Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-08 / 287. szám

1964. december 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ontották a csibét, a pulykát és a kacsát a keltetők Tanulással telnek a téli napok Hodos János igazgató „mindentudó” füzetében számoszlopok sorakoznak. Leolvasható azokról az idei év termelési eredménye, és az is, hogy a Szolnok me­gyei Baromfikeltető Válla­lat üzemei miként fejlőd­tek, milyen sikerrel dolgoz­nak. . , — öt üzemünk jelenleg 99 tízezres keltetőgéppel rendelkezik. A háromne­gyed évben 4 643 000 csibét, 244 ezer pulykát, 136 ezer libát és 185 ezer kacsát kel­tettünk. Ez összességében 841 ezerrel több mint 1963 hasonló időszakában — tá­jékoztatott Hodos elvtársi _ Hogyan alakult a ke­lést százalék? — A tavalyihoz képest — a csibe kivételével — ez is növekedett 2—3 százalék­kal. Különösen szembetűnő ez a libánál, 1962-ben még csak 58,3 százalékos volt a kelés, a következő évben 70,3, az idén pedig 76,1 százalék; — Mi okozta a csibénél a kelési arány csökkenését? — Elég sokat gondolkoz­tunk ezen mi is. Olyan oko­kat említhetek, amelyek részben függetlenek a mi munkánktól. Ilyen például az, hogy az idén lényegesen több hibridtojást raktunk a gépekbe, s ennek keltethe- tősége gyengébb. A tojótáp ellátásában adódó zavarok szintén kedvezőtlenül befo­lyásolták a keltetést; Az Bem volt éppen szerencsés, hogy koratavasszal egyéb baromfi keltetésével foglal­tuk le gépeinket és csak ké­sőbb került sor a tyúktojás­ra. Pedig köztudomású, hogy a tojás vitalitása ta­vasszal a legjobb. Ez utób­bin talán sikerül majd vál­toztatnunk. Bár ez Is az igényektől függ, mert a mi megrendelőink — ha köz­vetve is — a termelőszö­vetkezetek és háztáji gaz­daságok. S ha ezek kora ta­vasszal libát, pulykát, vagy kacsát igényelnek, ehhez kell igazodnunk; — Jelenleg is dolgoznak a keltetőüzemek? — Most csak a szolnoki 40 gépes üzemben kelte­tünk. Az igény november­ben és decemberben 160 ezer csibe együttesen. Az első keltetésből a jászkisérf Alkotmány T9z 9850, a Kun­szentmártoni Állami Gaz­daság 5500, a tiszafüredi Út­törő Tsz 3000 csibét igényelt és kapott. — Kisújszálláson, Mező­túron, Jászapátin és Jászbe­rényben februárban kezdő­dik a keltetés. Itteni dolgo­zóink jelenleg a termelő­szövetkezetek törzsállomá­nyának vérvételezését vég­zik. E munka célja, hogy a legminimálisabbra csök­kentsük a tífusz fertőzött- séget. Tenyésztojás szállí­tásra 81 termelőszövetke­zettel szerződtünk. Az idén annyi tojást kaptunk, hogy más megyéknek több mint hárommilliót adhattunk kel­tetésre. A baromfikeltető vállalat jövő évi terve csibeegység­ben meghaladja a hatmil­liót. Már most, az előkészí­tés időszakában azért fára­doznak a vállalat vezetői, dolgozói, hogy egy év múl­va is sikerekről adhassa­nak számot; N. K. Megyénkben az épí­tőipar munkáját ma még általánosságban a kisipari módszerek, a kézművesség jellemzi. Ez sok tekintet­ben akadályozza a felada­tok teljesítését. A termelé­kenység lassú növekedése, az éves tervek teljesítésé­nél egyik évről a másikra áthúzódó adósságok rész­ben ennek következmé­nyei. Az igazság kedvéért azonban szóvá kell tenni azt a helytelen építéstech­nológiai szemléletet is, amely az épületek terve­zésekor még mindig előny­ben részesíti a „hagyomá­nyos” módszereket. A ki­vitelező építőipar viszont csak a részére átadott ter­vek előírásai szerint dol­gozhat. A tervezési előírások kö­vetkezménye megyénkben a korszerű építési módok és szerkezetek lassú elter­jedése. Az elmúlt években a falszerkezetek túlnyomó többsége kisméretű tömör falazótéglából készült, ami a közép és nagyblokkos építési móddal szemben lé­nyegesen meghosszabbítja az építkezések idejét. Ugyanakkor a hagyomá­nyos módszer, nagyobb lét­számot is igényel. Az épí­tőipar pedig, s ez köztudo­mású: létszámproblémák­kal küzd. Némi javulás a lakóházépítkezéseknél fi­A szolnoki járás mező- gazdasági üzemeiben, ter­melőszövetkezeteiben ezt a telet is kihasználják a szak­mai ismeretek gyarapításá­ra. Tizenhat tanfolyamon tanulnak a felnőttek, száz- huszan szakmunkás vizsgá­ra készülnek. Besenyszögön, Popovics Antal agrármérnök huszon­egy szövetkezeti gazdát ok­tat az öntözés tudományá­ra. A tanfolyam résztvevői az általános iskola nyolca­dik osztályának anyagát is tanulják, s ebből szintén vizsgáznak. A közös gazda­ságok tehenészei, állatgon­dozói közül húszán végzik a szaktanfolyam harmadik évfolyamát, amelynek ve­zetője Balogh Péter, közsé­gi állatorvos. A tiszaföldvári Lenin Tsz szántóföldi növénytermesz­tői közül huszonötén szin­tén párhuzamos oktatáson vesznek részt. Papp Imre üzemgazdász segítségével második éve tanulják a szakanyagot, s ezzel egyidő­gyelhető meg, ahol — fő­ként az utóbbi két évben — lassan előtérbe kerül a középblokk használata. Nem mondható kedvező­nek a helyzet a nehéz tes­ti munkát jelentő és sok munkáskezet Igénylő fel­adatok gépesítése területén sem. Vállalatainknál az el­végzett összes földmunkák mennyisége az utóbbi há­rom évben közel 35 száza­lékkal nőtt. Ugyanakkor a műszaki jelentések a gép­pel végzett földmunkák mintegy 50 százalékos csökkenéséről adnak szá­mot. Megyénkben 1963- ban az összes földkiterme­lés alig 7 százalékát végez­ték géppel. Ez annál is in­kább hiba, mert az építő­iparra hozott párthatároza­tok és a tervtörvény egy­aránt a földmunkák több­ségének gépesítését írja elő. (A többi szocialista or­szágban a géppel végzett munka aránya lényegesen kedvezőbb. Az 1961. évi adatok szerint pl. a földki­termelés gépesítése Bulgá­riában 64, Csehszlovákiá­ban 73, az NDK-ban 73, a Szovjetunióban pedig 91 százalékos volt.) A termelés műszaki színvonala és az alkalma­ben az általános iskola VII—VIII. osztályának anyagát is elsajátítják. Bíró Sándor agrármér­nök, a jászladányi Arany­kalász Tsz főagronómusa, a harmadik éve tanuló szán­tóföldi növénytermesztőket oktatja. Polgár Gellért pe­dig az állattenyésztők tan­folyamát vezeti. A tisza- sülyi Rákóczi és Lenin Tsz- ben is szerveznek tanfolya­mot a növénytermesztők ré­szére. A besenyszögi Szöke-Ti- sza és a szolnoki Damjanich Tsz-ben termelőszövetkezeti akadémián szerezhetnek újabb ismereteket a szövet­kezeti gazdák. Akiket a traktoros szak­ma, a gépek kezelése vonz, azok számra a járásban 11 tanfolyamot szerveznek. Többek között a két tisza- földvári közös gazdaságban, a csataszögi és kőtelki tsz- ben, a Szolnoki—Héki Ti- szasülyi Állami Gazdaság, ban, valamint a Tószegi és Szolnoki Gépállomáson. Az egy időben kivitele­zés alatt álló épületek szá­mának állandó növekedése a munkaerő dekoncentráló- dása mellett megnehezíti az építkezések megfelelő mű­szaki irányítását, vezetését is. A megyei állami építő­ipar vezetőinek ez a kér­dés már évek óta nagy gondot okoz. 1963 szeptemberében vál­lalatainknál több megye te­rületére kiterjedő munka­helyeken összesen 208 olyan beruházás volt, amelynek egyenkénti költségvetési ér­téke a százezer forintot meghaladta. Az építkezé­sek műszaki irányítását 16 mérnök és 71 technikus látta el. A helyzet az idén még ennél is kedvezőtle­nebb. A szeptemberben 214 nagyobb és számos kisebb épület munkálatainak veze­tésére már csak 14 mérnök és 69 technikus jut. Ilyen körülmények között egy-egy mérnöknek átlagosan 15 nagy és még jónéhámy ki­sebb építkezés sorsáért kell felelősséget vállalni. Ezért gyenge a műszaki irányítás. A beruházók is megnehe­zítik az építőipar munká­ját. A kései és gyakran hiányos tervszolgáltatás, az építőipari termelés előké­szítése, a folyamatos mun­ka megszervezése körüli hl­Korszerűtlen a tervezés, az építés VASKAPU A szolnoki Sütőipari Vállalat garázst építtet. Jó hír. Végre megszűnik a gyászkocsi-szomszéd­ság. A kenyérszállító autók a KÖJÁL határozat szerint saját otthont kapnak, Megírtuk. Ügy lát­szik, kicsit korán. Az Építő- és Szerelőipari Vállalat közvetlen a befejezés előtt abbahagyta a garázs építését Az indokolás egyszerű: amíg nincs vasajtó, addig ők nem dolgozhatnak, a vasajtót a Sütőipari Válla­latnak kell elkészíttetnie. Megpróbálkozott vele. A törökszentmiklósi Vasipari Vállalat azonban csak jövő évi határidővel fogadta volna el a meg­rendelést. Egyszóval nincs vaskapu, nincs garázs Illetve lesz: 1965 júniusában. 1964 december vége helyett. A kenyérszállító autók ezen a télen a puszta ég alatt parkíroznak? Kettős baj ez: részben a fagy, a hó rongálja a járműveket, részben ilyen körülmények között aligha mehetnek hajnalban a kenyérreL Nehezen indul az áthűlt motor. Ha az üzletek n»m kapnak idejében pékárut, vajon elég lesz-e az asszonyoknak az a magyarázat, hogy nincs vaskapu? Nem hisszük. Ha elkészül a vaskapu, akkor az új garázst december végén átadhatja a- Építő- ás Szerelő- ipari Vállalat. S akkor valóban megszűnik a ke­nyeresautók és a gyászkocsik sokat kifogásolt „há­zassága”. December végén azt szeretnén.c megírni: most, ezúttal végleg! De ezért tenni is kell vala­mit az illetékeseknek, — I — p zott technológia — remél­hetőleg már nem sokáig tartó — hiányosságai mel­lett sok gondot okoz a munkaerőellátás helyzete is. A megyei székhelyű ál­lami építőipar a számok tanúsága szerint már évek óta több új munkát kezd meg, mint ahány épít­ményt az egyes években átad. Ennek következtében az amugyis szűkös építő­ipari munkáslétszám mind­jobban szétforgácsolódik. Egy-egy kivitelezés alatt álló épületre egyre keve­sebb munkáskéz jut. Ilyen körülmények között, mint ahogyan például a cukor- gyári rekonstrukciós beru­házásnál, vagy a mezőgaz­dasági gépjavító bővítésé­nél is történt, az építőipar vezetői kénytelenek a mun­kaerőt az átadási határidő előtt álló munkahelyekre átirányítani. Természete­sen ez alatt a másik mun­kahelyen a létszám csök­kenése miatt az építés alig halad. bák mellett az előzőekben említettek is hozzájárultak ahhoz, hogy a megyei szék­helyű állami építőipar nem mindig teljesítette tervét. Fontos létesítményeket ha­táridő után adtak át, emel­lett a műszaki átadásoknál jelentős minőségi hibákat állapítottak meg. Naoy’óból ismertek a következő év munkái, s már most felmérhető az Is, hogy az idei munkák kö­zül mivel marad adós az építőipar Az adósság tör­lesztésének és a következő év előkészítésének, a terv­teljesítésnek egyik lényeges előfeltétele a folyamatos téli termelés. Az eddigi tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy ha az építőipar az év első negyedében éves tervfel­adatának 18—20 százalékát nem végzi el, a hátralévő időben nincs sok remény a lemaradás pótlására. Kramaszta Mihály Központi Statisztikai Hivatal Szolnok megyei Igazgatósága a "^gyar sajtó napja alkalmából tegnap bensőséges ün­nepségen vettek részt a Szolnok megyei Néplap szerkesztőségének és kiadóhivatalának dolgom zói, valamint a Magyar Távirati Iroda szolnoki szerkesztőségének mun­katárssá. Varga József, a Szolnok megyei Nép­lap főszerkesztője tar­tott ünnepi beszédet, majd az öt, tíz, illetve tizenöt éve itt dolgozó munkatársaknak átad­ták az arany, ezüst és bronz törzsgárdajelvé- nyeket Az ünnepségen felolvasták a Szolnok megyei pártbizottság ez alkalomból írt levelét: Kedves Elvtársak! A megyei pártbizottság jóleső érzéssel tapasz­talja, hogy lapja — a Szolnok megyei Néplap — híven a magyar újságírás forradalmi hagyományai­hoz, legszélesebb körben hirdeti a marxizmus— leninizmus igazságait, erősíti a párt tömegbe folyá­sát, s ezáltal egyre jobbon a . megyei pártbizottság egyik legfontosabb fegyverévé válik a lakosság szocialista tudatának kialakításában és a gazdasági, szervező, irányító munkában. A mai napon azt kívánjuk Önöknek, hogy te­vékenységüket az eddigieknél is még jobban hassa át a marxizmus—leninizmus eszmeisége és huma­nizmusa. Tartsák ébren állandóan a magyar for­radalmi újságírás hagyományait Erősítsék és gaz­dagítsák a Szolnok megyei Néplapot eszmeileg, po­litikailag. Egyidőben szóljanak az emberi értelem­hez és az emberi szívhez is. Elvtársak! Maradjanak továbbra is őszinte segítői a ma­gyar nép nagy nemzeti célkitűzése megvalósításá­nak, a szocializmus építésének. Legyenek továbbra is agitátorai a megye lakossága körében a szocia­lista országok népeit Összekötő szocialista interna­cionalizmusnak, a magyar—szovjet barátságnak. Fejlesszék még erőteljesebben a megye dolgozói­ban a nem szocialista országok népei iránt érzett proletárszolidaritás gondolatát. Elvtársak! Engedjék meg, hogy a Magyar Sajtó Napja al­kalmából a Szolnok megyei Néplap Szerkesztősége és Kiadóhivatala minden dolgozójának tolmácsol­jam a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok me­gyei Bizottságának őszinte elvtársi üdvözletét, munkájukhoz sok sikert, erőt ás egészséget kíván­jak az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága nevében Csáki István Koszorúzás és kitüntetések ű magyar sajió napja atkaimából Hétfőn délelőtt a ma­gyar sajtó napja alkalmá­ból koszorúzása ünnepséget rendeztek a Kommunisták Magyarországi Pártja volt Visegrádi utcai székházának — a Vörös Újság egykori szerkesztőségének — falán elhelyezett emléktáblánál. A Népszabadság szerkesz­tőségének koszorúját Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének ko­szorúját Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének elnöke, a nyomda-, a papíripar és a sajtó dolgozói szakszer­vezetének koszorúját Teré- nyi I.ászló főtitkár helyez­te él­űéiben a parlament Mun- kácsy-termében Dobi Ist­ván, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke kitüntetéseket adott át. Jelen voltak Komócsin Zoltán és Szirmai István a Politikai Bizottság tagjai, Kiss Károly, az Elnöki Ta­nács titkára, dr. Orbán László, a Központi Bizott­ság osztályvezetője, Szaka­sits Árpád a MUOSZ el­nöke. A Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetésben részesült Raicsányi Károly, a Maayar Nemzet helyet­tes főszerkesztője, Vozári Dezső, a Népszava szer- kesziőb?mtt?ágáT'3k tagja, Koncsek László, a Népsza­badság berlini tudósítója és Péter József né, a Ma­gyar Rádió- és Televízió idegennyelvű főszerkesztő- ségének helyettes vezetője. 36 újságíró, kiadóhivatali, postás-lapterjesztő és nyom­dai dolgozó kapott Munka Érdemrend ezüst, — illet­ve Munka Érdemrend bronzfokozata kitüntetést. Ezután nku Pál műve­lődésügyi miniszter átadta az idei Rózsa Ferenc dí­jakat, majd a sajtó több dolgozójának a Szocialista Kultúráért miniszteri ki­tüntetést. A Rózsa Ferenc díj 1. fokozatát kapta: dr. Pálfy József, a Magyarország fő- szerkesztője és Szentkirályi János, a Szabad Föld tő- szerkesztője; 2. fokozatát dr. Garam József, a Figyelő főszer­kesztője és Kalmár György, a Népszabadság főmunka­társa; 3. fokozatát Fodor Gá­bor, a Népszava főimunka­társa és Sárköri Andor, az Északmagyarország főszer­kesztője. A kitüntetettek nevében Szentkirályi János mondott köszönetét. Este a kormány Tájé­koztatási Hivatala és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a Magyar Sajtó Házában baráti találkozón látta vendéeül a kitüntetet­teket. (MTU

Next

/
Thumbnails
Contents