Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
VANNAK DINASZTIÁK! ? F. KA MO V : Esetem az ördöggel Amikor XI. Jóska műhelyét államosították, tudta jól, rövidesen elköltözik a kisvárosból. — Jobb lesz — mondogatta álmatlan éjszakáin, amikor a felesége jai- veszékelve szidta a rendszert. «'s elköltözött Anasztáziával. aki legjobban növekvő fiuk, III. Jóska sorsán sajnálkozott — jóelőre. II. Jóska azonban hajthatatlan volt, s új lakóhelyén menten segédmunkásnak állt, s vitte magával — Anasztázia szerint trógerolni — III; Jóskát is. Telt-múlt az idő. II. Jóska szelíden élt, s Anasztázia is fejlődött a fakanál mellett. — Igazodunk a rendszerhez — mondta a szomszédasszonyoknak —, amikor II. Jóska szakmunkás vizsgát tett, III. Jóska pedig szaktechnikumba iratkozott. Amikor II. Jóska szak- szervezeti bizalmi lett, Anasztázia elhatározta: megválik a fakanáltól — úgvmond: — barátkozik a rendszerrel — elmegy telefonosnak, vagy hivatalsegédnek. — Szeretném a munkában is, nemcsak otthon tanulmányozni a dolgokat. És Anasztázia munkába állt. Kedves, símulékony volt, s mindig jókor nyalta meg az idők folyamán egyre kontúrosabb szájacská- ját. Az idő haladt ugyan, s bár III. Jóska legénnyé serdült. Anasztázia — hála a szolgáltató ipar fejlődésének — nem öregedett. Amikor II. Jóska egy üzemrész vezetésével bízatott meg, Anasztázia már régen iskolába járt, III. Jóska pedig befejezvén a szaktechniku- mot, egyetemre iratkozott. Egyúttal osztályvezető is lett, havi háromezerért, s szülei régi érdemeiért. Anasztázia ezután férjül adta egyetlen gyermekét: — Benősül József — mondta a szomszédasszonyoknak — benősül egy haladó szellemű családba! A menyecske az ifjúsági mozgalomban vállalt hathatós szerepet, II. Jóska a szakszervezetben, III. József (a Jóska becézést hivatali tekintélyrombolásnak minősítette ugyanis egy idő óta Anasztázia) a vállalat vezetőségében, anyja pedig a nőbizottságban üdvöskö- dött. És ettől kezdve uralkodtak, szóltak, tettek (!?), ce- rénykedtek. Mindenütt jelen voltak, mindenütt felszólaltak. Idővel tekintélye- sedtek is — övék volt a legszebb szolgálati lakás, Aanasztózáa már nem szégyenkezett a polgári Ízlésű lakosztályberendezés miatt — mert az jogot nyert, s azt sem kellett mondani, hogy a „bizományi útján”; Azóta is élnek, szólnak, uralkodnak; Anasztázia a filozófiai tudományok rejtelmeiben búvárkodik. Tanul szorgalmasan, s bizonyítja, ha kell: a lét határozza meg a tudatot! Igaza van! Egy zivataros éjjel bekopogott hozzám az ördög. — Miért hívtál? — kérdezte tőlem szigorúan. — Én nem hívtalak... Szokásos ördögi fogás — gondoltam magamban. Nem hívtam ugyan, de így köny- nyebb neki ismeretséget kötni velem. — A fene egye meg, a diszpécser már megint ösz- szekeverte a megrendeléseket — mondta az ördög bosszúsan. — Na, nem baji azért, ha már itt vagyok, rendelkezz velem. Fizetés árjegyzék szerint. Nálunk szabott árak vannak. — Azaz? — néztem rá kérdőn. — Mi teljesítjük bármely kívánságodat, te pedig nekünk adod a lelked. — Most azonnal? — kérdeztem megrettenve az ördögtől. — Ugyan — szólt az ördög, s láttam, amint gúnyosan nevetett naivitásomon. — A lelked csak aztán. A halálod után. — Rendben van — egyeztem bele nagylelkűen. — Autót, lakást, egy vikend- házat. No, meg tudod adni? — Én ördög vagyok — mondta büszkén az ördög. — Mi kell még? — Hát — mondtam bizonytalanul —, hogy Iván lvanovics lehetőleg még ma kitörje a nyakát. Ugyanis beért a gazember a ranglétrán... — Melyikkei kezdjem? — kérdezte hozzáértően az ördög. Vettem a jegyzetfüzetemet és írni kezdtem a kívánságokat. Hosszúra sikerült a lista. Az iromány ' é- gén ez állt: „... egy szén, új asszonyt, s a főnököm legyen a kifutóm”. — Hát, 1 izony ez túlságosan nagy megrendelés, — csodálkozott az ördög, mikor felolvastam a listát. — Még meg keli beszélnem illetékesekkel. A következő éjjel megint megjelent. — Lássuk csak — mondta pimaszul. — Szóval, beszélgettünk a dologról, s úgy döntöttünk, hogy még az sem biztos, hooy egyáltalán van-e lelked? — Mit bolondítod itt a fejem!... — kiáltottam. — M''r kinéztem a vikendhá- zat, s a szén, új asszonyt is kiválasztottam. — Rendben van, megkockáztathatjuk — egyezett bele nagykegyesen az ördög. — De csak egy kívánságodat teljesítjük. — Autótlakástvikendhá- zatelőléptetéstivánivanovics — hadartam el neki eqy- szuszra. s vártam a hatást. Az ördög elsápadt, szájából artikulátlan hangok törtek elő: — Fúj, micsoda aljas eszközök! — s ijedtében keresztet vetett. Mondanom sem kell. hogy cg alku nem jött létre. Kissé zsúfolt az újjáépített Tisza fürdő öltözője — Szent ég, hogy kerül ide a férjein inge!
