Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
1.816. március 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nőnapi meglepetés Az ÉM- Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat 5-ös íőépltésvezetőségének férfi dolgozói a nemzetközi nőnap alkalmából szerény kis ajándékkal lepték meg a női munkatársakat. Az e célra összegyűjtött pénzből még arra is futotta, hogy a főép- férfiainak feleségeit is meglepjék. Ha mással nem is, legalább egy nőnapi üdvözlettel. Sajnos valaki túlzott óvatosságból leragasztotta a borítékokat és így természetesen a 20 filléres bélyeg már ném fedezte a portóköltséget- Szó, ami szó, a kedves feleségek kíváncsian fizették ki vidéken a 80, Szolnokon pedig a 20 fillér portódíjat. Meglepetésüket el tudjuk képzelni. Sőt még azt is, hogy mit gondoltak a levél- bontás pillanatában. Kedves asszonyok! Férfitársai figyelmetlenségéért bocsánatot kér:- bj t/ Húsz évvel ezelőtt egy fiatal szép, szőke asszony Pesten, az építkezéseken vállalt munkát. Maltert hordott, téglát tisztított Boldog vol, hogy ezt is csinálhatta. Hisz kellett a pénz. A férj katona volt és hadifogoly. De ott volt a gyerek, a 4 éves Judit, aki jelenleg már IV. éves oöl- csész hallgató. Gond és vigasz volt ő egyben. Gond. mert a mama reggelente 7 óra előtt már letette a napközi kapujában, hogy 7 órára a munkába érjen. Mikor iskolás lett, reggel megfésülve hagyta ágyban a mama, hogy ne kócosán menjen az órára. A kicsi lány ízt nem tudta, nem is tudhatta, hogy mire ő elindul az iskolába, anyja már kidolgozza magát. Három év telt el így, s amikor a férj hazakerült, mindhárman átéltek egy boldog találkozást. Élt, újjáéledt a család. A feleség, a törékeny asszony megőrizte az otthon melegét, sőt a munkásmozgalomhoz is elkötelezte magát. Még akkor, 20 évvel ezelőtt belépett a kommunista pártba. Szakmát is tanult. Még lyukasak voltak a műegyetem falai, ő már ott ült közöttük. Ha eső; esett, ernyővel a kezében hallgatta a laboránsképzőn az előadásokat. így kapott főművezetői beosztást a pesti kénsavgyárban. 1952-ben megtudta, hogy Szolnokon egy teljesen új kénsavüzem épül. s elhatározta, hogy ide kéri magát. Amit gondolt, nagyon akarta, nagyon megfontolta. • • Onköltségszámítás a jászapáti Velemi Endre Tsz-ben A jászapáti Velemi Endre Tsz-ben 1962-ben vezették be az önköltségszámítást. A szövetkezet vezetői látták, hogy a termékek önköltségének ismerete nélkül nincs lehetőségük az elemző munkára. — Nagy üzemet vezetni, irányítani, helyes gazdaságos- sági szemléletet kialakítani elemzés nélkül nem lehet. A kezdeti időszakban nehéz volt a számviteli dolgozók munkája. A részleg- vezetők által kiállított alapbizonylatok pontatlanok voltak. Az elvégzett munkák során nem jelölték meg, hogy a különböző költségnemek milyen ágazatokat terhelnek. Pedig a kiállított bizonylatok az alapjai a meqbíaható önköltség számításnak Sokat foglalkoztak a bri- gádvezetőkkeí. Megtanították őket arra, hogy az anyagokról, az élőmunkáról szóló bizonylatokat a költségviselő ágazatokra állítsák ki; Erőfeszítéseik sikeresnek bizonyultak. Az emberek is megértették, hogy nem felesleges papír- münkát végeznek; A jászapáti Velemi Endre Tsz-t a megye legjobb gazdaságai között emlegetik. A szövetkezetek orszá. gos versenyén is számottevő helyet foglalnak el. Tavaly a tagok munkaegységenkénti jövedelme 38 forint lett. Ám az FM irányelvei szerint az élőmunka felhasználását, mint költségtényezőt 30 forinttal számolják eL A gazdaság általános költségeit főágazatokra bontják. A Velemi Endre Tsz a múlt év elején 6414 holdas gazdasággá növekedett. Két kisebb szövetkezettel — Zöldmező, Üj Élet — társult. Ezek valamivel gyengébben gazdálkodtak, s az Új Életben önköltségszámítást nem végeztek. — Az időjárás sem volt azonos 1953-ban és 1964-ben, — mégis az önköltségek tükrében bizonyos következtetéseket lehet levonni a szövetkezeti gazdálkodásról. A szövetkezet főprofilja az állattenyésztés. Az árbevételük 64 százaléka tavaly az állattenyésztésből származott. Ez is mutatja, hogy az állattartás magas hozamokkal és q növénytermelésnél jóval kedvezőbb önköltségi mutatókkal dicsekedhet; A tehenészetben egy liter tej előállítása 1963-ban 2,94, tavaly 2,72 forint volt. Állományuk kétharmad ré. sze tbc negatív, s a tehenenként! évi tejhozam 3096 ütetre növekedett. A tehenészetbe sok előhasi üszőt állítottak be. Köztudomású, hogy ezek hozama kezdetben alacsonyabb mint a régi állományé. Megyei szinten így is igen kiváló eredményt értek el. Azzal is, hogy száz tehén után 98,2 borjút sikerült leválasztaniuk. A gazdaság tavaly 2500 hízott sertést értékesített. A hizlalás a legkifizetőbb vállalkozások közé tartozik Apátiban. Egy kiló sertéshús előállítása 1963-ban 13.57 Ft volt, mely tavaly 11.72 forintra csökkent. Ha figyelembe vesszük, hogy az értékesítéskor 17,87 forintot kapnak a hízók kilójáért, a gondozás bőségesen kifizetődött. A marhahizlalás költségei kilogrammonként 6,10 forinttal csökkentek. Tavaly egy kiló húst 13 forintért termeltek. Az elszállított 207 vágómarhának nagy többsége exportminőségű volt, s ezek után darabonként 450 forint felárat kapott a szövetkezet. A szövetkezetben gazda- lígosan termelik a baromfihúst és a tojást is. Az ap- rójószággondozók is jelentősen hozzájárultak a szövetkezet jövedelmének növeléséhez. A növénytermesztés önköltségmutatói nem a legkedvezőbbek. A legtöbb növény hozama — 1963-hoz viszonyítva — csökkent, az egységnyi önköltség pedig emelkedett. Egy mázsa búzát 1963-ban 217,38, tavaly 204,94 forintért termeltek. Bár a holdankénti hozam csökkent — 9,66 mázsa — az önköltség mégis kedvezően alakult, mert a tsz saját gépparkkal gazdaságosabban végezhette a betakarítást. A mázsánkénti árbevétel 224,83 forintra alakult, tehát a búzát is nyereségesen termelték. A takarmánygabona mázsánkénti önköltsége az említett időszakban 54,24 forinttal növekedett. Végül még egy fontos takarmánynövényről. a kukoricáról is szólni kell. Ennek önköltsége 107,65 t >- rintrói 164,39 forintra növekedett. Az átlagtermés igen visszaesett, csak 14,90 mázsa lett holdanként; A két főágazat mutatóiból látszik, hogy a növény- termelés a lehetőségekhez képest drágán termel. Mindenekelőtt a hozamokat kell növe*ni hogy az önköltségmutatók kedvezőbben alakuljanak. Ezt látják a szövetkezet vezetői is. és az idei tervkészítéskor már figyelembe vették ezt. Elemzik a mutatókat, s intézkedéseket tesznek a jövedelmezőbb ágazatok fejlesztésére. Arra törekednek, hogy az idén olcsóbbá tegyék a különböző növények termelését >s. Máthé László így lett Győrky Zoltánné a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek munkaügyi előadója, szemtanúja, s egyben kicsit dajkája az épülő óriási gyárnak. Itt is műszakveze. tő volt éveken át. Közben tanult. Tavaly érettségizett a közgazdaság; technikumban. Igaz, hogy ebben megértő, olykor a takarítást, mosást vállaló férjének is része van. de a kitartás, a szorgalom, az ő erénye. Mostani munkája is na* gyón felelősségteljes. A szeme előtt felnövő új üzemben munkaügyi előadó. Nehéz munka ez. Széles látókört, sok emberséget kíván. — Egy-egy munkakönyvből sokszor egy ember életét, jellemét is megközelítő pontossággal ki lehet olvasni — mondja. Sosem dönthet felvételről, vagy elbocsátásról anélkül, hogy ne ismerje az embert, a munkakört, amelyre felvesz, vagy amelyből eltanácsol valakit. A döntésekben, elhatározások véglegesítésében legcsalhatatlanabb tanácsadója saját munkás múltja, élete. Borsi Eszter Milyen nehéz vele találkozni, erről aztán magam is meggyőződtem, amikőr eldöntöttem: megismerkedem Vajda Jenőné doktorral, a társadalombiztosítási megyei igazgatóság vezetőjével. Három napon át kerestem: először azt mondták Budapesten van, aztán közölték, hogy most értekezleten van, majd, hogy vidékre utazott. Végre aztán ott ülünk szemtől szembe igazgatói irodájában. Olyan ember, akire első látásira azt mondjuk: szimpatikus. — Szeretném ha magáról beszélne. S ekkor rájöttem: lehet egy nő bármilyen felelős Az erdélyi ember Jánoshidán a falueszéli Árpád utcában megállunk a sarkon. — Rögtön hozom a kulcsot; Szalad érte és fut vele vissza. Ha nem rohanna, nem is 6 lenne Bállá Péter, Akit Jásztelken a Tolbu- chin Termelőszövetkezetben kerestem. — Dehát az Jánoshidán lakik, — Hol? Hiszen az két fa. luval van odébb. — Igen. Onnan jár be a Péter bácsi minden nap. Bejáró munkás, bumlizó. utazó munkás százezer szám van ebben az országban. De Ingázó szövetkezeti gazdáról most hallok először. S még nem is a szomszéd községből, eggyel azon is túlról. Ezt a férfit meg kell keresnem. De a faluban nem nagyon ismerik. Illetve úgy tudják: — Ja. Ahá, maguk az erdélyi embert keresik. De az erdélyi ember nincs odahaza. Dudás Mihályék- nál komáznak. Ahogy visz- szajön magyarázza. — Ez a Dudás, kollégám volt nekem Jásztelken, de belépett ide Jánoshidára. — Talán Péter bácsi is? Megkérdezi, honnan vagyok, aztán válaszol. — Nem is tudom. Ezt az Ácsot, az itteni elnököt nem ismerem. De mondják, nagyon életrevaló. Kisvártatva megtoldja: — De ha már dolgozik a? ember, csak a többhöz húzódik. A fizetség pedig Jásztelken több még, mint Jánoshidán, És ezért mindennap három órakor ébred, ha kerékpárral megy. Alig valamivel később, amikor busz- szal utazik. — Betegségen kívül. min. dennap. Ha vasvilla hullana. akkor is, mert a jószágnak enni kell. Pedig csak nagy út az. ha esik, ha fúj. Azt mondja, Budapestről is gyalogolt már haza, idáig. — De úgy nem szenvedtem meg még soha. mint tavaly, meg tavaly előtt télen. Nem tudott hazajárni a hófúvások miatt. Ott aludt az istállóban, ahol takar- mányoe Hónapszámra. Magához vette a háztáji tehenét és eßv kuckóban .->♦+ aludt mellette. — Étel? — Ha megéheztem, főztem valami szegényest. Nagy busa feje van és az állát hatalmas tenyerére támasztja, amíg beszél. beosztásban, lehet diplomás, meglett asszony, mégis tud kislámyosan pirulni. Ügy, ahogyan azt Vajdámé doktor tette. — Nem... igazán nem tudok magamról mit mondani. Dolgozunk... jó munkatársaim vannak. Kiváló szakemberek, akik kpzül számosán több mint tíz éve itt dolgoznak már... — És az igazgató? — Én is... 1953-ban jöttem vissza Szolnokra... Ugyanis tősgyökeres szolnoki vagyok... vasutas dinasztiából származom. — Itt érettségiztem a szolnoki leánygimnáziumban, aztán kisegítő voltam az akkori OTI pénztárnál. Majd beiratkoztam az egyetemre. Magyar, történelem szakos tanár akartam lenni, de közbejöttek a háborús események. Dehogy is gondolhatott arra Kövér Katalin, hogy a háború után tovább tanuljon. Dolgoznia kellett, hogy ismét legyen otthona, bútora a kis családnak. S neki se kelljen mindig ugyanabban a ruhában járni. Ismét az OTI lett a munkahelye. Onnan helyezték fel Budapestre a központba. — Közben férjhez ment: Vajda Jenőné lett. S már nyolcesztendős volt a kisfia, amikor őt a jogtudományok doktorává avatták. Hatalmas virágcsokorral köszöntötte anyját a kis legény — s talán ő volt a legbüszkébb kisgyerek akkor a világon. Vajdáné doktor pedig éli a ma asszonyainak életét. Munka, tanulás, gyereknevelés... szabad idejében pedig: — Ami nagyon kevés van, olvasok. Úgyis mondhatnám, olvasó család vagyunk. Aztán meg, amikor csak tehetem, a fiammal vagyok. Sokat beszélgetünk... már tizennégy éves... S amiről eddig még nem szóltam: Vajdáné doktor megyei tanácstag is. Az intézeti munkáján kívül, az ott dolgozó szazhuszonhat emberen kívül Jászberény lakóinak gondján is megpróbál segíteni. Köszönő levelek tanúskodnak arról, hogy nem is eredménytelenül. Nagyvonalakban tudtam csak megrajzolni egy asz- szony portréját. Egy asszonyát, aki ivari Ember! Varga Viktória — Egyszer az elnök, a Lázár elvtárs, megsajnált. Vizet fuvaroztam akkor, minduntalan ráömlött a ruhámra. Rá is fagyott. Csö- römpölődött a gúnya rajtam, mikor az elnök leszál. ütött. Az emléktől — attól, hogy az elnök észrevette — még most is jókedvre derül. — Bevitt az irodába. Rámparancsolt melegedjek. A pénztárnoknak meg azt mondta: ötven forint jutalmat Péter bácsinak, hadd igvon meg valamit. Anélkül nem lett volna erre ötven forintja? Dehogynem. Huszonhatezer- hétszáz forintot keresett ta- /alv is. A két naevfiú szakmát tanult, önellátó Pesten. Bállá Péternek hát mindene megvan. Ezt a szinte féknélküli munkatempót talán a kihagyott esztendői? diktáltatják vele. Az ifjúkori nélkülözések parancsolják: kárpótold magad. most kereshetsz, hajts, törd magad. És hajtja, töri magát. Húsz év a nincste- lenség, a sok-sok bánat, a lemondás korából, s húsz év a nyiladozó értelern, a megbecsülés, a sok-sok gonddal fűszerezett, de mégis boldog korból. Ez röviden Túróczi Ferencné, a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat parasztszülők gyermekéből lett igazgatójának élettörténete. — Hol kezdjem? — Mit mondjak? Vándorlással kezdődött az életem. Már iskoláskoromban házakhoz jártam. Vizet hordtam, boltba szaladtam bevásárolni. —* örültem az ötven fillérnek, s ha egy pengőt kaptam, dédelgettem, boldogan szaladtam haza anyámhoz. Később kifutó lettem, majd kereskedőinas. A segédi bizonyítványom már viharba®, született. A háborúban. — A felszabadulás után úgy szerettem volna lelassítani az idő múlását. Az évek azonban könyörtelenül múltak. Dolgozni kezdtem, s 1950-ben már a megyei tanácsnál előbb, mint előadó, majd mint osztály- vezető. Ha valaki azt hiszi, könnyű volt, az téved. lemondás a szórakozásról, a magánéletről, a családról — ez következett. Persze nem minden ilyen simán ment, mint ahogyan most elhangzik. Közben újra volt bolti dolgozó. Nem helyezték, ő kérte magát vissza. Dolgozott, mint beosztott, cipelte az árut. — Hogy mennyit egyszerre és összesen? Lényegtelen. Az áru súlyát ma már úgysem lehet lemérni; Az áruét nem, de az emberét igen. Azt, hogy mennyit nyom szava a közös ügyek mérlegelésénél annak, aki már húsz évvel ezelőtt letette a becsületpróbát, amikor fiatal lány létére ott volt az idősebb, tapasztalt pártmunkások mellett, s agitált, szervezett, tanult. Nem hiába. — Igen. nem hiába. De nem is az adja meg akkori munkám értékét, hogy most igazgató vagyok. Nem. Az emberek becsülése, szere- tete, melyet naponta érzők. Majnár József Mindig is így tett. Magyar- országra kerülvén Erdélyből, kocsis lett a fővárosban. Ott ismerkedett össze egy jánoshidai származású szobalánnyal — a feleségével. így kerültek a Jászságba. Itt kaptak földet a fel- szabadulás után. Négy hold földet. S arra húztak a volt Mizsei uradalom cselédkonyhájának bontásából hajlékot. Abból tanya lett. A tanyából szép, takaros ház Jánoshidán. De még nincs vége. — A nyáron meggörbítjük a házat. Pedig van itt szoba elég. De Péter bácsi hajtja magát, mindig többre. Ez teljesen logikus. Az, ahogyan két falut is kerekezik, kicsit sok már a hatvanhoz közelítő férfinek. De ilyen ember. Különben hallgatag valaki. Csendes, mint a Kárpátok fenyvesei, ahonnan indult. És törhetetlen, megai- líthatatlan is, mint az ég felé törő fa. Bőrrák La*
