Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-19 / 297. szám

1984. december 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAff 3 Kiváló eredmények a jó adottságok mellett csak gondos munkaszervezéssel, szocialista versennyel érhetők el Tsz-ekben dolgozó szocialista brigádvezetők tanácskozása Mint már hírül adtuk, december 17-én Szolnokon tanácskoztak a termelőszö­vetkezeteikben dolgozó szo­cialista brigádok vezetői, tagjai. Vitaindító előadást Nyíri Béla, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese tartott — Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a me­zőgazdaság szocialista át­szervezésével megteremtő­dött az alapfeltétele a gyorsabb ütemű fejlődés­nek. A mezőgazdasági nagy­üzemek, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek lét­rehozásával azonban még csak a kereteket teremtet­tük meg, ezeket meg kell tölteni szocialista tartalom­mal. S az új helyzetnek megfelelően változtatni az emberek gondolkodását, fo­kozni politikai és szakmai felkészültségüket. Szükség van olyan mozgató rugókra is, amelyek elősegítik, hogy az emberek minél jobban kihasználják az adott lehe­tőségeket, s mind tevéke­nyebb részesei legyenek a mezőgazdaság továbbfej­lesztésének. A szocialista munkaverseny alapvető céljai Az egyik ilyen mozgató rugó, s a termelőszövetke­zeteket előbbre segítő té­nyező, a munkaverseny. A szocialista munkaverseny alapvető célja a termelés növelése, a minőség javí­tása, az önköltség csökken­tése. Nagy jelentőségű a termelékenység állandó emelése, s a mind gazda­ságosabb termelés biztosí­tása. Szükséges az is, hogy a legfejlettebb termelési tapasztalatokat minél töb­ben megismerjék, s alkal­mazzák. Követelmény, hogy minden területen érvénye­süljön az ésszerű takaré­kosság, s a versenyben résztvevők kezdeményezők legyenek, megértsék a kö­zösségi és egyéni érdek összefüggését. A továbbiakban arról szólt Nyíri elvtárs, hogy az ipari üzemekben kialakult sokszínű és tartalmas mun­kaverseny például szolgált és szolgál ma is a mező- gazdasági üzemekben dol­gozóknak. A munkaverseny a mezőgazdaságban is egy­re inkább motorja lesz a termelésnek. t. gyakorlat bizonyítja, hogy az élen­járó közös gazdaságok eredményei nemcsak a jó adottságokból következnek, hanem ezzel párosul a jó munkaszervezés és a ver­senyszellem is. Ösztönzőleg hatott a versenyben való részvételre az erkölcsi és anyagi elismerés. 1960-tól kezdve termelőszövetke­zetetekben megtaláltuk a verseny valamilyen formá­ját, főként a páros munka­versenyt. Tavaly tíz terme­lőszövetkezetünk ért el he­lyezést az országos terme­lési versenyben. Kettő el­nyerte a kormány vándor- zászlaját, a kiváló tsz gaz­daság címet, s az ezekkel járó pénzjutalmat. Nyolc közös gazdaság pedig meg­kapta a kormány elismerő oklevelét. Említésre méltó, hogy az országosan kitün­tetett 65 termelőszövetkezet közül tíz Szolnok megyei, s közülük hat a szolnoki járásban van. Ez igazolja, hogy ebben a járásban már elfc .dható szinten foglalkoznak a párt- és ál­lami, valamint termelőszö­vetkezeti vezetők a ver­seny szervezésével, ellenőr­zésével, segítésével és érté­kelésével. Egy esztendővel ezelőtt megyénk 149 terme­lőszövetkezetéből 114 csat­lakozott az országos ter­melési versenyhez. Ezenkí­vül a közös gazdaságok 87 baromfitenyésztő munka­csapata 358 taggal vett utat az országos baromfi­tenyésztési versenyben. A KISZ által meghirdetett versenymozgalmakban ki­lencezer fiatal tsz tag vett részt, s különösen a kam­pánymunkák idején, a kü­lönböző termelési eljárások bemutatásakor jártak élen jó példával, kezdeményező készséggel a fiatalok. Az első szocialista brigádok A szocialista munkaver­seny új hajtása, fejlettebb formája a szocialista bri­gádmozgalom. Megyénk ter­melőszövetkezeteiben 1962- ben alakultak az első szo­cialista brigádok. Ekkor ti­zenöt munkacsapat tűzte célul e megtisztelő cím el­nyerését. A tiszaföldvári Szabad Nép Tsz kertészeti brigádja teljesítette szerző­désben vállalt kötelezettsé­gét, s elnyerte a szocialista brigád címet. Tavaly már ötven brigád és 142 mun­kacsapat csatlakozott ehhez a versenyformához 2900 taggal. Voltak köztük ser­téstenyésztők, tehenészek, szőlő- és gyümölcstermelők, gépesítési növénytermesz­tők, kertészeti, öntözési bri­gád és munkacsapat tagjai. Tizenhárom brigádnak si­került elérnie célját, s a tiszaföldvári Szabad Nép Tsz brigádja újból megsze­rezte a szocialista címet. Jelenleg tíz brigád száz­harminc tagja viseli e meg­tisztelő címet, s ezért dol­gozik 82 brigád, illetve munkacsapat 975 tagja. A versenybizottságok és a ter­melőszövetkezetek közgyű­lései az év végi értékelés alapján döntenek a szocia­lista brigád cím odaítélé­séről. A versenyben résztvevők szerződésben rögzítették, hogy a szocialista brigád­mozgalom alapelvei szerint — szocialista módon dol­gozni, tanulni, élni — mit vállalnak a munkából ta­nulásból, s miként alakít­ják ki a közösségi életet: Nincs megfelelő nyilvánossága a versenynek A gondokról, hibákról is szólt az előadó. Leggyako­ribb mulasztás az, hogy nem ellenőrzik a vállalt kötelezettségek teljesítését, s nem minden esetben nyújtanak segítséget a gaz­dasági vezetők a nagy cé­lért dolgozó brigádoknak. Nincs megfelelő nyilvános­sága a versenynek, s ez gá­tolja a verseny mozgalom szélesedését. A továbbiak­ban részletesen ismertette Nyíry élvtárs, a szocialista brigádmozgalom tovább­fejlesztésére vonatkozó irányelveket, működésük szabályait. A tanácskozás vitájában több tsz-elnök, szocialista brigádvezető elmondta ed­digi tapasztalatait, javasla­tait. Bódi Imre, a tiszaföld­vári Lenin Tsz elnöke is­mertette, hogy gazdaságuk­ban három brigád küzd a szocialista címért, illetve egy állattenyésztő brigád már elnyerte azt. Gazdaságukban verseny- bizottság is működik, amely évenként kétszer értékeli a? elért eredményeket. Az élenjárókat jutalmazzák. E célra 40 ezer forintot sza­vazott meg a közgyűlés. Bódi elvtárs kérte a fel­sőbb szerveket, hogy a me­zőgazdaságban működő szo­cialista brigádok részére is készítsenek okleveleket és jelvényt. Csepesz Imre, a cserke- szöllői Magyar—Román Ba­rátság Tsz elnöke elmon­dotta, hogy a szövetkezeti gazdák minden év elején tettek vállalásokat, de az értékelés a legtöbb esetben elmaradt. Ez kedvét szegte a szövetkezeti gazdáknak, akik azt várják, — s jog­gal —, hogy elismerjék munkájukat, s ezt anyagilag és erkölcsileg egyaránt ki­fejezésre juttassák. Az élenjárók megbecsü­léséről Gyárik Károly, a tószegi Dózsa Tsz főkönyvelője mondotta, hogy örömmel fogadta e tanácskozás ösz- szehívását. Nagyon idősze­rű beszélni arról, milyen a munkaverseny a mezőgaz­daságban, hogyan lehet nö­velni a szocialista brigádok számát. Javasolta, hogy a termelőszövetkezetekben — már most, a tervezés idő­szakában — gondoljanak a verseny élenjáróinak ju­talmazására és tervezzék be az erre szükséges pénz­összeget. Náluk az idén 70 ezer forintot kaptak a szö­vetkezeti gazdák célpré­mium címén. A gabona be­takarításáért, s az őszi ve­tésért 30—30 ezer forint prémiumot fizettek ki. Ta­nácsolta a járási verseny- bizottság egy-egy kampány lezárásakor értékelje, hogy a termelőszövetkezetek mi­ként végezték el az Idősza­kos munkát. Ennek nyilvá­nosságra hozása is serkenti a versenyt; Korozs Mihály azt ismer­tet^, hogy a szolnoki já­rásban 17 brigád 216 tagja küzd a szocialista cím el­nyeréséért. A munkában, termelésben példamutatóak. A különböző versenymoz­galmakban háromezerötszéz — jórészt fiatal — szövet­kezeti gazda vett részt. A KISZ szervezetek által kezdeményezett ifjúsági verseny szervezett, ered­ményes; Halmi Ferenc, az SZMT közgazdasági bizottságának vezetője ipari üzemek pél­dáival bizonyította, hogy a szocialista brigádmozgalom miként szolgálja az embe­rek gondolatának formálá­sát, az egymás iránti köl­csönös megbecsülés erősö­dését, amellett, hogy a ter­melés fokozásához nagy mértékben hozzájárul. Habán Mihályné, a cibak- házi Vörös Csillag Tsz szo­cialista brigádjának veze­tője tevékenységüket ismer­tette. Elmondotta, hogy a brigádtagok között egyet­értés van, szorgalmasan, fegyelmezetten dolgoznál?. Nem várják azt, hogy jobb munkafeltételeket teremt­senek annak a brigádnak, amely a szocialista címért dolgozik. Nem is lenne he­lyes a kivételezés, mert nem az a cél, hogy csak egy brigád érje el ezt a szintet, hanem, hogy pél­dájuk nyomán a többiek is erre törekedjenek. Kiss Gyula, a tiszaföld­vári Szabad Nép Tsz szo­cialista brigádjának veze­tője kétéves munkájuk ta­pasztalatai alapján példá­vá is bizonyította, milyen nagy ereje van az emberi közösségnek. Türelmes, ne­velőmunkával a rossz útra tévedt embereket is meg lehet nevelni. Ebben is nagy szerepe van a szocia­lista brigádoknak. Több példa igazolja, hogy ha a brigád felelősséget vállal egy-egy fegyelmezetlen — vagy iszákoskodó tagjáért, sikerül is jó útra vezetni. A mozgalom nemcsak kisarjadt, hanem él és erősödik Csáki István elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is felszólalt a ta­nácskozáson. Elmondotta, hogy a szocialista munka­versenyt és a szocialista brigádmozgalmat is az üze­mi munkások, a munkás- osztály szervezettsége, po­litikai érettsége és forra- dalmisága, valamint új iránti fogékonysága hozta létre. Az a tény, hogy fa­lun is megváltozott az élet, s új kollektív közösségek születtek, lehetővé tette, hogy a mezőgazdaságban is kibontakozzon a szocia­lista verseny. Ez a mozga­lom ma már nemcsak ki­sarjadt, hanem él, s mind­inkább erősödik a mezőgaz­daságban is. legyőzi az elé­je tornyosuló akadályokat. Csáki elvtárs hangsúlyoz­ta« hogy a brigád tagoknaic elsősorban önmagukkal kell versenyezni, vagyis arra törekedniük, hogy megsza­baduljanak a maradiság- tól, a régi rossz szokások­tól, fogékonyak legyenek az új iránt, 9 teljesítsék mindazt, amit a munka, a tanulás és a közösségi élet területén vállaltak. Ezért nem lehet, s nem is he-« lyes pontokkal mérni, g különböző kategóriákba so­rolni a szocialista brigádo­kat. Az értékelésnél csak kétfajta brigád lehet: az, amelyik teljesítette válla­lását, s amelyik nem telje­sítette azt. A továbbiakban arról szólt Csáki elvtárs, hogy a szocialista brigádmozga­lom a versenynek a for­mája, amely a munka ter­melékenységéért folyó har­cot leginkább konkréttá tette. Ez a mozgalom tehát nagy mértékben segítheti az egész gazdálkodásunk színvonalának további eme­lését, s az emberek gondol­kodásának megváltoztatá­sát. Befejezésül Csáki elvtárs elismerését fejezte ki a mozgalom úttörőinek, s mindazoknak, akik támo­gatják a szocialista brigá­dok munkáját, s e mozga­lom további szélesítését: A tanácskozás résztve­vői Habán Mihálynét, Kiss Gyulát és Muhari Dávidod küldöttnek választották a szocialista brigádvezetők or­szágos tanácskozására. Tanyai kollégium Karcagon Csalóka e kép. így, szürkén inkább a ri­deg, zord telet idézi, mint a napsugaras nyarat. Csalóka, mert beiül meleg van és élet. Százötven tanyai gyermek otthona ez az épület. Már adtunk hírt az ünnepé­lyes átadásról, arról azonban még nem szóltunk, hogy az épület hárommillió fo­rintba került, s ebből 160 ezer forint ér­tékű munkát a lakosság vállalt magára, hogy a tervet Éliás László, a Miniszterta­nács tanácsszervek osztályának dolgozója társadalmi munkában készítette Amíg a szaktárcám fala­tozik meghallgatna? Kö­szönöm. Itt a törzsgárda jelvé­nyem. Tavaly kaptam. Lát­ja, ezt azért megadták. Már ez is jól esik. De hogy megértse, elején kezdem. Osztálytársam volt. Nem voltunk különösebb barát­ságban. Különben is fél év­század a legtartósabb ér­zéseket is próbára teszi. Ö jött kunyerálni. Épített. Csak egy pár kiló cement híja és befejezhetné. Ami­kor nagysokára ráálltam, a tizenkét kiló helyett ötve­nöt rakott a zsákba. Rakta. Ügy lehetett vele, ha már egyszer levett a lábamról, nem számít a kiló. A kilóval épp úgy kockán a becsület, mint a mázsával. Nappal volt. Ez­zel takartam magam előtt is magam: ha éjjel volna, nem hagynám. Nem adott érte fillért se. Nem is kínálta. Ez a ment­ségem. Jobb így. Ha adja úgy sem tudok ellenállni. Magam sem tudom, mi volt vélem. Utólag már nem is sokait ér ezen rá­gódnom. Fagallér Nem jutott vele messze. Félúton lefülelték. Vissza is hozta. Nem tudtam rá­nézni. Ha rám akkor bár mit fognak, mindent elvál­lalok a megrökönyödéstől. A hercehurcát ami jött. nem mondom el. Hosszadal­mas. Meg aztán nem is az eset kedvéért beszélek. — Azért, hopy aki teheti elő­re gondolk od jón. Jobb nekem, hogy raita- csíptek, akár hogy pirít Is a szégyen. Ha sikerül, két hét, egy hónap múlva, ahogy alkalom adódik, biz­tos megisméHem. Akkor már biztos többet, pénzért Hetedmagammal vagyok, rám is férne, ha valahon­nan több pénzem lenne. ázt mond iák. ha valaki egyszer megbotlott. még talpra állhat. ötven évi járás utó,, m ""botlani?1 ...De olyan sok drága anyag várba rn««v úgy is. Azért felel-e valaki? Bü­kén. Pedig az is pazarlás. Nép csak a lopás bűn. Még talpra állhatok — ígymondták a fegyelmin is. Nem! Nem akartam én, hogy a gyermekeim neve mellé odaszűrják: a lopós gavalléré. Mert hogy el ne felejtsek bemutatkozni, ad­dig ez volt a ragadvány ne­vem: gavallér. Csak (gy hívtak. Most majd biztos hallja azóta, hogy becéz­nek. Szóval mind az ötéhez odamondanák... Hat van ugyan. De a legnagyobb már egyetemet végzett, öt is félteném, pedig ő ittha­gyott. Azt mondta, nem tudja elfelejteni, hogy az apja harmadik felesége a testvére lehetne. Mert fia­tal az asszony. Éppen fele az én 54 évemnek. Lehet, hogy nem is egészen ezért. Lehet, hogy a tanult embe­reknek nem kell az öreg; Nem tudakolom tőle. Nem akarom, mert így is fáj, hogy olyan nagy lett a tá­volság köztünk. Hátha még biztos volnék benne, hogy nemcsak az „anyját” kerü­li, az apját is szégyenli. Le­het, hogy csak én érzem így, de a bizonytalanság­ban a rosszabbra gondol inkább áz ember: Minden esetre drágán fi­zettem. Ahogy mondom, mégsem magamért beszélek most. A mi vállalatunknál senkinek nem árt az inte­lem. Megadták a törzsgárda- jelvényt. Ezüst. Ez jól esett. Könyörtelenek is voltak, mert más beosztásba he­lyeztek. A fizetés jóval ke­vesebb. De nem szólok. Ez­zel előre kellett volna szá­molnom. Azért mondom hát, hogy írja meg. Az épí­tők közt sokaknak jó is­merni az én esetem... Szaktársa a maradék ele­mózsiát berakta a válltás­kába. Cigaretta után nyúlt és odafordult: — Gyújtsunk no rá, Fa­gallér. Borsi Eszüt

Next

/
Thumbnails
Contents