Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-28 / 23. szám

is»s január 28.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Csökkent volna a bürokrácia a mezőgazdaság irányításában ?

Néhány évvel ezelőtt még akármerre járt az ember, sok volt a panasz a mezőgazdasági szakirányító apparátusban: fulladnak a papírmunkától, az értekezletre járástól, a tényleges munkára nem marad idejük. Mostanában kevesebb szemrehányó hang hallatszik erről. Mi oka lehet? Erre kerestünk választ a törökszentmiklósi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályán.

EGYÖNTETŰEN vallják:

1964. a nyugodt irányítás esztendeje volt. Megszűnt a sok értekezlet, kevesebb jelentést készítettek, több idő jutott a szövetkezeteket járni. A törökszentmiklósi járásban 14 termelőszövetkezet gazdálkodik. A járási mezőgazdasági osztályon tizenhat szakelőadó, vezető dolgozik. Az osztályvezetőt és helyettesét leszámítva minden szövetkezetre egy szakember jut a járástól.

De idejük marad-e arra, hogy a közös gazdaságokban tartózkodjanak, ott segítsenek? Marad. Szezonmunkák (vetés, aratás, betakarítás, öntözés, egyebek)

Idején a járási mezőgazda- sági osztály szakelőadói a hét hat munkanapjából négyet, négy és felet a közös gazdaságokban töltenek. A járási főagronómus —- Kovács Pál — már sokkal leterheltebb ember, — mégis azt mondja, heti három napot kinp tud lenni a munkacsúcsok heteiben.

S akárhogy is vesszük, ez stár jó arány:

És mit csinálnak azokon a napokon, amelyek a hivatalban telnek el fölöttük? ilyenkor írják a jelentéseket, a statisztikát, a kimutatást. Egyszóval ezek a papír-tevékenység munkálatai. De mindjárt előre bocsátva, ezek jórészére szükség van. Kellenek ahhoz, hogy a gazdálkodást közgazdaságilag ' elemezhessék.

Csakhogy mindig adnak még olyan jelentést Js, ami időrabló ismétlés. —

Ilyen, az AGROKER mű- trágyakészlet felmérése. —

Tudvalévőén a járási tanács termelőszövetkezetekre felbontja a járásban felhasználható műtrágyameny- nyiséget, s azt megküldi az AGROKER vállalatnak. —

Ebből, a vállalat tudja, melyik gazdaságba mennyi műtrágyát szállítson, s ha már az egyik szövetkezet igényét kielégítette, szállíthat a másiknak:

AZT HINNÉ az ember, ez ilyen egyszerű és ilyen logikus. De ehelyett éppen az ellenkezőjét csinálja az AGROKER. Havonta jelentést kér arról, mennyi a járás műtrágyakészlete; —

Mintha nem tudná az első igénylésből. Ez tehát fölösleges munka.

Mindezzel együtt már koránt sem annyira lekötött emberek a járási szakirányítók. 1964-ben különösen a járási pártbizottság kért tőlük sokkal kevesebb jelentést, mint előző évben.

S ugyanígy, összehasonlíthatatlanul kevesebbet jártak értekezletekre, mint megelőzően. S ami még döntő, az értekezletek megrövidültek, többnyire csak addig tartanak, ameddis célszerűek.

Jelentősen csökkentek a panaszos ügyek. Amíg 1963- ban a Törökszentmiklósi Járási Tanács Mezőgazda- sági Osztálya 430 panaszos ügyet intézett, 1964-ben már csak 270 ilyen ügyben keresték meg őket.

A járási tanács apparátusában dolgozó szakembereken kívül gyakorlati mezőgazdasági vezetőktől is érdeklődtünk. Bártfai Sándor Kossuth-díjas, a karcagi Lenin Termelőszövetkezet elnöke ugyanazt mondta, amit Törökszentmikló- son hallottunk: végre hagyják dolgozni, ö is úgy tapasztalta, csak olyan értekezletekre hívják, amelyeknek megtartása valóban szükséges. Csak olyan jeCsak azt tervezzük,

Szigorúbb versenyfeltételek

nagyobb jutalmak

A megyei tanács titkárságán kérésünkre elmondották, hogy a tavalyi községfejlesztési verseny értékelése előreláthatólag február 15-től március 10-ig tart.

A versenybizottság a helyszíni szemle alapján rangsorolja a városokat és községeket.

A községfejlesztési tervet legjobban teljesítő város 120 000, a rangsorolt községek pedig 80—60—50—40, illetve 30 000 forint jutalmat kapnak.

Az új versenyfeltételek

szigorúbbak. A változás elsősorban a lehetőség kihasználásában jelentkezik. A lakossági hozzájárulás 50—300 forintig terjed. — Az új versenyévben minden tanácsnál a 300 forintot veszik alapul és az ehhez viszonyított elért eredmény alapján történik a rangsorolás.

Ez a versenyfeltétel szigorúbb, de nagyobb a jutalom is. Az első helyen végző város 200 000 forintot kap.

Közreadják

hazánk felszabadításának katonai történetét

amtt et Is érhetünk

lentéseket kérnek tőlük, amelyeket a szövetkezetek se tartanak feleslegesnek.

TÖBBNYIRE azt vallják, a mezőgazdaságban dolgozó vezetők, hogy javult a helyzet, kisebb a bürokrácia. De még mindig adódnak a nevetségességig menő esetek. Ilyen a szanda- szöllősi Vörös Mező Termelőszövetkezet melegágyi ablak-keret eladása. —• A szövetkezetben szükségesA Hadtörténeti Intézet és Múzeum újabb szovjet dokumentumok alapján közreadja Magyarország felszabadulásának hiteles katonai történetét. A több mint 300 oldalas kötet számos új mozzanatát világítja meg a felszabadító harcoknak. Be zám dául arról, hogy a szovjet hadsereg alakulatai közül elsőként Battonyánál a 18. önálló harckocsi hadtest egy felderítő zászlóalja lépett magyar földre Birju- kov hadnagy vezetésével.

A legújabb hazai kutatások és a szovjet hatóságok által rendelkezésre bocsátott dokumentációs anyagok mind teljesebb

Koczó Margit alighogy a cipőipari szakiskolát befejezte, szocialista brigádvezető lett, esztendő múlva mester a Tisza Cipőgyár 42/A műhelyében. A szorgalmas ifjúmunkásnő hamarosan bizalmat kapott, szaktudását, hozzáértését is elismerték. Persze hetven asszonyt irányítani, ügyesbajos dolgait meghallgatni, tenni értük, bizony fárasztó. Havonta 1600 forintot keres, egy fillérrel sem többet, mint régebben a varrógépen.

Már öt perce várok rá, s ezalatt hol itt, hol ott látom feltűnni mozgékony alakját. A művezetői asztalkán füzetek, felsőrészek s megannyi kacat. Véare elrendezett mindent a körön. Fontos a gyors váltás, az elveszett percek itt ezer forintokat érnek. Beszélgetésünk akadozva indul, mert nagyon mérlegeli a gondolatait, A felszínes szavak

Kevesebb a jelentés, kevesebb a panasz

Karcag elégedett,

Szandaszöllős

nem

nél több melegágyi ablakkeret hevert esztendők óta. S hogy veszendőbe ne menjen, eladtak belőle a mezőtúri kertészeti vállalatnak. A vállalat megvette, használta is már, csak éppen fizetni nem tudott érte. Nem, mert a beruházási bank csak úgy volt hajlandó a kertészeti vállalat egyszámlájáról a termelő- szövetkezet egyszámlájára utalni a pénzt, ha a vásárlást a megyei tanács elnökhelyettese írásban engedélyezi. Mindez arra mutat, évekig tartó küzdelem árán sikerült ugyan a bürokráciát kisebbíteni a mezőgazdaságban, de azért most Is létezik még.

B. L.

képet adnak a történelmi jelentőségű harcok más részleteiről is. Bebizonyosodott például, hogy a horthysta magyar hadsereg katonái közül jóval többen álltak át a szovjet felszabadítók oldalára, mint az eddig ismeretes volt. A Kárpátokban, Szojva környékén 1944 őszén például a 6. és a 18. gyalog hadosztályból 2. és 3. zászló- alja teljes egészében a szovjet csapatok oldalára állt. A 7. szovjet gárdahadsereg arcvonalán, Aszódtól az Ipoly-vidékig terjedő szakaszon 1944 decemberében több mint 6 és félezer magyar katona és tiszt ment át a felszabadítókhoz.

között mélyebb problémák rejlenek. S előtörnek.

— Higyje meg, senki nem akarja elhinni, hogy a művezető is ember. Nem vagyok gép! — csattant fel szokatlanul szenvedélyesen.

— Ezt hogy értsem?

— Amíg brigádvezető voltam, s valami bántott, nem tetszett, mindig akadt fórum, ahol meghallgattak. De most csak egv tervszám vagyok. Belül ezért rágom magamat, kívül a tervért követelőzöm.

— Ez a kötelessége...

Idegesen dobol az asztal

lapján, s úgy méregetett. Elpirult, s csak hosszú szünet után méltatott válaszra.

— Csakhogy ez a kötelesség mások szemében hajcsárt jelent. Idefigyeljen: januártól 1200 pár a tervünk. Sok, d< meg lehet csinálni. De nem akarják; Tavaly 130—140 párat megvarrtak óránként, de most

A vezetőségválasztó taggyűlések határozatai általában mindenütt arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a pártszervezetek reális intézkedéseket tesznek előrehaladásukért, létszámuk növeléséért. A határozatok alapján hozzá is láttak feladataik végrehajtásához Mégis kerül olyan példa, amit tanulságul érdemes közreadni: hogyan nem lehet határozni sem vezetőségválasztáskor, sem máskor.

A jászság egyik tsz-ében a szövetkezeti tagok közül csak mániáén tizenegyedik párttag. A vezetőségválasztó taggyűlésen ezért elfogadták azt a javaslatot, hogy tizenkettőről húsz- huszonötre növelik az alapszervezet tagjainak számát. (Eddig éven fle legfeljebb egy tagjelöltet vettek fel.)

A tagjelölt és tagfelvétel időszerű törekvés a legtöbb termelőszövetkezetben. Az említett eljárás mégsem valószínű, hogy bárhol is követésre találna. Az ilyen gyorsított felvétel azt bebizonyítja, hogy csak a számszerűséget vették figyelembe.

Egy alapszervezet létszámának megkétszerezése még ha kis alapszervezet is az, egy év alatt csak kivételes esetekben, ritkán képzelhető el. S nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy előre lássuk: nem érhetik el ezt a változást — bármennyire kellene is — ot.t, ahol a nagy '„felfutást” nem is készítették elő megfelelően, ahol e határozat elfogadásával együtt döntenek arról is, hogy... „ezeket az elvtársakat tanácskozási joggal mindig meghívjuk a taggyűlésre.” — Nem is szólva arról, hogy ezek szerint a tanácskozási jogú pártonkívüliek csaknem többen lesznek, mint az alapszervezet tagjai. Ez sem szerencsés dolog.

A kommunisták munkájának egyik jellemzője a realitás. Az, hogy tudnak mindenkor a tényekre, az adott körülményekre alapozva, reálisan határozni, dönteni. Ilyen eleve teljesíthetetlen feladat végrehajtásához viszont bátortalanabbul, eleve kevesebb ambícióval fog az ember, mintha azt látja, hogy a kitűzött célt — ha erőfeszítésekkel is — de elérheti.

Még valamit tartalmaz az az alapszervezeti határozat. Azokra vonatkozóan, akik jelenleg párttagok: „Ha háromnál többször hiányoznak a taggyűlésről ála 120 sem megy. Napokig a terv felét sem érte él a kör.

Az asszonyok a gépek mögött élénken figyelnek. Az egyik odajön hozzánk. Paprikás hangulatban.

— Margitka! Ennyit nem lehet. Üljön ie maga, aztán lássuk, bírja-e?

Margit tanakodik. Most mit tegyen? Amikor maga is varrt, megmutatta, hogy ég a keze alatt a munka. Most mit tegyen? Dobol a halántékán a vér. Hát mi ő itt? Eszébe jut a terv. Dönt. A kelleténél haragosabb is, de míndonképn igaza van.

— Majd, ha^engem azért fizetnek, hogy varrják, akkor megmutatom, hogy lehet. Menjen a helyére és dolgozzon. Magát azért fizetik.

Az asszony sarkonfordul, s csak úgy fel nyög a gép.

— Hát ezt jól elintézte... Miért nem mutatta meg,

litsuk fegyelmi elé és zárjuk ki őket az alapszervezetből”.

Egyáltalán nem biztos, hogy ettől a határozatitól a megfelelő javulást várhatják. A párttagok aktivizálásának nem az egyedüli, sőt nem is a legfontosabb útja a tagok fegyelmi büntetéssel való sakkban tartása. Sokkal fontosabb és megbízhatóbb vonzerő ennél a jó irányító munka, a feladatokkal való megbízás, az átgondolt feladat megszabása stb.

Szánté egyedi eset ez,

Természetes, hogy amit használunk, az kopik és pótolni kell. Ám nem egyszer előfordul, hogy a legszükségesebb cikkeket sem tudjuk megvenni. Az üzletek vezetői többször is sürgetik a megrendelt árut, — de hiába! A nagykereskedelmi vállalat nem szállít,

— Sajnos, jogos a reklamáció — mondja Papp László, a Bács-Szolnok megyei Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat szolnoki telepének helyettes vezetője. A hiánycikkek okairól azonban semmi érdemlegeset nem tudok mondani. Egyrészük népgazdaságunk gondjaiból adódik. — Ehelyett inkább talán arról érdemes szót ejteni: mit teszünk mi, itt megyén belül a hiánycikkek csökkentéséért.

— Most, az év elején ösz- szehívtuk a megye ktsz-ei- nek, tanácsi vállaltainak vezetőit, s közösen vitattuk meg, mit lehet tenni. Meglepő volt az eredmény! — Többek között a túrkevei Vegyes Ktsz, valamint a jászárokszállási ktsz több százezer forint értékű füstcső, üstház, szeneskarma és veder szállítására vállalkozott. A többi ktsz is megígérte, hogy az idén a szerződésben vállalt kötelezettmiért nem bizonyította S»: hogy nem kíván lehetetlent? Meggyőzőbb lett volna.

— Mit képzel?! Ha hetven embernek ugrálok, akkor mikor látó. el a saját feladataimat? Különben :s elég volt már a kéremszé- penezóshől!

— Ügy gondolja, a Jó szóból ?

— Nem. Aki megérti kérésre, annak jár a barátság, aki pedig nem, az értsen az utasításból. Mi lenne itt, ha mindig könyörgőre fognám?

Sajátságos, tanasztal tság- ra valló gondolkodás. S miért is ne. Való igaz. Zű- lon túl elterjedt ez a vitatkozás. az eszmecsere. Koczó Margit helyesen lát. Elvégre ki-ki tiszte szerint végezze el a dolgát. A jó szó, a meggyőzés csak egyik és nem mindig választható út. Nincs olyan jó norma, ami ne+alálna el’enállásra Márpedig a gyárban követelmény van.

— Hallott már olyanról, hogy egy művezetőt megdicsértek? Megbüntetni pedig mindig van ok... — 1otTvin- tett lemondóan, Majd horritkán található ilyen át- gondoiaflain határozat kis taglétszámú aiapszervezet- ben is. Amiért minderről mégis szólni érdemes, az hogy, ha ilyen méretű túlzás, irrealitás nem is, de túlzások és számokkal való könnyed kijelentések, olykor határozatok más alap- szervezetekben is találhatók. És ez sehol sem veszélyesebb, mint a tagjelölt felvételnél, ahol a döntést nagyon is alapos nevelőmunkának keli megelőznie.

— borsi —

ségein túl szállít árut:

— Miért nem történt ez így eddig? Ügy tudjuk, állandóan anyaghiányra hivatkoztak. Most honnan veszik a szükséges anyagokat?

— Ezen mi is csodálkoztunk, de megmagyarázták: az eddig fel nem használt hulladékanyagot hasznosítják majd.

— Vannak-e már pozitív jelei a megbeszélésnek?

— Természetesen. Jász- árokszállásról például már megkaptuk a visszaigazolást. A vállaltakon felül csaknem 200 ezer forint értékű szeneskannát, vedret szállítanak majd a közel jövőben. A mezőtúri Vasipari Vállalat pedig egymillió forintnál több értékű árút biztosít.

— Tehát hasznos volt ez a megbeszélés. Van-e remény, hogy újabb rejtett tartalékok kerülnek elő a következő megbeszéléseken?

— Több ktsz-től érkezett már levél, melyben választ kérnek: mire lenne szükségül: '. Éppen ezért csak ismételten arra tudom kérni a ktsz-eket és a tanácsi vállalatokat: nézzenek jól körül házuk táján, s ha van hasznosítható hulladékanyaguk, szóljanak. Mi tudunk adni megrendelést.

M. J.

zátette. — S mindezért legalább háromszáz forinttal kevesebbet kapok, mint a körön egy jó munkásnő.

A képlet szokásos: ha sok a gond, a legtöbb ember a pénzzel hozakodik elő; Ha meg ráadásul vezető, akkor a tekintélyt is firtatja.

— Sokat csalódtam. Én úgy néztem a mesterre: mint valami istenre. Nekem meg csak a kínlódás jut.

— Hogy mennyire hallgatnak a szavára, az elsősorban magán múlik.

Megdöbbent. Aztán gyorsan visszavágott;

— Ügy nézek én ki, mint aki saját hatalmat akar? Tizenkilenc éves vagyok: De értse jól. amit mondtam. Az emberek egyrésze nagyon megszokta a jogokat, a kötelesség az csak űgv a papíron van;

Koczó Margit pillanattal később munkához látott: Rótta a kört. A munkatársai szeretik, a felettesei elégedettek vele. De ő maga legbelül viaskodik, verekedik a hétköznanokkal. Ügy tartja, abból élünk. Ég eb* ben mélységeden igaza vám Fábián Pét«r

A KÖR ÉLÉN

Hiánycikk lesz-e az idén is a szeneskanna, a füst cső, a veder és az üstliáz?

Beszélgetés Papp Lászlóval, a Bács-Szolnok megyei Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat szolnoki telepének helyettes vezetőjével