Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-31 / 76. szám
i.965. március 31, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 CA SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL * ■■■■■»■.............................................................. Olvasóink írják Panaszok, VÖRÖSKERESZTES GYÜI- ÉS NAGYKÖRŰN Ünnepi gyűlésre jöttek össze a Vöröskereszt nagykörűi szervezetének tagjai. Megjelent Pintér Béláné, a Vöröskereszt járási titkára, aki meleg szavakkal üdvözölte a tagokat. A beszámolót Nádas Andrásné helyi vöröskeresztes titkár tartotta, aki részletesen értékelte az 1964-ben végzett munkát. Megemlékeztünk hazánk felszabadulásának 20. évfordulójáról, s a szorgalmasan dolgozó vezetőségi tagok és aktívák 15, 10 és 5 éves törzsgárda-jel- vényt kaptak. A vöröskeresztes tagság vállalta, hogy mindent elkövet községünk lakóinak egészsége, tisztasága érdekében, — segíti a magárahagyott idős embereket, emeli a tagság számát, közreműködik a tüdőszűréseknél és önkéntes véradásokat szervez. Szarnák Béláné Nagykörű, Kinizsi u, 29. MI LESZ A RÁDIÓVAL? Egyedüli szórakozásom a vezetékes rádió, mely azonban már két hónapja nem szól, jóllehet jelentettem a postán. Magányos özvegyasszony vagyok, két kisgyerekemmel élek, kint a város szélén. — Kérem a szerkesztőséget, támogassanak kérésem teljesítésében, hogy rendbehozzák vezetékes rádiómat Gere Jolán Szolnok, Daru utca 24/aNINCS SAJÁTOS FÖLDMÜ- VESSZÖ VETKEZETI NÉPMŰVELÉS Sokrétű gazdasági tevékenységük mellett a földművesszövetkezetek számos kulturális feladatot is ellátnak- Résztvesznek a község egységes művelődésügyi tervének összeállításában, — közösen vagy önállóan tartanak fenn művészeti csoportokat, évente több millió forinttal járulnak hozzá a falusi könyvtárak gyarapításához. Azt lehetne hinni, hogy mindenütt szoros és harmó- nikus az együttműködés, — mert csak ez úton érhetünk el eredményeket- Sajnos, ez nincs mindenütt így- Több felé találkozhatunk egy helytelen, minden realitást nélkülöző szemlélettel. Eszerint van „sajátosan földműves- szövetkezeti” kulturális munka, hogy ami itt eredményes, az másutt nem mindig alkalmazható. Ez a furcsa vélemény torz önállósodási törekvést tükröz, megkíséreli az eredményeket egy szervnek kisajátítani, elszakítani a népművelés egészétől. Mi van „sajátos földművesszövetkezeti” abban, hogy a megye területén működő 22 fmsz klubban vasárnap délelőttönként sokszáz iskolás gyerek szórakozik. Mi a sajátossága annak a kórusnak, amelynek tagjai a termelő- szövetkezet, a tanács, az fmsz dolgozói közül kerülnek ki. Nincs tehát „sajátos földművesszövetkezeti” kulturális tevékenység. — Mindössze egyetlen sajátosságról beszélhetünk, arról, hogy a művelődés iránt eddig közömbös emberek száma csökken, hogy a népművelők mellé egyre több lelkes kulturális munkás zárkózik fel. A földművesszövetkezettek tehát csak egy-egy hangszert képviselnek abban a „zenekarban”, amelyik a kiművelt emberfők sokaságáért ad hangversenyt- ülés Antal MÉSZÖV előadó ÜTTÖRÖLÁNYOK dicsérete Van egy öreg néni a falunkban, aki sírdogáli, hogy az ő kicsiny kertje nem lesz felásva. Szóltam egy úttörő kislánynak a néni bánatáról. A lányka másnap reggel negyedmagával felásta a néni kertjét, — rendbehozta az udvart. Erről a szép úttörő-munkáról akartam megemlékezni, s álljon itt a nevük is: Németh Mária, Sulyok Margit, Dénes Mária, Szabó Mária. Valamennyien a szajoli általános iskola Vosztok-őrsé- oek tagjai. Tóth Józsefné Szajol, Zalka Máté u, 41. FELTESSZÜK A LEVÉLTÁRBA” Iskolánk alig öt éve létesült azzal a céllal, hogy gfrűmölcs. és szőlőtermesztő szakembereket képezzen a mezőgazdaság számára. Tájékoztatót is adtunk ki, hogy az érettségizett fiatalokat megismertessük ezzel a továbbtanulási lehetőséggel. Jó módszernek bizonyult, hogy a tájékoztatót a tanárok személyesen Cikkünk viszik el