Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-14 / 267. szám

1964. november 14; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Miért éppen a vegyipart? NÉPGAZDASÁGUNK kiemelt fontosságú ága a vegyipar. Évről évre na­gyobb összeget, a második ötéves terv ipari beruhá­zásainak mintegy hatodát fordítjuk a fejlesztésére, új, korszerű gyárak építésére, a régiek rekonstrukciójára, modem berendezésekkel, műszerekkel, gépekkel tör­ténő felszerelésére. Ennek eredményeképpen 1965-ben a vegyipari termelés mint­egy háromszorosa lesz az 1960. évinek. Fejlődésének üteme tehát lényegesen meghaladja az ipar általá­nos fejlődését, sőt vala­mennyi iparágénál gyor­sabb. Miért éppen a vegyipart fejlesztjük ilyen gyorsan? Miért teszünk ilyen nagy erőfeszítéseket? — kérdik sokan, attól tartva, hogy ez az egyoldalúság aránytalan­ságot okoz a népgazdaság­ban, akadályozza a többi iparág fejlődését. A kér­désből kitűnik, hogy nem ismerik kellőképpen azt a rendkívül fontos szerepet, amelyet a vegyipar betölt más iparágak, a mezőgaz­daság. a közlekedés, egész népgazdaságunk műszaki előrehaladásának meggyor­sításában. A VEGYIPAR szinte az egész népgazdaságot táplál­ja, termékeivel, eljárásai­val behatol a mezőgazda­ságba, a gépiparba, a tex­tiliparba, az építőiparba stb., és valósággal forradal­masítja ezeknek a szekto­roknak a termelését. A ke- mizálás — a vegyipari ter­mékek, eljárások alkalma­zása a különböző termelési folyamatokban — ma már a legfontosabb követel­ménye a korszerűségnek, a gazdaságosságnak, a ter­melékenység növelésének. Olyan országban, mint a miénk, amely nem bővel­kedik természeti kincsek­ben, értékes nyersanyagok­ban, a vegyiparnak különö­sen nagy jelentőséget kell tulajdonítani; Mert új nyersanyagokat szolgáltat a feldolgozó iparnak, ame­lyek pótolják a nehezen be­szerezhető természetes anyagokat, sőt nem egy esetben kedvezőbb tulaj­donságaikkal felül is múl­ják azokat; A vegyipari eredetű nyersanyagok al­kalmazása nemcsak import­költségektől mentesíti az országot, hanem lehetőséget ad a termelési költségek je­lentős csökkentésére, ol­csóbb termékek előállítá­sára. SZEMLÉLTETÉSÜL né. hány példát: A kábelipar­ban egy tonna műanyag 3—4 tonna ólom megtakarí­tását teszi lehetővé. A bú­toriparban egy tonna mű­gyantával ragasztott farost­lemez 2,5 négyzetméter deszkát helyettesít. Egyes termékeknél eredményesen pótolhatja a műanyag a va­sat, az acélt, a rezet. És nemcsak az az előnye, hogy a drágább anyagot olcsób­bal helyettesíti, hanem a legtöbb esetben növeli a termék tartósságát. A gépiparban — műanyagok használata ese tén — sok területen, pél­dául a munkaigényes for­gácsolás helyett préselést, fröccsentést, vagy sajtolást lehet alkalmazni. Jelentős szerepet játszik a műanyag a gyártmányok súlyának csökkentésében is. Nyugodtan mondhatjuk: a gépiparban, az elektrotech­nikában, a híradástechni­kában elképzelhetetlen a tudományos és technikai haladás műanyagok alkal­mazása nélkül. Nem kevésbé fontos sze­repet tölt be a vegyipar az építő- és építőanyag-ipar­ban. A műanyagcsövek, kü­lönböző szerkezeti anya­gok, padlóburkolók alkal­mazása jelentősen csökken ti az építkezések költsé­geit. rövidíti az építési időt 4» praktikusabb, kényelme sebb lakások építését teszi lehetővé. A textiliparban a műszálak alkalmazása is mindinkább elterjed. Hogy ez milyen előnyökkel jár, azt már szinte valameny- nyien közvetlenül tapasz­taltuk: a műszállal készült anyag sok esetben tartó- sabb a természetes szálból gyártottnál, jól mosható, könnyű, gyűrteleníthető, és egyre több fajtájuk olcsób­ban vásárolható a hagyo­mányos anyagból készült­nél. A MEZŐGAZDASÁG kemizálásárói viszonylag többet tud a közvélemény, de korántsem ismerte fel e folyamat óriási jelentőségét. A vegyipar a mezőgazda­ságnak olyan műtrágyákat nyújt, amelyek jelentős mértékben növelik a talaj termőképességét és a ter­méshozamot. Egy mázsa nitrogén-műtrágya felhasz­nálása például gabonánál 1,5 mázsa, burgonyánál 7 mázsa, cukorrépánál 10 má­zsa termés-többletet ered­ményez. Jelentős szerepet játszik a vegyipar a nö­vényvédelemben is. A nö­vények betegségei, kártevő rovarok és gyomok évente körülbelül 6 milliárd forint kárt okoznak a népgazda­ságnak. A számítások sze­rint a jól szervezett ké­miai növényvédelem a vé­dekezéshez szükséges költ­ségek 10—20-szorosát téríti vissza terméstöbblet for­májában. És szerepet ját­szik a vegyipar az állatte­nyésztésben, megfelelő ál­lattápszerek, antibiotiku­mok és vitaminok alkalma­zásával) Hosszan lehetne még so­rolni a kereskedelem, a cso­magolóipar, egészségvéde­lem és a gyógyászat szük­ségleteit, a közlekedés haj­tóanyag- és gumiabroncs­igényét, nem is szólva azokról az olcsó és prakti­kus közszükségleti cikkek­ről, lakberendezési tárgyak­ról, amelyekkel a vegyipar látja el a fogyasztóikat. Mindezek még inkább ki­emelik azt a tényt, hogy a vegyipar hazánkban az ipa­ri fejlesztésnek és a dolgo­zók jóléte fokozásának egy­aránt kulcskérdése. A vegyipar gyorsított ütemű fejlesztése világje­lenség. Míg a világ össz- ipari termelés 20 év alatt mintegy két és félszeresére növekedett, a vegyipar ter­melése ugyanebben az idő­szakban megnégyszerező­dött. Még szembetűnőbb ez a gyorsított ütem, ha az utóbbi öt évtized adatait összegezzük, ötven év alatt — az iparilag fejlett orszá­gokban — a vegyipar tíz­szeresére növelte a terme­lést, míg az általános ipari termelés csak négyszeresé­re nőtt. Hazánk az iparilag fejlett országoknál későb­ben ismerte fel a vegyipari fejlesztés fontosságát, s ezért most minden erőfe­szítésünket arra kell össz­pontosítanunk, hogy a ké­sést behozzuk és a vegy­ipar fejlesztésével növeljük országunk gazdaságát, a dolgozó nép életszínvonalát és felzárkózzunk a terme­lés műszaki színvonala te­kintetében a legfejlettebb országokhoz. (Sőtér Edit) A tanító néni beszél Egyszerű sötét­szürke ruhás ta­nító néni beszél o katedránál. Haja erősen fehéredik már, arcán is ott­hagyta nyomait az idő. Mélyen át- érzett szavait nagy csendben hallgatják a „gye­rekek”, a jórészt harminc év körü­li szülők. Bölcs szemét hol ezen az anyukán, hol amazon az apu­kán nyugtatja meg egy-egy pil­lanatra. Mintha tanulmányozná, elhatolnak-e ta­nácsai oda, aho­va szánja azokat? — Kérem, na­gyon kérem a kedves szülőket, ne csináljanak primadonnákat kilencéves kislá­nyukból. Ha lát­nák. hogy pávás- kodnak, mikor mutogathatják a születésnapra ajándékba kapott aranygyű­rűt... Azoknak, akiknek olyan nincs, mert szü­leik —■ helyesen — ilyen „iskolai felszerelésre" nem költenek. Látnák csak kislánykájuk irigységtől sápadt arcocskáját. mi. kor egy hét múl­va kis barátnője aranynyakláncrrl kényeskedik előt­te: „Látod, le főz teleid" Volt, aki tupírozott hajával „versenyzett". Gondolkozzanak el, kérem, mi lesz ezekkel a kislá­nyokkal öt-hat év múlva? Ki lehet-e őket elégíteni? Azt 14*iák e ér­téknek ifjú tár­saikban, ami va­lóban értékes az emberben? őszinte vagyok. Ha az osztályben egy radírgumi el­vész az órán, ma­gam hajlandó va­gyok a gyerekek­kel együtt négy­kézláb térdepelve keresni a padok alatt... De ha egy aranygyűrű le­esik, majd keres­se meg a szünet­ben a gazdája. Azért tanulási időben senkit nem engedek za­varni... Tudom, az a hí­rem, hogy sziQO- rúan fogom a gyerekeimet, hogy ... „boszorkány"- nak tartanak... Majd mindjárt mondok is egy esetet... Neve, nem em­lítek. Van egy apuka, aki — egyébként maaa- san kvalifikált ér­telmiségi — egész arrogánsán visz- szautasitotta kifo­gásomat a múlt tanévben, mert tiltakoztam, hogy a kisfia fényképe­zőgépet hordjon nap mint nap az iskolába. Mikor aztán megmutat­tam neki a fény­képet. amit a one- rek ára alatt ti­tokban csinált ró­lam — s egy sep­rűt is „montiro zott alám — mér az apuka vitte fe a hangot. „Hogr ez megtörténhe tett, bizonyítja - hogy rossz a vi­szony kisfiam meg a tanítónén: között” — okta­tott. Erre kinyi­tottam neki a ta­nuló ellenőrző könyvét: számolja meg. hány eset­ben hamisította át fiacskája az egyest, kettest — négyesre, ötösre... Ilyesmi is meg­történik tehát. De hogy egy ki­csit vidámabb té­mára térjek, meg­említem a televí­ziót. Legyenek kö­vetkezetesek, ked­ves szülök. Ne elé­gedjék. hogy Ma­zsola kalandjai után még fenn­maradjanak a ki­csik, s nézzék a többi műsort. Ha látnák, mennyire ásítoznak ezek a kilenc tízéves kis­huták. A múltkor is kérdezem az egyiket, mikor az ásítozáshoz még nyújtózkodott is egy nagyot: „Jó esti műsor volt a tévében, kisfiam? — Igen! — felelte készségesen. A másik gyerek meg ej is aludt a padra borulva. Szomszédai éb- resztgetni akar­ták; nem enged­tem. Ügy sem tu­dott volna rész" venni figyelmeset a közös munka ban... Ilyen tanító né ni vagyok hál. kedves anyukák apukák! Lehet túlszigorúnak lát szom, de nem bá nőm... Maja eszükbe jut egy két szavam, mi­kor maguk is ilyen fehérhajúak lesznek, s úgy ve szik körül önökér is az unokák mint engem... T. L Az idén elmaradás — biztató szervezés 1965-re Á simszenimár oni járás k^zsageiaek iejiesziésérő1 A kunszentmártoni járás községfejlesztési átlaga ok­tóber végén 63 százalék volt. Dicsekedni nem le­het vele. Megvizsgálni az okokat, esetenként egy-egy község helyzetét — célsze­rűnek látszik. Néhány faluban — Ci­bakháza, Mesterszállás, Szelevény, Tiszainoka — igen szép, 90 százalék kö­rüli a terv teljesítés. Ahol nagymérvű elmaradás van, ott több helyen úgynevezett objektív okot találni. Pél­dául Cscpán, a művelődési háznál az egymillió fo­rintnak alig több mint 20 százalékát építette be a Szolnok megyei Építési és Szerelőipari Vállalat. — Ugyancsak e vállalat ma­radt adós Öcsödön a »'ízhá­lózat építésével. Tiszakür- tön a szeszfőzde bővítése nem készült el. A vállalat anyaghiányra hivatkozik, ez ellen tehát nincs mit ten­ni, legalábbis járási szin­ten nincs. Az egy főre jutó társa­dalmi munka értéke 24,71 forint a járásban. Furcsa, hogy több nagyobb községben kevesebb az át­lag. Cibakházán kevesebb, mint 18, Öcsödön a 20, Kun- szentmártonban pedig a 23 forintot sem éri el. Cserke- szöllőn a tervezett társa­dalmi munkának felét sem valósították meg. S itt ép­pen ez az oka, hogy a községfejlesztési terv bi­zony messze van még a megvalósulástól. Öcsödöt nem lehet a legjobbak kö­zött említeni, ám az ügyes szervezést bizonyítja, hogy a vízhálózat építésével együtt elmaradt társadal­mi munkák helyett több más lehetőséget kutattak fel és mozgósították ezek megvalósítására az embere­ket. Ehhez hasonlóan Kun- szentmártonban az útépítés késői befejezése gátolta a parkosítást. E helyett szer­vezték a járdafelújítást, amiből az utóbbi hetekben igen elismerésre méltóan veszi ki részét a lakosság. Nagyrév több szempont­ból is hátul kullog. Egy fő­re 5,20 forint társadalmi munkát terveztek. Igaz, hogy ezt duplájára teljesí­tették ám még ez is túlsá­gosan kevés. S a járási ta­nácsnál elmondták, hogy októberig nem mérték a teljesítést. Űgylehet, többet dolgoztak tehát, mint amennyit a papírforma mutat, csak dokumentálni felejtették el. Októberben a tanácsülé­seken mindenütt megtár­gyalták, jóváhagyták a jö­vő évi terveket. Ezt meg­előzően a szakbizottság elé már úgy hozták a javaslato­kat, hogy a társadalmi munka végzésére szocia­lista szerződéseket kötöt­tek 'Mesterszállás, Cibakháza, Tiszasas, Kunszentmárton) Ez megnvugtató biztosíté­kot jelent arra, hogy a já­rásban az ideinél tervsze­rűbb lesz a községfojleszté- si tervek végrehajtása. — Különösen kiemelkedő a tiszainokai terv: az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 156.45 forint. Jövő évben ismét na­gyobb összeggel járul hoz­zá a lakosság a községek fejlesztéséhez. Tavaly 1 ci­bakházai és egy tiszasasi tsz összesen 15 000 forintot adott, az idén is ugyan­ennyit. Két öe«ödi tsz 30 ezer forinttal járul hozzá a szabadtéri színpad építé­séhez. A jövőre is tovább '■niilő iárdák. vízvezetékek. villnnvháV'zat mellett kö­zel 55 000 négyzetméter parkot alakítanak ki, esi­nocifsatintr föViVi rT«Ínt 14 ezer fát ültetnek el, Csépán — remélhetőleg augusztusra — elkészül a művelődési ház, Cser- keszöllőn ösztöndíjat ad­nak egy állatorvos hall­gatónak, Kunszentmárton- ban két lakást újítanak fel, s megépítik negyven álta­lános iskolás diák kollé­giumát. A sport támogatá­sára csaknem félszázezer forintot juttatnak. A községi tanácsok a szükséges kommunális fej­Hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulója tiszte­letére a jövő év tavaszán rendezik meg Budapesten a VII. országos diákköri konferenciát. A KISZ Köz­ponti Bizottsága és az ille­tékes minisztériumok 15 központi pályázati témát hirdettek meg a konferen­ciára. Ezek között szerepel több olyan, amely egy-egy szaktudomány felszabadu­lás utáni fejlődésére, az ifjúsági mozgalom két év­tizedes munkájára, ered­ményeire vonatkozik. Pá­lyázhatnak a részvevők egy üzem, falu, vagy iskola szociológiai felméréséről, a KGST országai közötti együttműködés gazdasági, politikai, tudományos ered­ményeiről szóló beszómo­Kivéve az egész életüket falun élő embereket, jó­részt mindenki megfordult már bérházak lépcsőházá­ban. És ha gyors közvéle­ménykutatást rendeznének emlékeik között, bizonyos, hogy többnyire elhanyagolt állapotban lévő lépcsőházak maradtak meg emlékeze­tünkben. Nem roskadozó épületekre gondolok. Va­donatújakra is. Nálunk mintha „divat” lenne, hogy az alig egy-két éves épü­leteket néhány lakó való­sággal „műemlékké” vál­toztat. Legalábbás belülről nézve. Nem az egészen elriasztó rongálásokra gondolok. Ma már szerencsére nagyon ritka az új parkettet eltü­zelő vandál. Akad? Hely- lyel-közzel riasztó példá­nak. De tízezer- és százezer- számra nem ilyen emberek lakják a házakat — és a házak mégis gyakran idő előtt ütött-kopottakká vál­nak. Tízezerszámra