Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-09 / 57. szám
2 8KÖLNÖK MEGYEI NÉPLAP IMS. március »Erhard döntött: Felveszik a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel és gazdasági szankciókat hoznak az EAK ellen Bonnban vasárnap délután rendkívüli sajtóértekezleten bejelentették: Erhard kancellár döntést hozott az EAK-kal való kapcsolatok kérdéséről. A döntésről kiadott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Walter Ulbricht meghívása az EAK-ba és ottani fogadtatása „a legsúlyosabban megterhelte a politikai kapcsolatokat az NSZK és az EAK között”. Ezért Erhard kancellár elhatározta, hogy beszünteti a gazdasági segélyt, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az NSZK nem vesz részt az EAK második ötéves tervének támogatásában, nem nyújt az EAK számára több tőke-segélyt és a jövőben nem vállal állami kezességet az EAK- nak nyújtott magánhitelekért. A nyilatkozat továbbá bejelenti, hogy a kormány fel akarja venni a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. A nyilatkozat még leszögezi, hogy Bonn továbbra is fenntartja „a németek egyedüli képviseletére” lenyúló igényét és minden olyan lépést, — amely az NDK „felértékelésére” irányul.- ezután is „barátságtalan cselekedetnek” tekinti és „az egyes esetnek megfelelő rendszabállyal” válaszol majd rá. A sajtóértekezleten megkérdezték Von Hase államtitkárt, vajon ez a Hall- stein-doktrina módosítását jelenti-e. A kormányszóvivő azt válaszolta: Arról vám szó, hogy ezentúl „automatikus megtorlás” helyett mindig olyan „megfelelő fokozatú ellenrendszabályhoz” folyamodnak, amely „a legjobban megfelel az NSZK érdekeinek és a világpolitikai összhelyzetnek”. A nyugatnémet kormánysajtó hétfőn általában megkönnyebbüléssel fogadta Erhard vasárnapi döntését, s azt a reményét hangoztatja, hogy annak következtében megenyhül majd a múlt hét végén rendkívül fenyegetővé vált belpolitikai válság, mert Erhard „kompromisz- szumos döntése” kielégíti majd a kormány tábornak egymással szembefordult mindkét szárnyát. Több kommentátor azonban rámutat arra, hogy a nehézségeket tulajdonképpen nem oldották meg s még korántsem sikerült átvágni a „közelkeleti politikai grodiuszi csomóját’, sőt a belpolitikai fronton bekövetkezett pillanatnyi enyhülés is átmenetinek bizonyul majd, ha az Izraellel való diplomáciai kapcsolatok felvétele újabb válságot idéz elő az arab államok és Bonn viszonyában. A kormánykoalícióban résztvevő szabad demokrata párt első állásfoglalásában gondterhelten mutatott rá arra, hogy az Izraellel való diplomáciai kapcsolatok felvétele úiabb bonyodalmakhoz vezethet, épp ezért a párt azt követeli, hogy az Izraellel való kapcsolatok rendezésének végleges eldöntése előtt a kormány naigyon gondosan vizsgálja meg, milyen kihatásokkal járhat ez a lépés az arab országoknál. A szociáldemokrata párt elnöksége állásfoglalásában hangsúlyozta: Erhard — miután heteken át tanácstalanul habozott — most olyan döntéseket hozott, amelyekről tudnia kellene, hogy még számos kérdést nyitva hagynak. Minden bizonnyal már a következő napok megmutatják, hogy a válságot nem küzdötték le és újabb nehézségek fognak felmerülni. Bonnban hétfőn délelőtt bejelentették, hogy Schröder külügyminiszter eredeti terveit megváltoztatva, nem utazik Rómába a nyugateurópai unió ott kezdődő külügyminiszteri értekezletére, hanem Bonnban marad, hogy „figyelemmel kísérhesse a közelkeleti válság alakulását”. Ezt a bejelentést _ politikai körökben általában úgy értelmezik, hogy a külügyminiszter tisztában van azizal: Erhard vasárnapi döntése újabb problémákat vet fel. Vita az osztrák pártok között az elnökválasztás kérdésében Alig temették el Adolf Schärf köztársasági elnököt, másnap már kirobbant a vita a koalíciós pártok, az osztrák néppárt és az osztrák szocialista párt között az elnökválasztás időpontjának kérdésében. Pitter- mann alkancellár szombat esti rádióbeszédében azért szállt síkra, hogy a választásokat a lehető legkorábban rendezzék meg. Az első számba jöhető terminus május 