Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

I Verseghy Könyvtár SZOLNOK- v / f Üt . 60/ tnÜTíg profctárfan egyesüljelek! Plakátháború és péterfillér Tu domány—technika Karácsonyi szokások írók és emlékek Nagyváros a Meesekaljan A liszamenti Vegyiművek szuper foszfát üzeme teljesítette évi tervét 3ó együttműködés, tervszerű karbantartás és a technológiai fegyelem eredménye a terv túlteljesítése felüli munkája és a techno­lógiai fegyelem szigorú be­tartása kellett. És még az, hogy az üzemfenntartási osztály karbantartó részle­gével a legszorosabb és leg­jobb kapcsolatban álltak, így a meghibásodásokból és a tervszerű karbantartások­ból származó állásidőt a legrövidebbre sikerült csök­kenteni. Amíg egy jégtörő hajó kifuthat r% n.míeo ßiiel-nappal dolgoznak a karcagi u LSlinara Általános Szerelőipari KTSz-ben — Örökké fegyelmezzek? — kérdezte az egyik gaz­dasági vezető, aki sűrűn találkozott a lazaság és a felelőtlenség meghökkentő eseteivel és kezdte elveszí­teni a türelmét. — Felnőtt emberekkel van dolgom és akkor szüntelenül én legyek a „tanítóbácsi”? Vagy mit várnak tőlem? Se ügyész, se rendőr nem lehetek: ve­zetem és irányítom a reám bízott üzemet, de a fegyel­mezés erősebb oldalát ne tőlem várják. Van-e gazdasági vezető, akinek a természetével (szubjektív okokból) nehe­zen fér össze a kérlelhetet­len fegyelmező szerepe? Van, és még csak nem is nagyon hibáztatható érte. Emberek más-más lelki al­kattal nőnek fel és máskép­pen tevékenykednek. Ahol azonban dolgoznak, termelnek, legalábbis a mi mai fejlődési fokunkon, előfordulnak fegyelmezet­lenségek, akadnak lógósok, akik a munkahelyen csali a munakidőt töltik. Legyen bármilyen alkatú a vezető: ha valóban meg akar állni a lábán, fel kell lépnie ellenük. Közérdekből. És a saját érdekéből is. A kettő a termelésben sokkal erő­sebben fonódik össze, mini ahogyan általában gondol­ják _ az emberek, minden agitáció ellenére... Nos, itt áll a mi gazda­sági vezetőnk. Követelje meg a rendet? A pontos* Ságot? A fegyelmet? Félő, hogy esetleg saját felettesei előtt is magára marad — hátha azok valamilyen ok­ból ugyancsak ellenzik a határozott módszereket? — Aztán itt van a műhely közvéleménye. Nem szeret­ne az ütasítgató, az össze- vissiza vagdalkozó főnök kellemetlen látszatába ke­rülni. Hiszen bennünket humanista elgondolások és elvek vezérelnek! Nem vágják-e a fejéhez, hogy régimódi, elavult stílus szerint cselekszik? Elgon­dolkozni való igazán akad ebben a helyzetben. Dehát végül is nem lehet örökké bizonytalankodni, amikor intézkedni kellene, mert annak a termelés és végső fokon a dolgozók, a jól dolgozók vallják kárát. Igen, a jól dolgozók. Róluk rendkívül kevés szó esik, amikor a fegyelemről, an­nak hiányáról, megszilár­dításáról vagy más, ezzel összefüggő problémákról beszélünk. Valahogy „kies­nek” a látókörből, s marad a vezető és vele szemben a fegyelmezetlenek kis cso­portja. Pedig a hanyag, a lógós ember csak visszája a mű­helynek, a gyárnak, az iparnak. A színe (amely felé nem fordítjuk eléggé a figyelmet) a jó munkás, A Szolnok megyei Ta­nács Mezőgazdasági Osztá­lya felmérést kéczített a megye szövetkezeti vezetői­nek körében. A sok minden jellemző adat között szere­pelt egy igen örvendetes. Megyénk szövetkezeti ve­zetőinek körében népszerű a tanulás. Ebben az évben például negyvenkilenc szövetkezeti az igyekvő, a pontos; az esetleg nem kiugró, de