Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
1W». Január tf>. II Meggyes Lóezkk Tisza Sáros András: Alapozás Simon Ferenc; Leányfej Chiovini Ferenc; Befogás körH,ntá • • U l-tem az étteremben és ebédeltem. Senki sem zavart. Végre egyszer ide is eljutottam. Egy sarokasztalnál helyezkedtem el, nem szeretek feltűnést kelteni. Meglát valaki és még pletykálni kezd: „Lám, tóm, ez az A. elvtárs étteremben ebédel... Az 6 fizetéséből...” Nem, nem, jobb szerényen elbújni. Vártam a rántott húsra. Egyszercsak bejön B. a főnököm, kolléganőimmel C.- vel. „No — gondolom — elvesztem! Mindjárt észrevesz. Aztán kezdődik a pletyka...” Az asztal fölé hajoltam, beletemetkeztem az újságba... Talán nem vesz észre... Észrevett... Elnézést kért a kolléganőmtől és hozzám lépett... — Lám, lám — mondja — étterembe járogatunk? — Végre egyszer eljutottam — feleltem. — Ismerjük ezt a végre egyszer-t... De rendben van... Mi sem vagyunk hibátlanok... Megjegyzem, te nem láttál itt engem) Helyes? Én meg téged nem tettetek. — És vele nem láttalak, vagy nélküle? — Természetesen vele! A feleségemnek pedig azt mondom, hogy részt vettem veled egy esti értekezleten. — Jól van — mondtam —, de ha C. férje megkérdez, hogy nem láttam-e a feleségét? — Mondd, hogy nem láttad. — Ez gyanús lesz. — Akkor mondjad, hogy moziban voltál vele. Hiszen a férje barátod. — Jól van, de hát én veled voltam az esti értekezleten. — Mondd, hogy elengedtelek és moziba mentél vele. — Rendben, de tudd meg tőle, hogy milyen filmet láttunk. Főnököm, B., távozott és enni kezdtem. Valaki megkocogtatta a hátam. Elszakadtam a rántott hústól és megláttam D.-t, az ellátási osztály munkatársát. — Üdvözlet — szólt lágyan. , — Én nem voltam itt. Helyes? — Itt ül B. és C. — mondtam — és észreveszek. — Ok nem láttak engem és én nem láttam őket — felelte D. — Minden eshetőségre készen te és én a könyvtárban voltunk. — De én moziban voltam C.-vel. — Szó se lehet rója — mondta D. — C. nem akart moziba menni veled. A barátnőjénél volt. Mellesleg két órával ezelőtt itt járt E. Akkor őt szintén nem láttad. — öt valóban nem láttam. Két órával ezelőtt még nem voltam itt. — Tegnap F. éjszaka két órakor ment haza és azt mondta a feleségének, hogy azért késett, mert találkozott veled, teljesen eláztál és kénytelen volt hazatámogatni. Nehogy eláruld! — Én? Eláztam? — Mit tehetett volna? Valamit csak ki kellett találnia. Te jutottál először az eszébe. Mellesleg, majdnem elfelejtettem... Ha arról mesélnek, hogy múlt kedden hívtál az étterembe, akkor mondd, hogy nem álltam kötélnek és előadásra mentem. Nehogy elfelejtsed! Ezzel D. otthagyott. — Bocsánat, van szabad hely az asztalánál? — csendült fel egy újabb hang a hátam mögött. — Tessék — mondtam. Az illető, aki az asztalomhoz ült, ismerősnek látszott. — Bocsánat — mondtam — mintha már találkoztunk volna valahol. — Hói? — kérdezte asztaltársam félénken. — Valahol — feleltem. ■— Ott én nem voltam! — Hol? — érdeklődtem. — Ott, ahol mi találkoztunk. —- Nem ott találkoztunk, ahol gondolja. — Ott se voltam. És egyáltalán. Mindjárt jön a feleségem. Szóval én nem ismerem magát, maga sem ismer engem. A mellettünk lévő asztalnál ülő nőben ráismertem unokabátyám feleségére. — Nem láttalak — súgtam a fülébe —, mert én nem vagyok itt. A könyvtárban vagyok. A pincér félrehívott: — Figyeljen ide! — mondta pergő nyelvvel. — Maga rántott húst evett, és ha megkérdezik, akkor azl mondja, hogy nem. A számláról van szó. Én beírom. hogy négy kievi ket- lettet evett, de maga egy saslikot fizet... Éreztem, hogy lassan megőrülök. Valóban, ha átgondolom életem utóbbi napjait, enyhén szólva, kissé különösek. Egy héttel ezelőtt a barátomat ét4«——tp hü^am. mert nem akartam, hogy elmenjen egy előadásra. Tegnap egy kolléga holtrészegen cipelt haza. Ma egyazon időben a barátom feleségével moziban voltam, és értekezleten és a könyvtárban. Ezenkívül most sikerült egyszerre négy kievi kotlettet befalnom. Gondolataimban úgy té- velyegtem, mint pók a hálójában s hazavánszorogtam. Alighogy betettem magam után az ajtót, megszólalt a telefon. Annak a C.-nek a férje hívott fel. aki az étteremben üldögél főnökömmel, B.-vel. — Fgyelj ide! — mondta C. férje. — feleségem ma a barátnőjénél volt. Én azt mondtam neki, hogy veled és a főnököddel, B.-vel vacsoráztunk. Ha megkérdez, nehogy összezavard a dolgokat. Még azt is megkérdezte, hogy hol a fizetésem. Azt mondtam, hogy összeverekedtél a pincérekkel, feldöntötted az asztalt a2 edényekkel és nekem kellett helyetted megfizetnem a kárt. I evágtam a kagylót és rájöttem, hogy végem van. Csak egy menekvésem lenne — ha mindent megcáfolnék. Senkit sem ismerek, senkit se láttam. Sehol se voltam. Ezért van egy nagyon nagy kérésem: Önök ezt az írást nem olvasták, én semmit sem írtam és Önök pedig soha nem hallották ezt a nevet: Arkgyij Arkanov (Fordította: Pető Miklós) JE AN KANAPA t íz egyház társadalmi tanítása és a marxizmus Kossuth könyvkiadó Francia szerző vaskos tanulmányát bocsátotta ki igen ízléses formában a kiadó. Tanulmányt, melyet szerzője a magyar kiadás számára átdolgozott, s új fejezettel is bővített, helyet adva így benne a legfrissebb tényeknek, többek között VI. Pál pápasága első esztendeje eseményeinek is. Kanapa az egyház társadalmi tanításait elsősorban az utolsó három évtizedben elhangzott állásfoglalások, megnyilatkozások alapján vizsgálja. Nem véletlenül, hiszen az egyházi dogmák és a modern társadalom kitermelte bonyolult problematika „egyeztetése” jelenleg az egyház maga megjelölte feladatainak legfontosabbika. Így például XXIII. János pápa első encildikáját — Mater et Magistra — e kérdésnek szentelte, azaz az e kérdésben való állásfoglalást tartotta elsődlegesnek. Az egyház ma már — állapítja meg a szerző — nemcsak a tudományos szocializmussal vív csatáit, hanem mind sűrűbben szembekerül a monopolkapitalizmus teremtette bonyoiutí társadalmi helyzettel is. olyan kérdéscsoportokkal amelyekre az eddig bevált dogmák nem adnak választ. Magyarázat, válas2 híján a hívek elfordulnak az egyháztól — ez teszi életkérdéssé az egyház társadalmi tanításainak a mához való igazítását, Kanapa jól tömörített kérdéscsoportjai az egyházi tanítások marxista kritikai elem- zését adiák, elkerülve e tudományos szárazságot — azaz mindenki számára közérthetően — mégis adatok. tények sokaságát felsorakoztatva. A könyvben valamennyi lényeges kérdést alaposan elemezve a szerző kimutatja az egyház erőfeszítéseinek nagyságát, de ugyanakkor — eredménytelenség gét is. A társadalmi fejlődés valódi mozgatórugóit, a fejlődést megszabó tör- vényszeWícée»«ket az idealizmus tálaiéról lehetetlen megállapítani. Csakis a tudományos szocializmus kénes arra — állapítja meg a szerző — hogy helytálló magyarázatot adjon. Ezit mind jobban megértik a tömegek is, s Kanapa fények, számadatok vitathatatlan Igazával bizonyít}« j ezt. 1 (na. «4