9-e (a választásnak munkaszüneti napra kell esnie). Az osztrák néppárt Withalm főtitkár álcái tolmácsolt álláspontja szerint a választásokat csak május végén, június elején célszerű megrendezni. Az ellentét egyik fő oka: az új elnök megválasztásáig a néppárti Klaus kancellár tölti be az államfő tisztét, ugyanakkor az osztrák köz- társasági elnök 1945 óta a szocialista táborból került ki, s a párt most is választási győzelemre seámít. — Április-májusban, a felszabadulás és az államszerződés évfordulóin a pártok politikai presztízse szempontjából nem közömbös a legmagasabb tisztségek pillanatnyi megoszlása. Elképzelhető, hogy az osztrák kormány keddi ülésén már kitűzik a választás napját. Afrik» Egységszervezet A kenyai fővárosban vasárnap az éles ellentétek jegyében folytatódott az Afrikai Egységsaervezet mi- nisEteri tanácsának vitája a kongói kérdésről. Csőmbe leopoldville-i miniszterelnök — akit Bu- teflika algériai külügyminiszter „a gyarmatosítás múzeumában való folklo- risztikus figurának” nevezett az értekezleten — heves támadást intézett egy sor afrikai állam ellen, — mert támogatja a szabadságharcosok kormányát. Vasárnap az afrikai egységszervezet felvette tagjai sorába Gambiát, Afrika legifjabb független államát. Gambia az ÄESZ 36. tagja. Megkezdődött az angol-nyugatnémet csúcskonferencia Hétfőn Bonnban megkezdődtek a tanácskozások Erhard kancellár és Wilson miniszterelnök között. Erhard előbb négyszemközt tárgyalt Wilson miniszterelnökkel, közben Schröder külügyminiszter külön tanácskozott Stewart brit külügyminiszterrel. Wilson délben látogatást tett Lüb- ke köztársasági elnöknél, majd Erhard ebédet adott az angol vendégek tiszteleVálasztások Romániában, Keralában, Chilében Tömeges részvétel jegyében folytak le a vasárnapi romániai parlamenti és tanácsválasztások. — A mintegy tizenhárom millió szavazásra jogosult nagy része már a reggeli órákban az urnákhoz járult. A szavazó helyiségek éjfélig tartottak nyitva, de este 18 órára a választások gyakorlatilag befejeződtek. — Eddig az időpontig ugyanis országos átlagban a választók 99,39 százaléka élt szavazati jogával. A szavazatok összeszám- lálása folyik. * Vasárnap közzétették a Kerala indiai államban csütörtökön nyolc és félmillió szavazó részvételével tartott törvényhozó gyűlési választások végeredményét. A választásokon tizenöt párt 588 jelöltSELMA: Ncgertüntetés—rendőrterror Vasárnap Martin Luther King Nobel-díjas lelkésznek, a négerek egyenjogúsításáért küzdő mozgalom vezetőjének felhívására többszáz néger indult útnak Selma városából Mont- gomerybe, Alabama állam székhelyére, hogy választójogot követeljen a színesbőrű lakosságnak. Alig hagyták el városuk határát, amikor megjelent az állami rendőrség és hazatérésre szólította fel őket. A felvonulók letérdeltek az út mentén. — A rendőrök gázálarcot húztak, majd könnyfakasztó gázbombákat dobtak a tömegbe. A szétszóródó tüntetőkre gumibottal és husángokkal támadtak rá és kegyetlenül ütlegelni kezdték a menekülőket. Ezután lovasrer.dőrök érkeztek és visszakényszerí- tették a négereket a városba, útközben állandóan bántalmazták őket. A brutális rendőrterromak harmincöt sebesültje van. Martin Luther King bejelentette, hogy kedden ismét kísérletet tesz egy tiltakozó menet megszervezésére. — (MTI) je között 133 parlamenti mandátum elnyeréséért. A választásokon a kommunisták szerezték meg a legtöbb mandátumot, nevezetesen 43-at. Sorrendben utánuk a Nemzeti Kongresszus Párt következik 36 mandátummal. A tizenhét millió lakosú Keralában 1957-től 1959-ig többségben kommunista miniszterekből álló kormány volt a hatalmon. * Vasárnap tartották meg Chilében a parlamenti választásokat. A kereszténydemokratáknak eddig 28 képviselőjük volt a 147 mandátumos parlamentben. Vasárnap 2 920 615 választó döntött ennek a 147 mandátumnak, továbbá a 45 tagú szenátus 21 mandátumának sorsáról. A szavazatoknak eddig négyötödét számlálták ösz- sze. Az abszolút többség megszerzéséhez 74 mandátumra van szükség. Hazaérkezett a Lengyelországban