Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
/ Vilátj proletárjai, etfuesü Hete lel SZOLNOK MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANAC5 LAPJA XVI. évfolyam, 2. szám. Ara 50 fillér 1965. január 4* hétfő. •Nagy cég az állam. Szállítás« hajózás a Tiszán •Színószeti Tanoda' Á nők szakképzése Ktéségtelenül sokat tettünk az elmúlt években a női egyenjogúság érdekében. Változatlanul érvényesül az „egyenlő munkáért egyenlő bért” élve. A nők számára nyitva áll minden pálya, amit fizikai erejük lehetővé tesz. Mégsem állítható, hogy a probléma teljesen megoldott lenne. Van még olyan vezető, aki viszolyog a női munkaerők . alkalmazásától. Nem egy helyen a szakmai képzésből is kirekesztik a nőket. Pedig a tényleges egyenjogúság előfeltétele ott kezdődik, hogy a nők éppenúgy szakmát szerezhessenek, mint férfitársaik. A kérdés felvetése annál is inkább indokolt, minthogy a termelésben résztvevő nők száma, egyre növekszik. 1958- ban a bérből és fizetésből élők 33,1 százaléka volt nő, 1963-ban 36,5 százaléka. A dolgozó nők száma öt év alatt több mint negyedmillióval emelkedett és ez az irányzat az elkövetkező években előreláthatólag folytatódik. Sok nő kiváló eredményeket ér el a termelésben. Ugyanakkor a munkás- nőknek csupán 15 százaléka szakképzett. Az építőiparban foglalkoztatott 16 ezer nődolgozó közül csak ezernek van szakmunkás oklevele, a mezőgazdaságban pedig 200 ezer közül mindössze 2400-nak. A közlekedésben 24 ezer nődolgozó közül csupán 3 ezer a szakképzett munkaerő. Már pedig a tényleges egyenjogúság alapfeltétele, hogy a szakképzett nődolgozók aránya ne legyen kisebb, mint a férfiaké. A maradiság sokszor a munkábaálló lányok szüleinél is mutatkozik. — „Minek tanuljon, úgyis férjhez megy” — mondják sokan. Tény, hogy sok esetben néhány év múltán férjhez mennek a lányok, jön a gyerek is. Üjabb évek múltán azonban a nő rendszerint megint visz- szakerül a munkapadhoz. Akkor aztán már hiányzik a meg nem szerzett szak- képzettség, alacsony lesz a kereset. A családanya száméra már sokkal nehezebb a tanulás, a szakmunkásoklevél megszerzése. Vannak szakmák, ahol az egyforma szakképzettséggel rendelkező, azonos munkát végző nők alapbére alacsonyabb mint a hasonló munkakörben foglalkoztatott férfidolgozóké. Különféle okai lehetnek ennek, de maga a tény elítélendő. Félreértés ne essék, nem a komoly fizikai erőt követelő kohászati, szállítási stb., hanem olyan munkáról van szó, amit a nődolgozók éppúgy el tudnak látni, mint a férfiak. Nem kétséges, hogy az ilyen ..bérpolitika” nem viszi előbbre a nők szakképzésének ügyét, bármi okozná is a tényt. Mi tehát a teendő? Az egyik legfontosabb: a szülőket meggyőzni arról, hogy szükséges és érdemes lányaikat az iskola elvégzése után szakmára taníttatni. A szakmai oklevél megszerzésével általában már az indulásnál magasabb alapbérrel indulnak a lányok, mint anélkül. Későbbi előrehaladásuknak pedig egyenesen elengedhetetlen feltétele a szakvizsga. A húzódozó vezetőket talán azzal lehet meggyőzni a nők szakképzésének szükségességéről, hogy a szakvizsgát tett nődolgozók sokkal jobban megbecsülik munkahelyüket, mint azok, akik betanított munkásként dolgoznak. A munkaerővándorlás aránya 1:10-hez, — a szakképzettek javára. A jó vezető a jövőre is gondol. Jövő munka- erőszükségletünk kielégítésének pedig legfontosabb tartalékai a nők. A fejlődő technikai igényeket csak szakképzett