Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

1884, december 20, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Az embert szépség szobrászai Abban a kórháziban, aho­vá ellátogattunk, a beteg kívánságára megváltoztat­ják az orrának, vagy az ar­cának formáját, eltávolítják a ráncait, sebhelyeit. Több­száz ember jelentkezik na­ponta ilyen kérelmekkel a moszkvai orvoskozmetikai kórház sebészeti osztályán. Tapasztalt plasztikai se­bészek ékszerész pontossá­gával távolítják el a fölös­leges bőrt, új orrsövényt helyeznek el, megváltoztat­ják a szem állását, megrö­vidítik, vagy meghosszab­bítják az orrot. Engedélyt kértünk Gleb Pakovics sebésztől, az or­vostudományok kandidátu­sától, hogy jelen lehessünk egy plasztikai műtétnél* A csodatevő kés A műtő olyan, mint a többi. Éppen egy torz-arcú fiatalember fekszik a mű­tőasztalon. — Szerencsétlenség érte — mondja a műtéthez ké­szülődve Gleb Pakovics. — Néhány évvel ezelőtt a be­teg fejest ugrott a tenger­be, beverte fejét egy ösz- szetört üvegbe. Az üvegcse­rép csaknem teljesen leha­sította az orrát és szétron­csolta a szemöldökét. Most az a feladatunk, hogy visz- szaadjuk eredeti arcát... A sebész nagy figyelem­mel szemléli betege profil­ját, összehasonlítja az arc két felét és milliméter pon­tossággal nyírja le a fölös­leges bőrt, eltávolítja a csaknem ujjnyi vastagságú bíborvörös forradáshelyet. Jóval bonyolultabb a helyzet az orral, amelyet gyakorlatilag újra kell for­málnia a sebésznek. Hon­nan-, vegye a bőrt, az izmo­kat és az orrsövény porco- géját? Kiderült, hogy a por. cogót már jóelőre ide ké­szítették. A bőrt a véredé- nyekkel a páciens hátáról ültetik át. Az áttelepített bőrből a sebész elkészíti a2 új orrot. És elkezdődik a műtét utolsó szakasza. Gleb Pa­kovics folyékony műanyag­gal átitatott kötéssel borít­ja be a beteg arc* meg­adja a kész orrnak a kellő formát. A? ápolónő eköz­ben ventillátort hoz. Né­hány perc múlva a mű­anyag megkeményedik. Pár nappal később eltávolítják a kötést és az orr alakja olyan marad, amilyennek a szobrász-sebész elképzelte. Az ember szép akar tenni Évente négyezer bonyo­lult műtétet végeznek a moszkvai orvos-kozmetikai kórház sebészeti osztályá­nak munkatársai. Tanító­mesterüknek és vezetőjük­nek, a Lenin-díjas Fjodor Hitkov professzornak a ne­vét világszerte ismerik. A kórház sebészei Hitkov professzorral együtt új uta­kat keresnek a kozmetikai sebészetben. — A modern embernek szépnek kell lennie — mondja Gennagyij Mamon­tov plasztikai sebész. — Elég egy szerencsétlen pil­lanat a munkahelyen, az életben, elég egy veleszü­letett hiba az ember arcán vagy testén, és az egész életre rányomja a ma­ga súlyos bélyegét az ember lelkialkatára. Meny­nyi szerencsétlenséget okoz­nak az ilyen hibák! Ma már mindezt jóvá lehet tenni. A plasztikai sebészen rendszerint maguk is mű­vészek, képeket, a kiváló festők rajzait tartalmazó albumokat gyűjtenek. Sok művész próbálkozott azzal a múltban, hogy megmir- tázza az eszményi szépségű embert, annak pontosan részarányos arcvonásait. A modern plasztikai sebészek nemegyszer tőlük veszik át a klasszikus formákat. A plasztikai sebészet és a haladás A szépséggyárban, ahogy a sebészeti kozmetikai kór­házat olykor nevezik, á se­bészek néhány perc alatt rendbehozzák az elálló fü­leket. El tudják távolítani a szemöldököt. Üj állat ké­szíthetnek az olyanoknak, akik csaknem teljesen áll nélkül születtek. Mindehhez persze mo­dern technikára van szük­ség, A plasztikai sebészek megtanulták, hogyan lehet­nek meg tű és fonál nélkül. Szinte észre sem lehet ven­ni, hol illesztették össze a seb széleit. A bőr ragasztá­sára szolgáló polimeranyag nem hagy forradáshelyet és a fonalak nyomát sem lehet észrevenni. Míg a szokásos műtét után a seb szélei két hét alatt forr­nak össze, itt a különleges kezelési módszerekkel alig 48 óra alatt heged be a >eb A sebészkés nemcsak a be­tegségektől szabadítja meg az embereket, hanem szeb­bé is varázsolja őket. Vlagyimir Sztrelkov Dióbél az ablakban Százötven esztendővel ez­előtti kalendáriumban ol­vashatjuk, hogy „a súlyos beteg gyógyításának bevált módszere a karácsony éji dióbél-etetés”. Persze, nem akármilyen dióbél alkalmas erre, „gyógyhatása csak annak van, amelynek felét olyan ház ablakába teszik, ahol csupán egészséges em­berek laknak”. Nemcsak a „gyógyító” dióbél, de sok-sok más ba­bona is fűződik a kará­csony ünnepéhez. A vara- zsos sikert ígérő tennivalók rendkívül változatosak. Akad abban a többek kö­zött piros almát mosó víz itatása szarvasmarhákkal, hamulocsolás vörösborral, székfonás és kútba pillan­tás, virgácsolás és ólomón- tés. A vidékenként is vál­tozó babonákat csupán az fűzi össze, hogy mindegyik a karácsonyhoz kapcsoló, dik. Nem véletlen, hogy ép­pen december huszonötödik napjához fűződik a legtöbb babona. Ahhoz, hogy okát adhassuk, jócskán kell visz- szaforgatnunk az idő kere­két. Az emberiség történeté­nek hajnalán primitív elő­deink életének egyik legje­lentősebb irányítója a féle­lem volt. Az ősember ret­tegett a természeti jelensé­gektől, félt a villámlástól, a mennydörgéstől, félt az éles agyarú mamuttól, a fűben alattomosan tekergő mérges kígyótól és különösen az éjszakától, amikor a nappal jelentkező veszélyek orvul támadhattak rá. A primitív képzeletben összekeveredett az álomvilág a valósággal és bármennyire is hihetet­lennek tűnik, a karácsonyi babonák, de maga a kará­csony ünnepe is az éjsza­kához kapcsolódó primitív elkénz°'érékkel függ össze. Az éj titokzatos világa nagy szerepet játszott »2 ókori népek gondolatvilágá­ban. ötezer évvel ezelőtt, a IV. dinasztia idején az egyiptomi vallás egyik fő­szereplője Szpj. volt, a sö­tétség állatfejű istene, aid gáládul megölte és dara­bokra vágta testvérét, a fény istenét, Oziriszt. Az emberiség nagy szerencsé­jére — így tanították egy­kor az egyiptomi papok -— az éjszaka sötétje nem ma­radt örök. A meggyilkol* Ozirisz fia, Hérosz, a sötét­ségben összeszedte édesap­ja szétszabdalt testét és si­került újra életet lehelni belé. Azóta a nappali fény legyőzhetetlen, az éjszaka sötétje csak átmenetileg diadalmaskodhatik felette. Minden évben elérkezik az ünnep, a téli napforduló ideje, a nappalok mind hosszabbak lesznek, az éj uralma megrövidül s a fé­nyesség újra diadalt arat az ármánykodó sötétség felett. A babilóniai templomok jelentős részét úgy is épí­tették, hogy december hu­szonötödikén, a téli napfor­duló idején, a felkelő nap első sugarai a nyitott temp­lomajtón keresztül az ol­tárra hulljanak. Az ókori rómaiak sokis- tenű vallása is fényes cere­móniákkal ünnepelte a téli napforduló varázslatosnak tartott napját. A keresztény egyház alakulásakor átvet­te a népszerű ünnepet. Ké­sőbb — önkényesen — Jé­zus születésnapjának tette meg. Az éjszakához fűződő ba­bonák megmosolygott cső- kevényeivel napjainkban is találkozhatunk. Ezek a fu­ra szokások a karácsonyi vallási szertartásokkal nem függenek össze. A főleg éj­szaka ólálkodó „rontást’ kívánják legyőzni a „házi varázslat” eszközeivel. Az emberi tudás ma már mind szélesebb rétegekhez jut el, és a felvilágosultság nevet­ségessé teszi a babonákat. Mind kevesebben hisznek a gyógyító dióbélben és más, ehhez hasonló miszti­kus „csodákban”. Dr. Veres Pál csillagász szemmel Újév napja mai időszá­mításunk kezdő napja. Az év tartama csillagászatilag meghatározott időegység, amely — mint ismeretes — a Nap járásával függ össze. A csillagászatban többfé­le évről beszélünk aszerint, hogy a nap látszólagos út­ját milyen kezdőponthoz viszonyítjuk. A mindennapi életben használatos év a tropikus év, az az időtar­tam. ami alatt a Nap lát­szólagos évi útja során, a tavaszpontból kiindulva — oda visszatér. Énnek az időtartamnak hossza — 365,2422 nap, a jelenleg ér­vényben levő Gergely nap­tár alapján 365,2425 nap, amit a szökőszabály szerint 365 illetve 366 naposaknak számolunk. Az év a természet által megszabott időtartam, a másodperc tizedrészének pontosságáig meghatározva: 31 556 923,9747 másodperc. ÉVKrrnrT TAVASSZAL ÉS ŐSSZEL Az évszakok kezdetét csillagászati események je­lölik, dátumaik rendsze­űarminc millió éves lábnyomok Több, mint hatvan évvel ezelőtt, egy derűs, napsü­tötte délelőtt a régi Selmec­bányái bányászati főiskola növendékei érkeztek Ipoly- tarnócra. Híres hely volt ez már akkoriban. Vagy egy óra járásra, mélyen bent a faluhatár dombjai között óriás kövesedet! ősfenyófa törzs hevert. Országszerte ismerték, hiszen egész Európa egyik legnagyobb kövesedett ősvilági fatörzse volt Valamikor, mint ret­tentő kőhíd vezetett át viz- mosásokon és sziklaháta- kon, úgy amint vagy har­minc millió évvel azelőtt, a miocén időszakban végig­zuhant amikor a vihar Ki­csavarta odvas, korhadt tör. zsét Vagy hetven méter hosszú lehetett Óriás, Ösállatok jártak-keltek a fatörzs körüL Orrszarvúak, masztodonok, ezek a hatal­mas testű vastag bőrűek. Azután ősszarvasok csapa­tostól. Olykor egy-egy hié­na-szerű ragadozó is elve­tődött erre, s madarak szálltak le a homokra. Va­lamennyien inni jöttek ide, mert élénken csörgedező forrás viz« áztatta a talajt s gyűlt meg jókora pocso­lyába a mélyebb helyen. Az ősvilágban azonban, a mai Ipoly folyócska hajda­ni földjén, olykor-olykor el­sötétült az ég, s földrengés morajlott fel a távolban. Időnként tűzhányók köp­ködték, öklendezték a ma­gasba hamufelhőiket, s árasztották el a közeli-tá­voli vidéket irtózatos meny. nyiségű kőzetporral, amit a robb,- aás ereje repített a magasba a kilőtt kürtőnyí­láson át. A hamuszórás hegyekké nőtt. Maga alá temette az óriás fatörzset, a kis ősvi­lági strandot összes lábnyo. mával egyetemben, a tűz­hányó kitörését, követő for­ró szélvihar pedig lesodor­Nyuotatówerek nyuaUihmtó következményei Az Egyesült Államokban minden tizenkettedik em­ber nyugtatószerekkel él. 1963-ban nem kevesebb, mint 350 millió dollár ér­tékben árusítottak ilyen „boldogító pirulákat”. Az Egyesült Államokban gyár­tott napi 50 millió gyógy- szertabletCának 5 százaléka nyugtató. Franciaországban a nyug­tátokat csak orvosi recept­re adják és fogyasztásim csökkenő tendenciát mutat: 1962-ben a teljes gyógy­szerfogyasztás 1,9, 1964-ben csak 1,6 százalékát tették ki. De még ez a mennyi­ség is jelentős és korántsem ártalmatlan. Tíz évvel ezelőtt találtál: fel a „lelki aszpirinnek” becézett újfajta nyugtató­szereket, amelyeknek hatá­sát ma már sok tapasztalat alapján le lehet mérni. A svájci „Médecine et Hygie­ne” című orvosi szaklap­ban a ne-r york-i J. A. Merloo közölte részletes ku­tatásai eredményét. Kide­rül, hogy a nyugtatószerek különféle szervi zavarokat, bőrkiütéseket, szorulást, hó­lyagzavarokat, emlékezet­kieséseket, reszketést okoz­hatnak. Kétségtelenül hök­kentik a mozdulatok preci­zitását és a reflexek sebes­ségét. Az amerikai hadse­regben például nem enge­dik repülni az olyan piló­tákat, akik nyugtátokkal élnek, ta és magával ragadta a fák megpörkölt levelét. A hamu kegyetlenül magába temetett mindent a késői világ, a mi világunk sze­rencséjére. Mert így maradt meg a kővéválott hamutö­meg alatt és magában a hamuban az úgynevezett vulkáni tufában a fatörzs, az ezer és ezer levél és a hamuréteg alján az ősálla­tok lábnyomaival tele egy­kori nedves fövény* Erre az ősvilági, hamuba temetett természeti tájra akadtak rá a selmeci diá­kok. A vöröses barna, acél­kemény szil talapok telve voltak kövesedett ősállati lábnyomokkal, fenyőtűkkel, levelekkel. Ügy bukkantak ki a vulkáni kőzet alól, mint hatalmas asztallapok, az ősorrszarvúak és az ős- elefántfélék levesestányér vagy vödör nagyságú láb­nyomaival, az iszonyú tal­pak, paták bemélyedései­vel, az oszloplábak egymás nyomába szegődő lépteivel. Ahol mélyebb volt a víz, ott megálltak és ittak az állatok. Összetaposták saiat nyomaikat és régebben ar­ra járt társaikét. Egyik nyom a másik fölé prése- lődött. A nagyszerű lelet felfe­dezése után hamarosan szakemberek szálltak ki a helyszínre a Földtani Inté­zetből s később a Nemzeti Múzeumból. A szakembe­rek könnyen kiszámíthat­ták az egyes lépésekből az állatok testhosszát, megha­tározhatták vonulásuk irá­nyát. Kiásták a terület jó részét s egyes szép darabo­kat, valóságos szoba-nagy­ságú kőzetlapokat emeltek ki a helyükről. Beszállítot­tál: a múzeumok kiállítási termeibe, hogy a fagy, az eső, általában az időjárás viszontagságai elől megvé­delmezzék azokat és a hí­vatlan látogatók se rongál­ják a világviszonylatban is egyedül álló, becses ősvi­lági maradványokat. Ezek ma is a múzeumok féltve őrzött kincsei és a látoga­tók megcsodált múzeumi tárgyai. 1945 után az Országos Természetvédelmi Hivatal vette a területet védelem alá. A Földtani Intézet szakemberei rendszeres ása­tással felkutatták a kör­nyéket, lemérték, lefényKé- pezték és leírták az ősma­radványokat. Egyre gyak­rabban jelentek meg róla hazai és külföldi tudósítá­sok. Felfigyeltek a megyei hatóságok. Ügy határoztak, tető alá kell helyezni a rit­ka kőzetpadokat, a kövese­dett ősfenyő maradékával és a lábnyomokkal együtt. Szabadtéri múzeumot kell létrehozni Ipoly tarnócon, ahová az érdeklődők sere- gestől vándorolhatnak, hogy körülöttük a távoli ősvilág megelevendjék, trópusi ős­erdők ős pálmafáival, fahéj- fáival, égig ér5 óriásfenyői­vel és trombitáló maszto­donjaival. Tasnádi Kubacska András rint márc. 21, június 20* szept 23 és dec. 22. A sző« kőévek miatt egy nap«« eltolódások lehetségesek. Az év kezdetét, újév nap­ját azonban semmi külön­leges csillagászati esemény nem jelzi. Hónapjaink nevei Is azt igazolják, hogy nem mindig január elseje volt az év­kezdet A szeptember, ok­tóber, november és decem­ber hónapok neveiben a hét, nyolc, a kilenc és a tíz római elnevezése szerepel* Valamikor a július neve quintilis, az augusztusé sex- tilis volt, ami az ötödik és hatodikat jelentette, s csak Julius Caesar és Augusztus császárok hiúságából kap­ták új nevüket Az évkez­det a rómaiak időszámítá­sában március volt. A pogány eredetű évkez­detet a kereszténység meg akarta változtatni s egy darabig — Jézus születésé­nek emlékére — karácsony volt az újév napja, de ez- sem volt sokáig érvényben. A kultúrtörténet nagyon sokféle évkezdetet tart nyilván. Csillagászatilag in­dokolt lenne, ha az évkez­det valamely évszak kez­detével lenne azonos. In­dokolt lenne erre például a mezőgazdasági munka kezdete. A babiloni nap­tárban sokáig márciusra a tavaszi nap-éj egyenlőség hónapjára esett az évkez­det. A zsidók viszont ősszel ünnepük az újévet, annak ellenére, hogy az évezre­des hagyományt megőriz­ve, a hónapokat tavasztól számítják. 280 PONTRA A TAVASZPONTTÓL A természet élete és a mezőgazdasági munkák megkezdése logikusan a tavaszt jelöli ki évkezdet­nek. Abban is lenne éssze­rűség, ha az év december 23-án kezdődne, minthogy a leghosszabb éjszaka után ekkor kezd nőni a naptar­tam, ez szimbolikusan fe­jezné ki a természet és az emberi élet összhangját. Voltak törzsek — mint például a perui inkák, — akik legnagyobb ünnepü­ket éppen a nyári napfor­dulón tartották, azon a na­pon, amikor a Nap legtöbb ideig tartózkodik a látóha­tár fölött. Az időszámítás és a min­dennapi élet szerves kap­csolatát vidékenkint más tényezők szabták meg. — Egyes pápua törzsek élete az esős és a száraz évszakok szerint alakul, ezért náluk az újév napja hol az esős. hol pedig a száraz évszak kezdete. A történelmi események dátumának utólagos egyez­tetése azért nehéz, mert sok népnél az idők folyamán is változott az év kezdete. Az egyiptomi fáraók sok eset­ben egy-egy uralkodó trón- ralépésétől számították az új időszakot. A francia forradalom is új időszámí­tást vezetett be. Ma már sok esetben nehéz is kibo­gozni egy-egy esemény pon­tos dátumát. Csak az segít, ha a krónikások egy-egy fogyatkozás dátumát is fel­jegyezték, mert azok alap­ján évezredekre visszame­nőleg el tudunk igazodni; A jelenlegi újév tehát nem fűződik semmi csillagá­szati eseményhez. Ezért a csillagászatban csak úgy le­hetett rögzíteni a csillagásza­ti év kezdetét, hogy ennek időpontiában egy elképzelt egvenlotes sebességgel moz­gó Nap, az úgynevezett közéonan 2R0 fokra 1ár a tavaszponttól. Ez a pillanat nem pontosan január 1 0 óra. de Igen közel esik hozzá. B. Ü. É. K. A legtöbb nép megünne­pelte az évkezdetet. Jel­szóvá lett a B. Ű. É. K.j hogy a vidám kezdet az eeész évre ránvomia bélye­gét. Az évko7det általában nagv lakomákkal egybekö­tött ünnepcSfrek iellemzik. ósi szokást őriz tehát a ■Szilveszter, az óév lezárá­sa. és az úi kezdete, a fel­szabadult s7ó-ako7ás nania. (Dr. Kulin György' Szilveszter és újév

Next

/
Thumbnails
Contents