Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I9M. december A A KOZMIKUS GÁZOK VILÁGA RÓMASKA A mozgó alkatrészek nélküli atomvillanytelep 1 Atomok és molekulák a világmindenségben H 4 csillagközi tér anyaga (1J I7an-e viz a világűrben? Ausztráliai, angol és ame­rikai csillagászok nemrégi­ben közzéte.t kutatási ered­ményei arról számolnak be. hogy hidrogén és oxigén atomokból áilló molekula­részeket, úgynevezett nid- roxil gyököket fedeztek fel a csillagközi (intersztellá- ris) tér anyagában. A fel­fedezők szakcikkükben hi­vatkoznak arra. hogy I. Sz: Szklovsaikij, szovjet rádió­csillagász már tíz évvel ez­előtt elméletileg igazolta a hidrogén-oxigén atomok kombinációjának lehetősé, gét a világűrben. tartották, s csupán Szklov- szkij mutatott rá 1945-ben, hogy a hidrogént többek ma még rejtett tulajdonsá­gait, Gauser Károly Az atomenergia békés hasznosításának lehetősé­geivel foglalkozó harmadik genfi nemzetközi konferen­cián nagyfontosságú beje­lentés hangzott el á szo'v- jett küldöttség részéről. M. D. Millioncsikov akadé­mikus közölte a tanácsko­zás résztvevőivel, hogy szovjet magfizikusok és mérnökök nemrégiben, el­sőként a világon, „Romas- ka”' néven, olyan újfajta energiatermelő berendezést szerkesztettek, amely köz­vetlenül villamosságot fej­leszt az atomreaktorban felszabaduló hőenergiából. A hagyományos hőerő­művekben a tüzelőanyag elégetésével, hőt fejleszte­nek, majd a termelt gőzzel gőzgépet működtetnek, s e mechanikus szerkezetek forgatják az áramtermelő generátorokat. Lényegében ugyanilyen elven működ­nek korunk atomerőművei is: a maghasadás hőener­giájával gőzt fejlesztenek, a gőz turbinát forgat, s a turbina tengelyével össze­kapcsolt generátor fejleszti a villamosságot. Vagyis először hővé, majd mecha­nikai energiává alakítják át a tüzelőanyag vegyi, il­letve hasadási energiáját, s csak a mechanikai ener­giával fejleszthetnek villa­mos áramot. Ezek a kité­rők, átalakítási lépcsők, persze, nagyon sokba ke­rülnek — az energiaátala­kítás mindig veszteségek­kel jár. Ez az oka annak, hogy még a legkorszerűbb hőerőművek hatásfoka is meglehetősen rossz, a tü­Az égitestek közötti teret valaha üresnek gondolták, innen ered a „világűr” ki­fejezés is. Régen úgy gon­dolták, hogy ahol az éjsza­kai égbolt sötét, ott nincse­nek csillagok, arrafelé a ..semmibe” látunk. Ez a fel­fogás a múlt század végéig uralkodott, amikor Hart­mann német csillagász fel­fedezte, hogy a csillagok közötti tér nem üres. Észre­vette. hogy az Orion-, a Kaszás-csillagkép irányában ritka kalcium felhők lebeg­nek. Nem sokkal később azt is észrevette, hogy a csillagok irányában is vannak gázok, ritka intersztelláris gázfel­hők, sőt éppen ezek tom­pítják a távoli csillagok fé­nyét. Kiszámították, hogy a ritka gázok fényelnyelő ké­pessége oly nagy. hogy egy napszerű átlagcsil­lag fénye legfeljebb 8009 fényév távolságig jut él. azon túl minden a ködbe vész. Az intersztelláris gá­zoknak mintegy 99 százalé­ka atomos állapotban lévő hidrogén — a legegysze­rűbb elem. Csillagrendszerünk, a Ga­laxis igen számottevő há­nyada — egyés becslések szerint kereken a fele — nem világító égitestekbe tö­mörül, hanem az említett gázok alakjában lebeg a csillagok közötti térben. A csillagközi gázanyag rendszeres tanulmányozása többnyire nem optikai táv­csővel történik, hanem a gázatomok kibocsátotta rá­dióhullámokat rádiótelesz­kóppal, nagyméretű ernyő- és tányérantennákkal figye­lik. A csillagközi hidrogén monoton zúgás-a olyan han got hallat az erősítőberen­dezésekben, mint egy fé­ny őerdőben az enyhe szél­től borzolt tűlevelek sejtel­mes zizegése. Az intersztelláris gázt so. káig atomos állapotúnak között hidroxil gyökök is szennyezhetik. Mivel a csil­lagközi térben a kétféle atom igen nagy számban van jelen, hidroxil, sőt vlz- molekulák is létrejöhetnek. A hidroxil, a földi körül­mények között, a viszony­lag magas hőmérséklet miatt nem marad stabil, s ha mesterségesen hozzák létre, azonnal elbomlik. Má­sok a viszonyok az inter­sztelláris térben; mivel itt a hőmérséklet —223 és 263 C fok között mozog, egy-egy H—O gyök évmil­liókig is létezhet. Lehetsé ges, hogy létezésük hosszú időtartama alatt egy hidro­xil gyök újabb oxigén­atommal ütközik és így víz- molekula is keletkezhet a világűrben. A hydroxll jelenlétét is csak rádiósugárzás jelzi; az ezirányú égi „nyomozás” megfelelő érzékenységű rá­dióteleszkópok hiányába, évekig nem vezetett ered­ményre, s Szkoivszkij elmé­letét kereken tíz évig nem tudták bizonyítani. Nemré­giben azonban megváltozott a helyzet: a2 Ausztráliai 'Nemzeti Rádiólaboratórium, az angliai Jodrell Bank ob­szervatórium és az Egyesült Államokban a Westfordi Lincoln megfigyelő állomás szinte egyidejűleg jelen­tette, hogy a Cassiopeia csillagkép irányából érkező rádiósugárzásban a 18 cen­timéteres hullámhosszon felfedezték a hydroxii gyö­kök kibocsátotta jellegzetes rádiózörejeket. A vízmolekulák utáni égi nyomozás, amely eddig nem vezetett eredményre, to­vább folyik. A világegyetem anyagá­nak döntő többsége atomos állapotban van, de a vi­szonylag jelentéktelen mennyiségű molekulák ta­nulmányozása mégis rend­kívül fontos, mert értékes útbaigazítást adhat, hogy megismerhessük az anyag Műanyag bunda almafának Télen és koratavasszal p Nap majdnem merőlegesen eső sugarai erősen felheví­tik a gyümölcsfákat, ame­lyek fagyállóképessége ez­által csökken. Ezért aztán, ha hűvösebbre fordul az idő, hirtelen esik a hő­mérséklet, a gyümölcsfák elpusztulnak. A gyümölcs­fákat védekezésül általában mésszel fehérre festik, tör­zsüket fenyőgallyakkal, szalmával vagy náddal bur­kolják. Ezek a módszerek azonban nem elég hatáso­sak és sok munkát követel­nek. A leningrádi agrofizikai tudományos kutató intézet­ben most új megoldást kí­sérleteztek ki- A kutatók ajánlotta új módszer a kö­vetkező: a gyümölcsfák tör­zsét poliamid hártyává, burkolják, erre a hártyár pedig ezüstös alumínium por réteget szórnak. Az ilyen burkolóanyag kitűnő­en visszaveri a napsugara­kat. A kísérletek igazolták, hogy a műanyagbundába burkolt almafák a legzor­dabb teleket is jól tűrik. Az új módszer olcsó és ha­tásos, a fák „bundáját többször is fel lehet hasz­nálni. Az említett megoldás jól védi a citrusféléket és a többi fagyra, hidegre ké­nyes növényféleségeket. A francia hang emezek nagydíia A francia hanglemezek nagydíját, az Academie du Disque Francais Grand Prix-jét az idén Herbert Karajan kapta Bramhs műveinek dirigálásáért, to­vábbá a milánói Scala „Ri- goletto” felvételét jutal­mazták vele Rafael Kube­lik vezényletével és Diet­rich Fischer-Dieskau, Re­nata Scotto és Bergonzi közreműködésével. A HEVEDER VITA Napjainkban egyre több személygépkocsi közlekedik az utakon és az autózással kapcsolatos kérdések Ma­gyarországon is mind szé­lesebb rétegeket érinteneK. De a közlekedésnek e gyors és kényelmes lehetősége mellett nem szabad figyel­men kívül hagynunk az autózás árnyoldalait sem. A gépkocsipark növekedésé­vel szinte mértani halad: ványszerűen sokasodnak a balesetek. Augusztus hó­zéseket produkáltak és még sok, más hasonló „kényes” helyzetet teremtettek. A kí­sérletek során a gépkocsiba szerelt különféle ellenőrző műszerek és egy speciális filmfelvevőgép rögzítette a történteket. Amikor a védőheveder egyik végét a gépkocsi pad­lójához rögzítették, a másik végét pedig a derék meg­kerülésével ismét az ülés alatt erősítették meg, s ez­zel a bábút a csípője alatt bor legsúlyosabb érvét: a biztonsági övvel az üléshez erősített utas tűz esetén ne­hezebben tudja elhagyni a gépkocsit. A reális válasznál ismét elő kell venni a statisztikát. Ebből megállapíthatjuk, hogy viszonylag ritkán fe­nyegeti az autó utasait a tűz. A keletkezett autótű- zek legtöbbje is összeütkö­zés következtében tör ki. Az is tény, hogy sokan az összeütközéskor nagyobb A felső sorban oldal- és előnézetben látjuk az egys zerű derékhevedert, vala­mint a vállon és a törzsön keresztirányban átvezetett hevedert. Az alsó sorban a derékheve der és a vállszíj kombináci óit láthatjuk. napban az Egyesült Álla­mokban 4870 ember halt meg autóbaleset következ­tében! A szerencsétlensé­gek sorában nem jelenték­telen azoknak a sérülések­nek a száma, amelyet a gépkocsiban ülőik szenved­nek. A statisztika még azt is elárulja, hogy a gépko­csi vezetője mellett ülők közül többen ás súlyosab­ban sérülnek meg, mint ma­guk a gépjárművezetők. Vi­lágszerte vitáznak az illeté­kesek, hogy a közlekedési szabályok betartásán, a gé­pi berendezések ellenőrzé­sén és rendszeres karban­tartásán kívül miként le­hetne még jobban megóvni az autók utasainak testi éo- ségét. A szakemberek je­lentős része kitart amellett, hogy erre a célra a gépko­csikba biztonsági öveket kell szerelni. HOGYAN ALKALMAZZUK ? A próbabábúkkal végzett kísérletek a hevederek elő­nyei mellett tanúskodnak. Ember alakú és súlyú figu­rákat különféle hevederek­kel az autóüléshez rögzítet­tek, majd előre meghatáro­zott „hadmozdulatokat” vé- ge7t°k a gépkocsikkal: hir­telen megálltak, összeütkö­rögzítették, akkor hirtelen fékezés esetén a „műem­ber” felsőteste előrebukott, mintegy bizonyítva, hogy ez a megoldás például a fejsé­rülés lehetőségét nem zárja ki. Az ülés belső oldalára he­lyezett és a törzset a vál­lon át lefogó heveder vi­szont főleg a felső testtájé­kok védelmét szolgálta, ez­zel szemben az alsóbb ré­giókat nem mentesítették a baleset veszélyétől. A leg­sikerültebb megoldásnak a derék-heveder és a vállon átvetett biztonsági öv kom­binációja látszott. Elvileg ugyan még biztonságosabb­nak ígérkezik a derék-he­veder és a kettős vállszíj, de ez a biztonsági felszere­lés meglehetősen kényel­metlen, és gátolja a vezetőt a há*rafelé fordulásban. A biztonsági övnek külö­nösen a gépkocsivezető mellett ülő szemé1 y védel­mében van nagy szerepe. Statisztikai adatok sokasá­ga bizonyítja, hogy ez a hely azért „veszélyesebb’’, mert az utas nem követi olyan figyelemmel az út­testet, mint a vezető, és ér­nék következtében a várat­lanul jelentkező mozgás- változás'okhoz nehezebben tud alkalmazkodni. És most hallgassuk mc-g a vitában szembenálló tá­ütést kapnak és elvesztik az eszméletüket. Ha ezek az eszméletvesztett személyek védőhevedert használtak volna, az ájulást okozó ütést az esetek túlnyomó többsé­gében elkerülhették volna. A modem hevedercsatok egyébként is úgy készülnek, hogy egy mozdulattal azon­nal kibonthatók. MILYEN ANYAGBÓL KÉSZÜLfÖN? A biztonsági övék ered­ményességét csak a megfe­lelő anyag biztosíthatja. A gumiheveder ugyan vissza­tartja a hirtelen előrebukó testet, de majd akkorát ránt vissza, mint amekko­rát az előreesés kifejtett. Volt már példa arra is, hogy a védő céllal felsze­relt gumiheveder visszarán- tára okozta a sérülést. A másik véglet, a telie- sen merev anyagú heveder természetesen ugyancsak nem felelhet meg a kívánal­maknak. A legjobban oe- vált megoldásnak a kissé megnyúló, de nagy szakítá- si szilárdságú textiliák bi- j zonyultak. zelőanyagok energiájának csak töredék részét hasz­nosítják. Az átalakítási vesztesé­gek elkerülése, legalábbis csökkentése, a közvetlen, kitérők nélküli energiater­melés, átalakítás megvaló­sítása korunk egyik legfon­tosabb tudományos-műsza­ki problémája. A Szovjet­unióban oly nagy fontossá­got tulajdonítanak e prob­léma megoldásának, hogy más feladatokkal együtt még az SZKP programjá­ban is szerepel; sikeres megoldása lényegesen meg­gyorsítaná a kommunizmus anyagi alapjainak megte­remtését, a hatalmas ener­giabázis létrehozását, A közvetlen energiaátalakítás problémája különösen fon­tos az atomerőművek vi­szonylatában, mert így jó hatásfokú, egyszerű szerke­zetű, üzembiztos energia- forrást fejleszthetnénk ki, amely fűtőanyagpótlás nél­kül is hosszú ideig mű­ködhetne. A fizikuok szerte a vilá­gon hosszú ideje foglalkoz­nak már a közvetlen ener­giaátalakítás lehetséges megoldásainak vizsgálatá­val, egyebek között azzal a kérdéssel is, hogyan fej­leszthetnének közvetlenül villaímosenergiá.t az atom­reaktorokban felszabaduló hőből. Ennek egvik lehet­séges megoldása a hőele­mek alkalmazása. (A hó-, idegen nevén termoelem két különböző fémből, il­letve félvezető anyagból összeillesztett szerkezet. — Hőmérsékletkülönbség ha­tására két vége között fe­szültségkülönbség jön létre.) Végeredményben a hő­elemek ilyen célokra való alkalmazásának gondolata sem új a magfizikában. — Mindeddig azonban nem álltak rendelkezésre olyan félvezető anyagok és ötvö­zetek, amelyek tartósan működhettek volna a reak­tor izzó hőségében és erős rádióaktív sugárzásában. Szovjet fizikusoknak most sikerült kifejleszteniük — olyan újfajta félvezető anyagokat, amelyek még az acél megolvadásának hőfokán is tartósan és üzembiztosán alkalmazha­tók. Ilyen félvezető anya­gokat építettek be a „Ro- maská”-ba is. A „Romaska” voltakép­pen berlliumból kialakított, üreges hengerben elhelye­zett atomreaktor, amelyben urániumkarbid fűtőanyag- rudak maghasadásából sza­badul fel a hőenergia. A reaktor középpontjában több mint 1700, külső falán pedig 1000 C fok a hőmér­séklet. A fejlődő hő min­den közvetítő közeg nélkül jut a termoelemes átalakí­tóba, amely a reaktor kül­ső köpenyére szerelt több­ezer szilieium-germóonium hőelempár. A reaktor magjában fej­lődő hő a reaktorköpenyre szerelt hőelemek segítségé­vel közvetlenül villamos- energiává alakul át, s azon­nal hasznosítható. Vezérlé­se rendkívül egyszerű, tel­jesítménye egyelőre 500 watt. A kísérleti berende­zés augusztus közepe óta kifogástalanul működik a Szovjetunió I. V. Kurcsa- tovról elnevezett magfizi­kai kutatóintézetben. A kí­sérleti eredmények bizta­tóak, s így joggal remél­hető, hogy a „Romaská”- nak és társainak nagy sze­repük lesz a holnap ener­getikájában. Kisebb példá­nyaik kitűnően felhasználha­tók lesznek majd például az űrhajók, önműködő me­teorológiai és más megfi­gyelőállomások műszerei­nek, berendezéseinek ener­giaellátására. IV. U

Next

/
Thumbnails
Contents