Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-15 / 293. szám
iWt. december 15 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Komoly és vidám percek a KISZ VI. kongresszusán Gondok — remények a zagyvarékasi művelődési otthonban (Tudósítónktól) tű Ha a KISZ VI: kongresszusa után jelzőket keresünk arra, hogy milyen volt a három napos tanácskozás, — nyugodtan mondhatjuk: fiatalos, lelkesedéssel teli, ugyanakkor komoly, mértéktartó és oo- ti mistái • A kongresszust a béke gondolata hatotta át. Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottság első átkára a moszkvai Világifjúsági Fórum egyik felszólalóját, egy szovjet őrmestert idéztei aki mint tűzszerész dolgozott Algériában és elvesztette fél lábát; — Mi tűzszerészek azt írjuk a házak falára: — Akna nincs! Azt szeretnénk, ha a világon mindenütt ezt hirdetnék: Akna nincs! Atombomba nics! — Van viszont tiszta kék ég, és van béke! Vajon lehet-e ennél szebb megfogalmazása az ifjúság békevágyának? . m Sok szó esett a kongresz- azuson az ifjúság megítéléséről. Vajon milyen is napjaink ifjúsága? A beszámolóban Méhes Lajos idézett az ifjúságról szóló vitából: — Az ifjúság szereti manapság a fényűzést, rossz a modora, megveti a tekintélyt, nem tiszteli az idősebb embereket, fecseg akkor, amikor dolgoznia kellene és visszafelesel szüleinek... — Ki ne hallott volna már ilyen véleményt? Ezután a következő mondatot fűzte az idézethez a szónok: — Félreértés ne essék. — Ezt történetesen több mint két ezer évvel ezelőtt Sokrates mondotta. — Bár még ma is vannak Bakrateseki dl Számot adott a kongresz- szus sok szép munkasikerről ia. Szolnok megye küldötte, Szabó Borbála, a martfűi Tisza Cipőgyár szocialista brigádjának vezetője például a következőkről számolt be: —- Brigádunk jelszava: — Dolgozz ma jobban, mint tegnap és holnap jobban mint m&: Kilencvennyolc szocialista címért küzdő brigád vallja magáénak ezt a nemes jelszót. Nem csoda, hogy szép munkasikerekről számolhat be az üzem. Tervüket 102,9 százalékra, exporttervüket 106 százalékra, termelékenységi tervüket 100,6 százalékra teljesítették. A gyár fiataljai sok segítséget nyújtanak a környező termelőszövetkezeteknek. A lányok és fiúk nemcsak dolgoznak, hanem művelődnek, szórakoznak is. Jól működik a Versbarátok Köre. Amikor Jancsó Adrien művésznő legutóbb Marfűn járt, háromszázan hallgatták végig az általa elmondott verseket. Az est szünetében elmesélte, hogy amikor 6 évvel ezelőtt hasonló előadásra hívták a gyárba, 50 ingyen jegyet osztottak ki és mindössze tizenhat hallgatója volt. * Izgalmában sokszor félrecsúszik az ember nyelve, így járt az a kislány is, aki amiatt volt felháborodva, hogy az egyik KISZ alapszervezetben nem tudták elénekelni rendesen a fiatalok a DlVSZ-indulót. „Olyan mérges voltam, amikor mondtam, hogy énekeljék el a Világifjúsági Találkozót és nem tudták”. A küldöttek felkacagtak. Hiszen egy Világ- ifjúsági Találkozót elénekelni valóban nehéz feladat lenne. Tetszett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára megjegyzése, hogy egyes íróink félrealisták. Kádár elvtárs ezt úgy értelmezte, hogy idealisták. De amikor a pénztárpulthoz kell menni a honoráriumért, akkor nagyon is realisták. Megmosolyogták az öltözködésről szóló megjegyzést, mely szerint a szoknya egyszer rövid, máskor hosszú, a nadrág egyszer szűk. máskor bő, de valamennyien egyetértettek Kádár elv- társsal, hogy nem erre kell a társadalom fő figyelmét Kunmadarason javában működik már a cigánynapközi. Negyvenöt gyerek jár oda, akik így az iskolát is elvégzik, délután tanulni is tudnak, ami otthoni környezetükben az esetek többségében nem lehetséges. Nem egyszerű a probléma. A kisiskolásokat bizony néha a tanítónéninek kell megfüröszteni. A szülők az ajtóból nézik gyermekeik tisztálkodását és bizony van mit hallgatnia annak az anyának, aki mosdat! anul küldi csemetéjét az iskolába. A járás változatlanul küzd legsúlyosabb pedagógiai problémájával, tudniillik azzal, hogy a nevelők több mint harminc százaléka képesítés nélküli. Ez a többiekre is fokozottabb megterhelést jelent Még szerencse, hogy sokan az utolsó évfolyamot végzik, többségében nem rossz eredménnyel. Reméljük, hogy ez majd nemsokára a színvonal jelentős emelkedésére is vezet. A községekben már több helyen alakítottak ki leányszállást, hogy a magányos pedagóguslányok kevés pénzért, igazi meleg otthont találjanak. Már működik Ti- szaszentirerén és Tiszabu- rán a leányszállás, Abád- szalókon és Kunmadarason pedig rövidesen megnyílik az ifjúnevelők otthona. Jelenleg hat tanulócsoportban kétszáztízen tanulnak a kunhegyesi gimnáziumban. A pedagógusok négyötöde egyetemi végzettségű középiskolai tanár. fordítani. Egy kislány az udvarlóját, vagy az udvarló a kislányt helyes ízlésre nevelheti. Szükség van erre, mert van néhány fiatal, aki azt hiszi magáról, hogy csodálatosan szép, ugyanakkor „ha Pesten az Erzsébet hídról belenéz a Dunába, Bajáig elpusztulnak a halak”: m A vasárnapi zárt ülésen a kongresszusi küldöttek megválasztották az új Központi Bizottságot és revíziós bizottságot. A KISZ KB első titkárává Méhes Lajos elvtársat választották. A KISZ Központi Bizottság titkárai között szerepel Molnár György elv- társ is, aki évekig a Szolnok megyei KISZ Bizottság titkára volt. A Központi Bizottságban a Szolnok megyei fiatalokat Fekete Imre szolnoki olajmérnök, P. Mészáros Ilona, a tiszaszöllősi Petőfi Termelőszövetkezet baromfitenyésztője és Száraz László, a kunszentmártoni Járási KISZ Bizottság titkára képviseli. Kovács Bélát, a KISZ Megyei Bizottságának első titkárát a KISZ Központi Bizottság póttagjává választották. Kőhldi László Mind nyomasztóbb azonban az épülethiány. Ügy tudják, hogy rövidesen megkezdik a gimnázium építését. Erre annál is inkább szükség van, mert a középiskolai oktatás gondolata egyre népszerűbb a járásban. Számolni lehet a tanulói létszám tekintélyes emelkedésével. Még egy cigány vonatkozású hír: Tiszaburán ruhákat szereztek be a cigány tanulók számára, negyven- ötezer forint értékben. Ezzel lehetővé tették, hogy a gyerekek télen is zavartalanul járhassanak iskolába. Tíz boldog napot töltöttem vendégségben msgyar barátaim között, s e tíz napnak is a többségét önöknél, kedves Szolnok megyeiek. Alkalmam volt meglátogatni a martfűi Tisza cipőgyárat, melynek munkásai baráti kapcsolatot teremtettek a Szovjetunió cipőiparának dolgozóival. Nálunk, a szűzföldi területen is működik egy cipőgyár, igaz, hogy sokkal kisebb, mint az önöké. Ha hazatérek, elmondom majd a ml cipőgyárunk munkásainak mindazt a szépet és jót, amit Martfűn tapasztaltam. Beszélek majd a nagyszerűen gépesített termelésről, a cipők bő választékáról és jó minőségéről, a lakásépítkezésekről, arról, hogy hányán tanulnak a gyár munkásai közül. Legkedvesebb emlékként egy fényképalbumot viszek magammal, melyben a képek mindenki számára érthető nyelven mondják el, hogyan él és dolgozik a gyár kollektíváia. A cserkeszöl lői Magyar— Román Barátság, valamint a karcagi Béke Termelő- szövetkezetekben — nagy örömmel ismerkedtem meg a növénytermesztők és állattenyésztők munkájával, s a vezetés szervezeti felépítésével Mindenki, akivel csak beszéltem, melegen érdeklődött a szovjet kolhoz-parasztok és a szovSzűk irodahelyiség. Olyan, amire azt mondják, hogy ha hárman ülnek benn és egy negyedik belép, akkor egynek ki kell mennie. Ebben a kis helyiségben szorongunk most tízen. Az asztal mellett Deme Tibor- né, a színjátszó csoport rendezője, az asztalon szövegkönyvek. Egyfelvonáso- sokat tanulnak a fiatalok a szilveszteri kabaréhoz. — Nekem meg: miokardi, karrá, kardinális lézióm van... Ez a helyes kislány a szöveg szerint egy öreg parasztasszony, aki a többi beteggel együtt versenyt panaszkodik a rendelőben. Még sokáig tart amíg jól megy, most kezdi és a szerepek nincsenek kigé- pelve. Néhány éves csak az otthon, de a belseje máris renoválásra szorul. Az öregek klubja piszkos falú, festése szerencsétlenül komor, de nem jobb a tv- heiyiség sem. Pedig megérdemelnék a támogatást. Deme Tibor az igazgató életet teremtett itt működésének két éve alatt és most elég bő programja van az otthonnak. Ifjúsági klub, komplex e’ adás az alkoholizmusról. Énekkar, a már említett színjátszó csoport, amely már kétszer bomlott fel a tagok egyrészének kiválása miatt, de a lelkes fiatalság új iászervezte harmadszorra is. Egy tsz-akadémia, ami a múlt évben gyengén működött és most szeretnék új alapokon ismét megindítani. Nincs még minden rend10 millió tankönyv Az utóbbi két esztendőben 6? féle általános iskolai reform tankönyv készült, összesen több mint 10 millió példányban. 'A következő időszakban változatlanul nagy feladat hárul a nyomdákra: jövőre megkezdődik a középiskolai reformtankönyvek készítése is. A tervek szerint 1965- ben 11 millió példányban 87 féle reformtankönyv kerül ki a nyomdákból. hozok dolgozóinak— különösen a szűzföldeken dolgozóknak — élete, munká ja iránt. Megértem ezt az érdeklődést, hiszen a szovjet munkásosztály és parasztság hősies munkája arra irányul, hogy a nép a jövőben még többet termeljen, még jobban éljen. Magyar barátaim örömmel számoltak be az Idei terméseredményekről, nem kis büszkeséggel emlegették, mennyire jobban él ma a magyar parasztság, mint néhány esztendővel ezelőtt. Örömmel ígérem meg, hogy amint hazatérek, — mindenről beszámolok újságjaink hasábjain a szovjet olvasóknak. Természetesen látogatásomról igen sok kedves emlékem, élményem maradt. Meghatott az a gondoskodás, amellyel a magyar nép ápolja azoknak a szovjet hősöknek az emlékét, akik magyar földön áldozták életüket a fasizmus elleni harcban. Vendéglátóim megmutatták a kenderes! volt Horthy-kastélvt, ahol most mezőgazdasági gép^szkénző iskola működik. Ügy vélem. nagyon is jelképes ez a tény. A palotában, ahol valamikor a magyar hóhér dőzsölt, ma egyszerű magyar fiatalok tanulnak, olyanok, akik a szóéi iliz- mus teljes felépítésén is ben Zagyvarékasom. Mindenek előtt az anyagi lehetőségeket kellene felmérni, és az épület belső rendbehozását, bartáságossá tételét napirendre tűzni. Aztán alaposan körülnézni társadalmi aktívák után. Ugyanis kevés a pedagóEbben az iskolai évben Kunszenlmártonban is a művelődési otthon szervezésében indult a hangszeres zeneoktatás. Az egységes irányítás alig két és fél hónappal az indulás után már