Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-09 / 57. szám

2 8KÖLNÖK MEGYEI NÉPLAP IMS. március »­Erhard döntött: Felveszik a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel és gazdasági szankciókat hoznak az EAK ellen Bonnban vasárnap dél­után rendkívüli sajtóérte­kezleten bejelentették: Er­hard kancellár döntést ho­zott az EAK-kal való kap­csolatok kérdéséről. A dön­tésről kiadott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Walter Ulbricht meghívása az EAK-ba és ottani fogadta­tása „a legsúlyosabban meg­terhelte a politikai kapcso­latokat az NSZK és az EAK között”. Ezért Erhard kan­cellár elhatározta, hogy be­szünteti a gazdasági se­gélyt, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az NSZK nem vesz részt az EAK második ötéves tervének támogatá­sában, nem nyújt az EAK számára több tőke-segélyt és a jövőben nem vállal ál­lami kezességet az EAK- nak nyújtott magánhitele­kért. A nyilatkozat továbbá be­jelenti, hogy a kormány fel akarja venni a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. A nyilatkozat még leszö­gezi, hogy Bonn továbbra is fenn­tartja „a németek egye­düli képviseletére” le­nyúló igényét és minden olyan lépést, — amely az NDK „felértékelé­sére” irányul.- ezután is „barátságtalan cselekedet­nek” tekinti és „az egyes esetnek megfelelő rendsza­bállyal” válaszol majd rá. A sajtóértekezleten meg­kérdezték Von Hase állam­titkárt, vajon ez a Hall- stein-doktrina módosítását jelenti-e. A kormányszóvi­vő azt válaszolta: Arról vám szó, hogy ezentúl „automa­tikus megtorlás” helyett mindig olyan „megfelelő fo­kozatú ellenrendszabályhoz” folyamodnak, amely „a leg­jobban megfelel az NSZK érdekeinek és a világpoliti­kai összhelyzetnek”. A nyugatnémet kormány­sajtó hétfőn általában meg­könnyebbüléssel fogadta Er­hard vasárnapi döntését, s azt a reményét hangoztatja, hogy annak következtében megenyhül majd a múlt hét végén rendkívül fenyegető­vé vált belpolitikai válság, mert Erhard „kompromisz- szumos döntése” kielégíti majd a kormány tábornak egymással szembefordult mindkét szárnyát. Több kommentátor azonban rá­mutat arra, hogy a nehézségeket tulajdon­képpen nem oldották meg s még korántsem sikerült átvágni a „közelkeleti po­litikai grodiuszi csomó­ját’, sőt a belpolitikai fronton bekövetkezett pillanatnyi enyhülés is átmenetinek bi­zonyul majd, ha az Izrael­lel való diplomáciai kap­csolatok felvétele újabb válságot idéz elő az arab államok és Bonn viszonyá­ban. A kormánykoalícióban résztvevő szabad demokra­ta párt első állásfoglalásá­ban gondterhelten mutatott rá arra, hogy az Izraellel való diplomáciai kapcsola­tok felvétele úiabb bonyo­dalmakhoz vezethet, épp ezért a párt azt követeli, hogy az Izraellel való kap­csolatok rendezésének vég­leges eldöntése előtt a kor­mány naigyon gondosan vizsgálja meg, milyen ki­hatásokkal járhat ez a lé­pés az arab országoknál. A szociáldemokrata párt elnöksége állásfoglalásában hangsúlyozta: Erhard — mi­után heteken át tanácsta­lanul habozott — most olyan döntéseket hozott, amelyekről tudnia kellene, hogy még számos kérdést nyitva hagynak. Minden bizonnyal már a következő napok meg­mutatják, hogy a válsá­got nem küzdötték le és újabb nehézségek fognak felmerülni. Bonnban hétfőn délelőtt bejelentették, hogy Schrö­der külügyminiszter eredeti terveit megváltoztatva, nem utazik Rómába a nyugat­európai unió ott kezdődő külügyminiszteri értekezle­tére, hanem Bonnban ma­rad, hogy „figyelemmel kí­sérhesse a közelkeleti vál­ság alakulását”. Ezt a be­jelentést _ politikai körök­ben általában úgy értelme­zik, hogy a külügyminisz­ter tisztában van azizal: Erhard vasárnapi döntése újabb problémákat vet fel. Vita az osztrák pártok között az elnökválasztás kérdésében Alig temették el Adolf Schärf köztársasági elnököt, másnap már kirobbant a vita a koalíciós pártok, az osztrák néppárt és az oszt­rák szocialista párt között az elnökválasztás időpont­jának kérdésében. Pitter- mann alkancellár szombat esti rádióbeszédében azért szállt síkra, hogy a válasz­tásokat a lehető legkoráb­ban rendezzék meg. Az első számba jöhető terminus május 9-e (a választásnak munkaszüneti napra kell esnie). Az osztrák néppárt Withalm főtitkár álcái tol­mácsolt álláspontja szerint a választásokat csak május végén, június elején cél­szerű megrendezni. Az el­lentét egyik fő oka: az új elnök megválasztásáig a néppárti Klaus kancellár tölti be az államfő tisztét, ugyanakkor az osztrák köz- társasági elnök 1945 óta a szocialista táborból került ki, s a párt most is válasz­tási győzelemre seámít. — Április-májusban, a felsza­badulás és az államszerző­dés évfordulóin a pártok politikai presztízse szem­pontjából nem közömbös a legmagasabb tisztségek pil­lanatnyi megoszlása. Elkép­zelhető, hogy az osztrák kormány keddi ülésén már kitűzik a választás napját. Afrik» Egységszervezet A kenyai fővárosban va­sárnap az éles ellentétek jegyében folytatódott az Afrikai Egységsaervezet mi- nisEteri tanácsának vitája a kongói kérdésről. Csőmbe leopoldville-i miniszterelnök — akit Bu- teflika algériai külügymi­niszter „a gyarmatosítás múzeumában való folklo- risztikus figurának” neve­zett az értekezleten — he­ves támadást intézett egy sor afrikai állam ellen, — mert támogatja a szabad­ságharcosok kormányát. Vasárnap az afrikai egy­ségszervezet felvette tagjai sorába Gambiát, Afrika legifjabb független államát. Gambia az ÄESZ 36. tagja. Megkezdődött az angol-nyugatnémet csúcskonferencia Hétfőn Bonnban megkez­dődtek a tanácskozások Erhard kancellár és Wilson miniszterelnök között. Er­hard előbb négyszemközt tárgyalt Wilson miniszter­elnökkel, közben Schröder külügyminiszter külön ta­nácskozott Stewart brit külügyminiszterrel. Wilson délben látogatást tett Lüb- ke köztársasági elnöknél, majd Erhard ebédet adott az angol vendégek tisztele­Választások Romániában, Keralában, Chilében Tömeges részvétel jegyé­ben folytak le a vasárnapi romániai parlamenti és tanácsválasztások. — A mintegy tizenhárom millió szavazásra jogosult nagy része már a reggeli órák­ban az urnákhoz járult. A szavazó helyiségek éjfélig tartottak nyitva, de este 18 órára a választások gya­korlatilag befejeződtek. — Eddig az időpontig ugyanis országos átlagban a válasz­tók 99,39 százaléka élt sza­vazati jogával. A szavazatok összeszám- lálása folyik. * Vasárnap közzétették a Kerala indiai államban csütörtökön nyolc és fél­millió szavazó részvételé­vel tartott törvényhozó gyűlési választások vég­eredményét. A választáso­kon tizenöt párt 588 jelölt­SELMA: Ncgertüntetés—rendőrterror Vasárnap Martin Luther King Nobel-díjas lelkész­nek, a négerek egyenjogú­sításáért küzdő mozgalom vezetőjének felhívására többszáz néger indult út­nak Selma városából Mont- gomerybe, Alabama állam székhelyére, hogy választó­jogot követeljen a színes­bőrű lakosságnak. Alig hagyták el városuk határát, amikor megjelent az állami rendőrség és ha­zatérésre szólította fel őket. A felvonulók letér­deltek az út mentén. — A rendőrök gázálarcot húz­tak, majd könnyfakasztó gázbombákat dobtak a tö­megbe. A szétszóródó tün­tetőkre gumibottal és hu­sángokkal támadtak rá és kegyetlenül ütlegelni kezd­ték a menekülőket. Ezután lovasrer.dőrök ér­keztek és visszakényszerí- tették a négereket a vá­rosba, útközben állandóan bántalmazták őket. A bru­tális rendőrterromak har­mincöt sebesültje van. Martin Luther King be­jelentette, hogy kedden is­mét kísérletet tesz egy tilta­kozó menet megszervezésé­re. — (MTI) je között 133 parlamenti mandátum elnyeréséért. A választásokon a kom­munisták szerezték meg a legtöbb mandátumot, ne­vezetesen 43-at. Sorrend­ben utánuk a Nemzeti Kongresszus Párt követke­zik 36 mandátummal. A tizenhét millió lakosú Keralában 1957-től 1959-ig többségben kommunista miniszterekből álló kor­mány volt a hatalmon. * Vasárnap tartották meg Chilében a parlamenti vá­lasztásokat. A keresztény­demokratáknak eddig 28 képviselőjük volt a 147 mandátumos parlamentben. Vasárnap 2 920 615 válasz­tó döntött ennek a 147 mandátumnak, továbbá a 45 tagú szenátus 21 man­dátumának sorsáról. A szavazatoknak eddig négyötödét számlálták ösz- sze. Az abszolút többség megszerzéséhez 74 mandá­tumra van szükség. Hazaérkezett a Lengyelországban járt parlamenti küldöttség Vasárnap éjjel hazaérke­zett az a parlamenti kül­döttség, amely Vass Ist- vánnénak, az országgyűlés elnökének vezetésével tíz napot töltött a Lengyel Népköztársaságbem. A de­legáció fogadására a Kele­ti-pályaudvaron megjelent dr. Beresztóczy Miklós és Pólyák János, az ország- gyűlés alelnökei, valamint a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségé­nek képviselői. téré. Délután a tanácsa»­zást szélesebb körben foly­tatják. A délelőtti tanácskozás megkezdése előtt Erhard kancellár kijelentette, hogy a tárgyalások legfontosabb témái a német kérdés, az aktuális stratégiai problé mák és az európai politikai egység kérdései lesznek Ezenkívül pénzügyi és gaz­dasági kérdéseket is meg­vitatnak. Erhard megelége­dését hangoztatta afelett, hogy Wilson látogatást tesz Nyugat-Perlinfoen majd ki­jelentette, hogy a nyugat­német lakosság örvendő vá­rakozással tekint Erzsébet királynő májusi látogatása elé. A tárgyalások kilátásait a nyugatnémet sajtókom mentárok általában megle­hetősen hűvös tartózkodás sál ítélik meg. A tárgya­lásoktól általában nem várnak konkrét határozato­kat, legfeljebb „gyümöl­csöző eszmecserét”. A kom­mentárokból kitűnik: Bonn legfontosabb törekvése a tárgyalások során az, hogy elkötelezze az angol kor­mányt a német kérdésben a bonni álláspont támoga­tására és megnyerje Wit- somt a Bonn által régóta sürgetett közös nyugati kez­deményezés tervének. Bonnban ugyanakkor ar­ra számítanak, hogy Wil­son elsősorban „pénzt fog kérni”, vagyis a Nyugat- Németországban tartott an­gol csapatok költségeihez való nyugatnémet hozzájá­rulás emelését fogja köve­telni. Kommentátorok azt jósolják, hogy a tárgyalá­sokon e kérdés körül heves vita várható, mert Borai nem akar határozott ígére­tet tenni az angoloknak eb­ben a kérdésben. Diplomá­ciai megfigyelők közül so­kan azonban azt gyanítják, hogy Bonn végülis „kinyit­ja majd a pónzeszsákot”, de erre csak politikai fel­tételek mellett lesz hajlan­dó, vagyis Wilsomnak biz­tosítékot kell adnia arra vonatkozólag, hogy nem kezdeményez olyan enyhü­lési terveket, amelyeket Bonn a maga szempontjá­ból „veszélyesnek'’ ítél; Az Egyesült Arab Köztársaság és a két német állam írta : Dr. M úszta fa Haj kai Walter Ulbricht állam­elnök látogatása az Egye­sült Arab Köztársaságban az utóbbi hetekben az egész világsajtó, a rádió és a televízió jelentéseinek kö­zéppontjába került A nagy­betűs címek hírt adnak a baráti kapcsolatok elmélyü­léséről az EAK és az NDK között, továbbá Bonn és a2 EAK viszonyénak válságá­ról. A kairói újságok, az A1 Gumhurija, az A1 Ahram, az A1 Akbar és a Journal d’Egypte egyaránt azt írják vezércikkeikben, hogy Wal­ter Ulbricht látogatása az EAK nemzeti függetlensé­gének a jele és az NDK- val való barátság és együtt­működés kifejezője. A nyugati újságok ezzel szemben jajveszékelnek és panaszkodnak a nyugatné­met közel-keleti politika válsága miatt. A Düssel­dorfban megjelenő Deutsche Volkszeitung így vélekedik erről: „Az NDK államelnö­kének, Walter Ulbricht meghívása Kairóba, alapjai­ban rázta meg a szövetségi német kül- és Németország­politikát. Bonn teljes tehe­tetlensége villámcsapássze- rűen vált világossá”. Miért beszélnek az egyik oldalon barátságról, a mási­kon pedig válságról? Vessünk egy pillantást a két német állam magatar­tására a múltban és a je­lenben az EAK-ot illetően. Ez év márciusában lesz 12 éve, hogy az EAK és az NDK együttműködése megkezdődött. A kapcsola­tokat megerősítette a Hein­rich Rau miniszter vezeté­sével 1954. novemberében az EAK-ban járt küldött­ség látogatása, amely hosz- szúlejáratú fizetési és ke­reskedelmi egyezmény alá­írására érkezett. R Szuezi*csatorna Tár­saság államosítását 1956. július 26-án — amely a nép nevében történt törvényes függetlenségi jogának gya­korlásaként éles válasz volt az imperialisták manőverei­re, akik rá akarták kény­szeríteni akaratukat Egyip­tom életére és megfosztani az országot nemzeti füg­getlenségétől — az NDK kormánya és lakossága kö­vetkezetesen támogatta. A nyugatnémet kormány ezzel szemben, valamennyi nemzetközi víziút szabad használata úgynevezett „jo- gá”-nak takarója alatt, csu­pán a mesés profitot védel­mezte, amelyre az imperia­listák a Szuezl-Csa torna Társaság révén tették szert. Míg a nyugati országok visszahívták révkalauzaikat a Szuezi-csatoma övezetből, hogy nyomást gyakorolja­nak az egyiptomi kormány­ra, a szocialista országok, közöttük az NDK, azonnal révkalauzokat küldött a ha­jóforgalom zavartalan bo­nyolítása érdekében. Hasonlóan eltérő volt a két német állam magatar­tása a libanoni és jordániai katonai intervenció alatt, 1958 nyarán. Bonn ismét csak az angol és az ameri­kai imperialisták oldalán állott, míg az NDK kormá­nya és lakossága a függet­lenségéért küzdő arab né- !>ek testvéri támogatásával és az agres: >rok leleplezé­sével, az arabok igazi ba­rátjának bizonyult. A qaTdasétr? kapcsola­tok területén Nyugat-Né- metország olyan vereséget szenvedett a heluani acélmű építésével. amit ma már csak a Nílus-parti Rourke- lának neveznek. Az úgyne­vezett nyugatnémet fejlesz­tési segélyekről Nasszer el­nök így nyilatkozott: „Hitel­könnyítéseket kapunk, ame­lyekért 6—7 százalék ka­matot fizetünk, tehát nem­csak nekünk érdekünk, ha­nem a nyugatnémet ipar­nak is. Ilyen feltételeket Európa bármelyik országá­tól kaphatunk”. A 2.5 százalék kamattal és 12 évi törlesztéssel járó, 1958. augusztusában nyúj­tott NDK hitelek kizárólag az állami szektort szolgál­ják, ami erősíti aiz ország gazdasági függetlenségét. Az NDK építette a Kö­zel-Kelet legnagyobb és leg­korszerűbb textilkom binát- jét Shibin el Kom-ban, textilgyárakat Quenában és Port Saidban, továbbá egy cementgyárat, transzformá­tor állomásokat, egy koksz­rakodó hidat Alexandriá­ban, drót- és kötélhúzó be­rendezéseket, olajkazánokat cukorgyárak számára, egy állami nyomdát öt teljesen felszerelt iskolát, 18 hűtő­házat. több búz.amaimot és sok más nagyszabású ter­vet hajt végre, nmei veknek egy része még kivitelezés alatt áll. Esz év januárjában a Gerhard Weiss miniszter vezette NDK-küldöttség Kairóban újabb gazdasági egyezményt írt alá, amely­nek keretében az NDK 28 millió fontsterling értékű hitelt nyújt az EAK-nak, hogy a műszaki-gazdasági együttműködés kapcsán egy sor további ipari terv va­lósuljon meg. Az eddig felsorolt tények is mutatják, hogy Nyugat- Németország mindig távol állt attól, hogy az arabok igazi barátja legyen. Az Adenauer és Ben Gurdon között 1980-ban kötött tit­kos egyezmény nyugatné­met fegyverszállításokról Izraelnek, a nyílt ellensé­gesség jele volt az arab népekkel szemben. Bonn az úgynevezett „jóvátétellel” takarózott, miközben az iz­raeli hadsereget a legkor­szerűbb felszerelésekkel lát­ta el. A valóságban szó sincs „jóvátételről”, mert ezzel csupán a neokolonialista szándékait leplezi. Nyugat- Nómetország valójában vissza akar vágni az EAK békés. imperialistaellenes külpolitikája és forradalmi haladó belpolitikája miatt, ami vonzerőt gyakorol az arab és afrikai országokra. Bonn ellenséges magatar­tása az EAK-val egész neo­kolonialista politikájának alkotórésze. amit Algériá­val szemben folytatott és folytat ma is Kongóval Angolával. Dél-Afrikával és Dél-Vietnammal szemben. Nasszer elnöknek tö­kéletesen igaza volt, ami­kor Nyugat—Németország kairói nagykövetévéi be­szélgetve a következőket mondotta: Szerencsétlen dolog volt ez a szállítás. Sajnálom, hogy más szót nem találok ennek kifeje­zésére.” Mindezek után csak — Bonnban csodálkoznak még azon, hogy a közelkeleti nyugatnémet politika sú­lyos válságba került a Hallstein-doktrina és az EAK-val szembeni zsaro­lási és nyílt fenyegetés! manőverek miatt, továbbá kudarcba fúlt az a kísérle­te, hogy a régi gyarmatosí­tó módszerekkel játssza ki egymás ellen az arab or­szágokat. Az arab orszá­goknak az EAK iránti el­szánt szolidaritásán meg­buktak e tervek. Csak Bonnban csodál­koznak még ezek után azon, hogy az arab újságok az arab népek igazi barátja­ként értékelik az NDK-t, amely kezdettől fogva bé­kés, testvéri magatartást tanúsított az EAK-val és az arab népekkel szemben; nem nyújtott gazdasági, vagy katonai segítséget Iz­raelnek és a nvugatnémet fegwersziiii+Ä-jnk beszü» tetését követelte,

Next

/
Thumbnails
Contents