Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

1W4, december 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TÉL ELŐTT a fii U Tiszabö. cigánytelep. Éjjel leesett az első hó. B nappal is hull a fehér pehely. Dr. Vogel István több mint tíz évet élt itt a köz­ségben. Most járási főor­vos és a község járási ta­nácstagja. A gépkocsi megáll a kis­A BÍRÓNÁL Keskeny cementjárda ve­zet az egysoros utcában. A földúton túl jókora mé­lyedés, most tele van víz­zel. Valamikor építkezni hordták el a földet. Itt fönt, az utcában is lakik néhány család, akik túlnan, a telepről jöttek. Csík Félix, a cigánybíró is. Tábla hirdeti a nevét és tisztségét a ház falán, me­lyet három éve építettek. Bajáit erejükből. A nagy szobákban rendes ágyak, jó meleget áraszt a hordozha­tó cserépkályha. A falakon szentképek. A sarokban egy asztalon rádió. Nagy, nem régi. Egyik fia alszik, beteg, seb van a lábán. A bíró íeikelti, hogy nézze meg a doktor úr a sebet. Szé­pen gyógyul. Feri 22 éves, nős. Tavalytól a tsz-ben dolgozik, ez évben azonban sokat betegeskedett A TELEPEN Több családhoz bemen­tünk. Kisetíb-nagyobb há­zak; egyetlen helyiség. Sok hé yen kemence van, de in­kább vaskályhákban tüzel­nek. A legtöbb szobában nyolc-tízen vagy még töb­ben laknak. Fátyol Ignácékon kívül talán nincs is több egy­gyermekes család. Koráb­ban egy meghalt: éégtelen táplálkozás. — Az uram Pestre ment Még nem küldött pénzt, majd 12-én, Akkor veszek meszet a szomszéd falu­ban, mert itt nincs. 0) kályhát is akarok venni. Mága Gyuláné tésztát dagaszt a földön egy tál­ban. Az ő férje öt éve dolgozik a tsz-ben. Itt há­rom család lakik. Sok az Kiss néni és Sió* gyermeke vasút végállomásánál. Gya­log megyünk tovább. Egy fiatalember köszönti a doktort. — A cigányokhoz men­nek? Hát azok megvan­nak... — nevet. Ügy ér­zem, valami csúfondáros- ság van a nevetésében. Tizenegy tagú a család. Nemrégiben disznót vág­tak, de a java része már elfogyott. „Hát gyüttek a többiek is, hadd egyenek..." A nagy ablakon kilátni a telepre. Vogel dr. nemrégiben be­szélgetett itt az emberek­kel, akkor sokan ígérték, hogy dolgozni mennek. Va­lami állandó, rendes mun­kába. — Tízen elmentek Pestre, másfél hete — mondja a bíró. — Csak az a baj, hogy sokan, ha egy-kétszáz forintra szert tesznek, el­kezdenek kártyázni meg inni. Énvelem sincsenek jóba. Szólok a tisztaságért És ha lopnak, jelentem a rendőrségnek... Ki akarták vágni a gát alatt a fákat is... Franciska, a bíró 7 éves kislánya nem jár iskolába. Nincs cipője. apró gyerek. Akinek kell az jár iskolába. Ahogy látták vagy híre ment, hogy itt van a fő­orvos és még valaki, aki feljegyzi a neveket (ez én voltam, s azt hitték a se­gélyeket írjuk) mind töb­ben jöttek, sorolták a pa­naszukat. Egy asszony a bírságoló cédulát mutatta: — Száz pengőt fizessek... Itt van az igazolás, hogy beteg volt a gyerek. Fellebbezze meg és küldje el az orvosi igazo­lást is. Ha így áll a dolog, biztosan elengedik a bírsá­got A sárban húsz év körüli suhancok ácsorognak. — Tanulunk mi esti Is­kolában — mondják. De nem dolgoznak. Mága Marika — nem az MUNKA UTÁN a könyvek főié hajóinak Tegnap délelőtt az Elnöki Tanács meg­bízásából dr. Kúti György, a Szolnok Megyei Tanács V. B. titkára átnyújtotta özvegy F. Kiss Kál- mánnénak a Munka Érdemrend bronz fo­kozatát Hurkát, kolbászt sütött. A fiától kapta a kós­tolót, s addig nem nyugo­dott, nem szólt magáról egy szót sem, míg meg nem sü­tötte az ízes falatokat s még elénk nem tette egy nagy porcelántálon. Aztán szabadkozott: most nem sü­tött kenyeret, csak a pék­től hozott... ejnye de na­gyon sajnálja, hogy pont most nincs háznál magasü­tötte fehér kenyér. Mégis talán éppen a meg­szokott háziasszonyi mozdu­lataival árult el legtöbbet magáról. Ahogyan töpörö­dött vézna testével fürgén tett-vett .a szobában. Igen, ugyanígy terített ő és terít ma is gyermekeinek — mind a száznak, mint most ne künk. — Száz gyerek?! Hogyan tudta nevelni őket? — Hát nem egyszerre ne­veltem én mind a százat, hanem egymás után. Az uram odaveszett a tizenné- gyes háborúban. Itt marad­tam öt gyerekkel, a ható dikkal akkor voltam váran­dós... de egy még kicsi ko­rában meghalt. Hiába no! Nehéz életünk volt... — özvegyen nevelte fel a gyerekeit? Bólintott, aztán keresgél­ni kezdett egy nagy dobos­ban. Először iratok kerül­tek elő, aztán fényképek, köztük a családi kép. — Ez itt a Kálmán fiam, ezeknek hét gyerekük van, Bözsiéknél nyolc, Pistáék- nál tizenkettő, Jolánéknak nincs gyerekük... Ez meg itt a Sándor fiam! Nyolc gyereket hagyott itt, ami­kor öngyilkos lett... De nagy csapás volt ez ne­kem... Sírt, — de néhány perc múlva, amikor arról be­szélt, már van tizennyolc dédunokája is és, hogy mindannyian nagyon szere­tik őt, meglátogatják, min­denki hat kóstolót disznó­1964 december előbbi családból — 19 éves és egy osztályt se járt. — Mikor én idekerültem — meséli később a főor­vos — senki sem járt kö­zülük iskolába. Most min­den gyereket beíratunk — a felnőttek estin tanulnak —, de ha beáll a hideg, akkor körülbelül fele el­marad. HO&Y&N S*<*ÍTS3ftNB: ? Igen, ez a kérdés. Sor­sukban alapvető változást az állandó foglalkoztatás hozna, de ez egyelőre nem megoldható. Részint miat­tuk, akik trehánykodnak részint nincs megfelelő munkalehetőség. A tsz-ben például úgy bírnák ki. ns rövid időközönként kaphat­nának előleget. Most az it­teni szülői munkaközösség­gel együtt próbálunk majd ruhákat, cineket keríteni s gyerekeknek. Öllé István tanácselnök a fejlődést vázolja: 61-ben többen ingyen kaptak tel­ket. Ha a cserepet meg tudták venni és elkészítet­ték a válvogot, akkor fa­anyaggal is segített a köz­ség. A közel négyszáz fő­ből tizennégy család már elhagyta a telepet: vagy építettek, vagy vettek há­zat. Hat-hét jelentkező már megint van, aki jövő­re akar építeni. „... Felemelkedésük út­ján még csak a kezdeti lé­péseket tették meg... A gyerekekkel együtt ülnek az Iskolapadokban, a fel­nőttekkel a moziban... mégis... ma még korlátok vannak a paraszt! társada­lom és a cigányok kö­zött...” — Vogel db. nem- réeihein tartott előadásá­ból való ez az idézet. Valóban, még lassan nő­nek a falak. A valóságo­sak. melvek tisztességes otthont adhatnának vala- mennviüknek. Amazok pedig — szomo­rú — lassan omlanak. Me­lyek a szívünkben vannak és elválasztanak bennün­ket. Az előbbiek építését, az utóhbiak bőm!osztását kel­lene gyorsítani! Virányi Pál vágáskor, mindegyik el­mondja neki örömét, gond­ját... már ismét nevetett a szeme. — A gyerekeimmel épí­tettük fel ezt a házat 1928- ban itt a Sóhajban, mert azelőtt tanyán laktunk. Nem is válók én meg ettől a háztól, csak ha kivisznek innen — És a száz gyerek? — Nem akartam egyedül lenni... az enyémek meg­nőttek, megnősültek, férj­hez mentek. Gondoltam, vállalok állami gondozottat nevelésre. És soha nem bántam meg egy percre sem, hogy ezt cselekedtem. Kilencvennégy gyereket ne­veltem... volt amelyiket csak pár hónapig, volt ame­lyiket pár évig. Csínét cifikerellek a fényképek. —- Ez a Csömör Vince, a testvérei most is itt é.lnek Kisújszálláson, itt teleped­tek le. Hat esztendős korá­tól neveltem tizennégy éves koráig... amikor elhoztam, sirt... Volt néhány fillérje. Kérdeztem: mit veszel raj­Az egyik ajtó előtt tör­ténelem könyvvel kezük­ben diákok állnak. Kérdé­sek hangzanak: Mi volt a tételed? Sokat kérdez? A következő ajtónál a statisz­tika a beszédtéma. A har­madik ajtó előtt a profit­ráta képlete okoz izgalmat: ugye em per cé plusz vé? Szolnokon a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Techni­kumban most tartják a ne­gyedévi beszámolókat. A vizsgázó diákok harmadi­kosak, bár már elmúltak 17 évesek. Úgy mondják az „öreg diákok” vizsgáznak most, azok, akik a napi munka után hazatérve, pihenés helyett könyvek fölé hajolnak, matematika és fizika példákat oldanak meg. Valamennyien dol­goznak, többségük nős, vagy férjezett. Vidékről járnak be Szolnokra. Leve­lező hallgatók. Acs Sándor, Szolnokon az AGROKER Vállalatnál dolgozik. Elmúlt negyven éves. Most itt izgul az ajtó előtt. Fiatal korában — azaz fiatalabb korában, mert most is fiatalnak vallja magát — nem tanulhatott. Az általános iskola utolsó osztályait is csak néhány éve végezte el. Miért ta­nul? — Ilyen korban már csak az tanul, aki félti az íróasztalát, mondják isme­ta kisfiam? Kumpit, azt mondta, kumpit... az anyja vitte el... A nyáron meglá­togatott a Vince... igen szép, derék fiatalember lett belőle... Villanyszerelő... Űjabb kép a dobozból és újabb magyarázat: — Ez a Rapi Jóslta... mán nem is tudom, két vagy három évig volt nálam... És megint egy fénykép: — Ez meg itt a Lacika. . a századik... első elemista korában került ide... most meg már ötödikes. Hogy múlik az idő. Nagyon sze­retem ezt a fcís gyereket és úgy érzem, ő is ragaszko­dik hozzám. Az apja Buda. pesten dolgozott, az Elekt­romos Mérőműszerek Gyá­rában. Meghalt. Aztán « gyári asszonyok hallották, togy az anyja rosszul bá­nik vele... ők vetették álla­mi gondozd ba... úgy ke­rült hozzám. De most U rendszeresen meglátogatták és ha Laci elvégzi a nyolc osztályt, oda kerül majd ipari tanulónak... — Kiss nini szokott segl­rőseim. Tévednek. Az igaz, hogy munkahelyemen is meg akarom állni helye­met, s ehhez kell az iskola. Én azonban másért is ta­nulok. Jó érzés az, ha az ember , szakmáján kívül máshoz is hozzá tud szólni. Meg aztán a nevelésben is hasznát veszem. Van egy kislányom és az ide jár. Ács Sándor komolyan veszi a tanulást. Jeles ta­nuló. Pedig gondja is akad bőven: a munka, a család és a mindennapi bejárás Törökszentmiklósról Szol­nokra; Egy ötösre sikerült fele­let után, boldogan lép ki a tanteremből Bonecz Lász- lóné. ö a kereskedelmi szakon tanul. A Budapest és Környéke TÜZÉP-nél dolgozik Cegléden. Onnan jár Szolnokra — iskolába; Egy öthónapos kisfiú anyja és amire nemcsak ő, ha­nem az osztály is büszke: kiváló matematikus. — Még nem voltam asz- szony, amikor tanulni kezdtem. Most már nehe­zebb. A házi munka mel­lett ott van a kisfiam és a férjem. De azért nem ha­gyom abba. A második év vizsgáit azt hittem, nem tudom letenni a szülés mi­att, de a tanárok segítettek és előbb vizsgázhattam. Ha sikerül az érettségi talán tovább tanulok; Miért? teni Lacikának a lecke ké­szítésben? Pillanatnyi csönd után hallatszott a válasz: — Tudom, hogy kellene segíteni, dehát én nem is­merem a betűt... — Nem akartam meg­bántani, ne haragudjon... — Már miért haragud­nék? Mi tízen voltunk test­vérek, az apám cseléd volt-, nekünk is dolgozni kellett most meg hetvennyolc esz­tendős koromban késő <* ta­nulás... — majd hirtelen még hozzátetU — de aztr píz dógába nem csap be senki... azt meg tudom ol­vasni... Ügy mondják arrafelé, Kisújszálláson, ha vékony egy asszony, du. szorgalmas: sovány, de birós! Ez bizony így lehet igaz. Mert az öz­vegyen maradt törékeny Kiss Kálmánné, született Nagt Erzsébet a cselédbér­ből nevelt száz gyerekei. Dolgozott értü1 és örömét lelte bennük. Ma ő Kisíi- szá’lás legidősebb nevelő­szülője. Varga Viktória Nem akarok elmaradni a többiektől. Tanul, mert többet akar tudni. A ma emberénél ez olyan természetes. Külö­nösen, ha 24 éves. Nem tartozik a kiváló tanulók közé az öcsödi fmsz dolgozója, Balogh László. Szorgalma, akara­ta azonban átsegíti a ne­hézségeken. És persze az ifjú felesége, aki már „érett”. — Esténként szoktam ta­nulni. Elvégezzük közösen a házi munkát s akkor kettesben tanulunk. Fele­ségem sokat segít, de na­gyon szigorú. Otthon sok­szor „bezúgok”. Szeren­csére itt már kevésbé. Miért tanul? Nem is kérdezem. Miért is tanul egy olyan diák, aki 12 ki­lométert gyalogol esőben, hóban, lemondva a pihe­nésről, szórakozásról, hogy elérje a vonatot, ami Szol­nokra viszi iskolába! Bonecz Lászlóné Csak annyit még: a be­számoló mindhármuknak sikerült. Majnár József A rajzokat: Fazekas Magdolna készí­tette. Jól dolgozlak az állattenyésztők Kiemelkedő eredményt értek el a kétpói Szabad­ság állattenyésztői. A há­romnegyedévi terv értéke­lése során a könyvelés több ágazatban túlteljesí­tést mutatott ki. Tehén­tejből a tervezett egész évi 1130 hektóból 1079-et érté­kesítettek, a túlteljesítés 114,6 százalék. Tyúktojás­ból a beütemezett 69 ezer volt, és 119 ezret adtak el A juhászat 143 ezer forintot jövedelmezett, a beterve­zett 96 ezer forint helyett. (148,4 százalék.) Juhtejből 34 ezer forintra számítot­tak, de 73 ezret jövedel­mezett. Jól fizetett még a baromfi is. ötszáznyolcvan­ezer forintot árultak belőle. Ez 108 százalékos túltelje­sítés. Szoborportré készítő önműködő berende­zést szerkesztett Nógrádi Béla műszaki tisztviselő édesapjával, Nógrádi Zol­tán nyugdíjas szerszámter­vezővel együtt. A fotocel­lával vezényelt automata filmfelvevőgé’~hez hasonlít. Az. akiről, illetve amiről a portré készül, forgószék­ben foglal helyet. A vetítő fénycsíkot bocsát a modell­re, s a gép 260—360 felvé­tellel szalagon rögzíti a kéret. A szék 15—20 má­sodperc alatt forog körbe, annyi idő alatt történik a szoborformázás előkészíté­se, megkezdheti munkája/ a faragó-berendezés,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents