Szolnok Megyei Néplap, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

1965; február K. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 4 munkairán^tűfc Az utcák szépítése, tisztítása a mi feladatunk is — Jobb kooperációt a vállalatok között — Fogjunk össze mindannyian Újabb hozzászólások a „Miként lehetne Szolnok tiszta város" eimü írásunkhoz A termelőszövet­kezetekben zárszám­adásra való készülődéssel egyidőben a tervezés is megkezdődött. Most már ez a munka köti le a vezető­ket, gazdákat, s gyakran éjszakába nyúló beszélge­tések, viták előzik meg a tennivalók megtervezését. A termelőszövetkezeti párt- szervezetek is készítik po­litikai intézkedési terveiket, amelyben rögzítik, hogy esztendőn át miként kíván­ják segíteni az 1965. évi gazdálkodási terv valóra- váltását. A kunhegyesi Vörös Ok­tóber Tsz-ben is pártcso- port-értekezleten és egyéb módon vitatták meg, me­lyek azok a sajátos felada­tok, amelyeket feltétlenül tartalmaznia kell a párt- alapszervezet éves tervének. Erdei Miklós, a közös gazdaság párttitkára a be­szélgetés során minden bi­zonnyal nem véletlenül em­lítette elsőként a takar­mánynövények hozamának növelését. Enélkül nem tudnak jelentősen előrelép­ni az állattenyésztés fejlesz­tésében- A hozamokat vi­szont csak úgy emelhetik, ha a jóminőségű munka párosul a termést fokozó tényezők alkalmazásával. Ilyenek többek között a talaj jó tápereje és az öntö­zés. A oártaiapszervezet magára vállalja —, hogy a meggyőző, felvilágosító szó erejével is törekszik az öntözés jelentőségének meg­értetésére. A tavalyi 450 hold helyett az idén a meg­nagyobbodott tsz-ben (a Táncsiccsal egyesülnek) 1100 holdra juttatnak mestersé­ges csapadékot. Főleg ta­karmánytermő területekre; kukoricára, lucernára, le­gelőre és a cukorrépa egy- réseére. E feladat elvégzé­séhez már kevés lenne a Tar Mihály vezette héttagú munkacsapat ereje. S ezért, mintegy 25 fős öntözőbrigá­dot hoznak létre, nyáron pedig a középiskolás diákok segítségére is számítanak. Tavaly ősszel 16,4 mázsa (májusi morzsoltban szá­mítva) kukoricát takarítot­tak be holdanként. De ennél nem állhatnak meg. Az idén 900 holdon termelnek a kö­zös részére kukoricát. Nem felesleges tehát annak bi- zonygatása, mit jelent, ha csak egy-két mázsával is növelni tudják a termésát­lagot. A kommunisták nem sajnálják az erre fordított erejüket. Mintahogy azt is ajánlják, az 1964. évi jó ta­pasztalat alapján, hogy a kukoricaföld nagyrészén vegyszerrel irtsák a gyo­mot Az állattenyésztés* ben az idén is a leg­fontosabb célkitűzés a mi­nőségi javítás. Tehénállo­mányuk tbc-mentesítése ta­valy megtörtént Most anyakocáikat cserélik ki nagyfehér fajtára. A jól bevált anyagi ösztönzéssel teszik érdekeltté az állat- gondozókat a hozamok nö­velésében, a gondos takar­mányozásban. A pártszervezet készülő terve azt is tartalmazza, ho­gyan munkálkodnak a ver­seny szélesítéséért, miként segítik, bátorítják a mű­helybelieket, hogy necsak tervezgessék, hanem meg is alakítsák a szocialista brigádot. Nem feledkeznek meg a kommunisták arról sem, hogy a szakmai tudás gyarapítását propagálják. A szakvezetőkkel egyetértés­ben azt tervezik, hogy egész éven át működő szakkörö­ket — gépesítési, állatte­nyésztési és növénytermesz­tési szakon — szerveznek. A tsz-akadémián ökrös Pál főállattenyésztő segítsé­gével jelenleg huszonhatan a sertéstenyésztés tudniva­lóit sajátítják el. A szakköri foglalkozásokon az általá­nos ismeretek gyarapítása mellett saját gazdaságuk dolgairól is beszélgethet­nek. Nem említhettük mindazt, amit tervükben rögzítenek a Vörös Október Valamikor a vidéki patika igen icevezetes hely volt a községben s a „gyógyszerész úr” véleményét mindenben kikérték az ember meg ál- latkúrálástól egészen a nagypolitikáig. Ma már az élet szélesebb, gazdagabb lett mindenütt s a külön­böző közintézmények meg­találhatók. A gyógyszertár is nagyobb lett, hiszen a lakosság legnagyobb része betegbiztosításban részesül. Meg a kuruzslás napja is lehanyatlott, az emberek csak a hivatalos gyógysze­rekben bíznak. Egy nagyobb közság gyógyszertárának ve­zetője ma nem ér rá sokat csevegni... De vajon azt jelenti-e ez, hogy nem vehet részt a közéletben? Egyáltalán nem tudná segíteni például a kultúrát, a népművelést? Nem állítjuk, hogy ez könnyű, de Vezekényi La­jos például tagja a jász- alsószentgyörgyi irodalmi színpadnak, amellett TIT- előadásokat is szokott tar­tani. Hogyan képes erre? — kérdezzük. — Én nem is tudom. A munkám nagyon lefoglal és sok figyelmet kíván. Há- romezerhatszáz névnek és árnak a fejben kell len­nie és mindennek tudni kell a maximális dózisát. — És mégis... súgót soha sem bírok és verset se ol­vasok soha könyvből. — Hogy kezdődött? — Véletlenül csöppentem bele. Szükség volt egy sze­A korábbi években érvé­nyesülő mennyiségi szemlé­let egyik negatív következ­ménye volt, hogy ipari ter­melésünk bizonyos mérték­ben elszakadt a kereslettel. Az ötvenes években szá­mos példa volt arra, hogy az amúgy is szűkösen lévő (nem egy esetben import-) anyagból sok szellemi és fizikai munkaráfordítással, olyaor magas prémiummal díjazva olyan termékeket is előállítottunk, amelyekre r népgazdaságnak akkor olyan mennyiségben nem volt szüksége. A termelés­nek ez a része nem a nép­gazdaság jobb ellátását, a fogyasztó* igények hiányta­lan kielégítését, az életszín­vonal emelését segítette, hanem növelte az eladha­tatlan vagy nehezen elad­ható raktárkészletet. & minthogy az anyag és mun­kaerő tekintélyes hányadát nem azokra a termékekre fordították, amelyek iránt kereslet volt. hanem azok­ra, amelyekből gyorsan, nagyobb termelési értéke­ket produkálhattak, a fö­lösleges terme’éssel együtt növekedett a hiánycikkek száma is. Az ellentmondás felisme­Tsz párttagjai. Márcsak azért sem, mert az azt szen­tesítő taggyűlésig még mó­dosulhat, újabb feladatok­kal, javaslatokkal bővülhet a terv. Annyi azonban biz­tos, hogy a gondosan készí­tett intézkedési terv jó iránytűje lesz az egész év­ben végzendő politikai munkának­N. K. replőre. Hirtelen azt mond­tam beugróm én. Rögtön kezembe nyomtak egy ver­set... — Milyen szerepekben lép fel? — Csehov Háztűznézőjé- ben a földbirtokost játszot­tam, Tabi Különleges vi­lágnapjában a professzort. Versenyeken e'",ivi vers­mondással szerepeltem. — Most a kulturális szemlére készülünk, ott két verssel lépek fel. A versmondás az én igaz területem. A balladákat szeretem legjob­ban. Legkedvesebb költőm Arany János. Csodálom a kiforrottságát, csiszoltságát. — Bizonyára már régeb­ben is... — Igen. Diákkoromban nagyon szerettem a verse­ket. Baranyából jöttem ide — ott színdarabokat ren­deztem. — És... persze nagy az elfoglaltsága... de nem gon­dolt arra, hogy rendezőként is... — Jelentkeztem a rende­zői tanfolyamra, de Hatvan­ba tették. Arra nincs időm, hogy oda eljárjak. Ha Szol­nokon lenne, szívesen... — Szórni, megvan a lel­kesedés... — A, lelkesedés... Nem vagyok már fiatal. Azon gondolkozom, hogy abbaha­gyom. Fájó érzés látni, hogy a fiatalság csak a száját já... szóval, inkább csak rését követő erőfeszítések a termelés öncélú mennyiségi növelését mellőzve, a konk­rét társadalmi szükségletek kielégítését célozzák. Ter­mészetesen a szükségletre való termelést nem helyes és nem is szabad szembe­állítani a termelés növeke­désével. A szocialista ál­lamban a szükségletre való termelés nem kizárja, ha­nem feltételezi a termelés növekedését. Hiszen a szük­ségletek egyre nőnek, s így növekedni kell a termék­mennyiségnek Is. De világosan kell lát­nunk: a termelés növeke­dési üteme nem cél, hanem eszköz, amely alá van ren­delve a legfőbb gazdasági feladatnak, a társadalom szükségletei maximális ki­elégítésének. Minthogy azonban a Ko­rábbi években az új termé­kek kifejlesztése és a régi gyártmányok korszerűsítése nem tartott lépést a terme­lői és _ fogyasztói igényei' változásával, korszerűsödé­sével a jelenleginél gyor­sabb ütemű általános menv- nyiségi fejlődés együtt jár­na azz-l. hogy a termelés eltávolodna a szűkként etek­től, Enpen ezért a termé­kek a jelenlegi termelési Szilágyi Dezső terv-sta­tisztikussal a Mártírok út­ján egy autóbusz-megálló­nál várakoztunk. Eldobott jegyeken, tökmaghéjon to­oeszélnek arról, mit kellene tenni, de nem akarnak résztvenni semmiben. — Hogyan készül fel a szereplésekre? — Idő kell hozzá. Úgy értem, hogy jókor el kell kezdeni foglalkozni azzal, ami majd a színpadra ke­rül. Le kell ülepednie... Mint ahogy például csinál az ember egy emulziót... sokszor hosszú ideig tart, míg kitisztul... Elnéz az egyik felső polc­ra, ahol színes folyadékok állnak karcsú, magas üve­gekben. Most vesszük észre magunkat, hogy tulajdon­képpen a patikában va­gyunk, annak is legbelső, titkos vegykonyhájában. Egyik munkatársa írást tesz az asztalra, azt figyelmesen megnézi aláírja. Odamegy egy másik asztalhoz és egy pillantással felméri., jól osz­togattak-e szét görbe cellu­loidlapokon bizonyos fehér porokat. Már ismét gyógyszerész. Elbúcsúzunk, nem akarjuk zavarni a munkát. De ahogy visszanézünk s látjuk a fi i- tál munkatársak mosolyát, úgy érezzük, egy kicsit büszkék rá s mindarra, amit félfüllel hallottak a beszélgetésekből. Igen, oa- lahogy több, más, szimpati- kusabb az az ember, aki szigorú tudományos szak­mája mellett a művészet­tel is foglalkozik. L. L. struktúra korszerűbbé téte­le, a műszaki-technikai ha­ladás meggyorsítása, a fej­lődési ütem további növe­lésének legfőbb feltétele Ez természetszerűen azt is jelenti, hogy azokban az iparágakban és vállalatok­nál, amelyeknek a termé­kei iránt jelenleg is nagy­fokú a hazai vagy külföldi kereslet, az igényeknek megfeleld méretű fejlődés kívánatos. Miért kell hangsúlyozni az 1965. évi népgazdasági terv végrehajtása közben is, hogy elsőrendű feladat a „minőségi” mulatók teljesí­tése? Az egyik ok, ami miatt még mindig a terme­lés mennyiségi feladatainak a túlteljesítése a „szimpa­tikus”: a szocializmus éoí tésének első időszakában ej volt az elsődleges feladat,' gazdasági vezetők ezt r „leckét tanulták meg”. To­vábbá az anvagi és erköl­csi ösztönzők közül is első­sorban azok voltak a leg­eredményesebbek. a melyei, a termelés mennyiségi feé adataira ösztönöztek. J95'< óta mér számos, a minősé­gi mutatók, a gazdaságo­sabb t°rmelés teljesítésére serkentő intézkedés szüle tett, (A nver • ■ »-«r<viés az árkiegészítő és lefölözi pogva beszélgetünk. Szó- bakerült az említett cikk, s annak módja, hogyan tűnhetnének el a papírok, többek között a busz-meg­álló környékéről. — Olvastam a február 7-én megjelent cikket. — Szerintem e kérdés napi­rendre tűzése már éppen aktuális volt. Sót. Koráb­ban kellett volna. Itt van ez az autóbusz-megálló. — Állandóan piszkos, szeme­tes. Ha az emberek nem dobálnák el buszjegyeiket, s ha a köztiszíasági válla­lat több szemétgyűjtő lá­dát helyezne el, mint pél­dául Debrecenben, egyet­len papírdarabka sem fe- hérlene a földön. — Itt lakom a szemben­iévé házban. A szemetes vödröt reggelenként ki­tesszük. aztán vagy jön a kocsi, vagy nem. Arról nem is beszélve, előfordult már. hogy ellonták az edé­nyeket. Kinek kellenek azok. nem tudom Az út­építésről is szeretnék szól­ni. Elkészül egy szakasz, maid újra meg újra fel­bontják. Én terv-statiszti- kus vagyok, mégsem értem ezt. Szerintem a vállalatok közti jobb kooperációval elkerülhető lenne ez a sok plusz költséget jelentő munka. Szombati László például levélben írta meg javasla­tait. „A Néplap február 7-i számában olvastam a »Mi­ként lehetne Szolnok tisza város?« című cikket. Bi­zony nehéz eldönteni ezt az égető problémát egy-két mondattal. Nekem az a vé­leményem, hogy egy-egy városrész tisztasága az ott lakó emberektől is függ. Az utcák tisztántartása nem­csak a köztisztasági válla­lat feladata, hanem a mi egyéni feladatunk is. Hogy miért? Egyszerű a felelet. Ha forgalmiadórendszer beve­zetése stb.) Mindezek az in­tézkedések és az elért ered­mények ellenére, a mennyi­ségi szemlélet még mindig erősen tartja magát. A mennyiségi szemlélet másik oka: A minőségi mu­tatószámok egy része, ilyen a termelékenység és az ön­költség, jelenleg még meg­lehetősen szorosan kapcso­lódik a terv mennyiségi elő­írásaihoz. A termelékeny ségi mutató ugyanis olyan törtnek a hányadosa, ame­lyiknek a számlálójában a termelési érték, nevezőjé­ben pedig a munkáslétszám van. E tört értéke növelhe­tő ügy, ha csökkentik a ne­vezőt, a munkáslétszámot vagy a termelésre fordított munkát, de növelhető ügy is, hogy ha növelik a szám­lálót, tehát a termelési ér­téket. A termriékenysée alakulását jelző mutató­szám teljesítése, tehát még önmagában nem szüntette meg a mennyiségre való törekvést. h’®zen adott lét­szám mellett, a termelé­kenység legkönnyebben úgy növelhető, be növelik a tér. melési értéket. Hasonló a helyzet az ön­költségi mutatóval is. Nyil­vánvaló ugyanis, hogy a vállalatnál igen sok úgyne­vezett állandó Jrnltség. a termeléstől függetlenül i® jelentkezik, és ezek a költ­ségek akkor oszlanak meg legkedvezőbben, viszonvlas akkor a legalacsonyabbak, ha minői nngvol->V> tar-nalős: értékre vetítik őket. Esze­mi nem csinálunk szemét­dombot a házunk előtt, ak­kor kevés esély van arra. hogy más hordja oda a hulladékot. De nem ezt tesszük. Kihordjuk a ha­mut, a szennyvizet kiönt­jük a ház elé, szétszórjuk a papírokat. De vajon miért? Azért mert sokan ezt csinálják? Ha körsétát csinálunk a városban, furcsa tapaszta­latokat szerzünk. Az utcáit össze-vissza vannak tur­kálva. Csatornaépítés, víz­vezeték. gázcső lefektetés... Ez csalt rendjén volna, de ami utána marad, az szin­te lapátért kiált. És itt bizony intézkedésre lenne szükség, társadalmi mun­kára, a lakosság összefo­gására. Aztán az is jó len­ne, ha a házak előtti gyep­szőnyeget virágoságyakkal ékesítenénk, mint másutt; Nézzünk hát szét saját portánkon és próbáljuk szívügyünknek tekinteni a város tisztásé gát,’* * Gellmann József, a Ver­seghy úti lakók nevében mondotta el a következő két: „Nagyon helyes volt a kezdeményezés. Nekünk is megvan a magunk gondjía. A területünk végén van egy szeméttároló. Az Aulich, a Búcsú és a Tisza utcából odahordják a szemetet. De nem a tárolóba öntik, ha­nem mellé. Hogy miért jobb az, ha gyermekeink az állatokkal együtt a sze­métdombon turkálnak, azt nem tudom? Ezen nem se­gít az erőszak, csak az ér­telem. Bár volna egy ja­vaslatom is: adjanak ne­künk is kukát. A szemét­szállító autó vagy más jár­mű a főkapun bejöhetne, s körbe összeszedhetné a szemetet A tárolót, azaz a szemétdombot pedig szün­tessék meg.” rint tehát az önköltséget jelző mutatószám kedvező alakulása is bizonyos mér­tékben a termelés mennyi­ségének függvénye. Éppen ezért még távolról sem számoltuk fel a meny- nyiségl szemléletet azáltal, ha most a korábbinál na­gyobb figyelmet fordítunk a termelékenységi, önkölt­ségcsökkentési mutatószá­mok teljesítésére. Hogy • szükségletre való termelés, a gazdasági hatékonyság szemlélete kerüljön a vál­lalati munka előterébe, szükséges e — különben fontos — mutatószámok vizsgálatával egyidőben szem előtt tartani azt is: a termékek valóban a szük- i égletnek megfelelően ké­szültek-e és azokat megfe­lelő eredménnyel lehet-e ér­tékesíteni. Ezért a szállítás! szerződések pontos betartá­sa. a külkereskedelmi gaz­daságosság állandó és fo­lyamatos elemzése, a meny- nyiségi szemlélet visszaszo­rításának egyik leghatéko­nyabb eszköze. A legkedvezőbb közgaz dasngi módszerek kutató£9 és érvényesítése, a gazdasár gi kapcsolatok finomítása ét kiterjedtebb alkalmazása. * termelés és a társadalom valóságos szükségleteinek szinkronbatartása — ezek ma a gazdasági irányítás minőségi mutatói. A ko­rábbi követelményekhes mérten kétségtelenül nehe. zehbek, de a népgazdasáa számára egyértelműen hasz­nosabbak. Garant Jósunf Egy szimpatikus patikus Minőségi mutatók és mennyiségi szemlélet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents