Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1965. Január VT. Minisztertanács Csőmbe elnökletével A Pravda szombati szá­mában Majevszikij, a lap szemleírója megállapítja, hogy a belga—amerikai fegyveres kongói beavatko­zás ismét megmutatta az egész világnak: a Kongó­ban folyó harc az egész Afrika szabadságáért és függetlenségéért folyó küz­delem elválaszthatatlan ré­szévé vált. Ezek az esemé­nyek újból rá kén vczerí tet­ték az afrikaiakat, hogy elgondolkodjanak e világ­rész sorsa fölött, meglássák teljes mé!vevőében az Afri­kát fenyegető veszélyt. — Az utóbbi hetek ese­ményei nemcsak azt iga­zolták — folytatja a szem­leíró — hogy Csőmbe rend­szere mindinkább elszige­telődik az afrikai államok körében, hanem azt is, hogy a kongói agresszió Kö­vetkeztében az Egyesült Államok és a többi impe­rialista hatalom éles kon­fliktusba került az afrikai országok túlnyomó többsé­gével. A szemleíró ezután meg­állapítja, hogy a gyarmato­sítók nem kívánják a kon­gói probléma afrikai meg­oldását, nem akarják, hogy Kongóban létrejöjjön a megbékélés a Biztonsági Tanács és az afrikai egy­ségszervezet határozata! alapján. ök a kongói probléma imperialista „megoldásá­nak” módját keresik, még mindig abban reményked­nek, hogy elfojthatják a nemzeti-hazafias mozgalmat és visszafelé fordíthatják a történelem kerekét nem­csak Kongóban, hanem más afrikai országokban is. A kongói miniszterlanács Csőmbe elnökletével pén­teken majdnem egész nap ülésezett, de estig még nem dőlt el, vajon a miniszterel­nök elutazik e Brüsszelbe, hogy Spaak külügyminisz­terrel -találkozzék. Egyes Leopold ville-i megfigyelők úgy vélik, hogy Csőmbe végül mégis csak elmegy Brüsszelbe, de megvárja, amíg a kedélyek lecsilla­podnak. Tüntetés Buenos Airesben Buenos Airesben pénte­ken tüntetésekre került sor, amelynek során a rendőrség könnyfakasztó gázzal, rendőrkutyákkal gumibotokkal támadt a vá­ros több helyén tüntető csoportokra. Az összetűzé­sek során többen megsebe­sültek. A rendőrség 18 tün­tetőt letartóztatott. A tüntetésekre az adott okot, hogy a Buenos Aires-i rendőrség az - utolsó pilla­natban betiltotta az Argen­tin Kommunista Párt pén­tekre kitűzött gyűlését, — amelyet a város legnagyobb sportcsarnokában akartak megrendezni. Az illegalitás hosszú évei után a péntek? nagygyűlés lett volna az első, hatóságilag is enge­délyezett tömegm gmozdu- lása a pártnak. Az Argen­tin KP működését 1959-ben tiltotta be Frondizi akko­ri elnök. Az argentin kong­resszus a múlt év végén vissza vonta az összes el­nyomó törvényeket és az Argentin KP ismét legális párttá lett. A Buenos Aires-i rend­őrség pénteki önkényes el­járása miatt az Argentin KP határozottan tiltako­zott Arturo Illia köztársa­sági elnöknél, követelve, hogy vessenek véget a he­lyi hatóságok önkényének, amely akadályozza a párt tevékenységét. Magyar küldöttség utazott az ENSZ-közgyűlés ülésszakára Mód Péternek, a külügy- miniszteme,: első helyette­sének vezetésével szomba­ton magyar küldöttség uta­zott az ENSZ-közgyűlésé- nek január 18-a.i folytatódó 19. ülésszakára. A delegáció búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülő­téren megjelent Szarka Ká­roly külügyminiszterhelyet­tes és a Külügyminiszté­rium több vezető munka­társa. Egy hét ű világpolitikában Magyar vonatkozásban különös figyelmet érdemel külügyminiszterünk Péter János hivatalos párizsi láto­gatása. Első ízben fordult elő, hogy magyar külügy­miniszter a francia kor­mány meghívására Párizsba látogatott. A látogatásról készített mérleg minden­képpen pozitív és a tárgya­W&shhtgfoit továbbra hs hallgat a laoszi ierüi&t ellen végrehajtott bonthat ám adások ügyében Washington (MTI). Az amerikai sajtó cikkei­ből nyugtalanság csendül ki amiatt, hogy Washington továbbra is teljes titoktar­tással övezi a laoszi terü­leten fekvő célpontok ellen végrehajtott amerikai légi­támadások részleteit és kö­rülményeit. Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője szer­dán sem volt hajlandó nyi­latkozni az ügyről. Ameri­kai hivatalos személyiségek másrészről igyekeznek meg­győzni a közvéleményt ar­ról, hogy az Egyesült Álla­mok nem tervezi a dél-viet­nami háború kiterjesztését. A szóvivő a Reuter je­lentése szerint nem vála­szolt arra a kérdésre, „va­jon az Egyesült Államok kötelezőnek érzi-e mé* ma­gára nézve az 1962-es Laoszról szóló genfi egyez­mények betartását, amelyek megtiltanak bármiféle kül­földi katonai beavatkozást. A -külügyminiszter; aki- éppen a szenátus külügyi bizottságának zárt ajtó mö­gött megtartott üléséről tá­vozott, cáfolta azt a hírt, amely szerint a napokban a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen is végre­hajtottak támadást. Spark­man szenátor a bizottság ülése után kijelentette: — „Egyértelműen állíthatjuk, hogy nem terjesztjük ki a háborút. A kiterjesztésre vonatkozó egyes hírek pon­tatlanok voltak”. A dél-vietnami hazafias arcvonal hírügynöksége je­lentést tett közzé a felsza­badítás! hadsereg 1961-ben Dél-Vietnam középső részé­ben végrehajtott hadműve­leteiről. Eszerint a dél-vietnami hazafiak tavaly több mint 30 000 ellenséges katonát megsemmisítettek és 4500 fegyvert zsákmányoltak. — Elpusztítottak 1800 úgyne­vezett stratégiai faint. fel­szabadítottak 120 helységet és többsz.áz települést. A felszabadított területek la­kossága 1.2 millió fő. E területek népe megerő­sített falvakat épített, ame­lyekben eredményesen ve­heti fel a harcot az ellen­ség támadásaival szemben. Iskolákat, tájékoztató köz­pontokat, és egészségügyi állomásokat létesítettek. A hírügynökség jelentése szerint a katonai cselekmé­nyek során az ellenségnek körülbelül 35 000 katonája állt át a felszabadító had­sereg oldalára. A „Fecske akció” írta t Carlheinx v. Bruch, a* Emberi Jogok Védelmére Alakult Bizottság elnökségi tagja Düsseldorf nagyváros az Alsó-Rajnavidéken. Hitler 1932-ben itt kötött szövet­séget a monopol tőkével. A Kapp-puccs és a szepera- tista törekvések idején itt harcoltak a munkások a reakció ellen, s itt született Heinrick Heine. Követik-e vajon az ő figyelmeztető versét: „Ha éjszaka Német­országra gondolok, elkerül az álom”? Betört-e a meg­újulás szelleme a rene­szánsz városházára? E Heine vers szellemé­ben működött itt a múlt­ban Karl Schabrod, Perle- burg díszpolgára. Ezért zár­ták őt börtönbe 12 évig a fasiszták. Schabrod újra szabad lett és Németország demokra­tikus újjászületéséért dol­gozott. A Mühlen-strasse-i tortományi bíróság ezért 1964 október else jén a maga módján fizetett a rajnai hazafinak. Az ítélet a mo­nopolista körök hajtóvadá­szatának eredménye. A kereszténydemokrata Dnfhires belüevminiszter. a CDU ügyvezető elnöke — „Fecske akció”-nak nevezte el boszorkánvüldözéseinek egvikét. A különböző ki­adók elleni házkutatások­kal elérkezett Klein rend­őrfőkapitány órája. Weh- ner volt SS főrohamcsaoat- \'ezptő nar-mpsnoklása alatt 1*ldúUák a szerkesztőséget, majd Klein betiltotta Kari Schabrod „A szabad gon­dolat” című kis folyóiratát és bezáratta a kiadót. A közigazgatási bíróság előtt a rendőrfőkapitány fondor­latos jogászi okoskodást fejtett ki. — Nincs szó, az újság, csupán az üzem be­tiltásáról, — mondotta Klein — hiszen a sajtósza­badságot meg kell védeni! A közigazgatási bíróság a betiltást törvénytelennek minősítette. Klein a vég­zést megfellebbezte, s ki­jelentette, hogy a betiltás a jogerős ítéletig érvény­ben marad. Hogy a felső- bíróság végső döntésére mi­kor kerül sor, azt senki nem tudhatja, hiszen az elsőfokú döntéshez kereken 43 hó­nap kellett. A boszorkányüldözés nem­csak Schabrodnak, az újság­írónak szólt, hanem Schab­rodnak, a képviselőnek is. 1958-ban független jelölt­ként fellépett a tartományi gyűlési választáson, ezért 9 hőnapot kapott. 1961-ben pedig mint függetlent, a szövetségi. gyűlésbe akarták jelölni és kiadta „A szabad gondolat”-ot. Ezért 24 hó­napra ítélték, hivatása, ál­lampolgári jogai gyakorlá­sától pedig öt évre eltil­tották. A tartományi bíróság 300 JdMns indokolása megálla­pította: Schabrod beszédei és cikkei tartalma alapján ugyan nem volna büntet­hető, de éppen ezért „ve­szélyes az államra” mert Schabrod kommunista, — 1946—54-ig a párt tartomá­nyi gyűlési frakciójának el­nöke és éveken keresztül kommunista tanácstag volt Düsseldorfban. Mindenütt marxistának ismerik, tehát — „álcázta” mágat. Ezt a logikátlanságot a szövetségi bíróságnak el kellett marasztalnia. A har­madik büntető tanács ér­vénytelenítette az ítéletet és hangoztatta, kellőképpen kell értékelni Schabrod ér­demeit az antifasiszta harc­ban és az 1945 utáni újjá­építésben. A düsseldorfi ál- lamügyész ezt a megállapí­tást a maga módján értel­mezte. mondván „az 1959. évi értékelés beigazolódott, a büntetést tehát végre kell hajtani. — „Hozzáfűzte”: a vádlottakkal egyénien kell foglalkozni. A felebbviteli tárgyaláson Leuchter államügyész óvta a bíróságot, nehogy „túlér­tékelje” Schabrod érdemeit. Boehm bíró és társai októ­ber 1-én meghozták az új ítéletet: 24 hónap helyett ..csak” 20 havi fogház, az állampolgári jogok gyakor­lásától három évre. hiva­tása gyakorlásától pedig öt £vrp V .^rh^h­rod-ot. Ez utóbbi azt cé­lozta, hogy a közigazgatá­si bíróság ítéletét hatásta­lanítsa. Mert mit használ ha engedélyezik „A szabad gondolat” előállítását és terjesztését, de azt nem szabad megírni! A vádlottakkal egyénien kell fogla’kozi. — „Ezen egyéni foglalkozás” alapján mentette fel ugyanez a bíróság Puls és Fischer ná­ci tiszteket, akikre 15 gyil­kosság bizonyult, amelye­ket sszovjet nők és gyer­mekek ellen követtek el. Ugyanezen „egyéni foglal­kozás” alapján helyezték idő előtt szabadlábra Obere és Knőében, hírhedt SS-riszteket, „Párizs hóhé­rait”. Lüktető nagyváros az Alsó-Rainarddóken; ilyen­nek tűnik Düsseldorf az utazó számára látogatás alkalmával. E közben nem veszi észre, hoev a Panfr- és Colh'lózmilvek Rt. fel- iigvelő-bTZOttsácrhan ott Ül Rütefbmh. eevkor? RR fő- rohamesanatvezető. Himm­ler keKolVmrátla, aki mint az TG Farben Igazgatóig emt>orm'?Uólz Laláiéért fe­lelős. A fitté látogató nem vesz? észre, bogv a rendőr­ség és a gazdaság? élet ve. zető no®zt?n?r> pgvlrrirl RR tábornok, hollandiai és fran­ci a nl*S7.áFrl fömonmészárlá sok szervezői és vezetői terpeszkednek. Nem veszi észre, hogv uralkodnak el az Igazságügyben a mono­póliumok. Egy futólagos látogatás alkalmával mind­ez nem látható. Ebhez a csillogó oszlopok mögé kell nézni, amelyeken ugyan ott olvasható Heine verse amelyet azonban nem vesz­nek figyelembe? lásokon konkrét eredmé­nyek is születtek. Első he­lyen kell említeni, hogy Couve De Murville francia külügyminiszter elfogadta magyar kollégája meghívá­sát. Ez egyben azt is je­lenti, hogy folytatódik a két állam kormányának személyes kapcsolata. A tárgyalásokon elvi egyez­mény S7.ületett a két ország kapcsolatainak kiszélesíté­sére. Ennek alapján rövi­desen megkezdődhet egy hosszúlejáratú kereskedel­mi szerződés, egy szélesebb kulturális egyezmény, egy miísza*''i-tudományos együtt­működés és a konzuli kap­csolatok megteremtéséről szóló egyezmény előkészí­tése. Washington Szato japán miniszterel­nök washingtoni tárgyalá­sai során a legmeglepőbb az volt, hogy nem kerüli sor a okinawai és bonini sziget-támaszpontok Japán­nak történő visszaadására. Mint Szato sajtóértekezleté­ből kiderült, az amerikai félnek nem sikerült Japán szövetségesét teljesen politikájának oldalára állí­tani. Szato ugyanis határo­zottan síkraszállt Japán és a Kínai Népköztársaság gazdasági és kulturális kö­zeledésének szükségessége mellett. — Washingtonnak ugyancsak nem sikerült maga mellé állítania a ja­pán miniszterelnököt Dél- Vietnam kérdésében sem. Szató határozottan vissza­utasította az amerikaiknak azt a felszólítását, hogy Japán kapcsolódjék be va­lamilyen módon a dél­vietnami szennyes háború­ba. Mindez természetesen, alapvetően nem változtat az VSA és Japán viszonyán, amely lényegében ezután is a régi vágányon halad. A felék közötti „eszme­csere” ä pozíciók megtartá­sa. illetve korrigálása je­gyében ment végbe. Erre a hétre nyúlik át két jelentős diplomáciai küldetés, illetőleg tárgyalás is. Ankara Elsősorban a Podgornij vezette szovjet küldöttség törökországi látogatásának mérlegét kell még említeni. Megállapítható: a héten vé­get ért látogatás forduló­pontot jelent a szovjet— török viszonyban. A 32 esz­tendő után először Török­országban járt szovjet kül­döttség tárgyalásai a várt­nál is nagyobb sikert értek el és kaput nyitottak a két ország kapcsolatai bővíté­sének. Jelentős az is, hogy még ez évben török parla­menti küldöttség utazik Moszkvába és előkészíti Gürsel elnök valamint Inö- nü miniszterelnök látogatá­sát. A szoviet—török tár­gyalások egyben újabb vi­lágos bi7onyítékái a Szov­jetunió békés egymás mel­lett élésről szóló politikája megvalósíthatóságának és helyességének. Érthetően NATO- körökben nyugtalan érdeklődéssel figyelték a szovjet delegáció törökor­szági útját, és a nyugtalan­ságot követte a török kor­mánynak az a hivatalos be­jelentése is, hogy országa nem vállalt részvételt a MLF-ben, a NATO hirhedt közös atom-haderejében. A három legveszélyesebb feszültségi gócponton szin­tén jelentős események tör­téntek. Stanleyville Kongóban a hazafiak tá­madást intéztek Stanleyvil­le ellen. Igaz, ezt sikerült még a Csombe-féle kor­mány- és zsoldos csapatok­nak elhárítaniuk, de ugyan­akkor ki kellett ürítemök északi „végvárukat”, Ma- hagi városát. A másik ér­dekesség, hogy színre lépett AdoiUa, az emigrációban lévő volt miniszterelnök, aki egy nyilatkozatában kompromisszumos progra­mot hirdetett meg. Eszerint hajlandó lenne a felkelők­kel való tárgyalások előfel­tételeit megteremteni, ter­mészetesen Csőmbe nélkül, diplomáciai megfigyelők szerint Adoula jelentkezé­se nem véletlen. Ügylátszik, Csőmbe imperialista párt­fogói csalódtak „erős embe­rükben”, aki nem tudott lényeges eredményeket fel­mutatni a hazafiak elleni harcban, viszont teljesen el­szigetelte magát az afrikai országoktól. Vientiane Dél-Vietnamban folyta­tódnak a tüntetések és megmozdulások. A belpoli­tikai nehézségeken keveset változtatott az a tény, hogy Taylor amerikai nagykövei­nek kompromisszumos meg­egyezéssel sikerült létrehoz­ni egy látszat-egységet a „fiatal tábornokok” és a polgári kormány között. Trang Van Hűen miniszter- elnök rádióbeszédben for­dult a délvietnami lakos­sághoz. Támogatásukat kér­te a partizánok elleni harc­ban és új, általános válasz­tásokra tett ígéretet. Ehhez 'elég annyit 'megjegyezni: vajon hogyan lehet válasz­tásokat tartani egy olyan országban, amelynek terü­letén legnagyobbrészt je­lenleg is harc folyik?! Végül egy harmadik fe­szültségi gócról, az indo­néz—malaysiai kérdésről, Itt nem volt még fegyveres összetűzés — mégis pilla­natnyilag, a béke szem­pontiából, ez látszik a leg­veszélyesebbnek. Az angol goi kormány hatalmas erő­fitogtatást hajt végre Ázsiá­nak ezen a területén. A malaj-vizeken hetvennél több, különböző rendelteté­sű, angol hadihajó cirkál és a Malaysiába szállított an­gol csapatok száma jóval meghaladja már az ötven­ezret. A világ e pontián London robbanásig feszí­tette a helyzetet. Ugyanak­kor meg kell állapítani: In­donézia a fenyegető felvo­nulások ellenére is nyugodt és józan magatartást tanú­sít. Sukamo elnök több íz­ben kijelentette: Indonézia nem támad meg senkit, de ha kell, visszaüt. A leg­újabb fejlemény ebben az ügyben Sukamo nyilatko­zata. Eszerint — bár Indo­nézia nem tagja már az ENSZ-nek — elfogad bár­milyen ENSZ-bizottságot, annak megvizsgálására, hogy Sara vak és Savak la­kossága nem akar Malay­siához tartozni. Meggyilkolták Burundi miniszterelnökét Az amerikai Külügymi­nisztérium péntek este tá­viratot kapott az Egyesült Államok Burundiban mű­ködő nagykövettől, aki je­lentette, hogy pénteken meggyilkolták Pierre Ngen- dandumwe miniszterelnö­köt. Nger-’ ntumwe meg­látogatta a kórházban fe­leségét és újszülött gyer­mekét, s amikor a kórház- bői távozott, akkor követ­ték el ellene a gyilkos merényletet. Az amerikai Külügyminisztérium ponto­sabb értesülések megérke­zéséig nem volt hajlandó kommentárt fűzni az ese­ményhez.

Next

/
Thumbnails
Contents