a gimnáziumokba, technikumokba, és oe- szélgetés során válaszolnak a kérdésekre. Ezzel a szándékkai kerestük fel a karcagi gimnáziumot is, hogy a végző hallgatókkal elbeszélgessünk, ismertessük a felsőfokú technikumi oktatás célját, rendszerét. Amikor az igazgató tudomást szerzett jövetelünk céljáról, kifejtette, hogy a negyedikes tanulók egyáltalán nem érdeklődnek a mezőgazdaság iránt, kár zavarni az órákat. A tájékoztatót pedig „eltesszük a levéltárba” megjegyzéssel vette át. Szerencsére e tantestület segítségünkre sietett, és beszélgetésünk eredményeképpen nyolc negyedikes diák jelentkezett hozzánk. Kertész János Nyíregyháza, Felsőfokú Mező- gazdasági Tecfan, Francia közgazdász könyve INDIÁRÓL az Ssi eredetű kasztrendszer A szerző tudományosan elemzi India egész helyzetét, fejlődését, perspektíváját. Egyszerre ad politikai, társadalmi és gazdasági képet Indiáról. S mivel mindig a gazdasági adottságok és szerkezet _ vizsgálatát tekinti fő céljának, a legtöbb leírástól eltérő módon közelít az indiai társadalom valóban sajátos, európai olvasó számára sokszor oly nehezen érthető tagolódásához, tatja meg az indiai városok szerkezetét, társadalmi ösz- Bzeté telét; Ez természetesen Bettelheim könyvének csak része, de különösen fontos, mert alaposan rácáfol azokra a hiedelmekre, hogy itt európaiak számára amúgyis érthetetlen dolgokról van szó. A könyv leírja a független India létrejöttekor kialakult földbirtokviszonyokat stb., amelyek alapvetően befolyásolják az or- 6zág helyzetét. Könyve számtalan adatot, táblázatot tartalmaz, de minden esetben beszélő számokat közöl. Nincs a könyvnek kimutatása, adatfelsorolása, amelyet ne követne nyomon tudományos következtetés: mit bizonyítanak az adatok és mi következik belőlük? A könyv nagyobbik része a jelénlegi Indiát veszi szemügyre. Kimutatja, hogy milyen hatalmas tartaiéCharles Bettelheim: A független India című könyve kiemelkedő jelentőségű a könyvtárnyi India-iroda- lomban. Mentes az Indiával foglalkozó tanulmányokban oly gyakori misztifikálástól, a sajátosságok eltúlzásától. és az ősi indiai hagyományok és gondolkodásmód kuriózum-szerű boncolgatásától, de annál gazdagabb pontos és részletes adatközlésben és elemzésben, tanulságok és következtetések levonásában.; vizsgálatához is; Vizsgálata tudományos, a termelési viszonyokon és tényeken alapul nem pedig az. elvont, ősi filozófiai felfogáson, s így módot nyújt a szerzőnek arra, hogy boncolja s kasztok, társadalmi csoportosulások helyzetét, és megkeresse annak az indái termelési viszonyokkal kapcsolatos okait és gyökereit. Biztos kézzeí) választja szét az indiai falusi társadalom kaszt-, mesterségbeli és osztály-különbségeken alapuló rétegeit. Sőt tovább megy, és nyomon köyeti a kasztok mai bomlását is, ami elsősorban a társadalom természetes átalakulásának, a városok és az ipar kifejlődésének, a pénzgazdálkodás általánossá válásának, a technika elterjedésének következménye. Megvizsgálja a falusi tradíciók által mélyen érintett tömegek beilleszkedését a modem, városi társadalomba is és a maga bonyolultságában muA Tavasz Magyarországon című antológia felszabadulásunk 20. évfordulóján szép kiállítású gazdag gyűjteménnyel reprezentálja a korszaknak számító húsz év magyar líráját. A kötet szerkesztője, Illés Lajos a lehető teljességre törekedett a felszabadulás óta írt művek bemutatásával. Talán ünnepi antológiának nevezhetnénk — amihez a kötet szép kiállítása is hozzájárul. Sok költő szerepel benne. — Nem az események rögzítője első- soriban, minit a régi verses krónikáik, hanem egy kibontakozó új érzésvilág kifejeződése. Nincs nehezebb, mint a kortárs irodalom történelmi értékelése — a válogatásnak nem ez a célja, — de a bőséges anyagban mindenki felfedezheti magának azokat az értékeket, melyekre összehasonlítás híján nem tudott eléggé felfigyelni. így, csokorba gyűjtve megmutatkozik, hogy sokszínű, értékes történelmi líra virágzott ki nálunk a két évtized alatt kokkal rendelkezik még az ország, amelyeket a magán- tulajdon rendszere miatt csak nehezen mozgósíthat, Bár így is kétségtelen. a fejlődés, de ellentmondásos és lassú. A fejlődés jelentős béklyója az indiai nagytőke ereje és politikája, valamint a gazdasági függés külföldtől.- Ezért önmagában a nagyjelentőségű állami szektor sem eredményezhet kiutat az ellentmondásos helyzetből. Jóllehet fejlesztése szükséges és helyes, az indiai államkapitalizmus alapjában nem oldhatja meg az ország problémáit Ezt tanúsítják egyébként a közölt tények is az egyes társadalmi osztályok élet- körülményeiről, a leggazdagabb burzsoá rétegektől a iegelnyomorodottabb paraszti és munkás tömegekig S hogy a helyzetükből fakadó politikai törekvéseket is világosan értse az olvasó, szemlét tart a politikai és gazdasági szervezetek, pártok, szakszervezetek harcai és programjai fölött. Az Indiában lejátszódó kapitalista fejlődés mind élesebbé teszi az. osztályei- Lentéteket. S bár Bettelheim nem vár itt gyors társadalmi-politikai változásokat, kimutatja, hogy a tömegek passzivitása előbb- utóbb szükségszerűen megszűnik és megváltozhat a dolgozó osztályok türelmes magatartása. Bár ez a mű aiz 1962-es indiai választások előtt íródott, függeléke feldolgozza még e választások eredményeit is. Érvelése kiállta az idők próbáját és ma is érvényes képet nyújt az olvasónak Indiáról. Emellett — Jóllehet a könyv kizárólag egyetlen országgal foglalkozik — tanulságai és következtetései az egész egykori gyarmatvi- Lágra érvényesek; Bettel- heim gondoskodik is arról, hogy ez az érvényesség nyilvánvalóvá váljék. Rámutat mind a hasonlóságokra, mind a különbségekre, amelyek India és más volt gyarmati, gazdaságilag elmaradt országok között fellelhetők. Könyve kitűnő olvasmányul szolgál mindazoknak, akik az elmaradt országok, a szétbomló gyarmatbirodalmak kérdései iránt érdeklődnek! Tavasz Magyarországon (SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ VÉSZI ENDRE: ÜLJ LE FIAM! i nyomán A MEZ ÖTŰRI ASZTALOSOK KÍVÁNSÁGA Hozzá szeretnék szólni lapjukban megjelent Bukósisak gyártás Szolnokon” című cikkükhöz. Igen örülünk, hogy a testvérszövetkezet ilyen munkalehetőséghez jutott, és új dolgozókat tud foglalkoztatni. A mi problémánk a következő: ajánlatot kaptunk a MED1KOR Művektől egészségügyi autók belső falberendezésének gyártására, — melyet külföldre szállítanának. Nem tudjuk a módot megtalálni e megbízás elvállalására, pedig szükség van rá és volna is kapacitásunk. — Viszont felettes szervünk keretszámot csak a Bútorért Vállalaton keresztül történő bútorszállításra adott. Ugyancsak kaptunk ajánlatot nagyobb mennyiségű ágymatrac gyártására is, mellyel négy-öt asszonyt lehetne foglalkoztatni. Ezt is szeretnénk elvállalni, mert így növelnénk a szövetkezet bevételét, szükségletet elégítenénk ki és több munkaalkalmat biztosítanánk dolgozóinknak. Berecz Gyula elnök Mezőtúri Asztalosipari KTSZ Bendula Géza huszonkét éves volt, a Dunántúlon szökött meg alakulatától, amikor nyugatra irányították s most már, hogy szabaddá vált az út, Budapestre tartott, hazafelé. De még nem fogta fel, hogy véget ért a háború. A napsütés magasba emelte, áttetsző fényével szinte kirakatba helyezte a rombadőlt várost. Az utcákon, a bombák-hasitoita telkeken szörnyű sebeket mutatott. Roggyantlábú asztalkákon cigarettát, szardíniát, katonai konzervet árultak. Szakállas, kucsmás emberek nyüzsögtek az árusítóhelyek között. A szél megragadta és lebegtette a port, a kormot. A kettévált házak, mint valami borzalmas színház, ahol nem gördült le a függöny, a félbemaradt életet mutatták. Egy félbemetszett szobában virágmintás bölcső lapult a falhoz, egy másik lakásban, ég és föld között lebegve, nagy, sötétbarna zongora. A hepe-hupás, bombaverte utcákon a Ferencváros felé haladt. Ez itt az Üllői út. Emlékezetében kilombosodtak a Népliget fái, bokrai, látta a vurstli bódéit, a festéktől fehér kikiáltót. Ahhoz a házhoz ért, ahol Nusival, a feleségével lakott. Pontosan hat hónapig tartott ez a boldogság. Ez a ház most már nem létezik és Nusi sincs többé. A kapubejáró mennyezete leroskadt, de az omladé- kokon át, embertaposta ösvény vezetett az udvarra. Mint a vizalatti csönd, úgy fogta körül ez a jelen. Valaki megszólította. A hang hideg volt és bizalmatlan. — Mit akar? Mit keres? Kofabundába öltözött, dühödt emberke kérdezte ezt. A lábán posztóbetétes csizma. — Ne keressen itt semmit, jóember, ez romház. Még lakni is tilos benne, nemhogy keresgélni. Menjen szépen, uram, nincs itt mmí keresnivalója. Ami volt, elvitték a régi lakók, már aki éle ben maradt. A pincében pedig nyolcvan hulla. Hacsak azokat nem keresi? . — Hát igém éppen azokat keresem — Akkor menjen le a pincébe, és beszélgessen velük. Talán magának válaszolnak. Szó nélkül ment tovább. Most már szüleit kereste. A gyerekkori tájhoz ért. Milyen is volt ez? Két-há- rom emeletes házak, amelyek itt-ott közrefognak egy- egy ósdi földszintes épületet. Mi maradt ebből is? De az utca, ahol nevelkedett, alig változott. A háború buzogánya, amely szétzúzta a környéket, ezt az öreg utcát szinte épségben hagyta. Bendula kétszer is körüljárta a szülőházat. A kapuban a házmestemébe ütközött. Az egykor kövér szőke asszony csontig soványo- dott, megőszült. Tekintetében volt valami eszelős. Nem ismerte föl a fiatalembert. A kis konyha, amelyben megfordulni is alig lehetett, a régi volt. Még az illatai is a régiek. Görcsös mozdulattal lenyomta a kilincset, a rettegés elgyengítette. Az utcára nyíló ablaknál ott ült az öreg: idősebb Bendula Géza. Töppedt volt, megaszalódott. Ott ült a sápadt fényben és erős, vastag, rozsdavörös bajusza ellepte zsugorodott kicsi arcát. Az arca majdhogy elfogyott, de a bajusz megmaradt. Mikor megpillantotta belépő fiát, kételkedő mosoly ült a szája köré. Mint aki azt mondja a látomásnak, ne bolondozz! Fonnyadt volt, sovány, de a hangja megőrizte régi meleg színeit. — Most már elhiszem, hogy vége a hábornak. Ülj le, kisfiam! Édesanyja csak estére került haza. Valami előkelő vendéglőt rendeztek be a belvárosban, oda járt takarítani. Magas volt, termetes, szokásához híven most is egyenes derékkal járt. Bendulában ismét gyűlt a keserűség. — Hát maga takarítani jár, anya? Azért dőlt össze a régi, hogy maga megint csak takarítson? Az asszony vállat vont. „Nem rendeződik el minden egv csapásra.” Egész éjszaka beszélgettek. Gondolataik szakadozottak voltak, nem ragaszkodtak az összefüggéshez. Az életüket mondták, hogy volt, amióta elszakította őket egymástól a háború. — Magadra maradtál, fiam — mondta az öreg, de többet nem beszedtek Kuliról. Másnap elindult végtelen útján. A régi üzemben munkának nyoma sem volt. Barátait szétfújta, szétdobálta a háború. Már pedig akárhogy van, nem akart üres kézzel hazamenni. Érezzék az öregek, hogy ha* zaérkezett a fiuk. Egy kifőzde kirakatánál megtorpant. Állt, állt és bámulta a tüneményt, egy egész sültlibát. Nem volt pénze, de belépett a hűvös, hosszú boltba. HegyesáMú asszony fogadta. — A sültlibát szeretném — dadogta, s maga sem tudta, mi lesz ebből. — Pénzért nem adom. — Pénzem nincs is. — Hát akkor? — az asz- szony már tuszkolta volna kifelé, de megakadt a szeme Bendula bakancsán. Jó, hibátlan bakancs volt az. — Ezért megkaphatja. — Ezért? Bendula elvörösödött a haragtól. — Tudja, hogy mi maga? Hullarabló. Az asszony nem sértődöd meg; vállat vont. Végül Bendula lekuporodott a földre, kifűzte a bakancsát és elindult hazafelé a sültlibával. Mikor belépet a szobába, az öregek csak a sültlibát látták a kezében és nem vették észre, hogy nincs a lábán cipő.
