Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-09 / 288. szám
1964a december 9; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 r rr Koszorúzás a Kerepesi temetőben és Kőszegen Nagy Jenő vezékari ezredest és dr. Tartsay Vilmos vezérkari századost, a magyar nemzeti felkelés felszabadító bizottsága egykori tagjait a fasiszta hadbíróság ítélete alapján 20 esztendővel ezelőtt végezték ki. Haláluk 20. évfordulója alkalmából kedden a Kerepesi temetőben koszorúzása ünnepség volt a mártírok sírjánál. Ugyancsak kedden Kőszegen, a városi temetőben megkoszorúzták Kiss János altábomagynak, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága katonai szekciója vezetőjének síremlékét, akit annakidején Nagy Jenővel és dr. Tartsay Vilmossal együtt végeztek kL Délután a mártírhalált halt altábomagyról elnevezett laktanyában emlékünnepséget rendeztek és megkoszorúzták az épület falán levő emléktáblát. (MTI) GOMBATENYESZTOK Tegnap óta n őttek ekkorára Karbidlámpa fénye mellett botorkálunk a sötét pincében. A villanyvezetéket leszerelték, mert élet- veszélyes lenne. A levegő párás, a hőmérséklet plusz 14 fok. — Épp a legmegfelelőbb — mondja kísérőnk, miközben a hajlatokban többször ellenőrzi a hőmérsékletet. A látvány érdekes. Virágágyakhoz hasonló töltésekben sűrű, fehér penészfoltok, apró és jól kifejlett gombák vannak. Helyenként egészen tömötten. — Pedig minden nap szedjük, mielőtt még kinyílnának. Akkor értékét veszítené — magyarázza Hodosi Imre. Naponta szállítunk friss árut a szolnoki Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak, a kórháznak és a törökszentmiklósi fírisznek. Ezenkívül jut az üzemi konyhára is. Üj ágazat a sampinyon tenyésztés a Szenttamási Állami Gazdaságban. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy jövedelmező ez a vállalkozás. Viszonylag kevés ráfordítással termelik a gombát az egykori Al- másy-kastély pincéjében. A gazdaság dolgozóitól hallottuk, az ötletet Bozsik Tibortól, az állami gazdaságók megyei igazgatójától kapták. S nem késlekedtek a megvalósításával. 4 józan szóbél nem fogyhatnak ki... A jászberényi Aprítógégyár éveken át adósa maradt a népgazdaságnak. Ez év második felében miniszteri biztos irányította a munkát az üzemben. Ebben a félévben a kezdeti nehézségek után javult az üzemben az irányítás, normalizálódott a gazdaságvezetés és a társadalmi szervek vezetői közötti viszony. A gazdaságvezetők és a párt, valamint a tömegszervezetek vezetői együttesen fordítanak figyelmet arra, hogy ütemes legyen a termelés. — Fő feladatuknak tartják, hogy az idén maradéktalanul eleget tegyenek exportterveik teljesítésének, s emellett csökkentsék a teljes termelésben felgyülemlett elmaradásokat. Az anyagi ösztönzést is ennek érdekében alkalmazzák az üzemben. Az üzemrészek termelő munkásainak 31 ezer, a kon- dux gépsor határidőre történő elkészítéséért pedig külön 6 ezer forint célprémiumot tűztek ki. Mondhatni tehát, hogy az Aprítógépgyárban a hosz- szas stangálás után most előbbrelépnék, vagy ahogyan ezt a gyár egyik munkása, mondta, a feléledés kapujához értek. A gyár életének ilyen sorsfordulót jelentő szakaszába estek most az alapszervezeti vezetőségválasztások és az üzemi pártvezetőség megválasztása is. önkéntelenül is adódik tehát a kérdés; Megtette-e ez alkalommal a gyár másfélszáz kommunistája amit tennie kell, s amit az üzem rendezetlen élete bizonyította — éveken át elmulasztott. A taggyűlés hangulata tagadhatatlanul arra utal, hogy a gazdasági helyzet megváltozásával párhuzamban fellendül a pártélet. Utat talált, vagy talál magának most már a párttagok hangja, amely érzékeny műszere a gyár életének. S itt említjük meg mindjárt, hogy az újjáválasztott pártvezetőségre nagyon komoly feladat hárul: ezt a feltörő hangot, a kommunisták vélemény ének: érvényre utasát kell mindenek előtt segítenie. Felszínre hozni a kimondott és még sok ki nem mondott, nyilvánosan el nem hangzott, de már megalkotott véleményt is. Az üzem pártszervezete sokat tapasztalt emberekből áll. Ezt az üzemi vezetőségválasztó taggyűlésen elhangzott hozzászólások széles skálája igazolja. — Volt, aki így tette fel a kérdést: Vannak még mindig, akik csak a „prémium szagra” járnak be az üzembe. Miért nem kezdeményezi a pártvezetőség, hogy a fizetéséért is egyformán megdolgozzon mindenld. Ne csak akkor lássanak egyesek munkához, ha prémium van kilátásban. Egy másik vélemény: A vezető beosztású emberek nem ragaszkodnak eléggé egy-egy jó szakmunkáshoz. Vannak, akik csak azért kerülnek el a vállalattól, mert olyan személyes, vagy közügyeket érintő kéréseik sem találnak meghallgatásra, amelyet pedig el lehetne intézni. Kuli József mondta: Jobban koordináljuk a munkát, mert most hajlamosak vagyunk arra, hogy saját mulasztásainkért is más üzemrészeket hibáztassunk. Még élesebben tárta ezt fel a taggyűlésen Szabó Béla: Az üzemrészek közt mesterségesen keltik sokan a rossz hangulatot, rossz viszonyt. Nem merik egymás szemébe mondani a hibákat Inkább másra, elsősorban közös felettesekre hivatkozva követelik a jobb munkát, ahelyett hogy a munkásbecsületre, a gyár, az egyes ember feladatára hivatkoznának. A felszólalásoknak azonban csak egy része tartalmazott ilyen gondolatokat. Még kevesebb volt az olyan felszólalás, amelyben az is szerepelt, amit az üzem gazdasági életének előrehaladása feltétlen megkíván. Annak a kimondása, hogy a gondoknak, bajoknak jórészét csak a kommunisták közvetlen és gyors közbenjárásával javíthatják ki. A józan szóból, a példa- mutatásból a párttagok nem fogyhatnak ki, mert az üzem gazdasági életében levő egészséges erjedést csak az ő segítségükkel lehet fokozn* B. E. * Éberség és kérelem Csépán elhagyottan, fél- behagyottan áli a művelődési otthon. A téglarakások mellett előregyártott tető- szerkezetek s egy szénku- pac van a szabad ég alatt. Benézünk a raktárakba: egyik helyiségen nincs ajtó. a másikat egy drótdarabbal „zárták” be. így őriznél; mintegy 200 mázsa cementet, sok tetőpalát, néhány dróthuzal-tekercset és szigetelőpapírt. — Nappal nincs őr — mondja Kovács Lajos bácsi, aki éjszakánként vigyáz az . .anyagokra. ■ Délelőtt aludt. Ide látott az ablakból, s most ..társadalmi munkában” jött ki, Kanyó Sándor, a községi tanács vb-elnöke elmondja, hogy mindössze három hétig dolgoztak itt a Szóin >lk megyei Építési és Szerelő- ipari Vállalat munkásai. A terv szerint az idén egymillió forintot kellett volna beépíteniük, s eddig körülbelül csupán egyötöde van meg. A vállalat most levélben kérte, hogy a községi tanács járuljon hozzá a télie- sítéshez. Furcsa kérés, hiszen egyelőre tető sincs, másrészt pedig ilyen megállapodás nem volt a szerződésben! V. P. A kastély gondnokát, Hodosi Imrét egyhetes tanfolyamra küldték augusztusban a Budatétényi Gombatenyésztő Vállalathoz. Szeptemberben már munkához láttak Szenttamáson. Megszüntették a lomtárt és előkészítették az ágyakat. — Lótrágyát, kőport, gipszet, kénsavas ammóniákét és szuperfoszfátot kevertünk össze — magyarázza az újdonsült gombaszakértő. Ebbe hintettük el a vállalattól kapott spórákat. Egy hónap múlva már szedhettük, és azóta naponként szedjük a gombát. A 240 négyzetméternyi területen — négyzetméterenként hat kiló — 15 mázsa gombát terveztek. — Novemberben 616 kilót szállítottunk el. Tehát jóval több terem, mint gondoltuk. — És milyen gyakran kell telepíteni? — Csak hat hónaponként kell az ágyat, illetve a spórát megújítanunk. Évenként 100 ezer forint árbevételt hoz. Nem munkaigényes, csak ketten foglalkozunk vele, s nem is állandóan. Locsolni kell az ágyakat, szedni és elszállítani a termést. ötletes vállalkozásba kezdtek a Szenttamási Állami Gazdaságban. A hybrid kukoricájukkal és a sertéseikkel szerzett jóhíme- vüket újabb ágazattal öregbítették; Szöveg: — m. L — Kép: — n. zs. — Az É.M 41. sz. ÁLLAMI építőipari vállalat azonnali belépéssel felvesz: víz- és gázvezeték szerelőket. központi fűtés- szerelőket. villanyszerelőket. burkoló- kat. központi fűtés- szerelő csop. vezetőt, kubikosokat, kőművesek és szerelők mellé férfi és női segédmunkásokat. valamint mg. tsz tagokat időszakos munkára. Jelentkezni lehet a vállalat központjában - Budapest. V., József At tila u. 18 A jelentkezőknek munkakönyvét, tanácsi munkavállalási engedélvt. vagv tsz ve- : zetőséetől meehatáro- I I zott időtartamra szőlő \ ; munkavállalási enge- j délvt kell hozniuk. VI- ; déki dolgozóknak szál- i j^ást^IztMltunk; Á korszerű gazdasági vezetésért S e párttitkár nem vagyok, se ideológus. Vezetem a Szárait! — mondta kedvetlenül a vidéki nagyüzem műszála igazgatója, amikor egy értekezleten afelől érdeklődtek nála, milyen a munkások politikai hangulata. — Nekem — tette hozzá — egyelőre a szalag bevezetésével van bajom. Nem igen láttam jelenlévő műszaki vezetőit, aki ne bólogatott volna. Hát bizony a kolléga fején találta a szöget. Tökéletesen fejezett ki egy — nem is szűk körben — elterjedt nézetet, amely szerint az üzem vezetése olyan bonyolult közgazda- sági. gyakorlati, műszaki kérdések halmazát kínálja a maga illetékeseinek, hogy ahhoz még politikai tevékenységet is követelni a gyón terhelés lenne. Más kérdés, hogy igaza van-e? Az adott esetben, a szalagszerű termelés bevezetésénél. például a következő politikai feladatokat lehetne felsorolni: 1 Megmagyarázni a munkásoknak, hogy a termelékenyebb munka milyen mértékben hat .ki a gyár produktivitására és áttételeivel az életszínvonal emelésére; Megértetni, hogy hasonló intézkedé- " sek és elgondolások ezután is születnek és nem mindenáron való újít- gatásrt jelentenek, hanem természetes, népgazdasági- lag és egyénileg egyaránt előnyös folyamatról van szó; Előkészíteni az embereket a be- " gyakorlatlanság révén esetleg bekövetkező átmeneti keresetcsökkenés re; . ■ ■ igi 4 Vidéken, félig paraszti kömyezet- “ ben épült gyárról lévén szó, a termelékenység ilyen ügyes növelési lehetőségeivel is példázni a modem nagyüzem fölényét és jelentőségét; 5 Megkeresni, kiválogatni azokat az em- “ bereket, akik a szalag bevezetése során megfelelő érdeklődést tanúsítottak, kiszemelni őket továbbképzésre és magasabb. az újabb követelményeknek megfelelő beosztásra. De talán ne soroljuk tovább. „Szalagot” bevezetni, ehhez persze tömérdek számítás és műszáki feltétel kelL De a politikai feltételeket sem lehet mellőzni. Kétségtelen: sokakat még kísért az ötvenes évek néhány balkezes gazdasági intézkedésének emléke és az akkori „agyonpolitizá- lás”, a gyakori röpgyűlések és egyéb, gyenge agitációs módszerből fakadó bosszúság emléke. Világos, hogy senki sem óhajtja annak a tapsokban jelentkező „politizálásnak” a visszatérését, már csak azért sem, mert apolitikus volta bebizonyosodott. Amint viszont óhajtanunk és munkálnunk kell, az a gyorsabb ütemű fejlődés, a korszerűbb munka iparban, mezőgazdaságban, mindenütt. Megoldhatja ezt egyes-egyedül a gazdasági vezetés, akármilyen színvonalas is különben? Megtalálhatja-e a megoldást, ha egy nagyon jelentős tényezőt, az emberek fejében megforduló gondolatokat, egyénileg jelentkező érzelmeket figyelmen kivül hagyja? Néhány napja megismerkedtem egy budapesti gyár kollektívájával. Asztalosipari üzemről'volt szó. ahol néhány éve rriég ki se látszottak a tervelmaradés és a fegyelmezetlenség egymást erősítő és egvmásba- fonódó bozótjából. Jelenleg túlteljesítik a terveiket, az üzem jó ütemben fejlődik — igaz. ki*nő mű'zaki vezetője van. De ez a műszakilag képzett igazgató a pártcsoportok bizalmijaival is megbeszélte, mi a baj ebben vagy abban a műhelyben; és amikor egy korábban „tűlszaladt” bérből vissza kellett vennie, a legszélesebb műhelynyilvá - nosság előtt jelentette be, együtt a pártszervezet és a szakszervezet embereivel. Ha valamit el akar érni. olyan magátólértetődő mó dón keresi meg a politikai munkásokat, mint ahogyan más a főmérnököt kéreti Az a véleménye, nem várhat eredményt anélkül, hogy a munkások hangulatát ne ismerné; és nincsenek illúziói afelől, hogy ezt csak jó, aktív, széles üzemi demokráciára támaszkodó pártszervezet ismerheti. Minden erejével segíti hát az üzemi demokrácia szélesedését. Ha lehet így mon • dani: utasítani ő utasít, de szereti, ha ezt egyúttal mindenki a saját ötlete, véleménye megvalósításának tartja. És a „motor”, ahogyan m üzemeket nevezni szoktál, — megy. Itt történetesen kommu nista igazgatóról van szó. De nincs olyan pártonkí. vüli igazgató vagy fómér nők, akire nézve ne lenne érvényes az élet igazság.-,: az emberek, az üzemi közvélemény nélkül nem megy. Mert ezek az emberek szó cialista országban élnek és — ha vitatkoznak is egy ben, másban — szociálist« gondolkodású vagy afféle közeledő emberek. Ez pedig éppen a politizálás hatásos ságát húzza alá. Ha feltételezzük, hogy az emberek egy része még nem sokat törődik a távlati célkitűzésekkel, s egyré-zben apoli tikusak — mi is azok legyünk velük szemben? Vagy inkább arra kötelez, hogy. jobbad „politizáljunk, mint korábban? A politizálás nem „zárható be” néhány szobába. A politikának kirnt a helye a gyárban. Ott van dolga, akár a villamosenergiának. Próbálja csak meg egy nan ra áram nélkül, az „apoli- tikus” igazgató. Nem megy De vele — jobban megy. Meg lehet-e oldani nélküle annak a félsikerű megoldásnak a teljessé tételét, amit az anyagi ösztönzés az erkölcsiek nélkül tehet? Nyilván nem. Meg lehet-e magyarázni nélküle egy- egy, a műszaki vezetés számára teljesen világos, de csak _ népgazdasági távlatban érthető intézkedés hasznát a munkás számára? Ezt sem lehet. Lehet-e nélküle újabb szocialista brigádokat bekapcsolni a termelés folyamatába? Nyilván nem, pedig sok jó üzem vezetői el tudják mondani, mit jelent munkakedvben, lelkesedésben, kezdeményezni tudásban az, hog- az elmúlt évben a brigádo! száma 2280-nal, tagjai száma hatvanezerrel nőtt! Ezek az emberek se valami leszűrt közgazdasági és műszaki elemzés eredményeként csatlakoztak ? jobban termelni akarók és azért jobban is dolgozó!, bővülő seregéhez. Politizálni kellett velük és értük? Igen. „Sematikus” dolog ez? Nem. A jó politika megköveteli a maga korszerű, agitatív, emberekre valóban ható módszereit — akár a mai repülőtechnika a radart és a hőálló ötvözeteket I lyen , politizálásig van szükség az üzemben. Hogy arról legyen szó, arról folyjék minden vita, ami előreviszi a termelést, a fejlesztést, a munkát. Mondjuk, a szalag bevezetését is. Dehát lehet-e így politizálni a műszaki, gazdasági vezetők nélkül? Vajon nem ez az egyedül helyes, korszerű vezetési stílus? . B. g
