Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-08 / 6. szám

1.365. Január 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nemcsak feg dicsérni is kell A Érdemes-e munkahelyet cserélni? Kern könnyű a veze­tők, különösen a szövet­kezeti vezetők dolga. A ta­gok — teljes joggal — gaz­dáknak érzik magukat. Tu­lajdonosai a közös vagyon­nak, az egész gazdaságnak, beleszólhatnak a gazdálko­dás menetébe, irányításába. A szövetkezeti demokrá­cia azonban nem zárja ki, sőt feltételezd a rendet, fe­gyelmet. Másként nem le­hetne gyarapítani a közös vagyont, s a tagság jöve­delmét. Nyilvánvaló, hogy a szövetkezet elnökének, szakembereinek, brigád- és munkacsapat vezetőinek a mindennapos termelő- munka során utasítani kell beosztottaikat. Szervezni, irányítani kell a munkát, betartani az agro- és zoo- technikad szabályokat. A közgyűlés adta a megbíza­tást, s a vezetőknek nem­csak joguk, de kötelességük is ezt betartani. Az emberek nem egy­formák. Néha megfeledkez­nek kötelességeikről és szí­vesebben hangoztatják jo­gaikat. Van, akit a jó sásó, a dicséret ösztönöz jobban, másoknak a határozottabb, keményebb fellépés hasz­nál. Az öntudat, a fegyel­mezettség dolga ez. A ve­zetőknek mindkettőt érvé­nyesíteniük kell, s tudná, melyiket mikor, kikkel szemben használják. A tlsza őrs! Búza ka­lász Tsz-ben népszerű em­ber Molnár Boldizsár, az elnök. Maguk közül való. Szinte mindenki Boldinak, vagy Boldi bácsinak hívja. Ám az elnök sem és a vezetőség többi tagjai sem rettennek vissza attól, ha a magukról megfeledkezett embereket fegyelmezni kell. Nem szívesen teszik, de a közösség érdeke így ki­várja. Az őbzi szüret idején lábra kapott az italozás a szövetkezetben. Korábban az volt a szokás, hogy szó­ban figyelmeztették az ilyen embereket. Most írás­ban, postán küldték ki a vezetőség dorgáló határoza­tát. A gyakorlat igazolta, hogy hatásosabb így, mert először a feleség kezébe került a levél. Volt, aki így panaszkodott az elnök­nek: — Inkább személyesen mondtátok volna meg. Az asszony veszekedett velem: ^milyen ember vagy te...“ Az egyik iszákos fogatos fe­lesége a vezetőség segítségét kérte. Behívatták az illetőt, i .megmosták” a fejét és helyreállt a családi béke. A vezetőség vigyáz a közös vagyonra, nem tűri el a gondatlanságot. Ami­kor az egyén hibájából kár keletkezett, megfizettették az illetővel. Felelősségre vonják a karbantartást el­hanyagoló traktorosokat és levonják tőlük a karban­tartásért járó, napi nyolc forintos díjazást. Máskor a közgyűlésen teszik szóvá a fegyelmező ti enkedf-k ügyét. Piruljanak a közösség előtt is. Mégsem ez a jellemző a Búzakalász Tsz gazdáira. A nagy többség igen nagy szorgalommal és becsület­tel dolgozik. A vezetőség szintén figyelembe veszd ezt. Jól tudja, hogy az anyagiak mellett az erköl­csi tényezőknek is óriási hatása van a termelésben. Megbecsülik a fizikai mun­kát, a szorgalmas gazdákat. Egy évvel ezelőtt a ser­téshizlaldában kellett ren­det teremteni. Leváltottak két hanyag embert. A 600- as hizlaldában Csurgó Ru­dolf, Huppauer Ignác és Mályi Béla lett a gondozó. A személycsere bevált, lel­kiismeretes, hozzáértő em­berek kerültek oda. Az eredmények szinte ugrás­szerűen javultak. Nyolc hó- naD alatt híznak meg a jó­ságok, kevesebb takar­mány fogy. 1963-ban a két Sk 800 hízót adott le, az egyesült szövetkezet tavaly 1340-et. A hizlalda környéke esz­tétikailag is megváltozott, a gondozók fásítottak, virá­gokat ültettek. Egyszer Mályi Béla kereste fel az elnököt. — Te, Boldi, adjatok ne­künk egy rádiót a tanyá­ra. — Nem lehetett tőlük megtagadni — emlékszik vissza Molnár elvtárs. — Megérdemelték. Tavaly kísérletképpen 21 holdon ikersoros cukor­répát vetettek. Előnye, hogy géppel művelhető, sze­déskor gyorsabb a kiemelé­se és jobban biztosítható a nagyobb tőszám. Igen, de az emberek a régihez ra­gaszkodtak, s nem akadt, aki vállalja a művelését. A főagronómus az asszonybri­gádhoz fordult. Tardi Bélá- né 12 fős munkacsapata vállalta el a gondozást. Si­kerrel. Átlagosan 210 má­zsás átlagot adott ez a táb­la, sokkal többet, mint a hagyományos módszerrel vetett Megdicsérték az újat fel­karoló asszonyokat, nyilvá­nosan is elismerték mun­kájukat. Az idén már min­den répát ikersorosan vet­nek. Legyőzték a maradi- ságot. Emődi József tíztagú nö­vénytermelő brigádját a legjobbak között emlegetik Tisza őrsön. Elsők voltak az aratáskor és a kapások le- takarításakor is. A vezető­ség többször is megdicsérte őket szorgalmukért. Emő- diék is büszkék arra, hogy a vezetőség elismeri törek­vésüket, s cserébe még na­gyobb szorgalommal vála­szoltak. A behord áskor más brigádoknál egy-egy ember rakodott, itt az eeész bri­gád. Ök négyszer-ötször is fordultak, míg a többiek egyszer. Tavaly tavasszal négy szövetkezeti gazda tíznapos utazásra indult Kraszno- dárba és Moszkvába. Vo­nattal és repülővel mentek, örökké emlékezetes maradt számukra a május elsejei felvonulás Moszkvában és különösen a vezetőség fi­gyelmessége, mert jutalom­ként kapták: Ötvenegyen Szlová­kiába, a Tátrába látogat­tak el külön autóbusszal. A tsz-tagoknak 100, családtag­jaiknak 200 forintba került az utazás. A többit a kö­zösség fedezte. Ezt is a jó munka elismeréséért kap­ták: A napokban, amikor Ti- szaőrsön jártunk, a vezető­ség két öntöző szakmunkást miniszteri kitüntetésre ter­jesztett fel. Egyet az esőz- tetőktől, egyet a barázdás öntözőktől: Megérdemlik, mert rászolgáltak szorgal­mukkal, a betakarított ka­pások magas hozamával. A nyolcadik magyar víz­kutató expedíció a napokban érkezett haza Mongóliából. A 27 magyar szakember — közöttük nyolc geofizikus, egy geológus — két és fél esztendő alatt körülbelül két Magyarországnak meg­felelő területen „fakasztott vizet”. „Átfésülték” a köz­ponti kerületet, valamint a tőle északra fekvő területe­ket, de dolgoztak Csojbal- szan és Bulgan kerületek­ben is. Mongóliában már csaknem 180 „magyar kút” szolgáltatja az életadó vi­zet: • Most töltötte be sikeres A tiszaőrsá vezetők tehát nemcsak fegyelmezni, ha­nem dicsérni is tudnak. Nem sajnálják az elismerő szót az arra érdemesektől. Helyesen látják: a szorgal­mat nem csupán anyagilag kell elismerni. Az erkölcsi tényezők is hozzátartoznak a termelés fejlesztéséhez. Máthé László Lakásépítések állattenyésztőknek A tehenészet fejlesztésé­vel párhuzamosan a dolgo­zók szociális helyzetének megjavítására tavaly és az idén mintegy 10 millió fo­rintot fordított az Állami Gazdaságok Szolnok me­gyei Igazgatósága. Ebből Mezőtúron 5, Karcagon 10, Szolnokon 10 (Szolnoki, Pa- lotási, Héki Állami Gazda­ságok) lakást építettek. Még épül a Jászsági Ál­lami Gazdaságban 5, Mező­túron 4, Karcagon 5 lakás, melyeket ez évben adnak át rendeltetésüknek. Már a második esztendőt kezdi a törökszentmiklósi mezőgépgyár, mint a BMG egyik gyáregysége. A vál­lalati összevonás okozta ne­hézségek nagyrészét leküzd­ve és egyre jobban az új termelési rendszerhez ido­mulva 1965-ben előrelátha­A befejezett termelési ér­ték körülbelül 1,2 millió forinttal meghaladja a tervezettet 1964-ben — csupán » nagyobb darabszámú me­zőgazdasági gépeket figye- lembevéve — 500 régi tí­pusú, 500 új típusú tár­csásboronát, 922 palántaül­tetőt, 600 Orkán járvasiló- zót és 300 adaptert gyártot­tak. Nem készült el azon­ban 200 kukoricamorzsoló­gép. Ezt a gépet tizenhar­madik vagy tizennegyedik éve rendeli a kereskedelem és gyártja a gépgyár. Ez alatt az idő alatt a mor­zsoló konstrukciója lénye­gesen nem változott. — A gyárban elavult, rossz tel­jesítményű gépnek tartják. És itt mutatkozik meg az évszázados mezőgépgyártási tradíciókkal rendelkező kol­lektíva ma kívánatos gon­dolkodásmódja. Rendelés bőven van erre az elavult masinára, gyárthatnák is könnyűszerrel, szinte be­működ ésének első tíz évét a Kartográfiai Vállalat. Tíz év alatt idegen kiadók szá­mára csaknem 330 térképet vagy térképvázlatot készí­tett több mint tíz és félmil­lió példányban. Saját ki­adásban pedig több mint 190 új térképet és 12 új at­laszt bocsátott közre. Ez utóbbiak példányszáma meghaladja a 6,7 milliót. Szinte napok alatt fogyott él a vállalat eddigi két leg­drágább — együttvéve het­venezer példányban megje­lent — kiadványa, a világ­atlasz, illetve a politikai és gazdasági világatlasz, (MTI) A legutóbbi években nőtt a munkaerővándorlás szá­ma. Okkal — ok nélkül évente sok ezren keltek út­ra, s elindultak „szerencsét próbálni”. Cókmókjuk a munkakönyv és a remény­ség: „ott talán jobb lesz”. Mit is értettek ezen a ho­mályosan megfogalmazott félmondaton? Magasabb keresetet, jobb munkakö­rülményeket, gyors előme­netelt, olykor talán lakást? S mit kaptak a valóság­ban? Némelyeknek .sikerűit ezt, vagy azt elérniük, de a zöm csak figyelmeztető tapasztalattal lett gazda­gabb. És mindezért elhagy­ták a mestert, aki bevezet­te őket a szakma rejtelmei­be, a barátokat, a begya­korlott munkát és sokszor az otthont is. Elindultak az albérletek — jobb eset­ben a munkásszállók — felé. A közgazdászok megkö­zelítő számításai szerint egy ember „váltása” — ki- és belépése — az iparban át­lagosan 5490 forint, az épí­tőiparban 1919 forint érté­kű termeléskiesést okoz. E népgazdasági ágakban éven­ként mintegy kétmilliárd tóan kevesebb gonddal folytathatják a munkát Az összevonást követő esztendő feladatait — amely úgy a műszaki, mint a fizikai dolgozók erejét na­gyon igénybevette — a miklósi gyáregységnek hunyt szemmel. De ők nem hunynak szemet egy kiöre­gedett konstrukció felett — Üjat akarnak. És ahogyan már eddig is nagyon sok­szor bizonyították, most is megtalálják a megoldást, hogy a nagyüzemi mező- gazdaság igényeinek sokkal jobban megfelelő, termelé­kenyebb gépet készítsenek. Tavaly arról írtunk, hogy a törökszentmiklósi gyár­egység o KGST országait látja et csávázó­gépekkel Erre az egy gyártmányra lesz profilírozva. Ez az el­képzelés azonban nem vált valóra, így továbbra is a palántaültető, a rendfelsze­dő és az Orkán járvasilózó- gépeket termeli a török­szentmiklósi gépgyár. Palántaültetőből 1000 — ebből négyszáz export — Orkánból 780 és rendfel­szedő gépből 800 készült 1965-ben. A termékek ex­port részaránya ebben az évben sem lesz magasabb, mint tavaly volt. A gyáregység vezetői a gyártandó gépek tovább­fejlesztését, a minőség ja­vítását és a költségek csök­kentését tűzték legfonto­sabb feladatul. Éppen ezért első lépésként mindjárt a rendfelszedő tartóvázát fog­ják módosítani. A módosított váz profil­ja is megváltozik, mert kör cső helyett le­mezből hajlított hegesztés forintot jelentett a nagy­számú munkahelyváltozta­tások miatt. A vándorlá­sok által előidézett munka­időveszteség — óvatos szá­mítások alapján — megfe­lel 12—14 ezer dolgozó egy évi munkaidejének. Ezzel az erővel kétmillió tonna szenet lehetne bányászni, 70 ezer darab televíziót, vagy 20 ezer darab motor- kerékpárt lehetne gyártani. A vándorlók több mint ötven százaléka 16—26 éves fiatal. Ezeknek a fiatalok­nak bizonyítani kellene, életet, jövőt alapozni. Beil­leszkedni az üzembe, meg­találni helyüket a társada­lomban, családot alapítani: De vajon így lehet? Egy év alatt három gyárban, és mindenünnen rossz szájíz­zel elköszönni? Az új mű­helyben — érthetően — nem barátok fogadják az újonnan munkába állókat, más a hangulat, más a hang. Lesik, kritizálják a munkáját, a mozdulatait, a szavait. Ha nem találja meg a hangot, esetleg társ- talan marad. A keresete is kevesebb, mert meg kell tanulni az új munkát, meg kell szokni az új helyet. nélküli szögletes csőre tér­nek át. Ez lényegeseik olcsóbb és a megmunkálása, össze­hegesztése sokkal egysze­rűbb, mint az eddigié volt. Az új vázzal a gép súlya is csökkeni fog, ami szin­tén fontos követelmény. Az év folyamán a szer­kesztő gárda tovább dolgo­zik a fejlesztésen és 1966- ban még kisebb súlyú és egyszerűbb, hibamentesebb konstrukciót dolgoznak ki. Az 1965-ös népgazdasági terv a gyártmányok foko­zottabb korszerűsítésére szólítja fel a vállalt okat, üzemeket. Ez a felhívás na­gyon „fekszik” a török- szentmiklósiaknak, hiszen a vállalati összevonás előtt gyártmányaiknak több mint 90 százaléka saját tervezé­sű volt. Az eléggé mostoha termelési adottságok elle­nére soha nem pihentek habáraikon. Konstrukciói­kat állandóan korszerűsí­tették, modernizálták. Felmérték a gyártmány- fejlesztési lehetőségeket és sürgősen nekifogtak — mezőgazdasági szakembe­rek bevonásával —, hogy az egyes mezőgazdasági termények felszedését és rakodását gépesítsék. A törökszentmiklósi gyár szakemberei — helyesen — abból indultak ki, hogy a termelőszövetkezetekben a tagság elöregedése követ­keztében egyre nagyobb gondot okoz a betakarítás és rakodás. A jelenlegi ké­zi munkát a gépek beállí­tásával sokszorosan terme­lékenyebbé tehetnék. Re­méljük, a Budapesti Mező- gazdasági Gépovártól is minden támogatást meg­kapnak ehhez: *=- bognár ■=» Az elemzések szerint az el­ső hónapban az új munka- soknál a termelékenység átlagosan 25—30 százalék­kal kevesebb a korábbinál és csak a negyedik hőnap végén érik el az eredeti teljesítményt. Ennek meg­felelően alakul természete­sen a keresetük is. Tehát nem csak a népgazdaság fizet rá a könnyelmű hely­cserékre. És ehhez jönnek még — amikről a legtöb­ben csak késve értesülnek: a meggondolatlan kilépés­sel járó jogi következmé­nyek. A Munka Törvénykönyv új rendelkezései szerint az, aki kilép, elveszíti munka- viszonya folyamatosságát, nem kap jubileumi jutal­mat, újra kezdheti gyűjteni szabadságához az éveket, s egy éven belül az új üzem minden indoklás nélkül fel­mondhat neki. Hat hónapig nem jár neki szabadság, nem kaphat ennyi ideig munkaruhát, és személyi alapbére sem lehet maga­sabb, mint amennyi előző munkahelyén volt. Egy év után szerez jogot kedvez­ményes üdülésre, termé­szetbeni juttatásra és be­tegállománya esetén csak 65 százalékos táppénz illeti meg. Ha nem várja be a felmondási időt, egyik Pil­lanatról a másikra kilép, vagy ha a társadalmi ta­nulmányi szerződésben meghatározott idő előtt megszünteti munkaviszo­nyát, vagy ha ugyanabban az évben kétszer, vagy még többször, vagy a követke­ző esztendőben akárcsak egyszer is felmond, a jog­szabály szerint úgy kell ke. zelni, mint akit fegyelmi úton bocsátottak el. Mit jelent mindez? Meg­szakad a munkaviszony fo­lyamatossága, egy éven be­lül a dolgozót indoklás nél­kül el lehet bocsátani új munkahelyéről, egy évig nem kereshet többet, mint előző évi átlagkeresete volt; ugyancsak ennyi ideig nem kaphat munkaruhát, rendes szabadságra csak egy esz­tendő után van joga, két évig nem kaphat nyereség- részesedést és egyéb jutta­tást, sőt: a továbbtanulás esetére biztosított útikölt­ségtérítésben, tanulmányi munkaidőkedvezményben és a tanulmányi szabadság idejére munkabérben sem részesülhet A vándormadarakat sújt­ják ezek az intézkedések. Azokat az embereket, akik bomlasztották a fegyelmet és a nemtörődöm felfogást vitték magukkal. Ha tud­ják, milyen jogokat veszí­tenek, akkor jobban meg­gondolják, szaladjanak-e azonnal a munkaügyi osz­tályra, vagy vállalják a nehezebb, de végeredmény­ben az ésszerűbb feladatot: bebizonyítani, hogy érde­mes a munkahely, a dolgo­zótársak megbecsülésére. Ehhez a törekvéshez se­gítséget nyújt az új rende­let. Kimondja: „A kilépő dolgozók esetében kétévi, a fegyelmi úton elbocsátottak esetében pedig háromévi folyamatos munkaviszony után teljes rehabilitációt kell biztosítani”. Ennyi idő eltelte után a dolgozó min­den jogát visszanyeri — ha kiemelkedően dolgozik, ak­kor a szakszervezet és a munkahelyi vezető együttes javaslatára ezt az időt meg is lehet rövidíteni —, sőtj kérelmére minden koráb­ban figyelembe nem vett munkában töltött idejét is beszámíthatják. így vissza­nyerheti jogát a ledolgozott évek után járó pótszabad­ságra és jubileumi jutalom-; ra. Mindezek ismeretében új­ra felvetődik a kérdés: ér­demes-e munkahelyet vál­toztatni? A válasz egyérteh; mű, a népgazdaság, a tár­sadalom és az egyén szem­pontjából is: nem: Doleeskó Kornélia A második év összevonás után a vártnál valamivel jobban sikerült teljesíteni HAZAI ESEMÉNYEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents