Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 4. szám

1M5. Január 6. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAf 3 Kooperációs partnereink a legnevesebb nyugati világcégek Méltán leihetünk büszkék arra, hogy az elmúlt nem egészen két évtized alatt új iparágakat teremtettünk, s gyáraink rengeteg olyan terméket termelnek és ex­portálnak, amelyeket nemrég még az iparilag fejlett or­szágokból szereztünk be. — Hosszú listát töltenek meg azok az ipari termékeink, amelyeket az utóbbi évek­ben külföldi árumintavá­sárokon, nemzetközi kiállí­tásokon kitüntettek. — De mindennél többet monda­nak az üzleti szerződések, megállapodások: a nagy külföldi világcégek szíve­sen megvásárolják világ- színvonalon álló találmá­nyainkat, gyártási eljárá­sainkat, késztermékeinket A Heller—Forgó íélc légkondenzációs hűtő­berendezés gyártási és forgalombahozatali jo­gát eddig három nagy nyugati cég — az angol English Electric, a nyu­gatnémet GEA és • francia Krebs és Há­mon — vásárolta meg. Az English Electric az angliai Rugeleyben már felépítette a világ eddig legnagyobb ilyen berende­zését az itteni erőmű egyik 120 megawattos egységé­hez. A Rugeley-i Heller— Forgó berendezés felépíté­sében a magyar ipar is együttműködött az English Electric-kel, a berendezés speciális hűtőelemeinek egyrészét a magyar ipar szállította. Sikeresen koo­perált a magyar ipar az osztrák SGP céggel a bei- ruti erőmű bővítésében. A generáltervező és fővállal­kozó SGP céggel létesített megállapodás értelmében mi szállítottuk a komplett bővítéshez szükséges turbi­nákat és generátorokat. — Jelenleg két indiai erőmű bővítését végezzük közösen az SGP céggel. Az eredmé­nyes együttműködés alap­ján a jövőben előrelátha­tóan további kooperációra számíthatunk, sőt az is le­hetséges: a turbinák és generátorok mellett, a ma­gyar ipar tervezné és rész­ben szállítaná a villamos berendezéseket, valamint a tápvízelőkészítő berendezé­seket. Világszerte feltűnést kel­tett dr. Seidner Mihály akadémikus legújabb ta­lálmánya, amely megoldot­ta a turbógenerátorok és forgó elektromos gépek ro­torénak közvetlen folya­dékhűtését. A szabadalom gyártási és forgalmazási jogát a világhírű svájci Brown—Boveri cég vásá­rolta meg, és már kivitele­zés alatt áll az első Seid- ner-féle folyadékhűtéses ro- torú 150 megawattos túr- bógenerátor.­Egy másik nagyjelentő­ségű magyar találmány a száraz Impregnáló berendezés gyártási és forgalmazási jogát az angol Projectile and Engineering Co., Illet­ve a nyugatnémet Hugo Stinnes eég vásárolta meg. A külföldi partnerek meg­állapodtak a magyar féllel a berendezés közös tovább­fejlesztésében. Ez a néhány példa meg­győzően bizonyítja egy­részt: a világszínvonalon álló találmányaink ipari ter­mékeink a fejlett ipari or­szágokban is érdeklődési keltenek, másrészt: ilyen termékek előállítására Igenis képesek vagyunk. Tettünk és teszünk lé­péseket gyártmányaink mi­nőségének állandó javítá­sára. Több nagy nyugati gyártóművel kötöttünk meg­állapodásokat, amelyek alapján megindítjuk e gyá­rak bizonyos termékednek magyarországi gyártását. — Például az angol Coventry Gauge Tool Co. menetkö­szörűgépét, az ugyancsak angol Wickman—Scrivener cég esúcsnélküli köszörű­jét, a francia Précision Industrielle cég által kifej­lesztett hidraulikus tokmá- nyokat, tápegységeket és tartozékokat. Ez utóbbiak azért is különösen jelentő­sek számunkra, mert szer­számgépeinkkel együtt az egész világra exportálhat­juk őket. Eredményeinket abból is lemérhetjük, hogy nagy vi­lágcégek, mint a DEMAG, vagy a Krupp szintén komoly érdeklődést mutatnak olyan műszaki együtt­működés iránt, ame­lyek keretében bizonyos termékeiket, vagy azok egyes részeit Magyar- országon gyártanák. Több fejlődésben lévő or­szág viszont hajlandó ma­gyar dokumentációk alap­ján, a magyar iparral koo­perálva meghonosítani és kifejleszteni különféle ma­gyar gépipari termékek gyártását. A sikerek természetesen korátsem adnak okot arra hogy most már mindem rendbenlévőnek ítéljünk. De arra valamennyiünket feljogosítanak: egyre töb­bet várjunk iparunktól, amely — mint láttuk — már nem egy esetben és nem egy területen megmu­tatta, hogy a világszínvo­nal elérésével sikerrel pá­lyázhat az ország határán túl is. Jakabfi István Dolgos liatalok A jászberényi járásban és városban az utóbbi négy év alatt 500 ezer társadalmi munkaórát teljesítették a fiatalok. A termelési moz­galmakba a KISZ-en kívüli ifjak közül is több mint háromezret bevontak. Az 1960 óta végzett társadalmi munkájuk értéke 2 700 000 forint. Az összevert falu ii* Az eltiport, alku alapon elfojtott vonzalom a sze­relem szabadságában tört magának utat. A szabad párválasztás, az ember leg­természetesebb, legtisztelet­reméltóbb jogának tönkre­tétele után az összevert há­zasságok elviselhetőségének módja a testéleti határta­lanság. Az együttélési morál gátjait elmosta az erkölcs­telenség. Van olyan család — két gyerekkel — amely­ben mindkét gyerek más más apától származik, de egyik sem a családfőtől. Egy másik család fiát a házhoz bejáratos gazda ta­níttatta. A harmadik eset­ben az asszonynak házat épített a másik férfi. — Na és a férje? Hát csak megkérdezte, miért kap a felesége házat? — képedek el. — Tudta. Valahányszor a férfi jött, az öreg fogta ma­gát, már sétált is ki a sző­lőbe — válaszolják a falu­beliek; Ezt a lelki rokkantságot. Vagy talán az embertelen­ségben még éppen az volt az emberség, hogy legalább anyagilag gondoskodtak egy­másról? Nem, egyszerűen nem tudom megérteni. Hi­szen az emberi értelem, tudat és érzelem defor- máltságának mennvi rikító kinövése volt itt. Maga az, hogy a szégyent önként vi­selték szinte. Mert ezekről a dolgokról tudott itt min­denki. De nem beszéltek róla. Legfeljebb magúk között, csendben és nem is elíté­lően. hanem beletörődött fásultsággal. Nem volt itt ebben semmi érdekes, sem­mi különös. Sőt semmi ki­vetnivaló. Ha veszekedések törtek is ki a faluban, kia­báltak egymásra mindent. De erről egy szót se. Érez­ték, ezt nem szabad ki­mondani, csak cipelni, mint az áteredő bűnt. A kiveze­tő hírszelepek esetleges nyílásait is gondosan elzár­ta a szokás szentségjoga. Meg az önpirulás is. A vagyon bálványa földig alacsonyította bennük az embert. A magántulajdon lelki rabszolgáivá alanta- sodtak. A szerzés démoni ördöge odáig fertőzte őket, hogy 15—20 holdas embe­rek egy nadrágban jártak. Hétköznap, munka közben kifordították az öltönyt, ab­ban dolgoztak. Vasárnapra a templomba visszafordí­tották és mentek a misére. Mert áhítatos templomláto­gató nép vö t ám nagyon. Dehát ezek az elesett, tel­jes tudati nyomorultságban betegeskedő emberek el is fogadták így az életet, hol volt a falu intelligenciája? A főbíróságot, az elöljáró tisztségeket apáról fiúra örökölte a leggazdagabb család. A főbíróság négy Íz­ben szállt egymás után egy família tagjaira. (Utolsó sarjuk most kerékpármeg- őrző a közeli városban.) — Idekerült akkoriban egy ta­nító is. Nem tudom miféle ember lehetett. Tény, e szerencsétlen szibariták ál­lapotán jó üzletet szima­tolt. Hamarosan csak úgy lehetett földet vásárolni, ha előtte a tanítónál eljártak az ügyben. Ez ment, így ment... meddig is? A felszabadulás után gépállomást, kisvas- utat kaptak, — osztottak valamennyi földet is. Ké­sőbb a legszegényebbek szövetkezetét alapítottak. — Utána az egész falu belé­pett. Mindezzel a külső fel­tétele megvan a belső vál­tozásoknak. Az utóbbi drámai kifej­letek formájában alakul. De az összevert falu ott tart: felismerte iszonyú életformájának befellegzé- sét. Már korábban is. Me­sélik, hogy hajdan, még a felszabadulás utáni évek­ben a kommunista párt egy falubeli szónoka azzal ara­tott egyenesen fergeteges tapsot a mozihelyiségben tartott gyűlésen, amikor az önzetlen emberi kapcsola­tok szépségéről beszélt. — Mint jövendőt vázolta fel előttük a szerelem tisztasá­gát, szabadságát. Nevek nélkül, de mezítelen őszin­teséged elmondta azt, mi volt itt náluk. Ott ültek, hallgatták az érintettek is, és tapsoltak nagyon. Nem is olyan régen víz­választó esemény keverte fel a port. Közéleti tiszt­ségbe került tanultsága ré­vén egy agrárproletár szár­mazású fiatalember. Udva­rolni • kezdett egy volt nagygazda lányának. A fiú traktorosokodott előtte, de tanult ő is és a lánv is. A lányos szülők kereken el­tiltották egymástól őket. A teleoülés két pártra sza­kadt. A volt <*azdák a lány apját biztatták; Nem könnyű a fafproálíás TBC-mentes állomány Saját erőből mesterséges borjúnevelő Magas a tej önköltsége A tiszafüredi járás termelőszövetkezeteiben akció indult a szarvasmarhatenyésztés fellendítésére. Min­denekelőtt a tehenészetek alacsony hozamait akarják növelni, s ezzel párhuzamosan javítani az állattartás gazdaságosságát. Helyes z a törekvés, hisz néhány év­vel ezelőtt — átlagosan — 1700 literes tehenészetek is voltak a járásban. E nagyszerű kezdeményezés egyik részvevője a tiszaszöllősi Szarvas Sándor Tsz. Nem véletlenül látoga­tunk el Szöllősre az alig 1700 holdas kis szövetke­zetbe. Minden ágazatban, így a szarvasmarhatenyész­tésben a járás, sőt a me­gye leggyengébb gazdaságai közé tartoztak. 1860-tól 1962- ig többmilliós mérleg­hiányuk volt. A gazdálko­dás többi ágazataival együtt fejlődött — főként tavaly — a szarvasmarha­tenyésztés is. — Persze a tehenészet­ben egy év alatt nem lehet a hozamokat magasra emel­ni, s kiugró eredményeket elérni — mondja Toró Ár­pád, a tsz főagronómusa. — 1963- ban 2400, tavaly mar 2350—2900 liter tej volt a tehenenként! átlagunk. Ezt a régi állomány feljavítá­sával, szakszerűbb tartásá­val értük el. — Hogyan? — A legeltetés mellé egész nyáron át gondoskod­tunk a zöld futószalagról, kiegészítő takarmányról. Hozzáfogtunk a tbc mente­sítéshez és a kiöregedett ál­lomány felfrissítéséhez. Ta. valy tiz öreg tehenet selej­teztünk ki, a napokban to­vábbi hat tbc-s egyedet visznek el tőlünk. Az utób­biakat már elkülönítettük. Szarvasmarhaállományunk teljes egészében negatív. Eljutottunk oda, hogy a te­henészetünk törzskönyvi el­lenőrzés alá került. — Igénybe vették az ál­lami támogatást? — Igen. A vemhes üszők ellése után 40 ezer forintot kaptunk. Valószínű, a pozi. tív egyedek kiselejtezésére is kapunk támogatást. A szövetkezet saját erő­ből fogott hozzá a mester­séges borjúnevelő felépíté­séhez. — Egy régi romépületet Az igari „pénzügyminiszter“ Tolnai Gizi, a tiszaágari Petőfi Tsz „pénzügyminisz­tere”, azaz főkönyvelője kétszer is mondta, hogy nem szeret a munkájával dicsekedni. Nem azért dol­gozik nagy szorgalommal, felelősségérzettel, hogy megdicsérjék, hanem ezt tartja természetesnek, he­lyénvalónak. Mimtahogy szokásává, mondhatni vé­révé vált az is, hogy olyan — Ne engedd, hogy a meztelen fenekűek betola­kodjanak. A fiatalember volt osz­tályos társai szintén: — Gondold meg. Ha meg volna még a földjük, meg se látna az a lány. Csak az állásod kell neki. De ez a szerelem már kiállta a próbát az új tár­sadalmi környezetben. Igaz, még csak úgy, a két sze­relmes közmegegyezéssel el”rehozta a családutódlás idejét. Az esküvőbe így már nem szólhatott bele senki. De a nagy görbeház még nem engedett köny- nyen. A fiatalok — hár­masban — a fiú szüleinek egyetlen 12 négyzetméteres lakószobájába költöztek. Itt összezsúfoltan öreg és fia­tal házasok — amott üres nagy lakások, de a fiata­loknak még odajárniuk sem szabadott. És a közvélemény már- már nagyobb többsége új- jongott a gyönyörű kitartás — talán az első igazán szép házasság — láttán. — Jól teszik. Nekünk Is így kellett volna. A fiatalok, az új generá­ció nem tűr beavatkozást. Szabadon választ, függetle­nül cselekszik. Az össze­vert faluban ezzel párhu­zamosan születőben az új közösség. Az igazi közös­ség. S az összevert falu? Bé­nult önváddal, tehetetlen­séggel szemlélődik. Érdekes módon többségükben együtt maradtak. A kollektivizálás után ugyan felbontottak néhánv „műszál-esküvőt”. A fiatalabbjai. Az öregek újra mesnvugtatták magu­kat azzal: most már mihez kezdhetnének? Az a világ, a magántnlaidon mindent eszközzé tevő ideie letelt. S emez, az úi. nekik már későn érkezett, de talán még ígér szőo^í^pVet. Borzák Lajos dolgokat észre vegyen, amit másoknak kellene meglátni, szóvátenmi. No de sem az elnök, sem más vezető nem neheztel azért, ha Gizi megmondja, hol milyen hibát ésrielt. Jól tudják, mindig jót akar, a közös­ség érdekét tartja szem előtt S ha vitatkozik, nem hangoskodva, de igen hatá­rozottan akkor is ez a célja. Alaposan ismeri szövet­kezetük sorsát, életét, amelyben 1957 óta osztozik. Fejből sorolja a számokat, adatokat, gazdálkodásuk eredményeinek, vagy siker­telenségeinek bizonyítására. Mert mint máskor, a most lezárt esztendőben is vál­takozott a jó a rosszal. Az állattenyésztés meg­hozta a tervezett 3,5 millió forint bevételt. A növény­termesztés viszont 1 millió forinttal adós maradt. A borsót elverte a jég és a luceraamagfogás sem sike­rült. Nagyon megérezné ezt a kiesést a gazdák zsebe, ha az év eleién nem ter­vezték volna be az 580 000 forint biztonsági tartalékot, ahogyan azt a főkönyvelő- ifik javasolta. Jó. hoev hallgattak tanácsára. Mert igaz, hogy a tervezettnél néhány forinttal így is ke­vesebb jut munkaegységen­ként. de ha nem lett volna az 580 ezer forint, akkor 10 forinttal csappant volna a munkaegység értéke. Gizi és beosztottjai — Lengyel József, Pintér Mártonné és Unicsovics Ferencné — soha sem pa­naszkodhatnak. hogy nincs munkájuk. Most meg a zársz'madé" közeledtével késő estig dolgoznak, hogy határidőre és pontosan el­készíthessék az évvégi számvetést. Úgy ahogy az 1957 óta minden évben tör­tént. Akkor is, amikor Gizi egyedül volt könyvelő, s az­óta még inkább, hogy a szakmáiukat jól értő segí­tőtársai vannak. Sok a munka? Egy nap is ezernyi az intózni való? Nem baj. A törékeny Gizi már megszokta a közösség mozgalmas, lüktető életét, a nagv m'ink'>*^rrmót. Mast is minden gondolatát a zárszámadás köti le. S azon töpreng, mit. hogvnn lehet­ne iotó^an csinálni, hogy az idei gazdálkodási év —vpVá—+ } s tovább erősödön gazdaságuk és gyarapodiov ov.*pa«irrvnk. Nagy Katalin alakítottunk át, s hoztunk rendbe. A 3004/6-os kor­mányhatározat szerint en­nek költségét — 120 ezer forintot — megtéríti az ál­lam. Az 50 férőhelyes ne­velő elkészült. Január első napjaiban népesítettük bej — A szövetkezet állami beruházásból az idén egy 50 férőhelyes tehénistállót is l<flP. — Ezt két év alatt népe­sítjük be. Fokozatosan ki­cseréljük az öregedő állo­mányt. Ez év végére 50-ről 80-ra növekszik a tehén lét­szám. A főagronómus felsóhajt: — Igen messze vagyunk még a 4000 literes átlagtól. Még ráfizetéssel termeljük a tejet. Bár csökkent az önkölt­ség, mégis sokba kerül egy liter tej előállítása. 1963- ban 4,34, tavaly körülbelül 3,90 forintba litere,­— Az a célunk — fűzi a gondolatot Toró elvtárs — hogy nyereséges legyen a tehenészet. Ehhez még né­hány évi tenyésztői munka szükséges; A szövetkezetből az idén 57 hízómarhát szállítottak el. A fejlődést az is mu­tatja, hogy ebből harmin­cat export minőségben vet­tek át A plusz árbevétel jól kiegészíti a 14 ezer csir­ke és 650 hízó utáni jöve­delmet A fejlődés Tiazaszöllősöa i9 biztató. Nem könnyű a legyengült szövetkezete« talpraállítani. Különösen a tehenészetet nehéz; — ni. 1. — Több mint 300 millió íorint új építőipari gépekre Az Építésügyi Miniszté­rium a fokozottabb gépesí­téssel enyhíti a munkaerő- problémákat. Az idén több mint 300 millió forint ér­tékű géppel segíti az épít­kezéseket. A gépek egyhar- madát hazai üzemek gyárt­ják, s a berendezések túl­nyomó részét külföldről, elsősorban a baráti orszá­goktól szerzik be. A földmunka gépesítésé­nek elveit az idén megvál­toztatják. Az eddig hasz­nált kotrógépekhez ugyan­is a föld elszállítása miatt dömperre volt szükség. — Most is 500 dömpert igé­nyeltek, de csak 25-öt kap­nak. Ezért a kotrógépek helyett fokozatosan áttér- nek a földnyeső és a föld­toló gépek felhasználására mert ezek a berendezések magukkal viszik a földet, s nincs szükség külön szál­lítógépre. Az idén már összesen 47 különböző föld­toló és nyeső gépet sze­reznek be. Az építőiparban az anyagmozgatás foglal­koztatja a legtöbb munka­erőt. Különösen sok erőt von el a rakodás, ezt a munkát most gumikerekes kis kotrókkal gépesítik. A Szovjetunió gyártja ezeket a gépeket és ebben az év­ben összesen 75 kis kotró­val segíti a lapátolható építőanyagok rakodását. Az építkezéseken sok munkaerőt mentesítenek majd a betonkeveréstől, mert az idén 10 új központi betontelepet állítanak fel az országban. Lengyelor­szág szállítja a telepek korszerű keverőgépeit. A telepek átlagosan 30 köb­méter betont készítenek majd naponta. Az építőipar gépeinek értéke már meghaladja a kétmilliárd forintot. A2 eddiginél fokozottabb gon­dot kell tehát fordítani a berendezések javítására, karbantartására. Ezért több műhelykocsit kérnek az építők a hazai gépipartól, s egyúttal az év végéig összesen 8 szerviz-állomást rendeznek be az építőgépek részére.

Next

/
Thumbnails
Contents