Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
2 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1965. január iS, A londoni utazás Péter János találkozott Couve de Murville-!e! (Folytatás az 1. oldalról) televízióval kötött egyezményt, amely szerint a szovjet és a francia televízió hatórányi műsort cserél negyedévenként, és kirendeltséget nyit Párizsban, illetve Moszkvában. A magyar és a román külügyminiszter párizsi látogatását, a francia—román kulturális egyezmény megkötését ugyancsak élénken kommentálják a lapok. Franciaországnak rövidese» jelentős kapcsolatai lesznek valamennyi szocialista országgal — írja a Paris Presse. — Ez teljesen új helyzet, nagy lehetőségeket ígér a jövőben, amennyiben megfelel a kölcsönös reális közeledési készségnek. A lap kitér Péter János látogatására és rámutat, a népi demokratikus országok viszonylatában különösen fontos a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése. Ennek legfőbb akadálya ma már nem a hosszúlejáratú hitelek kérdése, hanem az a körülmény, hogy a szocialista országok Franciaországgal folytatott külkereskedelmük egyensúlyára törekszenek. A mérleg a legtöbbször Franciaország javára billen. Tabouis asszony, a Paris Jourban rámutat, Francia- ország bármely NATO-or- szágnál kedvezőbb helyzetben van ahhoz, hogy megnyissa az utat Kelet felé. A Nyugat csak örülhet — írja —, hogy Franciaország egyre több és fontosabb megállapodást, köt a szocialista országokkal. Az „atlanti” irányzatú Aurore, amely első oldalán közli a magyar külügyminiszter fényképét, aggódik Franciaországnak a keleti országokkal erősödő kapcsolatai miatt. Azzal vádolja De Gaulle-t, hogy „a kommunizmusra teszi tétjét” és ezzel r.agy kockázatot vállal. A Combat pozitívan értékeld a francia külpolitika megnövekedett érdeklődését a szocialista országok iránt, de rámutat: Franciaország vonzóerejének a szocialista országokra határt szab a francia—nyugatnémet szövetség. A lap hangsúlyozza, az új kapcsolatok további alakulása nagymértékben attól fűig, hogvan szövődnek maid a jövőben Párizs és Bonn együttműködésének szálai. A pársoros jelentés, amely tudatta, hogy Koszigin szovjet miniszterelnök — angol kollégájának meghívására — a tavasszal Angliába látogat, érthető érdeklődést keltett. A Szovjetunió világhatalom, a földünk békéjéért elsősorban felelős két óriás egyike: vezetőinek látogatásai így természetszerűleg a közérdeklődés homlokterében állnak. Ám a hír nemcsak azért hatott nagy erővel, amikor csaknem egyhónapja az angol sajtó szellőztetni kezdte, hogy Koszigin meghívása küszöbön áll. Az adott pillanatban ugyanis szinte minden korábbinál élesebb fénybe állította a Wilson-kormány külpolitikájának ellentmondásait. A hír kiszivárgásának másnapján a konzervatív ellenzék lapja, a Daily Telegraph egyáltalán nem alaptalanul írta le: „Wilsonnnk meg kell győznie a munkáspárt balszámyát, hogy legalább olyan sürgetőnek tartja az új békekezdémé- nyezést a Szovjetunió irányában, mint a NATO nukleáris erejének kollektivizálását”. Ha ezt a mondatot „megfejtjük” máris megkapjuk az angol külpolitika ellentmondásainak, finomabb szóhasználattal: „kényes kiegyensúlyozott diplomáciájának” kulcsát. Harold Wilson éppen azokban a napokban tért haza Washingtonból, ahol Johnson elnökkel a közös atlanti haderő megteremtésének lehetséges változatairól tárgyalt. S máris tovább készült Bonnba — ahol a jövő héten folytatja majd az eszmecserét, ugyanebben a tárgykörben. Ugyanakkor azonban a munkáspárt választási programjában az utca emberének szemében a legvonzóbb külpolitikai elem a Kelet—Nyugati kapcsolatok továbbépítésének, a leszerelés felé vezető út egyengetésének ígérete volt Ezért is érezhette szükségét Wilson, hogy a NATO-diplomáciának tett gesztusait némileg ellensúlyozni próbálja egy újabb kelet—nyugati párbeszéd lehetőségének felvillantásával. Nem véletlen, hogy a londoni lapok olyasmiket is pedzettek, miszerint Johnson nem ellenezné, ha Wilson egy csúcstalálkozó lehetőségeit is kipuhatolná. Az angol külpolitika e sajátos kétarcúsága nem változtat azonban a tényen: A kapcsolatok továbbfejlesztése végső soron jótékony hatással lehet a nemzetközi helyzet egészére, amellett, hogy mindkét ország — mind a Szovjetunió, mind Angila számára előnyökkel járhat. Legfeljebb arra figyelmeztet, hogy várakozásainkban vessünk számot a londoni utazás lehetőségeinek realitásaival. Ami pedig a Szovjetunió és Anglia közvetlen kapcsolatait illeti, — gazdasági és kulturális küldöttségek cseréjéből, kölcsönös kiállítások tapasztalatából is tudhatjuk — az egymás jobb megértését célzó munkálkodásnak ez a formája láthatólag fejlődik. Az összképbe igen kedvezően illeszkedik be a minapi jelentés is, amely hírül adta, hogy a két ország igen magas színvonalú és mindeddig páratlan mezőgazdasági tudományos együttműködési megállapodást kötött. Remélhető, Koszigin londoni és Wilson ezt követő moszkvai látogatása további elemekkel gyarapítja a szovjet—angol együttműködés eredményeit. Azt azonban csak az elkövetkező hetek-hónapok nyugati, s ezenbeiül a brit külpolitika — mutatja meg, hogy a feltétlen érdeklődéssel várt Koszigin—Wilson párbeszéd hozhat-e majd legalább biztató előjeleket a világpolitika sorskérdéseinek további alakulásában. Vizsgálat a frankfurter Allgemeine-Zeitung ellen az atomahnazár leleplezése miatt APRÓSÁGOK Erhard a közeljövőben kétszer is találkozik majd De Gaulle-lal így is lehet, ügy is lehet... Erhard kancellár bejelentette, hogy a közeli hetekben kétszer is találkozik majd De Gaulle elnökkel. A január 19-i és 20-i párizsi tanácskozást ugyanis néhány hét múlva újabb francia—nyugatnémet konferencia követi. Míg az első találkozó nagyrészt négyszemközti beszélgetés formájában zajlik le és a külügyminisztereket csak rövid időre kapcsolják be a tárgyalásokba, a második találkozó már szélesebb keretek között, afféle köA kongói politikai helyzet megváltozása új helyzetet teremtett az angolai nacionalisták számára, akik az Angolai Népi Szövetség köré csoportosulnak, Roberto Holden és a Leopold- villeben tartózkodó Angolai Ideiglenes Kormány vezetésével Egyes afrikai államok elismerték Roberto Holden kormányát. Az Afrikai Egységszervezet külügyminisztereinek dakari értekezlete az angolai nemzeti felszabadító mozgalmat egyedül képviselő szervezetnek ismerte el az Angolai Népi Szövetséget. így az a benyomás alakult ki, hogy az angolai nemzeti felszabadító mozgalomban — az erőviszonyok — végleg Roberto Holden és amerikai kapcsolataikat melengető hívei javára tolódtak el. De ez nyilvánvalóan téves benyomás. A másik angolai párt, az Angolai Felszabadító Népi Mozgalom (vezetője: Agostino Neto) tevékenységét Leo- poldvilleben, ahol a pártvezetőség tartózkodott, —- csak az amerikaiak nyomására szüntették be. Ugyanakkor Roberto Holden nem állta ki a kongói válság próbáját! A szabad Afrika Csombé- val kapcsolatban elfoglalt álláspontjával ellentétben zös nyugatnémet—francia Minisztertanács formájában történik. Erhard hangoztatta, hogy derűlátóan utazik Párizsba és bízik abban, hogy a Rambouillet-i kastélyban De Gaulle-lal folytatandó megbeszélése megjavítja majd a két ország közötti kapcsolatokat és ugyanakkor sikerül majd előrehaladni a szélesebb körű nyugat-európai együttműködés terén is az úgynevezett politikai unió megvalósítása felé, olyan lépéseket tett, amelyek nyilvánvalóan tanúsítják, hogy elárulja a nemzeti felszabadító mozgalom ügyét. Egészen odáig ment el, hogy lehetővé tette Csőmbe számára angolai osztagainak felhasználását a hazájuk szabadságáért és függetlenségéért fegyverrel kezükben harcoló kongói hazafiak ellen. Észák-An- gola Roberto Holden híveinek ellenőrzése alatt álló körzeteiben már hosszabb ideje nem folynak hadműveletek a portugál gyarmatosítók ellen. Az afrikai országokban Roberto Holden számára kiképzett katonai kádereket számos esetben nem a portugál büntető alakulatok, hanem az Angolai Felszabadítói Népi Mozgalom partizánegységei ellen használták fel. Máig is tisztázatlan, hogy hová lettek azok a fegyverek, amelyeket számos afrikai állam adott át Roberto Hol- dennek« Egyre erősödik az a meggyőződés, hogy Roberto Holden és környezete az amerikaiak nyomására megkezdte az angolai felkelő mozgalom elsorvasztását. S teszi ezt éppen akkor, amikor Kabindában és a gyarmat néhány más körzetében az Angolai Felszabadító Népi Mozgalom felkelő alakulatai fokozták harci tevékenységüket és bizonyos sikereket értek el, — A Legfelsőbb Államügyészség közölte, hogy vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogyan kerülhetett sor decemberben a Frankfurter Allgemeine- Zeitungban annak a cikknek a közlésére, amely leleplezte, hogy a Bundeswehr vezetői atomaknazárat akarnak létesíteni az NDK határa mentén. Mint emlékezetes, e leleplezés nyomán nagy közfelháborodás támadt a nyugatnémet lakosságban, s ennek hatására később a bonni vezetők nyugtató ígéreteket tettek, hogy nincs szó atomaknazár létesítéséről, vagy legalább is nem az eredetileg tervezett formában! Például már Kabinda területének mintegy 30 százaléka áll Agostino Neto osztagainak ellenőrzése alatt. Nagy port vertek fel a nyugati .sajtóban Roberto Holden arra vonatkozó utalásai, hogy szándékában áll ellátogatni a szocialista országokba és segítséget kérni tőlük. De Roberto Holden csak spekulációt űz ezzel, nyilvánvalóan azért, hogy nyomást gyakoroljon az amerikaiakra és több pénzt csikarjon ki tőlük, amelyet azután korántsem a nemzeti felszabadító mozgalom érdekében használ fel. Vagy talán azért tett ilyen kijelentéseket, mert arra számított, hogy megtévesztheti a szocialista országokat, s ezek majd sietve elismerik kormányát? Ez ugyanis kétségtelenül növelné súlyát, amire oly nagy szüksége van, az Angolai Felszabadító Népi Mozgalom elé meg újabb nehézségeket gördítene. De a szocialista országok tudvalevőleg azokat támogatják, akik tényleg harcolnak a gyarmatosítók ellen, nem pedig azokat, akik a neoko- lonialista rendszer hátsó udvaraiban keresnek menedéket maguknak Roberto Holden kormánya felhagyott a portugál gyarmatosítók ellen folytatott fegyveres harccal, nem óhajt együttműködni az Angolai Felszabadító Népi Az atomaknazár tervét Adalbert Weinstein, a Frankfurter Allgemeine- Zeitung katonai szakírója szellőztette a párizsi NATO- konferenciáról írt egyik tudósításában. Weinstein a háború alatt vezérkari tiszt volt a Wehrmacht-ban, jelenleg a Bundeswehr tartalékos ezredese. Von Hassel hadügyminiszter a parlament hadügyi bizottságában legutóbb kijelentette: ő nagyon jól tudja, hogy Weinstein honnan szerezte az atomaknazár-tervre vonatkozó értesülést, de. erről nem óhajt nyilatkozni. A Bonner Rundschau szerint Bonnban azt hiszik, hogy „amerikai körök követtek el indiszkréciót”. Mozgalom soraiban egyesült igazi hazafiakkal és igyekszik kedvében járni a kalandor Csombenak, akit erős szálak fűznek az imperializmushoz. Mindez aláásta az emigráns Angolai Ideiglenes Kormány tekintélyét, s 1964 nyarán a kormányból kilépett három miniszter, köztük J. Sa- vimbi külügyminiszter. A kilépett miniszterek most keresik az Angolai Felszabadító Népi Mozgalommal való kapcsolat és együttműködés formáit. Számos afrikai állam, — amely eddig támogatta Roberto Holdent, most egyre inkább meggyőződik arról, hogy ez meddő dolog, szintén kezdi megváltoztatni álláspontját. Jellemző, hogy az Afrikai Egységszervezet utolsó konferenciája egyik határozatában külön bizottságot alakított, az EAK, Kongó (Brazzaville), Algéria és Ghana képviselőiből. A bizottság feladata az, hogy újra tanulmányozza az angolai nemzeti felszabadító mozgalom soraiban kialakult helyzetet és igyekezzék megszüntetni a Roberto Holden hibájából bekövetkezett szakadást. Az angolai nép bátran harcol a portugál gyarmatosítók ellen, a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország népei, az egész világ demokratikus és forradalmi erői változatlanul támogatják. Az angolai hazafiak az Angolai Felszabadító NéDi Mozgalom köré tömörülve le fogiák küzdeni azokat az akadályokat, — amelyeket a megalkuvó elemek és a szakadárok gördítettek a szabadság és a nemzeti függetlneség útjába. Fritz Erler, a Bundestag szociáldemokrata frakciójának vezetője így nyilatkozott a NATO-ról: „A szövetség szervezeti szabályzata arra kötelezi a tagokat, hogy egymásnak segítséget nyújtsanak, egyben biztosítAz auschwitzi (Oswiecim) náci koncentrációs tábor 1965-ben ünnepli felszabadulásának 20. évfordulóját. Januárban Prágában összeül a megemlékezéseket előkészítő bizottság. Az ellenA Ruhr-vidéki Essen városában Arnold Haumann protestáns pap a Der Mittag nevű düsseldorfi lapnak adott interjújában kijelentette, hogy valaha náci érzelmű protestáns papok máig is befolyásos szerepet töltenek be egyházi Jörgen Jacobsen koppenhágai ügyvéd bejelentette, hogy Dániában rekonstruálni fogják a Kennedy elnök ellen elkövetett merényletet, hogy megállapítsák, vajon a lövöldözés végbemehe- tett-e olyan módon, ahogyan azt a Warren bizottság jelentése megállapította. Az eset rekonstruálásához el akarják hozni az eredeti, olasz gyártmányú puskát, amellyel Lee Har- vey Oswald állítólag lelőtte az elnököt. Egy nyiA Nyugat-Németország- ban állomásozó amerikai csapatoknak sok „kellemetlenséget” okoznak azok az esetele, amikor nyugatnémet gyermekek amerikai lőszerektől sebesülnek meg. A legutóbbi eset az új évi ünnepek alatt történt, amikor két 11 éves iskolás a Frankfurt melletti Fried- bergben egy óvoda előtt 40 milliméter átmérőjű robbanó lövedéket talált; 1964 november 11-én ja számukra a teljes szabadságot a' segítség formájának megválasztásánál; a hidrogénbomba alkalmazásától kezdve egészen a távirati úton történő részvét- nyilvánításig”s tott kocsiban két babát helyeznek el. Kennedyt és Connaly kormányzót jelezve, és az erre a célra épített toronyból, amelynek pontosan azonos lesz a magassága a dallasi tan- könyvraktáréval, mesterlövésszel adatják le a kérdéses lövéseket. A gyakorlatban óhajtják megállapítani —, hogy a hét másodperc alatt, ami Oswaldnak rendelkezésére állt, le lehetett-e valóban adni a három 15több mint harminc gyermek sebesült meg, amikor egy hasonló típusú lövedék robbant Hanauban egy iskola udvarán. Minthogy Nyugat-Német- országban a katonai létesítmények legtöbbször a városok központjában, — vagy legfeljebb azok peremén vannak, nem ritkán fordul elő, hogy robbanóanyagok elvesznek és sérüléseket okoznak a lakosság között; az úgynevezett Szent Éliás hegyláncban, és a mellette lévő hegy jóval magasabb) Úgy döntöttek ezért, hogy ne ezt a nem eléggé kiemelkedő hegycsúcsot nevezzék el a meggyilkolt elnökről, hanem egy másikat, > a Yukon—Alaszka-J határ közelébe«« Harcosok és zugpolitikusok AUSCHWITZ FELSZABADULÁSÁNAK HUSZADIK ÉVFORDULÓJÁRA állási mozgalomban harcolók nemzetközi szövetsége (FIR) áprilisban szemináriumot tart a fiatalok antifasiszta szellemben való neveléséről) NÁCI ÉRZELMŰ PAPOK NYUGAT-NÉMET- ORSZÁGBAN REKONSTRUÁLJÁK DÁNIÁBAN A KENNEDY ELLENI MERÉNYLETET vest; NYUGATNÉMET GYEREKEK ESNEK ÁLDOZATUL AMERIKAI LŐSZEREKNEK hivatalokban.- Arra intette az egyházat, szabaduljon meg a volt náciktól és „kis Eichmannoktól”. Haumann követelte, hogy bontsák le végre a „hallgatás falát”, amelyet az egyházak a papok náci múltja köré emeltek. Lester Pearson kanadai miniszterelnök 1964 novemberében bejelentette, hogy Alaszka közelében a Yukon hegység egyik meghódítat- lan csúcsát John F. Kennedyről nevezik el. Utóbb azonban a hegység panorá- mikus fényképfelvételeiből kiderült, hogy az illető esúcs csupán másodrangú Ü.TABB HEGYCSÚCSOT NEVEZTEK EL KENNEDYRŐL KANADÁBAN
