Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-23 / 300. szám
december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kilenc jó testvér Dermesztő szél borotválta a község szélső házait, ahol Bódi Pál csapata, a nyolc ember megállás nélkül ásta a téglalap alakú gödröket. Túlságosan mesz- sze voltak egymástól, hogy szót váltsanak, de azt látták, hogy a szomszédok jobbról meg balról hogyan haladnak a munkával; Nemcsak a hideg diktálta a tempót — ahhoz évek óta már hozzáedződtek —, hanem a brigádvezető kurta embert tel te vettek. Nee, a harmincból mindiisnxe héttő vagy három maradt Bódi Pál brigádjához is jött egy fiatalember. Lerakta a cókmókját, megkapta a beosztását. Gödröt kellett ásnia, rekkenő hőségben. Félig készült el a gödör, amikor a fiú megkérte, engedje el, mert ebben a községben lakik a nagyapja, megkeresné. A bricádvezető ismerte már az ilyesmit. A fiú azóta is keresd a nagyapját, de még a holmiját is otthagyta« ök bírják ezt az életet. Ezt most, a nyár végén, be GELKA- ügyelet cv az ünnepekben Felkészültek a várható karácsonyi és szilveszteri csúcsforgalomra az ország legnagyobb rádió- és televíziószervizében, a GELKÁ- ban is. A háromnapos ünnepen, valamint január másodikén reggel 8-tól este 8-ig tartanak ügyeletet. — Szilveszter napján délután 1-től este 9-ig állnak a közönség rendelkezésére. Budapesten és vidéken gépkocsikkal sietnek a szerelők a helyszínre rádiót és televíziót javítani. Gondosan megszervezték az ünnepi műszakot vidéken is: az ország valamennyi megyéjében, összesen 31 vidéki városban tartanak ügye- hte a fenti időpontban. mondata, a lellyel reggel kiadta az aznapi feladatokat. Nem egy mondat, néha egy szó, egy jólismert mozdulat is elég ahhoz, hogy mozgásba jöjjön a kilenc különös alkatrészből álló „gépezet”. Az egymás mellett végigküzdött évek mindennapi közös erőfeszítése az, ami egy szívvel dolgozó és gondolkodó embert csinált belőlük. ban utána, a keskeny járdán. Ott megállnak, Bódi Pál bemegy és kilenc félde- cis üveg pálinkával tér vissza. Ennyi jár mindennap. Jólesik az egésznapi fagyoskodás után. Egy nagy szobában laknak a Szabadság út 108. számú házban. Este előkerülnek a kislábasok, öregtarhonya, lebbencsleves és paprikáskrumpli illata keveredik a szobában. Napjában csak egyszer esznek főtt ételt. Ilyenkor. A három diák meg iskolába készül és sóvárogva néz. a tűzhelyen gőzölgő edényeket. Majd a tanítás után vacsoráznak. Bódi Pál, a „parancsnok” hatalmas termetű, harmincnégy éves nőtlen ember. Szajolban lakik. A többiek is odavalók, meg Ti- szapüspökibe. Erős, edzett valamennyi. Ahol a gép felmondja a szolgálatot, ők ott még mindig dolgoznak. Térdig érő sárban nyolcán vállon vissik a többmáxsás betongyámot A darus autó nem tudja beemelni a villanyoszlopokat a gödörbe, mert elsüllyedne a sártengerben, hát kézzel állítják a helyükre. Rajtuk még nem fogott ki semmilyen időjárás. Velük nincs gondja az építésvezetőnek. Csak egyszer negyedévenként. Amikor kiadja a munkát. A többi a brigádvezető dolga. Több mint tizenegy éve dolgozik ebben a szakmában és hat éve vezeti a kis csoportot. Mindent tud, amit a hálózatépítésről tudni kell, ezért a brigád előtt nagy tekintélye van. így hát megértik és szeretik egymást, mint a jó testvérek. — bj — Keményre edzettek valahányon Amit ők csinálnak, az nem „fekszik” akárkinek; Villanyfényt visznek a tsz^ központokba, és a községek újonnan épült, vagy túlságosan kieső részeire, ahol még mindig petro lámpák pislákolása mellett teltek az esték. Milyen egyszerű. Fényt visznek. De azt csak ők tudják, milyen vállsaj- gató nehéz, milyen bőrégető a villanyáram útja a karólyukak kiásásától a kapcsoló elfordításáig. Nekik csak két évszak kellemes. A tavasz és a koraősz. Nyáron az izzó villanyoszlopokon kell dolgozniuk, amelyen nedvedzi k a megolvadt kátrány. Marja a bőrt. Ruhájuk beissza a kátrányt, az út- azéli csavargónál is szuty- kosabbak ilyenkor. Egyszer hirtelen egy másik községbe kellett áttelepülniük, átöltözni sem volt idejük; Egyetlen házban sem kanták szállást; Aznap éjjel az állomás várótermében aludtak« Télen a fagytól, a jeges szerszámoktól szenvednek, ötven főből áll a villanyszerelő törzsgárda. Az Épszer Vállalat vezetői elhatározták, nyolcvanra emelik a létszámot Harminc is bizonyították. A szeptemberi és októberi hónapra azt mondják: kegyetlen volt. A vállalat nem kapta meg az aludur kábelt, megállt a tudomány. Már az összes villanyoszlopot felállították. Még mindig semmi. Ügy volt, nem tudnak munkát adni nekik, el kell bocsátani őket. Nem mentek. Kiballagtak a munkahelyre, rátámaszkodtak az ásókra, lapátokra és vártak. Várták a huzalt; Most Jásztelken dolgoznak. A község lakói nagyon szeretik őket. A tanítóból lett tanácselnök, Kisbako- nyi István megtudta, hogy hármuknak — Novák Vincének, Benedek Lászlónak és Illés Imrének — hiányzik a hetedik és a nyolcadik osztály, s enélkül nem tehetnek szakmunkás vizsgát. Azóta mind a hárman iskolába járnak. Ha itt végeznek, akkor is a környező községbe vezénylik a brigádot a vállalat vezet®, hogy a három ember kerékpáron esténként bejárha*»on a jásztelekt iskolába Délután ötkor járnak haza. Az élelmiszerbolt előtt visz az útjuk. A brigádvezető elől, a többiek libasorNéphadseregünk műszaki csapatainak több mint 100 millió forint értékű munkája A nyáron kezdtek munkához néphadseregünk új kiképzési rendszerű műszaki csapatai. A sorköteles fiatalok alapkiképzése az előírásoknak megfelelően történik, ugyanakkor gyakorlati-műszaki képzésük döntő része különböző nép- gazdasági beruházásokhoz kapcsolódó munkák közben valósul meg. Amint a Honvédelmi Minisztérium illetékesei elmondották, ez év második felében a műszaki csapatok egyebek közt a közlekedés területén, a postánál, az építőiparban és több más helyen végeztek Igen derekas, elismerés- remélté, s a vezető szakemberek körében is nagy megelégedéssel fogadott munkát. A katonafiatalok keze nyomán vasúti al- és felépítmények készültek el. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vasúti főosztályához, a közlekedésépítő tröszthöz, továbbá a postavezérigazgatósághoz tartozó területeken , négy hónap alatt különböző beruházási cs felújítási feladatok megoldásánál több mint egymillió munkaórát teljesítettek. Jól ismerik a katonákat a legjelentősebb ipari beruházásainkon is. Csupán a Lenin Kohászati Művek durvahengerművének re- kontsrukcióján mintegy 12 millió forint értékű munkát végeztek. A fővárosban a felszíni vízkivételi mű építésénél is dolgozik egy műszaki század, amely csak az idén mintegy 8 millió forint értékű munkát végzett. A százhalombattai erőműnél körülbelül 7 millió, a Borsodi Vegyikombinát bővítésénél pedig előreláthatólag nyolc és félmillió forint értékű munkát fejeznek be a néphadsereg katonái. Ez év második felében a katonafiatalok több mint 100 millió forint értékű munkával járultak hozzá az ország előtt álló fontos feladatok megoldásához. A szakkiképzés ideje alatt — a teljesítménytől függően — a műszaki alakulatok katonái progresz- szív rendszerű jutalmazásban részesülnek. (MTI) A rózsa Azt mondják, ez is „főváros”, Ezen a cudar őszi ef*én semmi kedvem sem volt ezen meditálni. Az esőcseppek, mint a szürke folyékony ólom, súlyosan és tompán koppantak a járdán. Már kétszer végigmentem a „belvároson”. Behúzott nyaklcal osontak az emberek a fal mellett. Presszó. Csak a végső szükségben megyek he. Háztartási bolt. Festékek meg tisztítószerek. A virágüzletnél tovább időztem. Szeretem a virágokat. Villamossági szaküzlet. Üveg és porcelán. Szép, modem vázák. Lehet ötmillióval olcsóbb ? A szolnoki papírgyár az ország legjobban gazdálkodó üzemei között A szolnoki papírgyárban a jelenleg érvényben levő bérezési és premizálási rendszer nem eléggé ösztönzi a munkásokat arra. hogy növeljék a termelékenységet s csökkentsék a2 önköltséget. A megszabott törzsbér 2,2 százaléka havonta mintegy 20—25 forint fizethető prémium címén a munkásnak akkor, ha a meghatározott feltételeknek maradéktalanul eleget tesz. A munkaerőhiány országosan is számottevő s rendszerint a távozni szándékozó munkásoknak van hova menniök. Sőt ott több bért is ígértek, míg az Elnöki Tanács rendelete meg nem akadályozta ezt. Ilyen körülmények között az idén 10,5 százalékkal kellett növelnie a termelés volumenét a papírgyárnak s 5 százalékkai kell fokoznia a termelékenységet. Moszkva, (MTI) Iliku Pál művelődésügyi miniszter és a vezetése alatt álló magyar kulturális küldöttség, amely az 1965. évi szovjet—magyar kulturális és tudományos együttműködési munkaterv megvitatására és aláírására érkezett a szovjet fővárosba, a keddre virradó éjszaka elutazott Moszkvából. A gyáregység első három negyedévi tervét teljesítette ugyan, de nem elsősorban a termelékenység fokozásával, a mértéktelen túlóra felhasználásával, a munkaórák számának növelésével. Mindez különösen a harmadik negyedévben jelentkezett. Ebben a2 időszakban mind a papírgépeken, mind a cellvvár- ban jó eredmények születtek. A negyedévi tervei 112 százalékra teljesítették. Az év első háromnegyedének kétségkívül számottevő sikere, hogy az önköltség az előirányzott. 2,2 százalékkal szemben 5 százalékkal csökkent (mintegy ötmillió forinttal) s ezzel az ország papírgyárai között a szolnoki gyáregység a második helyen végzett. A termelés és a termelékenység eredményei természetesen lehettek volna jobbak is. Azonban sok probléma nehezítette • A küldöttség búcsúztatására a Kljev-pályaudvaron megjelent Sz. K. Rpma- novszldj miniszter, a külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottságának elnöke, A, I. Popov, az OSZSZSZK művelődésügyi minisz'ere és a szovjet kulturális élet több más vezető személyisége. munkát, ami ellen helyben hiába hadakoznak. — Az első negyedévben nem volt szalma alapanyag, napokra leálltak, aztán nem volt gőz, akkor azért. Belépett az új erőmű, ami a vártnál több bajt okozott. Most lúg nincsen. Máskor a szén nem volt megfelelő. Ilyenkor szökik fel a túlóra felhasználás s okozza azt, hogy a termelékenység éves szintén stagnál. A papírgyártás sajátos dolog. A szakemberek szerint az év első és utolsó negyede eredményekben jóval gyengébb, mint a közbülső hat hónap. Jobbára túl dolgoztatott emberekkel nehéz a termelékenységei a kívánt mértékben fokozni. Különösen akkor, ha a bérezés, a premizálás erre nem is ösztönzi őket; Az önköltségcsökkentés nagyobb részben a műszakiak érdeme. A számukra kifizethető évi prémium összege 72 ezer forint. Szerintünk meg kell vizsgálni, hogy az adott lehetőségeken belül a bérezési rendszer eléggé korszerű-e, illetve a premizálást hogyan lehető« tovább finomítani. (Például nem volna-e helyes — az eddigi gyakorlattól eltérően — az egyes üzemrészekre vetített prémium keretnek, a feltételek nem teljesítése esetén, ki nem fizethető részét átvinni egy kiválóan dolgozó üzemrészbe és nem a következő negyedévre?) A papírgyáriak hozzászoktak a megfeszített munkához. Ebben forrtak össze. Teljesítették az első háromnegyedévi tervet, jói alakult az önköltség — de a termelékenység az bizony nem olyan, mint lenni kellene. A termelési tanácskozásokon a munkások elmondották: dolgoznának ők még jobban. De ha egyszer anyag nincs, máskor gőz; akkor mit csináljanak? És ebben nekik igazuk van. A termelés feltételei! meg kell teremteni, s ebhez fokozottabb segítséget várnak az országos papíripari vállalattól is. A termelékenység fokozása azonban követelmény, amely egyik pillére ma egész gazdaságpolitikánknak. A szolnoki papírgyárban itt van a • legtöbb tennivaló. S hogy a termelékenység fokozódjon, hogy a többlettermés kétharmadát termelékenységgel fedezzék, ahhoz újabb műszaki intézkedésekre, jó anyagellátásra van szükség. Fábián Péter A Vízgépészeti Vállalat kunhegyes! gyáregységében azt tervezik, hogy jövőre a termelés zömét a törzsgyártmányok teszik ki, azaz a vízgépészeti berendezések. íme egy a sok közül. Balogh Márton lakatos a csőformáló szerkezetet állítja össze Uhu Pál hazautazott Moszkvából Könyvtár. Körülbelül egy éve, amikor ugyanilyen sok időm volt beállítottam a könyvtárba. Csinos barna lány a könyvtáros. Akkor jó másfél óráig beszélgettünk. Közben egy erős kávéval is megkínált. Tudtam, fülig szerelmes. De kedves volt. Most álltam az ablak előtt és dideregtem, ö bent ült egy kis íróasztal előtt és olvasójegyeket számozott Egyedül volt. Megkopogtattam az ablakot. Felnézett. Aztán hirtelen felugrott és jött ajtót nyi.ni. — Hát maga? Teljesen átázott. Na, lépjen már be. — Nem zavarom? — Dehogy zavar. Még néhányat megszámozok és megyek. — Itt mi történt. — Haha. Átrendeztük — nevetett. — Tetszik? — Jól néz ki. — Én akartam így. Két hétig zárva voltunk. — Holnapra készül? — Holnapra — sóhajtott. — Látná csak, mi lesz itt.... Lesznek vagy kétszázan. Agyon szekálnak. — De maga nem ideges. — Unom, érti? Vuunom. — Mit? — Mindent. F,zí is. a várost is, az embereket (s. Csak nincs erőm szabadulni. Nem tudom, mit akarok. Magamat is unom. — Amúgy? — Ne kérdezze. — Jöjjön, igyunk meg egy fél knnvnkot, — Menjünk, Jó volt az első pohár ital. — No. Holnap jönnek — ijesztgettem. — Kétszázan és széttépnek. Magam sem tudom miért, tegezni kezdtem. — Nem baj — nyújtotta rám csintalanul a nyelvét. Azután előrehajolt és mosolyogva mondta: — Képzeld van egy idős néni, a Horváth néni. Múltkor én ajánlottam neki egy könyvet. Mikor visszahozta, szégyenlősen átnyújtott egy gyönyörű vörös rózsát is. — Magának hoztam, leL fecském — mondta. — Nagyon szép könyv volt. Lekönyökölt az asztalra. Kipirult az arca. — Alig várom, hogy jöjjenek. Nagyon hosszú volt ez a két hét nélkülük. Bognár Jánoa
