Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-30 / 25. szám

IMS. január SO

SZOLNOK MEGYEI NEPLAI

3

FÉLÉV

FELÉ

ka — zárnánk le a hosszas

eszmecserét végül —, ha hazamegy, ne csináljon Erzsikével semmi egyebet, minthogy dicsérje meg azért a sok szép négyesért.

— Hogyan...? hogy megdicsérjem...? — hebeg elképedve a mama. — Mikr r a Balogh Imi meg a Földi Jutka most is jeleseik lesznek, Erzsiké meg csak négyes?!

— Ügy?! — csattan most kartársnőm eddig szelíd, meggyőző hangja. Most ő jön a kérdő- és felkiáltójelekkel. — Hát magánál csak hiúsági kérdés a gyermeke előmenetele?! Azért akar belőle mindenáron ötösöket kipréselni, hogy henceghessen vele?! Kapott az a gyerek a természettől vagy magától olyan tehetséget, hogy túlfeszítés nélkül képes legyen erre? Magának minden teljesítménye az életben eddig kitűnő volt, diákkorában, munkahelyén, otthon?! No... Milyen jogon követeli mégis ezt a gyerekétől? Mert eteti, ruházza? S közben minden gyermeki örömétől megfosztja?! Idegroncsot nevel belőle?!

Kemények a szavak nagyon. De nem hatástalanok. Kovács anyuka őszintén megdöbben a ráismerések- től és az igaz szavak erejétől.

Kovács mama azonban nem egyetlen és nem papírosfigura. Tipikus szülő ő, az örök elégedetlen, a túlkövetelő, a gyermek- és ta- nárszomorító szülő típusa. Mondhatnám azt is: korunk sajátságos kórtünete. Egy rohamlépésben művelődő társadalom egyre igényesebbé válásának ferde produktuma. A kitűnő tanuló gyerek divat lett, akivel úgy lehet feszíteni, mint egy belvárosban vásárolt feltűnő kompiéban! Ez már nem a helyesen értelmezett igényesség, de gyakran merénylet, a gyermek teherbíró erejének, képességei határának vétkes megsértése. Aki ezt a határt negligálja, a jobb jegyekért valóban vesszőfutásra ítéli gyermekét. S félős, hogy ennek nyomai tartó® hegekként megmaradnak személyiségük alakulásában, mint az önmagát le- vagy túlértékelő ember egyformán szomorú két véglete.

B. Tuboly Irén tanár, Üjszász

„Megszállott"

vasasok

Vágó László közepes, Vájná Kati jeles, Varga Imre jó, Zana jó, Zsákay elégséges... sajnos. Hát így állunk, gyerekek. Ha még valaki szeretne javítani esetleg... Megpróbálhatjuk.

Nyolc-tíz kéz is lendül jelentkezésre. Javítanának kétes jegyeket és kétségtelenül stabil osztályzatokat, józan önkritikával és a tárgyilagosság minden mellőzésével, felkészülten avagy csupán próbálkozva. Versenyfutás a jegyekért, gyakran vesszőfutás...

Nézem őket. Színek váltanak az arcokon, a szurkolás vörössége vagy a sápadt ..beletörődés; csüggedten leeresztett hosszú kamaszkarok, egymást morzsoló ideges ujjak; gyakran könny is a máskor, hetyke- pillantású vagy figyelmetlenül elkószáló szemekben. Néha szinte idehallom a mellkasukban dörömbölő kis motor ijedt kapálózását.

— Gyerekek, gyerekek — Intem őket mérsékletre —, mennyivel könnyebb lenne mindnyájunknak, ha ez a2 igyekezet szeptember óta arányosan elosztva most kamatozna...

X kicsinyeknél azonban messzebbre is elnyúlnak a bajok gyökerei, nemcsak a hullámzó buzgalmú diákmentalitáshoz. Az idei ötödikesek kísérleti tanévet szenvednek át. Azt próbálják, hogyan lehet az alsótagozatos kis olvasmányok és beszélgetések után minden átmenet nélkül négy áj tanulandó tárggyal — orosz, történelem, földrajz, biológia — egyszerre megbirkózni; A küzdelem nem kevés szellemi erőfeszítést követel tőlük.

Soha ilyen forgalom, mint mostanában pénteki fogadóóráimon;. Aggódva jönnék az anyukák, óh nem a gyenge és még gyengébb tanulóké, nem. A közepes és a jó eredmények azok, amelyek elindítják a becsvágyó anyai szíveket, s végre az iskola felé egyengetik lépteiket — így január vége felé. (Eddig alig egykét mama keresett meg, az is csupán azért, mert „nem szerették”, hogy az ő dédelgetett egyszem csemetéjük e mellett a--, tudomisénml- lyen, de mindenesetre haszontalan Ferkó mellett ül, akitől csak rosszat tanul.)

Egyik látogatóm most valósággal siránkozik;

«— Kétségbe vagyok esve, hogy az Erzsikének ennyi négyese lesz! Eddig mindig kitűnő és jeles volt! El sem tudom képzelni, hogy romolhatott le ennyire! Tessék mondani, hát lehetséges ez? Én nem is tudom, mát csinálok avval a gyerekkel, ha hazamegyek! Pedig tessék elhinni, az égvilágon semmi munkára be nem fogom otthon! Te csak tanulj! mondom neki folyton. Mégis egyre-másra csak a négyeseket hozza! Pedig már minden szórakozást megvontam tőle! Nem mehet moziba, a tévét sem nézheti, még a szomszédba 6em engedem át, de hozzá se jöjjön senki, nehogy eljátsszák az Időt! Persze, több a lecke, mint alsóbb osztályokban, látom én! Nem is tudom, hogy lett egyszerre ennyi könyve! Nagyon sok az, amit megkívánnak tőlük csak egy napra is! De én nem szidom ezért az iskolát, ne- nogy azt tessék hinni! Ha sok a lecke, hát tanuljon többet az a gyerek, az a diák dolga, nem más! Ebéd után nekiül, estig fel sem engedem a könyv mellől!

Szegény Erzsiké.

Ketten vagyunk tanárok a kis nevelői szobában és felváltva csillapítjuk a csupa felkiáltójeles mamát és vesszük védelmünkbe a tantervet (bár nem érdemli meg!), Erzsikét, továbbá a munkára nevelés, a büntetés és jutalmazás megcsúfolt pedagógiai elveit.

— Kedves Kovács aoyuA szolnoki Vasipari Vállalat gyártó részlegénél 11 csoportban százötven ember versenyez a szocialista címért. A párttitkár. Mészáros István míg kikeresi táskájából az elmaradhatatlan versenyes dossziét, mondja:

— Volt már, aki úgy

tett: megszállott vagy,

hogy annyit beszélsz a munkaversenyről. Nem a pártszervezet dolga az, a szakszervezeté. De... Ha már versenyre szántuk magunkat, legyünk ura adott szavunknak — mindany- nyian;

— Ezt a munkát egyébként nem is győzné csak a pártvezetőség. Még az egész párttagság sem. -- Negyven millió forint körül van az évi tervünk. — Majdnem kétszerese ez a tavalyinak.

— Az a szerencsénk, hogy van pl. egy olyan újítási felelősünk, Baranyó Mihály, aki él-hal egy jó ötletért, 9 addig tanakodik, tanácskozik, töri a fejét, kutat utána, amíg valami haszon nincs belőle. A műszakiakkal is ilyen szerencsések vagyunk. Innen kerültek el szakiskolára, Itt ismerték meg a fizikai munka ízét, s iskola után is itt maradtak.

— Ezernyi alkatrésszel ezernyi műveletet végzünk. Az sem ritkaság, hogy egy- egy munkaváitozás megtöri a kialakult rendet. Ott kell nagyon résen lennünk a biztatással. Egy-egy begyakorlott munkában jó a teljesítmény. Szinte minden megy magától. így volt pl. amikor darualkatrészeket gyártottunk. Szép szó, figyelem, biztatás és korho- lás, szakmai tanács. — Ez mind kéznél volt, amikor az aránylag durva munka után ezredmilliméteres pontossággal kellett gyártani. De hallgassuk meg az alapszervezet tagjai közül az elvtársakat. Itt mindjárt Pélyi Gyulát. így látják-e ók?

■— Sokszor olvasom, hallom, hogy most elsősorban a minőséget kell javítani. Ne vegyék okoskodásnak, ez volt az én elgondolásom is, amikor csoportot alakítottunk ~ mondja Pélyi Gyula:

A minőségről különben a minőség atyját, Somlai Pali bácsit tessék megkérdezni. Ő sohasem dicsér bennünket.

Pali bácsi, az üzem MEO- sa, mintha neheztelne, amiért benne látják a megtestesült kifogásolást.

— Hát nem jobb ezt családon belül elintézni? — Nem jobb, ha én mondom meg nekik, mintha..? De különben nem möndhatorin, hogy jobban már ne dolgozzanak. Mindig a legjobbak szintjéhez kell igazodni.

— Még pénzt is láttunk a gyors munkából —mondja Demeter Flórián. Úgy jött tizenegyünknek tavaly az a négy és félezer forint plussz, mintha az égből pottyant volna,

— Nem is tudjuk mi azt úgy kimagyarázni, ahogyan szeretnénk, mi változott nálunk, mióta ver- senyzünk — folytatja Lajtár Vilmos, a pártvezetőség tagja. — Nem is volt állapot, ahogyan néhány éve még csináltuk. Évelején hetekig, sőt volt, hogy hónapokig csak készülődtünk. — Aztán a nagy készülődéssel úgy elmaradtunk, hogy alig sikerült egész évben utólémi magunkat. Nem mondhatnám, hogy ezt a szokást most már teljesen elhagytuk. Még most is előfordul, hogy pang a termelés hóvégén, vagy hó elején néhány napig. Ezen még mindig javíthatunk.

Molnár Zsigmond csoportjában egész évben nem volt tavaly sem igazolatlan mulasztás, sem reklamáció selejtes munka miatt.

— Mindenki így akarta, áld csak tehetett valamit Nem volt pl. egv olvan párttaggyűlés, amikor ne lett volna szó így vagy úgy a versenyről.

Bársony Ferenc a legidősebb a versenyzők között.

— Belevitték a fiatalok?

— Inkább mi ök»t. Még- inkább: eeymást. De nekünk most nem is tudna a pártszervezet, vagy a gazdasági vezetés olvan feladatot adni. amit el ne vé. geznénk. Tizenegy éven át a szahodban dolgoztunk, a téli időhen a munkanap ió- -£sZét rníÚAeodőben töltöttük. Fáztunk nn. Nomréa énült fel ez a műhelv. — Fűthető, mosdóval. meleg vízzel. Így jó dolgn—'

' B. E.

Ami

a számok mvan

Aki csak az irodában tartózkodik, mindenki előtt sEámoszlopokkal teleírt, terjedelmes kimutatás hever. A zárszámadási adatokat egyeztetik, mielőtt a járáshoz viszik felülvizsgálásra, megerősítésre.

Mit mutatnak a számok? Summázott válasz ez lehet: dolgos, takarékos emberek a fegyverneki Aranykalász Tsz gazdái. Olyanok, akik minden évben a terméshozamok növelésére, gazdaságuk további erősítésére törekednek. S hogy nem sikertelenül, az 1964. évi eredményük is igazolja.

Kenyérgabonából a tervezettnél többet, 12.56 mázsát termeltek holdanként. Volt olyan táblájuk is, ahol a Bezosztája 16 mázsájával fizetett. Igaz, hogy összes búzájuk jó elővete- mény után, megfelelően előkészített magágyba, 1963. okóber 10-ig elvetették. Műtrágyázással, gondos ápolással is fokozták s hozamokat. A 182 növénytermesztő — közöttük is a csaknem hatvan nő — jól vizsgázott szorgalomból, szakmai hozzáértésből, önkéntes vállalással általában 6 hold kapásnövényt műveltek. Sánta Józsefné, D. Nagy Sándomé, Fekete Lajosné, özvegy Tóth Istvánná és mások Is becsülettel elvégezték munkájukat. Eozsó Mártonná, K. Nagy Éva és Nagy Magdolna baromfigondozó munkája által is százezrekkel gyaropodott a közös bevétele. A sertéstenyésztők a süldőztetési idő kiiktatásával a nyolc-kilenc hónapos korú sertéseket 116 kilogrammos átlagsúlyban adták át. A daraértékesítésben nemcsak elérték, hanem egész évben tartották a 20 százalékon felüli szintet.

A zárszámadó közgyűlésen elhangzó számadatok mögött ilyen derekas munka található. S a jól összehangolt vezetés, az anyagi ösztönzés, valamint a párt és KISZ szervezet által kezdeményezett verseny is. ötven ketten vetélkedtek a kukorica, cukorrépa, stb. hozamainak növeléséért, és a rendkívül nehéz őszön a termés betakarításáért, a szántás-vetés elvégzéséért. Számontartják, s minden bizonnyal a közgyűlésen is megdicsérik majd Engler Jánost, Kiss Jánost, P. Nagy Jánost, Popovics Györgyöt, Tajtá Józsefet, » mindazokat, akik egész évben helytálltak, nagy szorgalommal dolgoztak.

Az Aranykalász gazdái, vezetői jól tudják, hogy eredményeik további növelése csak akkor lehetséges, ha biztos alapokkal rendelkeznek. Ahol erre nem gondolnak, előfordulhat, hogy egyszer hopp, máskor kopp. Nem akarják, hogy náluk így legyen, s ezért a tavalyi összegnél többet tartalékolnak. Hogy pontosan mennyit? Ezt majd a szárszámadás során megtudhatja, akit érdekel. Már most beszélgetnek arról, hogy a gondosabb munkával a növényállomány, illetve tőszám szaporításával, az öntözéssel növelhetik a terméshozamokat. Mindezekről szót értenek a szövetkezeti gazdákkal, a tavaszi munkák megkezdése előtt tartandó családlátogatások során.

N. K.

Új világatlasz jelenik meg az NDK-ban

A gothai Hermann Haack-Térképészeti Intézet nyolc részletben, 1968-ig új világatlaszt jelentet meg. A világatlaszban több mint 200 térkép, a névjegyzéket tartalmazó kötetben kereken 180 ezer földrajzi nevet közölnek. — A világatlasz első része már 1965-ben megjelenik, vele együtt egy kazetta vagy kemény könyvfedél, amelybe az egymást követő részek befűzhetők;

Figaró kerestetik

Az ígért autót illik megadni

Szolgáltatási gondok a kunszentmártoni járásban

Évenként többször kerül napirendre tanácsüléseken, a tanácstagi beszámolókon a kunszentmártoni járás szolgáltatási helyzete. — Egyetlen tanácstagi fogadóóráról sem hiányoznak az ezzel kapcsolatos panaszok. Megoldásuk komoly gondot okoz a községi tanácsoknak, összességében pedig a járási tanácsnak. Ezért még tavaly októberben a járási tanács végrehajtó bizottsága kidolgozott egy részletes tervet e gondok megszüntetésére.

Említésre méltó a szakmunkásképzéssel kapcsolatos elképzelés, miszerint az idén az ipari tanulók számát hetvenötre emelik. Határozatot hoztak arra vonatkozóan is, hogy az építőiparban alaposabb ellenőrzéssel elejét veszik a hibáknak és az értéken felüli vállalásnak.

Ezek a törekvések azonban csak kis részei a megoldásra váró feladatoknak. A lakosság igénye több ennél. És ezt a többel a tanácsok nem tudják biztosítani. Csak addig nyújtózkodhatnak. ameddig a takaró ér. De ha felsőbb szervek is segítenek, ha az illetékes vállalatok ígéretek helyett tényleges támogatást adnak, e takarót meg lehet nyújtani.

Miről is van szó?

Vegyük sorba azokat a szolgáltató egységeket, amelyek a legtöbb gondot okozzák, s amelyekre leginkább szüksége van a lakosságnak.

A Gelka-szerviz ellen nagyon sok a panasz. A járásban egyre több a televízió, mosógép és egyéb háztartási gép. Az utóbbi két évben ezek száma négvs^rfvsére

Ezzel szemben a szerviz

semmit, vagy csak alig fejlődött. Ha ezt jelentik a Gelka központnak, a válasz csak ígéret. Az ígért autót még mai napig sem kapták meg. Pedig a községekből a gépek és készülékek beszállítása igen nehéz. Sokszor a már megjavított készülék szállítás közben ismét meghibásodik. A helyszínen. azaz a községekben való javítás pedig éppen az említett gépkocsi hiánya miatt lehetetlen.

Hasonló gondokkal küzd a Patyolat "ók is." Igaz, ezen a kis helyiség bővítésével könnyíthetnének. És ehhez még a felsőbb szervek támogatására sem kellene várni. Saját erőből megoldhatnák. Csupán akarni kellene.

E hibák megszüntetésére — ide sorolhatjuk még a ruházati ktsz javítási, szolgáltatási tervének 50 százalékos teljesítését, a vasipari vállalat tervét, melyből csupán 5 százalék a

javító, szolgáltató munka, hogy Cserkeszöllőn a fürdőidényben sincs fényképész és Csépán nincs női szabó — dolgozta ki az intézkedési tervet a járási tanács vb.

Igyekeznek tehát segíteni magukon. Igaz. tisztában vannak azzal, hogy az említettek elsősorban a községek gondjai, nekik kell a nagyobb áldozatot vállalni. A. községfejlesztési alapból azonban nem futja mindenre. De — ismételjük —, ha ígéretek helyett segítenek a többi szervek, a Gelka az autóval, a Patyolat esetleg helyiség bővítéshez pénzzel, a szolnoki fényképész ktsz — melynek egyik részlege dolgozik Kunszentmártonbah — a cserkeszöllői helyzet észszerű megoldásával, akkor közösen sikerül enyhíteni a járás javító és szolgáltató gondjait.

Libáértcsirkéért — jő utat

A jászberényi járásban eldőlt, kik voltak tavaly a legszorgalmasabb háztáji baromfitenyésztők. Az első díjra, pontosabban a legértékesebb jutalomra Szik- szai Jánosné jászapáti asz- szonyt találta jogosultnak a versenybizottság. Hatvan kilogramm csirkét. 300 libát és 4 ezer tyúktojást adott el szerződésre az fmsz-nek. Szorgalmának jutalma: hat napos utazás a Szoyie*unióba.

Sas Ralázsné is hat napra utazik — Jászberényből J-TorVán,rf1*indnre Ez nz üdülés a járás második legjobbját illeti meg. Sasné 10 év óta mindig szerződést köt. Az ő szavára is mindig lehetett számítani. — Tízezer tojást, több mint ezer liba és egy mázsányi csirke került piacra tavaly baromfiudvaráról.

Hidas Lászlóné nem utazik Jánosh'dáról, neki „házhoz viszik’’ a háztartási kisréoet, ami a járás harmadik legjobb háztáji baromfi tenyésztőjének jár; Több mint félezer libát és kacsát, csaknem ennyi pulvkát és cs’rkét nevelt eladásra, szerződésre.