Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

ISIM. december 2#. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A pártvezetőségek újjá választása után A többhónapos körülte- “ kintő előkészítés és a hathetes alkotó vita után Szolnok megyében is befe­jeződtek a pártvezetősége­ket beszámoltató és újjá­választó taggyűlések. Párt­életünk e rendszeresen visz- szatérő aktusa fontos ese­ménye volt a megye párt- szervezeteinek s joggal vál­totta ki a kommunisták megnövekedett felelősségét és aktivitását. A megélénkült munkára jellemző: a megye párttag­ságának egyharmada részt vett a taggyűlések előké­szítésében. A jelenlevő párttagok 22%-a felszólalt a vitában és teljes létszám­mal részt vettek a pártve­zetőségek tagjainak megvá­lasztásában. A felelősség­teljes és aktív munka ered­ményeként a pártvezetősé­gek beszámoltatása és újjá- választása a megyében is elérte célját. A megye kom­munistái jól összegezték a VIII. kongresszus határo­zatai végrehajtásának helyi tapasztalatait s az eredmé­nyeket és fogyatékosságo­kat figyelembe véve, egé­szében helyesen dolgozták ki a további feladatokat; A beszámolók és a vitá­ban részt vevők általában reálisan értékelték a két- esztendős munkát, jól lát­ták a megyében végbement fejlődést. Határozottan ki­fejezésre juttatták, hogy a megye gazdasági élete alap­jában egészségesen fejlő­dött. A kongresszus óta emelkedett a megye ipará­nak és mezőgazdaságának termelése. Az anyagi javak növelésével párhuzamosan javult a dolgozók gazda­sági, kulturális és szociális helyzete. A szocialista vi­szonyok erősödése és a ne­velőmunka eredményeként fejlődött az emberek maga­tartása, szocialista gondol­kodása. E szorgalmas mun­ka során tovább erősödtek a pártszervezetek; A taggyűléseken sok szó “ esett a meglévő ne­hézségeiről, a munka fo­gyatékosságairól. A beszá­molók és a felszólalók az őszinte önbírálat és bírálat hangján szóltak a munka termelékenységének, minő­ségének gyengeségeiről; az üzemszervezés és az anya­gi ösztönzés különböző kér­déseiről. Hasonló felelősség­gel tették szóvá a nevelő­munka viszonylagos elma­radottságát; a pártszerve­zetek belső életének gyen­geségeit is. Többségében, mint pl. a szolnoki papír­gyárban, a Mezőtúri Álla­mi Gazdaságban, vagy a ti- szaburai Lenin Tsz-ben — megmutatták a hiányossá­gok okait is s ezzel előse­gítették a nehézségek gyor­sabb leküzdését, a pártszer­vezetek munkájának meg­javítását. Az elhangzott bí­rálatok — amelyekben a pártonkívüliek véleménye is kifejezésre jutott — nem a párt politikáját illették, hanem éppen a helyes po­litika védelmében, a végre­hajtásban meglévő követ­kezetlenséget, a helyenként ma is előforduló eltorzítá­sokat tették szóvá. Anélkül, hogy az ered­ményeket, vagy az elhang­zott bírálatokat részletez­nénk, megállapíthatjuk: a taggyűlések megerősítették, hogy a párt politikája he­lyes, a kongresszus határo­zatai a végrehajtás kétéves gyakorlatában jónak bizo­nyultak. A dolgozó embe­rek — miután a gyakorlati tapasztalatok alapján ismé­telten meggyőződtek he­lyességéről — mindinkább magukénak érzik a párt politikáját és annak követ­kezetesebb végrehajtását igénylik, támogatják. A párttagság megnöveke­dett felelősséggel és a pár­ton belüli demokrácia alap­ján választotta meg a párt- vezetőségeket. Ez alkalom- mai is újjáválasztotta mind­azokat az elvtársakat, akik az elmúlt években bebizo­nyították tettrekészségüket. s mintegy 25%-os arány­ban, új, a vezetésre alkal­mas elvtársakkal erősítette meg a pártvezetőségeket. Az újjáválasztott pártve­zetőségek most kezdenek munkához. E napokban ha­tározzák meg munkaprog­ramjaikat, amelyekben rög­zítik az elkövetkezendő hó­napok gyakorlati feladatait. Külön szükséges kihangsú­lyozni e programokban kell helyet kapniok azoknak a reális észrevételeknek, ja­vaslatoknak, amelyeket a vezetőségválasztó taggyűlé­seken a párttagok tettek. Ezzel nemcsak sokrétűbbé tesszük a pártszervezetek tevékenységét, hanem ered­ményesen szolgáljuk a párt­demokrácia erősödését, nö­veljük a pártmunka szín­vonalát A pártvezetőségek prog­“ ramjuk elkészítése­kor abból induljanak ki, hogy a párt előtt, mint leg­főbb feladat a jövőben is a szocializmus teljes fel­építése, a tömegek szocia­lista nevelése áll. S ennek helyi feladatai képezzék a pártszervezetek programjá­nak a tartalmát is. Tervei­ket mindenütt úgy alakít­sák ki, hogy fokozottabban kísérjék figyelemmel a ter­melés anyagi-technikai fel­tételeinek megteremtését, a termelés folyamatosságát, gazdaságosságát, minőségét Mint a taggyűlések egyik fontos tanulságát, vegyék figyelembe; a kongresszus határozatainak végrehajtá­sa most a termelés haté­konysága és minősége ja­vításában követeli a legna­gyobb erőfeszítéseket; A Központi Bizottság legutób­bi ülésének határozatát fi­gyelembe véve, saját mun­kájukba’ is helyezzék elő­térbe azoknak a javasla­toknak megvalósítását, — amelyeket a párttagság ép­pen a munka termelékeny­ségének és minőségének gyors megjavítására tett. Szolgálják terveik jobban a dolgozók érdemi felkészíté­sét; a munkafegyelem erő­sítését; az elvtársi segítés és szocialista versenyszel­lem fejlesztését, amelyek nélkülözhetetlen elemei a magas színvonalú szocia­lista termelésnek. A gazdasági munkával egyidejűleg jelentkezik a dolgozók szocialista szelle­mű nevelése is. Ez olyan feladat, amely a pártszer­vezetektől átgondolt, türel­mes felvilágosító, agitációs és propaganda munkát igé­nyel. Ezért a pártvezető­ségek programjukban rög­zítsék azokat a teendőket is, amelyek az oktatás eredményességét, helyen­ként kiszélesítését szolgál­ják. Különösen a falusi pártszervezetek számolja­nak a politikai munka téli hónapokban adott lehetősé­geivel. Tervezzenek minél több előadást, politikai vi­tát és beszélgetést. Ezeknek tartalmát úgy válasszák meg, hogy segítsék az üzem, vagy szövetkezet előtt álló gazdasági felada­tok megoldását, az ^egyes embereknél jelentkező hely­telen nézetek leküzdését, A pártszervezetek így “ meghatározott prog­ramját mindenütt egyeztes­sék az adott terület gaz­dasági és tömegszervezeti vezetőivel, s ezzel biztosít­sák a pártpolitikai felada­tok egységes értelmezését, végrehajtásukban a teljes együttműködést. A munka megkezdésének másik fontos lépése a párt­vezetőségek helyes munka- megosztásának kialakítása. A pártvezetőségeken belüli munkamegosztás, a reszor­tok szétosztásával megtör­tént. Ez azonban, mint a jászberényi Lenin Tsz pártvezetőségének korábbi gyakorlata is példázta, egy­magában nem elég. Emel­lett szükséges, hogy a tit­károk állandóan irányítsák a vezetőségek munkáját. Rendszeresen osszák el a vezetőség mindennapi fel­adatait. Segítsék a vezető­ség tagjait a munka elvég­zésében és kérjék számon a megbízatások teljesítését. A pártvezetőségek tagjai viszont élezzenek teljes fe­lelősséget a rájuk bízott reszortok ellátásáért épp­úgy, mint a vezetőség kol­lektív munkájáért.. A tag­gyűlések előkészítése a pártvezetőségek kollektív munkájának nagyszerű pél­dáit mutatták. A beszámo­lókat és a határozati javas­latokat nem csupán közö­sen fogadták el, hanem a legtöbb helyen az előkészí­tés és a vezetőség tagjai­nak együttes munkája volt. A kollektivitás azt kö­veteli, hogy a jövőben is a pártvezetőségek, mint testületek minden főbb kér­désben együtt döntsenek és közösen hajtsák végre a feladatokat. A taggyűlések határo- zatainak — így a most készülő munkaprog­ramoknak — végrehajtása is a pártvezetőségek és a párttagság együttes munká­ján múlik. A megye párt­tagságának nagy része ed­dig is szorgalmasan helyt­állt, becsülettel teljesítette a rábízott feladatokat. Több pártszervezetben mégis jo­gosan hangzottak el észre­vételek a párttagok gyenge munkájával és azzal kap­csolatban, hogy a pártve­zetőségek nem mindig vet­ték figyelembe a tagság véleményét s nem igényel­ték segítségüket. Az új pártvezetőségek alakítsanak ki olyan politikai légkört, amelyben minden párttag érezze benső erkölcsi köte­lességének a párttagsággal együtt vállalt önzetlen pártaulnka végzését. — Ugyanakkor számoljanak jobban a párttagok politi­kai érettségével, fokozódó aktivitásával és bátrabban támaszkodjanak munkájuk­ra. Mint ahogy a taggyű­lések előkészítése során is tették, vonják be őket az egyes feladatok kimunká­lásába, megvitatásába s ez­zel is növeljék felelőssé­güket és aktivitásukat. A pártvezetőségek ne csak óhajtsák a párttagok rész­vétélét a munkában, hanem teremtsék meg annak fel­tételeit is. Mindenekelőtt adjanak nekik rendszeres tájékoztatást. konkrétan készítsék fel a szervezet előtt álló feladatokra- és munkájukat pontosan kö­rülhatárolt pártmegbízatá­sok útján vegyék igénybe. A megye üzemeinek, szö­vetkezeteinek és intézmé­nyeinek pártonkíviili dol­gozói nagy figyelemmel kí­sérték a taggyűlések mun­káját s most, amikor a komm nisták e munkameg­beszélései véget értek, jogo­san várják tájékoztatásukat. A pártvezetőségek számol­janak ezzel az igénnyel és ne zárkózzanak el ettől. El­lenkezőleg. ismertessék meg a pártonkívüli tömegekkel a hozott határozatokat, az annak alapján elkészült munkprogramot és kérjék segítségüket azok végrehaj­tásához. ÄA int a fentiekből kitű- ndk megtisztelő, de nehéz feladatok elvégzése vár az újjáválasztott párt- vezetőségekre. Bízunk ab­ban, hogy az új pártvezető- ségek, hasznosítva a tag­gyűlések gazdag tapaszta­latait, sikeresen megoldják feladataikat. Terek György az MSZMP KB munkatársa Sikerekben gazdag- ^ A szolnoki munkásőr* eszietuMú ufan... A szolnoki F. Bede Lász­ló munkásőr-zászlóalj a me­gyei tanács nagytermében tartotta meg pénteken este ünnepélyes gyűlését. Ponto­san fél ötkor lépett be az ajtón Csáki István elvtárs, az MSZMP Központi Bi­zottságának póttagja, a me­gyei pártbizottság első tit­kára; — Jó estét, elvtársak — köszöntötte a munkásőrö­ket. — Erőt, egészséget —volt a válasz. Ezután foglalták él he­lyüket az elnöki asztalnál Sípos Károly, a városi párt- bizottság első titkára, Pos­ta Mihály, a munkásőrség megy« parancsnoka, Oláh Esküszöm... kára; A bíráló bizottság döntését ismertetve Hír elv­társ, egyenként szólította ki a kitüntetetteket. A zászló­alj legjobb szakasza címet az első század ötödik sza­kasza érdemelte ki. Kiváló parancsnok Tóth József, Cs. Farkas András, Palotai József, Németh István, Perczhofer László, Lendvai János elvtársak lettek. A kitüntető jelvényt Sípos Károly adta át nekik, csak úgy, mint a kiváló mun­kásőröknek. Hosszan tartó taps kísér­te ezeket a pillanatokat, mígnem Sípos elvtárs kért szót. — Kedves elvtársak! Boldogan teszek eleget a M!! "JVC”:­„A szocialista haza védelmére átadom...” György, a megyei tanács vb-elnöke, a meghívott vál­lalati igazgatók és más ven­dégek. A teremben feszült figye­lemmel várták a munkás­őrök Hír István zászlóaij- parancsnok beszédét. Egy esztendő munkája kerül mérlegre. A szakaszok, ra­jok közötti szocialista ver­seny eredményeinek ismer­tetéséről is ez alkalommal lesz szó. Mindenki jól is­merte a napirendet — ért­hető volt az izgalom. A parancsnok elmondot­ta, hogy a kiképzés jól si­kerüli, a munkásőrök ered­ményesen sajátították el a szükséges ismereteket. A zászlóalj előtt álló felada­tokat legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint haj­tották végre. A szocialista verseny nagyszerűen ösztö­nözte az egységeket, a pa­rancsnokokat a kiváló mun­városi pártbizottságtól ka­pott megbízatásomnak: sze­retettel köszöntőm a zászló­alj minden tagját egy sike­rekben gazdag esztendő után. Büszkék vagyunk Önök­re, mert áldozatkészségük­kel, fegyelmezettségükkel, elszántságukkal kivívták és megőrizték a munkásosztály megbecsülését; Beszédének további ré­szében meghatódottan, de­rűs, kedves szavakkal vett búcsút tizenhét leszerelő munkásőrtől. Mint többek között mondotta: — Ezek az elvtársak a munkásőrség megalakulása óta hűségesen odaadóan, példamutatóan teljesítik pártmegbízatásukat. Most új feladatokat bíznak rájuk a pártszervezetek, s mi bi­zonyosak vagyunk abban, hogy ismét kiválóan meg­állják helyüket, A leszerelők nevében Harangozó József köszönt el a barátoktól, elvtársak­tól, a zászlóaljtól: ígérve* hogy _ nem hoznok rájuk szégyent. Pártmunkájukat ugyanolyan felelősségtelje­sen végzik el, mint a Mun­kásőrségben kapott felada­tokat. A zászlóaljgyűlés ünne­pélyességét emelte az új munkásőrök eskütétele. Be­hozták a csapatzászlót. Át­forrósodott a levegő. Még az idősebbek is elszorult szívvel hallgatták, mint morajlik, árad a munkás­őrök esküjének szövege a teremben. S akik ott álltak az emelvény előtt, s több hónapi előképzés után* végre a várva-várt napon munkásőrök lehettek, azok­ban is izzott az eskü gon­dolata. kötelme. Az eskü után Kálmán László, a zászlóalj legidő­sebbje kért szót, köszöntöt­te az új munkósőröket; majd egyiköjüknek fegy­vert adott át, mintegy jel­képezve ezzel felszerelésü­ket A szolnoki F. Bede Lász­ló munkásőr-zászlóalj az Internacionálé eléneklésé- vel fejezte be ünnepélves gyűlését. Ünnepélyes zászlóalj gyű­lésen értékelték az 1964-es kiképzési évet a szolnoki járás munkásőrei december 19-én, a megyei tanács nagytermében. A gyűlésen résztvett Ungor Tibor, a2 MSZMP Szolnok megyei bizottságának osztályveze­tője, és Nádas József, az MSZMP szolnoki 'írási bi­zottságának első titkára. A kiképzési évet Fekécs Illés zászlóaljparancsnok értékelte és átadta a tisza- földvári egységnek a kiváló szakasznak kiiáró zászlót. A martfűiek és a tiszasü­lyiek a kiváló r«jt illető zászlót, a kiváló parancs­nok és kiváló munkásőr jelvényt pedig tizenkilenc munkásőr kapta meg. Ezután a munkásőrök nevében R. Nagy József köszönt el a zászlóaljtól, akiket Nádas József bú­csúztatott el, majd átadta a veteránoknak az emlék­érmeket. A távozók sorai nem sokáig maradtak üre­sen. Helyükre fiatalok lép­tek, akik a csapatzászló előtt tettek ünnepélyes e*- küti Ünnepélyesen záriák a kiképzési évet a szolnoki járás munkásőrei is

Next

/
Thumbnails
Contents