járt parlamenti küldöttség Vasárnap éjjel hazaérkezett az a parlamenti küldöttség, amely Vass Ist- vánnénak, az országgyűlés elnökének vezetésével tíz napot töltött a Lengyel Népköztársaságbem. A delegáció fogadására a Keleti-pályaudvaron megjelent dr. Beresztóczy Miklós és Pólyák János, az ország- gyűlés alelnökei, valamint a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének képviselői. téré. Délután a tanácsa»zást szélesebb körben folytatják. A délelőtti tanácskozás megkezdése előtt Erhard kancellár kijelentette, hogy a tárgyalások legfontosabb témái a német kérdés, az aktuális stratégiai problé mák és az európai politikai egység kérdései lesznek Ezenkívül pénzügyi és gazdasági kérdéseket is megvitatnak. Erhard megelégedését hangoztatta afelett, hogy Wilson látogatást tesz Nyugat-Perlinfoen majd kijelentette, hogy a nyugatnémet lakosság örvendő várakozással tekint Erzsébet királynő májusi látogatása elé. A tárgyalások kilátásait a nyugatnémet sajtókom mentárok általában meglehetősen hűvös tartózkodás sál ítélik meg. A tárgyalásoktól általában nem várnak konkrét határozatokat, legfeljebb „gyümölcsöző eszmecserét”. A kommentárokból kitűnik: Bonn legfontosabb törekvése a tárgyalások során az, hogy elkötelezze az angol kormányt a német kérdésben a bonni álláspont támogatására és megnyerje Wit- somt a Bonn által régóta sürgetett közös nyugati kezdeményezés tervének. Bonnban ugyanakkor arra számítanak, hogy Wilson elsősorban „pénzt fog kérni”, vagyis a Nyugat- Németországban tartott angol csapatok költségeihez való nyugatnémet hozzájárulás emelését fogja követelni. Kommentátorok azt jósolják, hogy a tárgyalásokon e kérdés körül heves vita várható, mert Borai nem akar határozott ígéretet tenni az angoloknak ebben a kérdésben. Diplomáciai megfigyelők közül sokan azonban azt gyanítják, hogy Bonn végülis „kinyitja majd a pónzeszsákot”, de erre csak politikai feltételek mellett lesz hajlandó, vagyis Wilsomnak biztosítékot kell adnia arra vonatkozólag, hogy nem kezdeményez olyan enyhülési terveket, amelyeket Bonn a maga szempontjából „veszélyesnek'’ ítél; Az Egyesült Arab Köztársaság és a két német állam írta : Dr. M úszta fa Haj kai Walter Ulbricht államelnök látogatása az Egyesült Arab Köztársaságban az utóbbi hetekben az egész világsajtó, a rádió és a televízió jelentéseinek középpontjába került A nagybetűs címek hírt adnak a baráti kapcsolatok elmélyüléséről az EAK és az NDK között, továbbá Bonn és a2 EAK viszonyénak válságáról. A kairói újságok, az A1 Gumhurija, az A1 Ahram, az A1 Akbar és a Journal d’Egypte egyaránt azt írják vezércikkeikben, hogy Walter Ulbricht látogatása az EAK nemzeti függetlenségének a jele és az NDK- val való barátság és együttműködés kifejezője. A nyugati újságok ezzel szemben jajveszékelnek és panaszkodnak a nyugatnémet közel-keleti politika válsága miatt. A Düsseldorfban megjelenő Deutsche Volkszeitung így vélekedik erről: „Az NDK államelnökének, Walter Ulbricht meghívása Kairóba, alapjaiban rázta meg a szövetségi német kül- és Németországpolitikát. Bonn teljes tehetetlensége villámcsapássze- rűen vált világossá”. Miért beszélnek az egyik oldalon barátságról, a másikon pedig válságról? Vessünk egy pillantást a két német állam magatartására a múltban és a jelenben az EAK-ot illetően. Ez év márciusában lesz 12 éve, hogy az EAK és az NDK együttműködése megkezdődött. A kapcsolatokat megerősítette a Heinrich Rau miniszter vezetésével 1954. novemberében az EAK-ban járt küldöttség látogatása, amely hosz- szúlejáratú fizetési és kereskedelmi egyezmény aláírására érkezett. R Szuezi*csatorna Társaság államosítását 1956. július 26-án — amely a nép nevében történt törvényes függetlenségi jogának gyakorlásaként éles válasz volt az imperialisták manővereire, akik rá akarták kényszeríteni akaratukat Egyiptom életére és megfosztani az országot nemzeti függetlenségétől — az NDK kormánya és lakossága következetesen támogatta. A nyugatnémet kormány ezzel szemben, valamennyi nemzetközi víziút szabad használata úgynevezett „jo- gá”-nak takarója alatt, csupán a mesés profitot védelmezte, amelyre az imperialisták a Szuezl-Csa torna Társaság révén tették szert. Míg a nyugati országok visszahívták révkalauzaikat a Szuezi-csatoma övezetből, hogy nyomást gyakoroljanak az egyiptomi kormányra, a szocialista országok, közöttük az NDK, azonnal révkalauzokat küldött a hajóforgalom zavartalan bonyolítása érdekében. Hasonlóan eltérő volt a két német állam magatartása a libanoni és jordániai katonai intervenció alatt, 1958 nyarán. Bonn ismét csak az angol és az amerikai imperialisták oldalán állott, míg az NDK kormánya és lakossága a függetlenségéért küzdő arab né- !>ek testvéri támogatásával és az agres: >rok leleplezésével, az arabok igazi barátjának bizonyult. A qaTdasétr? kapcsolatok területén Nyugat-Né- metország olyan vereséget szenvedett a heluani acélmű építésével. amit ma már csak a Nílus-parti Rourke- lának neveznek. Az úgynevezett nyugatnémet fejlesztési segélyekről Nasszer elnök így nyilatkozott: „Hitelkönnyítéseket kapunk, amelyekért 6—7 százalék kamatot fizetünk, tehát nemcsak nekünk érdekünk, hanem a nyugatnémet iparnak is. Ilyen feltételeket Európa bármelyik országától kaphatunk”. A 2.5 százalék kamattal és 12 évi törlesztéssel járó, 1958. augusztusában nyújtott NDK hitelek kizárólag az állami szektort szolgálják, ami erősíti aiz ország gazdasági függetlenségét. Az NDK építette a Közel-Kelet legnagyobb és legkorszerűbb textilkom binát- jét Shibin el Kom-ban, textilgyárakat Quenában és Port Saidban, továbbá egy cementgyárat, transzformátor állomásokat, egy kokszrakodó hidat Alexandriában, drót- és kötélhúzó berendezéseket, olajkazánokat cukorgyárak számára, egy állami nyomdát öt teljesen felszerelt iskolát, 18 hűtőházat. több búz.amaimot és sok más nagyszabású tervet hajt végre, nmei veknek egy része még kivitelezés alatt áll. Esz év januárjában a Gerhard Weiss miniszter vezette NDK-küldöttség Kairóban újabb gazdasági egyezményt írt alá, amelynek keretében az NDK 28 millió fontsterling értékű hitelt nyújt az EAK-nak, hogy a műszaki-gazdasági együttműködés kapcsán egy sor további ipari terv valósuljon meg. Az eddig felsorolt tények is mutatják, hogy Nyugat- Németország mindig távol állt attól, hogy az arabok igazi barátja legyen. Az Adenauer és Ben Gurdon között 1980-ban kötött titkos egyezmény nyugatnémet fegyverszállításokról Izraelnek, a nyílt ellenségesség jele volt az arab népekkel szemben. Bonn az úgynevezett „jóvátétellel” takarózott, miközben az izraeli hadsereget a legkorszerűbb felszerelésekkel látta el. A valóságban szó sincs „jóvátételről”, mert ezzel csupán a neokolonialista szándékait leplezi. Nyugat- Nómetország valójában vissza akar vágni az EAK békés. imperialistaellenes külpolitikája és forradalmi haladó belpolitikája miatt, ami vonzerőt gyakorol az arab és afrikai országokra. Bonn ellenséges magatartása az EAK-val egész neokolonialista politikájának alkotórésze. amit Algériával szemben folytatott és folytat ma is Kongóval Angolával. Dél-Afrikával és Dél-Vietnammal szemben. Nasszer elnöknek tökéletesen igaza volt, amikor Nyugat—Németország kairói nagykövetévéi beszélgetve a következőket mondotta: Szerencsétlen dolog volt ez a szállítás. Sajnálom, hogy más szót nem találok ennek kifejezésére.” Mindezek után csak — Bonnban csodálkoznak még azon, hogy a közelkeleti nyugatnémet politika súlyos válságba került a Hallstein-doktrina és az EAK-val szembeni zsarolási és nyílt fenyegetés! manőverek miatt, továbbá kudarcba fúlt az a kísérlete, hogy a régi gyarmatosító módszerekkel játssza ki egymás ellen az arab országokat. Az arab országoknak az EAK iránti elszánt szolidaritásán megbuktak e tervek. Csak Bonnban csodálkoznak még ezek után azon, hogy az arab újságok az arab népek igazi barátjaként értékelik az NDK-t, amely kezdettől fogva békés, testvéri magatartást tanúsított az EAK-val és az arab népekkel szemben; nem nyújtott gazdasági, vagy katonai segítséget Izraelnek és a nvugatnémet fegwersziiii+Ä-jnk beszü» tetését követelte,
