Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-11 / 290. szám
1964. december Ili SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az önakarat már kevés I Tanácsülés tárgyalt a túr 1* evei Vörös Csillag állattenyéssetéröl Az utazó falu Magam sem kedvelem a számhalmazokat, adatoszlopokat, de van amikor használatuk valaminek a jellemzésére elkerülhetetlen. A túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet állattenyészetének bemutatására például feltétlenül nélkülözhetetlenek, és sokat mondanak. A szövetkezet ötéves tervének előírásai szerint a szövetkezetnek 1964-ben 3600 számos állatának kellene lennie. Van: 1500. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek ebben az évben az előbbi szerint 9 ezer sertést kellene hizlalnia — hizlalt 1900-at. Vagy: a terv erre az évre 125 ezer csibe felnevelését rögzítette — a tény 17 ezer. S így lehetne végnélkül sorolni. Még azzal a meg- toldással, hogy ugyanerre az időszakra a terv előírta 700 férőhelyes tehénistálló, 900 férőhelyes növendékistálló, 200 kocás fiaztató, 4 ezer sertéses hizószállás, 30 ezres tyúkól, 70 ezer férőhelyes csibenevelő, 1600 férős juhhodály és 300 va- gonos magtár építését. Egyetlen egy sem épült meg belőle És nem is épülhet a közeljövőben sem, hiszen az eladósodott közös gazdaságnak nincs hozzá anyagi ereje. Vagyishát végeredményben kiderült, a szövetkezet ötéves terve teljesen hasraütés-szerűen készült, a valóságérzéknek még a látszatát is mellőzve. Jellemző, hogy e tervnek egészében az egyharmadát teljesítheti a szövetkezet. S ami még inkább mutatja a tervezett homokvár jellegét: valóra váltása 800 vagonos abraktakarmány termést tételez fel, holott a szövetkezetben esztendők átlagában nem terem több 200 vagonnál. A szövetkezet erőltette magát a terv után vakon menve, s 1962-ben meghizlalt közel 5 ezer sertést. — Következménye az lett, hogy csinált magának 120 vagonos abraktakarmány tartozást. Mire az illúzió tarthatatlanságát belátták, mór késő volt. És a szövetkezet hibája lenne csak? Dehogyis. Ezt a tervet a városi és a megyei szakvezetés is elfogadta, kivitelezését szorgalmazta. A fellegekben járás oda vezetett, hogy a Vörös Csillagnak sokkal rosszabb a helyzete mint volt. S évről évre rosszabbodik. Erre megint három adat az 1962-től egymást követő esztendőkről. Amíg 1962- ben 4600 hízót adott le a szövetkezet, 1963-ban már 2600-at, az idén pedig 1900 lesz. Nemcsak az állatállomány csökken következetesen. hanem az állati termékhozam még ijesztőbben kisebbedik. A tehenenkénti tejtermelés például 1700 liter. (Hasonlításul: a jász- boldogházi Aranykalász Termelőszövetkezetben 4 ezer liter.) Évi átlagban tyúkonként 66 tojás van náluk. — A megyében 150—180-as teljesítményről is tudunk. S mindemellett rettentően sok állat pusztul el náluk. Tavaly 76 borjú, az idén 35. Tava Ív 470 sertés hullt el, az idén 390. És így tovább állatfajonként. De ezekkel az utóbbi számokkal már át is tértünk I a jelen gondjaira Bizony nem valami rózsás áz állapot. Állattenyészetük év végén közel 2 millió forintos bevételi hiánnyal zár. Nem tudja a szövetkezet teljesíteni sem az állat, sem az állati termék eladási tervét. A több mindenen kívül azért sem, mert az idei tervük is ötéves tervük mintájára épült még. Mert azt tervezték például, meghizlalnak 2500 sertést, de úgy, hogy 500 süldőt vásárolnak. Honnan? Teljesen világos volt, hogy ez nem megy, s mégis tervesítették. Nem is vásároltak egyet sem. — Ugyanígy tervesítették 300 szarvasmarha hízóra történi vételét. Vásároltak hetet. Mindez — ugyanúgy mint annakidején az ötéves tervezést — elfogadták a felsőbb szakvezetési szervek. Végülis van-e biztosíték arra, hogy kilábol a szövetkezet? Van is, nincs is. A szövetkezet próbálkozik. Az idén ti vetett 1300 hold őszi árpát jövő évi takarmányának biztosítására. A sertésállomány kondíciója jó, a szarvasmarháké gyenge, vallják az őszi szemlében résztvevők. Történtek változások abban is, hogy rendet teremtsenek az állat- gondozók között. A közeljövőben dolgozzák ki az állattenyésztők javadalmazásának ösztönző módjait. I Az akarat nem hiányzik, de ezúttal ez kevés. De az törvényszerű, hogy ilyen szövetkezetben több legyen a hiba mint másutt. — A Vörös Csillag évenként három és fél millió forintot fizet hitelvisszatérítést és kamatot. Nyilván, hogy ilyen teher alatt kapko- dóbb a vezetés. Ügy erkölcsös, hogy a felső vezetés és a szövetkezetiek egymással vállvetve segítsenek most minden lehető módon. A maga erejéből a Vörös Csillag egyszerűen képtelen már lábra állni. Segíteni kell rajta minden törvényes eszközzel. B. L. Felbocsájtották a KOZMOSZ-51-et Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban végrehajtották a soronlévő műhold-kísérletet: felbocsátották a Kozmosz -51-et. A szputnyik fedélzetén tudományos berendezést helyeztek el, hogy az 1962. március 16-án bejelentett : programnak megfelelően folytassák a világűr tanulmányozását. A szputnyikon elhelyezett berendezés kifogástalanul működik. A koordinációs számító központban feldolgozzák a beérkező adatokat. — (MTI) Tiszatenyő 1950-ben lett önálló község. A legutóbbi népszámlálás szerint 1900 sincs a lakosság száma. A gyorsvonat nem áll meg itt. Százhalombattára már éjszaka el kell indulni. Reggeleként közel ötszázan ülnek vonatra, autóbuszra. Utaznak a munkahelyekre. Hova mennek 7 Hogy nem régi település, mutatják a szabályos, egyenes utcák. Kövesét azonban nem mindenütt van, s a havas sárban mély nyomokat vágnak a szekér, trak'orkerekek. Vígh István, a tanács vb-titkára a helyi munka- lehetőségeket számolja ösz- sze: bizony szépkevés. — A legtöbben Szolnokra járnák. Segédmunkások, kubikosok az építőiparban, a közlekedési épí*ő vállalatnál, a városi tanács vb házilagos brigádjánál. Mezőtúrra a pályamunkások, Martfűre főként a lányok, s újabban Törökszentmik- lósra a baromfifeldolgozóhoz és a községgazdá'kodá- sl vállalathoz is többen mennek... Néhányan Pesten vagy más távolabbi helyen is vállalnak munkát... — A segédmunkával többet lehet keresni, mint itthon? — A tsz-nél 14 500 Ft volt tavaly az átlagjövedelem. Havonta 10 forint előleg munkaegységenként, ez kevés. Az iparban biztos a havi kereset. ötvennyolc óta a járásban itt nevelték a legtöbb baromfit. Most az őszön vész ütött ki. A baromfigondozót fel kellett számolni. Igaz, januárban majd hoznak újabb állományt, de addig mit csináljanak Dancza Ilona és társai, akik szakképesítést szerezitek, ehhez értenek. Most ideiglenesen máshol keresnek munkát. Valószínűleg ők is vonatozni fognak. A kocsma vonzzon ? itthon” „Szívesebben maradnánk — A fiatalok inikább a készpénzfizetést szeretik — mondja Trencsényi József igazgatási előadó, ö is fiatal házas, felesége védőnő. — A nufckalehetőség hiánya mellett másik ok, hogy szórakozási lehetőség sincs. Régi, kicsi a művelődési ház. Van benne egy moziterem. kis klubszoba ívvel. Itt a tanácsnál és a tsz-nél is van tv, és több mint negyven már a községben is. — Táncolni viszont sehol nem lehet. Tavaly néhányszor kipakoltuk a mozi székeit, most viszont újak érkeztek, ezeket bizonnyal a padlóhoz rögzítik. És van kocsma, szombat- vasárnap zsúfolásig tele. Füst. kártya, egy rex-asz- tal. Ha jó idő van, közeiében bűzlik a szennyvíz- akna. — Ki az. aki elhozná ide a menyasszonyát vagy a feleségét, ha kicsit szórakozni akar? Zene nincs... Inkább bemegyünk Szol- bokra... Később megtudtam még egy jellemző adatot: évente egymillió forint az italmérés bevétele. Ügy látszik, a kocsma még valóban vonz. S ehhez hozzá kell tenni, hogy nem kevés bort, pálinkát osztanak ki zárszámadáskor a tsz-tagok között is. A kocsmát pedig — nemrégiben határozott így a rendőrség — csak este 8-ig szabad nyitva tartani, hogy elejét vegyék a gyakori verekedéseiknek. Bekukkantottam néhány családihoz. Nem mondhatnám, hogy az édesanyái:, akiket otthon találtam, lel kendezve beszéltek volna az utazigatásokról. — Az uram tizenkét éve jár Szolnokra — mondja Jakobicz Kálmánná. A nagyfiú, Kálmán sem szakmunkás, a kisebbik, Sanyi, azonban harmadéves kárpitos ipari tanuló. Reggel ötkor indulnak, este fél hat felé énnek, vagy még később. Kripta János bácsi hadirokkantán vonatozik, a fiai is eljárnak. Jóska Pest mellé, s csak hétvégén jön haza. János nyolc éve a Kele’magyarországi Textilnagykereskedelmi Vállalatnál dolgozik. Sándor — a bevonulás előtt — Török- szentmiklóson volt autószerelő. Kurdics István, a tsz megbízott elnöke jól ismeri a falu lakóinak véleményét: — Általában nem szívesen mer el. Nálunk 255 a tagok száma. Közülük száz nyugdíjas. Néhány év múlva egészen komolyan, de most is érezzük már a kiöregedés veszélyét — Hatvankettőben elszalasztottunk egy nagyszerű lehetőséget: 100 hold szőlőt és 150 hold gyümölcsöst akartunk telepíteni. Sajnos elmaradt, pedig ezzel „megköthettük” volna a fiatalokat is. Amíg ilyen lehetőségek vannak a faluban, Tiszatenyő megmarad utazó falunak. Virányi Pál PATAKI PÁL: 1 IIP KEZDŐDIK C ötét van. Fekszejn az ágyban. Meresztem a szemem, szeretném látni a körülöttem lévő tárgyakat. j Nem sikerül. Az éjszakai utca pislákoló févyei ide, az emeletre már nem érnek fel. Elfogynak, mint a íö- vig égett gyertya fénye. Vagy ahogy megfogyatkoztam én magam. Nem, nem a testem. Hetvennyolc kiló vagyok. Száznyolcvan ma. gas. Mégis úgy érzem, egy törpénél is kisebbre zsugorodtam. Nem, nem vagyok törpe. Minden természetes rajtam. A váltam széles, a mellem domború, a karom izmos. Negyven éves vagyok. A legszebb férfikor. Tegnap, amikor a vezetőségválasztó taggyűlésen az én nevemet olvasták, erősnek, szilárdnak hittem ma. gam. Szokás szerint kusza ábrákat rajzolgattam az előttem fekvő jegyzettömbbe. Biztosan tudtam, hogy újra megválasztanak. A gyár főmérnöke vagyok. A munkámra nem lehet panasz. Végzem becsülettel Talán többet is< mint amennyit kellene. Hajtom magam. A munka nekem olyan, mint másnak egy csinos, fiatal nő. Fellelkesít. Jakus, a legöregebb mérnököm állt fel elsőnek. Ke. szeg ember, az arca mindig komor, az ónra nyerge fölött mély ránc húzódik. Tartózkodó természete sehogy sem fér össze égszínkék szemének mindig derűs csillogásával. Hallgatagsá gát azzal magyaráztam magamban, hogy az ötvenes évek elején 6 volt a „régi értelmiségi” a gyárán, aki. nek meg kellett húzódnia, ha maradni akart, ötvenkét tavaszán lépett a pártba. önszántából, ötvenévesen. Én voltam az egyik ajánlója. — Nem értek egyet a javaslattal — kezdte és én először azt hittem, hogy a fülem cseng. Felém, fordult, s mintha rajtunk kívül senki nem lett volna a teremben, csak nekem beszélt: — Nem segíted a fiatalokat. Nem engeded kibontani a szárnyukat, beléjük fojtod képességeiket. Emlékezz csak vissza, hány értékes ötlettel, javaslattal fordultak hozzád és te az első sikertelen kísérlet után hátat fordítottál nekik. Azóta nem mernek közeledni... Sötét van és én mégis Iá tóm egyre nagyobbodó alakját. Mint a palackból szabadult szellem, úgy nő egyre hatalmasabbra. Alakja már betölti az egész szobát. Hol a cigarettám? Pontosan emlékszem, ide tettem magam mellé. Kattan a gyújtó, fénye elvakít. Kavarog, háborog bennem minden. Tegnap majdnem felugrottam, hogy otthagyok csapot-papot. Körmöm olyan erősen mélyedt a tenyerembe, hogv hangosan felszisszentem. Láttam, hogy rámszegeződnek a tekintetek. A fájdalom valamelyest észhez térített. Tag gyűlésen vagyunk. Majd a többiek megvédenék. Csak kevesen tették. A többség Jakusnak adott iga zat. Lantos, a titkár beszélni akart velem. Hebegtem, valamit, hogy vár a feleségem, azzal elrohantam. Rajtam ne sajnálkozzon senki. Az asszony persze olcsó kifogás volt. Már bánom, hogy belekevertem. Mindegy. Nem akartam beszélni senkivel. Egy ideig céltalanul ődöngtem az utcán. Jó volt nekifeszíteni az arcomat a szélnek. Éreztem, amint a homlokomat körülölelő szorítás enged s lassan tisztul a fejem. Bementem a legközelebbi presszóba. Kávét akartam inni, de amikor a pincér jött, mégis konyakot rendeltem. A harmadik utón egy festett-szőke nő állt meg a szomszéd asztal mellett. Leült, lábait hanyag eleganciával keresztbe vetette, szűk szoknyáin jóval gömbölyű térdei fölé csúszott. Formás, hosszú lába volt. Sárga pulóverét szemérmetlenül feszítették felhúzott telt mellei. A nő kihívóan bámult, csak szólni kellett volna... Keserű szájízzel, egyedül baktattam haza. Sötét van. A cigaretta parazsához tartom a2 órámat. Fél négy. Végtelen éjszaka. Soha nem virrad már. Szeretnék higgadtan gondolkozni. Visszapergetni az éveket. Bizonyítani akarok. Képzeletben magam elé idézem mérnökeimet. A legfiatalabb közülük Bálint János. Szinte még gyerek. Esze fürge, de min. dent egyszerre akar felfogni. Kapkod, túl nagyot markol é$ aztán szétpattan mint a túlfeszített öreg háló. Húsz egynéhány esztendejéhez mérten elég sokat tud, feje azonban olyan, mint az új lakás: már ben. ne vannak