rendes emberek jószándékú közöm­bösek és figyelmetlen szor­galmasok lakják — és ron­gálják az épületeket. Mindezzel nem az építke­zések hibáit akarjuk iga­zolni. Nagyon jól tudjuk, hogy lakásépítkezésünk mi­nősége (különösen a kivite­lezés és főként a szerelés néhány vonatkozásában) még meglehetősen gyenge- De sehol sincs „megírva”, hogy az épületek termé­szetes sorsa a nyúzás. Nem az elhasználódás — mert az valóban természetes. De közömbös lehet-e, milyen gyors ez az elhasználódás? különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a népgazda­ságnak milyen óriási anyagi erőfeszítésébe került az új lakások tízezreinek felépí­tése. A legszebben kivitelezett épületnek se használ pél­dául az ajtók mennyr’<Vgás- szerű csapkodása. Mégis lesztés mellett egy-egy na­gyobb feladat megoldását tervezik. Nem forgácsolják szét — helyesen — a ren­delkezésre álló összegeket- Nemrégiben megalakul­tak az utcabizottságok. A legjobban dolgozókat meg­jutalmazzák: amire legin­kább szükség van az utcá­ban, azt megkapják. Ügy mondhatnók, a kollekt'v anyagi ösztönzés elvét al­kalmazzák; (v. p.) lókkal, s foglalkozhatnak a pályázók az ipartelepítés gazdasági, műszaki, társa­dalmi kérdéseivel, a falu szocialista átalakulásának eredményeivel. Ugyancsak a témák között szerepel a népi demokratikus állam és a jogrend fejlődése, a nép­gazdaság fejlődésének köz­oktatási vonatkozásai és a kommunista ember-ideál. A pályázat beküldésének határideje 1965. január 31. A dolgozatok elbírálását és a jutalmazási javaslatot az érdekelt egyetemek oktatói­ból és KISZ-szervezeteinek képviselőiből alakult bizott­ság dönti ed. A központi pályázati té­teleken kívül a hallgatók más témákból készült dol­gozatokkal is részt vehet­nek a konferencián. ki ne ismémé azt a szom­szédot, aki másképpen nem is tud közflekedni? A jó vívmányok árnyoldalát mu­tatja az ablaktörések nagy száma. Egy új lakótelepün­kön szinte egész nyáron — rendszeresen, napi pontos­sággal — hulltak az abla­kok, Csőmentek, törtek. — Hát aztán —- mondta va­laki, akivel beszéltem a dologról — biztosítva van megfizetik. Az ablakbiztosí- tast a házfelügyelők való­ban összegyűjtik elsején. Dehát honnan kerül elő az a sok száz tábla üveg? Mond­hatná valaki: ugyan, hát átépítéseknél, renoválások­nál maguk az építők is sokat betörnek. Csakhogy mások hanyagsága nem érv a saját hanyagságunk in­doklására. És itt apró, va­lóban nem égbekiáltó ha­nyagságok halmozódnak fel. De felhalmozódnak és ez a lényeges. Egy gyerek firkál a fa­lakra: ugyan, semmiség. Legfeljebb mégegyszer oda­kerül: „Hajrá” vagy „Fujjj” aszerint, melyik csapat­nak szurkol a kislegény. De öt gyerek, tíz gyerek már egész telepek vadonat­új és nem olcsó lábazat­festését firkálja össze. Ki inti le őket? Sokszor senki. Kis parkokat taposunk és villanykapcsolókat törünk. Filléres holmi — egy darab belőle. De tízezer? Kis madár a seregély. Egymaga „szólóban” apró, rokonszenves jószág, amit eszik, egy falat. Két szőlő­szemmel jóllakik. De tíz­ezer seregély raiba verődve veszedelem eey egész szőlő­hegyre. És bizony vadászni kell rá, riogatni, ha nem akarunk károsodni miattuk. Apró felelőtlenségeink ilyen seregély-raijá nőnek a bérházakban. Ne sajnál­junk tőlük — egy kis hes- segetést. fl>. */ Központi pályázati témák a Yll. országos diákköri konferenciára Nem kívánatos „műemlékek”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents