Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1*84. december 8. FÁBIÁN ZOLTÁN: ip iiien érezte: Mert a gép ilyen, akár az asszony, mindent észrevesz. Kivált, ha félne* tőle. Attól kezdve nem hagyott nyugton. Gyötört, kínozott. Egyszer-egyszc r olyan símán járt, hogy alig volt zaja, szinte dalod; máskor meg csattogott, dörömbölt, de annyira, hogy zengett belé a gépház. Már azon kezdtem gondolkozni, hogy felmondok, s elmegyek máshová. De aztán csak megmakacsoltam magamat. Mert nem lehet az, hogy ne bírjak én el egy géppel Az egyik nap csoda szépen indított. Kettőt-hármat szusszant, majd amikor rányitottam a kondenzátorra a hűtővíz csapot, símán fel. gyorsult, s járt, akár a svájci óra. Körüljártam, körülhallgattam — minden rendben volt. Kimentem, hogy rágyújtsak. Nem szívtam kettőt, amikor hallom, furcsán megrezzen hátam mögött az ablak. Futok persze befelé. Az ajtóban nekem szalad a fűtő, s dadog valamit, hogy baj van, állítsam meg a gépet. Félrelódítottam az útból, és be. Lezártam a huzatot a tűz alatt. A feszmérő jól állt, víz is volt a kazánban elég. Ahogy meglappadt a tűz, mindjárt szelídült valamit. Nem hittem neki. Sokszor becsapott már. Mentem a kondenzátorhoz, s abban a pillanatban kopogni kezdett a vákuumszivattyú. Vízütés. Térdeltem azonnal a kondenzátor mellé, 9 nyomtam visszább a hűtővíz csapot. Elhagyta a kopogást, de meg is lassult. Tudtam, ha sokáig így tartom — megáll. Akkor pedig végem. Legyőz a gép. Kezdtem óvatosan rendes állására ütögetni a csapot. A vákuummérő mutatója hideglelősen ugrált, majd éppen a vonalra állt, amikor a gép újból kopogni kezdett. De talán még keményebben. mint az előbb. Visszavetettem a csapot, aztán megint rányomtam, így huzalkodtunk. Közben feszülten füleltem. De még a tenyeremmel is hallga- tóztam. Észrevettem, mielőbb kopogni kezdene, foj- tottan szusszant egy párat. Ez a vákuumszivattyú gumiszelepe; melege van. És rögtön tudtam, mit kell csinálni. Kikapcsoltam a hűtőtornyot, s friss, hidegvizet adtam a kondenzátor alá. Talán egy félperc sem telt ei, megkezesedett. Attól fogva ismertem. Mert ez kell a géphez: fül. Mint a hegedűhöz. Látod, ezt megírhatod. A gépről, arról van mit írni. , De rólam?! MÉSZÁROS LAJOS: ÁTKELÉS A TISZÁN BARANYI FERENC: SORRENTO Itt szinte mindig jókedvű a tenger, kéken kacag a szürke sziklafalra, amelynek kő-redőzte homlokán fönn szélfútta-hajként leng a sok narancsfa. A tájhoz szűkül bennem itt a lélek« nem úszik el, csupán a horizontig, majd visszaring egy hullám sima hátán s parthoz verődve újra kékbe omlik, így jár a lelkem part és láthatár közt, a kék vidék így tartja bűvkörében, mély, improduktív zsibbadásba zárja, e szépségekkel elhatárolt éden. Valami bűvös, kéjes renyheség ez, i nemtörődöm-lélek itt bukik meg, mert létfenntartó gondja itt fogy el, itt semmittevő álommá lesz az ihlet. De éjjelente megvadul a tenger és zaj-zászlót a part-törő moraj bont, »lyankor — mint halász-tüzek a sziklán — beunem ldgyúl a költőt-éltető gond. CSANÄDY JANOS: Szerelmünk: A FÉNY Letarolt tájon vesz körül az életnek roppant áradása. A szivárványos szemgolyó föld fénylik a határtalanságba! A vakító kék légkörökben omló kévékben szertefröccsen a nap tömör arany kalásza, s a letarolt vidéken körben ég zenitjéig fénybe szökken az anyag halhatatlansága! Pilledt erek rózsája nyílik lüktető csillag-vérkörökbe; vörösvérsejtek fényük küldik szuper-galatikus mipokba. Közöttük és az ég között, ó fényáradatban föl-letünve lebeg szerelmünk testetöltve; szikrázó húsából kibontva az élet égő robbanását, fókuszbagyűjti, összefogja szemünk, e földgolyónyi prizma minden csöpp lelkes robbanását; vérkörei rózsáját nyújtja szivünkben lüktető napoknak, vérkörei rózsáját nyújtva életet gyújt jövő napokba, míg fönt galaktikák lobognak, s fény-atomokká szétprizmálva jönek, kik Testet adnak majd térnek s időnek! Imi?! Rólam? írjál te csak a szerelemről. Az kell az embereknek. Én is azt szeretek leginkább olvasni, szerelmes regényt. Olyat« amelyikben sokat csókolóz. nak. Te talán nem szeretsz csókolózni?! Na, látod. De mit lehet írni egy gépészről? Semmit. Állok itt reggeltől estig a gép mellett, indítok, olajozok, ha valami hiba van, kijavítom, és — kész. Ezit csinálom huszonhét év óta. Amikor életrajzot kémek tőlem, mindig bajban vagyok. Alig tudom annyira húzni, hogy legalább egy oldal tele legyen. Mert azt mégis szégyellném, ha olyan incifinci életrajzot adnék, mint egy maszegődött tanuló. Így aztán, amikor látom, hogy sehogysem telik a papír a magam dolgával, írok valamelyik gépről a sok közül amelyikkel az életben valaha dolgom volt. Ezekről van mit írni. Hallgasd csak a turbinákat! Ez zene, mi? Bólogatsz, bólogatsz, de azért legszívesebben bedugnád a füledet, tudom. Ne szégyelld, így voltam ezzel én is. Csak azt hallod, hogy sírnak, vonítanák. De ez' semmi. Hallás kell a géphez is, mint a hegedűhöz. Amelyik gépésznek nincs jó füle, azt előbb-utóbb elveri magától a gép. Azt hiszed, nagyítok? Vagy tíz éve egy félstabil szelepes Wolf gép mellé kerültem. Malmot hajtott. Olyan zajjal járt, hogy siketült tőle az ember, s minden nap másképp szólt. Te még ilyet nem hallottál. Az istennek nem tudtam volna kiismerni. Széjjelszedtem az első félévben vagy tízszer. Az igazgató nem tudta elképzelni, miféle megszállott alak lehetek, hogy annyit szerelem, tisztogatom a gépet. De nem bánta. Üzemzavar nem volt, s az volt a fontos. Nem volt valami különÖ_ sen komplikált gép. Minden egyes darabját külön- külön ismertem már, behunyt szemmel, a fogásáról megmondtam, melyik alkatrész micsoda. De amikor összeszereltem, s ráengedtem a gőzt — idegen lett. Zengett, harsogott, és én ott álltam alatta süket füllel Félni kezdtem tőle. Szabályosan félni. Rögtön megBarkócz sovány és fekete, mint egy kopott drótkefe, nem több ötvenkiló- nál, Berkenyés viszont jócskán. elüti a mázsát, pedig nem magasabb a másiknál, ami kevés haja maradt, fehér. Barkócz nyomdász volt, Berkenyés meg híres cukrász, társszerzője valamely, sehol sem kapható szakács- könyvnek. Nyugdíjasként telepedtek meg Leányfalun, ötszáz öles telkük van a parton. Óriás fűzfák, füves part köti a folyamhoz. Szomszédok — még házuk is hasonlít -—most már egymásra utalt, barátok, halálig. Berkenyés tevékeny ember, kertészeti szakkönyveket vásárolt, unszolta Bar- kóczot, együtt termeljenek málnát, epret, piszkét — megpótolandc a nyugdíjat, mivel egyiküknek sincs alkalma itt a szakmában mellékeresni valamicskét. Ber- kenyésné riad*, kicsi asz- szony, könyör^ött a szomszédnak, fék-tzze meg valahogyan fériét, sóhajtozva emlegette régebbi terveit, vállalkozásait, Barkócz sóhajtozva megígérte és snapszlizás közben alig szakította félbe a meglendült fantáziájú cukrászt. — Hálás leszel nekem, nyomdász! Szerencséd, hogy szomszédok jagyunk! Barkócz lassan, ráérősen játszott, szemüveggel pusztáira a lapokat — s rendre elverte a érmes, izgága partnert. — Minden marhaságba belevinnél! — Csináljuk felesbe, vagy nem? — Eszemben sincs. Berkenyés összedobta a kártyát — úgyis vesztett volna. — Fogadjunk egy ezresbe, hogy ha külön műveljük a kertet, többet keresek, mint te! Barkócz megnyugtatta a rémüldöző asszonyokat, akik a távollévő gyerekek leveleit olvasták. S írásba került a megállapodás — a tét ezer forint! Az asszonyok is aláírták, hogy hivatalosabb legyen, — Ez még a tavaszon történt. — Akkurátusán megfogalmazódott: a befektetés összegét le kell vonni, a tiszta haszon számít! Berkenyés dalolt örömében, Amúgyis össze-vissza forgatta már a maga kertjét, most már hajtotta az asszonyt is, dugványozott, kapált, drága palántákat vásárolt. Hordta a Dunából a vizet, öntözött. Nem na- gyott békét szegény feleségének, dolgoztatta. Barkóczné többször megsiratta a szomszédasszonyt. S a nyomdász nem sokat törődött a sürgéssel, traktorost fogadott, megszántatta a fák közét, aztán csemege- kukoricával ültette be. Berkenyés gúnyosan kiabált: ővele akar versenyezni'’! Nevetséges. A cukrász, meg a felesége dolgoztak a kertben, minden nap. A nyomdász köhincsélve megkapálta tán kétszer a kukoricát, aztán nem törődött vele, szundikált a verandán, vagy kirándulni ment az erdőbe, gombát szedett. Berkenyés kiabált: — Az én kertem majd ontja a pénzt! Megmutatom magának! Barkócz így felelt: — Ha már nyugdíjba küldtek, leüéíegzem az ólmot a hegyekben. Míg fiatalok voltunk, ritkán mehettünk az asszonnyal. Berkenyés napszámost is fogadott — írta a kiadást —, kiabált, hogy jövőre motorral öntöz: mert nyár. ra apadt a Duna, messzebbről kellett a vizet cipelni. Az epret „levágta” a fagy, a málna hozott valamicskét, a piszkén peronoszpóra szürkéllett, mert Berkenyés Szentiványi Kálmán: Nyugdíjasok ««miiummmiimn«« rosszkor permetezett. Mindagy, volt bevétel azért, eladtak minden szemet, még kóstolót sem adtak a nyom- dászéknak. De a cukrászáé annyira lefogyott a munkában, orvoshoz kellett járnia. A kövér cukrász, nem nestelte, megolvasta hány cső kukoricája lesz a szomszédnak, amint szemeseden. S nevetve kiabált, hogy a győzelem biztos: egy forintért, ha eladja, úgy árusítja a bolt is. S mondta rögtön, mennyi lesz a bevétel! — A nyomdász kijelentette: — Helyembe jönnek a vevők, két forintot fizetnek egy csőért! — Ezt ellenőrzőm! Engem nem lehet becsapni. — S leste a szomszédot éjjelnappal. Látja ám egy délután, hogy Barkócz a parton szt- teng, bejön a jelképes kerítésen a saját kertjébe letör két cső kukoricát és sütni kezdi, szélárnyékos helyen. Hamarosan kikötött három csónak. Lányok kiabáltak: — Micsoda isteni illat! — Fiúk, kukoricát akarok! Az evezősök környékezték Barkóczot. Szemmel intett. A fiúknak nem kellett kétszer mutatni, kihoztak hamarosan vagy két ölnyii. Kérték a nyomdászt, mutassa meg, hogyan kell jól megsütni. Becsemegéztek. Indulás előtt megkérdezték: — Papa, mivel tartozunk j.z ötletért, meg a segítségért? A nyomdász szerényen válaszolt: — Semmivel, fiúk... Hanem a kukoricáért meg kéne fizetni. — S mosolygott barátságosan. A fiúk kapkodtak a pénzért, zavartan nevettek, a lányok még rájuk is kiabáltak — s szó nélkül „leszúrták” csövenként a kettest. Berkenyés fulladtan kiabált: — Ez tisztességtelen verseny! Ne vegyenek tőle. dupla áron számítja! Más csónakosok jöttek. Barkócz ezeket is kisegVette. Berkenyés rohant, számolt és ká romkodott, ha így megy, elveszíti a fogadóst. Kora tavasztól dolgozott feleségestül — s lám, a nyomdász le főzi! Másnap lesündörgött a kanyarig. S integetett botjával az evezősöknek, ne kössenek ki, ahol a tűz ég, s kukorica sül. De a hír elment már! Fellendült Barkócz „boltja”. Persze megmutatta minden kuncsaftnak, amit még nyomdász ifi korában tanult meg: a kukoricasütés fortélyát. Faragta a vevőknek a kis pálcikákat. hogy ügyesen forgathassák a parázs felett. Barkócz kukoricájának illata, híre messze elszállt. Akadtak evezősök, akiknek nem volt pénzük búcsúzáskor, Barkócz hitelezett — megküldték postán, fölösen. Hamar elkelt a nyomdász csemegekukoricája, két forintért — ha élelmesebb, adhatta volna drágábban is. Amint a kukorica elfogyott, Berkenyés sápadozva beállított a szomszédhoz. Hozta azt a bizonyos megállapodást. Ott voltak az asszonyok is, a nyomdászék verandáján. — Űj ajánlatom van, szomszéd... tartsuk fenn jövőre is a fogadást. Dupla, vagy semmi! Barkócz nevetett. — Nem lehet. Nőnek a barackfáim. — Tudod mit? Most vettem szakkönyvet, tenyész- szünk felesben, házinyvlat. Barkócz keverte a kártyát, osztott, gusztált. S azt mondta: — Nem rossz ötlet. Beszállok, az ezerrel, amit nyertem. Egy feltétellel. — S hunyorított a szepegő asszonyoknak. — No? — Ha levágod a kukoricaszárat. Két nap alatt, kapával... Jó lesz a nyulak- nak. Nekem úgyis dolgom van... Berkenyés sóhajtozva nekiállt, a felesége szánalom, ból segített neki, ne egyedül izzadozzon. A nyomáé szék az erdőben jártak mert nyílt az enciána... r ritka kék virág, amely csa'< három helyen díszük Ma gyarországon. Mikor tar lett a kert. kúpban volt a szár, azt mondta a nyomdász: — Ez becsületes munka volt. Meggondoltam a dolgot, szomszéd... Nem társulok veled! — Szóval, adjam meg a? ezrest, mi? Beugrattál, hogy ingyen dolgoztam! Ez szer ződésszegés... — Lassan a testtel, hé: Megmondom, ahogyan var. ezer forintért vágtad le c szárat! Nem kell nekem o pénzed. Azt akarom, hogy észretérj! Azzal foglalkozz amihez értesz. Hagyd a nagyüzemi kertészkedésL hiszen ráfizettél... — Belevágok a nyúlte- nyésztésbe! A cukrászné elsírta magát: — - Akkor én elköltözöm a gyerekekhez! Nem bírom tovább... A nyomdász azt mondta: — Gyere, tortalovag, snapszlizzunk! Az asszonyok sálat kötöttek. A cukrász persze vesztett. S egyszercsak azt súgta nyögdécselve: — Fáj a derekam... Lehet, hogy kiadom a kertet, •felesbe. - ........- ■ / nyomdász — szemüvege felett — ráhunyorított • figyelő asszonyokra és kivágta az adut.
