Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

Í#S5. Január 14, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A leveli békától A szakmák iránti vonzalom alapja a megismerés A pedagógusok som mindentudók a mesterséges holdig Kertész Gyuláné és Sza­bó Ilona, a két nyolcadik osztály főnöke a kunszent­mártoni Mátyás király úti általános iskolában. Felből sorolják az adatokat, hogy a fiúk, lányok közül ki ho­va igyekszik. Szeptember óta beszélgetnek erről a gyerekekkel, s most már tiszta a kép. Szabó Ilona osztályából — harminchat­ból -j- húszán tanulnak to­vább középiskolában. Érde­kes módon a helyi gimná­ziumba csak az a négy gye­rek jelentkezett, aki peda­gógusnak akar majd to­vábbtanulni főiskolán, il­letve egyetemen. A többiek olyan iskolatípusba men­nek, amelyik szakképesí­tést ad. Nem igen mennek mezőgazdasági pályára, — mert mind a szülőknek, — mind a gyerekeknek meg­lehetősen téves előítélete van. Ezek az előítéletek gyak­ran szélsőségesek. „Még ag- ronómusnak se küldöm oda a gyereket, mert bizonyta­lan a kereset” — mondja az egyik szülő. „Itt kell a legtöbbet dolgozni” — mondja a másik. „Ült már két órát például egy kohó mellett?” — kérdezte ez utóbbitól a pedagógus. Szó­val bizonytalanság, tájéko­zatlanság mindenütt. — Mi sem vagyunk min­dentudók — mondják a pe­dagógusok. Van olyan szak­ma, amelynek még a nevét is alig ismerjük, hogyan tudnánk hát arra a pályára lelkesíteni a gyerekeket? — tígy gondolom, ebben nem vagyunk hibáztatha- tók — mondja Szabó Ilona. — Mindenki ismer néhány szakmát, de rendszerint csak elbeszélésből. Mit te­hetnénk hát azonkívül, —• hogy a gyerek kérésére esetleg utána nézünk egyik, vagy másik szakma feltéte­leinek? •*— Áttanulmányoztuk a füzetet, amit a Pályaválasz­tási Tanács kiadott. Né­hány mezőgazdasági szak­mát vezérszavakban ismer­tetnek, de az ipari foglal­kozások csak névszerint vannak felosorolva. Nagyon hiányzik egy olyan füzet, amelyik legalább alapszak­mánként ismertetné a vá­lasztott hivatás érdekessé­gét, szépségét, perspektí­váit, s persze nehézségeit is — mondja el az iskola igazgatója. Még néhány beszerzett adat: a járás termelőszö­vetkezetei nem tudnak bog­nárt, mezőgazdasági ková­csot, kádárt kapni. A me­zőgazdasági szakmák egyéb­ként sem jelentenek nagy vonzóerőt, ami különben országos jelenség. Az ipari foglalkozások közül egy- egy fiatal jó, ha hatot, nyolcat ismer, fel tud so­rolni. Egyszóval a legna­gyobb bizonytalanság ural­kodik a pályaválasztás kö­rül. A VIII. osztály tíz nö­vendéke nagy érdeklődés­sel fogadja az újságírót és kíváncsian várja a kérdé­seket. Szanda Sanyitól azt kérdezzük: Mi a kádár? Mély hallgatás. Végül egy fiú jelentkezik, aki el tud­ja ezt mondani, Burzon Bé­la. Kiderült, a nagyapja kádár volt. Hogy miért van rájuk szükség, azt is csak egyesült erővel tudjuk ki­sütni. Hasonlóképpen némaság a válasz arra a kérdésre, mit csinál a nvomdábf- - gépmester, vagy a szedő. Tízük közül egyik sem lá­tott nyomdát. A tíz gyerek közül ki­lenc továbbtanul. Devánsz- ki Hilda, a közgazdasági technikumba adta be felvé­teli kérelmét, de amikor megkérdeztük tőle, hogy mire képesít ez az iskola, csupán annyit mondott: iro­dai munkára. Beszélget­tünk a könyvelői szakmá­ról, de azt már sem ő, sem a többiek nem tudták, mit csinál a statisztikus, Sebők Jancsi útja szemmellátha­tóan egyenes: gimnáziumba akar járni, és földrajz tör­ténelem szakos tanárnak készül. Kitűnő tanuló. • Ez a szúrópróba nagyjá­ból a megyei, sőt az orszá­gos állapotokat tükrözi. — Teljesen igaza van az is­kola igazgatójának, hogy minél sürgősebben ki kel­lene adni olyan könyvet, amely az alapszakmákat színes, vonzó, közérthető, gyerekeknek hozzáférhető módon, bőségesen illuszt­rálva ismerteti. Emellett meg lehetne oldani azt, hogy műszakiak, mérnö­kök, technikusok ellátogas­sanak az általános iskolák­ba és saját szakmájukról beszéljenek. A gyárak és a mezőgazdasági üzemek lá­togatását Is sűrűbbé kelle­ne tenni, — h. t — E mlékeznek Tímár Mi­hály ra? Az Aranyember, Jókai re­gényhőse azzal kerül köze­lebb a Senki szigetén a kis Noémi szívéhez, hogy meg­érteti a kislánnyal: az ad­dig rettegett békák jóbará­tok, kedves és hasznos álla­tok. „Majd elvisszük haza, egy befőttes üvegbe vizet ■ teszünk, abba kis lajtorját I faragunk, a fogoly békát I beleeresztjük, s az feljön VIZSQAIDŐSZAK Január az egyetemeken éa főiskolákon a lázas vizsgakészülődés időszaka. Izgatott diákok rajzanak a folyosókon, a könyvtárteremben talpalatnyi hely nincs, nagy a keiete a precíz jegyzeteknek. És a ta­nárok ajtaja előtt nagy csoportosulás. A kilépőket faggatják, mit kell tudni egy-egy tételből, milyen a tanár vizsgamódszere, sőt: milyen a hangulata? Fotóriporterünk Jászberénybe látogatott, a tanító­képző intézetbe. Itt lesett el néhány puinn-t^ a A pedagógus munkája nem fejeződik be az Iskolában, hiszen 6 az egész nép nevelője. Vadász Erzsébet har­madéves dr. Zákányt Győzőnénél, az iskolán kívüli munka tantárgyából vizsgázik. Ve Jó Isten, mi lehet oda­bent... a létrafokon, ha esőt érez.” Aztán hazaérnek a fogoly- lyal és Noémi boldogan mutatja anyjának: — „Nézd, hogy pislog szép sze­mével! EÍtesszük üvegbe, majd fogunk neki legyeket, s ő nekünk időt fog jósol­ni. Óh, te kedves, te ked­ves kis jószágom! S gyön­géden arcához simogató a kis leveli békát.” Az Aranyember békája persze elsősorban Noémi ébredező szerelmét jelezte a hajós iránt. De azért igen komoly emberek is idő jós­lásra használták az apró, aranykarikával keretezett szemű békákat — és az idő­jóslás régi-régi mestersége babonákkal és hiedelmek­kel vegyült még apáink ide­jében is. Most viszont — de előbb hallgassuk meg a humoristákat. Aki nem­csak Jókait, de a vicclapo­kat is olvassa, rájön, hogy a humoristák ma is egyik alaptémájuknak tartják a meteorológiát, az időjóslást; nem csökkent ennek a le­hetősége ma sem. Pedig ob. jektíve a meteorológia ré­gen nem az a téma, aminek például még Karinthy Fri­gyes, a filozófus nevettető tartotta, úgy mutatva be a tökéletes előrejelző készü­léket: zsinegen deszkát kell az ablak élé akasztani; Ha a deszka száraz, derült idő van. Ha a deszka ned­ves, esik az eső. Ha him­bálózik, fúj a szél. Dehát tréfa-e a meteoro­lógia? Akik tárgyilagosan figye­lik az előrejelzéseket — a mi rádiónk is minden hír­adással egvidőben közli őket — megállapíthatja: lé­nyeges eltérés az előrejel­zésektől nagyon ritka. A meteorológia a legközérde- kűbb és egyik legérdeke­sebb tudomány lett a ml nemzedékünk idejére; Ahhoz, hogy Budapesten be lehessen mondani: „Elő­rejelzés holnap estig” — száz és ezer tudományos munkatárs szigorú össze­hangolt, hallatlanul alapos, nemzetközi méretekben is kooperáló munkája szüksé­ges. M inden ország a meg­figyelő állomások, az obszervatóriumok egész há­lózatát tartja fent. Ezek óráról-órára közük egymás­sal az időjárás helyzetét és a rádió korában természe­tes, hogy egy hideg- vagy melegfront érkezése, egy ciklon kialakulása nem meglepetés ezer kilométeres távolságban sem. Nagyon ismertek persze a népi megfigyelések is. A medve február 2-1 meeielenése, illetve vissza- búiása... A Medárd-napi eső hosszas utóhatása fha nem is éppen negyven na­pig). Ha aztán ezek közül bár­melyik bekövetkezik, hajla­mosak vagyunk azt mon­dani: ugyan, kérem, régen se műszerek, se műszeres ballonok, amiket tízezer mé­teres magasságokba is fel­juttatnak, nem voltak; hon­nan tudta öregapáhk, ük­apánk, hogy a február eleji gyors felmelegedés nem marad tartós; honnan volt fogalma a júniuseleji mon- szumjellegű eső tartósságá­ról, amikor azt se tudta, mi a ciklon, az anticiklon és a légrétegek mozgását esetleg valami jószándékú szent munkájának tudta be? (Hiszen imádkoztak esőért és könyörögtek jó időjárás sért és még a templomi énekek némelyike is kérte az égieket a termés támo­gatására, megfelelő csapa­dékkal!) Szeressük és tiszteljük a „régi öregeket” — de ke­gyeletünk ne menjen túl a józan határon. Hiába, nem valami csodálatos megérzés tette lehetővé ezeknek a jó időjárási jelzéseknek a ki­alakítását, hanem a sok- százéves, egymásnak adott tapasztalat. A ma embere azonban néhány esztendő alatt töb­bet oldott meg a természet megfigyelésének és a jelen­ségek nyomon követésének óriási feladatából, mint előtte századok. Elég talán, ha az űrhajó­zás 1957 óta elért eredmé­nyeire gondolunk. Gagarin, Tyitov, Glenn, szovjet és amerikai férfiak, s immár egy nő — a kedves Tye- reskova, az űr-kedvenc — látták a Földet, a viharzó­nákat, az időjárást felülről, megfigyeléseik máris hoz­zátettek a tudomány közös kincséhez, az idői árás je­lenségeinek megfigyelésé­hez és az egyre javuló, kor­szerűsödő előrejelzések rendszerének kialakításán hoz. (Igaz, az „időjárás fe­lett repülni” — nem űrha­jós sajátság. Aki utazott már sugárhajtású vagy tur- bólégcsavaros utasgépen« TU 104-es, 114-es, Caravalle vagy Boeing 707-es típuson, tudja, hogy ezek a gépek biztonságukat és a rajtuk való utazás kényelmét nagy­részben annak köszönhetik« hogy „az időjárás felett re­pülnek”. A z firhaiós azonban le­száll és a repülőgé­pek sem utaznak megállás nélkül. Szakadatlanul rój- ják viszont elliptikus pó­lyájukat a mesterséges hol­dak — az olyanok, mint a Szovjetunióban jelenleg nagyszámban felbocsátott (már az ötvenes szériánál tartó) Kozmosz-mesterséges holdak, vagy az amerikaiak speciálisan időiárási szput- nyiktípusa, a TIROS. (A rö. vidítés nem valami görög név. Azt jelenti: „Televi­sion and Infrared Observa­tion Satellite, azaz Televí­ziós ás Infravörös Meg­figyelő Műhold.) Mit tud a „TIROS”? I960 óta ez a sorozat szinte állandóan fényképezi a felhőrétegeket felülről és a képeket a földre továbbítja. 700—800 kilométer magasban járja útját az ügyes kis megfi­gyelő; segítségével ciklonok« tájfunok, hurrikánok készü­lő „terveiben” olvasgat a tudományos munkatárs« ami már lehetővé teszi« hogy a veszélyeztetett terü­leten a lakosságot előre ér­tesítsék például pusztlté szélviharok érkezéséről. Hosszú volt az út a Sen­ki szigete apró zöldbékájá­tól a mesterséges holdig, amelyet óriásrakéta röpít a világűr magasságaiba. Dehát az ember minden vonatkozásban hosszú utat tett meg — nem csoda, hogy az ég jelenségeinek kutatása is megsyorsul, ép­pen a mi esztendőinkben; Azt pedig, hogy holnap miiven idő lesz? Ejnye, éppen nincs kéz­nél se zölótvika, se mester­séges hold. De — kapcsol­ják be a rádiót. Ma már bí­zunk és bízhatunk az előre, jelzésben, <b. t) Nyelvi laboratórium Az idén lesz húsz eszten­deje, hogy hazánkban szer­vezetten megkezdődött az orosz nyelv oktatása. A társaság központi és vi­déki tanfolyamain az idén ezerrel többen tanulnak, mint az elmúlt oktatási év­ben. Az oktatás eredmé­nyességének növelésére az MSZBT szemléltető eszkö­zöket, a helyes kiejtés el­sajátítását megkönnyítő magnetofonokat« lemezját­szókat szerzett be. A legutóbbi hónapokban megkezdődött nyelvi labo­ratóriumának építése is. A laboratórium a beszédkész­ség elsajátításának meg­könnyítését szolgálja majd. A hallgatók fülkékben fog­lalnak helyet. A fülkéket magnetofonnal látják el a tanár magyarázatainak, — kérdéseinek és az azokra adott feleleteknek rögzíté­sére, ; MM találhatunk a Sned-CMtons környékén? Barcs Erzsébet, a második évfolyam hallgatója földrajzból Vizsgázik

Next

/
Thumbnails
Contents