Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-13 / 37. szám

1965. február 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 4 fizetett séták alkonya Még a január 20-i szakszervezeti vezetőségváiasztó taggyűlésen is (elálltak egyesek és elmondták, nem tartják helyesnek a normakarbantartás következtében előállt helyzetet. A szolnoki Mezőgazdasági Gépjaví­tó Vállalat munkásainak legnagyobb része azonban nem így gondolkodik. Ha nem is lelkesednek a tcl- jesítményszázalékok rendezéséért, stabilizálásáért, — mert őszintén szólva laza normákkal kisebb erőfeszí­téssel lehet vastagabb borítékot hazavinni — azért magukban elismerték: a nagyobb munkatempó indo­A második műszak Mit kell tenni ha leáll a motor ? Tanulók fél munkaegységért — Egy lemorzsolódó költ, TAVALY MÁJUSBAN ez a tröszt vezetőinek is sze- metszúrt. Negyedikén le­vélben utasították a válla­lat vezetőit, szüntessék meg az átlagbér túllépést. Bizony az év elején 200— 250 forinttal is túllépte a gépjavító az engedélyezett átlagbért, a lakatosmíihely pedig 140—160 százalékos teljesítményeket ért el. Ezek után véget kelleti vetni a munkanormák li­berális kezelésének, mert veszélyben forgott az egész éves bérgazdálkodás. Ekkor a gépjavítóban már hosszú idő óta válto­zatlanok voltak a normák. Nem tartottak lépést a műszaki fejlődésben, a munkaszervezésben elért eredményekkel és a tech­nológiai fegyelem meplazu- lásával még tovább lazul­tak. Az üzem dolgozói közül jó néhányan, de bátran állíthatjuk, hogy a mun­kásoknak csak kis töredé­ke ld is használta a laza­ságot. A 110—120 százalé­kos teljesítményt már ti­zenkét óra előtt elérték, 8 a hátralévő időt „fizetett Bétával” töltötték el. Fel­keresték ismerőseiket, te- re-feréltek és még ráadá­sul azoknak a figyelmét Is elvonták a munkától, akik a munkaidőt végig akarták dolgozni. Az ilyen lehető­ségek a fegyelmezetlenség kórokozói voltak. A tarthatatlan állapotnak tehát véget kellett vetni Mivel a lazulást okozó té­nyezőket ismerték, alapos megfontolás után hozzálát­hattak a felszámolásukhoz. Időközben a normacsoport vezetését Fábián József technikus vette át. Vidra Imre technikus és Turcsá- oyi Imre normás, aki IS Franciaországból hozott ajándékokat nézegettünk egyik barátom lakásán. Volt ott párizsi, marseillet, lyoni. Egyszer csak meg­szólal: — Ezt nézd! — s átnyúj­tott egy vesszőből font tál­cát. Nézegettem, de nem találtam semmi különösei rajta. Forgattam, vizsgál­tam. Semmi érdekes. — Hiába is nézed, úgy­sem találsz rajta olyat, mi arra utalna, hogy „kintről” való. Megláttam, megtet­szett, s hazahoztam. Ügy is mondhatom, hogy vissza­hoztam. Mert képzeld el, amikor megkérdeztem, hol készült, a legnagyobb meglepetésemre közölték: Tiszafüred, Hongriej Férfi, aki a főzéshez is ért Ez néhány nappal ezelőtt történt, s most két ilyen fo­nott tálcát tartok a kezem, ben. Mellettem Balogh Zsigmond, a tiszafüredi Kosárfonó Htsz elnöke mu­togatja legszebb készítmé­nyeiket. Aztán egy kis sétára in­vitál, hogy bemutassa • veseaö útját, éves motorszerelői prakszis- sal rendelkezik, nagy am­bícióval és szakmai hozzá­értéssel fogott a munká­hoz. A vállalatnál négy kategóriába voltak és van­nak sorolva az összes mun­kák. A kategória alapóra­béreket 6 százalékkal emel­ték és a normaidőket átla­gosan 13 százalékkal csök­kentették. (Természetesen, ahol