Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-12 / 9. szám

2905: Január 12, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ■ SOPHOKLES; OEDIPUS ból. Szép színészi teljesít­mény Hegedűs Ágnes hír­nöke. Téry Árpád, mint karvezető kissé egysíkú ▼olt. Nem adott elég illú­ziót Halász László, az ide­gen hírnök alakjában. •— Újlaki László Kreon-ja bi­zonytalan mozgásával, szín- telenségével nem tudott beleilleszkedni a tragédia hangulatába. Bár a szolnoki közönség nem mutatott túlzott ér­deklődést, úgy véljük, a hasznos kezdeményezést nem szabad abbahagyni. A megye többi városa minden bizonnyal igényt tart a mű bemutatására. Hernádi Tibor A A görög tragédia az athé­ni demokrácia jellemző műfaja, az tette lehetővé kibontakozását, annak tár­sadalmi problémái tükrö­ződnek különböző fokon Aiskhylos, Sophoklés és Euripidés alkotásaiban. A remekművek törvény- szerűségei szerint maradt fenn a görög dráma, — amelynek jellemábrázoló formai törvényeit mind a mai napig alapvető iskolá­jának tekintette a dráma- irodalom, akkor is, ha azóta műfaji törvényszerű­ségeit felbontotta. Az emberi sorsokat, a maguk teljes mélységében és megrendí­tő tragédiájában vetíti elénk az a Sophoklés, aki a rabszolga társadalom egyik alapvető életérzését, a sötét létbizonytalanságot, az istenekben bár kétel­kedő, de az ismeretlentől rettegő ember érzéseit fe­jezte ki, „Senki hát halandó em­bert, ki e földön várja még. Végső napját, ne nevez­zen boldognak, míg élete Kikötőjét el nem érte bánat nélkül biztosan.” így szól a saját rettenetes bűnére ébredt vak Oedipus a tragédia végén. A tavaly alakult Pó­dium Színpad azt tűzte cé­lul, hogy minél több he­lyen bemutatja a világiro­dalom és a magyar iroda­lom nehezebben hozzáfér­hető remekeit, elsősorban a középiskolások tanulmá­nyainak kiegészítésére. — Ebben a sorozatban szüle­tett meg az Oedipus elő­adás, amelynek még kü­lön nyeresége, hogy Básti Lajos, aki a pesti előadás kitűnő főszereplője, a szol­noki színpadon is ezt a szerepet játssza és ezúttal, mint rendező is hozzájá­rult a bemutató színvona- tasságáhozi Pódium Színpad szolnoki bemutatója A megoldás bizonyos fokig átmenet az orató­rium és a színdarabszerű előadásmód között. Díszle­tek nincsenek, csupán két oszlop. A szereplők civil- ruházan vannak, a Kart képviselő színész előadóáll­vány mögül látja el szere­pét. Viszont a szereplők ki­be járnak, élénk gesztusok­kal, színészi játékkal is szolgálják a mondaniva­lót, ha az szükséges. Saját­ságos hangulat jön így lét­re, amelyet ha megszokunk érezhetjük és érezzük is az előadás illúzióját, a tragé­dia épületének körvona­lait. Básti Lajos rendezésé­ben a mű egységes hang­vételét éreztük meg. A ko­mor sorstragédia baljósla­tú eseményei törés nélkül érkeztek el a végkifejletig. A lefojtott indulat és a kirobbsnó kétségbeesés egységbe fonódott Básti felfogásában. A szerző szándéka iránti hűség és a mai közönség ízlésének figyelembevétele szeren­csésen ötvöződött a szol­noki előadáson. Básti Lajos alakítása ki­emelkedett a mezőnyből. Az indításnál ugyan túl­zottnak, lefojtottalak, sőt kissé fáradtnak éreztük, a Tiresiassal való párbeszédé­től azonban egyenesen ívelt felfelé. Neki egyedül tud­tuk teljesen elhinni, hogy a mai nyakkendős, zakós, elegáns ruha királyi pa­lást, amely kinyújtott kar­járól redőzve esik alá, — mozgásában akadályozva, de egyúttal hallatlan mél­tóságot adva lényének. — Básti gondolatilag építet­te fel Oedipusát és a pszi­chológia tudományának eredményeit is beledolgoz­ta a szerepbe. A lélektani motiváltság megmutatásá­val lett nagy ez az alakí­tás. Jól formálta meg Tire- sias-t Horváth Sándor ée a pásztort Fonyó István. — Győri Ilona Iokasté-ja ta­lán nem annyira tragikus mint azt Sophoklés elkép­zelhette, de többet muta­tott meg a szerető asszony­Jelenet ax Oedipus előadásából ÚMarii filmstúdiók Jász bérén if ben A jászberényi Kókai Lász­ló úttörőház és az 1379. Kossuth Lajos úttörőcsapat fotószakkörében nemcsak a fényképezés művészetével ismerkednek meg a pajtá­sok, hanem igyekeznek el­sajátítani a mozgófilm ké­szítéséhez szükséges tudni­valókat is. Vezetőjük — Fa­ragó László tanár, aki több országos amatőr filmfeszti­válon szerepelt már kisfilm- jeivel Filmet készítettek a Jászberényben már hagyo­mányosnak tekinthető út­törő díszszemléről, az „Ex­pedíció a jövőbe” mozga­lom helyi indításáról, az expedíciós akadályverseny­ről és az 1379. Kossuth La­jos úttörőcsapat 1965. évi táborozásáról. A film se­gítségével gyakran felele­venítik a Bükk hegységben tábor élményeit. Miközben újra meg újra leforgatják a tábori életet bemutató fil­met, egyre többen határoz­zák el: — „takarékosko­dunk, hogy a nyáron ismét táborozni mehessünk”. Csa­patvezetőjükkel — Faragó Lászlóval — együtt most arra készülnek, hogy még tökéletesebb filmalkotással örökítsék meg a nyár örö­meit Á „bácsi és a gyerekek — Ti:djátoik-e miért jött a bácsi? ...Minden szem a „bácsi­ra” tapadt. Az pvanúsan el­vörösödött, mert még elég világosan emlékezett arra, mikor ő volt napközis. Azért jött, hogy megnézze, hogy élnek a szolnoki Ság- vári úti napközisek. A negyedikesek tanulás­hoz készülődtek. Délután fél három. A napos jelen­te" • . — A létszám harminc- nyolc. Az iskolában semmi különös nem történt. — Kik feleltek? — kér­dezte a tanárnő. Többen boldog mosoly- lyal nyújtották a kezüket. Egy barna melegítős kisfiú — kinek tán derekáig ért az asztal — lelkendezve kiáltotta: — Számtanból ötös, olva­sásból... — ezt már csak a szál mozgásá'ból lehetett kivenni — ...hármas. A csoportvezető. tanárnő Lazányi József né első osz­tálytól kezdve felügyel dél­utánonként rájuk, — A szülök helyeslik, hogy több éven keresztül ugyanaz a pedagógus fog­lalkozik gyerekeikkel, — mondja — ez észrevehető tanulmányi eredményükön. — Tavalyi osztály- átlaguk 4,01 volt. Bizal­mas dolgaikat elmondják, hisz a nap nagyobbik ré­szét az iskolában és itt töltik. A tanulás mellett igen sokat játszanak. Közben erősödik a zaj, elbán érik ’-"hánv figyel­meztetés. Még másfél óra áll a számonkérésig rendelke­zésükre. Addig a gondnok­ságon elmondják, hogyan élelmezik >> gyerevsereget. — ötszáz fór' főzünk — hangzott a válasz — törek­szünk a változatosságra. Hat forint előállítási költ­ség jut egy személyre. A negyedikeseknél meg­kezdődött a számonkérés. Az írásbe]5 két füzetcso­móban a tanári asztalon tornyosul. Erősödik a zsi- bongás, sorbaállnak köny­veikkel, leghátul egy kis­lány orrszipogva belenéz az olvasmányba, melynek cí­me: „A faekétől a trakto­rig”. A „bácsi'5 észrevétlenül akar távozni, de felhangzik köszönj! — Jónapot kívánok — húzzák egyszerre. Még megbotlik a küszöb­ben, aztán lángvörös arc­cal kifordul a teremből. W. N egyvennégy telén ké­kes borongás és zöld rémület lappangott a városon, az ágyúzást, a raz- zi ázást figyeltük, utcára menni nemigen mertem, sa­ját gyártmányú irataim semmit sem értek, hiszen egymásra ragasztották már a felkoncolásá parancsokat. Napok óta kifelé vonultak a német és magyar kato­nák — azt hörrenték a/ker- dezősködőknek, hogy „El­lentámadás!” S egyszer, a kopasz fák között magyar járőrt pillantottam meg, házunkat kémlelték. Bejöt­tek és én rejtekhelyemre surrantam. Éppen nálunk szólt a csengő. Maidnem feljajdultam, mert felesé­gem kérdés nélkül kikia­bált: — Mit akarnak? Férjem a fronton van! — Ennél gyanúsabban nem viselked­hetne! Aztán ajtót nyitott, hallottam a fegyverzörgést, egy katona bejött. — Szólhat a férjének, jé barátom... Kovács Sanyi vagyok. Csomagot, üzene­tet hoztam, otthonról. Megismertem a hangot, előjöttem. Sanyit, a szobába intettem. Zömök, barna fiú, bajuázt növesztett a szakaszvezetői ranghoz; ott­hon. a leventében egymás mellett álltunk a sorban. — Nem vagyok én tábori csendőr, hallod-e! A kis feleséged olyan ijedten né­zett. — Bontotta a hátizsá­kot, egy sztityő babot és jó kilónyi szalonnát küldött anyám. — Leszereltél? — Hivatalos írásom van... a lakásomon várom a to­vábbi parancsot.' —■ *- Ezeknek beszélhetsz! — Sanyi legyintett. — A nyi­lasok falhoz állítják az em­bert. Megvan a komisz gú­nyád? — Nincs, mert... tulaj­donképpen leszereltem és... — Mondanék valamit— Jóban vagyok a százados úrral. Jobb katonaruhában, biztonságosabb. Gyere ve­lünk, hazafelé... Ha feltart­ják a csodafegyverrel az oroszokat, jó... ha nem, ott­hon meglépünk! Ha eddig megúsztuk... Ki bolond liaj- nalban lakodalomba men­ni, mikor már oszlik * násznép, mi? Jössz? — Tiszteltetem az ottho­niakat. Sanyi állva szürpsölte a teát. Kifelé lesett ő is, a sötét utcára, mintha elfogy­tak volna a katonák. Em­berei beszóltak, sürgették. A barátom másnap este új­ra jelentkezett, most már egyedül. Körülzárták a vá­rost, ők már nem jutottak ki, emberei elszöktek, a százados úr elesett. Szállást leért. Mikor kettesben ma­radtunk — Sanyi megkér­dezte, adhatnak-e civil ru­hát? Nem tudtam adni. Sanyi azonban gyakorlatiasan se­gített magán, konzervekért cserélt az elsőemeleti kor- mányfőtanácsos úrék itt­hagyott cselédjétől, csupa divatjamúlt holmit, így ha­sonlított az erdélyi mene­kültekhez. Aztán eltűnt, né hány napig lappangott még a környéken, velem már nem beszélt. * A felszabadulás Után, nagygyűlésen hirdet­tem meg a földosz­tást otthon, mint a megye miniszteri biztosa — alig fért a nép a községháza ud­varán. Sanyi odajött, nem akarta elhinni, hogy a ma- gaíormújú huszonöt hol­das parasztok nem kaphat­nak földet, azt hitte addig, elsősorban köztük porcióz- zák szét az uradalmakat. Aztán nemigen találkoz­tunk. Sanyi is politizált, a kisgazdapártban. S ötvenegyben, furcsa le­velet kaptam tőle. „Kedves Barátom! Na­gyon nagy bajban vagyunk, gyere azonnal, csak te se­gíthetsz rajtunk! Régi ba­rátod... Sanyi.” Nekem is lábamra teke- redett az élet, nem men­tem volna, de anyám is sür Betett Sanviék érdekében, így aztán levonetoztam. Sanyi elémiött, izgatottan vezetett a gádorban, suttog­ta, hogy utcai szobáikat el­vették. ott idegenek lak­nak. Kicsi udvari szobában szorongott az egész család — ágyon kisült alig fért íx egyéb bútor. Sanyi test°$ feleségét akkor ismertem meg, először reszketve te­ríteni akart, hogy egyem valamit egyedül — aztán gyűrögetett egy százforin­tost, útiköltségre. Kászá­lódott kék gatyában, mezít­láb, öreg Kovács, rídogálva bizonykodott, ha nem segí­tek rajtuk, felköti magát. K özben a barátom ki­rakta a papírokat, kapkodva magyará­zott és nagynehezen meg­Kálmán; ^ ^ jr ^ jjtf ^ értettem a helyzetet: Sa­nyit és apját, kuláklistára tették, a gazdas gi udvart, azt a helyet, ahol a ház áll, mind a földbirtokhoz csap­ták — felszorozva! —, hogy felül legyen a huszonöt hol­don. S ez még semmi, nagy- összegű pénzbünie'éseKet szabott ki a tanácselnök s mivel nem tudták megfi­zetni, tárgyalást tartott a bíróság, Sanyit és apját egy évi börtönre ítélték, az íté­letnél nem lehettek jelen, mert az idézést a tárgyalás napián hozta a kisbíró... Mit tehetek én ezügyben? A bíróságra utrz'am Az Ismerős ügyvédek legyintet­tek, mutatták, hogy a felleb­bezés határideje 2 nappal le­tart. Postára adjam Sanyi­iknak az Iratokat, mene­küljek? Elmentem még a bíróságra, bár semmit nem reméltem! S a léncsőn a vezető ügyésszel tfdá'koz- tam, akit negyvenötből is­mertem. Ügy mondtam, én vagyok a hibás: nem ad­tam be a fellebbezést — s valóban gyötrődtem, miért nem utaztam ’e előbb? Az ügyész makogott: ki­vételesen elintézi, úgy ik­tassák a fellebbezést, mint­ha időben jött volna, hol van? Kinyargaltam a bíró­ságról, így már találtam ügyvédet, visszamentünk hamarosan a takaros papi­rossal. Az ügyész beíratta, ígéret szerint. Sanyiék hálálkodó levelé­ből tudom: a következő tárgyaláson felmentették őket, csak az ügyvéd köve­telt sokat. Aztán később — más szélfúvásből — elért; ki tették az ügyészt is. * H armadik alkalommal a rokonok hívattak haza, tanácskérőn — mert agitátorok járták a falut, ötvennyolcban volt ez, a nagy földindulás ide­jén. Két tsz volt korábban a faluban, de csendben ki­múltak. S most az egyik „népnevelő csoport” veze­tője éppen a volt ügyész, aki mostanra egy nagy gyár jogtanácsosa. Találkoztam vele a falu­ban. Halványan se emléke­zett Kovács S-rnyiék üevé­re. neki sok ilyen emléke volt. Kovács Sanyi viszont idegennek tűnt egy kicsit, csak sérelmeiről beszélt, hogyan jegyeztettek vele békekölcsönt, meg a többi. Hírlett: a régi gazdák Sa­nyit teldn+ik a vezetőjük­nek s közösbe nem lépnek soha! „Lehet tsz a faluban — álljanak be az újea^dák. at:k most kapták a földet.” Értekezlet volt a tanács­házán, eliöttek a régi gaz­dák is. Az iigyész beszélt az új paraszti sorsról. Ko­vács Sanyi csak annyit mondott a végén: — Lehet közös... de esak akkor, ha a hozzáértő gaz­dák külön szövetkezetét szervezhetnek! * Elutaztam a faluból. Az lett a vége, a gazdák szö­vetkezete előbb megalakult, a szegényparasztok még utoljára jól kiveszekedték magukat, idegenből hoztak elnököt, a gazdák meg Ko­vács Sanyit választották: Bár olyan hírek verődtek, a gazdasoron is baj van, fel akarták gyújtani Kovács Sanyi kazlait. Amint a két szövetkezet megalakult, gyűlést tartot­tak a faluban, az egvkori ügyész, a vállalati jogtaná­csos volt a szónok. S meg­írták az újságok — olvas­tam én is — Kovács Sanyi elmondta nyilvánosan, az ötvenegyes karácsony tör­ténetét. Évek múltak el, nem vol­tam a faluban.- A két szövetkezet egye­sült ott, Sanyi alelnök lett, de elvégezte a mezőgazda- sági technikumot, beiratko­zott az egyetemre. Nemrég levelet írtam ne­ki, kiadós beszélgetésre van szükség, meg szeret­ném írni az életét, s azt, miként élnek ma és a jövő­ben Sanyi gyerekei? * A negyedik találkozás helyett — amely Sanyival összeköt — csak üdvözletei kaptam. — Ezen a télen — írja, Svájc­ba utazik a feleségével, ro­konlátogatásra: az asszony hozzátartozói — rémlik — még negyvenötben mentek el. Sanyi azt ajánlja, ke­ressem fel az apját, színes szavú ember az. jól Ismeri a paraszti múltat, a régi falut. Igenám, de engem a jövő érdekel. Ugye, megértik, ol­vasók?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents