Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
1965. február 7« SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Zárszámadás után, az új gazdasági év küszöbén Nagy Pál Béla, a járási tanács főállattenyésztője volt, most a jászárokszállási Táncsics Tsz-ben találkoztunk vele. „Gyakorlati” munkára jött, főagronó- mus lett a 7000 holdas gazdaságban. A fiatal szakember előtt jókora papírhalmaz van. Vizsgálja a korábbi évek eredményeit, mérlegeli az idei lehetőséget, végül rögzíti a tervszámok-it. Készül a közös gazdaság 1965. évi termelési-, majd a pénzügyi terve. Nehéz a dolguk a tsz szakembereinek. Tavaly az egyesülés után megnőtt a szövetkezet területe, taglétszáma. Azelőtt sohasem érték el a tervezettet, először osztottak többet — 30 forintot — mint gondolták Az idén ezt stabilizálni szeretnék. — A tervezés mindig gond, nekünk különösen az — jegyzi meg Garics Ferenc, az elnök. — ötszáz holdon még rajta van a kukoricaszár, csaknem ezer hold a szántatlan földünk. Tavaly 1027 hold pillangósunk volt és csak 450 hold maradt. A takarmányhiány talán Jobban szorít, mint másutt. Hisz a gazdaság jövedelmének tavaly 65 százaléka az állattenyésztésből származott, s az arány most sem változhat. — Hogyan küzdik le a nehézségeket? — Táblacseréket hajtunk végre — mondja az elnök. «— Igyekszünk a szárvágással és a szántással. Három silókombájn, egy Orkán és 14 erőgép most is dolgozik a határban. A főagronómus brigádértekezletről jött be az egyik tanyaközpontból. A tervezésről beszélgetett az emberekkel. Ök is Ismerik a takarmányhiányt, mely még nagyobb lesz tavasszal, ha nem vigyáznak. Tanácsaikat kérte ki Nagy elvtársi Egyeztették a közös és a háztáji állomány igényeit« — Sikerült? — A tavasszal 800 hold évelő pillangóst telepítünk, melyet borsóval vetünk felül. — Több silókukoricát vetünk, mint tavaly. A háztáji állománynak 400—400 négyszögöl csala- mádét, illetve zabosbükkönyt adunk. A tömegtakarmányból nem lesz hiány, — Mit vetnek a most felszántott földbe? — Az őszi mélyszántásba aprómagvakat, tavaszi árpát, bükkönyt, cukorrépát és napraforgót. Ezenkívül a kukorica egy részét. Sajnos, az 1600 hold (közös és háztáji) kukorica zöme a késői szántásba kerül. — Milyen átlagot terveznek itt? — Tizennyolc mázsát májusi morzsoltban. — Tavaszi szántásba, nem túlzott? A szövetkezeti vezetők védik álláspontjukat. Tavaly is ennyi volt a tény. Úgy mondják, a műveléstől sok függ. A tagokat anyagilag ösztönzik a jobb eredményekre. — A kukorica össztermésének 20 százaléka a művelőké, ezenkívül holdanként 12 munkaegységet írunk jóvá. A cukorrépa minden mázsája után 1.50 kilogramm cukor jár. Szárazművelésben 146 mázsás átlagot tervezünk. Egyébként meglepő, hogy a szövetkezetben viszonylag magas tervszámokkal dolgoznak. A tavaszi árpából 11, az ősziből 14 mázsás átlagot akarnak betakarítani. A kertészet területe számottevően csökken. A tavalyi 130 hold helyett csak 25 lesz. — Vajon mi indokolja ezt? Megszólal a tsz főkönyvelője is: — Hideg a földünk, nálunk később érik, primőrt nem tudunk szállítani. Tavaly előre megterveztük a ráfizetést, így is lett. Most csak a község ellátására termelünk zöldségfélét. — És kell a terület a takarmánynak — szólal meg a főállattenyésztő. — Nagyobb lesz az állatállományuk? — A tehénállomány 32- vel, 250-re növekszik. A törzsbaromfiállomány megduplázódik nyolcezerre. — Ezerhétszáz helyett 2300 sertést hizlalunk. Két hét múlva ellenek a juhok. — Idáig legeltek, csak most adunk nekik a kazalból. A tsz elsősorban állattenyésztő gazdaság. Stabilizálni, sőt növelni akarják az elért magas hozamaikat. Jövőre „szaporító telep” lesz a tyúkfarmjuk. A jászapáti keltető állomást zömmel most is ők látják el tény észtojással. A szokásos áron felül 40 fillér pluszt kapnak a tojás után darabonként. A fiaztatóban tavaly kocánként 16,5 malacot választottak le. Ez igen jó eredmény. A bárányszaporulat anyánként 1,34 volt. A sertéstenyészetben és a juhászaiban az idén magasabb hozamokkal számolnak A jövedelemelosztás módszerei változatlanok maradnak: munkaegység, prémium és részesművelés. A terv február 20-ig elkészül. Miután ismét egyeztetik az állami tervvel, a közgyűlés elé kerül, mely kötelezővé emeli a mostani irányelveket, Máthé László Teriiében a beruházás, a léiszánt, a nyjilvániartás Kezdjük a beruházásokkal. Csaknem 60 millióba került az új erőmű, ami tavaly lépett működésbe. Mégis sokat állunk gőzhiány miatt. Tavaly az utolsó negyedévben is több mint 300 órátMínusz 15 foknál össsetagyna az üzem — És dolgoztunk plusz 8 fokban cellgyárban. Ha meleg ruha nem is jár, legalább egy kis tea jólesett volna. A rendelkezés viszont csak plusz 3 foknál engedi meg a teát. Pedig a megfázás nincs kötve a 3 fokhoz. — Még fel sem épült ez az erőmű, már kicsi volt. 1953—54-es szemmel nézve — akkor kezdték a tervezést — nagynak ígérkezett. De a tervezéstől kezdve kerek egy évtized telt el az üzembe lépéséig. Közben mások lettek az alapvető műszaki gondok. — A beruházás sok esetben kész betegség nálunk. Én nem helyeslem a lépcsőzetes rekonstrukciókat, az olyat, amilyenről a cukorgyárnál is hallok. Mire évek múltán befejezik, az eleje már rég elvénül. — Maradjunk csak kapun belül... Ha lenne legalább mínusz 15 fok, az egész üzem „összefagyna”. Hetek óta már csak egytál ételt főznek az üzemi konyhán is ebédre, hogy kevesebb energiát fogyasszunk. — Pedig mindezt megelőzhettük Volna. A cukorgyárban most építenek egy erőművet, kétantiviért, mint a mienket. Külön épít a bútorgyár, a fűrésztelep itt a tőszomszédságunkban. Lehet, hogy egy komolyabb erőmű egyszerre többe került volna, de Szolnoknak ez a gyárnegyede rá volna utalva. Víz egy ásónyomra — Ez a miénk nem is megbízható« Ünnepi szavak szálltak a térben, ünnepi érzések borították virágba a szíveket. Az új gimnázium kitárta kapuit, s fényes üvegablakai mögött hullámzott a tömeg. Űj intézmény született. Üj vára a tudásnak. Űj szentélye a szivek, érzelmek és akaratok nemesítésének. Az emberért, az ember javára. Gimnáziumot nvattunk. S én, az ünnepélyes méltósággal sokasodó percek sodrában eOl/re csak őt néztem. Visszahúzta bolyongásra vágyó tekintetemet egy hatalmas, megrázó emlék igézetével. Nem tudtam elszakadni tőle. Pedig ő is pont olyan volt, mint a többi. Sötétkék, ünnepi ruhában, meghatott csillogással szemében csak egy volt a fiatalok között, akik öntudatos büszke- seggel vették át tulajdonukat. Amit a béke és a nép- hatalom adott nekik. S bolyongó tekintetem mégiscsak mindig őt kereste. Öt, aki akkor megmaradt. Tizenöt évvel ezelőtt négy fiúgyermek játszani indult. A szegényes tanyaházban benn az anya főzött. Elsőszülöttje, a nagylány volt vele, s a földes szobában bölcsőben nyugodott a pici. Elindult a négy fiú játszani, tanyai gyerekek játékát a frissen szántott földön. Látó értelem nyílott már a leavaovobb szemében, s pajkosan nevetett a tavaszra a legkisebb a négy között. Ebéd előtti futkározásra indultak, s nem tértek visz- sza soha többé... Előttük fényesen csillant az új barázda. Nemrég a háború szántotta még, de a száguldó halál után ismét birtokába vette az áldott földet a dia^a’tnas ember. dön. Rongyoskodó, éhes emberek romtakarítás közben fényes, új iskolákat álmodtak meg akkor a négy tanyasi kisfiúnak. És a többieknek. De a halál a bokorban nevetett. Aratni akart és aratott. Az anya szava másodszor szólított ebédre. Tavaszi UBallada az avatásról Szökdécselve futott a négy fiú a föld végére, végére a kis tanyasi birtoknak, lépteik zaját elnyelte a puha hant. Min nevettek, miről beszéltek, minek örültek akkor — nem tudja azt már meg soha senki. Akkor látták meg a tányéraknát. mikor az anVa szava ebédre hívott a kinyitott tavaszi föld felett. Előbb az aknát meg kellett még nézni. Meg kellett nézni, ki kellett venni az árokból, le kellett tenni a földre. S hiába szállt az anya szava a barázdákon át. Négy tanyasi kisfiú piros arca az akna fölé hajolt. S a halál nevetett rügyező bokrok között. A halált a háború felejtette ott. Űj élet fakadt már e föllatokat repített a szellő. — Zakatoló gépek mellett álló, sovány lovacskák mögött baktató férfiak, nők izmaiban megfogantak, születésre készültek az eljövendő évek hatalmas alkotásai. Háborút már nem látott kisdedek fölé sok-sok szenvedés után szelídült mosollyal hajoltak az anyák. Békés, alkotó új életet ringatott méhében az idő. De az akna a föld végén terpeszkedett, s a négy fiú izgatottan hajolt fölébe. A legnagyobb indulni akart, mikor harmadszor szólt az anya. De marasztalta az aggódás, veszélyt sejtett a nyiladozó értelem. S mikor sürgető szarára indulni akartak, paikos kacagással beugrott középre a legkisebb. Középre ugrott, az akna közepére. A dörrenés megrázta a tanyát. Mikor az anya a nagylánnyal kiszaladt, már csend volt mindenütt. Csak a rügyező bokrok hajladoztak borzongva, s messzire szálltak a tájról az ijedt madarak. Hallgatott az akna is. füstje széles ernyő alakban terült a frissen szántott föld felé. Nagy volt a csend, halotti volt. Az új mag még sehol sem zöldült, de a halál már aratott. S a halál aratása csendes, ifiint a sír. Csak a bölcsőben nyugvó kisded sírt fel a földes szobában. Ö, aki megmaradt. * S most itt állt a többiek között. Sötétkék ünnepi ruhában, meghatott csillogással szemében, egy a sok közül. „...s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek” — írta a háború sikoltó borzalmai között a költő, a halhatatlan, a mártír. Róluk, az akkori kisdedekről, a tobzódó jajok közt születettekről, a megmaradókról. S mi várjuk a feleletet. Tőlük, a menmaradottaktól, kik ünneplő ruhában, ünnepi szívvel átvették új tulajdonú kát. Amit a béke adott nekik. Gimnáziuma* avattunk. Kislak! Gyuláné • — Mondok valamit, mint az erőmű kezelője; Az erőmű maga jó. A segédberendezésekkel van itt legtöbb baj. Meg a szénnel. Az is vizes. A széntároló alatt egy ásónyomra már víz van. Én gyerekkoromban fürödtem abban a tóban, aminek a helyére a tárolót tették. — A cellgyámál is kevés a tároló. A mellettünk lévő TÜZÉP-telepet rég szerettük volna kitelepíttetni. Sikertelenül. — Van nekünk „fényes” anyagtárolónk. Csak kicsi és korszerűtlen. A bálák mozgatásához a két karunkon kívül szinte semmi nincs. Pedig, ha valami kell a termelékenység növeléséhez, akkor az a gépesített anyagmozgatás. Naponta átlag 160 tonna szalmát mozgatunk, s közel ennyi szenet és salakot. — Rengeteg ilyen fejtörést, fejfájást okozó gondunk van, s marad is még egyelőre. Krónikus egyenetlenség az anyag és alkatrész ellátásban. Hogy mégis túlteljesítettük tavalyi tervünket — „fekete” túlóra nélkül — ez többnyire a munkásokat dicséri. Lehet-o hizelkedés ? —* Fegyelem. Munkafegyelem, munkabecsület, kezdjük ennek az értelmét általában megadni. És ehhez, mi tagadás, egy kicsit segítség az is, hogy — amiről már a VIII. pártkongresszus óta szinte mindig szó van, — most a gyakorlatban is kivitelezzük. Nem gondolok másra, mint a szigorú létszámbetartásra. Még egy szocialista rendszer vállalata, üzeme sem lehet annyira gavallér, hogy több munkást fizessen, mint amennyinek a munkájára szüksége van. — Ne kerteljünk, vannak aggályaink is az elbocsájtá- sok miatt, bár ez a mi üzemünket igazán alig érinti. De a munkás a munkásért... ez már így szokás. Ne mondjunk, még kevésbé feltételezzünk rosszat az üzemi, vállalati vezetőkről. De kérdezem, hogy az el- bocsájtás lehetősége nem teremt-e egy-egy kis személyi kultuszt a vezetők körül? Nem akad-e majd ember, aki megkörnyékezi egy kis hizelkedéssel igazgatóját, vállalat vezetőjét csak azért, hogy ő maradhasson? Csakhogy neki ne kelljen máshová mennie? — Ezek szerintem csak ritkán eshetnek meg. Ennek a munkaerőgazdálkodásnak én az anyagi értékén túl nagy erkölcsi „jövedelmét” látom. Eddig mi volt? A munkás hamarabb felmondhatott a vállalatnak, mint a vállalat neki. De nem is ez volt az alapvető baj. Hanem az, hogy sok ember ennek a tudatában is dolgozott. Ez az elbo- csájtási lehetőség megteremti majd a törzsgárdának azt a becsületét, amit csak szép szóval, neveléssel még soká érnénk el. — Kapun kívül megyek példát keresni, de... A n® erőművünk építésekor dolgoztak itt emberek a Láng- Gépgyártól. Velünk, a kicsi gyáriakkal szóba se álltak a szerelők. Sör, bor nélkül nem is fogtak munkához. Mégsem szólhattunk nekik, mert egyszerűen féltünk, hogy itthagynak minket és akkor még abban a lassú ütemben sem halad az építés. Ez a mi esetünkben már eső után köpönyeg. Mégis tennék egy javaslatot. Valami módon kössük az ilyen embereket ahhoz a munkahelyhez, ahol dolgoznak. Legalább annyira hogy szólhasson nekik a szereltető üzem szakembere, ha nincs velük megelégedve. Nagyon sokszor hiányzik, hogy tervező, kivitelező megértsen minket és nézze a mi érdekünket is. Ne hizlaljuk« inkább soványítsuk A kapun belül maradók fegyelmezésére is több most már a lehetőség, — Munkaruha elvonás... — No erről megoszlik a véleményünk. Maga a megkülönböztetés helyes. De ez most mind külön- kartonozással, nyilvántartással jár. Javasolni lehet, ugye nem azzal a kizárólagos igénnyel Is, hogy elfogadják? Javaslom: a munkaruha helyett fizessenek inkább munkaruha megváltást az embereknek. Csak a védőruha juttatás maradna meg. — Ha már szó esett a bürokráciáról, a felszámoltak helyébe lépő új adminisztrációkról, megemlítem: itt van két karton. A napokban kaptunk egy- egy példányt. De ha a józan ész nem lép közbe, hamarosan több mint három és félezer lesz belőlük a Papírgyárban. Két és félezer gép-nyilvántartólap« amelyeken többek között olyanokat kell feltüntetni« hogy mikor, milyen helyen kentük a gépeket. Az í-es papírgépünket például 417 helyen kell kenni. — Ezt mind adminisztrálni... A Mérésügyi Hivatal is hasonló kedvességgel lepett meg bennünket. Kiszámoltam: létszámnyilvántartásra kereken 485 percet fordítunk naponta. Egy teljes munkanapot. Ez a két karton ezt is meghaladja. — Milyen jó lenne, ha hangoztatott elveinkhez híven nem hizlalnánk, hanem so- ványítanánk a bürokráciái* * Azzal a szándékkal ültünk össze, hogy jó dolgainkról keveset szólunk inkább a hibákat csontozzuk ki. Ha példánkra a maguk helyén mások is ezt teszik, méeinkább céltértek a beszélgetés résztvevői: Czeke Mária, Szilágyi Ottó, Bagyula György, Dobos Antal, Holló János, Iványi István, Kiss Mihály, Márton Antal, Molnár Sándor, Simon István, Vida Sándor, Zsamai György és Torsi Eszter Tanácstagi fogadóórák Február 10. szerda: Dóka Gyula (101), Felhő u. 7., 17 —18 óra; Sonkoly Lajos (35) Keskeny János u. 14., 16— 18; Vígh Bálint (106), Szellő út 18., 17-18- Február 11., csütörtök: Ardai Zoltán (2), Áchim András úti iskola, 17—20. Február 12., péntek: Bar- tucz Tibor (127), Reptéri katonai ál., 14—17; Sonkoly János (29), Gárdonyi G. u. 20., 15—18; Hajdú Dénesné (5), Áchim A. úti iskola, 17—19; Zagyva Ferenc (11) Sipos téri iskola, 16—18. Február 14., vasárnap: Fehér József (93), Sashalmi út 16-, 15—16. Február 15., hétfő: Geréb János (128), Reptéri katonai al., 8—14; Pintér Béláné <21), Városi Tanács V. B. fszt. 24. Vöröskereszt, 9—12; Papp Lajos (124), Szanda- szöllős, Kossuth Lajos úti iskola, 17—19; Kozák János (33), Hold u. 5., 14—17. Február 16., kedd: Rontó Béla (68), Ács u. 8., 14—17; Rimóczi János (50), Csalogány u- 12., 17—18; Vincze Sándor (61), Költői A. U. iskola. 17—18; Csépe Ferenc (44), Szép u. 29„ 17—IS.
