Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-05 / 3. szám
INft: Január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP LASSAN MEGINDUL... Kulturális korkép a jármű ia rí tol-ól főleg csak bajok voltak Vidékre kerülnek a Nemzeti Színház berendezési tárgyai Béla, a művelődési ház gazdasági ügyeinek intézője és D. Nagy János a ház igazgatója voltak az újságíró beszélgető partnerei. Hat hónapja került új vezető a művelődési Ház élére. Addig a járműben — Mi lehet ennek az oka? — Nehéz ezt megmondani. Talán beszélhetünk arról, hogy a fizikai munkások nagyobb része évi 400 túlórát teljesített 1964-ben. Ilyen hajtás mellett nem megy a tanulás, de sokan, különösen azok, akiknek valamilyen módon a nyolc általános nélkül is meglett a szakmunkás oklevelük, nem látnak benne fantáziát, — ezeket Zsák István mondotta. Nagy az érdeklődés viszont a felsőbb iskolák iránt azoknál, akiknek már megvan az alapműveltségük. Ez örvendetes jelenség annak ellenére, hogy néhány embernél éppen a tanulmányi szabadságok túltengése miatt meg kellett tagadni a javaslatot. Olyan is akadt például, aki vasmunkás létére cukrászipari technikumba jelentkezett. Nem engedték el. Néhány eredmény szinte csak vezérszószereűn: kilenesxás olvadója van a könyvtárnak, ebből több mint kétharmadrésze felnőtt. Nagyon szép arányban olvasnak az ipari tanulók és a fiatal szakmunkások. A központi könyvtár és a szocialista brigádoknál kintlevő öt letéti könyvtárból 1964-ben 28 ezer kötetet kölcsönöztek. Annyit a beszélgetésben azonban megállapítottunk, hogy igen kevesen látogatják a könyvtárat, abból a bizonyos hétszázból, akik nem végezték el az általános iskolát. A művelődési munka másik nagy ágában, — a műkedvelésben is mutatkoznak eredmények. Újjászerveződött a színjátszócsoport, zömmel fiatalokból. Már tartottak egy kabaréestet, február közepére Tóth Miklós: Jegygyűrű a mellényzsebben című vígjátékát hozzák színre. A férfi kórus még változatlanul nehézségekkel küzd, az egyik legfájóbb problémája a művelődésügynek a járműben. Hiszen éppen ennek a művészeti ágnak vannak a legnagyobb és legnemesebb hagyományai. A fotoszalckörnek a mai napon tizennyolc tagja van, március végére nagyszabású kiállítást rendeznek. — Múlt év júliusában még csak helyiségük volt... A biz tató kezdetnek még biztatóbb folytatása lehet a közeljövőben. — Ugyanis kiköltözik a konyAz állandó I bizottságok munkájáról g Egy beszélgetés lényegét próbáljuk meg itt visszaadni. Négy ember véleményét, akik felelősek a több mint kétezer dolgozó kulturális ellátottságáért. Zsák István, a szakszervezeti bizottságtól, Berta László, a moziüzem vezetője, Sándor A művelődési ház december 30-áról kelt bankszámla kivonata fekszik előttünk az asztalon. A munkabérek leemelése után a ház számláján 25 501.16 forint tiszta bevétel mutatkozik. Tavaly ilyenkor még az alkalmazottakat sem tudták kifizetni... Végeredményben nem az anyagiakon lehet lemérni a fejlődést, mégis jellemző a munka egészére ez a szerény, de a múlthoz képest biztató összeg. A tartalmi munkáról sok érdekeset mondanak a jelenlévők. Megindult a zenei szakkör, amelyben száznegyven ipari tanuló vesz részt. Ebből válik majd ki az ifjúsági kórus. Az ismeretterjesztésben csak az akadémiai formák indultak meg, de amit nagy eredményként könyvelhetünk el. A személykocsi-osztály első évfolyama huszonegy fővel, a teherkocsi első évfolyama ötvenegy fővel, a gőzmozdony első évfolyama huszonnyolc hallgatóval rendszeresen működik. Eddig még egyetlen előadás sem maradt el, ami az előző évadhoz képest szintén eredmény. — Átlagosan kétszázan jártak a filmbarátok körének előadásaira. Lehettek volna többen is, de nem kaptunk megfelelő színvonalú filmeket. Nem kívánhatjuk, hogy bérletben többet fizessen a munkás, mint az qgyes előadáson, róádásul olyán filmért, amit «itt sem nézne meg. — Jól sikerült ezzel szemben az ifjúsági filmesztétikai sorozat, a Durst János úti általános iskolában. Itt közel 280 bérletet adtak el, de általában háromszázan látták az előadásokat és hallgatták meg a hozzáfűzött magyarázatot. Kis vita kerekedett a közoktatásról. Elmondották, hogy 22 fős kihelyezett nyolcadik osztály működik az üzemben és százra tehető azoknak a száma, akik lakhelyükön járnak általános iskolába. Ahhoz képest, hogy a felmérések szerint hétsxáxan nem végexték el a nyolc általánost ez kevésnek mondható. — Tudja, hogy jött össze ez a huszonkét fő is? Ügy, hogy három napig mindennap körülbelül hetven emberrel beszélgettünk. Jórészt olyanokkal, akik a harmincas évek elején születtek. No, ebből a több mint kétszázból maradt ez a huszonkettő. Hétfőn a Nemzeti Színház nézőterén újabb megbeszélést tartottak a Nemzeti Színház bontásában érdekelt intézmények és vállalatok. Elsősorban véglegesen tisztázták, mit kell megmenteni a Nemzeti Színházból a jövő nemzedékek számára, a színháztörténeti múzieum képviselője bejelentette, hogy a köny- nyen mozgatható szobrokat már el is szállították. A Művelődésügyi Minisztérium képviselője bejelentette, hogy a Nemzeti Színház földszinti széksorait Szeged kapja meg. Elhangzott olyan javaslat, hogy a Nemzeti Színház épületében fellelt kő- és márvánvanyag felhasználásával emeljenek síremléket azoknak az elhunyt művészeknek, akiknek sírján nincs jele az emlékezésnek. Akad sok olyan használati tárgy, amelyeket a ivdéki színházak, az épülő művelődési otthonok hasznosíthatnak. Éppen ezért a színházi szakemberek kérték hogy ezeket a kellékeket, berendezéseket gondosan, külön tárolják. így azután az esetleg érdeklődő közintézmények könnyebben meg- saerezhetik. Egyébként a bontás idején színházi és művészettörténeti szakértők tartózkodnak a helyszínen, hogy tanácsokat, segítséget nyújtsanak a bontóbrigádoknak. ha az új étterem-épületbe. Végre visszaadják rendeltetésének a művelődési házat. Meg tudják valósítani az. ifjúsági klubot, a brigádvezetők klubját. Mondanunk sem kell, ehhez még jelentős társadalmi összefogás szükséges, hiszen a helyiségeket festeni, takarítani, kulturált módon berendezni nem kis munka. Ülünk a presszóban a napi lótás-futás után. A fiatalember egész nap kísért, segített az anyaggyűjtésben. Egyik vendég, táskarádiót hozott, kellemes táncmuzsikát szolgáltat — díjtalanul. — Mari nénit hallgatnád meg egyszer — ajánlja új barátom. — Nagyapám testvére. Ha jókedve van — nem ritka eset — annyit és olyan jóízűen beszél a régi időkről, hogy... — Hogy...? — Hogy a család gurul a nevetéstől. — Rendben van, vigyél el ma este. • Mari néni, özv. Harangozó Gábomé nem kéreti magát. Hogy látszik-e rajta a 76 év? Alacsony termetű, csuparánc az arca. De táncra is perdülne, ha kicsit jobban biztatnánk. — Hát nem vót nekünk ruhánk, tizenkettőn vótunk testvérek, kilenc jány és három gyerek... — sokfelé manapság is a fiút hívják így. — Az apám ács vót. Télen nádat hoztak tutajjal, azt árúták. Meg vett rissz- rossz házat, azt megjavította, aztán eladta. — Itt nőttünk fel Kun- szentmártooban, a Körözs partján. Tavasztól őszig mindennap megfő rödtünk. Télen jártunk a sinkóra. A rossz cipőkre fadarabot, drótot kötöttünk. Azt ss tudtuk, hogy mi az a korcsolya... Nyáron szederrel, kökénnyel éltünk. Meg sür- te anyám a kukorica-kenyeret. Az iskolában sokszor elcseréltük másikért... Betegek sohase vótunk... * A veje egy üveg borihoz a beszél geté örömére. — Persze, hogy szeretem — mondja Mari néni. a keresztfiű-unoka incselkedő kérdésére. A fiú tovább évődik: — De ne rágja, nem harapni kell azt. — Nincs fogam Csak egy fél — vágja ki magát — Az apám hat évig Olaszországban vót katona í A házasság után több heiv- * lűt kiadták a* út jókat, A Szolnok megyei tanács állandó bizottságai az elmúlt évben is több tapasztalatcserén vettek részt. A művelődésügyi és az ipari áb Nógrádba, a kereskedelmi, a mezőgazdasági és a pénzű gyi -költségAzér, mer, ha bekötöztek valahová, levertek a fődbe négy dúcot, arra egy deszkát. Ez vót az asztal. Ez vót a bútorunk. — Mindannyian jó tanulók vótunk. Engem kért a tanító, hogy adjanak oda. kitaníttat. Apám nem adott, azt mondta: „Egyet nem nevelünk kisasszonynak.” A hat iskolát kijártam. Aztán valamennyien varrtunk... Anyám szigorúan bánt velünk. Ha bálba mentünk és felkért egy úri fiú, akkor odajött és elvett tőle: „Nem magának hoztam én a jányt. Hozzáillőhöz, iparúé gyerekhez.” — Mari néni szép volt? — kacsint megint a fiú. — Nem vótam szép, de eleven, ügyes. Tizennégy éves koromtól dogoz tam, a Bozsik-majolikánál. öt-hat éve szűnt meg, egészen addig. Az uram odaveszett a háborúba! Kétszer gyütt Tanácskozoif a Textiles Szakszervezet központi vezetősége Hétfőn központi vezetőségi ülést tartott a textilipari dolgozók szakszervezete. Tóth Anna, a szak- szervezet főtitkára számolt be a textilipar 1964. évi munkájáról és ez évi feladatairól. 1965-ben a textilipar termelését 3,4 százalékkal kell növelni, mégpedig oly módon, hogy a termelékenység három százalékkal emelkedjék, a gyártmányok önköltsége alacsonyabb legyen, választékuk bővüljön, és a minőség is javuljon. Az ez évi munka sikeréhez minden bizonnyal nagymértékben hozzájárul majd a gyárakban a felszabaduvetési Hajdú-Biharba, a jogi és államigazgatási, valamint az egészségügyi és szociálpolitikai Csongrád megyébe látogatott el. A fenti megyékből Szolnokon is fogadtak tapaszitalatszerszabadsáigra. itt maradtam két gyerekkel. — De csak sorban mehettünk férjhez, úgy, ahogy születtünk. Mert mit mondtak vóna: „Mi a baja az öregebbnek...?” Ismerősöm nagyapja tette fel 1896-ban a templom- torony csúcsára a bádog- gömböt. Mintegy 75 méter magasan. Az ő fia is ács volt, ő pedig a 2,2 méter átmérőjű óralapot szedte le. — Engem Szegeden vertek meg a rendőrök — mondja a fiú —, mert felmásztam a dóm keresztjére. * — Leküzdöttem ezt a hosszú, nehéz életet. Mosni is mentem, napszámba is, mindenhova, ahun csak pénzt adtak. Reggelenként a beszerző. Akármilyen idő van, meghozza a kenyeret, tejet, s ami kell a háztartáshoz. (v. p.) lás 20. évfordulója tiszteletére már most kibontakozó munkaverseny. A dolgozóknak egyharmadrésze tömörült brigádokba és több mint kétezerháromszáz brigád azt tűzte majd elé célul, hogy elnyeri a szocialista címet. A brigádok felének ez már sikerült is. Hatvanhat üzemrészben a szocialista műhely címért is versenyt indítottak. A szakszervezet központi vezetősége ezen az ülésen vitatta meg azt a jelentést is, amely a textilipari munkások nagy többségét jelentő nődolgozók helyzetével, munka- és életkörülményeik javításával foglal- kogák. — Irt — Mari néni mesél Hegyén kívüli és belüli ta paszta 1 atcserék Működésük általános irányelvei zésre érkező állandó bizottsági tagokat. Gál Sándorral, a megyei tanács vb titkárságának főelőadójával beszélgettünk a tapasztalatcserék jelentőségéről, hasznáról és általában a megyei áb-k tevékenységéről. — A tapasztalatcserék azt a célt szolgálják, hogy állandó bizottságaink megismerkedjenek más megyék áb-inak gyakorlatával, módszereivel. — Milyen hasznosítható tapasztalatokról számolhat be? — Nógrád megyei gyakorlat, hogy a járási vagy városi állandó bizottsággal együtt tartott ülésen egy napirendi pont közös az illető városi, járási áb témájával. Ez új, s egyik követendő módja lehet a helyszíni segítségnyújtásnak. S ugyanígy a járási áb-k is tartanak a községekben helyszíni üléseket. Debrecenben az egészségügyi áb perspektivikus tervet dolgozott ki négy évre, a tanácsciklus idejére. A munka fő irányát megszabták, s évenként konkrét tervet készítenek. Éves terveket természetesen a mi állandó bizottságaink is maguk elé tűznek. — Mi a látogatások mérlege? — Nem dicsekedni akarok: Szolnok megyében több mint tíz éve alakultak meg először az állandó bizottságok. Régi gyakorlattal, sok tapasztalattal rendelkeznek. A tavaly januárban megválasztott új áb-k feladatai természetesen mások, mint a korábbiaké. Tavaly elkészítettük az állandó bizottságok működésének irányelveit, az 1954 évi Elnöki Tanácsi határozatok s az eddig kialakult módszerek figyelembevételével. Tudomásunk szerint másutt az országban még nem dolgoztak ki hasonló irányelveket... Az áb-k rendszeresen tevékenykednek szakterületeiken, részt- vesznek a vb-ülések és ta- ná< ülések napirendi pontjainak előkészítésében. Az elmúlt év harmadik negyedévében 288 helyszíni ellenőrzést, vizsgálatot tartottak. — Tettek-e konkrét javaslatokat az állandó bizottságok? — Az egészségügyi és szociálpolitikai áb például még a nyáron terjesztett a vb elé több javaslatot. Néhány közülük: vizsgáljak meg az üzemek vízellátását, s azt, hogy milyen lehetőség van az ipari és az ivóvíz külön kezelésére; rendszeresen mérjék a város levegőiének szennyezettségét; célszerű lenne az or- szágos főútvonalat a városon kívül elvezetni, s némely helyen zöldövezetet léteci+°ni: jobban ellenőrizze a KÖJÁL a vasútállomás közegészségügyi viszonyait; rendeltetése szerint használják az újszászi terhestanácsadó épületét. _ A jó módszerek elterjednek-e a megye járási, uárosi, községi állandó bizottságainak körében is? — Részint az említett együttes ülések, részint a megyén belüli tapasztalat- cserék szolgálják ezt a célt. Egy példa: a szolnoki városi tanács városfejlesztési és építési állandó bizottsága a megyében ismerkedett meg a ..felmérő könyvek” módszerével. Ez abból áll, hogy a tanácstagok jelzik a lakosság igényét, kívánságait: út-, járdaépítés, felülit-' stb. Az áb és a tanácstagok közösen vizsgálták meg a szükségleteket. E nvilvántartásl módszer megkönnyíti • omUctazgatási szerv munkáját,