min­dig helytálló, mindig szá­mításba vehető rendes em­ber. Többségben — ha a látszat néha nem is ez -♦ ők vannak. Vajon őket is „bántja”, ha a lógós, a fe­gyelmezetlen, a fusizó el­len kemény fellépést ta­pasztalnak? Egyiküket-má- sikukat, hamisan értelme­zett szolidaritásból, rövid­ke ideig, talán igen. De józan érvekkel alátámasz­tott intézkedések láttán a szorgalmas, igyekvő és lel­kiismeretes ember nem szo­lidáris a lógással és ren­detlenséggel, hiszen neki is kárt okoz. Van azután még egy fontos része a kérdésnek: kap-e elég elismerést az, aki rendszeresen, egyenle­tesen, erőfeszítéssel húzza a műhely, a gyár, a közösség „szekerét” — vagy azt csak egyszerűen tudomásul ve­szik, mondván, hogy ez az élet rendje? Mert ha a mű­hely „színe” rendszeresen elismerést kap alkotó mun­kájáért, szorgalmáért, pon­tos fegyelméért, akkor reá­lisnak fogja érezni a „visz- szájával” szemben alkalma­zott felelősségrevonást is. Aki észreveszi a jót, erköl­csi alapot teremt arra, hogy rávilágítson a hibákra is. Ilyen erkölcsi alapon állva nem kell tartania attól, hogy rossz lesz a viszonya á munkásokhoz. Rossz lesz, esetleg feszült is — ha­nyagokhoz, viszont kitű­nően együttműködhet a műhely színét képviselők­kel Hogy ez belefér-e* a humanista magatartás ke­reteibe? Feltétlenül. Mert furcsa humanista lenne az, aki beletörődne néhány embernek a közösség ká­rára „végzett” lógásába, ér­tékek elherdálásába, ne­hogy „rossz ember” legyen. Aki a lógós, a fegyelme­zetlen, a műhely és a gyár lelkiismeretlen elemei sze­mében „rossz ember”, az attól még kitűnő humanista lehet. Veszélyes útra té­vedt az a gazdasági vezető, akit a fusizók is „szeret­nek”. Persze, a határozott magatartáshoz belső bátor­ság is kell, és a munkások többségének egyetértése mellett magától értetődően az üzem politikai, társa­dalmi szerveinek segítsége is. A pórt- és szakszervezet támogatása nélkül nagyon nehéz lenne szilárdan helyt­állni a „színe-visszája” küz­delem forgatagában. Bonyolult fonadék a munka, a gazdasági élet szövete. De aki az egészet Ismerni akarja, mindenek­előtt próbálja elválasztaná és megkülönböztetni a szí­nét — a visszájától és esze­rint cselekedjék. (b. f.) vezető jár Szolnok megyé­ből egyetemekre, főiskolák­ra. Harmincnégyen végzik a felsőfokú technikumokat, s harmincötén a középisko­lai végzettség megszerzé­sén fáradoznak, ötvenötén pedig különféle — többek- között mérlegképes könyve­lői — tanfolyamokon foly­tatnak tanulmányokat (Tudósítónktól.) A Tiszamenti Vegyimű­vek szuperfoszfát üzemé­ben néhány nappal ezelőtt már az év utolsó munka­napjára eső műtrágya­mennyiséget is megtermel­ték, teljesítették a tervet; Az első negyedévben sok nehézséggel kellett megküz­deni a „szuper” dolgozói­nak. A szokásosnál rosz- szabb minőségű nyersanyag miatt az üzem felettes szer­ve még az éves tervet is csökkentette négyezer ton­nával. S ma már ott tarta­nak, hogy az eredeti tervet teljesítették, 220 ezer tonna szuperfoszfátot szemcséz- tek. Az év végéig még 3— 10 ezer tonna műtrágyát gyártanak. Hogyan sikerült a lema­radást megszüntetni, sőt terven felüli szuperfoszfá­tot előállítani? Elsősorban úgy, hogy a második negyedévtől kezd­ve már jó minőségű nyers- foszfátot kapott az üzem. Ez azonban csak a tervek teljesítését tette lehetővé. A túlteljesítéshez a „szu­per-- dolgozóinak átlagon A karcagi Általános Sze­relőipari Ktsz még decem­ber elején befejezte éves tervét. Azokban a napok­ban még senki sem gon­dolta, hogy milyen hatal­mas munka vár még rájuk; Javában dolgoztak 1964 el­ső negyedévének előkészí­tésén, amikor egyetlen te­lefonbeszélgetés felbolyga­tott méhkassá változtatta a műhelyeket. A magyar—jugoszláv víz­ügyi egyezmény értelmé- kígi a Djuna jugoszláviai szakaszának egy részén is országunk hajói törik a jeget. A balatonfüredi ha­jógyárban különleges, úgy­nevezett döngölő jégtörőt építettek, aminek elektro­mos berendezéseit egyik budapesti szövetkezet ké­szítette volna el. A meg­bízásnak azonban nem tu­dott eleget tenni. Ekkor zajlott le a már említett telefonbeszélgetés; A kérdés egyszerű, volt: .— Vállalják-e a karcagiak a munkát úgy, hogy még eb­ben az esztendőben átad­ják a berendezéseket vagy sem? Vállalták. Terven fe­lül. A megrendelés decem­ber 5-én futott be hozzá­juk, s egyben ígéretet kap­tak arra is, hogy az anya­got december 8-ára meg­Uta k, lakások felújítása 1965-ben Kunszentmár- tonbanban ismét három utca korszerűsítésére kerül sor, 1 millió 900 ezer forin­tos költséggel. A négy mé­ter széles Marx Károly utat 9, a három méteres Dózsa György és Táncsics Mihály utakat pedig 4 méterre szélesítik. Mindhárom út portalanított új burkolatot kap. Községfej iesztésl alap­ból régi épületeket újítanak fel, s ezzel négy kétszoba- összkomfortos lakást nyer­nek. kapják. Egy héttel később még mindig nem volt anyag. Ezért csak rész­munkákat végeztek saját anyagból; A munkások éjjel-nappal dolgoznak, tizenkét órás műszákban. Az eddigi gya­korlat szerint ilyen bonyo­lult elektromos berendezés elkészítéséhez hat-nyolű hétre van szükség. Az ügy fontosságára való tekintet­tel — a hajónak ezen a té­len a Dunán kell lennie — 18 nap alatt, határidő előtt átadják a balatonfüredi hajógyárnak a kért beren­dezéseket. Ennek érdeké­ben nem kímélnek sem fáradtságot, sem időt; Vál­lalták, becsületbeli köteles­ségüknek tartják az adott szó teljesítését; És e nagy harc közepet­te sem felejtkeznek el a jövő esztendőről. A január olyan lesz, mintha mi sem történt volna decemberben; A folyamatos termelés, az új esztendőbe való zökke­nőmentes átmenetet nem gátolhatja meg ez az éjjel- nappali igyekvés; A Hazafias Népfront kunszentmártoni járási bizottsága jöv6 évi terveibSI Rimovszki Pálnét, a Ha­zafias Népfront kunszent­mártoni járás titkárát a jö­vő évi tervek összeállítása közben találtuk; A főbb célkitűzésekről érdeklőd­tünk; . . — Januárban növényvé­delmi ankétot szervezünk Cibakházáh, Öcsödön és Kunszentmártonban. Idén sajnos elkéstünk ezzel: —• már a rtigyfakadáa után tartottuk; — A tsz-ek élenjáró munkacsapat vezetőivel és a jól dolgozó brigádtagok­kal tanácskozzuk meg a munkaversenyek kiszélesí­tésének lehetőségeit. Meg­hívjuk az üzemi brigádok képviselőit iS; — A mi járásunkban in­dul mozgalom ebben az év­ben, hogy minden háztáji gazdaság egy sertésre és 30 kilogramm baromfira kös­sön szerződést. Jövőre is­mét szervezzük ezt a moz­galmat. Az ezzel kapcsola­tos tennivalók megbeszélé­sére meghívjuk majd az agusztusban alakult ház­táji bizottságok képviselőit. A bizottságok működése ió eredményeket hozott már az idén is Kungyalun, Cser- keszöllőn és Csépám Tanulnak a Szolnok megyei szövetkezeti vezetők A szolnoki MÁV kórház készülő főépületének bejárata előtt. Az ablakokat nád- palló fedi. Felkészültek a télre Színe és visszája

Next

/
Thumbnails
Contents