Szolnok Megyei Néplap, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-18 / 296. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. december It. Áz új Magyarország születése írta: Dr. Molnár Erik akadémikus, országgyűlési képviselő A Minisztertanács ülése LJúsz éve annak, hogy a ** német fasizmus és a magyar nyilas rendszer végvonaglásai közepette megszületett Debrecenben az új Magyarország. A há­ború még folyt és a szovjet hadsereg a fasiszta csapa­tokat csak a Tiszántúlról és a Duna-Tisza közéről verte ki. Üszkös romok bo­rították ezt az országrészt. A városokban kiégett ház­sorok, a vidéken rombadőlt tanyák. Az utakat kilőtt tankok szegélyezték, a vas­úti síneken mozdulatlanul állottak a lebombázott va­gonok roncsai. A pusztulás képe volt ez, úgy látszott, mintha elpusztult volna Magyarország. A régi Magyarország va­lóban el is pusztult, össze­omlott az államszervezet, amely csendőreivel és szol- gabíráival gúzsba kötötte a magyar népet, s utoljára még a fasiszta demagógiá­ban keresett menedéket. A fasiszta erőszakszervezet képviselői eltakarodtak a szovjet csapatok elől. Elme­nekültek a földbirtokosok, a kapitalisták, s a közép- osztálynak a régi rendhez erősen húzó tagjai is. De visszamaradtak, az ősi rög­höz ragaszkodva, a magyar dolgozók, visszamaradtak a munkások és a parasztok, akik az évszázados igának, az idegen és a hazai elnyo­mók uralmának összetörőit üdvözölték a szovjet csa­patokban. romok közt rögtön új élet kezdett csírázni. A magyar dolgozók hozzá­láttak ahhoz, hogy életüket ők maguk megszervezzék; A szovjet parancsnokságok minden segítséget megad­tak ehhez. Minden község­ben, városban megalakult az új népi közigazgatás. Kezdetben, amíg a had­műveleti színtér közel volt, minden község és város, egymástól elszigetelve, mint megannyi apró köztársaság élte napról-napra a maga szűkkörű, a helyi érdekek­re korlátozott életét. De ez a helyzet rövidesen meg­változott. Megjelent, az il­legalitás béklyóiból kisza­badulva, a Magyar Kom­munista Párt, a magyar élet újjászervezője és hoz­záfogott ahhoz, hogy a fel­szabadult országrész dara­bokra hullott társadalmi erőit összefogja, megma­gyarázza a tömegeknek azt, ami történt, és kijelölje a közvetlen feladatokat. A Magvar Kommunista Párt kezdeményezésére Szegeden a demokratikus pártokból megalakult a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front, amelv részletes programot adó kiáltvánnyal fordult a magyar nemzethez. A köz­ségekben, városokban kezd­tek megalakulni a demok­ratikus pártok, az addigi szűk horizont kitágult, az élet politikai tartalmat ka­pott. A következő nagy lépés, 1944 december elején, a debreceni tanácskozás volt. A községek, városok ve­zetői, a Magyar Kommu­nista Párt kezdeményezésé­re összegyűltek és megál­lapodtak az ideiglenes nem­zetgyűlés összehívásában. Kidolgozták a választási szabályzatot, majd vissza­tértek városaikba. Itt ösz- szehívták a választók gyű­léseit, amelyek megválasz­tották a demokratikus pár­tokból az ideiglenes nem­zetgyűlés képviselőit. Ilyen előzmények után ült össze Debrecenben 1944 decem­ber 21-én az ideiglenes nemzetgyűlés. Az ideiglenes nemzetgyű­lés az állami szuverénitás, az államhatalom birtoko­sának nyilvánította magát. TeJ. s joggal. Hatalma a felszabadult terület népi szervezeteinek akaratában, a felszabadult nép akara­tában gyökerezett. Persze a Jogfolytonosságban” meg­nyilvánulását hiába kereste volna valaki a debreceni nemzetgyűlésben. Az ideig­lenes nemzetgyűlés nem a földbirtokosok és a kapita­listák jogainak folytonos­ságát, nem a nép jogtalan­ságának folytonosságát fe­jezte ki. Az ilyen jogfoly­tonosságot tagadta, és jo­gait a nép akaratából me­rítette. De ugyanakkor a haladó történeti erők foly­tonosságát képviselte. Mély szimbólum volt ab­ban, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés Debrecenben gyűlt össze, abban a vá­rosban és abbai. a terem­ben, ahol 1849-ben Kos­suth Lajos forradalmi or­szággyűlése ülésezett. Ez az országgyűlés kezdte meg a feudalizmus lebontását; Debrecenből irányította Kossuth Lajos kormánya az ország függetlenségéért folyó, felszabadító hadmű­veleteket. Akkor a küzde­lem elbukott, a feudaliz­mus lebontása elakadt, a polgári demokratikus for­radalom befejezetlen ma­radit. De a haladásért a harc tovább tartott. A ma­gyar nép, amelynek sorai­ban ott voltak még az első megvár proletárforradalom, a Tanácsköztársaság vete­ránjai, újra kézbe vette a demokratikus és a függet­lenségi harc zászlaját és a kommunisták vezetésével melengette ezt a zászlót Debrecenben. Üjra megin­dult hát a harc Debrecen­ből a polgári demokratikus forradalom befejezéséért, a nagybirtokrendszert meg­szüntető földreformért, megindult újra a harc az ország független.séfjéért, a német iga lerázásáért. D e a harc történeti fel­tételei egészen mások voltak, mint 1849-ben. Nem az egyedül maradt magyar nép küzdött most az egye­sült nemzetköri reakció el­len, bukásr ítélve. A ma­gyar nép vállairól még a fegyveres harc terhét is le­vette a szovjet hadsereg, amely győzelmesen szorí­totta a német elnyomókat és magyar cinkosaikat az ország határai felé. Ami­kor az ideiglenes nemzet- gyűlés összeült, a győzelem már biztosítva volt. Csak el kellett vágni a jogi szá­lakat, amelyek az országot a német fasizmushoz fűz­ték. Ez volt az első dolga az ideiglenes nemzetgyűlés által választott kormány­nak. Az ideiglenes nemzeti kormány hadat üzent a fa­siszta Németországnak, s ezzel a magyar nemzet fel­sorakozott a Szovjetunió, a nemzetközi haladás tábora mögé. Az ideiglenes nemzet- gyűlés Debrecenben már a jó ügy biztos győzelmének tudatában ülésezett. Ami­kor a nemzetgyűlési képvi­selők december 23-án szét­széledtek a felszabadított Országrészben, a lakosság­nak már egy szilárd kor­mány megalakulásának hí­rét vihették meg. Az ideiglenes nemzeti kormány munkája azonban csak ekkor vette kezdetét.. A feladatok éppenséggel nem voltak kicsinyek. Kor­mány volt, de a kormány hatalmát ki kellett még építeni. A felszabadult, de darabokra hullott ország­részt össze kellett fűzni a központosító kormányigaz­gatás szálaival. S ezt hábo­rús viszonyok között kel­lett véghezvinni, amikor vasút, telefon, posta nem működött, olyan csekély apparátusra támaszkodva, amely minisztériumonként három-négy szobát is alig igényelt. Az első napokban a kor­mány tényleges hatalma nem igen terjedt ki na­gyobb területre, mint Deb­recenre és környékére. De a szovjet hatóságok segítsé­ge ezúttal sem maradt el. Járművek átengedésével, saját hírszolgálati eszkö­zeik rendelkezésre bocsátá­sával siettek az ideiglenes nemzeti kormány segítségé­re. így a felszabadult or­szágrésszel fokozatosan ló- épültek a kapcsolatok. B udapesten és az or­szág többi, még fel nem szabadított részében mindenki tudott a debrece­ni nemzeti kormány műkö­déséről. Tudtak róla és vár­va várták a felszabadulás pillanatát, amely a német elnyomók és a fasiszta ha­talombitorlók uralmának végét, a törvényes nemzeti kormány működésének kez­detét jelentette. Az ideigle­nes nemzeti kormányba ve­tett reménység nem is volt hiábavaló. Amikor Buda­pest felszabadult, de lakos­sága a pusztító éhínségnek nézett elébe, az ideiglenes kormány hatalma már elég szervezetit volt ahhoz, hogy — a szovjet segítség mel­lett — az egész 'elszaba­dult országrészt mozgósító élelmiszerakcióval siessen az éhező Budapest segítsé­gére. A debreceni kormány te­vékenysége 1945. március 15-én emelkedett tetőpont­jára. A kormány ünnepé­lyes ülésen deklarálta a nagybirtokrendszer meg­szüntetését és a földet át­adta a földműveseknek. S nyomban azután, teljes A párizsi NATO-tanács- kozás befejező szakaszában De Gaulle és Rusk máso­dik megbeszélése és a fran­cia—nyugatnémet ellenté­tek hirtelen kiéleződése foglalkoztatta a NATO-pa- lotában összegyűlt diplo­matákat és újságírókat. Hivatalosan amerikai és francia részről is azzal ma­gyarázzák az amerikai kül­ügyminiszter újbóli látoga­tását az Elysée-palotában, hogy az első másfélórás eszmecsere során nem si­került kimerítően megtár­gyalni a problémákat. Jól­értesült körökben azonban úgy tudják, hogy az ame­rikai külügyminiszter újabb utasításokat kapott Wash­ingtonból. Aszerint John­son nem látja célszerűnek, hogy tovább feszítsék a húrt Párizs és Washington között Arra intette kül­ügyminiszterét, igyekezzék alaposabban megismerni De Gaulle álláspontját és a francia kormány szándékait mielőtt további konkrét tárgyalásokat folytatna a multilaterális atomhaderő létrehozásáról. Washington és London is meg akarja akadályozni, hogy az élese­dő ellentétek szakadást idézzenek elő a NATO-ban. Ez egyébként a többi or­szág álláspontja is. Wash­ington ugyan nem ejtette el a közös atlanti atomerő tervét, a francia kormány érvelése azonban, hogy az MLF nem akadályozza meg az atomfegyverek elterje­dését, sőt előbb-utóbb az atombomba birtokába jut­tatja Bonnt, nem maradt hatástalan. Ezt a magyarázatot fűzi a De Gaulle—Rusk talál­kozóhoz a Nation, a de- gaullei politika szócsöve is és kiemeli, Németország fe­lelőssége a legutóbbi világ­háborúért még nem ment feledésbe, Bonn tehát ne lásson diszkriminációt ab­ban, ha nem rendelkezhe­tik atomfegyverekkel. Franciaország határozot­tabb fcllónése Bonn politi­kájával szemben kiélezte a szervezettséggel, megindult a földosztó akció. A debreceni kormány ösz- szetétele nagyon vegyes volt. A kommunisták mel­lett ott ült Horthy három tábornoka, egy gróf, Beth­len István egy híve és két jobboldali szociáldemokra­ta is. De azért ez a kor­mány mégis nagyot alko­tott, történelmi jelentőségű tetteket vitt végbe, a tör­ténelmi szükségszerűség eszközeként. Ennek feltéte­lét megteremtette a szovjet hadsereg elsöprő győzelme és a Magyar Kommunista Párt irányító szerepe amely leküzdött minden bizonyta­lanságot, minden tétovázást, minden ellenállást, amely a kormányban megnyilvá­nult. mikor az ország 1945 április elején telje­sen felszabadult, az ideig­lenes nemzeti kormány át­tette székhelyét Budapest­re. A kormány tevékenysé­ge ezzel új szakaszba lé­pett, amelynek közvetlen feladata a lerombolt or­szág helyreállítása volt. Az alapot ennek a feladatának és a később kibontakozó nagy feladatoknak a meg­oldásához az ideiglenes nemzetgyűlés teremtette meg. Általa vette a ma- i gyár nép sorsának irányi- ' tását a saját kezébe. — Ez volt az a történelmi fordu­lópont. amely Magyaror­szág felemelkedésének és szocialista fejlődésének út­ját megnyitotta. Űj fejezet kezdődött Magyarország történetében, amelynek lapjait az átmeneti hibák leküzdése után, maguk a magyar dolgozók Írják meg a kommunisták vezetése alatti viszonyt a két szomszédos szövetséges között. Schrő- dernek a NATO tanácsülé­sen elhangzott agresszív beszédére, — amelyben a francia kormány szemére vetette, hogy egyszerűen elutasítja az MLF-t, de semmi kézzelfoghatót nem kínál helyette, visszavágás­ra késztette a francia kül­ügyminisztert, akiről közis­mert, hogy nem szívleli bonni kollegáját Couve de Murville nem volt hajlan­dó aláírni azt a Schröder által előterjesztett közös nyilatkozatot, amely sze­rint a három nyugati nagyhatalom Németor­szág újraegyesítését a Ke­let—Nyugat-i viszony kulcs­kérdésének tekinti. A fran­cia külügyminiszter — a NATO-miniszterek teljes ülésén is hangsúlyozta, az MLF létrejötte lehetetlen­né teszi Németország újra­egyesítését. A nyugatnémet küldöttség szóvivője végül Az Egyesült Államok Kommunista Pártja sajtó- nyilatkozatot adott ki az­zal kapcsolatban, hogy a hírhedt McCarran törvény alapján ismét bírósági eljá­rást akar irdítani ellene az amerikai Igazságügyminisz­térium. Két évvel ezelőtt ugyan­ennek a törvénynek az alapján a kötelező regiszt­rálás elmulasztása miatt 120 000 dollár pénzbírság­gal sújtották a kommunis­ta pártot; az ítéletet nyolc hónappal később a Legfel­ső Bíróság semmisnek nyil­vánította. Az Egyesült Államok Kommunista Pártja sajtó- nyilatkozatában leszögezi: az Igazságüayminis7térium- nak az az elhatározása : hogy úiból Mrösáy elé ál­lítja a pártot, tulajdonkép­A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisz ertanács csü­törtökön ülést tartott. Az Országos Tervhivatal elnö­kének előterjesztése alap­ján megtárgyalta és jóvá­hagyta a jövő évi népgaz­dasági tervet. A pénzügy­miniszter előterjesztette az 1965. évi állami költségve­tés tervezetét; a kormány a tervezetet megvitatta, el­fogadta, s úgy határozott, hogy az országgyűlés elé terjeszti. Az élelmezésügyi minisz­ter az 1964. évi felvásárlás­ról, a földművelésügyi mi­niszter a mezőgazdasági dolgozók munkásvédelmi helyzetéről számolt be. A kormány a jelentéseket Az Országos Béketanács csütörtökön a béketanács székházéban Szakasits Ár­pád elnöklésével ülést tar­tott, amelyen részt vett Bu- gár Jánosné, a Hazafias Népfront főtitkárhelyettese és Harmati Sándor, a Nép­front Országos Tanácsának titkára is. Szakasits Árpád megnyi­tójában kegyeletes szavak­kal emlékezett meg a béke­tanács alelnökének, Bóka Lászlónak, a neves írónak is egyoldalú nyilatkozatban szögezte le, hogy a német kérdésről folytatott külön megbeszélés Franciaország ellenállása miatt nem ve­zetett eredményre. A francia—nyugatnémet ellentét a NATO-tanács- ülés katonai vitájára is rá­nyomta bélyegét. Von Has­sel hadügyminiszter élesen bírálta azt a francia néze­tet, miszerint az Egyesült Államok nem biztosítja „Európa védelmét” és ki­emelte, hogy az ameri­kaiak a hirosimai bomba erejét ötezerszeresen meg­haladó atomfegyvert hal­moztak fel már az NSZK területén. Bonn provokatív javaslata, hogy Nyugat-Né- metország keleti határain ezer kilométer hosszú atom- aknazárat létesítsenek, a legtöbb küldöttségnél visz- szatetszést váltott ki és hír szerint csupán az amerikai katonai szakértők mutat­tak iránta érdeklődést, pen gyáva meghátrálás Edgar Hoogver és az ultrák sértegető és fenyegető ki­jelentései előtt. Ez a vá­lasztók akaratával ellentét­ben álló goldwaterizmus megnyilvánulása, árulás azokkal a választás előtti ígérgetésekkel szemben, — hogy a demokratikus sza­badságok alapján felépítik az „egyetemes társadal­mat”. Ezzel a cselekedettel semmibeveszik azoknak az amerikai polgároknak az akaratát, akik azt követe­lik, hogy vessenek véget e szennyes törvény alapján álló üldözéseknek. A párt végezetül felhívást intéz, hogy a goldwaterizmus megszüntetésére, a McCar­ran törvény eltörlésére és az alkotmányos jogok hely- reáüí'í'ára indítanak tö­meges mozgalmat, megvitatta és tudomásul vette. Apró Antal, a Minisz­tertanács elnökhelyettese tájékoztatta a kormányt a KGST végrehajtó bizottsá­gának 15. üléséről, a ma­gyar-szovjet gazdasági tár­gyalásokról, valamint a magyar—bolgár gazdasági; műszaki és tudományos együttműködési bizottság ötödik ülésszakáról. A Mi­nisztertanács a beszámoló­kat jóváhagyta. A kormány elfogadta a Minisztertanács, a gazdasá­gi bizottság és a központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1965. évi első félévi mun­katervét, majd napi ügye­ket tárgyalt. és tudósnak elhunytéról. Az elnökség tagjai néma felállással adóztak emlé­kének. Dezséry László, az Or­szágos Béketanács főtitká­ra ismertette az 1965. évi munkaterv javaslatot. A tervezet — amely figye­lembe veszi, hogy az ENSZ 1965-öt a nemzetközi együtt­működés évének javasolta — a magyar békemozgalom tevékenységét a jövő év több jelentős eseménye kö­ré csoportosítja. Ezek; ha­zánk felszabadulásának, a második világháború befe­jezésének, a hirosimai és nagaszaki-i altom bombázás­nak 20. évfordulója, vala­mint a Béke-Világtanács kongresszusa. Sebestyén Nándorné, a béketanács osztályvezetője beszámolt a Béke-Világta- nács elnökségének legutób­bi berlini üléséről, a jú­liusra tervezett helsinki Bé­ke-Világkongresszus előké­szítő munkálatairól, vala­mint a magyar békemozga­lom nemzetközi kapcsola­tairól. A munkatervhez és a be­számolóhoz Fodor Istvánné recski pedagógus, Gervai Béla, a KIOSZ elnöke, Szé­kely Sándor tatabányai vá­jár, Káldy Zoltán evangé­likus püspök és Terényi István, a Béketanács alelnöke szólt hozzá, majd az elnökség a munkatervet és a nemzetközi kapcso­latokról szóló jelentést el­fogadta. A munkatervet az Országos Béketanács hagy­ja jóvá, amelynek ülését az elnökség határozata sze­rint januárban hívják ösz- sze. Megnyílt az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának ülésszaka Csütörtökön délelőtt a Kremlben megnyílt az OSZSZSZK Legfelső Taná­csának IV. ülésszaka. Az ülésszak napirendjén az OSZSZSZK 1965. évi nép- gazdasági terve, a köztár­saság 1965-re szóló költség- vetése, az 1963. évi költ­ségvetési zárszámadás, • köztársaság Legfelső Taná. csának elnöksége részéről az előző ülésszak óta ki­adott törvényerejű rendele­tek megerősítése szerepelt Az ülésszakon jelen van Leonyid Brezsnyev, Andrej Kirilenko, Alekszej Koszi­gin, Anasztasz Mikojan. Nyikolaj Podgomij, Alek- szandr Selepin, Mihail Szuszlov és Gemnagyij Vo- ronov; Ott vannak a Moszkvá­ban működő diplomáciai képviseletek vezetői, vala­mint szovjet és külföldi I újságírók is* A NATO-tanácsül ésen kiéleződött az ellentét Párizs és Bonn között Újabb bírósági eljárás fenyegeti az Egyesült Államok Kommunista Pártját Ülést tartott a Béketanács Elnöksége

Next

/
Thumbnails
Contents