Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
H®4, december 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csak egy szóra, képviselő elvtárs... Gondjainkról gondolkodva Legtöbbször akikor jönnek hozzá a választók, mikor már minden lehető utat végigjártak, sikertelenül: Képviselő elvtárs, ha segítene Azelőtt többnyire igazgató elvtárs, vagy igazgató úr volt. De tulajdonképpen csak a megszólítás változott. Bihari Lajost azelőtt is gyakran felkeresték, szívesen hallgatták, mielőtt országgyűlési képviselőnek választották. — Vagy ha úgy tetszik, azért választották képviselőjüknek, mert előzőleg rászolgált a bizalomra. A bizalomra, ami mindenkor annyira kell az embereknek, s ha megtalálják, félorvosság minden gondra. Van egy idős néni. Férje meghalt. Nyugdíjat nem kaphatott utána. A gyász magában is nagy keserűség. így, elutasítással együtt meg... Még egyet megpróbált: Képviselő elvtársi, ha segítene... Sok utánajárással méltányossági alapon sikerült. — Csak egy szóra ha len. ne szíves, képviselő elvtárs. Nem kapok háztájit... Nem kaptunk utazási igazolást... Nem mentesítették az új házamat az adótól... Egyetemre mennék igazgató elvtárs. Ha szólna mellettem... Építési kölcsönt kérnék, de nincs elég tartalék pénzem, a kölcsön elakadt valahol... S ha az új háznak már verik a válykot, ha már épül a családi otthon, a képviselő néha arra sétál* Mert hisz ha munkához foghatnak, ki vigye meg a hírt: Sikerült* képviselő elvtársi Különben a képviselő se mindenható Csak azt tudja megtenni, amire lehetőség van. Azt a legvégső határig, gyorsan. Mikor milyen sürgős. Jött egy házaspár, tsz-dolgo- zók. Tizenhat éves, teljesen magatehetetlen, beteg gyerekkel. Már rég intézetbe kellett volna vinni. Pótolta, amit eddig valaki más elmulasztott* A szülők eljöttek megköszönni; Sok kedves, maradandó emléke van már a lassan két éves országgyűlési képviselői tevékenységéről. A legnevezetesebbet meséli el: — Mikor megválasztottak, hamarosan szóba került a városi szennyvíz- csatorna építése. Nagy város Törökszentmiklós, — kellett. A közegészség, a takarékosság így diktálta. De akkor még mindössze az igény és az ötlet volt együtt. Ehhez kellett a tervdokumentáció, a társadalmi erő, a munkavállalók és pénz, pénz. — Néhány hete, mikor a csatorna elkészült, együtt voltunk a tanácsházán, az elnök, a titkár és én. — Összeölelkeztünk. Szótlanul, de értettük egymást; érdemes volt utána járni. S ki tudná azt megmondani, hogy a „csak egy szót” mennyi utánjárás, mennyi munka követi, mire a válasz megérkezik. A nagy társadalmi rang mellett mégis csak megmaradt saját szakmája propagálójának; Sok, de még mindig kevés amit eddig elértek. 1965- ben már hatszáz levelező hallgatója lesz a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikumnak. Most is közel ennyi a 12 kihelyezett osztály hallgatója. — Munka, munka és munka kell mindenütt, hogy eny- nyien kézbevegyék a könyvet. — Minden sikertelenségnél fájóbb az értetlenség. A kunszentmártoni járás \ egyik tsz-óhen maga az el- ; ■Ük beszélte le a jelentke- : zőket a tanulásról. Mondjam-e, hogy az elnöknek is 6 elemije van? Pedig nekünk azért kell a hallgató, mert a mezőgazdaságnak kell a szakember. Már hozza is a tervet; — 1965-ben megkezdik az intézet bővítését. — Nyolc új tantermet és tanári lakásokat építenek. A mosA szol? oki Kolozsvári-híd melletti utcák lakói több mint harminc aláírással levelet küldtek a városi tanács építési és közlekedési osztályának. — Elpanaszolták, hogy a híd jobboldalán az Aszfaltútépítő Vállalat olaj- tüzelésű keverőgépei nagy mennyiségű füstöt bocsátanak ki magukból, emiatt a levegő erősen szennyezett. A vállalat jelenleg a 4. számú műút Szolnok—Cegléd közötti szakaszát javítja. — Olyan telephelyre volt szüksége, ami közel van a vasúthoz, közúthoz és a 380 V ipari áram is biztosított. Ezeknek a követelményeknek pillanatnyilag csak a híd melletti szabad terület felel meg- Az tani és egy új épület kollégium lesz. Száz helyett kétszázhatvan bentlakó ifjú második otthona. — És ebben van szerepe a képviselőnek? — Van. — ...Szereti ezt a technikumot, amelynek annyi diákját bocsájtotta már útra, ezt a várost, amelyben tizenhat éve él, tiszteli azokat, akiktől elismerésül és megbízatásul országgyűlési képviselői tisztes rangját kapta. Borsi Eszter aszfaltot csak megfelelő hőmérsékleten lehet feldolgozni. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a keverőgépek a munkahelyhez viszonylag közel üzemeljenek- A munka befejezéshez közeledik, a számítások szerint december végén, vagy január elején a vállalat elvonul erről a telephelyről. Természetesen addig még üzemelenek a gépek, bár korántsem a nyárihoz hasonló kapacitással- A városi tanács építési és közlekedési osztályán kérésünkre elmondották, hogy ez a telephely kizárólag ideiglenes jellegű, és így néhány héten belül megszűnikT. L. ■ mm ■ ■Miti ■■■■■■■■■ »«mill. Kiadóhivatali közlemény I SZOMBATI, DECEMBER 5-1 LAPSZÁMUNK — EI.HÁ»* ”»' *T \ti.an NYOMDATECHNIKAI : ZAVAROK MIATT — A SZOKÁSOSNÁL MINT- \ EGY HÚSZEZERREL KEVESEBB PÉLDÁNY- SZAMBÁN JELENT MEG, S ÍGY A JÄSZSÄG- : BAN, SZOI.NOKON ÉS K ÖRNYÉKÉN VALAMINT I TÖBB MAS KÖZSÉGBEN OLVASÓINK NEM ! JUTHATTAK HOZZA A SZOLNOK MEGYEI \ NÉPLAPHOZ. I A KÉSEDELMESSÉGÉRT ELŐFIZETŐINK ELNÉZÉSÉT KÉRTÜK, AZ El MAR ADT PÉI*- DANYSZ'twot A MAI. — VASÁRNAPI — LAP- l PÁL EGYÜTT KAPJÄK MEG. \ SZOLNOK MEGYEI LAPKIADÓ E VÁLLALAT S .................................................................................Unil A Szolnoki Papírgyár cellulóz üzeme látja el szalmacellulózzal a hazai papírgyárak nagy részét. — Az üzem dolgozói a gőzhiány miatti kieséseket pótolták és tervüket év végére valószínűleg teljesítik. Ilyen a szecskázás Januárban elköltözik az Aszfaltútépítő Vállalat Most több szó esik a gon. dókról, mint azt az utóbbi években megszoktuk. Van, aki ezen csodálkozik, van, aki megrémül és legszívesebben a homokba dugná a fejét, hogy ne halljon róla, megint más elégedetten dörzsöli a kezét, mondván: úgy kell nekik. Miféle gondjaink vannak? Vegyük csak sorra egy kicsit azokat a kérdéseket, amelyekről ma a közélet fórumain oly sokat lehet hallani. Itt van egy nagyon érdekes példa. Megjelent a sajtóban egy hír, hogy őrizetbe vettek egy gazdasági vezetőt, különböző bűncselekmények gyanúja miatt. Ebben a pillanatban a homlokára üt valahol Münchenben, egy szerkesztőségi szobában az uszító rádiók valamelyik pihentagyú hírmagyarázója: itt a nagy téma. És mondja róla a magáét. Kombinál, találgat, hozzátesz, rágalmaz, mert neki semmi sem drága, hisz ő a kibic. Mondja a magáért, mert kapott egy kicsiny szalmaszálat, amibe belekapaszkodhat, ürügyet, amelynek alapján valamivel elhihetőbben rágalmazhatja rendszerünket. És akadnak, akik felülnek neki. Igaz, nem tartósan, de beugranak. Azt az ősi és buta mondást szajkózzák, melv szerint nem zörög a kárászt.. . Valljuk be. kevesebb volna a reménye és a hitele a müncheni hírmagyarázónak, ha egyáltalán nem történne nálunk olyan dolog, ami a rendőrségi, bírósági rovatba kívánkozik. De ki állította valaha is, hogy a szocializmust szent emberekkel építjük fel? Ha egyáltalán lehetne ezekkel a gondokkal tréfálni, mondhatnánk, hogy még a szentnek is maga felé hajlik a keze... De nem szentekről van szó, hanem emberekről, akik egy nagy forradalmi átalakulás részesei, művelői, illetve maguk is alanyai. Ezrek, tízezrek és százezrek kerültek kisebb- nagyobb vezető funkcióba az elmúlt két évtized során. És ha akad köztük néhány aljas, semmirekellő, aki megszédülve a csábító lehetőségektől visszaél a bizalommal, s a közösség vagyonához nyúl, az olyannyira elenyésző kisebbség, hogy számarányokkal ki sem fejezhető. Egyik termelőszövetkezetünk főkönyvelője hozzányúlt a közös vagyonhoz. Megindult ellene az eljárás. Erről is elég sokan tudnak és beszélnek. Akadt, aki általánosít, s azt mondja: ezért van annyi baj a szövetkezetekben. Mit felel, jünk erre a dőreségre? Mondjuk azt, hogy „emberek, ott van viszont a másik százötven főkönyvelő, aki becsületes és nem nyúlt hozzá a tsz vagyonához”? Igazat mondanánk, de keveset. Mert ez a természetes magatartás. A sok tisztességes ember között akadó egy-egy bűnösről viszont sokan és sokat beszélnek. de nemcsak azért mert érdekes, mert ez szenzáció. Inkább azért, mert a mi társadalmunkban ez kirívó, ez a rendellenes, a közfelháborodást kiváltó. Ne. i arról van tehát szó, hogy nálunk most rendkívül sok a különböző poszton álló emberek között a megtévedt, vagy a bűnöző, hanem arról, hogy a számszserint mind kevesebb ilyen eset mind nagyobb port ver fel. Mert társadalmunk, dolgozó népünk gondolkodása mind egészségesebb, s mindinkább kirí az olyan cselekedet, amelyekről szó van. Aki ezt f.em látja, az nem képes egy-egy korhadt fától az egészséges erdőt meglátni. Figyelemre méltó, hogy ilyen kérdő s'ú'ben időnként azok akarnak bennünket kioktat™, akik egy velejéig rothadt, letűnt világ védelmezői, azoic, akik... De mit soroljuk. Ismeretes a kapitalizmus társadalmának erkölcse. Köszönjük, nem kérünk belőle, de a tőlük származó „erkölcsi intelmekre" is fütyülünk. Legfeljebb sajnáljuk azokat, akik tudatosan, vagy ostoba hiszékenységből velük egy nótát fújnák. Sajnáljuk, de oda is figyelünk, mert most mintha jobban ki lehetne venni, hogy egyesek — ha cémavékony hangon is — de egy szólamot énekelnek a müncheni kórusvezetőve] „balról” is, meg jobbról is. Sok szó esik mostanában az életszínvonalról. Akinek a jövedelme rendszeresen, sokszor az átlagosnál is jabban emelkedik, az persze kevesebbet beszél erről — de annál többet azok, akiknek a soronkövetkező jogos bérrendezése késik. Ebben a kérdésben ismeretes a kormány álláspontja. Az életszínvonal emelése a termelő munkától függ. Egészen' hétköznápia- san fogalmazva: csak azt ehetjük meg, amit megtermelünk. Ez a probléma most valóban gondot okoz — de nemcsak azoknak, akiket közvetlenül érint, hanem a párt és a kormány vezetőinek is. A kivezető út világos. A népgazdaság helyzetén kell javítani, az ipari, mezőgazdasági termelést kell eredményesebbé, gazdaságosabbá tenni. Mert az életszínvonal megalapozott emelésének ez az előfeltétele Most születőben van egy sor olyan intézkedés, amely a már megkezdett utal folytatva, korszerűbbé, s népgazdaság mai fejlettségi színvonalának megfelelőbbé teszi gazdasági irányítás: rendszerünket, nagyobb teret biztosít a közvetlen anyagi érdekeltségnek. Sokan elégedetlenek ennek ütemével. Tényleg jó volna már előbbre járni, hogy gyorsabban javulna üzemeink anyagellátása, a kooperáció, gazdaságosabbak, célszerűbbek lennének beruházásaink — de semmi sem volna katasztrófáli- sabb, mint a kapkodás, a nagy hangon meghirdetett, de nem eléggé átgondolt reformok bevezetése. Az MSZMP elmúlt nyolc évi tapasztalatai bizonyítják, hogy mindig akkor sikerült nagyot előrelépnünk, amikor lépéseinket tudományosan, sokoldalúan előkészítettük, megalapoztuk. — Márpedig az elmúlt nyolc évben nagyon sokszor és nagyon nagyokat léptünk előre. Ezek a tapasztalatok nagy-nagy bizalmat sugallnak. Ha erről a gondról józanul gondolkodunk, megértjük, hogy jelenlegi és jövőbeni gondjaink megoldásának is az a záloga, ha az eddig kipróbált úton haladunk töretlenül előre. Szóbeszéd tárgya, milyen osztatlan elégedettség fogadta pártunknak azt az álláspontját, miszerint politikánk változatlan marad, töretlenül folytatjuk az utat, amelyen eddig jártunk. Napokig beszéltek arról, amikor egy-egy vezető valamilyen fórumon, vagy éppen a televízió nyilvánossága előtt erről szolt. Befejezés előtt állnak az alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlések* Szembetűnő tapasztalata ezeknek a taggyűléseknek is az a szilárd egység, amely ma pártunkat jellemzi. Igaz, akad, akinek még ma is furcsán hat, hogy ez az egység nemegyszer bizonyos hibák, negatív jelenségek egyöntetű bírálatában nyilvánul meg. Csak az ütközik meg ezen, aki nem tudja, hogy ez a kommunista párt legtermészetesebb sajátossága. Szinte alig akadt olyan taggyűlés, ahol a párttagok ne bírálták volna az üzemben, termelőszövetkezetben, hivatalban tapasztalható rendellenességeket, a lazaságokat, a bürokráciát, minden olyan jelenséget, amely a jobb munka, a nagyobb eredmények útjában áll. Sürgették a felelősök megnevezését, az egyéni felelősség nagyobb érvényesítését. Ez a fajta türelmetlenség egészen más, mint amitől , az imént volt szó. Ez az előrehaladás motorja'. De a sok bírálat, amely a taggyűléseken — de másutt is — a fent említett hibákról elhangzott, félre is érthető. Akadtak akik félre is értették. Azt hitték, hogy most már minden rossz nálunk, hogy gazdasági életünk csődbe jut lassan. Főleg azok az eszpresszó-közr- gazdászok, akik nem sokszor fordultait meg ott, ahol a vasat öntik, a cipőt gyártják, vagy éppen a répái szedik fel a földről. Ezekhez csatlakoznak a kárör- vendők, a sértettek, a „bőiről” tapsolok, akik „már régen megmondták”, hogy idevezet az a „nagy liberalizmus” és velük drukkol a müncheni hírmagyarázó is, lévén ő is éhes disznó, aki makkal álmodik. Elég volna idézni a statisztikai jelentéseket, amelyek népgazdaságunk alapvető stabilitásáról tanúskodnak, de aki nem akar hinni, annak az úgy sem elég. Aki pedig hisz, de nem lát elég tisztán, gondjaink sűrűjében, minden írott szónál jobban meggyőzik majd előrehaladásunk további tényei. Meri amikor most a szokásosnál többet beszélünk gondjainkról, ennek az alapjait vetjük meg. Ilyen következtetésekre jut az ember, ha gondolkodik, nemcsak a gondokat szajkózza naphosszat. Varga József Kelenföldi Hőerőmű Vállalat felvesz férfi segédmunkásokat Munkásszállást biztosit Jelentkezni lehet: Budapest. XI., Budafoki út 52. Munkaerő- gazdálkodásnál* Hirdetmény A Szolnok Megyei Tanács V, B. Építési. Közlekedési és Vízügyi Osztálya pályázatot hirdet megyei irányító munkára Az irányító munkakörhöz építőipari technikum mi. vagy adminisztrációban jártas kőművesmesteri. esetleg művezetői képesítés szükséges. A pályázat történhet szóban, vagy írásban, a Szolnok Megyei Tanács V. B. Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztályán. Határidő: 1964. december 20.