éreztette jó hatását. A növendékek december 13- án, vasárnap délután két órás nyilvános hangversenyen adtak tanúbizonyságot felkészültségükről. A megnyitó után mintegy hetven gyerek — nyolctól tizennégy évesig — ült a zongora mellé vagy vetfáradoznak. így helyes ez* hogy a nép által emelt paloták a népet szolgálják. Saját szememmel láthattam, hogy a martfűi munkások, a karcagi és a cser- keszöllői parasztok, valamint az Eeer környéki dolgozók milyen nagyszerű eredményeket értek el a szocializmus építése terén. Ügy vélem, hogy valamennyien készek is arra, hogy megvédjék eredményeiket. Vagy talán a régi rendszer biztosított volna annyi nagyszerű dolgot a népnek, mint a mostani? A martfűi cipőgyárban megismerkedtem egy szerény asszonnyal, Krasznói Károlvnéval, országgyűlési képviselővel, akinek a párt, a_ népi rendszer tette lehetővé, hogy kibontakoztathassa a benne rejlő képességeket. A népi rendszer küldte őt a parlamentbe, hogy ott képviselje dolgozótársainak érdekét. Krasznói Károlyné sorsa sokmillió magvar asszony életútját példázza. Olyan ténveket említettem. amelvek igen drágák nekünk, szovjet embereknek, s önöknek is, kedves magyar barátaim. Sajnos, sok ország van még a világon, ahol az elmondottak nem értetődnek maguktól, ahol a dolgozóknak a puszta létért is keményen nies kell dolgozniok. Bárhol jártam országukban, magyar barátaim legtöbbször az alábbi kérdést szegezték nekem: gus, legnagyobb részük be« járó, így nem tudnak érdemlegesen befolyást gyakorolni a felnőttek kulturális életére. A bíztató eredmények mellett még sok itt a tennivaló. Ügy látjuk a lelkesedés megvan hozzá. te kezébe a gitárt, mandolint, harmonikát. A termet megtöltő közönség — elsősorban szülők és hozzátartozók — nagy figyelemmel hallgatta végig a kitűnően összeállított műsort A néhány perces műsorszámokat is hálásan tapsolták s a növendékek — a legapróbbaktól a nagyobbakig — szinte kivétel nélkül bebizonyították, hogy hozzáértő tanáraik vezetése mellett szépen tanulnak, fejlődnek. Ibolya László Kunszentmárton Mi tetszett önnek legjobban nálunk? Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen a magyar nép sokat tett, nagy utat járt meg azért, hogy felvirágoztassa gyönyörű országát. Szolnokon például egy csodaszép, lírai dalt hallottam a Tiszáról, Egerben megismerkedtem egy szegénylegény és egy gazdag lány szerelméről szóló legendával. Hallottam mai dalokat, de régieket is szép számmal, amelyek arról szóltak, milyen szegénységben, elmaradottságban élt hajdan a magyar földműves nép. Láttam csodálatos épületeket, láttam a Dunán átívelő nagyszerű Erzsóbet- hidat. Hogy ezek után mi tetszett legjobban? Talán az az őszinte, szívélyes fogadtatás. amiben a Szolnok megvei Néplap munkatársai és olvasói részesítettek, akikkel igen sok kellemes órát tölthettem el. Valahogy úgy érzem, hogv régi ismerősöktől, testvérektől váltam el, — s bizonyára nemhiába tolultak ajkamra a botladozó, de szívből jövő verssorok: Nem a piros paprika fiizé~ írek ejtettek ámulatba, De foglyul ejtett, megrésze- „ tpitett E bőkezű szívek köztársa» fsága. Ahol emlékként a barátok lszivüké nyújtják át... V. G. Sepelj a cellncxrrád! „Celinnlj Kráj** eímű újság főszerkesztője Fordította: Molnár Sándoi Közeledik a szórakozási főszezon BARÁTOK KÖZÖTT Cigánynapközi, és zsúfolt gimnázium Gondok, örömök a kunhegyest járásban Növendékhangverseny Kunszentmártonban — Látod Elemér, hogy van csendes hely Szolnokon
