Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
1MB. Január 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jó feltételek ellenére sem javul kellően a termelékenység a karcagi építkezéseken Karcagon két jelentősebb beruházás van: épül az új kenyérgyár és a kórház. Tavaly mindkettőn jelentős terviem árad ássál küzdött. az ÉM. Szol nők megyei Állami Építőipari Vállalat. Ezért volt nagyon fontos a téli időszak mim- kaíeltéfteleinek megteremtése. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez mind a kenyérgyári, _ mind a kórház beruházáson jól Sikerült Az előbbinél az idén 4,1 millió forintot kell felhasználni, áz utóbbinál generál szintén 22 'milliót, többet, mint 1964-ben. Tervezett létszámmal dolgoznak, anyag van, munkaterület van. azaz az ütemes termelésnek semmi akadálya nincsen. A kórháznál jelenleg — a kedvező időjárást kihasználva — főleg a szabad ég alatti részeken építenek. Folytatódott a2 előregvártort elemek elhelyezése, a csomóponti betonozás, az elemek hőérle- léses. előregyártása. Zsaluzzák a lépcsőházakat, elhelyezik a vasszerelékeket, válaszfal aznak. Ám a termelékenységen egyáltalán nem látszik meg. hogy a .munka most már szervezettebb, hogy az adottságok javultak. Nem ritkák az olyan brigádok, amelyeknek teljesítménye alig éri el a 60—70 százalékot, _ A kenyérgyári beruházásnál is jobbára hasonló a helyzet. Az anyagtarta- •k két hónapra elegendő, munka is van, létszámhiány sem gátolja az előrehaladást. A munkások igyekezete azonban itt sem megfelelő, a termelékenység színvonala eléggé alacsony. A két karcagi beruházáson elért tavalyi gyenge eredmények pedig most azt kívánják az építőktől, hogy az eddiginél sokkal termelékenyebben; gazdaságosabban dolgozzanak. Az első negyedévi kudarcok vagy sikerek döntők az idei ter- .vek teljesítésében. Ezért szükséges azonnal kijavítani a hibákat. Mit mutat a baleseti statisztika? Egy év alatt 30.613 munkanap esett ki a termelőszövetkezetekben leszállították a gépről az italozó traktoristákat. Sajnos ez sem általános. A baleseti statisztika figyelmeztet. Sokkal jobban kell vigyázni az emberek testi épségére, életére és egészségére. A gépesítéssel nagyobb a balesetek veszélye, ám nem törvényszerű, hogy bekövetkezzék. Nagyobb határozottsággal kell érvényt szerezni a baleset- védelmi előírások betartásának és kellő eréllyel fellépni az italozás ellen. A szövetkezetek vezetői, szakemberei ellenőrizzék a munkavédelmi oktatás rendszerességét. Jobban vigyázzanak a szövetkezeti gazdák testi épségére. — m. 1. — Téli halá A halastó gátjának tövében csáídyákkal és botokkal emberek törik a jeget. És ahogy múlik az idő, úgy hosszabbodik az em- bérkéz vágta rés. Még egykét ütés és a jégtakaró a parttól elszakadva szabadon lebeg. Néhány ember a parton heverő sötét tömeghez nyúl. Egy kötél végét markolják meg. Néhány lépést tesznek és a feszülő kötélen jól ismert fakockák jelennek meg — a kerítőháló úszói. Combig érő gumicszmában a jeges vízben — Ilyen a halászélet — mondja Dezső György halászati agronómus és emberei felé mutat. — Igaz, hogy enyhe a tél, de csupasz kézzel szorongatni az átnedvesedett kötelet nem gyerekjáték. „Megszoktuk már” — mondják a halászok. De a hidegtől vörösödé kéz másról árulkodik A Középtiszai Állami Gazdaság sóskúti üzemegységének udvarán teherautó áll. Platóján hatalmas alumíniumkádak állnak. Sötéten tátongó nyílásokkal, halra éhesen. De nem sokáig. A sóskúti halászbrigád időközben kife- szítette a hálót a halastó két partja között. Egy mindenre kiterjedő nézés és már csattan is a halászmester hangja: Húzzad! Rendkívüli enyheség, de „a kutya nem eszi meg a telet" A megyei tanács mezőgazdasági osztálya kimutatást készített a termelőszövetkezetekben történt balesetekről. A statisztika elszomorító képet mutat: 1964- ben 1516 olyan üzemi baleset volt a tsz-ekben, melyek bárom napon túl gyógyultak és keresetképtelenséget okoztak. Sajnos, a balesetek között négy halálos is volt, a kunhegyes: járásban kettő és egy-egy Jászberényben, illetve Karcagon. A balesetek következtében 30 613 munkanap esett ki a termelőszövetkezetekben. Megdöbbentően nagy szám. A mezőgazdaságunk év- ről-évre jobban gépesedik, technikai bázisa növekszik. Nyilvánvaló, hogy a gépesítéssel nagyobb a baleseteit veszélye is. A gépi vontatási szállítójárművek nagyobb gyorsaságuknál fogva fokozottabb óvatosságot igényelnek. Szigorúan érvényesíteni kell és követkeretesen betartani a munka- védelmi rendszabályokat. Gyakran a kényelmesség okoz balesetet. Hajmeresztő látvány, amikor a megrakott pótkocsikon állnak az emberek* A vontató vezetője is tudja, hogy nem szabad — tiltja a KRESZ —- mégis eltűri, Az abád- szalóki Aranykalász Tsz- ben az elnöknek kellett leparancsolni a herével rakott pótkocsi vonórúdján i,utazó” tsz-tagokat. Lusták voltak gyalogolni. Nagy vitát okozott, amíg leszálltak onnan. Vajon mi történik, ha a vontató a göröngyös mezei úton megrándul? Baleset. Lehet, hogy halálos, mert az emberek könnyen a kerekek alá kerülnek. A fegyvernek! Kossuth Tsz-ben almát szállítottak az ősszel. Négy ember ült a megrakott pótkocsin, a a traktoros közben előre, hátra. vontatta járművét, Elfelejtették már, hogy korábban egyik tagtársuk másfél évig nyomta hasonló eset miatt a kórházi ágyat. A baleseti statisztika azt mutatja, hogy a nyári és az őszi hónapok a legveszélyesebbek. Tavaly a július, augusztus, szeptember és október hónapokban átlagosan 3000 vagy ennél is több volt a baleset miatti munkanap kiesés. Ritkán szállt azonban havi 2500 alá. A járások és városok adatai igen eltérő képet mutatnak. A szolnoki járásban tavaly a legtöbb 381 baleset volt. Tudjuk, hogy a szolnoki járás a legnagyobb a megyében. — Ám akkor is túlzott hogy az összbalesetek több mint 25 százaléka ebben a járásban volt. Szolnokot a jászberényi járás 17, és a kun- hegyesi járás követi 15,3 százalékos arányban. A tiszafüredi járás szövetkezeteiben volt a legkevesebb. — mindössze 35 — baleset tavaly* A városok között Jászberény az „első”. Náluk 112 baleset volt. A többi helyeken 75—43 között történt három napon túl gyógyuló sérülés. A termelőszövetkezetek többségében az előírásoknak megfelelően a kampánymunkák ©lőtt megtartják a baleset védelmi oktatást. Ezenkívül — különösen a gépesített brigádoknak — a karbantartások idején beszélnek a balesetvédelemről. Arról is tudunk, hogy több tsz-ben A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán közölték, a délről jött enyheség a Balkánra és a Kárpát medencébe helyenként plusz 12 fokos meleget hozott. Az újabb enyheség és a kíséretében érkezett langyos esők országszerte olvasztják a havat. A meteorológusok szerint rendkívül enyhe, szinte ta- vaszias melegfront még korántsem jelenti a tél végét. A kompenzáció ugyanis — az időjárásban — kötelező szabály, amit népiesen úgy szoktak megfoglamazni, — hogy a „kutya nem eszi meg a telet”. Mindenképpen számítanunk kell arra, hogy a február valószínűleg hoz még kemény időket, „igazi telet”. A következő 36 órában lényegesen még nem változik az időjárás, tovább tart az enyheség. Hajnalban előreláthatólag 0, plusz 5 fok között alakul ki a minimum-szint, s a hőmérséklet általában plusz 5, plusz 8, helyenként plusz 8, plusz 10 fokig emelkedik. HAZAI HÍREK Nevelésügyünk húsz éve címmel az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai, valamint intézeten kívüL pedagógiai szakemberek több mint hatszáz oldalas könyvet állítottak össze. — Húsz év tükrében bemutatják iskolarendszerünk és oktatáspolitikánk fejlődését, továbbá a nevelés különböző területein elért eredményeket. « Több száz műszaki, gazdasági, szervezési és lélektani szakember jelenlétében kezdődött meg csütör* tökön reggel a Technika Házában a MTESZ ipar- gazdasági bizottsága által rendezett kétnapos ankét a munkalélektannak az iparban való alkalmazásáról. A megbeszélésen képviselteti magát a MTESZ csehszlovákiai testvérintézménye is. Az ankét két napján összesen megvitatják a munka- lélektani kutatásokban elért legújabb eredményeket. Április 4 tiszteletére Szakma Ifjú mestere tanfolyamét szerveznek Parkosítják az üzem területót Szakvizsgát tesznek A Víz- és Csatornaművek kiszesei április 4-e tiszteletére versenyt indítottak. — Elhatározták, hogy a szolnoki telepet társadalmi munkával rendbe teszik, a hulladéktól tarka udvart parkosítják, fásítják. Arra pedig, hogy a versenyben csak jó meglepetés érhesse őket így készülnek: Február elejétől megkezdik a Szakma ifjú mestere tanfolyamot, aki csak teheti, állandó látogató lesz itt. Aki mindezt már tudja, az a motor és vízvezetékszerelők továbbképzőjén vesz részt. Vannak olyan ifjak is a vállalatnál, akik négy évnél régebben itt dolgoznak. Közülük, aki úgy döntött, hogy marad is a szakmában, az szakvizsgákra készülhet a tavasz- szal. S miután mindezt a KISZ vezetőség kezdeményezte, mindenkinek meg is van a maga dolga. A tanulásért, a különhöző tanfolyamok megszervezéséért Szabó Annáé a felelősség. A munka, a tanulás mellett mi más volna fontosabb, mint a szórakozás. Ez a Szeberényi Júlia dolga: mozilátogatás, ankét a filmekről, szellemi vetélkedő, autóbusz kirándulás, múzeumlátogatás stb. — Csupa kedves, kellemes jó dolog. De mire mindezt elintézik, mire már csak szórakozni kell! Mennyi munka? Azt csak Julika tudja igazán. A gazdasági felelősi poszt se olyan egyszerű. De „szakmabelire” bízták a vezetőségben. Nagy Balázsné- ra, a forgalmi könyvelőre. Annyi dolga azonban nem lehet, hogy ne jutna ideje a tervezgetésre: megjavítják az irodához vezető földutat, kisalakozzák. A terv sorsa náluk biztos, mert a KISZ szervezet tagjai szinte mind olyan szorgalmas fiatalok, akikre számítani lehet. Olyanok, mint Horváth István, aki most a tanulási pálmát viszi. Tanul a gépipari technikumban, politikai szemináriumon és diák a gépkocsivezetők között is. Szavukat adták a versenyre, s a szó értékét maguk is a munkával mérik. . - - ^ Mi ' jj Szabó Anna Szeberényi Júlia Nagyné Lendval Margit Horváth István A halászok megindulnak a két parton. A háló eltűnik a jég alatt a pontyok, harcsák, keszegek nem kis rémületére. Könyörtelenül fésüli át a vízalatti világot, majd néhány perc múlva előbukkan a jég alól. Minden kéz a kötelekbe kapaszkodik. És ebben a pillanatban előbukkan a zsákmány. Még csak a haltestek gomoly gó tömege látszik. — Egy-egy nagyobb harcsa dobja ki magát a rémülten kavargó haltömegből. Combig érő gumicsizmát viselő férfi lép a vízbe. Kezében a merítőháló. Csak térdig ér a víz, de mintha a halak paradicsomában élne. úgy válogat a zsákmányban. Anyapontyok, harcsák repülnek vissza az éltető vízbe. De még így is megfeszített karral emelgeti a hálót* Társai a parton osztályozzák a zsákmányt. Elégedettség ül a szemekben. Nem véletlen, hiszen első húzásra kilenc mázsa halat fogtak. Kétméteres hullámok az egyméteres Tízben Üresek a halastavak, a ladikok a teleltetőkben pihennek. És mert a disznótorok még javában tartanak (ki gondol ilyenkor a halra), több idő van a beszélgetésre is. Miről is beszélhetnénk január végén, ha nem a tavaszról s a nyárról. Az ám, a tavasz. Élénken él az emlékezetekben. De nem úgy gondolnak rá, mint a szerelmesek, április 25. jár az eszükben. A szélvihar felkorbácsolta a tó vizét. A partokról visszaverődő hullámok egymást erősítették. A víztükör egyre jobban magasba lendült. És bekövetkezett a fenséges, de borzongató pillanat. A tajtékzó hullámok átcsaptak a gátakon. Az egyik tó vize átcsapott a másikba. Mert víz az van elég. csak a sóskúti egység halastavai több -mint hétszáz katasztrális holdat borítanak. Sokan mondták, hogy azért szép az élet, mert küzdelmes. Itt küzdelemben nincs hiány. Különösen akikor, ha megjelennek a kárókatonák, gémek és szárcsák. Falánkságuk nem ismer határt. Csak a kárókatonák két kiló halat megesznek naponta. Dülledtszemű ismerősünk, a béka is kiveszi részét a pusztításból. Különösen halikra fogyasztásában, mély kedvenc csemegéje Ünneplő rnhákban a gátakon Az óévtől búcsúztak a gazdaság dolgozói, amikor az ünnepi zsivajba — mini kés a vajba — vágott az éjjeliőr kiáltása: „Emberek, gátszakadás!” Ki az ágyból ugrott ki, ki a bálteremből rohant a halastavak felé. És úgy voltak, sebtében felkapdosott ruháiban, vagy ünneplőben álltak a gáton. „Megint a pézsmapocok’1 — villant át az emberek agyán a százszor elátkozott állat képe. Ahogy a béka a halivadék fő ellensége, úgy a pézsmapocok a gátaké. Csak egy lukat fúr, melyen aztán szökik a víz. És a sodrása szétszakítja a gátat, elpusztítja a halállományt. A mindennapos küzdelem képei villannak elém, mikor már az autóban ülök. A platón a tartályokban 14 mázsa hal. Pereszlényi Ottó — a Halértékesítő Vállalat szolnoki fiókjának üzletvezetője — még egyszer a rakományra pillant és irány Szolnok, a halcsarnok Tóth Lás*
