Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-06 / 55. szám
W85. március 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i 3 Értékelik v <i községfejlesztési verseny eredményeit DOLGOZIK A DRUSBA Szállítják az ipari fát, az árvédelmi rőzsét A megyei községfejlesztési versenybizottság a napokban megkezdte az elmúlt évi verseny eredményeinek értékelését. A legjobb tíz község: Kenderes, Torna j monostor, Nagyiván, Tiszapüspöki, Mesterszállás, Rákóczifalva, Kőtelek, Jászivány, Tiszaje- nő és Szászberek. A helyszíni vizsgálatokon döntik el, hogy ezek közül melyik 5 község kapja a 80, 60, 50, 40 illetve 30 ezer forintot. A városok versenyében Karcag, Jászberény és Tö- rökszentmiklós jutott be a „döntőbe”; a jutáimat — 120 ezer forint — az első helyezett kapja majd. A helyezéseket áprilisban állapítja meg a megyei tanács ülése. Ez évre ismét meghirdették a községek és városok ■versenyét. S a nyertesek magasabb összegű jutalmazásban részesülnek, mint az elmúlt évben. V A nyolc—tíz —tizenkét mázsás tuskókat lemezes dóser tolja az irtásról az út szélére, ahonnét azután könnyen szállíthatják tovább rendeltetési helyére HAZAI ESEMÉNYEK Ezen a télen közel 13 ezer köbméter fát termel ki területén a Középtisza- védéki Vízügyi Igazgatóság. Ebből a nagy* menynyiségből több mint hatezer köbméter fa ipari feldolgozásra kerül. Papír, farostlemez készül belőle az ország különböző feldolgoA Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kilián Józsefnek, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége, valamint eredményes gazdasági munkája elismeréséül 50. születés - na'-ja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobd István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át, * A Balaton külföldi vendégeinek tájékoztatására rövidesen ötnyelvű Útikalauzt adnak ki, A kézikönyvből általános tájékoztatást kapnak a külföldi turisták a tó mindkét partjára vonatkozóan. Ezenkívül a déli part hat sátortáboráról is kiadnak színes leporellót. A Camping ismertetők az idén már cseh ét lengyel nyelven is megjelennek. Ez évben ismét kiadnak e9V jól áttekinthető zsebtérképet, a tópari legnagyobb nyaralóhelyéről Siófokról. * Március 13—14-én, Zalaegerszegen találkoznak aJ országos hírű kislétszámú táncegyüttesek. A fesztivált — a zalai együttes kezdeményezésére — most rendezik meg első ízben, s a továbbiakban minden második évben megtartják. A találkozón az ország kilenc legnevesebb együttese — □eszesen 160 táncos vesz A téli vadászati szezon lezárult, $ az új idény majd csak a szalonkahúzással kezdődik valószínűleg március második felében, vagy április elején. Addig legföljebb a vaddisznófalkákat gyérítgetik a vadászok, de azt is csak óvatosan, mivel u. kocák nagy része vemhes, vagy épp leellett, s ilyenkor — a vadászetika íratlan törvényei szerint — csak a kanokat és a fiatal süldőket szabad lőni. Ezenkívül az északnak átvonuló, nálunk meg-megpihenő vad- libacsapatokon lehet kipróbálni a tavaszeleji vadászszerencsét. * A hajdúszöboszílái Eocskai Halászati Termelőszövetkezet múlt év végén különleges tavat épített a halgazdaság mellett. Egy holdon békás tavat rendeztek be amelyben több mint ötven mázsa békát raktároztak el ősszel. Januárban és februárban, amikor a legnagyobb volt a kereslet és legmagasabb az ár, 30 mázsát exportáltak és a közeli napokban még 20 mázsát indítanak útnak külföldre. A jég alól 40 méteres hálókkal fogják a békákat, s egy-egy húzásra 160—200 kilót tesznek partra. (MTI) Sarangba rakják az ipari fát mielőtt elszállítják ránt. • Jó erőben, egészségben telelt át a vadállomány. A rendkívül enyhe és viszonylag kevés havú idei tél kedvezett az apróvadnak és nagyvadnak egyaránt. Különösen kedvezett az enyhe decemberi és januári időjárás az őzbakok agancsfelrakásának. Ennek köszönhető elsősorban, hogy a még ^szőrben levő” agancskezdemények szokatlanul fejlettek, s kitűnő trófeát ígérnek. KÖZLEMÉNY A Debreceni Agrártudományi Főiskola arany, gyémánt, illetve vas oklevelet adományozhat azok részére, akik a volt Debreceni Gazdasági Akadémián 50, 60, illetve 65 éve szereztek oklevelet, szakterületükön kiválóan működtek és közmegbecsülésre méltó magatartást tanúsítottak: Kéri mindazokat, akik m oklevélre igényt tartanak, közöljék címüket a Főiskola Tanulmányi Osztályával (Debrecen, n_, Bö- mtaoém «. 104. ss* Vadul, engedékenyen- VAGY KÖZÖNYÖSEN ? Mondhatnám, semmi köze a címnek a nemrég bemutatott angol filmhez, de nem így van. Moziba készültem, szerettem volna megnézni a filmet, amelyről azt hallottam, hogy az ifjúságról szól, a húsz- huszonkét évesek életérzéséről. Jó film, nagyon jó — mondták, és hozzátették, hogy idejében vegyem meg a jegyemet, amíg van. — Igyekeztem. Volt egy fél órám az előadás megkezdéséig. Gondoltam, megiszom egy kávét, és különben egy levelet is meg kellett még írnom. A levél is, a duplám is rövidre sikerült, hamar a végére értem. A cukrászda megtelt vendégekkel, én egyedül voltam, jobb híján — gondoltam — nézelődöm még egy keveset. A szomszéd asztalnál fiatalok ültek. Négy-öt lány fiú, vegyesen. Hasonló korúak, mint « film szereplői. Vajon ők hogyan élnek, vadul vagy engedékenyen? — fordult meg a fejemben, mert bevallom, izgatott a film, és a már ismert töredékekből próbáltam kitalálni cselekményét, és akaratlan is hasonlít- gatni kezdtem saját élményeimmel. A társaság a szomszéd asztalnál már akkor is ott ült, amikor bejöttem és már akkor is így ült, szótlanul, üvegesedett szemme1 bámulva a levegőbe. Egy lány keresztrejtvényt fejtett. Olykor, olykor kérdezett valamit a mellette ülőtől, aki kurtán válaszolt rá, vagy csak megvonta a vállát, aztán lesett a semmibe tovább. Kíváncsian követtem a fiúk tekintetét. Vajon mit nézhetnek iyen merőn? Néhány asztallal odébb két lány beszélgetett - őket nézték. Nem kihívóan, csupán kitartóan. Az egyik közbe eső ászaihoz új társaság érkezett. Kis idő múlva észre vették, hogy megzavarták a kilátást, megértőén húzódtak félre. A fiúk néma köszönetét biccentettek feléjük. Nem először találkozom itt ezekkel a fiatalokkal, vagy talán az is lehet, hogy mások voltak, de olyan egyformák, hogy nehéz közöttük különbséget tenni. így ülnek mindig egy jéggé dermedt szimpla mellett, szótlanul, mint akik nem tudnak magukkal mit kezdeni. Megtörtént, hogy órák múltán ismét vissza kellett jönnöm. Még akkor is itt találtam őket. Ültek és néztek. Hogy hogyan? — Sehogyan. Olykor persze aktívabb szórakozást is találnak — passzianszoznak. vagy jámak-kelnek egyik asz+altól a másikig. Nemrég a cukrászda egyik felszolgálója panaszkodott rájuk: Borzasztóak — mondta — néha birtokukba veszik az egész cukrászdát. Ha van hely. azzal szórakoznak, hogy Könnyebb lett a fakitermelők munkája. — A Drusba vágja, aprítja a fát zó üzemeiben. A vízügy területén négy helyen dolgoznak a fűrészek, a dóserek, az Sz—100-as traktorok — Óballán, Tiszakécskén, Ti- szaroffon, Kiskörén mintegy 54 hektárnyi földön. Eddig is volt minden évben fakitermelés a vízügynél, Az idei azonban már abban különbözik, hogy most géppel dolgoznak a munkások. Háromszáz ember munkáját 38 Drusba motoros fűrész és 8 lánctalpas erőgép segíti. Vágják a rőzsét is. Kétszáz- negyvenezer kéve kerül az árvédelemhez az idén. A kivágott fák helyén ezután rendezik a terepet, s jövőre több mint egy millió fűz és nyárcsemetét telepítenek erre a területre: Megkezdődött az idei építési kölcsönakciő Az Országos Takarék- pénztár az elmúlt évben csaknem 1,4 milliárd forint építési hitelt adott ki, s kölcsön segítségével épült új lakásokba több mint 24 000 család költözött be. Ebben az évben a tavalyihoz hasonló összeg áll rendelkezésre a lakosság társasház és családi ház építkezéseinek a támogatására. Az idei építési hitelakció, a kölcsönök engedélyezése már megkezdődött. Az OTP felhívja a figyelmet arra, hegy az idén építkezni akarók kölcsönkérelmüket lehetőleg még az építési idény kezdete előtt juttassák el a takarékpénztári fiókokhoz, mert a kérelmeket a beérkezés sorrendjében intézik. (MTI) mindegyikük külön asztalhoz ül, aztán látogatják egymást, lótnak-futnak, különösen a lányok. — Am ne gondolják, hogy ez amolyan nag} on beszédes „vizit” volna, csupán leülnek, hogy kis idő múlva újra felkerekedhessenek. Ugyan, majd kinövik — legyint néhány barátom, ha beszélgetés közben rájuk terelődik a szó — nem veszélyesek. — Persze, hogy nem azok, inkább mulatságosak. Ismerek például közülük egyet, aki vízi- bolha gyűjtéséből tartja fenn magat. — Nem kitalálás! — Igénytelen állat a vízibolha, befogása nem követel különösebb szaktudást, és mindezek mellett „romantikus” kötetlen foglalkozás, csak hát, mint életcél, kissé együgyű, de ez ismerősömet zavarja a legkevésbé. Nem, senki ne gondolja, hogy huligánok! Nem ran- dalliroznak, vagy csak nagyon ritkán. Nem is tudom, vadul élnek-e vagy engedékenyen, úgy hiszem, leginkább közönyösen. — Na. én megyek — állt fel a társaságból egy fiú — megnézem a filmet. — Nekem is ve evél jegyet — kérte egy másik. — Majd bolond leszek. Adj pénzt! Aztán mégis megegyeztek és néhányan felkerekedtek, hogy moziba induljanak, Mennem kellett nekem is. Az utcán vidáman ugrálva siettek el mellettem, mintha annak örülnének, hogy végre van valami programjuk. Az egyik udvariasan rámköszönt. Ezt a fiút ismerem — gondoltam. Nem, dehogy ismerem. Az az igazság, hogy nem is akartam megismerni. — Meg soha sem jutott eszembe, hogy megkérdezzem tőle: Hogy van, mii csinál? Lehet, hogy válasa helyett közszájon forgó bemondásukat kapnám én is? — „Magánügy és passz!1’ Ez a kurta-furcsa mondái azt hivatott kifejezni, hogy vegyük tudomásul, ők a saját életüket akarják élni. Egymásnak is ezt mondogatják, más közölni valójuk talán nincs is. — De vajon elég tartalmas-e aa az „élet”, hogy érdemes azt élni, hiszen láthatóan maguk is nagyon unják, és úgy hurcolják unalmukat, mintha az valamiféle egyéniség lenne. Rideg Gábor r
