Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. február 21. Egy hét a világpolitikában Az elmúlt héten to­vább folytatódott a délke­let-ázsiai válság. Az Egye­sült Államok hadihajói újabb provokációkat hajtot­tak végre és a legújabb sai- goni miniszterelnök harcias nyilatkozatot tett közzé. A következő láncszem: McNa- mara, amerikai hadügymi­niszter kijelentette: Dél­Vietnamban lévő amerikai erők újabb növelését ter­vezte. Az irreális amerikai vonalvezetést tükrözi: Már a New York Times vezér­cikke is bírálja Johnson nyilatkozatát a vietnami kérdésről. Az elnök ugyanis kijelentette: az Egyesült Államok nem akarja a vietnami háború kiterjesz­tését, ugyanakkor viszont arról beszélt, hogy az ame­rikai haderők délkelet-ázsiai tevékenysége elengedhetet­len. Ez a nyilvánvaló el­lentmondás késztette az amerikai lap cikkíróját az alábbi következtetés levo­nására: „A kormány lépései folytán napról napra nö­vekszik a kiterjedt háború veszélye”. A délkelet-ázsiai ameri­kai akciók ellenhatásaként erősödik a felháborodás vi­lágszerte. Edgar Faure, volt francia miniszterelnök, a távol-keleti ügyek szakér­tője így nyilatkozott: „John­son helyén tanácsot kérnék De Gaulle-tól”. Faure ezzel, azokra a kezdeményezések­re utalt, amelyeket az utób­bi napokban a párizsi dip­lomácia tett a vietnami konfliktus tárgyalásos meg­oldásáért; Angol poMt'koi kö­rökben szintén érlelődik az az álláspont, hogy Wash­ington helytelen úton jár Délkelet-Ázsiában. A brit külügyminiszter ugyan ed­dig elhárította a munkás­párti képviselők nagyszámú csoportjának követelését: tegyen Washingtontól füg­getlen kezdeményezést a térségben érdekelt hatal­mak értekezletének össze­hívására. De az angliai köz­hangulatot tükrözi az a nyílt levél, amit ugyancsak a munkáspárti képviselő- csoport tett közzé a Times- ben. A New York Times pedig négyszáz amerikai egyetemi és középiskolai tá­pár levelét közli. A levél­írók aggodalommal nyilat­koznak az Egyesült Álla­mok vietnami agresszív po­litikájának várható követ­kezményeiről. Felszólítják Johnson elnököt, tanúsítson józanságot, amíg nem késő, tegyen kezdeményezést a vietnami béke helyreállítá­sa érdekében. Ilyen előz­mények után állapította meg Koszigin szovjet kor­mányfő: az indokínai hely­zet rendezésének fő akadá­lya az amerikai imperialis­ták reakciós politikája. A Szovejetunió erélyesen kö­veteli, vonják ki Dél-Viet- nnmból az amerikai csapa­tokat. A népek harca sza­badságukért — mindenkor megértésre és támogatásra talál a Szovjetunió népei­nél és kormányánál. Az elmúlt héten fejező­dött be Couve de Murville francia külügyminiszter washingtoni tárgyalása, mely. nek során ugyancsak fel­merült a délkelet-ázsiai kér­dés. A megfigyelők egyet­értenek abban, hogy ez a megbeszélés, vagy az esetle­ges későbbi francia—ame­rikai eszmecsere csak ab­ban az estben hozhat ered­ményt. ha az amerikai el­nök végre ki tudja vonni magát a Pentagon szélsősé­ges elemeinek befolyása aló! és De Gaulle segítségét elfogadva kiutat keres a zsákutcából. A dó’ke’et-ússiai válság mellett a világ egv másik pontján, a kongói térségben is kiéleződött a helyzet. A Brazzaville-Kon- gó ellen indított megfélem­lítő hadjáratot most már terrorista akciók tetőzik, Meggyilkolták az ország tá­jékoztatásügyi miniszterét és főállamügyészét. A nyo­mozás szerint Leopoldville- ből érkezett terror-osztag követte el a gyilkosságokat. Az események mögött az áll, hogy Brazzaville-Kongó új kormánya élesen szem­behelyezkedett a neokolo- nialista politikával és Lu- mumba elmenekült hívei­nek is otthont adott, ami­kor a belga—amerikai ag­resszió után a zsoldosok túlereje elől a felkelő csa­patok egy része kénytelen volt visszavonulni. Ezt kö­vetően ismét az amerikaiak léptek a színre, fokozták a nyomást Brazzaville-Kongó kormánya ellen, válaszul sorozatos beavatkozásukra aztán a kormány bezáratta az amerikai úgynevezett kulturális központot és ki­jelentette: ha folytatódik az amerikai intervenció, — megszakítja Washingtonnal a diplomáciai kapcsolatot. Kongóban tehát közös amerikai—Csőmbe akció zajlik. A kongói diktátor ezzel szeretné elterelni a figyelmet arról is, hogy minden katonai erőfeszítés és külföldi segítség ellenére sem tud megbirkózni a ha­zafiak ellenállásával. — Az Egyesült Államok számára pedig szintén „jól jönne”, ha az egyre kínosabbá váló délkelet-ázsiai helyzetről máshová terelhetné a nem­zetközi közvélemény fény­szóróit. Nagyon valószínűt­len azonban, hogy a köz­vetlen, illetve közvetett ag­resszió tényét egy másik intervencióval el lehetne leplezni. A legújabb dél-vietnami államcsíny Thao ezredes szökésben A Ranger-8 becsapódott a Hold feszínén Pasadena (Kalifornia) Mint a pasadenai kísérle­ti telepen bejelentették, a Ranger—8 elnevezésű ame­rikai „Hold-szonda” a 366 kilogramm súlyú, műszerek­kel és televíziós felvevőgé­pekkel felszerelt űrlabora­tórium szombaton, valami­vel délelőtt 11 óra előtt be­csapódott a Hold felszínén, a „nyugalom tengerébe”. Huszonhárom perccel a Holdra zuhanása előtt földi parancsra a felszínre irá­nyította felvevőgépeit és fényképeket készített a Holdról. Az első hírek sze­rint körülbelül hétezer fel­vétel készült el — tehát sokkal több, mint amennyit elődje, a Rnnger—7 fölvett. A pasadenai közlemény ar­ról tájékoztat, hogy a Hold­közeiből felvett képek igen jó minőségűek. Nyugata hírügynökségek egybehangzó jelentésed sze­rint szombatra virradó éj­jel Saigonba vonultak a Khanh tábornokhoz hű gya­logos, páncélos és ejtőer­nyős csapatok, tűzharc nél­kül birtokukba vették a rá­diót, a hadsereg-parancs­nokság és a repülőtér épü­leteit, a posta- és telefon- központot, s így leverték a péntek reggel kitört állam­csínyt. A Reuter jelentése szerint Khanh, akiről pénteken Thao ezredes — a puccs szervezője — azt állította, hogy háziőrizetben tartják, valójában vidéken tartóz­kodott, s pénteken és szom­batra virradó éjjel négy városba is ellátogatott re­pülőgépén. E látogatások során tárgyalt a hadsereg alakulatainak parancsnokai­val és megszervezte az „el- lenpuccsot”. A Mekong­delta vidékéről már péntek este elindultak a Khanh- hoz hű csapatok Saigonba. Nkuyen Bao Tri tábornok vezetésével gyalogos és páncélautó-osztagok halad­tak a főváros felé, Bien Hao-ból pedig az ejtőernyős dandár indult meg. A csa­patok hamar lefegyverez­ték a puccsisták egységeit. Khanh tábornok reggel nyilatkozatot tett és azzal vádolta a puccs vezetőit, hogy azok kifogásolták az Észak-Vietnam ellen végre­hajtott akciókat és „áruló módon összejátszottak” a felkelőkkel, A szombat reggeli meg­érkezett amerikai kommen­tárok rendkívül súlyosnak ítélik meg a dél-vietnami helyzetet. William Ryan, az AP egyik vezető hírmagya­rázója azt írja, hogy a dél- vietnami katonapolitikusok megfosztották az Egyesült Államokat minden érvé­nyes jogcímtől, amelynek alapján Saigonban marad­hatna. „Ha az amerikaiak a kormány kívánságára tar­tózkodnak ott, meddig tart ez a kormány és meny­nyire érvényes az a kíván­sága, hogy az Egyesült Ál­lamok védje meg őt a kom­munista veszedelemtől?” — veti fel a kérdést Ryan. A nyolc vagy kilenc ed­digi államcsíny felveti a komoly kérdést: van-e egy­általán kiút az Egyesült Államok számára akár há­borúval, akár tárgyalásos békével? Milyen saigoni Szihanuk és Mikojan távi rat vá'tása Az indokíniai fejlemé­nyekkel kapcsolatban táv­iratváltás történt Norodom Szihanuk kombodzsai kor­Walto* Ulbrlchi vasárnap utazik az EAK-ba Berlin. — Walter Ulb­richt, az NDK Államta­nácsának elnöke és felesége ma délelőtt 10 órakor re­pülőgéppel utazik el Ber­linből az EAK-beli látoga­tására. A Berlin—schöne- feldi repülőtérről a jugosz­láviai Dubrovnik városába repül és onnan az NDK „Völkerfreundschaft” nevű hajóján utazik tovább Ale­xandriába. Walter Ulbrichtot útjára elkíséri dr. Lothar Bolz miniszterelnökhelyettes, — külügyminiszter, Alfred B. Neumann, a Testkultúra és Sport Állami Bizottsá­gának elnöke, Gerhard Weiss, külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, (aki az idén januárban az EAK- ban járt és tevékenyen közreműködött Walter Ulb­richt látogatásának előké­szítésében), Klaus Siebold, a Népgazdasági Tanács el­nökének helyettese és so­kan mások, többek között tíz újságíró. Walter Ulbrichtot Ale­xandriában és EAK-beli út­ján mindenütt államfőnek kijáró fogadtatásban része­sítik. Számos alkalommal eljátsszák majd tiszteletére az NDK nemzeti himnuszát. Többször találkozik Nasszer elnökkel és folytat vele bi­zalmas beszélgetést. Szá­mos, fontos, elsősorban gaz­dasági jellegű megállapo­dás aláírására is sor kerül a látogatás idején. Walter Ulbricht az EAK- ból március 2-án utazik vissza, ugyanolyan módon és ugyanazon az útvonalon, mint ahogy oda érkezett. Tehát Dubrovnikot hajóval közelíti meg, onnan pedig tovább repül Berlinbe. Ide március 5-én érkezik meg és rögtön utána Lipcsébe siet, hogy ott részt vegyen a jubileumi vásáron. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak plénumán Enrico Ber- linguer, a titkárság tagja, a pártvezetőség tagja be­számolót tartott „A békéért és a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységéért vívott harc problémái” címmel. Az indokínai események­ről szólva kijelentette egye­bek között, hogy a Vietna­mi Demokratikus Köztár­saság néhány központjának bombázására választott idő­pont, valamint az ürügy, amellyel igazolni próbálják ezeket az akciókat, arra vall, hogy előre kitervelt támadásról van szó, vala­mint, hogy az Egyesült Ál­lamok irányt vett a konf­liktus kiélezésére és kiter­jesztésére. Berlinguer a továbbiak­ban rámutatott, hogy né­pek és egész államok rész­vételével világméretű moz­galmat kell indítani, hogy rá lehessen kényszeríteni az amerikaiakat az agresz- szív cselekmények meg­szüntetésére, csapatainak Indokínából való kivonásá­ra. E mozgalomnak rá kell mutatni arra, hogy az egyetlen lehetséges és szük­séges megoldás a genfi megállapodások teljesítése. A szónok ezután részle­tesen foglalkozott az euró­pai helyzettel Nyomatéko­san hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok továbbra is Nyugat-Németországnak a NATO nukleáris straté­giájába való bevonására törekszik. — A sokoldalú atomhaderő tervezete kö­rül támadt válság ellenére az Egyesült Államok nem mond le erről a fondorlat­ról. Nyugat-Németország kormánya pedig nem adta fel azt a törekvést, hogy megszerezze az atomfegy­vert és továbbra sem isme­ri el a Német Demokrati­kus Köztársaságot és az Odera—Neisse határt; Az ENSZ problémáiról szólva Berlinguer elítélte az olyan törekvéseket, — amelyek célja az imperia­lista és neokoloniaiista be­avatkozás eszközeként fel­használni az ENSZ-t és állást foglalt a Kínai Nép- köztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállí­tása mellett. Beszámolójának befejező részében foglalkozott a nemzetközi kommunista mozgalom helyzetével. — A döntő probléma — mon­dotta — továbbra is az imperializmus ellen és a békéért vivott harcban az egység védelmének össze­függése az útkereséssel és vitákkal, amelyek elenged­hetetlenül szükségesek ah­hoz, hogy létrejöjjenek az egység új. magasabb for­májának feltételei. mányfő és Anasztasz Miko- jan, a Szovjetunió legfelső Tanácsa elnökségének elnö­ke között. A kambodzsai kormányfő február 11-i táviratában közölte a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége el­nökével, hogy mélységesen nyugtalanítják az amerikai légierő egységeinek berepü­lései a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság területe fölé. Anasztasz Mikojan február 17-i válaszában rá­mutatott, hogy az Egyesült Államok kormányának ilyenfajta akciói Indokína népei ellen irányulnak és összeegyeztethetetl enek mind a nemzetközi joggal, mind a genfi megállapodá­sokkal. Ezek a cselekmé­nyek a békéért, a szabad­ságért és az igazságért küz­dő valamennyi nép ellen irányulnak” — írja Miko­jan. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének el­nöke táviratában emlékez­tetett a szovjet kormány nyilatkozatára, amelyben a Szovjetunió kormánya tel­jes egészében magáénak vallotta a VDK kormányá­nak azt a követelését, hogy meg kell állítani az agresz- sziót, továbbá kinyilvání­totta: a Szovjetunió kény­telen lesz szövetségeseivel és barátaival együtt továb­bi intézkedéseket tenni a Vietnami Demokratikus Köztársaság biztonsága vé­delmében, védelmi képes­ségének fokozása érdekében. Szudáni jelentés Khartoum (MTI) Az Országos Szakszerve­zeti Front péntek este az Államtanácshoz memoran­dumot intézett, amelyben bejelenti, amennyiben az új kormányban nem kap­nak helyet az ipari és me­zőgazdasági dolgozók leg- hivatottabb képviselői, ál­talános sztrájk bénítja meg az ország életét. A pénteki napot Muszta- fa al Khatim Khalifa a különböző pártok vezetői­vel folytatott megbeszélé­seknek szentelte. kormány kiesődéit kép­visel? — Van-e bár­mely saigoni kormánynak olyan népi támogatása, amely igazolná az ameri­kai állítást, hogy az ame­rikai haderők a dél-viet­nami hatóságok kérésére tartózkodnak az országban? Amerika megdöbbenése fájdalmas an nyilvánvaló. Egy órával a legújabb puccs után Taylor amerikai nagykövet bevallotta, hogy fogalma sem volt róla, mi fog történni — írja az AP kommentátora. Nyugati hírügynökségek — saigoni katonai körökre hivatkozva — találgatáso­kat közölnek arról, hogy ■ Nguyen Khanh tábornokot szombaton reggel leszavaz­ták a fegyveres erők taná­csában, amelynek formáli­san továbbá is ő az elnöke. A találgatásoknak újabb tápot adott az a körülmény, hogy a délután megtartott sajtóértekezleten — amelyet reggel még mint Khanh tábornok sajtókonferenciá­ját harangoztak be — maga a tábornok nem jelent meg. Az értekezletet — az AP szerint — az „ifjútörökök” tehát a Nguyen Chanh Thi dandártábornok és Nguyen Cao Ky, a légierők parancs­noka körül csoportosuló fiatalabb tábornokok tartot­ták meg. A hírügynökség szerint Thi tábornok jelen­leg Dél-Vietnam „legerő­sebb embere”. A tudósítók nyomban megkérdezték, miért nincs jelen Khanh tábornok a sajtóértekezleten. Thi így válaszolt: „Ö most ellenőr­ző körutat tesz a 2. hadosz­tálynál”. Erre valaki meg-, kérdezte, milyen tisztséget tölt be jelenleg Khanh. Thi azt felelte: „E pillanatban még főparancsnok. A leg- 1 közelebbi jövőben azpnba» már többet . mondhatunk”, Az AFP szerint a pénteki puccs szervezői közül Thao ezredes szökésben van, Lant Van Phat tábornokot azon­ban letartóztatták. A saigo­ni rádió felhívta a megszö­kött puccsistákat, 24 órán belül jelentkezzenek a had­sereg vezérkaránál, külön­ben hadbíróság elé kerül­nek. Az AP tudósítója úgy véli, hogy „az egyetlen, ami megmentheti a puccsistákat a golyótól, az a vietnami tiszti hagyomány, hogy vo­nakodnak egymást politikai okokból agyonlövetni. A megdöntött politikai vetély- társak lelövése ugyanis vé­res bosszút eredményezhet, ha a rivális csoport később mégis hatalomra jut”. Az összes eddigi pucs- csak legfőbb mellékkörül­ménye egyébként a saigoni lakosság legteljesebb közö­nye & részvétlensége — ír­ja az AFP tudósítója. — Saigonban pillanatnyilag fennáll a kijárási tilalom, s éjféltől reggel ötig tilos az utcán járni. Napközben azonban a lakosság egy­kedvűen végzi munkáját és nem vesz tudomást a soro­zatos puccsokróL Mindössze a katonai ve­zetők közötti személyi le­számolásról van szó — folv. tatódik az AFP helyzetke­pe. — Egyik puccsista cso­port sem kívánja a háború megszüntetését, s valameny- nyien elvetnek minden tár­gyalást, mivel szerintük ilyesmi a jelenlegi helyzet­ben „a kommunisták győ­zelme lenne”. A dél-vietnami „Nemzeti Törvényhozó Tanács” egyéb­ként szombati kiáltványá­ban „az egykori Diem-rend- szer embereinek” nevezte a pénteki államcsíny szerve­zőit. (Hajnalban Khanh tá­bornok még ,.a kommunis­ták ügynökeiként” emleget­te ugyanezeket a tiszteket.) A legtalálóbb Jellemzést azonban alighanem Khanh egyik vezérkari tisztié adta, aki az AP tudósítója előtt kiielentette: ..Hülyék vol­tak. azt hitték, sikerül»* fog nekik”, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents