Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-04 / 284. szám
1964; december 4, SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP 3 Takarékoskodjunk a takarmánnyal! A kungyalui fiatalok versenyfelhívása Ültetik már a karalábé palántákat Az udvaron minden csendes. Meghibásodott gépek, megállásra kárhozott autók, traktorok várakoznak alkatrészekre, szerelő kezekre. A műhelyben reszelő visít, villanyfúró morog, — munkások lemezeket cipelnek, és mindent betölt » jólismert olajszag. Karácsonyi „ajándék” — 1952 óta javítjuk a megye valamennyi terme- lőszevetkezetének öntözőgépeit, szórófejeit — nyilatkozik Vásárhelyi János, a túrkevei Állami Mező- gazdasági Gépjavító Állomás kisújszállási üzemegységének vezetője. A tizenkettedik tél előtt állunk. Már október 20-án elküldtük levelünket a megye tsz-einek, hogy küldjék ide meghibásodott öntözőgépeiket. A 143 felhívásra mindössze 9—10-en válaszoltak; — Mi ennek az oka? — Az, hogy ennek az évnek a terhére már nem akarnak javíttatni. Akit közvetlenül érint a dolog — Németh Mihály művezető is berzenkedik: — Csak akkor tudunk alkatrészt igényelni, ha a javítanivaló zöme már a telepen van. így a munka elhúzódik. Tavaly előfordult, hogy júniusban adtunk vissza gépet. A karácsony előtti napokban viszont özönlenek majd a gépek. Szinte egymást érik a szállítójárművek. Ez lesz a mi karácsonyi „ajándékunk”! Lökösöktől a Hortobágyig Egy-két masinát már lehet látni — úgy mutatóban. A szerelőcsarnok egyik sarkában áll. „Gondozója”: — Baráth László vagyok — a villanyfúrót átadja a melléje beosztott ipari tanulónak. Azt lehet mondani, hogy alapító tag; Már szemerkélt az eső, amikor Gulyás István bácsi, a község korban legidősebb kommunistája elindult a taggyűlésre. Ott leült a tanítónők előtti sorba és csendben figyelte miről ad számot a párt- szervezet. Mert hiszen any- nyi minden van most már ebben a hajdan eseménytelen, csöppnyi kis falubani Van emberség is sok. Es ennek egy megnyilatkozásáról Habán László párttitkár szólt. — Bátran ki merem jelenteni elvtársak, az idős parasztemberek sose kaptak még ennyi megbecsülést, mint manapság. A szövetkezet biztosítja megélhetésüket. A törvényes kötelezettségen felül is juttat még hol ezt, hol azt, erejéhez mérten, ahogy az emberség megköveteli. A kenyeret is, a kis nyugdíj pénzt is kinek, hogy mennyi jár. Ez természetes és mégis teszik mindenütt. De itt. van még egy megyére szóló kezdeményezés la: az öregek tanácsa. Időnként a Szabadság Termelőszövetkezet tanács— 1948-ban itt kezdtem szerelőként. Később repülőgépszerelő lettem. Haj- száifinom, precíz munkára szoktattak. Egy évig tanultam ezt a bonyolult szakmát. Az élelmiszeriparban folytattam és tavaly ősszel jöttem vissza. A kijavított Hortobágy típusú öntözőmotort mutatja: — Selejt darabokból raktam össze. Mindegyiket külön-külön kipofoztam, majd beleraktam a motorba. — Az üzemegységvezető így jellemezte: Lassú, de biztos. Az ő munkája után soha nem reklamáltak még. És önzetlen. — Most kezdem tanít- gatni a Miklós gyereket — (ipari tanuló) a szerelés fortélyaira. Jó keze van, csak türelmetlen. 1 edig nyugalom szüli a jó munkát. Igaz, nemrég emelték 9.50 forintra az órabérét; Szerviz szolgálat A szerviz üzemben tizenegyen dolgoznak. Feladatuk: a megyében használatos bel- és külföldi öntözőmotorok garanciális javítása, hibamegelőzés, szemle. — Jelenleg két szerelőnk van úton. Egyik Tiszaőrsön, másik Mezőtúron — mondja D. Nagy István csoport- vezető. A hibát táviratban jelentették. Persze nyáron több a munkánk. Szórófejek, szivattyúk javításával is foglalkozunk; A karcagi Béke Tsz-ben szépen fejlődnek a kalará- bé palánták, s már megkezdték a 2J ezer tő kiülte. tését. Elvetették a paradicsom, a paprika és a saláta magját is. A karalábé helyére paradicsomot, illetve 2500 tő paprikát ültetnek. Erről 50—60 ezer paprikát várkozásra szólítja nyugdíjas parasztembereit. Jöjjenek el az egykori gazdák és mondják meg az ő szemükkel nézve, mikor cselekszik jól és rosszul a közös. Sok, sok a gazdálkodásban szerzett tapasztalatukat adják át a fiatalabbaknak. — Az öregek? Ennek örülnek legjobban. De van embertelenség is Szinte embertelenségig hajszolt életmód. Ezt Kalmár András, a szövetkezet elnöke diktálja, önmagának. Negyedik éve jár a szomszédos Jászapátiról ide Kalmár András. Előtte járási tanácselnökhelyettes volt. Gépkocsival utazott akárhová. Most motorkerékpárral, de megtette már a két község közötti útszakaszt gyalog is. Hajnalban jön, este későn vissza, a munka mennyiségétől függő időben. De az időjárástól soha se befolyásolha- tóan — mindegy, ha szép az idő, ha kutyacsigázó. Az emberek megszerették. Az első esztendőben mikor a vezetése alatt kezdett felszökni a munkaegy ség értéke azt mondták: nak márciusban. A szövetkezetben — az idén először — fóliával borított ágyakat is telepítenek. Ezeket szintén szakaszos módszerrel fogják hasznosítani. Márciusban salátát és karalábét, áprilisban paradicsomot, majd paprikát termelnek a műanyaggal borított ágyakban. — Csak a jó isten segítsen és Kalmár elvtárs itt maradjon, majd rendbejövünk. így történt. Az akkori tizenhét forint helyett, harminckét forintot osztottak tavaly. S 17 ezer forint az évi jövedelem. — Tavaly Kalmár András bement a járási pártbizottságra. — Elvtársak ismeritek, milyen embertelen körülmények között dolgozom. Mentsetek fel. De csak maradt. Az idén ősszel különösen sok eső járt. Kalmár András sokat elázott útközben. Aztán, mikor vezetőségválasztásra került sor, a jásziványi kommunisták egyöntetűen delegálták a községi pártvezetőségbe Kalmár Andrást. A min i sztár ein 3 k- helyeffes látogatta meg tavaly a községet. — Fehér Lajos a kormány elnökhelyettese volt kíváncsi arra, hogy tudott elég rövid idő alatt ennyire talpára állni a Szabadság Tsz. — A látottak meggyőzték. Elégedetten nyilatkozott, kivéve, amikor az állatállományról 3zólt. Igazán jó gazdaság, nagy létszámú és jó állatállomány nélkül nem lehet meg — mondotta Fehér elvtárs. Az iványlakon — ha akkor nem is esett jól — fogott a szó. Az idén különösen szépen gyarapodott az állatlétszámuk. Szóval most már minden rendben? Dehogyis. Jellemző erre, a juhhodály esete. Hatszáz juh szállását két esztendeje építgeti — hogy a munkaszimulációt így fogalmazzuk meg: a Jászsági TÖVÁL. Volt ebből már több összetűzés, megjárta a járást, a megyét az ügy, csak épület nincs még. Pedig újra Itt van a tél. A hidegben mi lesz az ivá- nyi emberek állataival? Sebaj. A TÖVÁL jászberényi irodáit azért még jól be lehet fűteni. A TÖVÁL bürokratizmusával különben élesen és jogosan kikelten foglalkozott a taggyűlés. Terjesszék el a titkot A taggyűlésről csak egy hiányzott. Szerencsére. Az a valamikori titokzatoskodás. Sőt, meghívtak ióné- hány olyan pártonkívüü parasztembert is, akik legjobbnak bizonyultak a közösségi munkában. Amikor elbúcsúztak tőlük. Kiss István a taggyűlés elnöke lelkűkre kötötte: — Azt kérjük a kedves meghívott párlonkívuliektől, amit itt hallottak, terjesszék el az emberek között. Tegyék közkinccsé, mit akar a pártszervezet. És mondják el azt is mindenkinek: a kommunisták nagy elismeréssel adóznak a pártonkívüliek munkájának. így lett a maroknyi párt- szervezet dolga az egész község ügye. És ez így a jó. így lesz valósággá a határozati javaslat, mind a tizenhat pontja. A tizenhatodik pont Eredetileg ugyan tizenöt pontba foglalta határozati javaslatát a pártvezetöség. De a taggyűlés során szót kért a patronáló egyik budapesti gépgyár párttitkára. Elmondta, szétnézett a szövetkezetben, és nagy örömmel látta, milyen sok gép van itt. tie azon megdöbbent, mennyire elhanyagoltak, a karbantartást nélkülözik a nagyértékű masinák. Hogy lehet így bánni a közösség vagyonával? — kérdezte. S javasolta, külön pontba foglalja a pártszer ,'ezet, a jövőben nem tűri el ezt az állapotot. Tetszett a felszólalás. — Minden kommunista szavazásra nyújtotta kezét. • Este tíz óra után ürült ki a tér er. i Gulyás István bácsi csukta be utolsónak az ajtót. Felnézett az égre, még mindig esett. Borzák Lajos a töreket, a kukoricaszárat és a répaszeletet; Mégis van takarmányhiány; Ezt a gondjukat azonban az ésszerű takarmányozással, a változatosabb étrenddel, az adagok szigorú mérlegelésével akarják enyhíteni. Az állattenyésztésben negyvenötén, főleg fiatalok dolgoznak. Értenek a tenyésztéshez, a takarmányozáshoz, hisz egy kiló baromfihúst 3,68 kilogramm, 1 kilogramm sertéshúst 4.4 kilogramm takarmányból állítanak elő. Ez igen jó eredmény. A szövetkezet vezetői premizálással ösztönzik a fiatalokat a jó munkára. A kungyalui fiatalok most felhívással fordulnak a megye állattenyésztőihez. Az alábbiakban közöljük a kungyalui kiszisták versenyfelhívását: FELHÍVÁS Ismert előttünk, hogy az 1964—65. évi átteleltetés nagy feladatot jelent és helytállást követel meg az állattenyésztésben dolgozó kollektíváktól, Ezért mi, a kungyalui Zöldmező Tsz állattenyésztésben dolgozó fiataljai — az idősebb tsz tagokkal együtt — a KISZ kongresz- szus és hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére vállaljuk a termelőszövetkezetünk 1965. évi állattenyésztési tervfeladatainak teljesítését, a szakszerű takarmányozás és takarékos takarmánygazdálkodás alkalmazásával. Elérjük, hogy szántóegységenként 130 kilogramm, a háztájival együtt 150 kilogramm húst értékesítünk. Termelőszövetkezetün k- ben csaknem 20 vagon abrak és szálastakarmány hiányzik. A hiányt teljes egészében pótolni nem tudjuk, éppen ezért az állattenyésztés valamennyi ágazatában messzemenő takarékosságot és ésszerű takarmányozást vezetünk be a tsz vezetőségének segítségével. El akarjuk érni, hogy — a rendelkezésünkre álló takarmányt az új termésig tervszerűen beosztjuk, és nem lépjük túl az 1 dekádra jutó takarmány- mennyiséget. —■ Minden takarmányt előkészítünk, kimérünk és gondosan adagolunk. Ezzel a módszerrel elkerüljük a takarmányetetési veszteséget, és biztosítjuk a 100 százalékos felhasználást. — A sertéstenyésztésben 9 hónapról 8 hónapra csökkentjük a hizlalási időt; — A szarvasmarhatenyésztésben biztosítjuk az életfenntartó és termelő takarmány megfelelő arányát. Számításaink szerint ezzel a módszerrel 15,8 vagon takarmánymegtakarítást érünk el. (2000 kh közös területe van tsz-ünk- nek.) A tsz vezetőségével egyetértésben a megtakarított takarmány értékének 10 százalékát prémiumként az állattenyésztésben, a takarmánytakarékosságban legjobb eredményt elérők között osztjuk ki. KISZ szerevezetünk felhívással fordul valamennyi tsz és állami gazdaság KISZ szervezetéhez, hogy csatlakozzanak a takarmánytakarékossági mozgalmunkhoz, az átteleltetés zavartalan megoldása érdekében. Felkérjük a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok vezetőit, hogy támogassák felhívásunkat. Bodócs Isván Cseh Mátyás tsz elnök KISZ-titkte Vincze Imre főállattenyészü A tizenkettedik tél előtt A mellettünk levő helyiség még üres. — Itt lesz majd januárban a főjavítás — magyarázza a csoportvezető. Addigra stabil lesz a brigádlétszám (sokan elmentek katonának. — Szeretnénk a szocialista brigád címért küzdeni; A garancia Ez amire legjobban ügyelnek az üzemben. Még ügyintézőt is kiszemeltek hozzá. Szilágyi Lajos — az új ügyintéző — garancia dolgában igen rosszul áll. A katonai sorozáson garantálta egészségét, de a gyakorló katonaorvos kiszúrta és rövid időn belül magas vérnyomást állapított meg. így most három napja itt van új állásában. — A szolnoki gépipari technikumban végeztem jú. niusban; — Gyakorlata? — Kevés. De érdekel — mutat az előtte nyitott tankönyvre. Mint új és fiatalember az íróasztalnál is elfogó- dottan ül. Bizakodik. — Majd belejövök; Garantálom! A tavalyi 71 gép helyett ebben az idényben 100— 120 öntözógépet, valamint 200 szórófejet szeretnénk kijavítani — mondta befejezésül az üzemegységvezető, —- weither — JÁSZIVÁNYI KOMMUNISTÁK A kungyalui Zöldmező Tsz megyénk híres állattenyésztő gazdaságai közé tartozik. A szövetkezeti gazdák szakértelmét, szorgalmát a számok is bizonyítják. A Zöldmező gazdái 1963-ban 110 kilogramm, az idén 120 kilogramm húst adtak el az állami vállalatnak szántóegységenként. A két ezer holdas szövetkezetből az idén 1350 hízó, 430 süldő, 22 szarvasmarha, 300 juh és 1000 mázsa baromfi került a felvásárló vállalatokhoz. A tagok háztáji gazdaságaiból szintén sok árut értékesítenek. A tsz vezetői nagy gondot fordítanak a háztáji gazdaságok takarmányellátására, a tenyésztés és az árutermelés elősegítésére. Jellemző példa erre: a 120 tsz-család az idén 200 hízót, 400 süldőt, 10 szarvasmarhát és 100 mázsa baromfit értékesített az állami vállalatok útján. Természetesen a nagy létszámú állatállomány sok takarmányt igényel, s ennek biztosítása nem kis feladat elé állítja a tsz vezetőit és állattenyésztőit Gondosan betakarítják és adagolják a megtermett takarmányt. Számos állatonként 10 köbméter silót tárolnak télire. Ezenkívül 350 köbméter répa koron át zsombolyáztak. Elrakták a kertészeti hulladékot is, s nem hagyják veszendőbe menni Jó szóval, orvossággal Az utakon — ki, a tanyákra, s az estéli falvak kanyargós, szűk utcácskáin, a csendben magányosan álló házak felé — újfajta utasok, korunk egészségügyi szervezetének „gyalogapostolai” tűntek fel. Nővérek, kezükben orvosi táska. Azokhoz a házakhoz kopogtatnak be, ahol egyedül élő, vagy hosszú ideje fekvő beteg, öreg van. Gyógyszert s talán még az orvosságnál is fontosabbat: gondoskodást, ápolást, jó szót visznek. Hivatalos nevük: a házi betegápoló szolgálat nővérei. „Újfajta vándorok” — mondhatnánk. A vidék új arculatához tartoznak már, szocialista egészség- ügyi hálózatunk új osztagai, orvossággal, segi- tőkészséggel, gyógyítóápoló szakképzettséggel felfegyverzett gyalogos katonái ők. Az országban csaknem másfélszáz nővér indul naponta reggelenkint útnak. Estéiig dolgoznak, az orvosok utasításai szerint ellátják a betegeket. Nemcsak az orvos munkáját könnyítik — több ideje marad így egy-egy beteg alaposabb vizsgálatára, — hanem a gyógyításban, az emberekkel való törődésben is óriási előrehaladást jelent ez a szolgálat Az orvos — előbb az orvos jár a betegnél, s csak azután adja át a betegápoló nővérnek — tanácsai szerint ellenőrzik, kezelik, látogatják a hosszú ideje fekvő betegeket, a régóta idült bajban szenvedő öregeket; ugyanakkor azonban jelentéseket is adnak az orvosnak a beteg állapotáról. hangulatáról. — Vagyis lényegében nemcsak állandó „látogatója’’ van a betegnek, hanem valójában rendszeres orvosi felügyelet alatt is áll, hiszen az orvos minden változásról, eseményről informálva van, s ha szükséges, maga is kimegy ismét a beteghez. Szép és szerencsés, különösen most, ősszel a korán sötétedő napokban ez a házi betegápoló szolgálat: az estéli magányos órákban kétszeres öröm, ha az ajtón kopogtatnak, vendég érkezik — méghozzá jó szóval, orvossággal. Taggyűlési jegyzetek
