Szolnok Megyei Néplap, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
Beszélgetés Keopsz^-kóvéházban a Felvégül Viktor,, az ifjú író ahhoz a típushoz tartozik, amelynek képviselői hosszan figyelik, ha egy vakembert senki sem akar átvezetni az utca másik oldalára és utána méltatlankodva fejtik ki véleményüket az emberi közömbösségről. Ennyi jellemzés után természetes, hogy barátunk egész nap a Keopsz piramisairól elnevezett irodalmi kiskávéházban tanyázik és saját (egyszerre mélyen- szántó és fennen szárnyaló) gondolataival néz farkasszemet. Csak alpári lelkek követelhetik meg, hogy azért az ösztöndíjért, amit egy környékbeli. gyár kollektívája juttat neki, időnként ki is látogasson a gyárba. Egy igazi író — vallja legalábbis Felvéghi — írni is csak módjával ír, legfőbb életeleme a gondolkodás De mert az elmét is meg kell termékenyíteni, mint a földet, Felvéghi műtrágyának a következő eszközöket használja: ' 1. Feketekávé. (Naponta négy dupla, időnként egy kis rummal higitva.) 2. Kötetlen beszélgetések a kiskávéházba éppen betévedő egyedekkel. Egy ilyen egyeddel — nagy darab, kopaszodó, szemüveges férfi volt az illető — láttam tegnap az A II. gz. Irodaház zsúfoltságának megszán te tésé- fe. (De a felesleges létszám átirányítása sem lenne toaszá ösztöndíjas írót és amikor a férfi (enyhe borpárát hagyva maga mögött) eltávozott, megkérdeztem, ki ez: — Telitalálat! — ujjongott Felvéghi. — Megfogtam az isten lábát! Ilyen novellát írok ebből a beszélgetésből... — Talán valaki a _ gyárból? — kérdeztem bátortalanul. —• Gyárból?! — Felvéghi hangjában lenézés csikor- diflt. — Te kis sematikus! Ez egy hullaboncnok volt. más néven halott-kém. Remek dolgokat mondott az egy hétig vízben foszl^dozó tetemek sajátosságairól. Reménytelenül naiv vagyok, tehát megkérdeztem: — Mi ebben az olyan remek a te számodra? — Na hallod? ..Penész” című. most készülő elbeszélésemben olyan élethűen írok majd a halálról, hogy Pemétei meg fog oenészed- ni. És akkor majd írok egy újabb novellát a megpené- szedett Peméteiről... Lendületesen kifejtette, hogy nem modern író az, aki nem hullákról szól műveiben. Büszkén jelentette ki: — Engem nem lehet tetem rehívni. nálam minden tétem az életből van ellesve. Csak a Xivicseyt irigylem. — Kivicsev Karcsit? Azt a kis, ványadt, vérszegény fiút? — Lehet, hogy a külseje nem tarzanos, de milyen izmosán ír a léofenérőt! A múltkor öt teljes oldalon szólt a rákos daeanatokről! Ez eev költő! Irigylem!-.. Felvéghi Viktor elhallgatott. nyilván olyan nagyszerű gondolatai születtek, amely kifejezésére márnám alkalmas nyelvünk. Én is hallgattam, a magam kis nvápic gondolataival bíbelődve. Egyszerre csak nal- lom. hogy író-barátom maga elé suttogja: — Le kellene vágni valakinek a fülét! Szükségem van erre az emócióra!... És a te füled olyan csábító!— Már nyúlt a kés után (amellyel különben még nemrég csabai kolbászt szeletelt). Én felálltam és fizetés nélkül elrohantam. Megijedtem a „Penész” című készülő novella alkotójának „modernista” ösztöneitől. Negyvenkét é~-> viselem a füleimet, s már meg akarom tart? < ri. Antal Gábor HOGYAN (— és miként) lehetne Szolnok tiszta város? (A Kakas hozzászólása a Néplap népszerű cikksorozatához.) — Idefigyeljen Vajdulákné, ha mégegyszer elsepri az én házam elől a szemetet, letépem a kontyát! — Azt mondom komám, várjuk meg ennek a kampánynak az eredményét, addig ne is söpörjünk! — Vosztok utca! Végállomás! — Amerikát mogyoró, napraforgóés tökmag! Bűnösnek találtuk önöket a Tiszta Szolnok ellen elkövetett bűntettben No látja, Fraulein Mitzi, hozom a lolegtnyt! (Quick karikatúrája)
