Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

1863. január lá> SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ISKOLA SZÜLŐK i NEVELŐK ÓROMA A gyógypedagógus hozzászól Jubileumi újító kiállítás Az Építő-, Pa- és Kpitő- anyagipari Dolgozók Szak- szervezete 1965. január 19- én tartja az Építő-, Fa- és Építőanyagipari újítók és feltalálók V. Országos Ipar­ági Konferenciáját. A kon­ferencia előadója dr. Szabó János építésügyi miniszter- helyettes. A konferencia napjával egyidőben, délelőtt 9 óra­kor nyílik meg az V. Or­szágos Iparági Üjító és Fel­találói Kiállítás is. A kiál­lítás nyitvatartási ideje ja­nuár 19—29-ig, mindennap 9—19 óráig, Budapesten, az Építők-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerve­zete Székházában. A legnépszerűbb francia filmszínész A „Le film francais” cí­mű francia szaklap szerint 1964-ben a legnépszerűbb francia filmszínész, aki még olyan ismert sztárokat is háttérbe szorított, mint Bri­gitte Bardot, Jean Gabin és Alain Delon, — Jean- Paul Belmondo volt A legnagyobb francia fcPénztártöltő” film, „A riói ember”, 655 885 látogatót vonzott, elsősorban mert Belmondo játszotta a fő­szerepet. A második legna­gyobb siker is egy Belmon­do film volt, a „Százezer dollár a napon” című. Sok mindent megtudhat az ember egy művelődési ház igazgatói irodájában és az újságíró sok mindent hasznosíthat is munkájá­ban. Feltéve, ha nem elég­szik meg azzal, hogy csu­pán az igazgatói irodában ücsörög. Egy ilyen igazgatói szo­bában, nevezetesebben a kunszentmártoni járási mű­velődési ház igazgatói rezi­denciájában tudtam, meg én is, hogy itt Kunszent- mártonban minden várako­zást felülmúlóan sikerült elbúcsúztatni az óesztendőt, összehasonlíthatatlanul job­ban, mint tavaly. Most már csak az a kérdés, hogy va­jon ez az emberek nagyobb költekező kedvének tudha- tó-e be, vagy az elmúlt egy esztendő alatt a kunszent­mártoniak talán jobban megkedvelték művelődési házukat? Esetleg mindkettő oka lehetett a kivilágos- kivirradatig tartó vidám szilveszternek. Amit pedig munkámban is hasznosíthattam, az ak­kor vetődött fel, amikor Ibolya László igazgatóval azokról az emberekről kezdtünk beszélgetni, akik közhellyel, élve; a kunszent­mártoni kultúra istápolói. Irodalmi színpadára leg­büszkébb most a művelő­dési ház, ezért elöljáróban e színpad tagja kerültek sorra. Túlnyomó részt diá­kok. de vannak közöttük pedagógusok, sőt még egy jogásza is van. Nem mint­ha valamiféle peres ügyük támadt volna, hanem Ibo­lya László szerint az iro­dalmi színpad egyik leglel­kesebb tagja éppen a szó- banforgó jogász. A hallot­tak mindenesetre elegen­dőnek bizonyultak, hogy felkeltsék kíváncsiságomat, így — mintegy előzményül szolgáltak Lucza Szabolcs- csal, a járási tanács mező- gazdasági osztályának fiatal jogászával való találkozá­toanJi/ig A tengerszéles víztócsák, latyakos kátyúk ilyenkor szinte megközelíthetetlenné teszik a Délibáb úti isko­lát. Itt nem vitatéma a vál­tócipő. Kültelki iskola. Körzete peremterület, a X. kerület vagy másképpen a Kisgyep és Keleten egészen a ma­lomszögi gátig terjed, ami innen körülbelül négy kilo­méter. Az a cím, hogy kül­telki iskola, nem jelent va­lamiféle hátrányos rangso­rolást, sőt egyfajta rangot ad. Ha nem hatna furcsán, azt mondanám, hogy misz- sziót tölt be ez az iskola. Nagyobb a pedagógusok felelőssége is. Szurmay Sándor igazga­tó ezt úgy fogalmazta meg. hogy aki egy kicsit is pe­dagógusnak érzi magát, an­nak itt még többet kell vál­lalnia. Az iskola folyosóin vára­kozó délelőtti csend ült, csak az ajtók mögül szűrő­dött ki egy kis halk durú- zsolás — talán most éppen a vakáció élményeit eleve­nítik fel odabenn. E januá­ri „szeptember” hangulata egy Móra novellát juttatott eszembe. — A gyerekkel is beszél­ni akar? — fordult hozzám Szurmay Sándor. — Igen, de inkább talán a szünetben, olyankor fel- szabadultabbak. — így az­tán míg a csengő újra meg­Ismeretségünk kissé szo­katlan, mondhatnám pate- tikus módon kezdődött. — Nekem ez (a kultúrát, a versmondást értve alatta) élet-halál kérdése — jelen­tette ki, majd látva elcso- dálkozásomat, amolyan is­tenes jogászi logikával hoz­zá is kezdett előbbi meg­nyilatkozása magyarázatá­hoz. — Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy az unalom ől, mindjárt érthetővé válik, miért volt számomra élet­halál kérdése, hogy estén­ként bementem a művelő­dési házba, hogy hasznosan eltölthettem azt a szabad­időmet, amivel amúgy nem tudtam volna semmit kez­deni. Lucza Szabolcs alig hat hónapja él csak Kun- szentmártnnban. A szegedi egyetemről került a köz­ségbe. Szegeden az egyete­misták között pezsgő, lük­tető irodalmi élet folyik, nehéz lett volna itt is meg­szokni anélkül. Mindszent- röl jár be dolgozni, reggel érkezik, de csak késő este indul vissza a vonata. Ezt az időt, a munkaidő letelté­től a vonatindulásig, vajon mi tölthetné be hasznosab­ban, mint a szíve szerint is olyan kedves irodalom, — versmondás. — Mostanában bevallom, egy kicsit hűtlen voltam a próbákhoz, de most egy nagyon nagy fellépésre ké­szülök. tudniillik a jövő héten államvizsgázom. Mert ne gondolja, hogy én csak az irodalmat szeretem, el­sősorban mégis csak jogász vaavok. Persze azért meg­próbálok majd ellopni ma­gamtól egy kis időt, hogy legalább azt megnézzem, a többiek hogy készülnek — mentette magát tréfásan, aztán, mint olyan ember, aki nem szereti, ha sokáig róla beszélnek, — gyorsan másra terelte a szót. „Elet-halál kérdése”. Ugye, most már nem is rsenn olyan üres pátosszal ez a kifejezés? — De jó rolnn ha a kultúráról minél töb­ben így vélekednének! R. G. szólalt, az igazgatói irodá­ban folytattuk megkezdett beszélgetésünket. Az iskolának 730 tanuló­ja van és ebből 199 túlko­ros. Harminckilencen há­rom vagy ennél is több év­vel. Nem kis harcukba ke­rült, míg meggyőzték a szülőket, hogy engedjék ta­nulni gyerekeiket, küzde­niük kellett az emberi bu­tasággal és nem egyszer a rosszindulattal is. — Van olyan tanulónk — magyarázta az igazgató —, aki nem egyszer a szülői tilalom ellenére hiányos öl­tözékben szökött el hazul­ról, hogy iskolába jöhessen. Az előbbi példa is azt bi- zonvítja, hogy ezen a kör­nyéken nagyon sok gyerek­nek igazi otthona az isko­la. De vajon be tudia-e töl­teni ezt a szerepet? Az igazgató aszta’án fris­sen érkezett oklevelek fe­küdtek. A vakációban elért sportsikerekről tanúskod­nak. Vidám sportoló, játszó gyerekektől volt hangos a téli szünidőben az iskola, és bár ezen a télen szán­kózni, korcsolyázni nem na­gyon lehetett, a rajfoglalkozások is mindannyiszor benépe­sültek. Tehát vidámságban, játékban itt sem volt hiány. És vajon az iskola napközi otthona Igazi otthona-e min­den rászoruló, enyhén szól­va hátrányos családi és anvagi körülmények között élő gyereknek is? — Nagyon büszkék va­gyunk a napközi ottho­nunkra. Azt hiszem, ilyen jól felszerelt, korszerű nap­közivel rém sok iskola di­csekedhet — mondta őszin­te örömmel Szurmay igaz­gató. — Jöjjön, érdemes meg­nézni közelebbről is — in­vitált A nyolcadik osztályosok termébe léptünk be. Ebben az ízlésesen berendezett te- remben még egy kis könyv­tár is van. A nyolcadikosok között hamar a pályavá­lasztásra terelődik a szó. — Nos Pista, mondd el, hogv te ml akarsz lenni — fordult Szurmay Sándor egy hórihorgas nagyka­December az irodalmi di­jak hónapja Franciaország­ban. 1964-ben az előkelő Femina-díjat Jean Blanzat „A hamisító” című könyve nyerte el, amely a Galli- mard kiadónál jelent meg. Ez az esemény jubileuma volt a cégnek, minthogy öt­ven évvel ezelőtt adta ki Rablndranat Tagore Nobel- díjjal jutalmazott verseit. Az azóta eltelt félévszázad a város peremén maszhoz, akin látszott, hogy jóval idősebb társainál. — Műszerész... szeret­nék... nyögte ki végül kis­sé zavartan a fiú. — Sose restelld magad ezért, könnyen meglehet, hogy sikerül. Persze az at- attól függ, hogy milyen lesz a bizonyítványod — Emeljék fel a kezüket, akik középiskolában akar­nak továbbtanulni — szólí­totta fel az osztályt a fel­ügyelő tanárnő, és tfz-tizen. öt kar lendült egyszerre a magasba. — Jó eszű gyerek ez a Pista, csakhát rosszak vol­tak a családi körülményei — jegyezte meg visszafelé menet Szurmay Sándor, az­tán még elgondolkozva hoz­zátette. — Igen, ilyenkor nyolcadikban míár nagy probléma a pályaválasztás. Mi ebben is igyekszünk mindegyikőjük segítségére lenni. Mire beértünk a régi épü­letbe, csengőszó jelezte, hogy megkezdődött a szü­net — no, nem egy újabb vakáció, csak amolyan tíz­perces. A legkisebbek már haza­felé készülődtek. Számukra véget ért ez a tanítási nap Közfelkiáltással szavaz­tattam meg az osztályt. Nem azért, mintha attól féltem volna, hogy valamelyikőjük elveszti szavazati jogát, csupán csak határozott vá­laszt akartam kapni. — Jó volt újra iskolába jönni? — Tgen. Jő volt — hang­zott fel a kórus. Ügy láb szik. az első osztályosok még egyértelműén iskola­pártiak. Egy fekete hajú, fekete szemű kisfiú vonta magára a figyelmet. — Tessék Ferikét megdi­csérni, igazgató úr, ma ra­gyogóan tisztán jött isko­lába! — kérte Benke Ár- pádné, a tanító néni a mellettem álló Szurmay Sándort. És a kisfiú fekete szemeiben öröm és büsz­keség ragyogott fel, mert olyan jól esik dicséretet ka ont. ha elismerik, hogy igyekszik az ember. Rideg Gábor alatt 18-án a Gallimard szerzők közül Nobel-díjat. 22-en Goncourt-díjat, 13-an Femina-díjat nyertek. Gal- limardnál jelentek meg a következő Nobel-díjas írók művei: Martin Du Gard, Albert Camus. Saint-John Perse, Jean Paul Sartre, Thomas Mann, Pirandollo, O.Neill, Falulkner, Sinclair Lewis, Hemingway, Stein- beck. Jólesően látom, hogy a Néplap hasábjain gyakran olvashatunk, pedagógiai tárgyú cikkeket. A „Szülők- nevelők fóruma” rovatát figyelemmel kísérem, sőt az érdekesebb írásokat ki is vágom és elteszem, A lap január 5-i számá­ban egy gyógypedagógiai vonatkozású cikk ragadta meg a figyelmemet. A cikk írója, M. J., egy szanda- szöllősi édesanya panaszá­val foglalkozik. A kis Lengyel Julika megbukott az első osztály­ban. A gyermek tanítója szerint értelmileg fogyaté­kos. Viszont a gyógypeda­gógiára való irányítást, ja­vaslatot a kellő időben el­mulasztották megtenni. Eb­ből kifolyólag a gyerek hát­rányos helyzetbe került. Az édesanya az iskolát hibáztatja a történtek miatt. Nem ismerőn a szereplő személyeket, a tényállásról sem volt alkalmam meg­győződni, ezért csak általá­nosságban szeretnék hoz­zászólni a kérdéshez. Mini régi gyógypedagógus, több ízben találkoztam hasonló esettel. Nem egyszer lát­tam már, hogy egy gyermek hovatartozandóságának el­bírálása körül olyan mu­lasztások történtek, melyek a gyermek egész életére ki­hatottak. A gyógypedagó­giai értekezleteknek szinte főtémája ez a kérdés. A legritkább esetben for­dul elő olyasmi, hogy a szülő önként hozzájárul ahhoz: értelmileg fogyaté­kos gyermekét gyógypeda­gógiai iskolába, vagy inté­zetbe helyezzék. Ismerjük a szülői elfogultságot. Me­lyik szülő hiszi el az első szóra, hogy az ő gyermeke nem való a normálisak ís- kolaközösségébe? Számta­lan esetben láttam, hogy az anyák valósággal meg­gyűlölték azt a pedagógust, aki elször megmondta _ ne­kik a szomorú igazságot. Egy harcias mama tettle­gesen akarta bántalmazni az ev'-íV tanítónőt, aki megbuktatta a kisfiát és azt a kijelentést tette, hogy nem tanítható az általános iskolában. Végtelen tapin­tat és óvatosság kell ah­hoz', hogy ezt a kérdést a szülővel okosan megbeszél­jük. Viszont, ha olyan szülő­vel állunk szemben,- aki magától is belátja, hogy a gyermeke gvó^vpé^agógiai nevelésre szorul, akkor az a gyerek minél előbb el­helyezendő a neki megfe­lelő intézményben. Ha a szülő is fogyatékosnak tart­ja a gyermekét, akkor min­den valószínűség szerint súlyos esettel állunk szem­ben. Most a főkérdés az. van-e lehetőség arra. hogy min­den gyerek azonnali elhe­lyezést nyerjen valamely gyógypedagógiai intézetben, vagy iskolában. Sainos nincs. Az intézeti férőhe­lyek száma még mindig kevés. Az országban több ezer fogyatékos gyermek évek óta hiába várja, hogy intézeti elhelyezést kapjon. A mi megyénkben is sok fejtörést okoz ez az illeté­kes szerveknek. Hogy a kis Lengyel Julikát rögtön nem helyezték el, még a kiseb­bik bej. Az lesz csak szo­morú, ha jövőre sem inté­ződik el a sorsa. — Mi legyen hát vele? Mehetne a szolnoki gyógypedagógiai iskolába. Viszont a bejárás nem oldható meg. — Ma« rád jón hát a helybeli ál­talános iskolában, ahol az utolsó padba ültették? Igen, az egész ügyben az a legszomorúbb, hogy az utolsó padban tétlenségre kárhoztatták szegényt. Ezen a ponton megérthetjük Ju­lika anyjának elkeseredé­sét. Ha szerinte a tanító és az igazgató mulasztása miatt késett el a gyerek ügyének intézése, akkor legalább valami átmeneti megoldást kellett volna ke­resni, mellyel a kis Julika helyzetén javítanak. Első padba ültetni, többet fog­lalkozni vele, megszerettet­ni vele az iskolát. Való­színű az is, hogy a szülő türelmetlensége mérgesí­tette el annyira a helyzetet, hogy a kislányt a napközi­ből is ki kellett tenni. A szülők és nevelők egymás­sal való hadakozása miatt a végén a gyerek szenved, ez Tégi igazság. Láttam én azonban olyaii szülőket is, akiket példá­nak állíthatnék Julika édesanyja elé. Egy jász- ladányi fogyatékos gyerme­ket a szüléd nem tudtak intézetbe vinni, mert nem volt férőhely. Más megol­dást kerestek tehát. Egy újszászi családnál elhelyez­ték a gyereket, aki azután évekig az újszászi gyógy­pedagógiai osztályokban vé­gezte tanulmányait. Ez a megoldás persze nagy anya­gi megterhelést jelentett az illető családnak, de vállal­ták, hogy fogyatékos gyer­mekük boldogulását előse­gítsék. Szolnokon is ismer­tem egy fiúcskát, akit a falusi szülők kosztra, la­kásra, beadtak, hogy ott járhasson a gyógypedagó­giai iskolába. Egy jászla- dányi fiút tiszaföldvárl nagynénje vett magához, hogy ott Tiszaföldváron járhasson a gyógypedagó­giai osztályba. Zagyvaré- kasról meg naponta vonat­tal járt át egy gyermek szintén Űjszászra. a gyógy­pedagógiai osztályba. Sok jó megoldást kitalálnak a* áldozatkész szülők a neve­lőkkel karöltve. Csak meg­legyen az egyetértés és a gyerekhez való jóakarat! íme, csak néhány példát soroltam fel, melyek nyil­ván adnak egy kis remény­séget Julika anyjának is arra nézve, hogy lehet va­lamit kezdeni az ő gyer­mekével is. A legideálisabb megoldás természetesen az volna, ha a gyermek bejut­hatna egy intézetbe. Utána kell járni! A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya tudomásom szerint mirden rászoruló gyermek ügyét a legnagyobb jóindulattal ke­zeli. A kis Lengyel Julika esete pedig mindnyájunkat arra serkentsen, hogy a ha­sonló helyzetű gyermekek ügyét lelkesen, pontosan, odaadással intéz.gessük, mert minden kis mulasztá­sunk jóvátehetetlen károkat okozhat a gyermek feilő- décéhon és egész jövőjében. Máté Mária gyógyped. tanár, Űjszász Széljegyzet Régóta vallom; rend a lelke mindennek. Ezért fogadtam érthető megelégedéssel a Köztisztasági Vállalat illetékeseinek nyilatkozatát, mely sze­rint a város néhány pontján „összcláncolt KUKA hulladék tartályokat” helyeznek el. Ezzel akarják — úgymond — elejét venni annak, hogy . az őszi, téli hónapokban a szél széthordja az utcasarkok­ra lerakott szemetet. Az illetékesek nyilatkozatát meglehetősen gyors intézkedés követte, s ma már Szolnok jó néhány pontján ott láthatók az ominózus hulla­dék tartályok. Ez mind szép és jó, valami azon­ban szemet szúr a járókelőknek; nevezetesen az, hogy jónéhány összeláncolt hulladéktartó mellett továbbra is ott éktelenkedik az utcákról összese- pert, összeszedett szemét. Ez látható többek kö2ött a Magyar utca és a Felszabadulás tere sarkán is. Nem hinném, hogy a Köztisztasági Vállalatnak csupán az lett volna célja, hogy elhelyezze a fe­lesleges KUKA szeméttárolókat. hanem az is, hogy lehetőleg elősegítse a város tisztaságát. A Néplap az utóbbi időben nem egyszer szó­vá tette már a szolnoki utcák tisztaságának hely­zetét. Helyes lenne, hogyha az illetékesek érvényt szereznének rendelkezésüknek, s a jövőben mun­kára is fognák ezeket a szeméttárolókat. Úgy vél­jük, így rcUban hasznos lenne elhelyezésük, s tisztábbak lennének a szolnoki utcák is. — m — Hnirmi» « nrinniii mu mm mmnm <irmiirri> A Megyei Tanács VB. Titkársága azonnali felvé­telre keres egy szolnoki lakos, 40—50 év közötti férfi h'vatahe*édet és egy erős- és gyengeáramú villanyszerelőt Jelentkezni lehet: a Megyei Tanács VB. gondnok­ságán, Szolnok, Kossuth Lajos utca 2. szám alatt A versmondó jurátus Emberek — cselekedetek Szerencséskezü Francia könyvkiadó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents