezetesen körüludvarolt. Másfelől nem kizárt an­nak a lehetősége, hogy a nyugati diplomáciai straté­giai hivatalokban valóban megérett a terv, amelynek célja a Leopoldville-1 impe­rialista ügynökség megújí­tása, felfrissítése. Sikerül-e Csombénak megkapaszkod­nia a miniszterelnöki bár­sonyszékben, avagy ismét Cyrille Adoula veszi kezé­be a kormányrudat, vagy esetleg még valaki más a nyugatbarót kongói zugoo- litikusok közül — ez még nyüt kérdés. Mindenesetre Csőmbe legutóbbi brüsszeli tárgyalásainak eredményei­ből ítélve az amerikai és a belga imperialisták koránt­sem szándékoznak lemon­dani arról, hogy továbbra is beavatkozzanak katonai­lag Kongó belügveibe. Mint az AFP tudósítója jelentet­te február elején Brüsszel­ből, „Csőmbe elérte, hogy Belgium tisztességes (?) ál­láspontot foglal ion el a ka­tonai segítség kérdésében”. Ez azt jelenti — hangsú­lyozta a francia híriigvnök- ség tudósítója —, hogy a tanácsadói minőségben a kongói hadsereg mellett működő belga tisztek és al­tisztek százai a jövőben közvetlenebb szerepet vál­lalnak majd a felkelők el­leni harcban. Mindazonáltal nyilvánva­ló: sem Csőmbe nyüt si­sakkal fellépő terror-takti­kája, amelynek célja a fel­kelő mozgalom leverése, sem pedig Adoula rugalma­sabb politikája, amelynek célja az antikolonialista harc feloldása a kulisszák mögötti mesterkedések za­varos vizében, nem változ­tathatja meg' immár az erő­viszonyokat Kongóban. Amikor Tanzániában ülést tartott a kongói nemzeti felszabadítási tanács, hatá­rozatot hozott a forradalmi főhadiszállás felállításáról. A forradalomnak ebben a vezérkarában helyet kap valamennyi hazafias cso­portosulás. Ennek a csúcs­szervezetnek a feladata, hogy központilag irányítsa az összes felkelő erők har­cát Csőmbe és a fehér zsol­dosok csapatai ellen. A felkelők vezetői azon­ban nemcsak a fegyveres harcot fokozzák Kongó fel­szabadításáért, hanem ezzel egyidejűleg a kongói kérdés megoldására békés módoza­tokat is javasolnak. A Gbe­i-ye-terv például a kongói kérdés rendezését az Afri­kai Egységszervezet kereté­ben vázolja fel. A FELKELŐ MOZGA­LOM vezetői követelik Gi- zenga és az összes politittsi fogoly szabadonbocsátását. Feltételül tűzik ki, hogy Kongóból haladéktalanul ki kell vonni a fehér zsoldo­sokat és a* amerikai, belga tanácsadókat. Gbenye és a felkelők több! vezetője azt javasolja: Ka tangóba, s rosszemlékű szeparatista 1 ö- rekvések újjászületésének megakadályozására, az Af­rikai Egységszervezet küld­jön különbizottságot, hogy ellenőrizze különböző belga és amerikai körök kísérte­tett, a katari gai lakosság elszakadást törekvéseinek provokálásataa. — A fel­kelők egy másik köve­telése: a lehető legalapo sabban vizsgálják ki Lu- mumba és más kongói ha­zafiak meggyilkolásának kö­rülményeit. Végezetül a fel­kelők vezetői javasoljak, hogy állítsanak fel széle­sebb alapokon működő for­radalmi kormányt. A kongói nép ellenségei az utóbbi esztendőkben a legkülönbözőbb politikai és katonai eszközökhöz folya­modtak, hogy a kongói kér­désben olyan megoldást próbáljanak kikényszeríte­ni, amely a monopóliumok és ügynökségeiK érdekeit szol­gálná. Ezek a törekvések azonban nem hozták meg a kívánt eredményt. A kon­gói válság végleges rende­zésének egyetlen lehetséges útja az imperialista beavat­kozás megszüntetése. Kongó népének és a kon­gói nép igazi képviselőinek maguknak kell dönteniök, hogy milyen utat választa­nak a béke és az egyetértés helyreállítására. st r

Next

/
Thumbnails
Contents