a bútorok, de még semmi sincs a helyén. Mindig valamilyen nagy dologra készül, de ha az elsőre nem sikerül, beleun, másba kezd. Amikor először keresett, segítettem jótanáacsal. Amikor másodszor jött, éppen értekezletre indultam. Mondtam neki, majd holnap. De másnapra elfeledtem. Két órát várt rám. Az. tán nem jött többet. Én vagyok a hibás? Én is csak ember vagyok. Elfoglalt, túlterhelt, feledékeny... Sovány bizonyíték, párttagsági könyvvel a zsebemben. A m-ásik fiatal, Pásztori, talán ha egy évvel idősebb nála. Vele különös módon ismerkedtem meg mindjárt megérkezésének délutánján. Hazafelé indultam, s ott találtam őt is az autóbuszra várakozóknál. Magányosam Az őszi tájat nézegette. Megálltam mögötte, s figyeltem egy ideig. Nem vett észre. Csak később szóltam: — Gyönyörködik a mi vidékünkben? Az autóbuszban, a városig, sokat beszélgettünk. Éreztem, szavának súlya van. Figyelmesen hallgat, a feje jói vág. S mindez az elkövetkező hetekben bebizonyosodott. Munkájával nem sietett sohasem, de mégis Időre elvégezte a dolgát. S az a szívós törekvés volt észlelhető nála, hogy mindent kerek formába öntsön és taríósan elraktározzon agyában. Ez a vonása nagyon tetszett nekem. Erőt láttam benne, bár a2 első pillanatra jelentéktelen, szürke embernek látszott a szememben — minden olyan rajta, mint a többi emberen. Csak ha figyelmesen szemügyre veszi az ember, akkor veszi észre a szürke szempárban a szelíd, nyugodt szilárdságot, érzi testében az akarat feszes rugóját. Néhány hónap eltelte u ón azonban az ö alakja is ösz- szezsngorodott a szememben. Bálint példáját követve, szintén új dologgal próbálkozott. Nem, mintha én ellensége lennék az újnak, az előrehaladásnak, de az c javaslata engem is régóta foglalkoztatott: az induktoi forgórészének szigetelése. Lassú, körülményes kézimunkát igényel, amíg » nyolc lakk-réteget felkenii' Éppen ö, a zöldfülű mérnöl talált megoldást rá! Bálinttal közösen. És a~ öreg Jakus segítségével. Ké* előre elkészíthető műanyag sapkával helyettesítették a hosszadalmas festést. Bizonyítani akartam. A magam igazát. Jakus ellen Az ellenem szólók ellen. Ez bizonyíték? A harmadik fiatal, Kassai, fél év után váratlanul hátat fordított a gyárnak. Amikor az igazgató kérdőre vonta, azzal érvelt: itt nem becsülik a munkáját. Amit rábíznak, elvégezheti egy jól képzett technikus is. Forrófejű — légy intet tem, amikor az igazgató szóbáhozta a dolgot. Nem tervező-mérnöknek vettük fel, nekünk gyakorlati em berekre van szükségünk. Aki Kassai helyett jött, azzal sem volt szerencsém. Már másnap azzal kezdte: fiatal házas, lakás kellem. Az automata-műhelyből jöttem éppen vissza. Pocsék hangulatom volt. Az egyik gép fogaskereke eltörött — legalább egy nap kiesés. Azt mondtam: Én csak főmérnök vagyok... Valóban csak főmérnök vagyok? Semmi több? Ha igen, akkor miért bánt, hogy nem választottak meg újra? Kféha az élet megszokás* ’ sá válik. Felkelés, munka, evés, lefekvés. Nyugalom. De a nyugalom néha már betegség. A kór neve: közömbösség. Az emberekkel szemben. Az ember nem gép. Az embernek szive van és érzelemvilága. A sötétség odakint lassan szürkévé faltul. Űj nap kezdődik. Olyan, mint a többi. De az is ír hét, hogy más.