dolgozók láthatják él. Ezért sem szabad kímélni a fáradtságot: vonjunk be minél több nőt a szakmai képzésbe. A nők szakképzésériek elősegítése, a női munka megbecsülése persze önmagában még mindig nem oldja meg a női egyenjogúság problémáját. A családi, háztartási gondok, a gyermékneve- lés főterhe még mindig a nőre, az asszonyra hárul. Márpedig a „kettős műszak”-kal túlterhelt nőtől nem várható, hogy „harmadik műszak”-ot is vállaljon a szakképzettség megszerzése érdekében. E nélkül viszont — mint láttuk — írott ma- laszt a nők előrehaladása, egyenjogúsága. Segítheti és egyre gyakrabban segíti is az asz- szonyt a férj megértése, amellyel igyekszik kivenni részét a háztartási munkából, és — különösen a nagyobbacska — gyermekek neveléséből. Ez azonban még korántsem általános jelenség. Előfordul még ma is „a nő helye a főzőkanál mellett van” önző, gyökeréig hamis és túlhaladott nézet. Ez pedig ellenkezik az egyre inkább öntudatosodó nő felfogásával. Nem kétséges, hogy a társadalom, az állam nőknek nyújtott segítsége a legfőbb tényező a tényleges egyenjogúság felé vezető úton. Ha a tanulni, fejlődni, művelődni kívánó asszonyok ‘ olyan gondjaiból, mint a mosás, takarítás, a főzés, minél többet leveszünk a vállukról, akár korszerű közszolgáltatások, akár pedig a háztartás jelenleginél olcsóbban történő gépesítése révén, meg- könnyítjük a „harmadik műszak” még akkor is kétségtelenül nehéz feladatát. Bonyolult kérdés hát a nők egyenjogúságának teljes megvalósítása, amelyért sokat tettünk már, de még mindig vannak tennivalóink. Hiszen tudjuk, látjuk, érezzük: a nők munkáját, tudását, tehetségét, szorgalmát nem nélkülözheti sem a társadalom, sem a család. E kettős hivatásukban segítenünk: mindnyájunk kötelessége. 9. I. Kulturális helyzetkép az évad derekán Dobi István és Kádár János üdvözlő távirata Jászberényben« a jászberényi járásban Eddig még soha olyan gonddal nem terveztek a művelődési házak és otthonok, mint tavaly. Először készült mindenütt eevesített községi művelődési terv, és ebben természetesen a helyi művelődés központjai vitték a vezető szerepet. — Egy városban és egy járásban megnéztük, hogy most, a népművelési évad derekán hogyan sikerült a tervek megvalósítása. engedéllyel rendelkező rendező, illetve oktató. Jelenleg három felnőttkórus működik a járásban, ami az elképzelésekhez viszonyítva szintén kevés. A december végi körkép nem teljes. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a reális tervezés megtenni gyümölcseit. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Kádár János, a Minisztertanács elnöke a Burmái Unió nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Ne Win tábornokot, a Burmái Unió forradalmi tanácsának és kormányának elnökét. Péter János külügyminiszter U Thi Han burmai külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot, (MTI) Jászberényben Az eredmények javára billen a mérleg Két előkészítő tanfolyamot terveztek még a tanév kezdete előtt a művelődési házban. Ezeket ötven fő részvételével megtartották. Ugyancsak megindították és most is sikeresen működik három korrepetáló szakkör, egyenként tizennyolc dolgozók iskolája- beli hallgató részvételével. Rendkívül nagy a sikere a bérletes politikád sorozatnak, ezen háromszázötvenen vesznek részt egy-egy alkalommal és országos hírű előadók ismertetik az aktuális politikai problémákat, elvi állásfoglalásokat. Az ez évre tervezett három előadást időben megtartották. Megindult a tervezett Ifjúsági klub is és várakozáson felüli, sikert aratott. Jélen pillanatban nyolcvannégy tagja van és ezek többé-kevésbé részt is vesznek minden foglalkozáson. Már .januári tervüket is rögzítették. Sikerült újra megindítani a munkásénekkart, s ugyancsak terv szerint működik a tanyamozi. És ami nem sikerült: az irodalmi szerdák sorozatosan elmaradtak, mert az írók lemondták a részvételt. Aggasztóan csökken a színház közönsége is. Egy- egy színvonalasabb előadásra a széleskörű propagandamunka ellenére is alig akad közönség. Igaz viszont, hogy a Gergely bácsi és Mari néni műsorán pótszékeket kellett beállítani. Ez nem túl vigasztaló kép... ’ Nehézségekkel küzd a népi tánccsoport is, mert ruháik nincsenek és a kölcsönzés költsége egy-egy fellépéshez megközelíti az ezer forintot. A színjátszókkal jövőre lesz probléma: Bötykös Zoltán, a csoport .vezetője C vizsgát tett, viszont a jegyzőkönyvek elvesztek, így működési engedély híján januártól nem fizethetnek számára tiszteletdíjat. Szakképzett vezető hiányában jelenleg nem működik a városi irodalmi színpad. A kuncsorbai Kossuth Tsz-ben is zárszámadási hangulat uralkodik. Kelemen Balázs, a tsz elnöke mégsem ezzel kezdte a beszélgetést . Azt újságolta, hogy idejében és jóminőségben földbe tették az őszi kalászosok vetőmagját, betakarították a kapásnövények termését, rendezték kötelezettségeiket, a hiteleket, stb. Tehát mégis a zárszámadással összefüggő dolgokat mondott az elnök. Mert a gazdák szorgalma, az idejében végzett munka teszi lehetővé, hogy a számvetés során az eredmények javára billenjen a mérleg. A Kossuth Tsz-ben többek között majd ilyen adatokat tartalmaz a közgyűlés beszámolója: Félmillió forint értékű erő- és munkagéppel gyarapodott 1964-ben a közösj Jól sikerült a csibenevelés, amely Szegény Sándomé és özvegy Boda Lajosné jó munkáját bizonyítja. A tervezett négyezer csibe helyett tizenkétezret neveltek fel. S amire korábban még egyszer sem volt példa, most azt is elérték: a 450 hektoliteres tejtermelési tervet a tehenészet december 1-re teljesítette. Felneveltek 30 üszőt, ebből 15 a 1 íáztáji gazdaságokba került. A dinnye holdanként tízezer forintot hozott, a kukoricából csövesen 30 mázsa lett az átlagtermés. S ha nem is sikerült minden úgy, ahogyan szerették volna, mégis azt mondhatják: 1964 eredményes esztendő volt. A jászberényi járásban Már a tervezés idején is akadtak problémák a járásban. Tizenhét munkaterviből 11-et kellett visszaküldeni, mert vagy nem elemezték <? község helyzetét, vagy a számszerű eredmények alapján formálisan értékeltek, vagy nem megfelelően részletezték a tartalmi feladatok alapján a tervet. Az átdolgozott tervek általában reálisaknak bizonyultak. Az ismeretterjesztő előadásokai legnagyobb részt megtartották. A népművelési felügyelő ellenőrzései alkalmával egyetlen esetben sem találkozott meg nem szervezett, vagy előadó híján meg nem tartott előadással. A klubélet nem rendszeres. öt helyen működik ifjúsági klub, amelyek esetenként tartanak foglalkozást, de rendszeres klubéletről nem lehet beszélni náluk. Főleg vezetőhiány az, ami a rendszeres klubélet kialakulását akadályozza. A járás 17 művelődési intézménye tervezett színjátszó és tánccsoportokat. Ezzel szemben II működik a színjátszó és 6 a népi tánccsopörtok közül. Rendkívül kevés a működési t Etelben-italban ráduplázott a szilveszter Háromszor annyi sütemény — 300 hektó bor — 3000 üveg pezsgő Minden eddigit felülmúló vidámsággal, jó kedvvel búcsúztatták az óévet, s köszöntötték az újat Szolnokon az emberek. Az üzletekben előre elfogyott a pezsgő, alaposan megfogyasztották a borkészletet, s már egy héttel az ünnep előtt foglalt volt minden szórakozóhelyen az asztal. Ettek-ittak az emberek, Volt is mire és mit. A város lakosságának több mint öt százaléka — csaknem háromezren — a vendéglő- bei fogyasztotta el az „utolsó” vagy éppen az év első vacsoráját. A sláger a ropogós malacsült volt,, amelyből ezúttal duplája fogyott el a tavalyihoz viszonyítva. Az ízletes és . választékos vacsora után jól csúszott a bor. Egyetlen éjszaka csaknem 300 hektoliter bort ittak meg a szórakozók és az óévet a családi tűzhely mellett búcsúztatók. Az újév köszöntésére pedig több mint háromezer pezsgőé üveg durrant. Erre az alkalomra volt elegendő sör is, amelyből harmincezernél is több üveggel bontottak fel ezen az éjszakán. Rekordforgalom volt a cukrászipari termékek fogyasztásában is. A szokásosnál háromszor több sütemény fogyott el. Nem szólva a négyszáz kilogramm sós tésztáról. Az idei szilveszter mindenben ráduplázott, Negyvenmiliiárd forint értékű közös vagyon a termelőszövetkezeti leltárakban Január elején kezdődnek a zárszámadások Az új esztendő első napjaiban országszerte megkezdődik a termelőszövetkezetekben a nagyüzemi közös gazdálkodás 1964. évi eredményeinek értékelése: a zárszámadás. Ennek legfontosabb előkészítő munkája, a leltározás, a szövetkezetek egy részében már elkészült és néhány napon belül mindenütt befejeződik. A leltározási bizottságok és az őket segítő szakemberek összesen mintegy 40 milliárd forint értékű épületet, gépet, állatot, ültetvényt és más álló- és forgóeszközt vettek, Illetve vesznek számba. Bár a közös vagyon növekedése következtében a leltározás évről-évre nagyobb munkát jelent, most ez mégis gyorsabban ment a szokásosnál. 1964-ben alkalmazták ugyanis első ízben az úgynevezett folyamatos leltározást, azaz az eszköz-csoportok folyamatos leltárba vételét, így a múlt év végére, s az új esztendő első napjaira csak azoknak a készleteknek a felmérése maradt, amelyekben a legutóbbi időben is volt forgalom. Január folyamán több mint 3400 termelőszövetkezet, csaknem 300 termelőszövetkezeti csoport és 100 termelőszövetkezeti közös vállalkozás készít zárszámadást, amelynek során az ország szántóterületének 80 százalékára kiterjedő közös gazdálkodás legutóbbi esztendejéről adnak számot, A leltározás befejezése után minden szövetkezetben összeállítják a mérleget és mellékleteit, majd megállapítják a szövetkezet évi termelésének értékét, a termelés anyagi ráfordításainak összegét és — ezek különbözeiéként — az évi munkával létrehozott bruttó jövedelmet. Ezután munkálják ki a jövedelemfelhasználást, vagyis eldöntik, hogy a bruttó jövedelemből mennyit fordítanak a gazdaság erősítését célzó felhalmozásra és mennyit a tagok személyes jövedelmére. A zárszámadás során állapítják tehát meg, hogy milyen részesedés illeti a csaknem 1 millió 200 ezer szövetkezeti tagot a közös gazdaságban végzett egész évi munkájáért. A napokban jelent meg a földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter utasítása az 1964. évi zárszámadásokról. Az utasítás új Intézkedést tartalmaz a jól és közepesen gazdéH-odó termelőszövetkezetek terven felüli jövedelmének felhasználására,