az indokolt volt — a szűk normaidőt kiigazítot­ták.) A normakarbantartás az első hónapokban nagy visszhangot vert. amihez természetesen a lazasághoz szokott kis százalék szol­gáltatta az alaphangot. — Ahogy a munka a rendes kerékvágásba lendült ki­derült, félelemre egyáltalán nem volt ok. Azok, akik mindig becsületesen dolgoz­tak. most Is ugyanúgy meg­találják számításukat, ter­mészetesen csak az engedé­lyezett átlagbér betartása mellett. Nagyon dicséretes a vál­lalat vezetőinek az a törek­vése is, hogy könnyebb munkák elvégzésére nőket alkalmaznak. Például a la­katos műhelyben a festés1 most húsz nő végzi termé­szetesen alacsony kategó­riában. így a magasabb kategóriába sorolt lakato­sok lényegesen jobban, — besorolásuknak megfelelően —- keresnek. A szolnoki Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalat — igaz, hogy saját kárán okulva — 1964 végére egye­nesbe hozta béralapját és ebben az esztendőben meg­közelítően reális teljesít­ményszázalékot ér el. Ai engedélyezett vállalati bér­alapból a fizikai dolgozók teljesítménye utáni átlag­— No, mi újság, öreg bú­tordarab — üdvözli a gő­zölgő főzőüst mellett ügyelő Kolozsi Jánost, aki inkább a szakmában, mintsem kor­ban öreg. — Ha a főző rosszul dolgozik, akkor fuccs mindennek. Ha túl fő­zi a vesszőt, akkor is, ha nem, úgy szintén. Érzék kell s szerencsénkre Kolo­zsi komám ennek nincs szű- kiben. Érti a főzés mester­ségét. Vetkőztetik a vesszőt Vidám kacagással és sö­tétséggel találjuk magun­kat szembe a hántolóban. Csak a hangok árulkodnak. Éppen áramszünet van. Ilyenkor nem lehet hántol­ni, s pihen a brigád. Nem sokáig. A szerte áradó fény egy kis. nedves műhely ké­pét tárja fel. — Itt vált színt a vessző — szól ismét a kísérőm, de alig tudok odafigye'ni, mert leköt a látvány. A fűzfa hé­jától festett kezű férfiak, lányok ülnek egymás mel­lett egy-egy vesszőcsomón. A villanyégő gyér fényében olyan egyformák. Pedig van köztük szőke barna, fekete, bére januárban 1528 fonni volt. A lakatosműhely, — amely vezetett a magas teljesítményszázalékokban, januárban pontosan 100 százalékot ért eL A GÉPJAVÍTÓ vállalat­nál most új munkautalvá­nyozási rendszerrel, az ad­minisztrációs munkát is csökkentik, ami természe­tesen sok nyomtatvány megtakarítással és remél­jük improduktív munkaerő csökkenéssel is fog járni. Bognár János Nem veszik észre az ide­gen vizsgáló tekintetét. Dol­goznak, vetkőztetik a vesz- szőt. Egy kis seprő vita a műhelyben Szemtől szembe találko­zók a következő műhelyben a tálcák készítőivel. Kezü­ket nézem, fürge ujjaikat, melyek parancsára kígyóz­va bújnak körbe a vesszők. Az egyik helven az aliát, másutt a sűrű részt fonják, harmadik kézben pedig e teljes tálca formá'ódik. Míg egy elkészül, három-négy asszony, lány kezében for­dul meg. A fotelek birodalmában ismétlődik a kép. Kézről kézre jár a fotel, míg végül kikerül a műhely elébe, a szükség-raktárba. Egy kis vitának lettem Itt fül- és szemínnúia. — Minek ide két űj sep­rű — méltatlankodik az el­nök. — Az irodában mi szük­ség, hogv külön irónia le­gyen a főkönyvelőnek és az elnöknek — tromfol vissza Bakó József. Szó szót követ. A seprű marad, egymásba mélyed­Harminckét traktoros je­lölt ül a fészerből átalakí­tott helyiségben. A tiszafü­redi Üttörő, Üj Úton, Sza­bad Föld és a Hámán Kató Tsz tagjai. Néhányan gép­állomási segédmunkások, mások az erdőgazdaság dol­gozói. A körülmények nem ideálisak. A helyiség huza­tos, padlója földes, a beren­dezése egy előadói asztal és néhány lóca. A sarokban egy dobkályha ontja a me­leget, mely jólesik a hall­gatóknak. Az imént jöttek be a gépállomás udvaráról, ahol a munkagépek kapcso­lásával ismerkedtek. Most az erőgépek munka közbeni hiba elhárításáról nek a tekintetek, s az el­nök rosszallóan csóválja fe­jét, mintha mondaná: Ép­pen most kellett ezen vi­tázni? És az áru elindul Franciaországba Ezzel végig is értünk a szövetkezet portóján. Nem nagy területen fekszik, s a látottakból ki sem nézem, hogy itt több mint négymil­lió forint értéket termel­nek. Pedig így van. Sőt a tervek szernt jövőre már nyolcmillió forint körül jár­nak majd. Igaz, a tervben az is szerepel, hogy másfél millió forintos beruházás­sal új telephelyet is építe­nek. így ismertem meg hát a Franciaországból hozott fo­nott tálca készítőit, Oláh Imrénét, Bakos Bá'intnét, a 60 éves Tóth Györgyöt, Röth Józsefet, aki jó mun­kája jutalmául az idén va­lószínű a kiváló jelvényt is megkapja. Láttam hetven­két ember művészi munká­ját, termékét, melyeket ép­pen akkor pakoltak nagy gonddal a kocsira, hogy az állomáson vagonba rakva útnak indítsák. És a vélet­len úgy hozta: az árut is­mét Franciaországba szállí­tották. Lehet, hogy belőlük is visszakerül egy néhány? Nincs kizárva. De csak, mint párizsi emlék! Majnár József faggatja őket Nemes István műhelyvezető. — Vajon mi az oka an­nak, ha a gép menetközben hirtelen megáll? Többen is jelentkeznek, s egymást kisegítve elmond­ják, hogy a differenciálmű tört össze. — Mit kell ilyenkor csi­nálni? — Kiszerelni és bevon­tatni a traktort. Különben sok ezer forintos kár ke­letkezhet. — És mi az oka annak, hogy a hűtőből erős gőz csapódik ki munka közben? Mi a teendő ilyenkor? — Azonnal leállunk. Ha kihűl a motor, levesszük a hűtősapkát és ellenőrizzük, hogy miért kevés a víz a tartályban. Megnézzük a felmelegedés okát: feszes-e a ventillátor szíj, Van-e elég olajunk, megfelelő-e az elő- és utógyújtás? To­vább nem szabad dolgozni — kijavítás nélkül —, mert a dugattyú besülhet. A hallgatók hozzáértéssel beszélnek az olajos, piszkos hűtővíz káros hatásáról, a vízkőlerakódás megszünte­téséről, az olajcserékről és az üzemelés közbeni egyéb hiba elhárításokról. A hallgatók nagy többsé­ge fiatal. Szívesen jöttek tanulni. Előadójuk dicséri őket. — Igen nagy az érdeklő­désük, fegyelmezettek. A december 3-ám kezdődött tanfolyamról csupán egy hallgató morzsolódott le. A többiek szinte sohasem hiá­nyoznak. Az osztályzatok eredménye jó közepes. A déli szünetben néhány szót a hallgatókkal is vál­tottunk. A gépek és a tanu­lás iránti vágyat Szegedi Sándor így érzékelteti: — Mi ketten az erdőgaz­daságtól vagyunk. A gazda­ságban azt mondták, nem kellenek újabb traktorosok« „Közelharc" az alkatrészekért Traktor, kombájn javítások a karcagi gépjavító állomáson A tavaszi munkák idő- ' ' ‘ * *' beni kezdése nem kis fel­adatot jelent a megye gépjavító állomásainak. A téli, úgynevezett „holt” időszakban kell kijavítani a meghibásodott erő- és munkagépeket. E munkák állásáról érdeklődtünk Ki­rály Ernőtől, a karcagi gépjavító állomás főköny­velőjétől. — Tizennyolc nehéz lánc­talpas szántótraktort már kijavítottunk — mondotta — ezek a DT—413 és DT— 45 típusúak — bármikor munkába állhatnak. Ki­lencven százalékos javítást végeztünk tizennégy erő­gépen. — A folyamatos főjaví­tásokban üzemképessé tet­Ebben az évben a Ma­gyar-Szovjet Baráti Tár­saság Szolnok megyei el­nöksége ötszáz ember szá­mára biztosít lehetőséget szovjetunióbeli látogatásra. A turistacsoportoknak ki­utazásuk előtt a- MSZBT és a TIT közös rendezé­sében előkészítő előadáso­kat tartanak. A csoportok tagjaival eúőr^ ismertetik a meglátogatandó városok műemlékeit, szokásait, sőt öltözködési tanácsokat is adnak. Az utóbbi főleg azok számára fontos, akik áp­rilisban és méHisban kí­vánnak kiutazni. Ekkor Három hónapra fizetés nél­küli szabadságot kaptunk. Veszélyben van az illet­mény tüzelőnk is erre az időre, mégis eljöttünk. A tsz-ek tagjainak a tan­folyam idejére naponta fél munkaegységet írnak jóvá. Megkérdezem őket: — Tudják-e, hogy a si­keres vizsga után sem biz­tos, hogy azonnal gépre ül­hetnek. Magukra elsősor­ban az aratás után, a má­sodik műszakban lesz szük­ség. Lakatos István, az Oj Ütőn Tsz tagja válaszol: — Igen, tudjuk. A tavasz- szal a növényápolásban dol­gozunk. A többiek helyeselnek és hozzáteszik: — Egyre több lesz a gép a mezőgazdaságban, szükség van a traktorosokra. A résztvevők az utolsó foglalkozásokat tartják, hó­nap végén vizsgáznak. Hu­szonnégyen vontatóvezetés­ből, tizenhármán motorke­rékpár vezetésből is szá­mot adnak. A Tiszafüredi Gépállo­más körzetében három tan­folyam 86 hallgatóval mű­ködik. A Tiszaőrsön a nagy- ivánl, tiszaigari tsz-ek és a helybeli Búzakalász Tsz tagjai tanulnak. Az utóbbi gazdaságból tizenegyen. Ti- szaszentimrén az állami gazdaság fogja össze a tan­folyamot, a környező tsz-ek tagjai itt tanulhatnak. Végezetül Vincze János Igazgatótól érdeklődtem: — Indítanak-e újabb alapfokú traktoros tanfo­lyamokat? — Feltétlenül. Ezek szer­vezése már megkezdődött« s március elején újabb má­sodik műszakos traktoristá­kat akarunk kiképezni já­rásunk termelőszövetkeze­teinek« tünk hat, részben kijaví­tott vnk négy erőgépet. A kombájnok téli karbantar­tását már befejeztük. —■ Milyen az - alkatrész­ellátásuk? — Sajnos nem a legjobb. Lényeges gépelemek hiá­nyoznak. Hiánycikk pél­dául a lánctalpcsa pszeg, lánctartó gyűrű, valamint többféle csarágy. Ezek be­szerzéséért nap. mint nap közelharcot vívunk az el­látónknál. ■— Saját erőből pó+oljuk a meghibásodott vagy el- jesen használhatatlan fo­gaskerekeket, valamint az egyszerű alkatrészeket —• fejezte be nyilatkozatát Király Ernő. ugyanis nálunk már ta­vasz van, Moszkvában vi­szont télutó. Az MSZBT megyei el­nöksége a hozzánk látoga­tó szovjet ristáknak üze­mi, szövetkezeti látogatá­sokat szervez. Ezenkívül májug elsejéig több min* kétszázötven szovjet állam­polgár vesz majd részt az MSZBT által rendezett baráti tál á: kozókon. A program szerint kü­lönböző évfordulók alkal­mából meeemlékez^eket is tartanak. Sor kerül egy baráti találkozóra a Vörös me“-’-Villásá­nak évfordulóján ifin ŰJ BÚZÁFÁJTÁ A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kiszom- borl kiima házában ellenőrzik a kalászok fejlődését. A téli búzanevelés felére csökkenti az új fajták előállí­tási Idejét Párizsi emlék TISZAFÜREDRŐL •• Ötszázan látogathatnak idén megyénkből a Szovjetunióba (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents